Gerencsér János: Kósza utak legendája - Kalászkirály

A recenziós példányt köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

Fülszöveg:

Gerencsér János fantasyjében a koldussá vált királyfi, az igazságos uralkodó mítoszát teremti újra, ármánnyal és szerelemmel átszőtt meséjét a történelmi regények rajongói is örömmel forgathatják. A Kalászkirály igazi tanulságos olvasmány minden korosztály számára.

Az Úr 1151. évében, egy képzeletbeli világban két királyi sarj, egy fiatal hercegnő és egy ifjú lovagkirály menekül üldözői elől. Eime, Ektíria birodalmának volt úrnője a testőrével bujdosik, míg a trónról őt letaszító Aceras király, aki immár maga is trónfosztott lett, koldusgúnyában vegyül el alattvalói között. Ellenségek ők, sorsuk mégis összefonódik, miközben földönfutóként a szabadságukért küzdve, lassan felnőtté válva nemcsak saját magukat ismerik meg egyre jobban, hanem népük akaratát is. Ám ezalatt a kegyetlen háborúskodások, öldöklő hatalmi harcok világát éppúgy át kell vészelniük: vérgőzös csatákon, halálélményeken tanulják meg a túlélés könyörtelen törvényeit. Márpedig azokat még a bukott uralkodóknak is tudniuk kell, főként, ha vissza akarják szerezni koronájukat.

Könyv információ:

Kiadó: Athenaeum Kiadás éve: 2017 Oldalszám: 318 oldal ISBN: 9789632936697 Sorozat: nem Függővég: nem

Véleményem:

Azt hiszem ebbe most belenyúltam. Sajnos nem azt kaptam, amit vártam. Fantasynak van mondva, de én nem nagyon találtam benne semmi fantasy elemet, egy csepp kis varázslatot sem, pedig nagyon kerestem és vártam. Pont ezért és a gyönyörű borító miatt szerettem volna annyira szeretni ezt a könyvet.

Mikor belekezdtem rögtön magába szippantott, aki csak kérdezte rögtön áradoztam róla, mert egy feldúlt országot és menekülő hercegnőt (Eime) kaptam a testőrével (Rátnon). Megtudtam a politikai vonatkozásokat, ami magában nagyon tetszett, hogy minden elém lett tárva, így tudtam, hogy mit miért csinál a testőr. Ott kezdődött a nem tetszés, mikor már nagyon el lett húzva ez a bujkálás és szinte az legapróbb lélegzetvétel is belekerült a történetbe. Több akcióra számítottam. Majd a háromnegyede felé felpörögtek az események, mikor bekerültek Zöld Fecske táborába, ahol jobbágyokat tanítottak harcolni. Onnantól jött a sok edzés, a stratégia kidolgozása és persze a harc. Imádtam azt a részt, mikor Eime és Rátnon Zöld Fecske mellett harcolt azért, hogy felszabadítsa az elnyomott országot az áruló király zsarnokoskodása alól.

A másik szemszög pedig az elárult király fia, Aceras, akinek sokkal eseménydúsabban indult a kalandja, mint Eimenek. Így Aceras részeivel, sokkal jobban haladtam és jobban érdekelt is. Nagyon tetszett, hogy megtanult önmagáról gondoskodni, - mert a kényszer nagyúr - és így a volt király is kénytelen volt a pórnép közé beilleszkedni. Sok dolgon elámult, hogy milyen szegénység van az országában, hogyan élnek az emberek és egy idő tán el is kezdte érdekelni a dolog, hogy valóban megismerje az alattvalóit és önmagát.

Amin viszont nem tudtam magam túltenni az a vége volt. Zöld Fecske és jobbágy serege Eimevel, Rátnonnal készül a legnagyobb csatára. Erre megjelenik Aceras és kettő perc alatt megoldja a problémát. Hogy mi??!!?? Ezt miért nem lehetett az elején elintézni? Miért kellett hozzá majd 200 oldalon keresztül bandukolni? Ezt szerintem sosem fogom megérteni.

A pozitívum pedig a jellemfejlődések voltak. A történet elején Eime egy elkényeztetett hercegnő volt, akit legszívesebben nyakon csaptam volna, hogy térjen észhez, és nem most hercegnőként viselkedni, mikor mindenki ellene van. A végére pedig egy igazi harcost kapunk, aki az élete árán is próbálja a hamis királyt letaszítani a trónról. Persze még így is néha elkalandozik, hogy jó lenne valaki, aki szereti és nőként néz rá, de melyik lány nem álmodik erről? Szóval e fölött szemet hunytam. Rátnon, aki végig ott volt Eime mellett harcolt és védelmezte. Ő volt az egyik kedvenc karakterem, mert végig tudatosan végezte a feladatát, még akkor is, mikor számomra vagy éppen Eime számára nem volt logikus. Aceras király is nagyon sokáig királyként viselkedett, és emiatt felsőbbrendűnek gondolta magát. Ő is útja során megtanulta, hogy a boldogság és a szerelem sokkal többet ér, mint az, hogy van egy nagy birodalma, de senki nem szereti. Talán ez a kérdés legjobb az egész történetben: a hatalom vagy a szeretet ér többet?

