Bogár Erika: Tullia meséi – Őrző (Tullia meséi 1.)

Fülszöveg:

A nomád, vándorló élet után hét szövetséges törzs telepedett le Tullia kies vidékén. A régi világ rettenthetetlen harcosai, az őrzők céltalanul kallódnak, a senkiföldjén élnek. A törzsfőknek már nincs szükségük rájuk. Legjobb lenne, ha eltűnnének a föld színéről. Ám közeleg az idő, amikor az őrzők tudása, ősi harcmodora újra értékessé válik, mert a Krón teremtette torkaldémon ereje egy ember testébe szállt át. Miközben a könnyű élet és a gazdagság reményében egyre többen választják Krónt, a sötét Istent, addig Mia Istennő hívei rettegésben élnek. Alder törzsfő kezelhetetlen kamaszfiát, Triart az őrzőkhöz küldi tanulni. A fiú megtanul élni a természetben, gondoskodni magáról és másokról. Amikor visszatér a családjához, hogy átvegye apja helyét a törzs élén, kiderül, hogy más értékeket tart szem előtt, mint a Szövetség többi vezetője. Ő a legfiatalabb a törzsfők között, és az egyetlen, aki kellő tapasztalat birtokában képes irányítani az ország védelmét a Krón követői ellen vívott harcban. Mert Triar őrző… Az Őrző a Tullia meséi sorozat első darabja, a fantasy történeteknek az azonos háttérvilág ad alapot.

Könyvinformációk:

Kiadó: Publio Kiadás éve: 2016 Oldalszám: 352 oldal ISBN: 9789634245636 Sorozat: Tullia meséi Függővég: so – so

Véleményem:

Mini-Könyvklubon ezt a könyvet jelöltem meg, mint szabadon választott fantasy. Azt hittem, hogy jobban fogok vele haladni, de tévedtem.
Nagyon haragudtam először erre a könyvre, mert annyira szerettem volna szeretni. Sajnos az elején nem azt kaptam tőle, amit vártam, így kicsit vonakodva álltam neki az újabb és újabb olvasásnak. Később viszont azt vettem észre, hogy egyre több és több oldalt olvasok el anélkül, hogy úgy érezném, hogy szenvedek vele.

A világ, melyben a cselekmény játszódik nagyon egyedi. Szerepet kap benne az ősi magyar nomád élet, mely az Őrzők életében jelenik meg. Nekem ezek a részek tetszettek is meg nem is, hiszen érdekelt volna, csak sokszor nem olyan információkat kaptam, amit szerettem volna. De még így is tetszett, hiszen kicsit jobban megismertem mind az Őrzőket mind az nomád magyarok életét. A hitvilág is elég érdekesre sikerült. Van egy Mia istennő és a Krón isten. Nem kedvelik egymást, folyamatosan harcoltak egymással a múltban. Az emberek pedig vagy Miát vagy Krónt követik. Mia a békés istenség, Krón a harcos és sajnos nem férnek meg egymás mellett. Igaz, hogy Krón sokkal ígéretesebb, de az ő hitének van egy hátulütője: emberáldozat, mégpedig fiatal lányok. A cselekményben pedig ez a tényező elég sok bonyodalmat szül.

A történetet kettő részre tudnám osztani. Az első felében megismertem Triart, az elzavart törzsfő fiát, akit az Őrzőkhöz küldött az apja, hogy majd ott tanul egy kis tiszteletet. Az Őrzök nem kényelmes házakban éltek, hanem kint a vadonba és folyamatosan vándoroltak. Ők egy harcos nép voltak, akiktől féltek az emberek, mégis megbízták őket, hogy segítsenek távol tartani az ellenséget a falvaktól és városoktól. Triar, aki 14 évesen a kényelmes várból hirtelen ebbe a zord világba került ki először nem is tudod mit kezdeni az egésszel, de az évek alatt szépen megtanulta a dolgokat: hogyan kell nyomot olvasni, vadászni, és ami a legfontosabb harcolni. A folyamatos vándorlás keménnyé tette az elején kis mulya gyereket és egyre határozottabb férfit nevelt belőle a nomád élet. A regény második felében hazatér a várba, ahol élete első 14 évét töltötte, de már értelemszerűen nem az az ember, aki anno volt. Átvette apjától a törzsfői szerepet, és kemény kézzel kormányzott. Emiatt nem kedvelték meg az emberek, hanem tartottak tőle, de nem mertek neki ellentmondani. Sajnos egyre többször támadnak Krón követői a környező településekre, így Triar kénytelen időről időre újra elhagyni a várát és portyázásra indulni, és innentől kezdve újra beindultak az események.

Negatívumként pár dolgot említenék meg. Az eleje nekem nagyon vontatott volt, emiatt nem is élveztem. Aztán ott volt a sok név, sokszor nem tudtam hova tenni őket, és volt, hogy vissza kellett lapoznom rengeteget, mire megtaláltam, hogy kiről is van szó. Illetve még annyit említenék meg, hogy annak ellenére, hogy a leírásos részek nem voltak rosszak, az éllatokról, mint a lira, vagy torkal, vagy marla egész keveset kaptam, pedig azok nagyon érdekeltek volna. Így sajnos nem nagyon tudom elképzelni őket, hogy miként néztek ki, ami nálam egy fontos tényező.

A karakterek nagyon sokan voltak, nem csak Triart ismertem meg. Ott volt Nerdo az Őrzők vezetője, a hét törzsfő, Triar anyja, apja, testvére, később pedig saját családja. Mindenkiből kaptam egy kicsit, de nem eleget ahhoz, hogy a szívembe zárjam őket.

Triar egy nagyon különös figura, mert az Őrzők között töltött évek alatt megacélozta magát, és nem mutatta ki az érzéseit. Később pedig mikor visszatért régi otthonába, kapott egy feleséget, aki félt tőle, őt mégis próbálta szeretni. Ez számomra szimpatikussá tette, mert nem csak a zord és mindenikivel hideg embert láthattam meg, hanem a szerető férjet is.

Nindra a felesége az a személy, akit nagyon megkedveltem. Az elején nagyon idegesített, de az idő elteltével egyre szimpatikusabbá vált. Ennek az az oka, hogy ahogy jött a baj, ő is megemberelte magát és többé nem nyafogott. Kaptam egy erős női karakter vele, akinek a helyébe én is szívesen lennék. Amíg Triar nem tartózkodott otthon, addig ő intézte a vár és a királyság körüli dolgokat, és meg kell mondani, hogy elég tökösen. Igazán örültem neki, hogy az írónő nem hagyta, hogy olyan kis hisztis kislány maradjon, hanem egy igazi harcoshoz méltó feleséget faragott belőle.

Összességében vegyes érzések fűznek a könyvhöz, viszont ez tipikusan az a könyv, amiről órákat lehetne beszélni, még akkor is, ha valakinek nagyon nem tetszett. Szerettem az egész világot, de sajnos keveset kaptam belőle, szerettem a karaktereket, de ők sem voltak teljesen egészek. Viszont várom a folytatást, hogy miként csavarja tovább az írónő a történetet.

Ajánlom azoknak, akik:

- szeretik a kitalált világokat,

- kicsit szeretnék megismerni az ősi magyar nomád életet,

- szeretik a fantasyt,

- nem bánják, ha kicsit lassabban indul be a történet.

Értékelés: 5/3,5
Kedvenc karakter: Nindra a háború alatt
Kedvenc jelenetek: háború
Kedvenc idézetek:

„– Soha senki nem kérdezte meg Tullia királynéját, akar-e Triar asszonya lenni… Nindra, az enyém leszel? – kérdezte, és Nindra látta, hogy szemében ismét könnyek csillogna
– Igen – suttogta, átölelte férje nyakát.”

„A kiontott vér nyomán nem születik új élet, csak fájdalom. Egyedül a könnyek tisztítanak meg a vértől… Az áldozat vérétől és bűnösökétől is. (…) Akkor leszel szabad és boldog ember, ha a könnyeid tisztára mossák az arcodat, a kezedet és a lelkedet. Megbánás nélkül a fájdalmad és a bűneid foglya maradsz.”

„– Bölcs vagy, harcos létedre.
– Bölcsesség nélkül a harcos halott, uram.”

„Régen azt hittem, a győzelem az, amikor mindennek vége és nincsen már talpon senki… De már ijeszt ez a semmihez sem hasonlítható sötét csend.”

„– Triar, ha igazad lesz a hóval, esküszöm, megfürdetlek benne – morgott Lork az eget fürkészve.”

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Naomi Novik: Rengeteg

Fülszöveg:

Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.

Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.

Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.

„A Rengetegben minden megvan, amit Novik írásaiban szeretek, és ráadásnak némi óvilági mágia és a sötét tündérmesék zamata.” Patrick Rothfuss, A szél neve szerzője

„Vad, pezsdítő és mélyen, sötéten mágikus. Azonnal a klasszikusok közt a helye.” Lev Grossman, A varázslók szerzője

Könyvinformációk:

Kiadó: GABO Kiadó Eredeti megjelenés éve: 2015 Magyar megjelenés éve: 2016 Oldalszám: 488 oldal ISBN: 9789634062233 Fordította: Heinisch Mónika Sorozat: - Függővég: nem

Véleményem:

Mikor tavaly megjelent, akkor nagyon rá voltak kattanva erre a könyvre, minden véleményt elolvastam, és csupa pozitív dolgot kaptam. Aztán megkaptam az első molyszülinapom alkalmával, körbeujjongtam, megszagolgattam, és feltettem a polcra. Egy évig hozzá sem nyúltam és már kezdtem rosszul érezni magam, hogy nincs időm elolvasni pont azt a könyvet, amiért a nyálam csorgattam. Aztán jött a Mini-Könyvklub fantasy fordulója, ahol ez lett a júliusi közös olvasmány. Úgy örültem neki, mint majom a farkának, mert így egy év után végre kénytelen voltam elolvasni. Amit pedig kaptam, az teljes mértékben az volt, amit vártam. A többiek véleménye ITT olvasható.

