Sziasztok!
Ha
szerda, akkor érkezik a szerdai top 5 rovat.
Ebben a
hónapban kimaradtak a Top5Szerda rovatok, mert mindig volt valami, ami miatt
nem tudtam beiktatni. Most is egy alternatív listával jövök, mert Wandamaci
bejegyzése megihletett, amiben az idei év legnagyobb csalódásait szedte össze.
Igaz, én majdnem minden hónap végén összegeztem, hogy melyik könyv nem nyerte
el tetszésem a Fénypont-Mélypont rovatban, most viszont csupán 5 darabot fogok
hozni. Wandamaci legnagyobb csalódásait >ITT< megnézhetitek.
A
Top5Szerdára egyébként Rétánál bukkantam rá. Ez egy hetente jelentkező rovat,
amiben egy GoodReads-es csoportban megtalálható témákban fogok bemutatni
könyveket. A csoportot meg is tudjátok nézni ITT, és ha kedvetek támad, akár
csatlakozhattok is. Egyre több magyar résztvevője is van ennek a Top5Szerda
rovatnak, amit a Molyon egy zónában megtaláltok. ITT megnézhetitek, hogy miket
szedtek össze a mieink.
A
világ, amiben játszódik zseniális, a karakterek árnyaltak, a cselekmény
fordulatos. Nekem mégsem nyerte el a tetszésem. Ennek igen egyszerű az oka:
baromi lassú folyású a történet. Komolyan mondom, hogy konkrétan elaludtam egy-egy
hosszabb leírás közben. Természetesen jól bekuckózva, mert Dabos kisasszony
gondoskodott arról, hogy jól odaképzeljem magam a Sarkra.
Hadilábon
állok ezzel a regénnyel is, mert ennek a folkkórral való részeit imádtam, a tájleírások
nagyszerűek voltak, ám mégis sokkal (de sokkal) többet vártam volna a könyv
cselekményétől. Csakugyan, mint A Tél jegyeseinél, ennél is a lassú folyással
volt bajom.
Nagy
izgalommal vágtam bele ebbe a könyvbe, mert sok olyan Molyocska kedveli ezt a
könyvet, akiknek adok a szavára. Viszont sajnos ez nem nyűgözött le túlságosan.
Voltak benne valóban szívfacsaró részek, mikor felcsillant a remény, hogy na, ebből lesz valami!, de aztán
valahogy mindig leengedett. Szerettem a visszaemlékezős részeket, mikor
megkaptam az összefüggést, de sokszor ez kizökkentett a ritmusból. Szóval olyan
kettős érzés kavarog bennem a történettel kapcsolatban, ezért is csalódtam
benne nagyot, mert azt vártam, hogy majd imádni fogom.
Olvasás
közben folyton azon kattogott az agyam, hogy biztos, hogy ugyanazt a könyvet olvasom, amit a többiek? A
csattanóra már a 30. oldal után rájöttem, szóval semmi izgit nem tartogatott. A
csajszi bátorságát viszont irigylem, mert én nem hiszem, hogy meg mertem volna
lépni, amit ő megtett. A fiúnak is kijutott a jóból, mégis a csajszi kedvében akart járni. Igaz, volt pár
súrlódás közöttük, de mily’ meglepő, hogy képesek voltak megoldani.
Ez nem
volt az én könyvem, de lehet, csak az volt a baj, hogy nem én vagyok a
célközönség. Nekem ez a regény nagyon tini, pedig semmi bajom nem szokott lenni
az ifjúsági regényekkel. A történet nagyon egyszerű, és a konfliktus
kialakulásakor rögtön rájöttem, hogy hol a bibi. Ugyanakkor a regény erőssége
pont az, ami nekem a legnagyobb bajom, méghozzá az, hogy nagyon tini. Ezért remekül
azonosul a tinik legapróbb cseprőbb gondjaival, ez által a fiatal korosztály
teljes mértékben magára fog ismerni, és meg fogja érteni a döntéseket.
Számotokra
mely könyvek voltak hatalmas csalódások és miért?
A képek a moly.hu oldalról származnak.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése