Sziasztok!
Elérkezett
az év utolsó hónapja, de még most nem egy évösszegzős poszt következik, hanem
csak a novembertől búcsúzom, és a decemberi terveket szedem össze.
Novemberi összegzés:
November
jött és ment, annyira gyorsan, hogy fel sem fogtuk. A Nagyobb fiam Apával volt
kempó versenyen, amin nagyon ügyesen helytállt. Sajnos béna vagyok, és nem tudom
a Messengerből lementeni az egyik videót, ami boksz közben készült, pedig
szerettem volna megmutatni, mekkorát behúzott az ellenfélnek. Hazaérve büszkén
mutogatta a megszerzett érmeit: 2 aranyérem és 1 ezüst.
Az
iskolában is minden rendben, a Nagyobb szépen tanulja a tanulnivalót. A
matematika kicsit könnyebben megy neki, mint az írás, olvasás, de ezt annak a
számlájára írom, hogy nem voltam hajlandó semmilyen betűt megtanítani neki,
amíg ovis volt. Utólag belátva hiba volt, mert könnyebben menne neki az
olvasás, ha már ismerte volna betűket, így szegénykém a nulláról indult.
Viszont ügyesen veszi az akadályokat, egyre szebben és biztosabban olvassa a
már tanult betűkből alkotott szavakat. Azért reménykedem benne, hogy majd ő is
annyira megszereti az olvasást és írást, mint én. Illetve túl van élete első énekversenyén
is, ami az iskola által szervezett népdaléneklő verseny volt. Helyezést nem ért
el, de én így is büszke voltam rá, hiszen nem kis teljesítmény kiállni egy
kisebb tömeg elé és énekelni.
A
Kisebbem pedig éli kis világát az oviban, szerencsére nincs rá panasz, ez pedig
megnyugtató, hogy nem kell rajta stresszelnem.
A ház
belsőmunkálatai és véget értek, hála az égnek, már csak a takarítás és a
visszapakolás maradt, ami nem olyan egyszerű, mint elsőre gondoltuk.
A
munkahelyen pedig túlóra túlóra hátán van, ezért majdnem minden szombaton bent
voltam. Ami nem baj, mert karácsony előtt jól jön, de azért most már szeretnék
itthon is tevékenykedni.
A
novemberem sem volt túl fényes bejegyzések terén, de legalább a
Mini-Könyvklubos értékelést időben el tudtam készíteni. A legtöbb állandó rovat
is sikeresen közzé lett téve, de ezt majd át kell magamban szervezni, hogy valóban
ismét állandóak legyenek.
Lezajlott
két nyereményjáték is, de még egy harmadik várakozik, ami előreláthatólag a
Facebookon fog zajlani. Addig viszont tekintsétek meg a novemberi
bejegyzéseket.
Értékelések:
Havi
egyéb bejegyzések:
Interjúk:
Beszerzések, ajándékok, recenziók:
Novemberben
csupán 3 könyvvel bővült a gyűjteményem: 2 az Álomgyár által küldött recenzió,
1 pedig a Könyvmolyképző Kiadó, Vörös Pöttyös szeretetcsomag ajándékkönyve
volt.
Decemberi tervek:
Decemberben
szerintem nem sok időm lesz az olvasásra, mert készülni kell a Télapóra, a
Nagyobb szülinapjára, és a karácsonyra. Ezért nem sok könyvet gondoltam
elolvasni, aztán majd meglátjuk, hogy miként sikerül spórolnom az időmmel.
Fülszöveg:
Az Impérium legfőbb alapszabálya: az
Adottsághasználókat el kell távolítani a társadalomból.
Amikor Igor Blankenschwiftet a katonai
rendőrök elkapják az utcán, bilincsbe verik és megkínozzák, tudja, hogy óriási
bajban van. Akár a rábízott, titkos küldemény, akár az addig sikeresen
rejtegetett adottsága az ok, menekülnie kell, erre pedig az egyetlen esélye egy
öngyilkos akció.