A Rengeteg engem teljesen magával ragadott és foglyul ejtett. A történet pörgős volt, amit nagyon élveztem és nem maradt bennem semmilyen hiányérzet olvasás után. Vagyis maradt, de az amiatt van, hogy képes legyek elengedni a történetet. Belém is gyökeret vert, és nem akarom elengedni.

A történetben megismertem Agnyeskát, a 17 éves lányt, akit elragad a Sárkány, hogy magával vigye a tornyába. Először nagyon nem jöttek ki jól, de az idő múlásával egyre jobban elviselték egymást. Sárkány varázsolni tanította Agnyeskát, Agnyeska pedig egy kis emberséget próbált belenevelni a varázslóba. Ez ment addig a pontig, amíg Agnyeska legjobb barátnőjét, Kasját nem vitte magával a Rengeteg. Kasja anyja pedig Agnyeskától kért segítséget, hogy hozza ki onnan.

A Rengeteg viszont nem egy békés dolog volt, így nem volt a legkönnyebb feladat onnan bárkit is kihozni. Az Erdőben mindenféle gonoszabbnál gonoszabb teremtmények éltek, akik megfertőzték az embereket, foglyul ejtették vagy éppen tébolyulttá tették. Agnyeska viszont gondolkodás nélkül elindult, hogy kiszabadítsa barátnőjét. A Rengeteg pedig egy alattomos lény, aki elhiteti az emberrel, hogy sikerült legyőznie. Aztán a legrosszabb időpontban pedig támadásba lendült. Képes volt az emberekben elhinteni a romlottság magját, ami miatt nem látták meg az igazi ellenséget, ami a Rengeteg volt. Így egymást öldösték, ahelyett, hogy összefogtak volna és a valódi ellenséget támadják. De a Rengeteg már csak ilyen galád, nem véletlenül tart tőle mindenki.

Imádtam az egész történetben a sötétséget, és szomorúságot, vagyis magát a Rengeteg. Az írónő egy fantasztikus világot teremtett ezzel a gonosz Erdővel és a maga szörnyű teremtményeivel. A kedvenc részeim is azok voltak, mikor a Rengetegről olvashattam és tudhattam meg minél többet. A végén pedig mikor fény derül az igazságra az Erdőről és a romlottságáról akkor csak pislogtam. Mindenféle elképzelésem volt a benne élő gonoszságról, csak éppen azt nem feltételeztem, amit kaptam.

Ami hibát fel tudok róni a történetnek az a szerelmi szál. Mikor az előjött, akkor csak ennyit tudtam kérdezni: de miért?! Számomra teljesen felesleges volt, anélkül is fantasztikus a könyv.

A karakterekből annyit ismertem meg, amennyi a cselekményhez kellett. Nem is nagyon emlékszem, hogy végbemenő leírásokat kaptam volna egy egy személyről. Mindig csak a lényeget tárta elém az írónő. Ennek néha örültem, máskor pedig bosszankodtam miatta, mert volt egy két olyan személy, akiről több dolgot szívesen megtudtam volna. Ezek a személyek pedig a kedvenceim: Alosa és Sárkány. Alosa egy nagyhatalmú boszorkány, aki a királyi udvarban fegyvereket készített, amit mágiával kovácsolt. Nagy segítsége volt Agnyeskának, amíg a királynál tartózkodott. Sajnos tényleg csak az alapinformációkat tudtam meg róla, pedig szívesen olvastam volna még a múltjáról és hogy mi történt vele a nagy csata után.

A másik kedvencem Sárkány volt. Végig egy mufurc, magába zárkózó embert kaptam, és pont emiatt tetszett meg. Mindig többet és többet akartam róla tudni, csakúgy, mint Agnyeska. Imádtam a kettőjük kapcsolatát, hogy mindig csipkelődtek egymással, és mégis képesek voltak tökéletesen együttműködni, mikor arról volt szó.

A borítót imádom, fantasztikus lett a magyar kiadás. Viszont utánanéztem még a többinek is, és találtam még egy párat, ami igazán magával ragadó. Nekem a kedvencem az eredeti, vagyis az angol lett, hiszen azon minden rajta van, ami a történetben kulcsszerepet kap.

