2016. november 30., szerda

Emoji book tag



Emoji book tag

Sziasztok!

Hoztunk Nektek Janinával közösen egy book taget, amire Hikari az Írásaim tárháza bloggertinája hívott meg.


Törött szív - egy könyv, amely összetörte a szívem
Dorka: hát jó sok ilyen könyv van, főleg mert a nyáron nagyon rászoktam. Első sorban ilyen könyvek közé lehet sorolni a Jennifer Niven könyvét a Veled minden hely ragyogót. Erről értékelést is olvashattok itt.
Janina:
 PriscilleSibley : Csillagpor – már az első pár oldal után alig láttam ki a fejemből, annyit bőgtem rajta 
L


Hangos sírás arc - egy könyv, amelynek vége megérintett
Dorka: ezen nagyon el kellett most gondolkoznom. Talán ide mondanám Julia Lewis Thomas: Többek által című könyvét. Erről is olvashattok véleményt itt.
Janina:
 Anthony Ryan – A várúr – tönkretett 
L

Arc örömkönnyekkel - egy könyv, ahol sírtam a nevetéstől
Dorka: itt több könyvet emelnék ki, köztük Vivien Holloway Wini Langton történtetek összes részét. Az első részéről, a Mesterkulcsról itt olvashattok. Leiner Laura: Bábel című könyvén is nagyon sokat nevettem, pedig akkor épp nem voltam olyan helyzetben. Ennek ellenére is meg tudott mosolyogtatni.
Janina: Andy Weir – A marsi :D mi más?!?!


Megdöbbent arc - egy könyv, amely megdöbbentett
Dorka: ez legyen a B. A. Paris által írt Zárt ajtók mögött című thriller. Értékelés itt olvasható róla, amiben megtudjátok miért is döbbentem le rajta annyira.
Janina:
B.N. Toler - Lélekvesztők – megdöbbentően borzasztó volt XD


Gonoszkodó hangulatjel - kedvenc gazember
Dorka: nem tudom, hogy Folt Cipriano a Csitt, csitt sorozat bukott angyala ide sorolható e. Ha igen, akkor őt mondanám. Ha pedig mégsem, akkor legyen Simon Wolfgard, aki egy vérbeli alakváltó a Vörös betűkkel című könyvből. Bejegyzés hamarosan róla is lesz.
Janina: gazember? pfffffff…. passz.


Lakókocsi - egy könyv, amelyben a karakter utazott
Dorka: John Green: Papírvárosok, más nem is jut eszembe.
Janina: Emily St. John Mandel – Tizenegyes állomás – ebben mindenki utazott :DD

Telihold Szimbólun - egy könyv, amelyben vannak vérfarkasok
Dorka: végig néztem a molyos olvasmányaim és rá kellett jönnöm, hogy nem nagyon olvasok vérfarkasos könyveket. Hármat találtam, ezek közül pedig a Rachel Hawkins: Hex Hall című könyv.
Janina: nincs ilyen olvasmányom.


Nyitott könyv - egy könyv amit nem tudtál befejezni.
Dorka: nem szokásom olvasmányt befejezetlenül hagyni, viszont, ez alól nagy kivétel Alice Hoffman: Gyönyörű titkok múzeuma. Háromszor kezdtem bele, nem jutottam túl egyszer sem az első 100 oldalon.
Janina: Cathy Kelly – Párizsban kezdődött – nem éreztem rá az ízére :S


Karácsonyfa - tökéletes könyv karácsonyra
Dorka: jó sok ilyen könyv van. Egy egész listám van ilyen könyvekről a molyon, viszont ami nagyon must – have kategória a Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata. Annyira gyönyörű a borítója!
Janina: J. R. R. Tolkien – Karácsonyi levelek :DDD


Esküvő - egy könyv, amiben egy szép esküvő van
Dorka: ilyen könyvet nem tudok mondani, viszont olyat igen, amiben az eljegyzés gyönyörű: Jessica Park: Flat-Out Celeste – Celeste bolondulásig.
Janina: na, bumm….max filmet tudok hozni, de azt sokat :DDD

Köszönjük a figyelmet, reméljük élvezetes volt!

2016. november 26., szombat

Interjú Bleeding Bride írónővel

Interjú Bleeding Bride írónővel
Sziasztok!
Hoztam Nektek egy interjút Bleeding Bride írónővel, azonban, rendhagyó módon egy személyesebb hangvételű beszélgetést vetettem papírra. Fogadjátok szeretettel!
Gondolom senki számára nem ismeretlen Bleeding Bride neve, aki egy kicsit otthon van a könyvek világában. Már két megjelent könyve van: A téboly kertje, ami krimi, a másik pedig a Fekete Fivérek, ami egy családi dráma.

Milyen embernek írnád le magad?
A forrófejű és a rideg között ingadozom. Legnagyobb hibám, hogy mindig az aktuális érzelmeim vezérelnek, kevesebb esetben hallgatok az agyamra, mint a szívemre. Ugyanakkor az érzelmeim olyanok, mint egy villanykörte, izzik, aztán pukk, kialszik és akkor vége.
Szeretem nagyon, hogy Tőled nem kapunk körítést, hanem megmondod a tényeket. Ez az évek alatti tapasztalat, hogy nem kell körbe járni azt a bizonyos kását vagy már kisebb korodban is ilyen voltál?
Most kapaszkodj. Én egy csendes kölyök voltam. Az, akit mindig csúfoltak. Akinek nem volt Spice Girls alteregója, nem volt szerelmes Nick Carterbe. Volt egy rövid időszakom, amikor semmi mást nem akartam jobban, mint olyan lenni, mint a klikkes lányok, azt csinálni, azt szeretni, mint mindenki más. Nem sikerült. Aztán elég korán felfedeztem, hogy ezek a viselkedési normák, a bólogatós barátságok mind ködös hazugságokra épülnek. Így elkezdtem kimondani azt, amit gondolok, úgy ahogy gondolom. Sokszor verette meg a pofám a seggem azóta, nem tagadom, de sokkal több őszinte embert, kapcsolatot, tapasztalatot és sikert hozott az, hogy megtanultam nem csak locsogni, hanem felismerni mások mondandójában, viselkedésében is a szándékokat. Nagyon téved az, aki azt hiszi, hogy a véleményem, ha nem egyezik az övével, az támadás, vagy bármiféle kihatása lehet a kapcsolatunkra, az adott személyről alkotott képemre, viszont az is egy tévképzet, hogy személy sértésként kell felfogni. Aki nem tudja elviselni adott esetben az igazságot, annak magában kell rendeznie a dolgokat. Persze mindig akad egy újabb BB, akire a privát frusztrációt rá lehet vetíteni.
Mindig céltudatos vagy és megvalósítod, amit kitűztél magad elé?
Szerencsésnek tartom magam, mivel máig ki tudom jelenteni, hogy nagyon kevés célom nem értem el. Ha később is, mint szerettem volna. Megpróbálok mindig csak egy lépcsőfokban gondolkozni, de azt eddig mindig tűzön- vízen át vittem. Sosem volt olyan, hogy valamit igazán akartam, valamiért dolgoztam volna és ne érkezett volna erősítés hozzá. Vannak esetek, amikor naponta feladom, de azt mindig megpróbálom megbeszélni magammal a fürdőszobában és nem hagyni, hogy padlóra küldjön a saját magam iránt érzett bizalmatlanságom.
Mikor anya lettél nem álltál be a sorba és nem váltottad át a fűzőt rózsaszín pongyolára. Hogy fogadta ez a környezeted?
A közvetlen környezetem sosem hitte, hogy én attól, hogy megszültem agymosást is kapok. Akik meg ferdén néztek mindig rám a stílusom miatt, azok már azelőtt is megtették, hogy gyereket vállaltam volna. Nem sok figyelmet szentelek azoknak a véleményére, akik annyira elvesznek a felszínes ítéletekben, hogy már a fától nem kezdik látni az erdőt.
Ha nem írsz, és nem dolgozol, akkor mit szoktál csinálni a szabadidődben? Gondolom, azt a családdal töltöd.
Természetesen, meg van az az idő, amit a családommal töltök, de mivel mindig túl sok az energiám, ezért ha huzamosabb hézag akad a határidőnaplómban, azt megpróbálom hasznosan tölteni. Ezért is végzek önkéntes munkákat, rendezvényeket szervezek, jótékonysági eseményekkel foglalkozom és ifjúsági irodalmi kört vezetek.
Lányod mutat hajlamot arra, hogy nyomdokodba lépjen?
A lányom most kezd tanulni írni - olvasni, így kicsit elhamarkodott lenne erről beszélni. A könyveket szereti, már túl vagyunk a meséken, kisregényeket olvasok fel neki, amit már igényel is. A színek és a formák viszont közelebb állnak ma még hozzá, ezért is felvételizett képzőművészeti osztályba, rajz szakra. Viszont még csupán hetedik éves, sok minden változni fog még az elkövetkezőkben.
Mennyire fontos számodra az, hogy a lányod is szeressen olvasni?
Ha majd megtanult olvasni, akkor majd utána beszéljünk erről. Addig is nem féltem, egy olyan lakásban él, ahol megállíthatatlanul nőnek a könyv tornyok, bárhová néz, könyveket lát és azt, hogy anya olvas, vagy ír. Szerintem működhet a kicsi kutya a nagytól tanul elv.
Ha a lányod fiú lett volna, milyen nevet kapott volna?
Ipoly - Amand.
Szeretsz főzni? Mi a 3 kedvenc kajád?
Imádok főzni, recepteket kreálni. A kedvenc agypihentető foglalatosságaim egyike kotyvasztani. Elég mindenevő vagyok, de ha kedvenc, akkor saláta leves, minden mennyiségben.
Melyik a 3 kedvenc dalod, amit már rongyosra hallgattál, de még mindig nem unod?
Iced Earth – Melancholy
The 69 eyes - Dance D'Amour