Alaska Jones tizennégy napja ki sem lépett
a lakásából, amikor egy feketébe öltözött idegen beesik az ablakán. Egyvalamit
biztosan tud: ha a katonai rendőrség utoléri, Igor halott ember lesz, és őt is
gondolkodás nélkül magával rántja.
Mindezek tetejébe érkezik a fenyegetés,
amely rengeteg ember pusztulását ígéri, és veszélyesebb, mint ahogy azt a két
Adottsághasználó fiú a legmerészebb álmaiban gondolta volna…
Elöljáróban:
Gabriella
Eld eddigi írásai meggyőztek arról, hogy tud írni. Első megjelent könyve:
Emlékek Jordan számára a kedvenceim közé tartozik, így ész nélkül minden
frissen megjelent könyvét megvenném, hatalmas bizalmat szavazva az írőnőnek.
Ezért is veszem kezembe a legújabb megjelenésű könyvét, amit AniTiger
barátosném adott kölcsön (köszi Ani, nem felejtettem el, hamarosan visszakapod
és hatalmas köszönet,hogy kölcsönadtad).
Fülszöveg:
Szerelem és halál. Nem feltétlenül ebben a sorrendben.
Jim Byrd meghalt. Egy kicsit. Néhány percre. Szívmegállás harminchárom évesen… de sikerült visszatérnie. És a
legjobban az aggasztja, hogy odaát nem látott semmiféle fényalagutat,
angyalokat vagy más effélét. Megszállottja lesz a kérdésnek: vajon mi vár ránk
a halál után?
Aztán 100%-ig hiteles kísértettörténetekről hall. És újabb szívprobléma csap le
rá: összejön gyermekkori szerelmével, Annie-vel. Hamarosan egybekelnek, és Jim
apjának társaságában immár hármasban folytatják az egészen tudományos jellegű
nyomozást az egyik legezoterikusabb titok nyomában. Hologramok, túlvilági
üzenetek és egy gép, ami élők és holtak között kapcsolatot teremthet. Mindennel
megpróbálkoznak, ami szemük elé tárhatja síron túli jövőjüket.
Csakhogy amit megtudnak, az egyáltalán nem olyasmi, amire kíváncsiak lettek
volna.
A díjnyertes amerikai szerző, akiről a New York Times azt írta: „őrülten jó”,
eddig novelláival kápráztatta el olvasóit. Bemutatkozó regénye, ha lehet, még
magasabbra teszi a lécet, és provokatív témaválasztása miatt egyszerűen muszáj
elolvasni. De vigyázat, a befejezése után még jó darabig kísérteni fog!
Elöljáróban:
Imádom
a könyv borítóját, ez fogott meg benne a legjobban. Utána pedig a címkék, amik
felkerültek rá a Molyon. Ezt a regényt már novemberben elkezdtem, most
szeretném is befejezni, mert eddig nem haladtam vele túl sokat, pedig egész
jónak ígérkezik.
Fülszöveg:
Becky Dwyer három évvel
ezelőtt hozott egy rossz döntést, és most eljött az idő, hogy megfizesse az
árát.
Egy olyan világban, ahol az elektromosság
csak háromezer méteres magasság felett elérhető, a légjárók biztosítják a
kereskedelem áramlását.
Becky egész életét nagybátyja, Duke Barton hajóján töltötte, és soha nem is
tervezte, hogy ezen változtatni fog. Három évvel ezelőtt azonban üzletet kötött
a kétes hírnevű Nick Mattockkal, aki most behajtja a lányon a tartozását.
A műszerészlány hirtelen sokkal távolabb kerül az otthontól, mint azt valaha
képzelte volna. Eddigi kényelmes világa darabokra hullik. Helyt kell állnia egy
olyan legénység tagjaként, melynek legalább a fele hajdani kalózokból áll,
miközben megpróbál megtenni mindent, hogy visszajuthasson a nagybátyjához.
