Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor futásról beszélek?

Fülszöveg: Murakami Haruki 1982-ben az írói mesterséget választva eladta a dzsesszbárját, és hogy megőrizze kondícióját, futni kezdett. Egy évvel később már végigfutotta az Athén-Marathon távot, és ma, számtalan triatlonnal, versennyel, tucatnyi regénnyel a háta mögött, érzi, hogy a sport legalább olyan hatással van írói munkásságára, mint az erőnlétére. A feljegyzésekből, beszámolókból, elmélkedésekből és visszaemlékezésekből álló naplóból megtudhatjuk, hogyan készült négy hónapon át a világhírű japán író a 2005-ös New York City maratonra, hogyan került a tokiói Jingu Gaien parkból a bostoni Charles River partjára, ahol nem tudta felvenni a versenyt a fiatal lányokkal. A rendszeres sport ürügyén nincs hiány témában: felidézi, hogyan lett író, számba veszi legnagyobb sikereit és csalódásait, lemezgyűjtő szenvedélyét, örömeit, hogy ötvenen túl is javítható a fizikai teljesítmény, majd a szembesülést, hogy az emberi erő bizony fogy. Az egyszerre szellemes, humoros, komoly és bölcs memoár igazi meglepetéseket tartogat nem csak a szerző regényeiért rajongó olvasóknak, de még a hosszútávfutás profi bajnokainak is.

Könyvinformációk:

Kiadó: Geopen
Oldalszám: 166 oldal
Megjelenés időpontja: 2012
Függővég: nem
Sorozat: nem
Műfaj: memoár
Fordította: Nagy Anita

Véleményem:

Ahhoz képest, hogy nem szeretem az önsegítő könyveket, elég gyorsan belevetettem magam Murakami Haruki könyvébe. Itt is, ahogy a Fuss tovább! (véleményem) esetében a futás témája vonzott, ezért is vágtam bele.

Első blikkre sokkal jobban tetszett, mint a Fuss tovább! mégsem volt olyan maradandó élmény. Sok hasonló dolog kerül a középpontban itt is, mint az előbb említett könyvben, annyi különbséggel, hogy Murakami úr alkotása korábban született meg. Sajnos nem ismerem Murakami írásait, viszont a memoár után felkeltette az érdeklődésem több regénye is, mert maga az ember is érdekes.

A memoárjából sok mindent megtudtam Murakami Haruki úrról, annak ellenére, hogy 166 oldalban össze van sűrítve az élete, az írás és a futás iránti szenvedélye. Az első dolog, ami eszembe jutott a könyv olvasása után, hogy ez az ember nagyon szenvedélyes. Bármi, amibe belekezd, azt hatalmas intenzitással csinálja, és nem adja fel, amíg el nem éri a célját. Így történt ezt a futással is, amit 30 éves kora után kezdett el. Leírja, hogy miként és miért vágott bele eme sportba, közben pedig egyik történet ugrik be neki a másik után. Először csak néztem, hogy a futáshoz miként kötődik ahhoz, hogy megtudtam: sokkal jobban szeret angolul előadást tartani, mert kisebb a szókincse az angol nyelvnek, mint a japánnak. Aztán szépen kezdtem rájönni, hogy ez mind nagyon tudatos, és nem random jönnek a gondoltatok.

Pontosabban nagyon is random jönnek, mint futás közben. Futás közben az ember megküzd önmagával, az időjárással, közben pedig kikapcsol az agya, ellazul, mégis ilyenkor jönnek a világmegváltó gondolatok. Mikor ezt leírta Murakami, rá kellett döbbennem, hogy ez így van. Én is futás közben eresztek le, elengedem a gondjaim, és csak én létezem. Ilyenkor jönnek a világmegváltó elhatározások: le fogok fogyni, jobb anya leszek, többet takarítok, olvasok, futok. Csak velem ellentétben Murakami általában be is tartotta ezeket az elhatározaásokat. Sokszor hasonlítja a futást az íráshoz. Véleménye szerint az írást is gyakorolni kell, minden nap le kell ülni egy kicsit írni, akárcsak minden nap ki kell menni egy kicsit futni. Így edződik test és lélek. Emellett megtudtam, hogy milyen szokásokat vett fel Murakami mióta fut, előtte hogyan zajlott az élete, melyik városban milyen helyeken fut és még ehhez hasonló dolgokat.

