2017. június 30., péntek

Fénypont-mélypont – június


Ebben az állandó rovatban a hónapban olvasott legjobb és legrosszabb könyvekről olvashattok egy kis összegzést.

Janina:
Fénypont:
Nicholas Sparks: Szerelmünk lapjai

Jó ideje terveztem már, hogy elolvasom ezt a könyvet, ugyanis a  filmet már láttam évekkel ezelőtt, igazi nagy kedvencem volt. Most végre belevetettem magam, hisz nem egy féltégla :D A hiba ott volt, hogy a könyv után megnéztem a filmet, ami nagyon kiábrándító volt...A könyvben sokkal szerethetőbbek a karakterek, a jellemük is komplexebb. A könyvön (is) persze végig bőgtem, de Sparks egyébként is ilyen :) Ért a nők nyelvén, imádom a regényeit, ez sem kivétel.

Mélypont:
Franz Kafka: Az átváltozás

Kafka egy zseni, akinek a nyelvét nehéz megérteni.
Talán nem is azzal van a baj...azt hiszem túl nagy bizalma lehetett az olvasóiban. Azt hihette, hogy majd minden műve mögé tökéletesen belátunk majd....
Amit eddig olvastam tőle, mind lenyűgöző volt, de számomra nem elég kerek - bizonyára tyúkeszű vagyok. Persze ettől függetlenül beszippant és nem ereszt. De inkább csak lógat a levegőben....Végül sosem jössz rá a megoldásra.... Csak azért  kapja a mélypont díját, mert a többi könyvem ebben a hónapban egy fokkal jobb volt...
Esetlegesen a Bob, az utcamacska lehetett ennél gyengébb....Kellemes kis olvasmány, az igazságtartalma miatt pedig különösképp vonzó, de maga a könyv .... nem nagy szám. 

Dorka:
Fénypontom:
Dohoczki Máté: Tiszta kézzel
Értékelésem
Szerintem:
Ez egy nagyon - nagyon beteg könyv, mégis olvastatja magát. Imádom benne, hogy részletesen le vannak írva a véres részek. Tudom, én is elég beteg vagyok, hogy pont ezek a részek tetszenek, de komolyan! Szeretem benne az apró részleteket, amikről azt hiszi az olvasó, hogy nem fontos, aztán a végén, bumm! kiderül, hogy nagyon is lényeges momentum. Érdemes Mátéra felfigyelni, főleg ha a jövőben is hasonlóan remek műveket ír.

Mélypontom:
Tahereh Mafi: Illaberek
Értékelésem
Szerintem:

Nagyon nagy szívfájdalom számomra ez a könyv. Komolyan mondom, ha nem Mafi írta volna, simán feladom. De mivel a Ne érints trilógia annyira magával ragadott, gondoltam ez is hasonló hatást fog belőlem kiváltani. Sajnos nem. Unatkoztam olvasás közben, pedig egy szuper világot épített fel az írónő. Mégis sikerült elrontania.


Képek a moly.hu oldalról származnak.

2017. június 29., csütörtök

Az író fejében: Krencz Nóra


Krencz Nóra egy igen fiatal író, aki még most próbálgatja szárnyait. Első könyve a Megszámlálhatatlan címet kapta, ami egy érdekes fantasy. Igaz a Könyvhéten személyesen összefutottunk Nórával, és lett volna alkalmam akkor interjút készíteni vele, de mindenki szalad így csak egy puszi, dedikálás és pár szót váltottunk egymással. Viszont ezt most pótolom, amúgy is jobban szeretem, ha leírja az alany a válaszát, mert abból nincs később gond. Szóval, fogadjátok szeretettel, Nórával készített interjúm.