Azonban kénytelen ráébredni, hogy ez koránt sem lesz olyan egyszerű, és nem
csak azért, mert Nick minden lépését szemmel tartja. Hamarosan nem csak az ő,
de Duke élete is veszélybe kerül, és megoldást kell találnia, ha nem akarja
elveszíteni azokat, akiket szeret.
„-
Nick! – kiáltottam, de a hangom elnyomta a lézerpisztolyok, és az elvétett
lövedékek becsapódásának hangja. Mielőtt még átgondolhattam volna, megemeltem
Jun fegyverét, és lőttem. A férfi felkiáltott és megtántorodott, kezéből
kiesett a puska, hátán, a lapockája alatt égett szélű lyuk, melyből vékony
erecskében szivárgott a vér. A lézernyaláb már nem volt elég forró –
állapítottam meg döbbenten, ahogy a rács ettől a második lövéstől kizuhant, és
hangosan csattant a földön.”
Elöljáróban:
Vivien
Holloway is az a szerző, akinek gondolkodás nélkül rávetem magam aa legújabb
megjelenéseire, mert a Winie Langton történeteket imádom. Ennek ellenére ezer
meg egy éve vár a polcon a Végtelen horizont, mert egy kicsit félek, hogy
csalódni fogok Winiék után. Az apropó pedig, hogy most elolvasom az az, hogy ez
is ott van a Mini-Könyvklub szabadon választott könyvei között, hurrá. Úgyhogy
nincs több kifogás, bele kell kezdeni.
Fülszöveg:
„Szenvedélyes és elbűvölő.”
– AESTAS BOOK blog
Nicholas Arthur Frederick Edward Pembrook
Wessco királyságának trónörököse, úgy is mondhatnánk, méltóságos őszexisége,
elképesztően vonzó, ellenállhatatlanul jóképű és szégyentelenül öntelt – de hát
ki ne lenne az, ha folyton hajbókolnak előtte?
De egyszer csak egy hóeséses manhattani éjszakán a herceg találkozik egy fekete
hajú szépséggel, akinek esze ágában sincs meghajolni előtte. Helyette inkább
belevág egy tál pitét a herceg képébe.
Nicholas a fejébe veszi, hogy kideríti, vajon a lány is olyan ízletes-e,
amilyen a pitéje. Trónörökösként hozzászokott, hogy megkap mindent, amit csak
akar.
Egy herceggel randizni nem éppen olyan, amilyennek a pincérnőként dolgozó
Olivia Hammond elképzelte.
Adott egy folyton ítélkező királynő, egy
lelkesen helytelenítő másodörökös, egy csapat könyörtelen lesifotós és a
nyilvánosság fürkésző tekintete.
Bár ló húzta hintón tartanak a Roll Royces-ok felé, és újabban senkit nem
nyakaznak már le, a királyi család tagjai még messze vannak attól, hogy maguk
közé fogadjanak egy közembert.
De Oliviának mindez talán megéri Nicholasért.
Nicholas úgy nőtt fel, hogy az egész világ őt figyelte, és most a házasságával
készülnek ugyanezt tenni. Itt az ideje, hogy eldöntse, ki is ő valójában, és
ami még ennél is fontosabb, mit szeretne az életben: királyként uralkodni… vagy
egyszerű férfiként örökké birtokolni Olivia szerelmét.
Elöljáróban:
Egy
romantikus regény mindig belefér az időmben, főleg mert mostanában ezek tudnak
a legjobban kikapcsolni. Emma Chasetől még nem olvastam, viszont nagyon sok
Molyon lévő figyeltem kedveli, ezért is gondoltam, hogy adok neki egy esélyt.
Nohát,
ennyi lett volna ez a bejegyzés, bízom benne, hogy Nektek is jól telt a
november. Ha pedig van kedvetek, írjátok meg, miket terveztek olvasni ebben a
hónapban.
Köszönöm
a figyelmet.
A képek a moly.hu,oldalról
származnak, illetve saját készítésűek.