Imádtam a stílust, amivel mindezt megírta. Annyira könnyednek tűnik, közben pedig többször rávilágít, hogy ez egyáltalán nem így van. Sokat kell azért tennie, hogy azt mondja egy-egy alkotására, hogy ez így tökéletes. Csakúgy, mint a futásokra is. Hiába érte el a kitűzött célt, mégsem volt magával elégedett. Pedig hatalmas teljesítményeket tudhat magáévá, ilyen például, hogy egyedül, nyáron lefutotta az eredeti maratont, ami Athéntól Marathónig távot jelent. Hatalmas löketet kaptam tőle, mert nem csak a pozitív dolgokat írta le, hanem hogy ő is megszenved sok dologgal. Nem megy minden rögtön, azonnal, hanem bizony a legtöbb dologért keményen meg kell küzdeni. Nagyon jó volt arról olvasni, hogy miként adta fel majdnem a 100 km-es versenyét, mert 50 kilométer magasságában beütött egy holtpont. De nem adta fel! Ment tovább, és így kell ezt tenni az élet minden területén. Nem azt kell várni, hogy majd megoldódik, hanem tenni érte, hogy túl legyünk a legrosszabb részen. Úgyhogy hatalmas köszönet Murakami Harukinak, hogy nem csak a csillámpónis részeket osztotta meg olvasóival, hanem a gyötrelmes perceket is.

Összességében nagyon élveztem a könyvet és ajánlom mindenkinek. Nem csak azoknak, akik futnak, hanem azoknak, akik valamilyen válságban vannak. Murakami Haruki szenvedélye képes bárkit kirántani az önsanyargatásból, és elindítani egy boldogabb élet felé.

Ajánlom azoknak, akik:

- érdeklődnek a futás iránt;
- imádnak futni;
- szeretnék megismerni kicsit közelebbről Murakami Harukit.

Értékelésem: 5/ 5 csillag

Kedvenc idézetek:

„A sérülések, melyeket a lélek szerez, magától értetődő ár, melyet önállóságunkért meg kell fizetnünk a világnak.”

„Ha egyszer is megszegem egy saját magam alkotta szabályomat, utána nyilván még többet megszegek (…)”

„Futás közben megpróbálok a folyóról gondolkodni. Megpróbálok a felhőkről gondolkodni. De lényegileg semmin sem gondolkodom. Egyre csak futok a házilag barkácsolt, otthonos ürességben, az ismerős csendben. És ez bizony csodálatos.”

„A létezésnek nem azért van értelme, mert egyszer véget ér. A vég csupán azért következik el egy meghatározott pillanatban, hogy gyakorlatiasan kiemelje a létezés jelentőségét, vagy körülményes metaforaként utaljon végességére.”

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn (Pippa Kenn-trilógia 1.)

Fülszöveg: Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért, vagy egy érintésért. Az erődházban a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak. Az erdőt a biológiai katasztrófa áldozatai uralják, akik gyűlölik a szépséget és emberséget, az elveszett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát. Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik. Vajon megváltozhat az élete? Létezhet számára a szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom?

Könyvinformációk:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 304 oldal
Megjelenés időpontja: 2012
Függővég: igen
Sorozat: Pippa Kenn-trilógia
Műfaj: disztópia

Véleményem:

A napszemű Pippa Kenn könyvet a Mini-Könyvlub 14. fordulója alkalmából vettem ismét a kezeim közé. Először 2015-ben olvastam, majd 2016-ban, végül most. Azt hiszem ezzel már most sok dolgot elártultam arról, hogy mennyire szeretem ezt a könyvet. Úgyhogy most egy tipic fangörl értékelésre lehet számítani.