Hogyan jellemeznéd magad 5 szóban?
Közvetlen, segítőkész, kitartó, családcentrikus és, hogy egy rosszat is mondjak, időnként konok vagyok.
A köszönetnyilvánításban megemlítetted, hogy nem jöhetett volna létre a könyv egy nagyon rossz emlék miatt. Az írás nálad akkor terápiának indult? Mikor döntötted el, hogy szeretnéd kiadni a könyved?
Igen, terápia volt, de erre csak később jöttem rá. Amikor elkezdtem írni, még nem volt ez tudatos lépés a részemről, egyszerűen csak jól esett kiszakadni a gondok közül és valaki más/mások életét irányítani.
Amikor véget ért az az időszak, leesett, hogy az írással tulajdonképpen megmentettem saját magamat. Ha az nincs, talán meg is bolondulok.
23 éves voltam, amikor befejeztem a Megszámlálhatatlan első részét, s rögtön azután elkezdtem kiadót keresni.
Melyik rész a kedvenced a könyvből, amelyiket a legjobban élvezted megírni?
A kedvencem az, amikor Shina virágba borítja az erdőt a szigeten.
Annál a résznél viszont, amikor Atme belép a történetbe csak úgy égtek a kezem alatt a billentyűk.
Melyik karaktered áll hozzád a legközelebb?
Mindegyik kedves nekem, de Atmét szeretem a legjobban. Bölcs, önfeláldozó, s mégsem tökéletes.
Fabyen nem egy szokványos férfikarakter: kicsit esetlen, nyomulós és furcsa a szerelmi élete. Miért gondoltad úgy, hogy ő egy jó főhős lenne?
Az volt a célom, hogy egy olyan karakter szemszögéből figyelje az olvasó a lányokat, aki semmit sem tud róluk. A kíváncsisága és a „nyomulása” vezette el odáig, hogy megismerje a titkaikat. A személyiségének kialakulása nem volt szándékos. Az első fejezet spontán íródott, és Fabyen már azt a részt is végig szerencsétlenkedi, így később ezt már nem akartam megváltoztatni, ezért így is folytattam.
Mennyire nehéz egy fantasy világot megteremteni?
Ez szerintem egyéntől függ. Nekem évekbe telt az újraéledők misztikumának minden részletét kigondolni, hogy ez összhangban legyen a későbbi folytatásokkal, amihez kapcsolódhatnak.
Nagyon élveztem és egy katarzissal ért fel minden egyes ötlet, ami hozzáadott valamit ehhez a világhoz. Azt hiszem ehhez egy kicsit elvetemültnek és elvontnak is kell lenni, hogy valaki ilyesmin agyaljon, de ha így is van, én nem szégyellem.
A könyvnek vannak hibái, amiket tudsz Te. Ha újraírhatnád, megváltoztatnád őket vagy maradna így, mert tanultál belőlük?
Van benne olyan rész, amit a mai fejemmel másképp írnék meg. Nagyon vegyes volt a fogadtatás, és ami az egyik olvasónak tetszett, a másiknak nem, s ha mások véleménye alapján írnám újra, nem tudnám, kire hallgassak. Sajnos nem tudok mindenkinek megfelelni, de szeretnék tovább fejlődni, hogy a régi hibáimat a későbbiekben elkerüljem.
A jövőben is szeretnél a fantasy műfajban alkotni vagy másban is szeretnéd kipróbálni magad?
Egyelőre több ötletem is van fantasy vonalon a Megszámlálhatatlanon belül és kívül is, úgyhogy pár évig még ez lesz nálam a fő műfaj. Később előfordulhat, hogy másféle témába is belekóstolok, de ezt még nem tudhatom biztosan.
Mennyire nehéz vagy épp könnyű egy első könyves írónak érvényesülni a mai könyvpiacon?
Egyáltalán nem könnyű. Főleg, ha szerzői kiadásról beszélünk. Amikor még csak álmodtam a könyvkiadásról, fel sem merült bennem, hogy ez mennyi plusz munka lesz. A marketing egy lélekölő tevékenység, ami szükséges ahhoz, hogy az ember eljusson az olvasókhoz. Nehéz fenntartani az egyensúlyt, hogy az embernek mindenre jusson ideje és a sok teendő ne menjen a kreativitás kárára.
Alapvetően jól érzem magam ebben a világban, a buktatóival együtt. Sok új embert ismertem meg az elmúlt hónapokban, és ez hihetetlenül boldoggá tesz.
Mik a terveid a jövőre? Dolgozol jelenleg újabb művön?
A második rész idén jelenik meg. A harmadik félkész állapotban van. Jelenleg egy blogregényt írok, amit az oldalamon szeretnék közölni és bárki elolvashatja majd.

Köszönöm szépen a válaszokat. Én várom a második részét, mert valóban érdekes világot teremtett Nóra. Remélem minél hamarabb el is olvashatom. Krencz Nórát megtaláljátok a Facebookon, Molyon illetve olvasgathattok tőle érdekességeket a honlapján is.

 Kép forrása Krencz Nóra Facebook oldala.

2017. június 28., szerda

Tahereh Mafi: Illaberek (Furthermore 1.)

Fülszöveg:
A tizenkét éves Dámamezey Alíz Alexandrának csupán három dolog számít: Anya, aki folyton ostorozza; a mágia és a szín, amelyek messziről kerülik; és Apa, aki mindig is szerette. Apa egy szál vonalzóval a kezében tűnik el Fenyérhátról, és három évvel később Alíz még mindig nem adja fel a reményt, hogy egyszer megtalálja. Apát ugyanis még a kalandoknál is jobban szereti, és hajlandó elindulni élete legnagyobb utazására, hogy a nyomára bukkanjon.

Kedvenc gyerekkori olvasmányai, például a Titkos kert és a Narnia Krónikái ihlették a népszerű Tahereh Mafit eme új világ megalkotására, ahol a szín fizetőeszköznek számít, a kaland elkerülhetetlen, a barátságra pedig a legváratlanabb helyeken talál rá az ember.
A nagysikerű Ne érints trilógia szerzője ezúttal a képzelet határain segít átlendülni az olvasóknak ebben a lebilincselő, modernkori tündérmesében.