Azoknak ajánlom, akik szeretik a lassabban kibontakozó történeteket és inkább a jellemfejlődést tartják szem előtt.

Értékelés: 5/3
Kedvenc karakter(ek): Rátnon, Vércse
Kedvenc jelenet(ek): a csatajelenet
Kedvenc idézetek:

„– Addig nő egy nő, amíg nőiesen viselkedik. Amint férfinak akar látszani, ne csodálkozzon, ha férfiként bánnak vele.”

„– Az embereknek szükségük van hitre, reményre, hogy el tudják viselni a sors csapásait…”

„– Zöld Fecske, Vércse egy helyen – jegyezte meg gunyorosan Eime. – Van köztetek róka, farkas, medve, esetleg patkány is, vagy mindenki tollas?”

„– Szerinted melyik a jobb? A boldogság vagy a hatalom?
– Jó kérdéseid vannak.
– Mi a boldogság?
– A boldogság… – töprengett a király, de képtelen volt megfogalmazni.
– Ha nem tudod, mi a boldogság, miért véled, hogy az voltál?”

„Uralkodni mások felett, akiken kitöltheti sanyarú életének vélt és valós keserűségét, kínját, fájdalmát. Amikor pedig a hatalom tartóssá válik, az maga a gyönyör, akár istennek is képzelheti magát. Pedig minden hatalom csupán illúzió – hajtotta le a fejét Aceras király.”

„– (…) Mi értelme a nagy birodalomnak, ha nem tudsz gyönyörködni minden szegletének szépségében?”

„– Nem vagyok koldus. Én a király vagyok! – hangzott a fennkölt válasz. Az asszony sokáig nézett a távozó idegen után.

– Pedig milyen szép ember… Űzze ki fejéből az ég a zavaró démonokat!”

Read More

Mesesarok - Február

Elérkezett a hónap utolsó hétvégéje, így jön a Mesesarok, vagyis a havi meseválogatás, ami a fiúknak nagyon tetszett. Sajnos ez egy nagyon rövidke hónap, így nem sok könyv került elolvasásra, de még így is lettek kedvencek. A sorrend olvasás szerint van.

Finy Petra:Milu a lovagok között

Fülszöveg:

A Most én olvasok!-sorozat elindításával a Pagony régi vágya telje­sült: egy szisztematikusan felépített, pedagógusi szak­érte­lem­­mel megtámogatott kortárs, magyar „olvasni tanulok”-­sorozatot szerettünk volna létrehozni. A Pagony legkiválóbb szerzőit kéri fel a sorozatban való rész­vé­tel­re: minden szerző négy könyvet ír, négy különböző nehézségi szinten. A történetek lazán összefüggnek egymással, de természetesen önállóan is olvashatók. Finy Petra köteteiben a főszereplőink továbbra is Milu, Kamilla, no meg Bátor és Buci, az időutazók! Jártak már Egyiptomban, Görögországban, az indiánok között – a negyedik kötetben a lovagok közé, Artúr király udvarába repíti őket az időfüst. Feladatuk nem kisebb, mint Ginevra királyné kiszabadítása Merficio fogságából.

Véleményünk:

Nem olvastam az eddigi kalandokat, mert a könyvtárban jelenleg ez volt bent, viszont a fiúknak nagyon tetszett, mert sárkány igen, rájuk is ragadt az én sárkányimádatomból, hiába, anyja fiai :D, lovagok és harc. Szóval nekik meg volt minden a könyvben, ami fontos. Az már csak hab volt a tortán, mikor meghallották, hogy még varázsolnak is benne, mert, hogy az mennyire menő…mert hogy így mondta a nagyobb fiam! Ja és a legjobb, mikor befejeztem az olvasást az volt azt első kérdése, hogy a mi cicánk és kutyánk nem sárkány, mert akkor ők s tudnának az időben utazni és felkeresni Merlint?! Szóval a fiúk körében nagy sikert aratott ez a kis könyvecske. A többi részét is biztos, hogy fogom keresni.

Csukás István:
Süsüke, a sárkánygyerek

Fülszöveg:

Kicsi vagyok, de megnövök, mint a dinnye, vagy mint a tök!

Énrólam szól most az ének, örüljetek Süsükének!

Megjött Süsüke! Itt van Süsüke újra!

Csukás István tollából!

Süsüke, a csintalan sárkánygyerek és Kiskirályfi újabb kalandjai sok izgalmat okoznak Sárkányföld lakóinak. Ám új élményt is nyújtanak számukra, derűt, vidámságot lopnak a szívükbe.

A két elválaszthatatlan jó barát hol izgalmas Ki mit tud versenyt rendez, melyen mindenki bemutathatja, miben a legügyesebb, hol álarcosbált szervez, ahol a szereplők egy kis időre mások lehetnek, mint amik, hol nagytakarítás alkalmával tréfálják meg a királyi birodalom tagjait.

Olykor „Süsüke elrabolja magát”, de csak azért, hogy megtudja, mennyire szeretik.

Egy napon azonban füstjel érkezik, amely arról értesíti őket, hogy a Kiskirályfinak haza kell mennie. A nagy szomorúság láttán Süsünek megesik a szíve gyermekén, és úgy dönt, itt az ideje, hogy ő is világot lásson. A barátok együtt indulnak útnak – közös élményeik folytatásának ígéretével.

Véleményünk:

Süsü nagy kedvenc volt a fiúk körében, így nem is volt kérdés, hogy Süsüke is jön velem a könyvtárból. Mikor elkezdtem nekik olvasni, nem nagyon tetszett nekik, mert hát miért nem Süsü van benne. Én pedig nem értettem, hogy miért nem érti, aztán rájöttem, hogy nem a jó részt vettem ki, így megint fordított sorrendben olvasom szegény gyerekeknek a mesét. Aztán elmagyaráztam, hogy ez Süsü fiáról szól, onnantól pedig nagyon tetszett nekik. Voltak benne fejezetek, amiket átbeszéltünk, mikor Süsüke valamit rosszul csinált, és, hogy miért nem szabad ezt vagy azt csinálni. Persze a könyvben is el van mondva, de én szeretem az ilyeneket újra átbeszélni.

100 magyar népmese

Fülszöveg:

A Magyar népmesék sorozat valódi kulturális kincsünk: ezeken a meséken több generáció felnőtt már, a sorozat zenéje, a főcím ágról ágra szálló madara mindannyiunk közös élménye és emléke. A történetek valódi családi mesék, amelyek tökéletesen alkalmasak arra, hogy közelebb vigyék a gyerekekhez népmesei hagyományunkat. A 100 magyar népmese kötet egyedülálló gyűjtemény, amelyben a sorozat valamennyi darabja helyet kapott, s amelynek éppen ezért ott a helye minden család könyvespolcán.

A Magyar népmesék sorozat 1977-ben született Mikulás Ferenc ötletéből. A Kecskeméti Filmstúdió vezetője és a sorozat rendezője, tervezője, Jankovics Marcell elhatározták, hogy az egyes epizódokban az adott tájegység népművészeti motívumait, viseletét és tájnyelvét jelenítik meg. A sorozat zenéjét az autentikus népdalelemeket saját dallamokkal elegyítő Kaláka együttes írta. Az így létrejövő képi, zenei és szövegvilágnak köszönhetően a Magyar népmesék népszerűsége több mint három évtized múltán is töretlen.

Véleményünk:

A fiúk IMÁDJÁK! Szerintem ez egy olyan mesekönyv lesz az életükben, amit később a saját gyerekeiknek is elolvasnak, vagy legalábbis beszélnek róla. Nap közben meg szoktuk nézni a tv-ben a Magyar népmeséket és este azt szoktuk felolvasni nekik. Az illusztrációk gyönyörűek és tényleg benne van az összes magyar népmese. Egy ideig biztos, hogy nem unatkozunk, hisz eltelik egy pár hónap, amíg az összes mesét végigolvassuk nekik. Már meg is van a kedvenc mese, mégpedig A Só.

A hónapra ennyi volt, ami tetszett a fiúknak, persze volt még, amit olvastunk, de az nem hagyott bennük nyomot.

Read More

Barczikay Lilla: Anyám teremtményei (Anyám teremtményei 1.)

A recenziós példányt köszönöm szépen a Szófia kiadónak.

Fülszöveg:

„Barczikay Lilla 18 éves. Vagyis a mű, amit a kezükben tartanak, egy igen fiatal hölgy írása. De nem kell megijedni, ez egy érett, jól felépített, kerek történet. Műfaját nem könnyű meghatározni, fantasynak mondanám, mert főszereplői nem szokványos emberek. Emberek, és még annál is többek. A történetben szerepelnek még hárpiák, vérszomjas lények, démonok – félelmetesek, mégis szerethetőek. A főszereplő – aki maga mondja el a történetet – paraképességekkel bír. Az árvaházat ügyesen elhagyó fiatalok nem mindennapi társaságot hoznak össze; a mesélő pedig szinte természetes módon „beszélget” bútorokkal, ajtóval, ablakkal, lépcsőkkel. A regényben éppen így fonódik össze a természetes, és ami azon túlmutat. Az olvasó végül részese lesz a történetnek, és ezt egy cseppet sem bánja…

Nemere István"

Könyv információk:

Kiadó: Szófia Kiadás éve: 2015 Oldalszám: 416 oldal ISBN: 9789638903266 Sorozat: Anyám teremtményei 1. Függővég: igen Itt megvásárolható

Véleményem:

Ezt a könyvet először Könyvvilág blogján találtam, amikor felkeltette az érdeklődésem. Kíváncsi voltam, hogy egy 18 éves magyar nő, mit is tud mutatni, ami új a fantasy világában. Végül arra jutottam, hogy szeretném elolvasni a második részt, mert annyira függővéges lett, hogy nem lehet ezt csak úgy félben hagyni.

Mivel a fülszöveg nem sok dolgot árul el, így valahogy a fejemben teljesen más történet kerekedett ki először, mikor csak a címét láttam meg. Azt hittem, valami nagyon galád és elvetemült nőről fogok olvasni, aki szörnyű mutáns lényeket hoz létre. A történetet pedig ezeknek a lényeknek egy naplószerű beszámolója alapján ismerhetjük. Hát a történet ennek a közelében sem volt. Az viszont, hogy egy nem éppen ép eszű nő kísérleteiről olvashattam beigazolódott, csak nem éppen olyan formában, ahogy én az elképzeltem.