Sentenced – Killing me killing you

Van valamilyen hobbid? Az írás annak számít nálad?
Nekem az egész életem a hobbim. Olyan szerencsés helyzetben vagyok nagyon rég, hogy a munkám is a hobbim, a pluszba bevállalt tevékenységek is. Még nem kerültem olyan helyzetbe, amikor nem szerettem, amit csinálok, általában ha érzem, hogy teherré válik valami, akkor nagyon gyorsan változtatok rajta.
Mit gondolsz a mai fiatalokról és olvasási szokásairól?
Szerintem az egy téves megítélés, hogy a mai fiatal lényegesen kevesebbet olvasna, mint a hajdani. Ez csupán egy utópisztikus elmélkedés, ami nagyon jól hangzik. Mindenképp függ a családi környezettől is, hogy hogyan viszonyul a betűk világához, de semmiképp sem mondanám, hogy számottevően mások a mai tinik, mint mi voltunk, vagy a szüleim. Talán a világképük és ezáltal az igényeik mások, amit várnak az olvasmányaiktól. Itt merülhetne fel az iskola feladata, és a kötelező olvasmányok korszerűsítésének szükségessége is, ami segíthetné a lurkókat megszeretni a könyvek világát.
Mennyire megfizetendő munka az írás?
Nézőpont kérdése. Én mindig olyan munkát végeztem, ami így vagy úgy az írás körül forgott, ám nem az irodalmi tevékenységemre gondolok. Az ilyen jellegű írásból megélni talán sokunk számára egy álomkép. A regények, amik kikerültek a kezeim közül nem az anyagiakról szóltak, a jogdíjaimat is legtöbbször ajándékokra, meg könyvekre költöttem.
Tudom, nem érzed magad befutott írónőnek, viszont engem érdekel, hogy miért nem?
Nem tudom, mit takar a befutás. Talán ahhoz le kellene tenni egy bestsellert az asztalra. Ismerve az írásstílusomat, az nem fog megtörténni. Tisztában vagyok azzal, hogy mindaz, amit én nyújthatok, amit mesélni akarok, csupán egy rétegnyi olvasót szólít meg, érzi magához közel.
Szerinted milyenek a mai magyar írók, vannak olyan színvonalon, mint a felkapott, nyugati kollégák?
Igen, igazi magyar virtus azt hinni, hogy ha valami nyugatról áramlik be, az föltétlen jó, vagy legalábbis jobb, mint a mienk. Az én meglátásom szerint a legtöbb amerikai bestseller nem az írásmódja, vagy az egyedi történetvezetésének köszönheti, hogy sikeresebb, mint sok magyar tollából született regény, hanem egyszerűen annak, hogy számszerűen nézve sokkal nagyobb a piaca. Másrészről a magyar íróknak egy olyan anyanyelv van fegyverként a kezében, ami sokkal ízesebb, színesebben engedi meg alkotni. Összegezve egy író munkásságát nem a származása kellene meghatározza, rengeteg magyar kortárs mű születik, ami önmagában világszínvonal lehetne, csak néha átlátszó korlátoknak ütközik. Persze lehet jönni a rengeteg, magánkiadásban (és nem csak) publikált rémmunkával, de naiv, aki azt gondolja, hogy nincs abból is ugyanannyi nyugatabbra, csupán az a réteg nem folyik át hozzánk.