Spanyol borító

Angol borító

Francia borító

Román borító

Horvát borító

Német borító

Összességében egy sodró lendületű cselekményben gazdag történetet kaptam, és a hibái ellenére is imádtam.

Ajánlom azoknak, akik szeretik:

- a sötétebb történeteket,

- bírják a kissé borzongatóbb jeleneket,

- a nem várt csavarokat a történet végén,

- a kissé fanyar humort,

- a fantasy műfajt, mert ez egy gyöngyszer közöttük.

Értékelés: 5/4,5
Kedvenc karakter(ek): Alosa, Sárkány
Kedvenc jelenet(ek): a Rengeteggel való harcok, Agnyeska és Sárkány beszélgetései, a varázslások
Kedvenc idézetek:

„– Nem… ugye nem…?
– Ha nem akarsz embert ölni, ne vágd fejbe sokszor egymás után egy nehéz tárggyal! – csattant fel a Sárkány.”

„Tíz percig magából kikelve ordítozott velem, aztán amíg nagy nehezen eloltotta az ádáz mágikus tüzet, többször is megjegyezte, hogy közönséges disznópásztorok birkaeszű fattya vagyok – amikor meg tiltakozva kijelentettem, hogy az apám favágó, azt vicsorogta, hogy fejszelóbáló tahók vagyunk.”

„– Nem akarok több józan észt! – fakadtam ki hangosan a terem döbbent csendjében. – Ha a józan ész azt jelent, hogy többé senkit sem fogok szeretni. Az embereken kívül mihez van értelme ragaszkodni?”

„A Rengeteg hatalma nem valami vakon gyűlölködő fenevad. Gondolkozni, tervezni képes, és a saját céljaira törekszik. Belelát az emberek szívébe, hogy mérge erősebben hasson.”

„Dalolva áramlott ki belőlünk a mágia, erőfeszítés nélkül, akár a hegyoldalon lezubogó patak.”

„Úgy imbolyogtunk a szekér hátuljában, mint gabonával teli zsákok. A kerekek nyikorgására minden háborús ballada felidéződött bennem, amit valaha hallottam, és a lovak patájának kopogása szolgáltatta hozzá a ritmust. Bizonyára minden történet ugyanúgy ért véget: az utolsó kimerült harcos hazafelé baktat a halált lélegző mezőről, de ezt a részt már senki sem énekelte el.”

„– Hallatlanul szerencsés voltál! – mondta végül. – És hallatlanul bolond, bár a te esetedben a két dolog alighanem egy és ugyanaz.”

„Ha van varázserőm, akkor azt azért kaptam, hogy megvédjem őket. A családomat, Kasját, az ágyban durmoló két kis hercegi utódot, és mindenki mást, mindenki mást, aki a Rengeteg árnyékában élt.”

A képek a moly.hu, és a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Lev Grossman: A varázslók ( A varázslók 1.)

Fülszöveg:

A ​többi fiatalhoz hasonlóan Quentin Coldwater sem hisz a varázslatokban egészen addig, míg egy zártkörű és titkos egyetem hallgatója nem lesz New York egy eldugott részében. S noha a tanulás évei úgy telnek, mint bárhol máshol – barátokra tesz szert, rendszeresen lerészegedik, majd idővel lefekszik valakivel, akibe beleszeret –, a titkos tudás örökre megváltoztatja őt. Kitűnően sajátítja el a modern varázstudományt, ám a szíve mélyén mindig is vágyott nagy kalandot és boldogságot nem kapja meg hozzá. Egy nap a barátaival azonban felfedeznek valami hatalmasat, ami mindent megváltoztathat.
A varázslók komor történet a felnőtté válásról, második esélyekről és arról, hogy ha valamit nagyon görcsösen akarunk, akkor talán soha nem kapjuk meg. A könyv a 2009-es megjelenését követően hatalmas vitát váltott ki és nagyon megosztotta a fantasy műfaj kedvelőit – vannak, akik nem is hajlandóak ekként tekinteni rá, hanem kortárs regényként kezelik –, de emiatt csak többen és többen olvasták el. Végül óriási siker és New York Times Bestseller lett, többek közt George R. R. Martin, John Green, Audrey Niffenegger és William Gibson is rendkívüli elismeréssel méltatta, ráadásul a folytatásokkal a szerző végleg lefektette a 21. századi fantasy alapköveit.

Könyvinformációk:

Kiadó: Agave Könyvek Eredeti megjelenés éve: 2009 Hazai megjelenés éve: 2015 Oldalszám: 442 oldal ISBN: 9786155522536 Fordította: Sámi László Sorozat: A varázslók Függővég: igen

Véleményem:

A könyvet a Mini-Könyvklub miatt olvastam el. Egyébként is tervben volt, de ki tudja, mikor került volna rá a sor, így most kénytelen voltam elolvasni. Kicsit kicsúsztam az időből, ezért most készült el a bejegyzés, mert hivatalosan június 30-ig lehetett volna leadni. Ezt hagyjuk is, mert a lényeg, hogy végül sikeresen előkészületem vele. Annyi minden van ebben A könyvben, hogy nehéz róla röviden írni, de remélem sikerül átadnom azt az élményt, amit nekem jelent ez a könyv.

