Kercsmár Bella Noémi: Arion {Értékelés}

Fülszöveg:

„A legérdekesebb történetek azokról a háborodott emberekről szólnak, akik képtelenek racionálisan cselekedni.” – FLORENTINA
„Nagyszerű reklám – amennyiben a közönség tud olvasni.” – A KOCSMÁROS
„Melegen ajánlom a kalandos lelkű és szenvedélyes szívű hölgyeknek, az élmény és az orca még rózsásabbá tételéhez egy bögre forró kakaó társaságában.” – EVARISZT
„Borzongató.” – TIANIT
„Szóra sem érdemes, pocsék, tűzrevaló.” – PORFIR

Könyvinformációk:

Kiadó: Underground Kiadás éve: 2017 Oldalszám: 198 oldal Kötés: Puhatáblás ISBN: 9789631292947 Sorozat: nem Függővég: so-so

Véleményem:

Noémi első könyvét, A varázsló leheletét imádtam. Így ennek a könyvnek is úgy álltam hozzá, hogy kapok egy csodát, amit fantasy köntösbe csomagolt. Ennek az elvárásnak sajnos csak egy kis része teljesült.

Noémi ismét elővette remek írói stílusát, és egy remek hangulatot teremtett története köré. Nagyon szépen bánik a szavakkal, így mindig bele tudtam magam élni az adott helyzetbe. Ha kellett, akkor a karakterekkel együtt szenvedtem, örültem, és szomorkodtam. Kevés olyan író van, akinek a könyvébe ennyire könnyen bele tudom magam élni. A humor pedig sokat segített a sokszor nyomott hangulaton.

A történet nagyon érdekes, mégis kicsit hiányosnak éreztem. A elején megismertem Ariont, aki egy vándor, és a tapasztalatszerzés miatt kereste fel Jatu arénáját. Az arénában olyan személyek szállnak harcba egymással, akik nem bírnak magukkal és szeretik az erejüket fitogtatni. Amint belép az aréna kocsmájába rögtön rá is vetik magukat az új húsra a régóta ott tartózkodó harcosok. Arion persze szívesen ki is állt a kihívók ellen, de gyorsan rájöttek, hogy nehéz, sőt szinte lehetetlen legyőzni az ismeretlen vándort. Ezt pedig a bal csuklóján lévő jelnek tudják be, és utána már nem is piszkálták. Arion ennek ellenére kitartóan edzett, és várta méltó ellenfelét, akivel igazi párbajt vívhat, nem pedig 2 percet szösszenetet. Közben megismerkedik az aréna állandó tagjaival: Florentinával, az őrök parancsnokával, Tianittal a különös lénnyel, és még ellenséget is szerzett magának Porfir személyében.

Nem csak a harcokról olvashattam, hanem Arion múltjából is kaptam, hogy miként ismerkedett meg a mágiával, és mi is az a piros jel a csuklóján. Velem együtt az arénában lévők is folyamatosan ezen agyaltak, mert senkinek nem volt hajlandó elárulni a titkát, hogy mitől olyan erős, kitartó és hogy érthet a mágiához, ha nem varázsló, vagy démon. De szerencsére kaptam rá választ, pedig már majdnem elkeseredtem, hogy örök rejtély marad. Ám nemcsak Arion életét követhettem nyomon, hanem a többiekét is. A legjobban Evariszt és Tianit érdekelt, róluk szívesen olvastam volna még többet.

A karakterek különlegesek voltak, de nem kaptam belőlük annyit, amennyit szerettem volna, ez alól kivétel a főhős, Arion. Szeretném nektek őt bemutatni, mert én nagyon megkedveltem. Humoros, kitartó, karizmatikus és nehéz kiismerni. Szinte minden megvan benne, ami egy igazi álom pasiban. Mégis hiányzott belőle valami, amire az egész történet alatt nem jöttem rá.

A másik karakter, akit megszerettem, nem más, mint Florentina. Egy igazi erős személyiség, aki ha kell meg tudja mutatni érzékeny oldalát, főleg, ha a családájáról van szó.

Tianit még rejtélyesebb, mint Arion, emiatt is keltette fel az érdeklődésem. Ő egy vámpír, akinek a múltja mindenkiénél későbbre nyúlik vissza. Megtudtam, hogy az aréna, ami most küzdőtér,régen az olyan vámpírok lakhelye volt, mint Tianit. Közösen éltek az emberekkel békében. Aztán valami történt, és felborult a kényes egyensúly vámpírok és emberek között. Tianit fajtája pedig szépen lassan elmenekült, vagy meghalt. Ezért szegény nem nagyon találja a helyét az életben, mert nem szeretné elhagyni otthonát, amit idő közben az emberek teljes mértékbe átvettek. Még jó, hogy Arion megkedvelte.

Még bőven tudnám folytatni a karakterek boncolgatását, illetve a történtét is, de azzal sokat spoilereznék, és nem szeretném senkinek sem elrontani az olvasás élményét.

Összességében kevesebbet kaptam, mint Noémi első könyvétől, de ha ettől elvonatkoztatok, akkor kellemes olvasmány volt. Ha felkeltette az érdeklődéseteket, akkor bele tudok olvasni az írónő honlapján, EZEN a linken.