Szóval ezek a kísérletek biztos, hogy nagyon brutálisak lehettek, mert többen bele is haltak, viszont volt 27 szerencsés (?) túlélője. Ezt a marék gyereket pedig 3 csoportra osztotta az a kedves édesanya. Voltak a hárpiák, szám szerint 9, akik már az elnevezésükből sem szimpatikusak. Őket a gonoszság élteti, mindennél jobban értékelik azt, ha megkínoznak, mondjuk egy mókust, minthogy együtt játszanak a tásaikkal. Vagy ha éppen ezek a társak is hasonló hajlamú gyerekek, akkor azzal nincs semmi gond. A hárpiák ellen is kellettek valakik, akik pedig a jók lettek egyszerű nemességgel. Nekik vannak természetfeletti képességeik, ezzel is könnyítve a munkájukat, hogy képesek legyenek elpusztítani a hárpiákat, viszont ők annyira jók lettek, hogy nem biztos, hogy a harcban meg tudták volna védeni magukat. Így kellettek melléjük védelmezők. A védelmezők, 9 fiú, akiknek az volt a feladatuk, hogy megvédjék a 9 jó lányt. És készen is van a csapat, akiket később szanaszét vet a sors. Sajnos a szeparációt nem mindenki élte túl, főleg a mellé rendelt védelmező nélkül. Viszont, aki mégis azok tettre készen álltak, hogy bevégezzék a feladatuk.

Mindezt Nita, az egyik jó szemszögéből tudhatjuk meg, akinek igen különös a képessége. Mégpedig az, hogy képes beszélgetni a fából készült bútorokkal. Én ezt az elején egész furcsának találtam, mivel nem találkoztam még ilyen lénnyel, aki képes lenne ilyenre. Aztán szépen megismerjük a többieket is, és a képességeiket. Persze ezt nem ilyen egyszerűen.

Az újraegyesülés a véletlen műve volt, de hipp-hipp hurrá megtörtént. Aztán jöhet a nyomozás a hárpiák után, természetfeletti erők határainak tesztelése, láblógatás és sok veszekedés, na meg az elmaradhatatlan szerelem. Mivelhogy, akikről beszélünk tinédzserek. Így elkerülhetetlen volt, hogy kapjunk néhány olyan túlírt részletet, mint a játék a videó játékkal, vagy Nita néhány hisztije. Ezeket a részeket volt, hogy átugrottam. Sokkal jobban érdekeltek azok, mikor az erőikkel játszottak, vagyis azt tesztelték. Erről olvastam volna még nagyon szívesen. Remélem a későbbi részben több ilyen rész lesz. A végén az összecsapás is nagyon akciódús volt, főleg, hogy ott a hárpiákon kívül még a vámpírok is képbe kerültek.

A szereplők közül Trixi jött be a legjobban. Bármit folyékony halmazállatúvá tudott varázsolni, csak rá kellett néznie. Ha pedig ez nem lett volna elég, akkor elég szépen kitanulta a harcmodorokat és a fegyverhasználatot. Szóval ő egy igazi badass csaj lett!

Aki pedig ezek után nem kíváncsi a többiekre, vessen magára, mert egy nagyon aranyos kis bandát hagy ki az életéből!

Értékelés: 5/4
Kedvenc karakter(ek): Trixi
Kedvenc jelenet(ek): a végső harc, az edzések
Kedvenc idézetek:

„– Nitáék bőrébe bújtatott erősítés? – visszhangozta hitetlenül Trixi és hátranézett Cassre, hogy a fiú láthassa szemrehányó tekintetét. - Mégis, mit hiszel, hol vagy? A Harry Potterben? Szerinted a hárpiák Százfűlé főzetet ittak és idejöttek, hogy csapdába csaljanak minket? – a hangja egyre fenyegetőbb és élesebb lett.”

„– Egy rakás sznobbal járunk egy suliba, Nickolas! – emeltem fel a hangom – A saját kis világukban élnek, ami a legújabb trendekből és apuci pénzéből áll. – És a pletykából – szólt közbe, de figyelmen kívül hagytam. – Nem hisznek semmiben, ami nem rózsaszín és érintőképernyős.”

„Ha könyvet írnék az életemről, a nővel kezdeném, akit anyámnak neveztek. Mert vele kezdődött minden.”

„– (…) Hú, emlékszem, téged soha senki nem akart megtréfálni vagy magára haragítani, mert mindenki féltette a titkait.  – Nem tudom, miről beszélsz – most rajtam volt a sor, hogy adjam az ártalmatlant. – Dehogynem! Az volt a legnagyobb, amikor elmesélted, hogy apa a tükör előtt mindig már jó előre begyakorolja, amit majd mondani fog nekünk. Ez csak azért „csúszott” ki a szádon, mert egyel kevesebb palacsintát kaptál!  – Valahogy meg kellett mutatnom, hogy hol a határ – vontam meg a vállam mosolyogva. – És egy hiányzó palacsinta akkor igenis nagy dolognak számított.”

„Megint be akartam hunyni a szemem, de nem tehettem. Ez a valóság volt és itt volt az ideje szembenéznem velem, ahogy a következményekkel is.”