A történet középpontjában Quentin áll, aki folyamatosan keresi a boldogságot. Amíg az emberek világában volt, folyamatosan arra vágyott, hogy bárcsak létezne egy varázsvilág és főleg Fillory. Mikor átkerült a varázsvilág iskolájába, Varázskapuba, úgy véli megtalálta a boldogságot. Később azonban rá kellett jönnie, hogy tévedett. Az iskolában sok dolgot megélt: szerelmes lett, találkozott egy Fenevaddal, bekerült az iskola elit csapatába a szenzitekhez. Ez mégis kevés volt neki. Az iskola elvégzése után visszakerült az emberi világba, ahol szórta a pénzt és csapongó életet élt. Nem meglepő, hogy azt érezte, hogy ismét boldog. Majd ismét kiüresedett. Majd az egyik régi iskolatársa újra becsöppent ez életébe és közölte, hogy Fillory létezik. Quentint ezen felbuzdulva új életcélt tűzött ki maga elé: eljutni Filloryba. Fillory egy kitalált helyszín, ami Quentin egyik kedvenc könyvében szerepelt. Úgy gondolta, hogy ha a varázslás létező dolog, akkor talán a boldogságát jelképező helyszín is valóságos lehet. Így új kalandba kezdett, de nem azt kapta, amire vágyott.

A karakterek elég vegyes érzést váltottak ki belőlem. Ott van Quentin, a főhős, aki nem találja a helyét és mindig a boldogságot hajkurássza. Ez az érzés nekem nagyon ismerős, hiszen sok fiatal nem nagyon tud sokszor mit kezdeni az újdonsült helyzettel, mikor kikerülnek a szülői vagy tanári felügyelet alól. Quentin szerelme Alice egy kis naiv okostojás, aki sokszor idegesített a fiúnak varázslás terén is és abban, hogy néha helyrerázta. Penny a különcségével az elején nagyon megfogott, majd ő is megszürkült és nem volt önmaga. Ami viszont közös volt bennük az az, hogy számomra mind élőek voltak.

A könyvnek van egy kis Narnia és egy kis Harry Potter hatása, viszont ez véresebb. Mert nem minden varázsvilág tartogat szépet és jót, hisz az élet sem olyan. Sok a leírás, minden részletesen le van írva mindenről, ami egy kicsit lassítja az olvasást én viszont élveztem őket, mert így bele tudtam magam élni a történetbe.

Összességében nagyon kellemesen csalódtam a könyvben, annak ellenére, hogy nem vártam tőle sokat. Ennek a Molyon lévő százalék az oka, de hát ugye már egy párszor megtanultam, hogy annak nem szabad hinni.

Ajánlom azon molyoknak, akik szeretnek elveszni a részletekben, hogy a végére megkapják a teljes egészet.

Ha pedig kíváncsiak vagytok a többi Mini-Könyvklub tag értékelésére elolvashatjátok őket ITT.

Értékelés: 5/4
Kedvenc karakter(ek): Quentin, Eliot
Kedvenc jelenet(ek): mikor vadkacsákká változtak
Kedvenc idézetek:

„Megkaptam, amire a szívem mélyén vágytam, és itt kezdődtek a problémáim– gondolta.”

„Mi, emberi lények állandóan boldogtalanok vagyunk. Utáljuk magunkat, és utáljuk egymást, és olykor azt kívánjuk, hogy Te, vagy Akárki, bárcsak sose teremtett volna meg minket, meg ezt a szaros, nyomorult világot, vagy bármeny másikat.”

„A legtöbb diáktársához hasonlóan Quentin is még az általánosban kiolvasta a Fillory-könyveket. Ám a többséggel – köztük Jamesszel és Juliával – ellentétben ő sosem tudott teljesen megfeledkezni róluk. Hozzájuk fordult, amikor úgy érezte, nem képes megbirkózni a „való világgal”, ami – mi tagadás – igen gyakran megesett.”

„– Figyu, nem akarom olyasmibe ütni az orrom, ami nem rám tartozik – kezdte Quentin –, de feltételezem, valami titkos mágikus úton ártalmatlanítod ennek a sok ciginek az egészségre gyakorolt káros hatását. Jól sejtem?
– Kedves tőled, hogy kérdezed. Négyhetente feláldozok egy szűz diáklányt a telihold fényénél egy ezüstszikével, amelyet svájci albínók készítettek. Akik szintén szüzek, természetesen. Az tüstént kitakarítja szegény kis tüdőmet.”

