Alternatív Top5Wednesday – 2018 csalódásai

Sziasztok!

Ha szerda, akkor érkezik a szerdai top 5 rovat.

Ebben a hónapban kimaradtak a Top5Szerda rovatok, mert mindig volt valami, ami miatt nem tudtam beiktatni. Most is egy alternatív listával jövök, mert Wandamaci bejegyzése megihletett, amiben az idei év legnagyobb csalódásait szedte össze. Igaz, én majdnem minden hónap végén összegeztem, hogy melyik könyv nem nyerte el tetszésem a Fénypont-Mélypont rovatban, most viszont csupán 5 darabot fogok hozni. Wandamaci legnagyobb csalódásait >ITT< megnézhetitek.

A Top5Szerdára egyébként Rétánál bukkantam rá. Ez egy hetente jelentkező rovat, amiben egy GoodReads-es csoportban megtalálható témákban fogok bemutatni könyveket. A csoportot meg is tudjátok nézni ITT, és ha kedvetek támad, akár csatlakozhattok is. Egyre több magyar résztvevője is van ennek a Top5Szerda rovatnak, amit a Molyon egy zónában megtaláltok. ITT megnézhetitek, hogy miket szedtek össze a mieink.

Christelle Dabos: A tél jegyesei

A világ, amiben játszódik zseniális, a karakterek árnyaltak, a cselekmény fordulatos. Nekem mégsem nyerte el a tetszésem. Ennek igen egyszerű az oka: baromi lassú folyású a történet. Komolyan mondom, hogy konkrétan elaludtam egy-egy hosszabb leírás közben. Természetesen jól bekuckózva, mert Dabos kisasszony gondoskodott arról, hogy jól odaképzeljem magam a Sarkra.

Katherine Arden: A medve és a csalogány (értékelésem)

Hadilábon állok ezzel a regénnyel is, mert ennek a folkkórral való részeit imádtam, a tájleírások nagyszerűek voltak, ám mégis sokkal (de sokkal) többet vártam volna a könyv cselekményétől. Csakugyan, mint A Tél jegyeseinél, ennél is a lassú folyással volt bajom.

Jodi Picoult: A nővérem húga

Nagy izgalommal vágtam bele ebbe a könyvbe, mert sok olyan Molyocska kedveli ezt a könyvet, akiknek adok a szavára. Viszont sajnos ez nem nyűgözött le túlságosan. Voltak benne valóban szívfacsaró részek, mikor felcsillant a remény, hogy na, ebből lesz valami!, de aztán valahogy mindig leengedett. Szerettem a visszaemlékezős részeket, mikor megkaptam az összefüggést, de sokszor ez kizökkentett a ritmusból. Szóval olyan kettős érzés kavarog bennem a történettel kapcsolatban, ezért is csalódtam benne nagyot, mert azt vártam, hogy majd imádni fogom.

Nicola Yoon: Minden, minden

Olvasás közben folyton azon kattogott az agyam, hogy biztos, hogy ugyanazt a könyvet olvasom, amit a többiek? A csattanóra már a 30. oldal után rájöttem, szóval semmi izgit nem tartogatott. A csajszi bátorságát viszont irigylem, mert én nem hiszem, hogy meg mertem volna lépni, amit ő megtett. A fiúnak is kijutott a jóból, mégis a csajszi kedvében akart járni. Igaz, volt pár súrlódás közöttük, de mily’ meglepő, hogy képesek voltak megoldani.

Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem (értékelésem)

Ez nem volt az én könyvem, de lehet, csak az volt a baj, hogy nem én vagyok a célközönség. Nekem ez a regény nagyon tini, pedig semmi bajom nem szokott lenni az ifjúsági regényekkel. A történet nagyon egyszerű, és a konfliktus kialakulásakor rögtön rájöttem, hogy hol a bibi. Ugyanakkor a regény erőssége pont az, ami nekem a legnagyobb bajom, méghozzá az, hogy nagyon tini. Ezért remekül azonosul a tinik legapróbb cseprőbb gondjaival, ez által a fiatal korosztály teljes mértékben magára fog ismerni, és meg fogja érteni a döntéseket.

Számotokra mely könyvek voltak hatalmas csalódások és miért?

A képek a moly.hu oldalról származnak.