2017. november 30., csütörtök

Markus Zusak: A könyvtolvaj [könyv vs film]

Fülszöveg:
1939, a náci Németország
A Halálnak sohasem volt még ennyi dolga, de ő már tudja, hogy ez még csak a kezdet. Mert a Halál bölcs és kíváncsi, szeretne mindent tudni az emberekről. Együtt is érez velük, ha csak ideje engedi.
Ő meséli el ezt a történetet, amely egy német kislányról, Lieselről, a családjáról és a barátairól szól. Meg fanatikus németekről. És egy zsidó fiúról, akit a háború alatt egy pincében rejtegetnek.
Liesel imád olvasni, és ha csak teheti, könyveket lop. De a legkedvesebb könyve az, amit a pincében rejtőzködő zsidó fiú ír neki.
És egyszer csak hullani kezdenek a bombák.
2005-ben jelent meg az ausztrál író regénye, amely az egész világon bestseller lett, és számos díjat nyert el. 2013-ban mutatták be a belőle készült filmet Brian Percival rendezésében.
Zusak könyve már most klasszikus: megható, elgondolkodtató, felejthetetlen.
 

2017. november 28., kedd

2017. november 27., hétfő

Jakob Martin Strid: Mimbo Jimbo és a hosszú tél {Értékelés}

A recenziós példányt köszönjük szépen a Kolibri kiadónak!
Fülszöveg:
A méltán népszerű Hihetetlen történet az óriás körtéről alkotójának új, karácsonyra hangoló kötete.
A naptár szerint már rég tavasznak kellett volna lennie, ám Mimbo Jimbóékat egyre jobban maga alá temette a hó. Hová lett a tavasz?! Honnan jönnek ezek a különös hangok? És mik ezek a furcsa masinák?
Mássz fel te is Mimbo Jimbóékkal a különleges, négy lábon járó házba, és nyomozd ki a rejtélyeket, hogy végre kisüthessen a nap!

Könyvinformációk:
Kiadó: Kolibri
Eredeti megjelenés éve: 2014
Magyar megjelenés éve: 2017
Oldalszám: 118 oldal
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634370390
Fordította: Petrikovics Edit
Illusztrálta: Jakob Martin Strid
Sorozat: Mimbo Jimbo
Függővég: nem
ITT megvásárolható

Véleményünk:
Jakob Martin Strid másik könyve, Hihetetlen történet az óriás körtéről nálunk kimaradt, így nem voltak nagy elvárásaink Mimbo Jimboék felé, viszont nagy kíváncsisággal vágtunk bele, hogy megismerjük őt és a barátait.
A történet szerint már rég tavasznak kéne lennie, de nem nagyon akaródzik eljönni. Ezért Mimbo Jimbo és barátai elindulnak, hogy kiderítsék mi is az oka ennek az elhúzódó évszaknak. Kutakodás közben pedig találnak pár nagyon különös dolgot: egy lábakon járó házat, egy csengettyűt, amivel havazást lehet előidézni. Érdekesen hangzik, ugye? A fiaim alig várták, hogy kiderüljön, hogy miként kapcsolódnak ezek a furcsa tárgyak a hosszú télhez.
A kisebb fiam sokkal jobban lekötötte a történet, és annyira tetszett neki, hogy minden áldott este el kell olvasni, már lassan kívülről fogjuk tudni. Azért inkább a fiatalabb korosztálynak tudom, tudjuk ajánlani, mivel a 6 évesem azt mondta, hogy ez neki már egy kicsit babás mese. Bár elsőre neki is tetszett, de sokadjára már sajnos unta.
Felnőtt szemmel a könyv felépítése szuper. A mondatok nincsenek összesűrítve, hanem minden oldalra egy kevés jut, így a gyerekek sokkal jobban el tudnak merülni a képekben. Ez pedig nem csak a kicsiknek válik javára, hanem az olvasni tanuló gyerekeknek is, mert nem kell nagyon megerőltetni magukat, hiszen csupán egy-egy mondatra kell koncentrálniuk, nem pedig egy halom szövegre.
Az illusztrációk viszont mind a kettőnek tetszett: bohókásak, mégis szépek. Sokszor azt vettem észre, hogy ültek a könyv fölött, és nézegették. Mindig azt magyarázták egymásnak, hogy milyen jó lenne, ha már nálunk is olyan tél lenne, mint Mimboéáknál, és hogy szívesen cserélnének velük.