Könyvinformációk:
Kiadó: Ciceró
Eredeti megjelenés éve: 2016
Magyar megjelenés éve: 2017
Oldalszám: 336 oldal
ISBN: 9789634320258
Fordította: Heinisch Mónika
Sorozat: Furthermore
Függővég: nem
ITT megvásárolható

Véleményem:
Én voltam a legboldogabb a világon, mikor AniTigernél megláttam, hogy megjelenik magyarul Mafi újabb könyv. Imádtam a Ne érints trilógiát, így minél előbb magaménak akartam ezt a könyvet is. Meg is szereztem, hát gyorsan neki is estem. Egyáltalán nem azt kaptam, amit szerettem volna, így sajnos csalódnom kellett a könyvben. Azt hozzá kell tennem, hogy teljesen külön kezeltem ezt a könyvet a Ne érints trilógiától, de legalább stílusban hasonlót is kaphattam volna. Nos, ha már így kissé kidühöngtem magam bele is vágok, hogy miért nem nyerte el a tetszésem ez a kötet.

A történet a 12 éves Dámamezey Alíz Alexandra kalandos útját mutatja be egy narrátor/mesélő által. Oké, ezzel még nincs gond, inkább ez a kalandos út nem tetszett annyira. Fenyérháton minden a színekről szól és a fenyérháti emberek úgy gondolják, ha egy embernek sok színe van, annál nagyobb mágiát birtokol. Sajnos Alíznak nincs színe, szóval ő a kakukktojás az egész településen. Illaberekben minden 12 éves gyereknek be kell mutatni a mágikus tudományát a Tálentumon, amit a zsűri pontoz, és ez alapján kapják meg a feladatukat, amit ha teljesítenek, akkor tovább léphetnek az iskolában. Alíz sajnos csúnyán elbukja ez a próbát, ezért elmenekül Fenyérhátról. Az egyik régi ismerőse, Olivér - akivel korábban volt egy kisebb összetűzése – utana ered, hogy elvigye egy útra, aminek a végén, ha minden jól megy, akkor megtalálja Alíz az apját. Ez az út pedig Illaberekbe vezet.
Illaberek egy nagyon veszélyes hely, ahol az ott lakók ki vannak éhezve a mágiára, így ha egy vendég érkezik, aki rendelkezik ezzel azt bizony megeszik, ha nem elég óvatos. Illaberekben sok a település van, és mindenhol mások a szabályok, amiket nagyon nehéz észben tartani. Még szerencse, hogy Olivérnek vannak feljegyzései a legtöbb helyről és arról, hogy hol hogyan illendő viselkedni, így képesek életben maradni. Azonban a kicsit béna Alíz itt is hozza a formáját, és nem követi a szabályokat.
Ez így elsőre egész jónak is hangzik azonban nekem mégsem nyerte el a tetszésem. Nagyon sok volt a kérdőjel a fejemben az illabereki szabályokkal, emberekkel kapcsolatban, úgy, - ahogy Alíznak is - de sajnos nagyon kevés információt kaptam róla. Ezért nehezen tudtam magam beleélni egyes veszélyhelyzetekbe, mert nem tudtam, hogy ez most miért veszélyes vagy nem megfelelő viselkedés. Gondolom Alíz is így érzett, különben nem bóklászott volna el, és hallgatott volna Olivérre. A fordulatokat is elég gyorsan ki tudtam találni, a végéről nem is beszélve. Pedig annyi lehetőség rejtőzik ebben a világban és annyira rossz, hogy olyan keveset kaptam belőle!
Sajnos nemhogy Illaberekről nem tudtam meg sokat, de a karakterekről sem. Ott van a főhős Alíz. Szegény nagyon kilóg a fenyérháti közösségből, mint már említettem. Ezzel sem lenne gond, inkább azzal, hogy egy elég nagyképű lány, aki azt hiszi, hogy ő a legokosabb, legcsinosabb és a legek legje. Közben pedig állandóan azon depressziózik, hogy őt elhagyta az apja, az anyja utálja és, hogy elbukta a Tálentumot. Szóval kicsit sokat hisztizik, amitől a falnak mentem. A történet végére talán egy kicsi jellemfejlődést mutat, de csak talán! Ha nagyon bele akarom magyarázni…de nem akarom, szóval a történet végére is ugyanilyen nyafogós marad.
A másik jómadár Olivér. Róla nem igazán tudtam meg sok dolgot, annyira semleges maradt számomra. Van neki egy csomó feljegyzése Illaberekről, ahova azért jár, mert a Tálentum után olyan feladatot kapott, amit ott tud teljesíteni. Egyébként egy idegbajos gyerek, aki agybajt kap attól, ha Alíz valamit nem úgy csinál, ahol mondja neki. Ennyi. Pont. Végeztem is vele.
Eredeti borító
Próbáltam valami pozitívumot is keresni így a véleményem végére, de sajnos nem nagyon tudtam, hacsak a borítót nem vesszük annak. Aztán rájöttem, hogy ez eredeti borító sokkal jobban tükrözi a történetet. Ennek ellenére a magyar borító is iszonyatosan szép!
Összességében nem volt nagy élmény, sem a világ, sem a karakterek. Nagyon sajnálom, pedig nagyon szerettem volna szeretni. Azoknak ajánlom, akik nem várnak semmi túlbonyolított történtre, csak egy kis kikapcsolódásra.