Ajánlom azoknak, akik:

- egy izgalmas fantasyra vágynak egy új világban,

- szeretik, ha egy karakter jelleme fejlődőképes,

- kíváncsiak arra, hogy mennyire idegesítő, mégis aranyos tud lenni egy démon.

Értékelés: 5/4 csillag

Kedvenc jelenet(ek): az arénában a harcok
Kedvenc karakter(ek): Pyso, Florentina, Tianit
Kedvenc idézetek:

„– Akkor keress magadnak valami elfoglaltságot.
– Épp azt teszem – Pyso a következő szárnycsapással közelebb lebbent, s szinte súrolta a falat. Tianit odébb húzódott a keskeny párkányon. – Ki vagy te?
– De ne engem!
– Érdekesnek tűnsz. Beszélgessünk! Az én nevem Pyso.
– Tudom…
– Honnan?
– Tényleg nincs semmi dolgod?
– Mármint rajtad kívül? – a démon fekete szemei egy kisállat ártatlanságával pislogtak Tianitra, aki nem tudott tovább hátrálni.”

„A hülyék magabiztosak! Ez csak azoknak adatik meg, akiknek nincs ki mind a négy kerekük!”

„– Mit gondolsz, barátok vagyunk?
– Úgy néz ki.
– Még sosem volt ember barátom 
– Nem nagy dolog. Az emberek lépten-nyomon barátok, csak ez gyorsan változik.
– Remélem, tudom majd tartani a tempót.”

„Nincs értékesebb annál, minthogy életben vagy. Akár kisállat, akár ember, akár én, akár te; nagyon értékes ember vagy. Az élet végtelen lehetőséget jelent.”

 A képek innen onnan, azaz: Pinterest táblámról, illetve az írónő honlapjáról származnak.

Read More

Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája (Borbíró Borbála 1.)

Fülszöveg:

Borbíró Borbála a magyarországi Vámpírkutató Intézet alkalmazottja, bakancsos tudós és magánéleti szerencsétlenség, akinek a munkája a mindene – ám amikor hatalomra kerül az Emberfeletti Összefogás Pártja, az intézet az élőholtak megnövekedett politikai befolyásának köszönhetően bezárja kapuit. Mit tehet egy állástalan vámpírkutató egy olyan Magyarországon, ahol a vámpírok lassan teljes jogú állampolgárokká válnak, és ahol a háttérben köttetett szerződések különleges kiváltságokat is megadnak nekik?

Az állás, amely végül az ölébe hull, jóval több és veszélyesebb, mint amiről valaha is álmodott, és rejtélyes, új főnöke hamarosan hajmeresztő feladat elé állítja: be kell épülnie a kormány tanácsadói, az IQ vámpírok közé, hogy kiderítse, mit titkolnak emberi szövetségeseik elől. Bori nem tudja, képes lesz-e átverni Magyarország legokosabb vámpírjait úgy, hogy csupán eszére és alaposan felvágott nyelvére támaszkodhat, de a vérét, életét és emberségét megőrizze.

Magyar nyakba magyar szemfog!

Könyvinformáció:

Kiadó: Delta Vision Kiadás éve: 2012 Oldalszám: 468 oldal ISBN: 9786155161384 Sorozat: Borbíró Borbála Függővég: so-so ITT megvásárolható

Véleményem:

A Mini-Könyvklub alkalmával vettem kezembe a könyvet és nem bántam meg! Régen nevettem ennyit könyvön, annak ellenére, hogy nem éppen a leghumorosabb a története.

A sztori ott kezdődik, hogy megismerem Borit, aki egy magyarországi vámpírkutatót, aki épp Amerikában van anyaggyűjtés és egy konferencia miatt. Majd mikorra hazajön, kiderül, hogy nincs állása, mert a Magyar Vámpírkutató intézetet bezárták. Szerencsére nem kell sokat keresgetnie munka után, mert rögtön lecsap rá a Titkosszolgálat, hogy be kéne épülnie az okos vámpírok, azaz az IQ vámpírok közé, akik tagfelvételt hirdettek a köreikbe és már ember is felvételizhet. És, hogy miért kéne Borinak beépülni a vámpírok közé? Azért mert valami gebasz van, ami a titkosszolgálat fülébe jutott és ennek kéne utánajárnia.

Az eleje nekem nagyon tömény volt, sok volt az infó, hogy ki kicsoda, a politikai háttér satöbbi. Majd belejöttem, ahogy szoktam szerencsére, de amíg nem szoktam meg csak kapkodtam a fejem, hogy mi van, merre vagyok én most?! Szóval ez nem az a kellemes kis kikapcsolódós olvasmány, amit igazból vártam. Kemény politika van benne, és mindennek meg van az oka.