Köszönöm szépen a válaszokat!

Remélem azért volt pár dolog mindenki számára! Hamarosan pedig a Fekete Fivérek című könyvéről is keszül bejegyzés!


2016. november 25., péntek

Jeanne Ryan: Nerve – Idegpálya


Fülszöveg:
Amikor a kissé visszahúzódó Vee egyszer csak belecsöppen egy interneten követhető bátorságpróba-játékba, hirtelen azzal szembesül, hogy a névtelen irányítók mindent tudnak róla. Olyan nyereményekkel kecsegtetik, melyek után az EzVagyokÉn oldalán vágyakozott, majd a számára tökéletes pasival, a dögös Iannel szervezik egy csapatba. Először jó mókának tűnik a dolog – a rajongók buzdítására egyre kockázatosabb feladatokat hajtanak végre, egyre értékesebb jutalmakért. De az események komoly fordulatot vesznek, amikor öt másik játékossal egyetemben egy titkos helyszínre irányítják őket, ahol a fődíjért kell harcba szállniuk, s a mindent vagy semmit játékban már az életük a tét.
Jeanne Ryan első regénye izgalmas thriller, egyszerűen letehetetlen olvasmány.

Könyv információk:
Kiadó: GABO
Eredeti megjelenés éve: 2012
Hazai megjelenés éve: 2016
Oldalszám: 300 oldal
ISBN: 9789634063605
Fordította:
Lacza Katalin

Véleményem:
Kissé furcsa a kapcsolatom ezzel a könyvvel. A történet nagyon tetszett és imádtam, viszont a karakterek nem voltak éppen kidolgozva. Mégis úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jó kis könyv, mivel nem a karakterek a lényegek, hanem maga a történet, hogy mire képes az ember egy játék miatt.
Ez a játék a Mert, ami a jól ismert felelsz vagy mersz játékból indult ki. Ám itt valaki vagy Játékos vagy Követő. A Játékvezetők mindig küldik a Játékosnak a feladatokat, amiket persze mindig egy mindig csábítóvá tesznek egy csábító nyereménnyel. Vannak a Követők, akik általában lépten nyomon követik a Játékost és így rögzíteni tudják a bizonyos feladatokat. Bárki bekerülhetett a játékba, viszont csak az került be az élő fordulókba, akik népszerűek és rengeteg követőt szereztek az előválogatón.
Vee számára a népszerűség volt a legvonzóbb, ami miatt jelentkezett a játékra. Mivel ő a színpad mögött tevékenykedett. Ezzel ellentétben a legjobb barátnője, mindig a reflektorfényben állt. Ezt pedig szó szerint kell érteni, mivel Vee volt az iskolai színészeti körben a sminkes, a ruhás és majdnem mindenes. Hogy kilépjen barátnője árnyékából jelentkezett az előválogatóra, azonban azt nem gondolta volna, hogy be is kerül az élő adásokba. A tét egy – egy próba után egyre nagyobb volt, ahogy maga a játék is egyre jobban durvult. Kapott maga mellé egy társat, akivel együtt kellett megcsinálni a feladatokat, ugyanis, ha az egyik nem teljesíti mind a ketten elveszítették volna a nyereményt.
Így ismerte meg Ian - nal, aki nagyon vonzó és titokzatos. Nem sok dolgot tudunk meg róla, csak, hogy mennyire szexi és félisten a teste, na meg, hogy valami elől menekül. Ezt nagyon sajnálom, hogy nem lett jobban kifejtve, de talán pont ettől lett olyan titokzatos. Vee és Ian kapcsolata eléggé kiszámítható volt, pont azt kaptam tőle, amire végig számítottam. Emiatt is kicsit csalódott vagyok, hogy az emberi tényezők kissé klisésre sikerültek.
Ezzel ellentétben a próbák nagyon magukkal ragadtak és én is bele tudtam magam élni. Amíg a finálé nem érkezett el Vee - vel együtt élveztem a bohókásabbnál bohókásabb feladatokat, na meg azokat, amiket maguk után vonzott. Itt nem a nyereményekre gondolok, hanem magára az élményre. A Finálé közben már csak kerekedett a szemem, hogy mennyire beteges tud lenni egy ember, hogy egyáltalán ilyet kitalál. A feladatokért nagyon értékes nyereményeket kapnak a Játékosok, ezt pedig bármi áron meg szeretnék kaparintani. Azonban a játék során felmerül a gyanakvás, az ellenségeskedés, ami később azért fontos, mert a játék végére nagyon eldurvul a helyzet.
Csak ajánlani tudom mindenkinek, akinek nem annyira számítanak a karakterek kidolgozása, hanem inkább a cselekményre szeretne fókuszálni.