A történet több szemszögből íródott, és több idősíkon zajlik. A múltat különböző naplóbejegyzések által ismeri meg az olvasó, a jelent pedig Pippa és Ruben szemén keresztül. Pippa egy 17 éves lány, aki egyedül tengeti mindennapjait az erődházában, amit a felmenői készítettek arra az esetre, ha kitörne a világvége. Még jó, hogy ennyire előrelátóak voltak, mert sajnos ez megtörtént. Szegény Pippa pedig 12 éves korára totál magányossá vált, 5 éven keresztül nem szólt senkihez, és azt hitte, ő az utolsó ember a Földön. Majd egy napon felbukkan Ruben, aki éppen zombik aka sápadtak elől menekül, de sajnos bénasága miatt elesik, ezzel könnyű prédává válik a sápadtak számára. Pippa pedig annyira megörül az embernek, hogy gyorsan a segítségére siet. Ezután tett tettet követtett (ez milyen jó kis szójátékra sikerült), összehaverkodtak, megismerték egymás múltját, végül közösen útra keltek a nagy remény: a Kolónia felé, hogy még több emberrel éljenek együtt, biztonságban, nyugalomban a sápadtak és támadásaik nélkül. Aztán persze nem olyan mókás ez a mászkálás, sok dolog történik közben, de azok akkora spoilerek lennének, hogy nem venném el senkitől az olvasását élményét, ezért inkább olvassátok el magatok!

A karakterekből pont annyit tudtam meg, hogy tökéletesen, el tudjam őket képzelni, nem csak a vonásaikat, hanem a jellemüket is magamévá téve. Na nem félreérteni ezt a mondatot.

Pippa egy igazi harcos, aki képes volt egy veszélyes világban egyedül is életben maradni. Tökéletesen bánik az íjjal, a puskával, majd Ruben segítségével megtanulja a kard használatát is.
Fun fact: a Pippa női név 2019 óta anyakönyveztethető.
Ruben pedig egy igazi nagyszájú, merész gyerek, aki képes a saját életét a szerettei elé helyezni. Vonásai tökéletesek, maga a megtestesült Adonisz, minden tini lány álma. Ők ketten pedig tökéletes párost alkotnak együtt. Mellékszereplők közül Kelseit szerettem még meg, mert olyan beszólásai voltak az öregasszonynak, hogy tátva marad az ember szája.

A világ, melyet Kemese Fanni felépített egyszerűen zseniális! Minden szükséges háttér-információt megtudtam, amire kíváncsi voltam olvasás közben. A zombik létrejötte is elég egyedi. Ebben a történetben nem csak egy vírus a hibás az emberiség majdnem kihalásának, és nem csak a kiválasztottak maradtak életben, ahogy azt már az emberek megszokták. Bárkinek esélye lett volna a túlélésre, ha nem lett volna olyan hiú az emberiség. Nagyon tetszett, hogy egy teljesen mai helyzetet boncolgatja a digitális világ formájában. Sajnos a mai emberek is túlságosan ráhagyatkoznak a számítógép, cloud, és hasonló cuki dolgokra. Szintén sok ember szeretne tökéletes lenni, örökké fiatal és szép, ehhez mindenféle műtéteket képesek bevállalni. Persze a könyvben kissé drasztikusabb a sebészet és orvostudomány, mint a mai világban, de csak egy lépés hiányzik ahhoz, hogy felfedezzék az „életkapszulát”.

Összességében ez a regény az egyik kedvencem, mert a Pippa egy igazi badass csaj, Ruben egy igazi szívtipró, a probléma igazi probléma, a megoldás pedig nem esik a karakterek markába.

Ajánlom azoknak, akik:

- egy jó kis disztópiára vágynak;
- szeretnék megismerni egy tehetséges magyar szerző írását;
- nem bánják, ha van egy kis romantika a történetben.

Értékelésem: 5/ 5 csillag

Kedvenc karakter(ek): Pippa Kenn
Kedvenc jelenet(ek): az erődházban töltött idő
Kedvenc idézetek:

„– Mindig van miért élni – mondtam. Az ablakon át Pippára néztem. – De van, amiért jobban.”

„Vajon tényleg megéri, csodás dolgokat megvonni magunktól, pusztán azért, hogy a nap minden percét biztonságban tölthessük?”

„Semmi sem lehetetlen, az egész világ arra vár, hogy meghódítsam.”

„Az ember túlságosan találékony ahhoz, hogy végleg odavesszen.”

„Maradj csendben!
Az erődház az egyetlen menedéked.
Az emberi élet mindennél fontosabb.
Ne bízz az idegenekben!
Semmi sem veszhet kárba.
Emlékezzünk a múltra, de a jelenben élünk.”

A képek a Pinterest oldalamról származnak.

Read More

David Litchfield: A mackó és a zongora (A mackó és a zongora 1.)