Értékelés: 5/3
Kedvenc karakter(ek): -
Kedvenc jelenet(ek): mikor kiderül, hogy Illaberekben mi történik az utazókkal, a mágiahasználat
Kedvenc idézetek:
„– És neked? – kapta fel hirtelen a fejét a lány. – Neked mi hiányzik legjobban otthonról?
– Nekem? – kérdezte a fiú meglepetten. Félrehajtotta a fejét, mintha még soha nem gondolt volna bele. – Nem is tudom. Talán az a nyugalom, hogy nem kell mindennap szembenézni a halállal.”
„A kutatások szerint a gondolkodás és a latolgatás megfontolt döntésekhez vezet, az pedig járvánnyá válhat.”
„Az emberek mindig magyarázatokat akarnak, folyton értelmet akarnak adni a dolgoknak, pedig ez borzasztóan unalmas.”
„A szín volt az élet. A szín volt minden. A szín volt a mágia univerzális jele.” 
Képek a moly.hu illetve a Pinterest táblámról származnak. 

2017. június 27., kedd

2017. június 26., hétfő

Az író fejében: Dohoczki Máté


A Tiszta kézzel című könyv írója, Dohoczki Mátéhoz iszonyat sok kérdésem van, azonban most csak egy párat teszek fel neki. A könyve elolvasása után írtam is neki, hogy nem tudom, hogy féljek tőle, vagy tiszteljem, amiért ennyire beteg könyvet képes volt írni. Az utóbbit választottam, mert amúgy nagyon rendes ember a Máté. Most egy kicsit Ti is beleláthattok a fejébe az interjú által.

Mesélj magadról egy kicsit! Mikor és miért döntöttél úgy, hogy írni szeretnél?
Írással valamikor az érettségi után próbálkoztam először. 27 éves vagyok, jelenleg gyógymasszőrnek tanulok, és próbálok a suli mellett egy kis időt szakítani az írásra is. Ez sajnos nem mindig sikerül. Olvasni mindig is szerettem, de ez nem kapcsolódott össze azzal, hogy az írást is kipróbáljam. Egyszer jött az ötlet, hogy a legutóbb olvasott történet milyen lenne egy másik befejezéssel. Az éjszaka közepén felkeltem, és megírtam. Szerencsére már nincs meg az a füzetem, amibe feljegyeztem azt.
Melyik volt az a könyv, aminek új befejezést írtál?
A gimi utolsó évében olvastam Sántha Ferenc Sokan voltunk című novelláját, és azt képzeltem el, hogy milyen lenne a történet horror köntösben.
Mit szóltak hozzá a barátiad, szüleid, ismerőseid, mikor elolvasták a könyved?
A párom vett leginkább részt a regényem születésében. Legszívesebben minden egyes oldal után mentem volna hozzá, hogy mondja el a véleményét az írásomról. Az írás során állandóan arra gondoltam, hogy tetszeni fog-e majd neki, vagy feleslegesen szenvedek annyit a füzetlapok felett. A szüleimnek, ismerőseimnek nem sokat beszéltem a regényemről, nem akartam őket bevonni. Bezárkóztam a négy fal közé, úgy tudtam leginkább rá hangolódni a sztorira.
Honnan ez a sok beteg ötlet, ami a könyvben szerepel?
Erre az időre engedtek csak ki a pszichiátriáról, hogy megírjam a történetet. J Na, jó, csak vicceltem. Lehunytam a szememet, ittam egy korty kávét, és jöttek a gondolatok. Az írás egyfajta gyógymód nekem, mert a nap folyamán összegyűlt gondokat, így adom ki magamból. Ez kell, hogy ne dilizzek be, és ne válljak a történetem egyik szereplőjévé. Ha ezt a regényemet betegnek tartottad, akkor meg fogsz majd lepődni azon az írásom, amin most dolgozok. J
Mit gondolsz, valóban létezik és használható a mágia?