Értékelésem: 5/4,5
Kedvenc karakter(ek): nem igazán tudtam megkedvelni senkit
Kedvenc jelenet(ek): az összes feladat
Kedvenc idézetek:
„Én vagyok a lány a függöny mögött.
„– Néha jó móka, ha valami olyasmit teszel, ami nem rád vall.
„– Ha tényleg részt akarsz venni a MERSZ-ben, akkor iratkozz fel holnap este Követőnek!
– Miért kéne fizetnem azért, hogy nézhessem a műsort, amikor akár nekem is fizethetnek, ha játszom? Már épp eleget voltam szemlélődő életemben. – És azt a cipőt is annyira szeretném, hogy már szinte érzem a bőr illatát.
„Csak ülünk és vigyorgunk egymásra, s közben várjuk a MERSZ visszajelzését. Hihetetlen, hogy nem is olyan sokkal korábban ma este még egy koszos függöny mögül lestem duzzogva, amint a legjobb barátnőm hátba támad. Most pedig? Díjak várnak rám, móka, és lehet, hogy még némi pénz is. De ami a legfontosabb, itt egy állati vonzó srác, aki úgy néz rám, amitől menten elolvadok. 
    Imádom ezt a játékot."
„Szembeszálltál egy csapat dühös szűzlánnyal, prostinak adtad ki magad, meglógtál egy rendőr elől, kiakasztottad a legjobb barátnődet, és most amiatt aggódsz, hogy nem érsz haza takarodóra?
„A JÁTÉKNAK NINCS VÉGE, AMÍG MI AZT NEM MONDJUK.
„MINDIG LESZNEK, AKIK SZERETNEK NYERNI. ŐK JÁTSZANI IS FOGNAK.
„CSAK ANNYIT KELL TENNETEK, HOGY VÁLASZTOTOK EGY ÁLDOZATOT.”

„A MERSZ úgy tesz, mintha idomított majmok lennénk, akik ugrálni kezdenek, valahányszor meglengetnek egy banánt az orrunk előtt.

2016. november 22., kedd

Vivien Holloway: Mesterkulcs (Winie Langton történetek 1.)