„Az a gond a felnőtté válással – fejtegette Quentin –, hogy miután felnőttél, azok az emberek, akik még előtte állnak, többé már nem is szórakoztatóak.”

„Quentin pontosan tudta, hogy valójában nem boldog. De miért nem? Pedig kínos alapossággal begyűjtötte a boldogság minden létező kellékét. Elvégezte az összes szükséges rituálét, kimondta a varázssavakat, meggyújtotta a gyertyákat, meghozta az áldozatokat. Ám a boldogság akár valami engedetlen szellem, mégsem volt hajlandó eljönni hozzá.”

„Ha létezik valami lecke, amit az élet tanít nekünk, hát az az, hogy az üres vágyakozás mit sem ér. A szavak és a gondolatok nem változtatnak meg semmit. A nyelv és a valóság szigorúan elkülönülnek egymástól… A valóság kemény és kérlelhetetlen, és mit sem törődik azzal, hogy mit gondoltok, éreztek vagy mondotok róla. Vagy legalábbis nem volna szabad neki. Szembenéztek vele, leküzditek a nehézségeket, és élitek tovább az életeteket.” 

A képek a moly.hu illetve a Pinterest táblámról származnak. 

Read More

Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája (Borbíró Borbála 1.)

Fülszöveg:

Borbíró Borbála a magyarországi Vámpírkutató Intézet alkalmazottja, bakancsos tudós és magánéleti szerencsétlenség, akinek a munkája a mindene – ám amikor hatalomra kerül az Emberfeletti Összefogás Pártja, az intézet az élőholtak megnövekedett politikai befolyásának köszönhetően bezárja kapuit. Mit tehet egy állástalan vámpírkutató egy olyan Magyarországon, ahol a vámpírok lassan teljes jogú állampolgárokká válnak, és ahol a háttérben köttetett szerződések különleges kiváltságokat is megadnak nekik?

Az állás, amely végül az ölébe hull, jóval több és veszélyesebb, mint amiről valaha is álmodott, és rejtélyes, új főnöke hamarosan hajmeresztő feladat elé állítja: be kell épülnie a kormány tanácsadói, az IQ vámpírok közé, hogy kiderítse, mit titkolnak emberi szövetségeseik elől. Bori nem tudja, képes lesz-e átverni Magyarország legokosabb vámpírjait úgy, hogy csupán eszére és alaposan felvágott nyelvére támaszkodhat, de a vérét, életét és emberségét megőrizze.

Magyar nyakba magyar szemfog!

Könyvinformáció:

Kiadó: Delta Vision Kiadás éve: 2012 Oldalszám: 468 oldal ISBN: 9786155161384 Sorozat: Borbíró Borbála Függővég: so-so ITT megvásárolható

Véleményem:

A Mini-Könyvklub alkalmával vettem kezembe a könyvet és nem bántam meg! Régen nevettem ennyit könyvön, annak ellenére, hogy nem éppen a leghumorosabb a története.

A sztori ott kezdődik, hogy megismerem Borit, aki egy magyarországi vámpírkutatót, aki épp Amerikában van anyaggyűjtés és egy konferencia miatt. Majd mikorra hazajön, kiderül, hogy nincs állása, mert a Magyar Vámpírkutató intézetet bezárták. Szerencsére nem kell sokat keresgetnie munka után, mert rögtön lecsap rá a Titkosszolgálat, hogy be kéne épülnie az okos vámpírok, azaz az IQ vámpírok közé, akik tagfelvételt hirdettek a köreikbe és már ember is felvételizhet. És, hogy miért kéne Borinak beépülni a vámpírok közé? Azért mert valami gebasz van, ami a titkosszolgálat fülébe jutott és ennek kéne utánajárnia.

Az eleje nekem nagyon tömény volt, sok volt az infó, hogy ki kicsoda, a politikai háttér satöbbi. Majd belejöttem, ahogy szoktam szerencsére, de amíg nem szoktam meg csak kapkodtam a fejem, hogy mi van, merre vagyok én most?! Szóval ez nem az a kellemes kis kikapcsolódós olvasmány, amit igazból vártam. Kemény politika van benne, és mindennek meg van az oka.

Borbíró Borbála 

A karaktereket imádtam, nagy kedvencem lett Bori mily meglepő és Ligeia. Na persze azért Koppány és Attila sem semmi, de azért a két csaj vitte a prímet. Bori egy igazi belevaló tökös csaj, aki mellett elbújhat bármelyik macsó! Nem fél elvégezni a mocskos munkát, ami kiszabott rá új főnöke Attila, és persze a dolgoknak is rendesen utánanéz. Nem semmi az a háttértudás, amije van ennek a nőnek, mondjuk, meg sem lep, mivel 2 diplomás. Negatívumként viszont kiemelném, hogy nem tetszett az, hogy szegény Bori annyit iszik. Értem én, hogy nagy a stressz, mivel nem lehet könnyű dolog vámpírokkal dolgozni, de akkor már inkább szokott volna vissza a cigarettára. Azt sem szívleltem volna, de na! Ha már kell valami függőség, akkor inkább ezt választanám. Igen tudom, nem rajtam múlik, így ezt csak zárójelben jegyeztem meg.