Fülszöveg: ***30 ország, 200 ezer gyermek kedvence*** Egy nap egy fiatal medvebocs olyat látott az erdőben, amilyet azelőtt még soha. Nem tudta pontosan, mi lehet az, de csodálatos hangokat csalt elő belőle. Ahogy telt-múlt az idő, megtanult játszani ezen a furcsa hangszeren. Egy nap egy kislány és az apukája éppen az erdőben sétáltak. Ahogy meghallották a szépséges muzsikát, elindultak a zene irányába. Mackó nagyon vágyott rá, hogy megismerje a világot az erdőn túl is, ezért új barátaival New Yorkba ment, hogy része legyen egy fantasztikus kalandban. Mindene megvolt, amire korábban vágyott: siker, hírnév és zene. De hiányoztak a barátai és a családja, akik az erdőben maradtak. A bájosan illusztrált mese egy megindító történet a felfedezés öröméről és a valahova tartozás fontosságáról. Ajánlások: ." Egy könyv az álmok valóra váltásáról és a biztonságos otthonba visszatérésről. " Kirkus „Gyönyörű illusztráció és végtelenül kedves történet. Mindenképpen ajánljuk!” The Guardian „Egy mackó, aki elindul meghódítani a világot, és mégis otthon találja meg a boldogságot. Imádjuk!” Kids on the Coast

Könyvinformációk:
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám: 40 oldal
Kötés: Keménytáblás
Illusztrálta: David Litchfield
Fordította: Barna Eszter
Műfaj: mese
Megjelenés időpontja: 2018. augusztus 30.
ITT megvásárolható

Véleményem:

A recenziós példányt köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak!

A mackó és a zongora egy szívhez szóló mese, aminek már a borítójáról is süt a kedvesség.

A történetben egy maci talál egy zongorát az erdőben, amin elkezd játszani. Rengeteg gyakorlás után már gyönyörű dallamokat képes előcsalni a csodás hangszerből barátai nagy örömére. Aztán egy napon emberek mennek az erdőbe, akik meghallják a muzsikát és elcsábítják magukkal az emberek közé. A nyüzsgő nagyvárosban csodájára járnak a rendkívül tehetséges macinak. Rengeteg elismerésben részesül, de egy napon elkezd neki hiányozni az otthona és a barátai. Végül hazatér, és meglepve látja, hogy a barátai nem fordultak el tőle, hanem nagyon büszkék rá és az elért sikereire.

A rövid mese nagyon tanulságos, hiszen megmutatja a gyerekeknek, hogy az igazi barátokra mindig lehet számítani, és hogy az otthon mindig hazavár.

Az illusztrációk aprólékosan kidolgozottak, egy élmény őket nézegetni. Egyetlen egy negatívumot tudnék megjegyezni: néhány képekben a beillesztett szöveg kicsit kilóg, ez egy picit ront a látványon, de ez már inkább amolyan felnőttes hülyeség, viszont muszáj volt megjegyeznem.

A betűméret elég nagy, így olyan gyerekek is könnyedén boldogulnak az olvasással, akik most ismerkednek az olvasás élményével. Plusz pont azért, hogy oldalanként maximum 5 mondat van, és azok is rövidek.

Összességében nagyon édes kis történet, gyönyörű illusztrációkkal és nagyszerű tanulsággal. Nem csak gyerekeknek ajánlott elolvasni, hanem a szülőknek is.

Ajánlom azoknak, akik:

- egy csodálatosan illusztrált könyvre vágynak;
- egy kellemes olvasmányt keresnek a gyerekeknek;
- tanulságos mesére vágynak.

Értékelésem: 5/5 csillag

A képek saját készítésűek, illetve a moly.hu oldalról származnak.

Read More

Kris Hirschmann: Kapcsold ki!