Ebbe még nem gondoltam bele. Remélem nincsenek olyanok, akik képesek lennének másnak ártani. Regényekben ez jól mutat, de a valóságban már kevésbé.
Direkt magyar környezetbe helyezted a történet?
Igen, direkt magyar környezetbe helyeztem a történetet. Ezt már a legelején tudtam, hogy Szekszárdon fog majd játszódni a történet. Sokkal inkább át tudtam adni így az érzéseimet/gondolataimat, mintha máshol játszódott volna.
A karaktereid és a történet teljesen fiktívek, vagy van valami valóságalapja?
A történetnek, és a karakterek egy részét az életem ihlette. Annyit elárulhatok, hogy tizenhét évesen nagyban hasonlítottam Szabolcshoz. Szerencsére azóta nagyban megváltoztam (legalábbis remélem), ezért talán hitelesebben tudtam hozni a kicsit antiszociális karaktert.
Miért a horror műfajt választottad?
A horror az mindig is az életem része volt, nem tudok tőle elszakadni. Ilyen témájú filmeket gyakran szoktam nézni, és olvasni is. Ebben a műfajban érzem igazán otthon magam. Persze próbálkoztam mással is, de az csak kikapcsolódás volt.
Mi volt a többi műfaj, amivel eddig próbálkoztál?
Egyszer írtam egy gyerekmesét, ami macskákról szólt. Igazából nem is gyerekeknek szántam, de akik olvasták egyből annak titulálták. Arról szólt, hogy milyen trükköket kell bevetniük, hogy megszeressék őket az emberek, és ne kerüljenek az utcára
Ossz meg kérlek pár tényt a könyvedről, természetesen spoilermentesen.
Írás közben szinte mindig zenét szoktam hallgatni, és ha mostanában meghallom újra a számot, akkor mindig be szokott villani, hogy éppen hol írtam akkor. (asztalnál, ágyban, mit ittam közben) Ilyenkor le szoktam blokkolni, és újra átélem az egész alkotási folyamatot.
Mik a terveid a jövőre? Most dolgozol újabb történeten?
Szeretnék novellákat írni, amik szorosan kapcsolódnak ehhez a történethez. Bízom benne, hogy érdekli majd az olvasókat, hogy mi is fog történni a jövőben Szekszárdon. Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad a regényemet, és megosztottad másokkal a véleményedet.
Miért novellában szeretnéd folytatni a szekszárdi történetetek?
Azért gondoltam a novellákra, mert nagyon sok ötletem van, amit be tudnék illeszteni a történetbe, és így egy nagy egészet alkothat, ha összejön, amit tervezek. Nem akarom olyan hosszúra ereszteni egyiket sem, és így nem lesznek benne üresjáratok.
Akkor azok annyira nem függnének szorosan össze, csak helyben és időben lennének megegyezőek?
Igen, az egyik az ördögűzésről szólna, lenne egy kannibálos.

Köszönöm a válaszokat, azt hiszem jó sok dolgot elárult magáról Máté! Remélem, hogy a novellákat olvashatom majd minél előbb, mert kíváncsi vagyok rá, hogy mik rejtőznek még az író fejében. Dohoczki Mátét megtaláljátok a Facebookon, Molyon. Még több érdekes információt megtudhattok Mátéról a blogjáról is.

Kép forrása Dohoczki Máté Facebook oldala.

2017. június 25., vasárnap

Mesesarok - június


Elérkezett a hónap utolsó hétvégéje, így jön a Mesesarok, vagyis a havi meseválogatás, ami a fiúknak nagyon tetszett.

Fülszöveg:
Louise Coulthard (szerk.):
Legszebb tündérmeséim
kincsestára
Századok óta mesélnek tündérmesét a szülők gyermekeiknek, elmerülve a képzelet birodalmában, kitárva a csodák és a titkok kapuját. A lefekvés előtti mesemondás csodálatos módja annak, hogy lángra lobbantsuk gyermekünk szívében a mesék iránti rajongást, s összekapcsolódjunk a múlttal: mindazokkal az emberekkel, akik az előző századokban ugyanezeken a történeteken nőttek fel. Ez a gyönyörű összeállítás nyolc közkedvelt, klasszikus tündérmesét tartalmaz a legnevesebb szerzőktől. Fedezzük fel a varázslat és a kaland világát, bolyogjunk együtt az erdőben Jancsival és Juliskával, másszunk fel az óriás kastélyába Jankóval, perdüljünk táncra a bálban Hamupipőkével!
Szerintünk:
Kevés mese van benne, de azok tényleg a klasszikusok. Nagyon tetszett, hogy vegyesen volt fiúknak és lányoknak való történet is. Az illusztrációk és maga a könyv valami hihetetlen gyönyörű. Még én is képes voltam olvasás nélkül és elnézegetni. Fiúk nagy kedvence lett Az égig érő paszuly című mese. Zárójelben megjegyzem, hogy a könyv végén van minden meséhez egy összegzés, amiben leírják, hogy honnan ered a mese, és milyen változatokban ismertek még. Nekem ez különösen tetszett, a fiúk nem értékelték, mikor ezeket is felolvastam.

Fülszöveg:
Hans Christian Andersen–
Jakob Grimm–
Wilhelm Grimm: Esti mesék
Az Egmont Klasszikusok sorozat a világ legszebb és legismertebb Andersen- és Grimm-meséit köti csokorba, hogy a család együtt olvasgatva élvezhesse a csodás történeteket. Az ESTI MESÉK című kötetben Grimm A tizenkét vadász, az Aranyhaj, a Holle anyó, A tűzmanó és Az erdei házikó, valamint Andersen A kiskondás című örökzöld történeteivel találkozhatunk.
Ezt a könyvet 6-10 éves gyerekek számára ajánljuk.
Szerintünk:
Szerintem ebben a könyvben a fiúk leginkább a sok illusztrációt értékelték, meg persze Holle anyó történetét. A többi mesére nem is figyeltek, így újra és újra azt kellett olvasni. Viszont nagyon szerették nézegetni, és ők találtak ki a képekhez meséket.

Fülszöveg:
Hans Christian Andersen–
Jakob Grimm–
Wilhelm Grimm: Állatmesék
Az ÁLLATMESÉK kötet A brémai muzsikusok, Az aranylúd, A csizmáskandúr és A hét holló című felejthetetlen Grimm-mesék eredeti, az 1857-es kiadáson alapuló szövegét nyújtja.
Valamennyiből a Grimm-testvérek titokzatos mesélő művészete árad. Ezt a kötetet is Anasztaszja Arhipova történelmi hűségű, realista rajzai teszik még élményszerűbbé.
Szerintünk:
Ez a kötet volt a hónap kedvence, pedig mikor kihoztam a könyvtárból nem gondoltam volna, hogy ez fogja őket a legjobban lekötni. Szinte az összes mesét szerették végighallgatni, mert ezeket még nem olvastuk nekik, így új volt számukra. Gondolom emiatt is élvezték annyira ezeket a történeteket.