Fülszöveg:
„Gyerekkoromban számtalanszor halottam a Mesterkulcsról, amely valójában nem igazi kulcs. Egy szerkezet, amely előtt nem léteznek bezárt ajtók, és sem az acéllal bélelt páncéltermek, sem az őrséggel védett birtokok falai nem jelentenek akadályt. A Mesterkulcs mindent nyit, és mindenhová bevisz, akár a tömör falon is keresztüljuttat, ha kell. Minden magamfajta álmodott már róla, hogy a kezében tarthatja az eszközt, amely elől lehetetlen elrejteni bármilyen kincset.”
Winie Langton a 2900-as évek New Yorkjában él, száz évvel az ötödik nagy világégés után. Egy nagy és befolyásos tolvajcsalád leszármazottja, akit már egészen kiskorától apja tanított a mesterség fortélyaira. Ebből kifolyólag Winie már kamaszként jobban verekszik, mint a fiúk többsége és mindent tud a fegyverekről. Amikor a legendás Mesterkulcs felbukkan a városban, a Langton család azonnal a nyomába ered, s természetesen Winie-re is fontos feladat hárul a titokzatos műtárgy megszerzésére kiötlött akcióban…

Könyv információk:
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 78 oldal
ISBN:9789637051586
Itt megvárásolható

Véleményem:
Imádom a steampunk stílust ruhákban, kiegészítőkben, így hát persze a könyv sem maradhatott ki. Még nem olvastam ebben a műfajban, de Vivien Holloway írónő szerintem csodálatosat alkotott. Írói stílusa könnyed, mégis minden részletre figyel, imádtam benne, hogy sokat tudtam rajta nevetgélni, annak ellenére, hogy mennyire rövid. Talán, sőt biztos, hogy ez az egyetlen hibája ennek a kisregénynek, hogy rövid. Szerencsére későbbiekben persze kaphatunk még belőle és szerencsére egyre hosszabbak a történetek. Mert Winieből és családjából sosem elég!
Az első pillanattól beszippantott a történtet, a család és a kis kütyük. Egy szuper bevezetése volt Winie életébe, ahol képet kapunk arról, hogy hogyan is él a nagyon távoli jövőben egy tolvaj család. Megtudhatjuk, hogy nemzedékről nemzedékre tanítják és tanulják a tolvajlás művészetét, ez alól persze Winie és testvére Audrey sem kivétel. Azonban a két lány kétféleképpen tanulja, Audrey a női vonalat képviseli, aki inkább a csábítás és bájolás folyamán jut a kiszemelt tárgyhoz, addig Winie inkább a férfiasabb, harciasabb tanulási módot választja. Így nem riad vissza egy jó kis verekedéstől, és úgy imádja a fegyvereit, mint a többi lány a ruháit. Mindig szerettem volna olyan csaj lenni, mint Winie. Belevaló, vagány, dögös! Simán ellop bármit, hisz erre lett tanítva, apja tökéletes tanára volt. Imádtam a nyüzsgő családot! Megtudhattuk, hogy mindenki egy rakáson lakik egy lepukkadt emeletes házban. A legfontosabb pedig, hogy nem csak együtt lakik mindenki, hanem, hogy nagyon védik egymást.
A cselekmény gyors sodrású és magával ragadó! Az egész történet a mesterkulcs megtalálása köré íródott. A keresés által viszont nagyon sok rálátást kapunk arról, hogy milyen összeköttetései vannak a Langton családnak. Így ismerkedhetett meg William egy gazdag nemes fia és Winie. Nagyon tetszett későbbiekben a sok csipkelődés és erőfitogtatás, ami kettejük között volt. Azért a romantikus énem nagyon reméli, hogy majd egyszer talán összejönnek, bár erre nem hiszem, hogy lesz esély.