Összességében aranyos kis könyv, a kisebb korosztály, 1-3 évesek imádni fogják.
Ajánljuk azoknak, akik:
- már várják a telek,
- vágynak egy kis kalandra, melyben különös tárgyak vezetnek el a megoldáshoz,
- imádják a szép képeket és a hozzá tartozó aranyos történeteket.

Ha felkeltette az érdeklődésetek a Könyves blog jóvoltából bele is olvashattok.

Értékelés: 5/5 a gyerekek szerint még a nagyobb szerint is


Kedvenc karakter(ek): gyerekeknek: Mimbo Jimbo, nekem: a boszorkányok

Kedvenc jelenet(ek): az egész kaland
Borítókép a Pinterest oldalamról származik, a könyvrészlet pedig a Könyves blogról. A fiúk pedig az Instagram oldalamról.

2017. november 26., vasárnap

2017. november 25., szombat

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad (Léggömbök 2.)


Fülszöveg:
„Váratlanul átkulcsolta a karjait a derekamon, és felkapott.
Mintha egy örökkévalóságig néztem volna le a magasból a homlokára, a piercingjén megcsillanó fényekre; orra és szája megszokott formájára, és képtelen voltam eldönteni, hogy bosszantónak tartom-e minden egyes megnyilvánulását, vagy éppen ezek jelentik számomra a biztonságot.”
A tizenkilenc éves Dorka Budapesten kap munkát, hogy támogatni tudja a családját. A lánynak nem csak a nagyvárosi léttel kell megbarátkoznia, hanem az önállósággal járó kihívásokkal is.
Új ismerősei alaposan felforgatják Dorka megszokott világát, aki egy régi barát feltűnésének köszönhetően rádöbben, hogy ideje letennie a múlt súlyos terheit, és felvállalnia élete legfontosabb szerepét, mielőtt túl késő lenne…

Könyvinformációk:
Kiadó: Ciceró
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 280
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789634320494
Sorozat: Léggömbök
Függővég: nem

Véleményem:
Mikor megtudtam, hogy Zsuzsi dolgozik a Léggömbök folytatásán, majd kiugrottam a bőrömből! Imádtam Dorka fejében lenni, átélni vele az első szerelmet, az iskola utolsó évét, és még sok más dolgot is, amin keresztülment az első könyvben. Most pedig újra együtt lehettem Indiánnal.

Dorka ebben a történetben felnőtt. Kétség kívül észre lehet rajta venni, hogy már nem az a kislány, aki az első részben volt, hiszen felelősséget vállalt a tetteiért. Ezért is szánta rá magát, hogy maga mögött hagyva a családi fészket, a megszokott környezetet felköltözik a fővárosba, hogy támogatni tudja családját. Személyes véleményem: én nem lettem volna képes elhagyni a családom, csak azért, mert valahol x km-re tőlük sokkal jobb fizetést ajánlanak, vagy mindenki ment volna velem, vagy senki. Mégsem tudtam ezért haragudni Dorkára, hiszen nem a bulizás, haverok, vagy pasik miatt döntött így. Sőt, úgy költözött fel Budapestre, hogy senkit nem ismert Matyi apján kívül, akitől a munkáját kapta. Azért ez így nem lehetett a legkönnyebb. Aztán egy szép napon összefutott Balicz Janival. Igen, azzal a Balicz Jani, akivel állandóan marták egymást a középsuliban. Most pedig a legnagyobb cimborák lettek. Ennek talán az volt oka, hogy Dorka számára ő volt az egyetlen biztos pont a hirtelen felbolydult kis világába. Szóval ők ketten együtt fedezték fel a felnőttek világát, saját magukat, a barátságot, később pedig az új szerelmet.
Boldog voltam, hogy Dorka képes volt Matyin túllépni. Gonoszul hangzik, de így van. Fiatal, előtte az élet, elkerülhetetlen volt, hogy ne találjon rá újra a szerelem. Az pedig igazán meglepő és kellemes meglepetés volt, hogy ez kinek a személyében jött el. Az ő szerelmük sem volt olyan egyszerű, hiszen a fiú elég makacs és önfejű személy. Dorka mégis kitartott mellette, kereste és végül minden a helyére került.
A borítón van egy fél mondatocska:
„Azért jöttem, hogy hazavigyelek…”
Végig azt hittem, hogy majd jön a hős lovag és Dorkát észhez térítve fogja és hazaviszi a családjához, mert Pesten eléggé megváltozott. Erre nem! Nem őt kellett helyre tenni, hanem azt a bizonyos lovagot. Úgyhogy gratulálok kedves Hajdú-Antal Zsuzsanna, sikeresen megvezettél szinte egész végig!
Összegezve végig nagyon élveztem, és iszonyat sokszor elbőgtem magam a történeten. Főleg, mikor Dorka visszaemlékszik Matyira, és érezni, hogy még mindig gyászolja.
Ajánlom azoknak, akik:
- olvasták az első részt, nekik kötelező!
- romantikára vágynak és nem bánják, ha ez egy kis humorra társul,
- szeretik a szívbe markolóan gyönyörű történeteket.