Most vettem észre, hogy a hónapot a három leghíresebb mesegyűjtőnek szenteltük. Ebből is látszik, hogy valóban ők a nagyok, amikre generációk nőnek fel.
A képek a moly.hu oldalról származnak.


2017. június 23., péntek

Dohoczki Máté: Tiszta kézzel

A recenziós példányt köszönöm szépen Dohoczki Máténak!

Fülszöveg:
Szabolcs élete csak nyomokban hasonlít a hétköznapi tinik mindennapjaihoz. Aggasztja, hogy nincsen elég barátja, akikre számíthat. A jövőjén is nagyon sokat rágódik. A legvégső lehetőségeként, hogy barátnője legyen a fekete mágiához nyúl, és elvakultan ragaszkodik ahhoz, amit megszerzett vele. Képes mindent feláldozni, hogy a boldogsága zavartalan legyen. Ezen az úton a barátja kíséri el, aki próbál józan maradni és megvédeni. Képes lesz a két barát kiállni egymásért, vagy a fekete mágia által generált szerelem fog nyerni?

Könyvinformáció:
Kiadó: Colorcom Media
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 192 oldal
ISBN: 9786155665479
Sorozat: -
Függővég: nem
ITT megvásárolható

Véleményem:
Mátéra egy korábbi könyve miatt figyeltem fel, mikor játékot hirdetett. Jelentkeztem is, sajnos nem nyertem el. Viszont, mikor nemrég olvasókat keresett a Tiszta kézzel című könyvére rögtön le is csaptam rá, amit bizony nagyon is jól tettem.

A történet kicsit lassan indul, először nem is értettem, hogy ebből miként lesz horror. Nagyon rá voltam izgulva arra, hogy majd jön a sok vérben tocsogós démonos rész, de nem. Erre várnom kellett jó sokat, addig csak kisebb, nagyobb utalásokat kaptam arról, hogy valami készülőben van. A sztori elején megismertem Szabolcsot, aki egy kissé antiszoc 17 éves gyerek, akinek nagy vágya, hogy valaki elkezdjen iránta érdeklődni. Minden szuperül megy, megkapja az osztály legcsinosabb lányát, le tud számolni a zaklatójával és még a barátja anyjának is tud segíteni. Aztán jön a fordulópont. Amire nagyon vártam, mert már majdnem kezdtem unatkozni. Onnantól jönnek a vérengzések, még több mágiahasználat és a végkifejlett, mert mindennek ára van. Főleg, ha egy démont idéz meg az ember!
A karakterek közül nem igazán ismertem meg csak a főszereplőt, Szabolcsot. Szandra és Erik számomra teljesen semlegesek voltak. Erik állítólag nagyon jó barátja, aztán mikor egy családi tragédia történik, a barátjára fogja és a varázslatára. Kérdem én: milyen barát az ilyen? Nekem ez kicsit furcsa volt. Szanda sem volt maradandó emlék, a végére azonban elég nagy meglepetést okozott. Bár ez nem az ő érdemes, hanem a démoné, akit Szabolcs megidézett annak érdekében, hogy vissza tudja hódítani.
Saledar a megidézett démon egy igazán gonosz dolog. Szabolcs történetének végén kaptam róla külön egy kis történetet, ami egy kicsit sokkolt. Kiderült róla, hogy nem egy mai gonosz lélekről van szó, hanem olyanról, aki már évszázadok óta „segít” az embereken. Hát, igen…segít…de milyen árért? Ez itt a legnagyobb kérdés, amit Szabolcs sem vett számításba, ami nagy hiba volt.

Összességében szerintem egy nagyon beteg történetet kaptam, amire egyáltalán nem számítottam a lassú kezdés miatt. Aztán mikor felpörögtek az események, csak kapkodtam a fejem, mert egyik véres jelenetből ugrik a történet a másikba. Azoknak ajánlom, akiket nem zavar a kissé elhúzottabb felvezetés és bírja a gyomra a részletesen leírt gyilkosságokat.