Értékelésem: 5/5
Kedvenc karakter(ek): Winie, Woolfy, William
Kedvenc jelenet(ek): a Langton család megismerése
Kedvenc idézetek:
„Semmi sem dühített fel jobban, mint mikor úgy bántak velem… nos, mint egy nővel.
 „A család sosem hazudik.
„Mindenki a folyosókon és az ajtókban leselkedett, mindenki arra volt kíváncsi, hogy fest Winie Langston női ruhában. Mintha valami cirkuszi látványosság lennék vagy egy olyan ritka és sosem látott teremtmény, mint a Jeti vagy Nagyláb.
„– Akár hiszed, akár nem, már nem vagyok kölyök – feleltem oda sem figyelve, miközben a hajamat magasan a fejem tetejére fogtam, ám még így is a hátam közepét verdeste, a súlya pedig húzta a nyakam. Verekedésnél sem volt épp hasznos, de anyám ragaszkodott hozzá. – Nem vághatnám le? – kíséreltem meg a témaváltást, bár ahogy ezt kimondtam, már visszhangoztak a fülemben a sokévi viták, amiket anyám mindig ugyanazzal a fordulattal zárt, amivel most is: 
– Apád fiút nevelt belőled, legalább a hajadat hord nőként! 
– Egyszer majd a hajam fog megölni – morogtam, de csak legyintett. 
– A hosszú haj még nem ölt meg senkit.
„Amíg vannak hatalmasok, mindig lesz zsákmány, és amíg van mit ellopni, van értelme az életünknek. A gazdagok és a befolyásosak a barátaink, gyermekem, ezt soha ne felejtsd el! – mondogatta nagyapám mindig, és teljes mértékben egyetértettem vele.
„Ha Langtonnak születtél, Langton is maradsz (…).
„Ne tévessze meg a foglalkozásom, William! A tolvajoknál jobban senki sem tudja, mi az a becsület.
„– Ne haragudjon, hiszen nincs is magán kabát, biztosan fázik. 
Rám ne terítsd a kabátodat, rám ne terítsd! 
Rám terítette a kabátját.
„– Miért van az, hogy különösebb mérlegelés nélkül vagy képes belevetni magad kocsmai verekedésekbe, viszont egy egyszerű estélytől pánikba esel? 
– Nagyjából azért, amiért te is pánikba esel egy verekedés láttán – vágtam vissza. – Nekem nem ez a természetes közegem. 
Audrey azonban megelégelte a nyafogásomat. 
– Tudod mit? Meg sem kell szólalnod. Majd azt mondjuk mindenkinek, hogy süket-néma vagy. Semmi más dolgod nem lesz, mint mosolyogni és bólogatni. 
– Kösz, hogy ezt mind kinézed belőlem.


2016. november 21., hétfő

Brooklyn - a film


Nincsenek rá szavak, hogy mennyire imádom ezt a filmet.
Sajnos a könyvet nem állt még módomban beszerezni, de láttam már mellette dobozkát, úgyhogy nem kicsit vagyok boldog miatta.
 

Tudni kell rólam, hogy irdatlan nagy Saoirse Ronan rajongó vagyok! Mindegy miben játszik, mindegy, hogy a film jó-e, vagy, hogy még felirat sincs hozzá, mert az életben nem fog ide eljutni, én biztosan megnézem.
Lovely bones
Hihetetlen… Még csak egy kislány volt, mikor először láttam (Vágy és vezeklés), de egyből megkedveltem. Csodálatos hang, csodálatos arc… Mindig a gyermeki ártatlanságot testesítette meg a számomra, és egyelőre felnőtt nőként sem nőtte ki ezt a szerepet.

-         Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz! -

 A Brooklyn egy csodaszép képi világú, rendkívül érzelmes, és sokatmondó filmre sikeredett. Azt sajnálom csak, hogy annyira, de annyira rövid! Még tudnám nézni, hogy Eilis és Tony miként éli az életét, tudom-tudom, a tündérmese így tökéletes, de akkor is!  Én nem szerettem volna, hogy itt vége legyen. 

Eilis Lacey elmegy New Yorkba, munkát kap, barátokat szerez és szerelmes lesz. Mit ad Isten, egy olasz gigoloba! Aki ahhoz képest, hogy olasz, elég nyugodt és csendes is tud lenni, igazi örökéletű társat látok benne (magamnak? Naná! Bármikor elfogadnám). Van életcélja, keményen dolgozik, jól néz ki, kedves és figyelmes, nem egy hamariberkenye.
 És ahogy ez a hím nézni tud, az valami emberfeletti. Csodálattal és őszinte szerelemmel néz a lányra. Minden egyes nap elmegy elé és megvárja, hogy a lány végezzen, majd hazakíséri, figyelemmel hallgatja, majd csókot váltanak és hazamegy.  
S mindezek után mosolyog, mert teljes volt a napja!
Egyetlen dolog nem tetszett, hogy Tony nem magasabb Eilisnél (de én alacsonyabb vagyok Saorsienél, tehát a srácot alighanem nekem találták ki).