Fülszöveg: Tedd zsebre az okostelefonod, rakd el a tableted, és húzd ki a játékkonzolod! Ez a könyv könnyen megvalósítható ötleteivel bebizonyítja, hogy nincs szükséged sem különleges anyagokra, sem boltban vásárolt játékokra vagy akár sok tervezésre ahhoz, hogy a kütyüid nélkül is jól szórakozz. Kütyüid nélkül sem fogsz sose unatkozni, mert a ház körül, a szabadtéren és utazás közben is lesz mit tenned, játszanod és alkotnod. UNATKOZOL? Miért nem… KÉSZÍTESZ PILLECUKOR KATAPULTOT (És repül!) RENDEZEL PLAYBACKVERSENYT (Ki lesz a bajnok?) FESTESZ KI PIRITÓST (Hm, de finom!) ÁLLÍTASZ FEL EGY VICCES FOTÓKABINT (Bajuszod van?!) FÚJSZ SZIVÁRVÁNYOS BUBORÉKFELHŐT (De szép.) ÉPÍTESZ EGY MÉHKAPTÁRT (Micsoda zümmögés!) Semmi szükség, hogy csak meredten nézd a képernyőt sem otthon, sem a szabadban vagy egy hosszú autóúton. A 100 kütyű-mentes unaloműzőben a gyerekek számos olyan tevékenységet találnak majd, ahol felkiálthatnak (és nyugton maradhatnak).

Könyvinformációk:

Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám: 96 oldal
Megjelenés időpontja: 2018. augusztus 30.
Illusztrálta:
Fordította: Schwarz Marianna
Műfaj: foglalkoztató
ITT megvásárolható

Véleményem:

Köszönöm szépen a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak!

Hamarosan véget ér a nyári szünet, a gyerekek nagy része már halálra unja magát, a szülők pedig epekedve várják, hogy elkezdődjön az iskola. Legalábbis nálunk így van. Már rengeteg programon túl vagyunk, mégis ezek az utolsó hetek telnek a leglassabban. Aztán eszembe jutott, hogy van egy klassz könyv, amiben rengeteg ötlet van azokra a napokra, mikor már tényleg semmi ötlete nincs senkinek arra, hogy mivel foglaljuk le a csemetéket.

A könyv olyan dolgokat mutat be, amiknek az elkészítéséhez nem kell semmiféle extra tudás, csupán néhány hétköznapi dolog. Tartalmilag pedig 3 felé van osztva: beltéri játékokra, kültéri mókázáshoz, végül pedig olyan ötletekre, amik elűzik az unalmat utazás közben.

Néhány ötletet mi is kipróbáltunk, a fiúk nagy örömére. Először is a házi stresszlabdával kezdtünk, mondván, hogy az mennyire egyszerű. Viszont már ott elakadtunk, hogy miként kell a lisztet belepreparálni a lufiba. Aztán nagy nehezen félig sikerült és elkészült a fél-stresszlabda. Majd jött a kutyafej hajtogatás, amivel rögtön sikert arattunk, és sokféle készült belőle. Végül egy kinti játékot eszkábáltunk össze, amihez mindössze egy pár papírcsíkra és egy szívószálra volt szükségünk, amiből pár perc ügyeskedés után egy repülőt készíthettünk.

Összességében élveztük elkészíteni a különböző ötleteket, amik segítségével kicsit elszakadunk a digitális világtól és messze űztök az unalmat.

Ajánlom azoknak, akik:

- szeretnének elszakadni a digitális világtól;
- el szeretnék űzni egy kicsit az unalmas;
- kreatív ötleteket keresnek csemetéjüknek;
- nem rendelkeznek túl sok kézügyességgel, mégis sikerélményt szeretnének szerezni.

Értékelésem: 5/ 5 csillag

A képek saját készítésűek.

Read More

Tóth Anikó Dóra: Puszimanók

Fülszöveg: Mindenkinek saját puszimanója van. Igen, neked is. Sejtelmed sem volt róla? Pedig van, méghozzá nem is akármilyen! Ő az, aki minden este lecsúszdázik hozzád egy holdsugáron, és addig puszilgatja a szemhéjad, amíg az le nem csukódik. Sőt, akkor sem hagy magadra, ha elaludtál. Kinyitja neked Álomország egyik kapuját és vigyáz rád, amíg fel nem ébredsz. Szívesen megismernéd közelebbről? Akkor rád vár ez a mesekönyv!

Könyvinformációk:

Kiadó: Magánkiadás (TAD)
Oldalszám: 56 oldal
Kötés: kemény táblás
Megjelenés időpontja: 2018. november 24.
Műfaj: mese
Illusztrálta: Nemes Takách Kata
ITT megvásárolható

Véleményem:

A recenziós példányt köszönöm szépen Tóth Anikó Dóra írónőnek!