Értékelés: 5/5 csillag (kedvenc)

Kedvenc karakter(ek): Dorka, Jani
Kedvenc jelenet(ek): az utazás
Kedvenc idézetek:
„A szívnek nem lehet parancsolni.”
„Egyedül leereszt az ember, mint a gumimatrac.”
„(…) – Szarul festesz.
– Legalább a külsőm és a belsőm összhangban vannak egymással.”
„A vonat sokszor olyan, mint maga az élet: olyan embereket sorol mellénk, akikkel önszántunkból soha nem ismerkednénk meg.”
„– Függeszd fel. Buli van! – A háttérben utcazaj és kiabálás hallatszott. – Rázd gatyába magad! Fél óra múlva ott vagyunk érted. Sörülünk, aztán borolunk, végül a személyzet viszki.”
„Azért jöttem, hogy hazavigyelek…”
„Cuki ez a kék felület, mert észre sem veszed, ha beüt a kék halál. Mint például most. Hopp, le is fagyott. Kerekecske, gombocska, mehetünk kávézni.”
„– Menj. Fogd azt a baseballsapkás hülyegyereket – sóhajtotta –, és hozd vissza nekünk.”

A képek a Pinterest táblámról származnak.

2017. november 24., péntek

Magyarosan pirítva! Book Tag


Sziasztok!
A Prológus oldalát rendszeresen szoktam látogatni, főleg a book tagek miatt, mert mindig jobbnál jobbakat kitalálnak ki. Épp elkezdtem megírni ezt a taget, mikor AniTiger kihívott rá, hogy töltsem ki. Mondtam is neki, hogy igazi gondolatolvasó, és természetesen ki fogom tölteni. Köszönöm szépen AniTiger, hogy felkértél rá. Aki kíváncsi arra, hogy a mentorom milyen válaszokat adott, ITT megtekintheti.

2017. november 23., csütörtök

Kercsmár Bella Noémi: Arion {Értékelés}

Fülszöveg:
„A legérdekesebb történetek azokról a háborodott emberekről szólnak, akik képtelenek racionálisan cselekedni.” – FLORENTINA
„Nagyszerű reklám – amennyiben a közönség tud olvasni.” – A KOCSMÁROS
„Melegen ajánlom a kalandos lelkű és szenvedélyes szívű hölgyeknek, az élmény és az orca még rózsásabbá tételéhez egy bögre forró kakaó társaságában.” – EVARISZT
„Borzongató.” – TIANIT
„Szóra sem érdemes, pocsék, tűzrevaló.” – PORFIR

Könyvinformációk:
Kiadó: Underground
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 198 oldal
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789631292947
Sorozat: nem
Függővég: so-so