Na és innentől jönnek a sírós részek.
Rose meghal. 
Eilis elmegy, Tony elengedi.


Amikor először néztem, akkor úgy emlékeztem, hogy több időt tölt otthon, de most valahogy kevésbé tűnt szignifikánsnak ez a pár hét, vagy a filmben ez a pár (annál azért több) perc. Mintha valódi vívódást nem is jelentene neki, hogy mindent újra a háta mögött hagyjon.

Egyébként itt felmerül a kérdés, ha Tony nem erőlteti a házasságot, akkor is visszament volna Eilis (nem ideértve azt a tényt, hogy a házasságkötő termi találkozó miatt  „bukik le” később)? Akkor is elég lett volna a gonosz banya szövegelése(a rosszmájúság, és nem az információtartalom miatt)? Ugyebár ezek az emberek mélyen vallásosak voltak…ha nem derül ki a házasság, akkor mi lett volna a vége? 

Én végig Tonyt preferáltam, talán az olaszországi kötődésem miatt…vagy csak azért, mert ezt tartottam helyesnek…nem tudom.
***
Remélem Saorise hamarosan előrukkol egy hasonlóan csodálatos és megindító filmmel. Ha adaptáció, annak mééééég jobban örülök.  

2016. november 20., vasárnap

janinaszemélyes,talán utoljára


Üdv Drágáim!

Nagyon úgy tűnik, hogy erőteljes olvasási válságban vagyok. 
Egy könyvet olvasok, már lassan 3. hónapja és napi 2 oldalnál nem haladok tovább, pedig nagyon tetszik. 
Számomra nagyon hajaz Zafón Szél árnyékához, úgyhogy csak ajánlani tudom azoknak, akik azt a művet is szerették. Mellesleg a Vesalius titkáról van szó :D (igen, én tudom, hogy mi zajlik a fejemben, csak néha elfelejtem, hogy mások nem látnak bele).
***
***
Gondolom észrevettétek már, hogy mennyire nem megy nekem ez a blogolás… Annyira személytelennek tartom, hogy az hihetetlen... Valószínűleg ezért nem lettem sosem újságíró, tv bemondó meg társai… Nekem mindenképpen szükségem van a visszacsatolásra, a reakciókra, hogy van-e akit érdekel, és határozottan azt érzem, hogy nem. Egy képernyőt bámulok, és a betűket, ahogy gyűlnek a fehér alapon, és mit ne mondjak… borzasztó xD 
Olyan, mintha magammal beszélgetnék, csak dokumentálom (na, az alighanem százszor jobb lenne), sőőőőt, én marha még közzé is teszem. Fura! Régen (gyerekként) írtam történeteket, aki olvasta, kedvelte. ROKONOK VOLTAK! :D Mertek volna mást mondani xD
 Tehát egykoron nem okozott ekkora problémát megosztani másokkal a gondolataimat, de mára felépült egy hatalmas gát bennem, ami szinte tiltja a kifelé kommunikálást.
Amint elkezdem visszaolvasni, azzal a tudattal, hogy ezt más (hát ezaz egy VALAKI, akiről fogalmam sincs, hogy kicsoda) látja, egyből sorról-sorra elkezdem kitörölni az írásomat….Tehát így elég nehéz használhatót kihozni ebből a blogból (úgy értem a magam részéről, mert Dorkának jól megy). Ezt is csak azért fogom elküldeni, hogy ha valaki látja, akkor tudja, hogy mitől vagyok ilyen siralmas :D
***
No, még itt volt néhány sor, de már annyira benne volt a 75cm-ben, hogy inkább kitöröltem :DDD
***
Ha valaki látja/olvassa ezeket a sorokat, akkor legyen szíves jelezni alant, hogy van-e amire kíváncsi, hogy mit és miről írjak (válaszolni csak bejegyzésben fogok tudni, mert a hozzászólásaimat nem jeleníti meg).
Ha szeretnétek, hogy passzoljam ilyen irányú terveimet, akkor csak hagyjátok üresen és nem írok többet
J