Ligeia

Ligeia egy igazi rejtély, mégis imádtam, talán pont ezért. Végig lehetett érezni, hogy nem egy egyszerű vámpír, aki pórul járt és segítségre szorul, de ami mögötte van az igazán meglepett. Na és persze a könyv címét is sikeresen megértette velem. Igazából senki nem tudja, hogy néz ki, mivel mindeninek olyan női alakban jelenik meg, amilyet az illető szeretne.

Nagy kedvenc volt a sok - sok irodalmi – főleg Poe – utalás. Látszik, hogy az írónő sokat olvas, így Borinak is adott hátteret ez ügyben, hogy képben legyen a dolgokkal. Gaura humora valami iszonyat jó, illetve nagyon tetszett a felépített világ miután mindenre fény derült. Nem tudom, hogy lehet ennyi mindent észben tartani, de majd az interjúban biztos valaki megkérdezi tőle, ha nem lesz más, hát én. Ó és még valami: nekem nagyon bejön, mikor egy magyar író él a magyar nyelv szépségeivel, vagyis nem fél használni a káromkodásokat.

Összességében egy nagyon szuper kis urban fantasy sorozatnyitó kötetet kaptam, rengeteg humorral és még több akcióval. Nincs megállás benne az biztos! Ajánlom azoknak, akik szeretik a pörgős, akciódús urban fantasy könyveket egy jó nagy adag humorral nyakon öntve.

A többi könyvklubos értékeléseit ITT olvashatjátok el.

Értékelés: 5/4
Kedvenc karakter(ek): Bori, Ligeia, Attila
Kedvenc jelenet(ek): Bori és Attila csipkelődései
Kedvenc idézetek:

„A vérszívóknak minden hétfőn kiutalják a heti adagjukat, az emberek pedig időnként megkapják a behívójukat véradásra, és bár anyáznak előtte-utána egy kicsit, azért elmennek, mert fő a békesség.”

„Múzsák nélkül a világ a sötétség tengerébe borul, és a lelkek kiszáradnak, mert legrejtettebb részük elpusztul a világosság nélkül…”

„– Akkor ehhez mit szólsz? – jött a mentő ötlet. – „Ennyn Durin aran Moria. Pedo mellon a mino.”
 – Ez meg mi a franc? – meresztette a szemét Rocco. Bár nem néztem hátra, éreztem két kísérőm meghökkenését is.
– A Mória nyugati kapuján lévő felirat tünde nyelven. „Mória urának, Durinnak kapui. Mondd barát, és lépj be!” – mondtam büszkén, hálát adva évekkel ezelőtti hóbortomnak, amikor még nem akadtam rá a „Mágikus Vámpírvadászat” játékra, és egyéb fantasy cuccokkal próbálkoztam a neten, többek között egy elég uncsi „Középfölde útvesztői” stratégiai játékkal is.
– Ah, Tolkien! Nem tudom, mit van úgy oda mindenki azért a könyvért.
– Gyenge próbálkozás lefikázni a művet csak azért, hogy kevésbé tűnjön megalázónak a vereség – mondtam dőrén. Koppány és Kristóf egyszerre szisszentek fel, de sajna visszaszívni már nem lehetett. Rocco arca eltorzult.”

„– Azt hiszem, mindjárt hányni fogok. A mosdó?
– Kikísérem – mondta, de ezzel már elkésett: amint felálltunk, és a közelembe jött, én szépen, sugárban lehánytam. Végül is, csak a csizmája orrát és talán a nadrágja szárát egy kicsit. Bár más körülmények között ettől eléggé zavarba jöttem volna, ezúttal úgy éreztem, hogy még csak bocsánatot kérnem sincs miért. Én szóltam előre, ő pedig vállalta a kockázatot. Mindjárt jobban éreztem magam. – Oké – mondta a cowboy. – Menjünk át az én irodámba, és ott folytassuk! – javasolta, mintha mi sem történt volna.
– Miért, ez nem a maga irodája?
– Dehogyis – nézett rám döbbenten. – Ez az egyik kollégámé. Amikor beígért egy hányóprogramot, gyorsan visszaöltöztem a tegnapi ruhámba, és lefoglaltam ezt az irodát délutánra. A kollégám úgyis szabadságon van a héten.
– Fog neki örülni.
– Észre sem fogja venni.”

Képek a moly.hu illetve a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Elindult! Mini-Könyvklub 7.