„– Valami üzenetet kell hagynunk, nem? – kérdezte.– És ezzel mit szeretnél üzenni nekik? – tárta szét a karját Nick.           XXX.                                                                                Elgondolkodva bámultam a feliratot és valamiért a területfoglalós játék jutott eszembe. Mintha évekkel ezelőtt játszottunk volna vele utoljára. – Hárommal végeztünk közülük – tippeltem. – Csók és puszi – vont vállat Trixi, otthagyva a vámpírokat. – Győzelmet – motyogta Garas. – Amőbában legalábbis – tette hozzá halkan, majd összemosolygott Dylannel.”

Read More

Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Fülszöveg:

Sandy Shortt kényszerbeteg. Amióta tízéves korában eltűnt a szomszéd kislány, mániákusan keresgél, nem tudja feldolgozni, ha elvesznek a dolgai. Kutatószenvedélye annyira magával ragadja, hogy magánnyomozóként keres eltűnt személyeket.

Jack Ruttle is kétségbeesetten keresi öccsét, Donalt, akit egy éve mintha a köd nyelt volna el. Amikor megtalálja Sandy hirdetését egy újságban, érzi, hogy a nő segíteni fog rajta.

Miközben Donal után kutat, egyszer csak Sandy is eltűnik, méghozzá egy olyan helyen köt ki, aminek létezéséről addig álmodni sem mert: az elveszettnek hitt fél pár zoknik, lakáskulcsok és a nyomtalanul eltűnt emberek birodalmában. Ez az új, szórakoztató és vidám világ, kedves, ám néha furcsa lakóival együtt befogadja Sandyt, ő azonban másra sem vágyik, csak hogy megtalálja a hazavezető utat.

A mindössze 28 éves Cecelia Ahern e regényében is kiválóan ötvözi a mesét és a valóságot.

Könyv információk:
Kiadó: Athenaeum
Eredeti megjelenés éve: 2006
Magyar megjelenés éve: 2010
Oldalszám: 358 oldal
ISBN: 9789632930404
Fordította: Hussami Péter

Véleményem:

A történetet remekül összefoglalja a fülszöveg. Adott egy erős személyiségű, kitartó, felnőtt nő, Sandy Shortt személyében, és egy összetört, öccsét elvesztő és kereső férfi, Jack Ruttle. Ebbe a könnyed, mégis szívbe markoló, történetben a kettejük életét ismerjük meg. Nagyon tetszett a történetben, hogy két síkon játszódik.

A világ, amibe Sandy belecsöppen, számomra nagyon tetszetős volt. Bele is gondoltam, hogy mi lenne, ha én tűnnék el és egy ilyen helyen találnám magam. Persze először kétségbe lennék esve, hiszen a családom miatt aggódnék, hogy velük mi van, hogyan élik meg a fiam anyjuk eltűnését. Persze, ahogy telne az idő, biztos megszoknám, hisz van jó dolog is ebben a világban. Ilyen például, hogy nem használnak pénz, mivel itt nincs értéke neki. Az itt tartózkodó emberek falukban laknak, és mindent magunknak teremtenek meg: az élelmet, a törvényeket, a boltokat, az oktatás és minden egyebet. Az olyanok, akik már évtizedek óta itt élnek, új családot alapítottak, ez nem azt jelenti, hogy elfejeltették a régi életüket, de túl kellett lépni a nehéz időszakon. Ha én lennék ilyen helyzetbe, biztos, hogy jó sokáig begubóznék magamba, attól függetlenül, hogy egy elég barátkozós személy vagyok.

Az itt élő eltűnt személyeket mindig körbeveszik a hangok és illatok. Ezek mind azok az emlékek, amiket a nem eltűntek világában élők elfejtettek, mikor próbálnak visszaemlékezni az eltűntekre. Ha én hallanám meg a hangom, vagy megérezném az illatom, akkor biztos, hogy sírva fakadnék. Nem tudom, hogy miként dolgoznám fel, hogy elfejtettek a fiam vagy éppen a férjem. Viszont, akik itt élnek hosszú ideje, már meg tanultak ezzel élni, mégis nagyon erősnek kell maradniuk, mikor meghallják/megérzik a sajátjukat.

Sandy ebben a világban azonban nem tud beletörődni a sorsába, nem hajlandó megvárni, míg meghallja saját hangját a levegőben és próbál innen visszakeveredni az ő normális világába. Itt előjön a kényszerbetegsége, hogy mindenképp megtalálja a kivezető utat, annak ellenére, hogy mindenki azt hangsúlyozza neki, hogy innen még senki és semmi nem tűnt el, hiszem ez a talált tárgyak és személyek országa. Mikor pedig már kezdi megszokni a dolgokat, furcsa dolgok kezdenek történni, ami nem csak az ő, hanem az egész falu életét kizökkenti a kerékvágásból. Ez a különös dolog, pedig sikerül neki abban, hogy elérje a célját, hogy visszatérjen.