Véleményem:
Noémi első könyvét, A varázsló leheletét imádtam. Így ennek a könyvnek is úgy álltam hozzá, hogy kapok egy csodát, amit fantasy köntösbe csomagolt. Ennek az elvárásnak sajnos csak egy kis része teljesült.
Noémi ismét elővette remek írói stílusát, és egy remek hangulatot teremtett története köré. Nagyon szépen bánik a szavakkal, így mindig bele tudtam magam élni az adott helyzetbe. Ha kellett, akkor a karakterekkel együtt szenvedtem, örültem, és szomorkodtam. Kevés olyan író van, akinek a könyvébe ennyire könnyen bele tudom magam élni. A humor pedig sokat segített a sokszor nyomott hangulaton.

A történet nagyon érdekes, mégis kicsit hiányosnak éreztem. A elején megismertem Ariont, aki egy vándor, és a tapasztalatszerzés miatt kereste fel Jatu arénáját. Az arénában olyan személyek szállnak harcba egymással, akik nem bírnak magukkal és szeretik az erejüket fitogtatni. Amint belép az aréna kocsmájába rögtön rá is vetik magukat az új húsra a régóta ott tartózkodó harcosok. Arion persze szívesen ki is állt a kihívók ellen, de gyorsan rájöttek, hogy nehéz, sőt szinte lehetetlen legyőzni az ismeretlen vándort. Ezt pedig a bal csuklóján lévő jelnek tudják be, és utána már nem is piszkálták. Arion ennek ellenére kitartóan edzett, és várta méltó ellenfelét, akivel igazi párbajt vívhat, nem pedig 2 percet szösszenetet. Közben megismerkedik az aréna állandó tagjaival: Florentinával, az őrök parancsnokával, Tianittal a különös lénnyel, és még ellenséget is szerzett magának Porfir személyében.
Nem csak a harcokról olvashattam, hanem Arion múltjából is kaptam, hogy miként ismerkedett meg a mágiával, és mi is az a piros jel a csuklóján. Velem együtt az arénában lévők is folyamatosan ezen agyaltak, mert senkinek nem volt hajlandó elárulni a titkát, hogy mitől olyan erős, kitartó és hogy érthet a mágiához, ha nem varázsló, vagy démon. De szerencsére kaptam rá választ, pedig már majdnem elkeseredtem, hogy örök rejtély marad. Ám nemcsak Arion életét követhettem nyomon, hanem a többiekét is. A legjobban Evariszt és Tianit érdekelt, róluk szívesen olvastam volna még többet.
A karakterek különlegesek voltak, de nem kaptam belőlük annyit, amennyit szerettem volna, ez alól kivétel a főhős, Arion. Szeretném nektek őt bemutatni, mert én nagyon megkedveltem. Humoros, kitartó, karizmatikus és nehéz kiismerni. Szinte minden megvan benne, ami egy igazi álom pasiban. Mégis hiányzott belőle valami, amire az egész történet alatt nem jöttem rá.
A másik karakter, akit megszerettem, nem más, mint Florentina. Egy igazi erős személyiség, aki ha kell meg tudja mutatni érzékeny oldalát, főleg, ha a családájáról van szó.
Tianit még rejtélyesebb, mint Arion, emiatt is keltette fel az érdeklődésem. Ő egy vámpír, akinek a múltja mindenkiénél későbbre nyúlik vissza. Megtudtam, hogy az aréna, ami most küzdőtér,régen az olyan vámpírok lakhelye volt, mint Tianit. Közösen éltek az emberekkel békében. Aztán valami történt, és felborult a kényes egyensúly vámpírok és emberek között. Tianit fajtája pedig szépen lassan elmenekült, vagy meghalt. Ezért szegény nem nagyon találja a helyét az életben, mert nem szeretné elhagyni otthonát, amit idő közben az emberek teljes mértékbe átvettek. Még jó, hogy Arion megkedvelte.
Még bőven tudnám folytatni a karakterek boncolgatását, illetve a történtét is, de azzal sokat spoilereznék, és nem szeretném senkinek sem elrontani az olvasás élményét.
Összességében kevesebbet kaptam, mint Noémi első könyvétől, de ha ettől elvonatkoztatok, akkor kellemes olvasmány volt. Ha felkeltette az érdeklődéseteket, akkor bele tudok olvasni az írónő honlapján, EZEN a linken.
Ajánlom azoknak, akik:
- egy izgalmas fantasyra vágynak egy új világban,
- szeretik, ha egy karakter jelleme fejlődőképes,
- kíváncsiak arra, hogy mennyire idegesítő, mégis aranyos tud lenni egy démon.