Tóth Anikó Dóra nevével első könyve kapcsán találkoztam először. Majd felkeresett, hogy lenne e kedvem elolvasni a mesekönyvét, én pedig igent mondtam, mert a Puszimanók borítóját meglátva rögtön tudtam, hogy egy édes történetet olvashatok a könyvben. Nem kellett benne csalódnom, valóban nagyon aranyos cukira sikerült!

A történetben megismertük Olíviát, a kislányt, aki nem nagyon akart elaludni. Ezért az anyukája elkezdi vele megismertetni a puszimanókat. A kislánynak annyira megtetszenek ezek a lények, hogy utána már nap közben is róluk kérdezősködik. Így fejezetről fejezetre egyre több információt tár Olívia elé az anyukája, hogy minél közelebbről megismerje a manókat.

A kötetben több rövid történet található, amikre azt mondtam felnőtt fejjel, hogy igen egyszerűek. Majd elkezdtem olvasni a fiúknak esténként és azt kellett észrevennem, hogy nagyon érdeklik őket, hogy kik is azok a puszimanók. Fejezetről fejezetre ismertük meg teremtményeket, hogyan élnek, mit csinálnak, esznek, isznak. Miután befejeztük a könyvet, napokig emlegették a fiúk, hogy biztos nekik is vannak saját puszimanóik, akik esténként eljönnek hozzájuk és vigyáznak rájuk.

Nagyon tetszett az a rengeteg kreativitás, ami fellelhető a könyvben és a végére én is azt éreztem, hogy kár, hogy ez egy mesekönyv, és nem valami komolyabb fantasy. Az csodálatos illusztrációkat, amik a mesét gazdagítják Nemes Takách Kata alkotta meg. A történethez tökéletesen kapcsolódnak a rajzok, amiket nagyon szívesen elnézegettek a fiaim és én is. Imádtam a vibrálói színeit, néha jobban lekötöttek, mint maga a történet. A könyv betűmérete nagyobbacska, a mondatok is rövidek, ami tökéletes egy olyan csemetének, aki most fedezi fel a betűk világát. Így bátran merem önálló olvasásra ajánlani 7-8 éves kortól.

Összességében nagyon élveztem felolvasni a fiúknak, akik nagy érdeklődéssel kísérték végig Olívia ismerkedését és kalandját a puszimanókkal. Várjuk nagyon a folytatást!

Ajánlom azoknak, akik:

- szeretnék megismerni a puszmanókat;
- még kisgyerekek és gyakorolnak önállóan olvasni;
- egy édes olvasmányt keresnek a csemetéjüknek;
- felnőttként ismét gyerekek szeretnének lenni.

Értékelésem: 5/ 5 csillag

Kedvenc karakter(ek): puszimanók
Kedvenc jelenet(ek): Álomország részletei

A képek saját készítésűek.

Read More

Cecelia Ahern: Üvöltés

Fülszöveg: Cecelia Ahernnek, az Utóirat: Szeretlek című világhírű regény szerzőjének harcosan feminista novelláskötete egy csepp mágikus realizmussal. Roxane Gay-rajongóknak ideális! A kötetben harminc különleges, fantáziadús történetet olvashatunk, amelyekben nők küzdenek le ezernyi viszontagságot agyafúrtságuk, leleményességük és könyörületességük révén. A novellák főszereplőit olyan dilemmák, vágyak és törekvések mozgatják, amelyekkel a világ minden pontján azonosulni tudnak a nők. Az ismerős élethelyzetek jó adag mágikus realizmussal fűszerezve meghökkentő és sokszor roppant mulatságos végkifejletbe torkollnak. A gondolatébresztő írások hősnői életük különböző területein (házasság, gyereknevelés, politika, karrier) szembesülnek titokzatos, de nagyon is valós problémákkal. Egyikük bőrén vészjósló harapásnyomok jelennek meg, a másikat egy rémálomszerű prezentáció kellős közepén szó szerint elnyeli a föld, a harmadik pedig elhatározza, hogy visszaviszi megunt férjét a boltba, ahol annak idején beszerezte. A különféle akadályokkal birkózó nők életét az is formálja, miként tekintenek rájuk mások, de leginkább persze az, hogy ők maguk érzékelik-e a bennük rejlő erőt. A harminc novella őszinte képet mutat arról, milyen a mai világban nőnek lenni. Könyvinformációk: Kiadó: Athenaeum         Oldalszám: 350 oldal       Kötés: e-könyv          Fordította: Szieberth Ádám      Megjelenés időpontja: 2019. március 5.          Műfaj: novella ITT megvásárolható

Véleményem:

A recenziós példányt köszönöm szépen az Athenaeum Kiadónak!