Amíg Sandy a saját dolgával küszködik odaát, addig Jack is próbálja magát hasznossá tenni a normális világban. Róla egyébként nem tudok túl sokat írni, mert folyamatosan ugyanazokat a köröket futotta az egész történetben, csak éppen a keresett személy változott. Próbálja megtalálni öccsét, aki egy éve eltűnt, minden nyom nélkül. Már mindenki lemondott arról, hogy valaha is megtalálják, Jack azonban nem. Az öcsike eltűnése pedig a kapocs Sandy és a férfi között. Mivel Sandy eltűnt személyeket kereső magánnyomozóként dolgozik, nem is volt kérdés, hogy egy idő után eljut hozzá Jack. Aztán Sandy nem jelent meg a találkozóhelyen, és már meg is van a bonyodalom. Míg Jack Sandyt keresi, addig Sandy a kiutat. Végül minden a helyére kerül, és megbékél a sorsával. Persze ez nem ennyire egyszerűen, mert közben megismerjük mind a kettejük hátterét, hogy mit miért csinál.

Néha elvesztem a sok részletbe, ezt inkább negatívumonként éltem meg, mert kizökkentett az olvasásból, mikor épp egy nyomozós, keresős részt olvastam, aztán hirtelen jött egy visszaemlékezés. Olyankor sokszor volt olyan érzésem, hogy mi van? ez meg hogy került ide, és sajnos vissza kellett olvasnom, hogy újra elkapja a fonalat. Ettől eltekintve kellemes olvasmány volt, szerintem többször is el fogom olvasni.

Értékelés: 5/4
Kedvenc karakter(ek): Sandy, Mr. Burton
Kedvenc jelenet(ek): minden, ami a talált tárgyak országában játszódik
Kedvenc idézetek:
„Van, hogy a szemünk láttára tűnik el valaki. Van, hogy az embert megtalálja egy olyan valaki, aki már jó ideje nézi. Van, hogy elveszítjük magunkat. Ha nem figyelünk oda eléggé.”

„Kuncogás, sziszegés, horkantás, nevetés hangját sodorta a fülünkbe a szél mindenfelől. A szellő különféle illatokat hozott: a gyerekkori otthon elfelejtett illata, vagy a konyháé egy nap sütés-főzés után. Egy csecsemő illata, amit az anyja elfelejtett, ahogy a gyerek szép lassan felnőtt, babapúder, testápoló, édességillatú bőr. A kedvenc nagyszülők ódon, dohos illata: a nagymama levendula, a nagypapa szivar, cigaretta, pipa. A letűnt szeretők illata: édes parfümök és arcszeszek, reggeli lustálkodások, és az a megmagyarázhatatlan illat, amelyet az ember hagy maga után, ha kilép a szobából. Egy ember illata van olyan értékes, mint az ember maga.”

„Ez volt a különbség belső béke és külső háború között, a tagadás és annak átmeneti beismerése között, hogy nagyon szeretnék ugyanolyan lenni, mint a többiek.”

„– Igen, de nem fogsz mindenre visszaemlékezni, és nem fogsz mindent megtalálni. Szóval, amit így elveszítesz, például egy másik ember illata vagy érintése, az arcuk vagy a hangjuk emléke, nos, az mind itt köt ki.

– Elég bizarr – ráztam meg a fejem. Fel sem bírtam fogni.

– Elmondom úgy, hogy nagyon könnyen megértsd. Az életben mindennek megvan a helye. Ha valami elhagyja a helyét, akkor valahol máshol fog felbukkanni.”

„Véletlenül kerültünk ide? Hibát találtunk a Teremtésben, vagy valami fekete lyukat a Föld felszínén? Vagy ez a jelenség mindig is normális része volt az életnek, csak a századok során senki nem beszélt róla? Vajon tényleg eltűntünk, elvesztünk, vagy ellenkezőleg, megtaláltuk a valódi otthonunkat, és éppen a másik, „normális” életünk volt tévedés? Esetleg megtaláltuk a nyugvópontját, a kikötőjét mindazoknak, akik az életben kívülállónak érzik magukat?”

Read More

Dirk Kurbjuweit: Félelem – felhatalmazás gyilkosságra

A recenziós példányért köszönet az Athenaeum Kiadónak!

Fülszöveg:

A belvárosi építész nem is lehetne elégedettebb: csodás lakásban él gyönyörű feleségével és két szép gyermekével. A kissé bogaras szomszédjuk azonban hamarosan rémálmaik zaklatójává válik: a jószomszédi közeledést szerelmes levelek, fenyegetések és feljelentések követik. A házasság megrendül, és lassan minden szavukat megválogatják, hiszen a zaklató a fal túloldalán fülel. A házaspár a jogállam keretei között nem talál kiutat: a rendőrség tehetetlen, az ügyvéd nem segíthet. Végül a családapa a legvégső megoldást választja.

Könyv információk:

Kiadó: Athenaeum
Eredeti megjelenés: 2012
Magyar megjelenés: 2016
Oldalszám: 230 oldal
ISBN: 9789632931623
Fordította: Csősz Róbert
Itt megvásárolható

Véleményem:

Miután letettem kicsit magamhoz kellett térnem, hogy most mi is van. Vajon helyes, amit Randolph tett vagy kellett volna találnia egy másik megoldást? Ha én vagy családom kerül, ilyen helyzetbe hogyan reagálnánk rá? Hasonló módon, mint a Tiefenthaler család?