Értékelés: 5/4,5
Kedvenc karakter(ek): -
Kedvenc jelenet(ek): a gyilkosságok tudom, elég beteg, de olyan jól le voltak írva, hogy rendesen el tudtam képzelni
Kedvenc idézetek:
„Kinyitottam az ablakot, hogy szellőzzön át egy kicsit a szoba. Nem tudtam egyből elmenni a fürdőbe, mert foglalt volt. Szinte éreztem a kezemen, hogy viszket. Legszívesebben lenyúztam volna a bőrömet, hogy ne fájjon. Eddig ilyen még sosem történt velem. Mikor felszabadult a csap, egyből elmúlt minden korábbi rossz érzés. Szinte nem is emlékeztem rá, hogy hogyan róttam a köröket a szobában, mint egy ketrecbe zárt oroszlán. Muszáj volt tisztára mosnom, dörzsölnöm a kezeimet.”
„Felhajtottam a kapucnit, és kimentem a szobából. Nem vettek észre. A pult teljesen üres volt, nem futottam bele senkibe. A liftet messziről elkerültem, gyalog szedtem a lépcsőfokokat. Nem mertem rohanni, sokkal nagyobb feltűnést keltettem volna.”
„Nem szállta meg őket az ihlet, ezért ismét azon dolgoztam, hogy eszükbe juttassak valamit. A fogó sisteregve nyitotta szét az eltört bordák kosarát. Minden egyes csont kihajtása újabb hangot váltott ki a második férfiból. Hamarosan megleltem, amit minden ember áhítozik látni, de nem elég bátrak hozzá, hogy kérjék. Minden egyes alkalommal elcsodálkoztam az emberi test szépségén. A szív vadul dobogott, mintha egy utolsó rohammal ténylegesen lenne esélye elmenekülni előlem. A pengémtől viszont nem rejtőzhet el senki, pár másodperc múltán ő is belátta. Többet nem kételkedett a szavam súlyában.” 
Képek a moly.hu és a Pinterest táblámról származnak. 

2017. június 22., csütörtök

Majsányi Kati interjú


Nemrég felkerestem Majsányi Katalin írónőt, mert miután elolvastam az Erdőmesét, rengeteg kérdés marad bennem. Szerencsére nagyon készségesen válaszolt a kérdéseimre, így most el tudtam nektek hozni a vele készített interjút.

Meséljen kicsit magáról! Miért, mikor, hogyan kezdett el írni?
Mióta a betűket megismertem, az életem jelentős részét az olvasás töltötte ki. Azt is mondhatnám, hogy az életet az irodalmon keresztül ismertem meg, és próbáltam értelmezni. Eközben magam is próbálkoztam írással, diákkoromban, főiskolásként, egyetemistaként versekkel kísérleteztem. A főiskola újságjában meg is jelent néhány versem, és kezdtem magam költőnek álmodni, mikor jött a felnőtt élet, a tanítás, a család, és a hétköznapok elmosták ezeket az ábrándokat. Nem voltak meg azok az inspiráló erők és körülmények, amelyek biztatást adtak volna akkoriban nekem, önbizalmam pedig nem volt. Mikor az unokáim megszülettek, nekik kezdtem - eleinte csak szóban, majd később írott formában is - mesélni magamról, a gyerekkoromról. Mikor kész volt egy-két novellám, kisregényem, kiadó után néztem. Ez sem volt egyszerű, de végül sikerült néhány írásomat antológiákban megjelentetni.  Így kezdődött az írói tevékenységem.

Hogy fogadta a hírt, hogy idén bekerült az Aranykönyv Top10-be?
Életem egyik nagy élménye volt az a pár hét, míg az Aranykönyv-szavazás tartott. Már az a tény is, hogy szerepelt a könyvem ezen a szavazáson, aztán a Top50-be, majd a Top10-be kerülés volt a megújuló öröm, de leginkább mégis a felém áradó szeretet, az ismerősök és ismeretlenek lelkesedése töltött el igazán boldogsággal. Ez az igazi díj számomra, ezért érdemes írnom.

Nagyon szerettem az Erdőmesékben, hogy felnőttek és gyerekek is ugyanúgy tudják élvezni! Ez volt vele a célja, hogy korhatár nélkül mindenki élvezze a történetet?
Valóban törekedtem arra, hogy minden korosztályhoz szóljon az Erdőmese. Eredetileg a lányunokáimnak meséltem az apródok, lovagok, hölgyek, tündérek kalandjairól, a történetek egy része megvolt már évekkel ezelőtt. Ezeket dolgoztam át a Lina című könyvem megjelenése után, már a regény megírásának, megjelenésének tapasztalatait is felhasználva.
A kalandok, az izgalmak a gyerekek fantáziáját, érdeklődésének felkeltését szolgálják. A gondolatok egy része inkább a felnőtteket érdekelheti. A sokéves tanítási tapasztalatomból azt a következtetést vontam le, hogy izgalmas és szép történetekkel kell a gyerekeket olvasóvá nevelni. Titkos szándékom ez volt: olyan mesét írni, amely lebilincseli a gyerekeket is, és közben - nem didaktikus módon, hanem a történet erejével - egy számomra nagyon fontos értékrendet közvetíteni. A természetszeretet, a szépség megbecsülése, az erkölcsi értékek felismertetése egyaránt részei ennek az értékrendnek. Ma különösen fontos ezekről úgy beszélni, hogy hiteles és meggyőző legyen az olvasó számára.

Vannak írói szokásai?
Mielőtt írni kezdek, próbálom átgondolni a következő jelenetet. Filmszerűen látom magam előtt, ahogy beszélnek, mozognak a szereplők. Nagyon fontos, hogy ne érezzem hamisnak, hiteltelennek azt, amit tesznek vagy mondanak. Egy-egy gondolat gyakran félálomban jut eszembe, akkor fel kell kelnem, leírni, különben elvész, csak annyi marad meg belőle, hogy volt egy jó gondolatom...