Értékelés: 5/4 csillag
Kedvenc jelenet(ek): az arénában a harcok
Kedvenc karakter(ek): Pyso, Florentina, Tianit
Kedvenc idézetek:
„– Akkor keress magadnak valami elfoglaltságot.
– Épp azt teszem – Pyso a következő szárnycsapással közelebb lebbent, s szinte súrolta a falat. Tianit odébb húzódott a keskeny párkányon. – Ki vagy te?
– De ne engem!
– Érdekesnek tűnsz. Beszélgessünk! Az én nevem Pyso.
– Tudom…
– Honnan?
– Tényleg nincs semmi dolgod?
– Mármint rajtad kívül? – a démon fekete szemei egy kisállat ártatlanságával pislogtak Tianitra, aki nem tudott tovább hátrálni.”
„A hülyék magabiztosak! Ez csak azoknak adatik meg, akiknek nincs ki mind a négy kerekük!”
„– Mit gondolsz, barátok vagyunk?
– Úgy néz ki.
– Még sosem volt ember barátom 
– Nem nagy dolog. Az emberek lépten-nyomon barátok, csak ez gyorsan változik.
– Remélem, tudom majd tartani a tempót.”
„Nincs értékesebb annál, minthogy életben vagy. Akár kisállat, akár ember, akár én, akár te; nagyon értékes ember vagy. Az élet végtelen lehetőséget jelent.”
 A képek innen onnan, azaz: Pinterest táblámról, illetve az írónő honlapjáról származnak.

2017. november 22., szerda

2017. november 21., kedd

Varga Bálint: Zsé meg a haverok {Értékelés}

A recenziós példányt köszönöm Varga Bálintnak illetve a Kolibri Kiadónak!

Fülszöveg:

Ismered a Kis Nicolas-t? A már nálunk is klasszikusnak számító francia ifjúsági regény főhősei végre megtalálták magyar barátaikat! Zsé, Artúr, Borisz és Julianna Nicolas-éhoz hasonló derűvel, mégis tűpontosan látja a világot.
Összevesznek, kibékülnek, kajánul vigyorognak, de abban kimondatlanul is egyetértenek, hogy a barátság mindenekelőtt való. Sárkánycsapdát építenek (igaz, sajnos más esik bele), (majdnem) nindzsává képzik magukat, elkergetik az ellenséges sziú indiánokat, tóban úsznak, lángost falnak, és kardot faragnak. Szóval csak olyasmit csinálnak, aminek értelme van. Közben pedig megértéssel vegyes lemondással és rengeteg humorral szemlélik a felnőttek csetlését-botlását.

Könyvinformációk:
Kiadó: Kolibri Kiadó
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 96 oldal
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634370406
Illusztrálta: Rátkai Kornél
Sorozat: Zsé meg a haverok
Függővég: nem
ITT megvásárolható