Biztos mindenkinek van egy olyan szomszédja, akinek jobban örülne, ha messzebb kerülne tőle és családjától. Ennek lehet az oka, hogy hangos, trehány, pletykás vagy mondjuk zaklató. Mit tesz az ember ilyen helyzetben? Megpróbálja először szépen, normális módon megbeszélni a dolgokat, hogy ejnye – bejnye, tessék változtatni a dolgokon kedves szomszéd! De ha semmi sem változik, és egyre erőszakosabban viselkedik, akkor mit lehet tenni? Elköltözni? Nem hiszem, hogy egy szomszéd miatt ott kéne hagyni az addigi életet és valahol máshol újat kezdeni. Beszélni a rendőrséggel? Jó megoldás lehet, viszont ha nem segít az ügyben bizonyíték híján, akkor mi történik? Jön a tűrés, a levegőnek nézés, a minél több kirándulás, hogy kelljen annyit otthon tartózkodni. De ez nem mehet a végtelenségig, kell valami tuti megoldás, hogy tudtára adjuk a kedves zaklató szomszédnak, hogy elég és ne tovább! Vajon meddig megy el az ember azért, hogy megvédje családját?

Az egész történet közben érezni lehetett azt a feszültséget, amit Tiberius úr miatt élt át a család, így mikor megtörtént a kifejlett mindenki megkönnyebbült. Vagyis mégsem, mert mégis egy szörnyű dolgot tettek a szomszéddal, amit talán soha nem tudják megbocsájtani maguknak.

Randolph, Rebecca és Tiberius
Forrás

Randolph Tiefenthaler a regény elbeszélője is ezeken ment végig, mert neki is jutott egy zaklató szomszéd Dieter Tiberius személyében. A két ember tökéletes ellentéte egymásnak. Míg Randolphnak megvan mindene: család, anyagi jólét, saját házrész, jó állás, addig Tiberius úrnak semmije sincs: segélyekből él, egyedül egy szuterénben alaksorban, abban a házban, ahol Randolphék élnek. Lehet, hogy pont ezért is nézte ki magának a családot Tiberius, legalábbis Randolph úgy gondolta. Végül pedig mikor már megtörtént a megmásíthatatlan tett, a következmény, amit maga után vont, mindent világossá tett. Nem azért zaklatta a Tiefenthaler családot Tiberius úr, mert féltékeny volt rájuk, hanem mert pszichológia eset volt, ezt egy pszichológus is alátámasztotta. Persze az, hogy Tiberius milyen személyiség volt, még nem változtat azon, amit elkövettek a szomszéd ellen. Hiszen igazából semmi olyat nem tett, amivel akár a rendőrség is foglalkozott volna. Ezért is esett annyira kétségbe a család, hogy ha a rendőrség sem segít, akkor ki fog. Mit is tett ez a kicsi, köpcös ember a Tiefenthaler család ellen? Felháborító dolgokkal vádolta meg őket, amik persze alaptalanok voltak, kétes jelentésű verseket küldött Randolph feleségének Rebeccának, mind ennek a tetejébe még fel is jelentette a szülőket.

Viszont ahogy szokás mondani, minden rosszban van valami jó, ahogy ebben a történetben is. Mégpedig az, hogy betekintést nyerünk egy sikeres építész, csodálatos családapa és férj életébe. Ami pedig kiderül, nem is annyira tökéletes, mint ahogy azt a külvilág tapasztalja. Rebeccaval egy ideje elhidegültek egymástól, apjával évek óta nem beszéltek, öccse pedig szőrén, szálán eltűnt. Azonban ez a probléma újra összekovácsolta az egész családot.

Ajánlom mindenkinek, de tényleg mindenkinek!

Összegzés:

Értékelésem: 5/5
Kedvenc karakter(ek): Rebecca
Kedvenc jelenet(ek): az összes, mert mindennel egy kicsit közelebb kerültünk, hogy megértük a végkifejletet.
Kedvenc idézetek:

„A gonosz akár még jót is szülhet? Vajon mennyire értékes az a jó, aminek a létrejöveteléhez valamilyen gonoszra volt szükség? Eltűnik ez a jó, ha eltűnik a gonosz?”

„A vesztes erős, mert nincs vesztenivalója, az élet látszólagos győztesei pedig gyengék, mert annyi mindenük van, amit meg szeretnének őrizni.”

„Hát nem borzalmas, hogy sohasem élhetünk félelem nélkül, mindegy, hogy gyerekek vagy felnőttek vagyunk?”

„A mobiltelefonjaink annyira megkönnyítik, hogy eltávolodjunk egymástól, anélkül, hogy a kapcsolatot elveszítenénk.”

„Az a mi problémánk, hogy ügyesen létrehozunk egy olyan társadalmi formát, amely megvéd bennünket, de ahhoz már nem vagyunk elég ügyesek, hogy megvédjük magunkat, ha a társadalom nem teszi meg. Hiszen még egy kis verekedésbe sem szívesen megyünk bele, attól félve, hogy a végén kiloccsan egy kis agyvelő, a mi agyvelőnk. Semmi sem tesz bennünket olyan erőssé és olyan gyengévé, mint az agyunk.”

„… a feleségem egyszer csak megkérdezte: kivel szeretkeztél te az előbb? Veled, válaszoltam értetlenül. Nem, mondta Rebecca, most nem azzal a nővel szexeltél, akin napközben keresztülnézel.”