Cecelia Ahern írónővel nem teljesen rózsás a viszonyunk. Eddig kettő könyvét olvastam, az egyikért oda meg vissza voltam (Talált tárgyak országa), de a másik nagyon nem jött be (A vétkes). Viszont éreztem, hogy ez az új regénye nagyon is nekem fog szólni, hiszen a főszerepet a nők kapják. Nem vagyok az a bigott feminista, de azért van bennem bőven belőle, azért is keltette fel a figyelmem ez a regényt. Mikor pedig belevetettem magam az olvasásba, egyszerűen leesett az állam.

Ez a nő egy igazi zseni! 30 olyan történetet sikerült összerittyentenie az Üvöltésben, amit mindenkinek, bocsánat, MINDENKINEK ajánlok! Úgyhogy most egy kis fangörl véleményezés jön, bízom benne, hogy a végére sikerül mindenkit meggyőznöm arról, hogy EL KELL OLVASNI ezt a csodát.

Szóval, amint az előbb is írtam, 30 novella található a regényben. Mindegyik kis történetnek a főszerepében egy-egy nő áll, akiknek valamilyen problémájuk van: nem veszik őket észre a társadalom, díszfeleségek, féltékenyek, pökhendik, büszkék, zavartak. Nem csak a nők erősségéről szólnak a novellák, hanem a hibák is szerepet kapnak, ezzel is észhez térítve a kívülállót, hogy rádöbbenjen: nem csupa csillogás és szépség nőnek lenni. Mindenki találkozott olyan emberrel, aki állandóan azt nézi, hogy mennyi lájkot/szívecskét kapott a képeire, a szociális élete maga a tökély, az illető mégis segélyes. Vagy olyannak, akit mindenki megszól, mert másik rassz tagja, mégis tökéletesen gondoskodik a családról, de csak azért nem veszik be a „népszerűek” klubjába, mert a sztereotípiák miatt ítélték meg. Biztos az sem ismeretlen senkinek, hogy szégyenében elásná magát. Ugye, hogy mind ismerősen hangzik? Pont ezek miatt annyira fantasztikus ez a regény, mert minden történet olyan ismerős. A mágikus realizmus pedig egy ad egy pluszt egészhez.

Több novella is a kedvencemmé vált, de ami igazán sokat segített a lelki világomon az A nő, akit elnyelt a padló, és odalent találkozott egy csomó nővel címet viseli. Egy elég magabiztos embernek mutatom magam, de nagyon sokszor éreztem azt, hogy legszívesebben elsüllyednék szégyenembe, mikor kínos dolog történt velem. Volt, hogy napok után is azon kattogtam, hogy jajj, de ciki volt, közben pedig már a környeztem rég túllépett az ügyön. A novella elolvasása után rájöttem, hogy mindenkivel történnek ilyen apróságok, de nem kell belőle elefántot csinálni, hiszen akkor folyamatosan annak a bizonyos gödörnek az alján lennék, amibe elsüllyedtem. Ehelyett inkább arra kell koncentrálni, hogy miként léphetnék túl, és éljem tovább az életet. Emiatt is lett ez a kedvencem.

Összességében nagyon élveztem olvasni, sok novella felnyitotta a szemem a nyilvánvalóra, de ahogy az lenni szokott: egy külső személő szembesít a legjobban a hibákra. Ezeknél a novelláknál is így volt Persze volt olyan, ami annyira nem fogott meg, de a többségét imádtam.

Ajánlom azoknak, akik:

MINDENKINEK!

Értékelésem: 5/ 5 csillag

Kedvenc karakter(ek): a nő, aki láthatatlan volt, és a nő, aki elsüllyedt egy gödör aljára
Kedvenc jelenet(ek): -
Kedvenc idézetek:

„– A nőknek is meg kell látniuk a többi nőt – mondja Montgomery professzor. – Hiszen ha egymást sem látjuk, akkor mire fel várjuk azt, hogy bárki más is észrevegyen bennünket?”

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More