Május 1-jén elindult a 7. Mini-Könyvklub Vegazus irányítása alatt immáron 7. alkalommal. Hogy pontosan mi is ez, ITT olvashattok róla.

Idén rekordmennyiségű indulóval kezdünk, szám szerint 31 taggal, azonban, jelentkezni még mindig lehet, egészen május 31-ig, mégpedig ITT. A szavazás azonban lezárult és a könyvek listája fix. Ezek lettek a könyvek, amiket megszavaztak a résztvevők. Hozzáteszem, hogy én is ezekre szavaztam, szóval külön örülök az eredménynek.

Olvasmányaink:

Május

Gaura Ágnes:Vámpírok múzsája

Fülszöveg:

Borbíró Borbála a magyarországi Vámpírkutató Intézet alkalmazottja, bakancsos tudós és magánéleti szerencsétlenség, akinek a munkája a mindene – ám amikor hatalomra kerül az Emberfeletti Összefogás Pártja, az intézet az élőholtak megnövekedett politikai befolyásának köszönhetően bezárja kapuit. Mit tehet egy állástalan vámpírkutató egy olyan Magyarországon, ahol a vámpírok lassan teljes jogú állampolgárokká válnak, és ahol a háttérben köttetett szerződések különleges kiváltságokat is megadnak nekik?

Az állás, amely végül az ölébe hull, jóval több és veszélyesebb, mint amiről valaha is álmodott, és rejtélyes, új főnöke hamarosan hajmeresztő feladat elé állítja: be kell épülnie a kormány tanácsadói, az IQ vámpírok közé, hogy kiderítse, mit titkolnak emberi szövetségeseik elől. Bori nem tudja, képes lesz-e átverni Magyarország legokosabb vámpírjait úgy, hogy csupán eszére és alaposan felvágott nyelvére támaszkodhat, de a vérét, életét és emberségét megőrizze.

Magyar nyakba magyar szemfog!

Elöljáróban a könyvről:

Már nagyon régóta szemezek ezzel a könyvvel, mert a Molyon nagyon sok figyeltemnek nagy kedvence, de valahogy én mindig csak tologatom, hogy majd elolvasom. Hát, most itt van az alkalom!

Június

Lev Grossman: A varázslók

Fülszöveg:

A többi fiatalhoz hasonlóan Quentin Coldwater sem hisz a varázslatokban egészen addig, míg egy zártkörű és titkos egyetem hallgatója nem lesz New York egy eldugott részében. S noha a tanulás évei úgy telnek, mint bárhol máshol – barátokra tesz szert, rendszeresen lerészegedik, majd idővel lefekszik valakivel, akibe beleszeret –, a titkos tudás örökre megváltoztatja őt. Kitűnően sajátítja el a modern varázstudományt, ám a szíve mélyén mindig is vágyott nagy kalandot és boldogságot nem kapja meg hozzá. Egy nap a barátaival azonban felfedeznek valami hatalmasat, ami mindent megváltoztathat.

A varázslók komor történet a felnőtté válásról, második esélyekről és arról, hogy ha valamit nagyon görcsösen akarunk, akkor talán soha nem kapjuk meg. A könyv a 2009-es megjelenését követően hatalmas vitát váltott ki és nagyon megosztotta a fantasy műfaj kedvelőit – vannak, akik nem is hajlandóak ekként tekinteni rá, hanem kortárs regényként kezelik –, de emiatt csak többen és többen olvasták el. Végül óriási siker és New York Times Bestseller lett, többek közt George R. R. Martin, John Green, Audrey Niffenegger és William Gibson is rendkívüli elismeréssel méltatta, ráadásul a folytatásokkal a szerző végleg lefektette a 21. századi fantasy alapköveit.

Elöljáróban a könyvről:

Tavaly szinte ingyen lehetett a második részéhez hozzájutni az egyik internetes boltból egy elírás miatt. Mikor azt megvettem, megkaptam az egyik molytól az első részét is, azóta várja a sorsát, hogy el lesz e olvasva vagy sem. Úgy tűnik júniusig várnia kell, akkor neki is esek.

Július:

Naomi Novik: Rengeteg

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.

Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.

Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.

Elöljáróban a könyvről:

Gyönyörű a borítója, egyszerűen imádom! De a másik, ami mellette szól, az nem is tudom, egyszerűen csak egy kényszer, hogy el kell olvasnom.

Augusztus

Szabadon választott fantasy regény

Nos, ez majd elválik, hogy éppen mi is lesz augusztusban. Valószínű, hogy olyan könyvet fogok választani, amit több kihíváshoz is fel tudok használni.

Remélem, a könyvek után még egy páran kedvet kaptok a csatlakozáshoz! Ne feledjétek, még van idő beszállni a mókába egészen május 31-ig, viszont ez a határidő a közös januári, köszi AniTiger! májusi olvasásnak is.

Read More