„Mindig legalább két életet élünk, különösen a nagy döntések után: azt az életet, amit választottunk, és azt az életet, amit nem választottunk.”

Read More

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök (Léggömbök 1.)

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Ciceró Könyvstúdiónak!

Fülszöveg:

A nehezen barátkozó Dorka (becenevén Indián) egy szűkös panellakásban él nagyhangú édesapja és túlérzékeny édesanyja egyetlen gyermekeként, míg osztálytársa, a hideg jómódban felnövő, szelíd Matyi életének legnagyobb eredménye, hogy alacsony termete ellenére a középiskola legjobb kosarasaként tartják számon. 
Dorka és Matyi szerelme viharos erővel csap le mindkettejükre, és Dorkának nem csak meg kell tartania Matyi súlyos titkát, de hamarosan szembe is kell néznie a felnőtté válás nehézségeivel.

Hajdú-Antal Zsuzsanna szívszorítóan szép első regénye, amely John Green és Gayle Forman nyomdokain halad, biztosan nem fogja hidegen hagyni egyetlen olvasóját sem.

Könyv információk:

Kiadó: Ciceró
Megjelenés éve: 2016
Oldalszám: 270 oldal
ISBN: 9789634320128
Itt megvásárolható

Véleményem:

Annyira jó volt egy kicsit újra beülni az iskolapadba, hogy a legnagyobb problémám újra az legyen, hogy hogy tanulok, vajon megcsal a pasim vagy nem, vagy, hogy mi lesz az érettségi után? Aztán kicsit komolyabbra fordultak a dolgok és hirtelen fel kellett nőni ahhoz a feladathoz, amit a sors kiszabott.

A könyv első felében egy tipikus gimnáziumi osztályt kapunk, ahol mindenkinek nagyon szuper, készül ezerrel az érettségire, bulizni jár és megismeri a szerelmet. Meg van a csoportban az ügyeletes bohóc, a jóképű, nehezen megkapható sportoló, a nagyszájú csaj, aki szeretetre vágyik és persze a visszahúzódó, kiismerhetetlen lány. Rédey Dorka az utolsó

csoportba tartozik, amíg össze nem jön, Matyival, akivel tökéletes párost alkotnak. Dorka képes miatta lerombolni a falat maga körül, amit az évek alatt épített. Nagyon jó volt arról olvasni, hogy minden ennyire klappol Dorka életében, és mennyire boldog tud lenni.
Aztán ezt a boldogságot egyik pillanatról a másikra egy titok árnyékolja be. Innentől a könyv kap egy keserédes ízt. Ugyanis megtalálni a műben egyszerre a romantikát és az odaadó kitartást, amitől boldog lesz az olvasó, annak ellenére, hogy miken megy keresztül a szerelmespár.

Olvasás közben nagyon sokszor éreztem úgy, mintha rólam szólna a történet, akár én is lehetnék a lány, akivel mindez megtörténik. Itt nem csak a Dorka névre gondolok, hanem rengeteg egyéb dologra. Ilyen például, hogy kicsit visszahúzó volt, nem találta a helyét. Ezzel nincs semmi baj, ettől számomra egy rejtély lett Dorkából, hogy miért zárkózik be ennyire. Hisz ott

van neki Matyi, a legjobb barátnője, Vica, na meg persze sokan mások, akiket észre sem vesz, mert fél tőlük. Hasonló bennünk még, hogy szeretünk kicsit kilógni a sorból, nem véletlenül kapta Dorka az Indián becegúnynevet. Na meg van bennünk még egy közös pont, de az legyen titok, mert nem szeretnék mindent elárulni róla, hisz, úgy már nem lenne izgalmas megismerni a személyiségét.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a magyar írók tollából származó, kissé fanyar ízű szerelmes történeteket, meg egyébként mindenkinek! Egy fantasztikus könyv egy első könyves írónőtől, hihetetlen mégis mennyire fenomenális!

Értékelés: 5/5
Kedvenc karakter(ek): Jani, Dorka
Kedvenc jelenet(ek): mikor Matyi megnyílik Dorka előtt, a janis részek
Kedvenc idézetek:

„'Száz út vár ránk, indulunk és érkezünk, nincs visszaút, ha tévedünk…' (…) 

Az én rózsaszín lufim egyszer csak külön vált a többitől, és önálló útra kelt. 

'Hol lesz a végállomás, ahonnan nincs több utazás…' 

„– (…) még a végén megfázol. Mintha elfújták volna a gátlásaimat, közelebb léptem.  

– Ez egy fürdőszoba. Nyilván más is járt már itt ruha nélkül.”

„Lehet, hogy neki kattogott, vagy csattogott, vagy tudom is én, mit csinált a szíve, de nekem berregett, csilingelt, majdnem kipattant a helyéről, ahogy lassan, nagyon lassan közel hajolt…”

„Úgy tettem, mint aki nem létezik, de sajnos léteztem; tovább pörkölődtem saját magam alkotta, méretre igazított poklomban.”

„– Tanár úr – vette a szót magához a hangadó szőkeség, Bognár Anita –, igaz, hogy töményeztünk… de csak azért, mert nem tetszett megengedni… le kellett feküdnünk tizenegykor…  

– Mondtam én egy szóval is, hogy egymással?! – Ridegh kikelt magából.”

Read More