Imádom az Erdőmese borítóját, azonban mikor megnéztem a gerincét, azt vettem észre, hogy azon Erdőmesék cím áll. Mi ennek az oka?
A borító érdekessége egy félreértésből adódik, de végül nem bánom, hogy így maradt, ez valóban kuriózummá teszi! Eredetileg két kötetet terveztünk a kiadóval, Az erdőtündér fiai és A tündérfiú került volna a második kötetbe. A meseszövésen érezhető is, hogy önálló kötetként is meg kellett volna állnia a lábán mindkét kötetnek. A közbejött problémám, betegségem miatt csúszott a megjelenés, és végül egy kötet lett belőle. Ez a kavarodás vezetett a téves felirathoz a könyv gerincén. De hátha igaz lesz? Még nem tudom, lesz-e folytatása, de nem elképzelhetetlen.

A könyvben szereplő karaktereket mintázta valakikről vagy teljesen a képzelet szüleményei?
A karaktereket az unokáimmal együtt találtuk ki, az ő ötleteiket bontottam ki írás közben. Természetesen valóságos mintákat is szolgáltattak, mint ahogy a sokévi tanári tapasztalatom is. Az én képzeletem mindig a valóságra támaszkodik, ha el is lendül aztán tőle.

Van egy másik könyve, aminek címe: Lina. Az a könyv egy egészen más világ. Melyiket volt könnyebb megírni és miért?
A Lina sokkal személyesebb történet, nagyon sok önéletrajzi elemmel, de természetesen itt is "ellendültem" a valóságtól: a valóságmorzsákat a képzelet gyúrta történetté. Ennek a regénynek a megírásakor is ott volt bennem az a szándék, hogy a mai gyerekeknek, az unokáimnak bemutassak egy olyan kort, amelyet én ismertem, átéltem, abban voltam gyerek, de ők már nem ismerhetik. Emellett azt is meg akartam mutatni, hogy olyan nehéz körülmények között is lehetett élni, lehetett vidám és boldog gyerekkorunk is. A korosztályom számára pedig az "ezt én is megéltem!" élményét kínálja.
Mindkét könyvnek voltak nehézségei. A Lina bizonyos mértékig számvetés is számomra, a magam kamaszkorával való szembenézés, emiatt voltak nehéz részek írás közben. Az Erdőmese más miatt volt nehéz: a kalandok bonyolítására, lélektani indoklására kellett jobban figyelnem.

Mennyire nehéz egy fantasy világot felépíteni?
Az Erdőmese világa, a tündérvilág és az emberi világ kettőssége régóta bennem él. Itt is vannak valós élményeim, amelyekből az elképzelt mesevilág kialakult. Az egyik ilyen élményem az erdő világa, varázsos hangulata, amelyet a férjem mellett ismertem meg. Ezek a hangulatok segítettek a képzeletemnek egy sajátos világ megteremtésében. Aki szeret álmodozni, szereti a meséket, annak nem okoz nagy nehézséget felszabadítani a fantáziáját.

Kérem, osszon meg pár kulisszatitkok a könyvről.
Egy példa: nem tudom, ki ült már egy júniusi éjszakában az erdő közepén, miközben a szentjánosbogarak körbetáncolták!  Bennem megmaradt ez a varázslatos hangulat, és ez remélem, érezhető az Erdőmesében is. A vár látomása szintén közvetlen élményből származik. Általában szeretem a várromokat, a középkort. A közelünkben levő Hollókő vára az azt körülvevő erdővel szintén nagy hatással volt/van rám mindig, írás közben magam előtt láttam a vár részleteit, oda képzeltem a szereplőket. Tehát ott van a vár rajzában Hollókő, csak felnagyítva minden részlete, ott van az erdő is a regényemben, csak még félelmetesebb, még titokzatosabb formában. Ha valaki ellátogat Hollókőre, fölmegy a várhoz, a várral szemben van egy plató, ahol üldögélni lehet. Aki kimegy balra a plató szélére, ahol szakadék kezdődik, de a meredek oldalon egészen felnőttek a fák  az ember lábáig - nos, ott úgy érzi az ember, hogy repül az erdő fölött!

Milyen tanácsokat adna a mai fiatal íróknak?
A legfontosabb tanácsom a fiatal írók számára, hogy írjanak! Naponta legalább néhány órát fordítsanak az írásra! Az íráskészség csiszolódik a rendszeres gyakorlással. Én annak idején felhagytam a kísérletezéssel, és most úgy érzem, sok időt elveszítettem, sok lehetőséggel együtt. Írni kell, keresni kell a megjelenés lehetőségét - erre most már itt az interneten sok fórum van - mert az íróasztalfiók nem elég inspiráló! Ki kell használni az ismertté válás minden lehetőségét - és minél hamarabb! Hogy legyen idő beérni!

Köszönöm a kérdéseket, Dorka!


Én köszönöm szépen a válaszokat! Majsányi Kati írónőt megtaláljátok a Facebookon, illetve olvashattok még pár dolgot az életéről a blogján.