Véleményünk:
Ismét egy nagyon vagány mesekönyvet olvastam a fiúknak, amit közösen megbeszéltünk és az ő véleményüket is tolmácsolni fogom.
Varga Bálint nem csak remek ifjúsági krimit ír tökéletesen, hanem mesekönyvet gyerekeknek. A fiúk végig nagyon élvezték, iszonyatosan sokat nevettek rajta… ha csak nevettek, de hangosan kacagtak és volt, hogy másnap is feltört belőlük a nevetés, mert eszükbe jutott egy-egy vicces pillanat. Ilyenkor mindig büszkeség tölt el, hogy egy könyv ennyire jó hatással van a gyerekekre, hiszen ez már nagyon ritka, mikor ilyen hatással van egy fiatalra egy könyv. Na de nézzük, hogy mi is kacagtatta meg ennyire a fiam, illetve sokszor engem is.
A történetben 4 ifjú rosszcsontot ismerünk meg, akik jobbnál jobb kalandokkal próbálják elütni az időt. Ott volt Zsé, azaz Zsigmond, aki a családjával nemrég költözött a kis faluba, ahol a regény zajlik. Tudni kell róla, hogy imád kardokat faragni, és mindenféle kalandokba benne lenni: nindzsaedzéseket szervezni, kideríteni, hogy merre lakik a Kaszás ember vagy mondjuk, hogyan kell tökéletes sárkánycsapdát készíteni. Ezekben a kalandokban pedig vele tartanak barátai: Julianna, Artúr és Borisz.
A könyvben összesen 7 kis történet található, ami tökéletes arra, hogy az éppen olvasni tanuló gyerekeket is lekösse, és ne unja meg útközben. Egyébként pedig ez lehetetlen, mert nem csak izgalmasak, amiken a kis csapat végigmegy, hanem humoros is, így esélytelen, hogy az olvasó unatkozzon!
Annyit rónék fel ennek a könyvnek, hogy volt benne egy két olyan beszélgetés, amit cenzúráznom kellett a gyerekeknek, mert mondjuk volt benne pár csúnya szó. Viszont ez az idősebbik korosztálynak meg sem fog kottyanni. Meg egy kicsit inkább személyesbb észrevételem is lenne: engem nagyon zavart, hogy Zsé az anyukáját és az apukáját papának és mamának szólította. Nekem meg van szokva, hogy a papa, mama az a nagyszülők, viszont lehet, hogy az a korosztály, akinek ugye eredetileg szól, annak már ezzel nincs gondja.

Muszáj a humor és a remek történet mellett kiemelnem az illusztrációkat, amikkel egy kis pluszt adtak a könyvnek. Rátkai Kornél fantasztikus munkát végzett velük. Nagyszerűre sikerültek, és a fiúk is sokat nevettek rajtuk, mert eszükbe jutott a hozzá tartozó történet. Illetve még hatalmas pont az olyan elemek beépítése, ami a gyereknek ismerős így értik a humort maguktól is.
Összességében a fiúk és én is nagyon élveztük a kalandokat, amik ebben a könyvben felbukkannak, és volt, hogy közben könnyesre nevettük magunkat. Emiatt persze néha szünetelt az olvasás, de ez legyen a legkisebb gond!
Ajánljuk azoknak, akik:
- kis kikapcsolódásra vágynak egy remek könyv társaságában,
- a gyerekeknek egy remek mesekönyvet keresnek,
- kíváncsiak arra, hogy milyen kalandokat élnek át a falusi gyerekek,
- imádják a humort.

Értékelésünk: 5/5 csillag

Kedvenc karakter(ek): gyerekeknek: a papagáj, nekem: Endre
Kedvenc jelenet(ek): gyerekeknek: Kovbojok és a Kaszás ember, nekem: amiben Endre épp kikészíti Zsé apukáját
Kedvenc idézetek:
„- (...) A sárkányok nem is hánynak tüzet - mutattam neki.
- Azt te honnan tudod?
- Kipróbáltam.
- Tüzet hánytál?
- Csak hánytam. Az ebédet az iskolában, de az pont olyan.”
„- (...) aztán biciklire ülünk, hazatekerünk, és ha ezt megcsináljuk már párszor, néhány hét és nindzsák leszünk. Te melyik akarsz lenni?
- A lángosos nindzsa? - kérdezte Artúr lelkesen. - Olyan van, ugye?
- Úgy értem, hogy föld vagy levegő vagy víz vagy tűz vagy villám vagy jég - soroltam. - Van ezenkívül fém-, büdösség-, alak-, hang-, gyorsaság-, hegyikő-, gravitáció-, természet-, füst-, és gondolatnindzsa - soroltam, aztán a homlokomra csaptam. - Meg persze a zöld nindzsa.
- Lángosos nindzsa nem lehetek?
- Olyan nincs- válaszoltam.
(...)
- De lehetne - erősködött Artúr.
Lehetni minden lehetne - feleltem. - Simán lehetnél az a nindzsa, aki úgy dobálja a lángost, mint a bumerángot, és így győzi le Lord Kardamomot.”
„– Kisifiam, tudod, hogy a papa nem szereti, ha ellenkezel.
– Tudom.
– Akkor ne ellenkezz vele annyit.
– De én nem is ellenkezem vele semennyit se.
– Amikor a múltkor mondta, hogy menj a fenébe, mit mondtál neki? – kérdezte a mama, és fáradtan a kötényébe törölte a kezét.
– Csak azt akartam, hogy pontosítson.
– Hogy pontosítson?
– Nézd, mama – ültem le karddal a kezemben. – Mindig azt mondod, legyünk pontosak. Én csak pontosan tudni akartam, hogy hova küld el. Egyik percben a francba, aztán a fenébe. Ráadásul meg sem mondta sem a franc, sem a fenének a pontos címét.”