Borbíró Borbála 

A karaktereket imádtam, nagy kedvencem lett Bori mily meglepő és Ligeia. Na persze azért Koppány és Attila sem semmi, de azért a két csaj vitte a prímet. Bori egy igazi belevaló tökös csaj, aki mellett elbújhat bármelyik macsó! Nem fél elvégezni a mocskos munkát, ami kiszabott rá új főnöke Attila, és persze a dolgoknak is rendesen utánanéz. Nem semmi az a háttértudás, amije van ennek a nőnek, mondjuk, meg sem lep, mivel 2 diplomás. Negatívumként viszont kiemelném, hogy nem tetszett az, hogy szegény Bori annyit iszik. Értem én, hogy nagy a stressz, mivel nem lehet könnyű dolog vámpírokkal dolgozni, de akkor már inkább szokott volna vissza a cigarettára. Azt sem szívleltem volna, de na! Ha már kell valami függőség, akkor inkább ezt választanám. Igen tudom, nem rajtam múlik, így ezt csak zárójelben jegyeztem meg.

Ligeia

Ligeia egy igazi rejtély, mégis imádtam, talán pont ezért. Végig lehetett érezni, hogy nem egy egyszerű vámpír, aki pórul járt és segítségre szorul, de ami mögötte van az igazán meglepett. Na és persze a könyv címét is sikeresen megértette velem. Igazából senki nem tudja, hogy néz ki, mivel mindeninek olyan női alakban jelenik meg, amilyet az illető szeretne.

Nagy kedvenc volt a sok - sok irodalmi – főleg Poe – utalás. Látszik, hogy az írónő sokat olvas, így Borinak is adott hátteret ez ügyben, hogy képben legyen a dolgokkal. Gaura humora valami iszonyat jó, illetve nagyon tetszett a felépített világ miután mindenre fény derült. Nem tudom, hogy lehet ennyi mindent észben tartani, de majd az interjúban biztos valaki megkérdezi tőle, ha nem lesz más, hát én. Ó és még valami: nekem nagyon bejön, mikor egy magyar író él a magyar nyelv szépségeivel, vagyis nem fél használni a káromkodásokat.

Összességében egy nagyon szuper kis urban fantasy sorozatnyitó kötetet kaptam, rengeteg humorral és még több akcióval. Nincs megállás benne az biztos! Ajánlom azoknak, akik szeretik a pörgős, akciódús urban fantasy könyveket egy jó nagy adag humorral nyakon öntve.

A többi könyvklubos értékeléseit ITT olvashatjátok el.

Értékelés: 5/4
Kedvenc karakter(ek): Bori, Ligeia, Attila
Kedvenc jelenet(ek): Bori és Attila csipkelődései
Kedvenc idézetek:

„A vérszívóknak minden hétfőn kiutalják a heti adagjukat, az emberek pedig időnként megkapják a behívójukat véradásra, és bár anyáznak előtte-utána egy kicsit, azért elmennek, mert fő a békesség.”

„Múzsák nélkül a világ a sötétség tengerébe borul, és a lelkek kiszáradnak, mert legrejtettebb részük elpusztul a világosság nélkül…”

„– Akkor ehhez mit szólsz? – jött a mentő ötlet. – „Ennyn Durin aran Moria. Pedo mellon a mino.”
 – Ez meg mi a franc? – meresztette a szemét Rocco. Bár nem néztem hátra, éreztem két kísérőm meghökkenését is.
– A Mória nyugati kapuján lévő felirat tünde nyelven. „Mória urának, Durinnak kapui. Mondd barát, és lépj be!” – mondtam büszkén, hálát adva évekkel ezelőtti hóbortomnak, amikor még nem akadtam rá a „Mágikus Vámpírvadászat” játékra, és egyéb fantasy cuccokkal próbálkoztam a neten, többek között egy elég uncsi „Középfölde útvesztői” stratégiai játékkal is.
– Ah, Tolkien! Nem tudom, mit van úgy oda mindenki azért a könyvért.
– Gyenge próbálkozás lefikázni a művet csak azért, hogy kevésbé tűnjön megalázónak a vereség – mondtam dőrén. Koppány és Kristóf egyszerre szisszentek fel, de sajna visszaszívni már nem lehetett. Rocco arca eltorzult.”

„– Azt hiszem, mindjárt hányni fogok. A mosdó?
– Kikísérem – mondta, de ezzel már elkésett: amint felálltunk, és a közelembe jött, én szépen, sugárban lehánytam. Végül is, csak a csizmája orrát és talán a nadrágja szárát egy kicsit. Bár más körülmények között ettől eléggé zavarba jöttem volna, ezúttal úgy éreztem, hogy még csak bocsánatot kérnem sincs miért. Én szóltam előre, ő pedig vállalta a kockázatot. Mindjárt jobban éreztem magam. – Oké – mondta a cowboy. – Menjünk át az én irodámba, és ott folytassuk! – javasolta, mintha mi sem történt volna.
– Miért, ez nem a maga irodája?
– Dehogyis – nézett rám döbbenten. – Ez az egyik kollégámé. Amikor beígért egy hányóprogramot, gyorsan visszaöltöztem a tegnapi ruhámba, és lefoglaltam ezt az irodát délutánra. A kollégám úgyis szabadságon van a héten.
– Fog neki örülni.
– Észre sem fogja venni.”

Képek a moly.hu illetve a Pinterest táblámról származnak.

Read More