A képek a Kolibri kiadó oldaláról, illetve a könyvből származnak.

2017. november 20., hétfő

2017. november 18., szombat

2017. november 16., csütörtök

2017. november 15., szerda

Top5Wednesday: régi könyves szerelmek lehettek volna...


A Top5Szerdára Rétánál bukkantam rá. Ez egy hetente jelentkező rovat, amiben egy GoodReads-es csoportban megtalálható témákban fogok bemutatni könyveket. A csoportot meg is tudjátok nézni ITT, és ha kedvetek támad, akár csatlakozhattok is.
November harmadik témája: régi könyves szerelmek. Mivel nekem elég sok idő kimaradt a könyvmolyságból, ezért sajnos ilyeneket nem tudok összeszedni. Viszont olyanokat össze tudok, amit az utóbbi 2 évben olvastam és tudom, ha tini koromban olvastam volna, akkor ugyanúgy imádtam volna, mint most.

2017. november 14., kedd

Kvíz Kedd - Melyik könyvet rejti a kép?


Sziasztok!
Újra jelentkezik a Kvíz Kedd! A mai feladat csupán annyi, hogy ki kell találni melyik könyvnek a borítóját torzítottam el! Kinek hány pontja lett? Hozzászólásban a bejegyzés alá, Facebookon vagy Molyon várom válaszotokat.


Jó szórakozást!
A képek a moly.hu oldalról, és a Pinterest oldalamról származnak.

2017. november 13., hétfő

2017. november 12., vasárnap

2017. november 9., csütörtök

Az író fejében: Rona Fire


Rona Fire már régóta ír hol könyvet, hol blogot, hol pedig a Nőkorszakban jelenik meg cikke. A megjelent kettő könyve közül én a Switch-et (értékelés: ITT) olvastam el. Volt sok kérdésem a könyvvel kapcsolatban, és persze Rona személye is érdekelt, így felkértem, hogy válaszoljon nekem pár kérdésre. Olyan rendes volt, hogy el is vállalta, és ez a bejegyzés született belőle.
 ***
Jellemezd magad öt szóban!
Rona Fire: nyersen őszinte, makacs, céltudatos, ábrándozó, szenvedélyes.

Miért ezeket a szavakat választottad?
Rona Fire: mert ezek a szavak pontosan körülírják a bennem lévő kettősséget és megmutatják, mi az, ami a legfontosabb a számomra. Az egyenesség, a pontosan kitűzött célok és azok megvalósítása. De a kemény, realista énem mellett egy örök álmodozó is vagyok, szerencsére határtalan fantáziával megáldva, mert ez nagyban hozzájárul az újabb és újabb történetek papírra vetéséhez.

Az ismerőseid, barátiad mit szóltak hozzá, hogy megírtad és kiadtad a Switch-et?
Rona Fire: a barátaim egyáltalán nem a BDSM-rajongót látják bennem. Számukra egy különleges, de hétköznapi lány vagyok, akire mindig számíthatnak. A beszélgetéseink során csak nagyon-nagyon ritkán kerül szóba az erotika.
A faluban viszont, ahol most élek, néha furán fogadják az emberek, számukra a SWITCH nem valóság, bármennyire is életem egy szakaszáról szól. Hiszen ők is a hétköznapokban ismernek, nehezen elfogadható számukra, hogy a múltban egy egészen más ember voltam. Ennek ellenére sok támogatást kapok itthon is, többen is elolvasták már a regényeimet és mindig számíthatok tőlük őszinte kritikára.

Honnan jött az ötlet, hogy megírd az életed egy részét?
Rona Fire: talán kicsit furán hangzik, de a Szürke inspirált erre. Tetszett a történet, sokminden volt benne, ami bejött nekem, mégis éreztem az elejétől fogva, hogy ez egy megálmodott sztori. Egy kicsit meseszerű, ahogy a két főszereplő találkozik, a valóságban ez általában nem így történik. Ezért gondoltam, hogy írok egy olyan történetet, ami sokkal valóságszagúbb. Így született meg a SWITCH, aminek az alapja az én útkeresésem a BDSM világában.

Engem nagyon kíváncsivá tett, hogy vajon melyik része származik az életedből és mi az, amit kitaláltál?
Rona Fire: a történet egészen addig a pillanatig, míg Ronából sikeres író nem lesz, igaz történet. Csak egy dolgot változtattam meg benne, Piar alakját. A PrettyWoman-sztori valós, így találkoztam életem szerelmével, munka közben, de írás közben rájöttem, hogy még mindig annyira fájdalmas emlék a valódi történetünk, hogy ha ép akarok maradni, akkor meg kell változtatnom bizonyos részleteket.
A vége pedig igazából egy olyan jövőkép, amit nagyon is el tudok képzelni magamnak és remélem, hogy néhány éven belül megvalósulhat. Vagyis, összességében azt mondanám 80% valóság, 20% kitaláció.

A könyvben megjelenik egy másik történet is. Őt is olvashatjuk majd tőled, vagy csak a Switch miatt találtad ki?
Rona Fire: a sztori a sztoriban az első  - eddig még ki nem adott – regényem, Furcsa szerelmek a címe. Kicsit keményebb témát boncolgat és sok durva jelenet van benne, ezért nem biztos, hogy valaha is meg fog jelenni.

Mit várhatunk tőled a jövőben? Hasonló pikáns könyveket vagy más műfajban is kipróbálod magad?
Rona Fire: szeretem a kemény témákat, szeretek olyasmiről írni, ami érdekli az embereket, de kevés esélyük van a megismerésre. November végén megjelenő új regényem, a Vörös glória is ilyet feszeget:
Mi késztet arra egy fiatal lányt, hogy áruba bocsássa a testét?
Szabina élete fenekestül felfordul, amikor az orvosok közlik vele, hogy nem lehet gyereke. A külföldön élő lánynak vissza kell térnie Magyarországra, és bár jövője teljesen bizonytalan, hamarosan mégis megveti a lábát és újra összerakja széttört élete darabkáit.
Bérlőtársa belerángatja abba a titkokkal teli világba, ami a pénzért vett szexet övezi. Szabina szemén át az olvasó is megtapasztalhatja, milyen kemény szabályok és váratlan események hálózzák be egy örömlány mindennapi életét.
De, vajon meddig lehet ezt a munkát végezni? A fiatal lány megmutatja, hogy egy ilyen, az átlagember számára botrányos és lealacsonyító munkából is ki lehet hozni valami jót, valami többet. Céltudatossága elnyeri jutalmát és bár nehéz terhet hordoz magával, ami megmérgezi a párkapcsolatait, végül a szerelem is rátalál.

Még legalább 8-10 könyvnyi anyag lézeng a fejemben, jövőre egy igazi, gubancos, mégis hétköznapian ismerős szerelmi történet következik majd.
 ***
Köszönöm szépen a válaszokat! Várom már az új regényt is, remélem alkalmam lesz minél hamarabb elolvasni.

Rona Firet megtaláljátok Facebookon, illetve a Nőkorszak online magazin oldalán is.
A képeket az írónőtől származnak az interjúhoz felhasználva.