Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn (Pippa Kenn-trilógia 1.)

Fülszöveg: Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért, vagy egy érintésért. Az erődházban a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak. Az erdőt a biológiai katasztrófa áldozatai uralják, akik gyűlölik a szépséget és emberséget, az elveszett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát. Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik. Vajon megváltozhat az élete? Létezhet számára a szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom?

Könyvinformációk:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 304 oldal
Megjelenés időpontja: 2012
Függővég: igen
Sorozat: Pippa Kenn-trilógia
Műfaj: disztópia

Véleményem:

A napszemű Pippa Kenn könyvet a Mini-Könyvlub 14. fordulója alkalmából vettem ismét a kezeim közé. Először 2015-ben olvastam, majd 2016-ban, végül most. Azt hiszem ezzel már most sok dolgot elártultam arról, hogy mennyire szeretem ezt a könyvet. Úgyhogy most egy tipic fangörl értékelésre lehet számítani.

A történet több szemszögből íródott, és több idősíkon zajlik. A múltat különböző naplóbejegyzések által ismeri meg az olvasó, a jelent pedig Pippa és Ruben szemén keresztül. Pippa egy 17 éves lány, aki egyedül tengeti mindennapjait az erődházában, amit a felmenői készítettek arra az esetre, ha kitörne a világvége. Még jó, hogy ennyire előrelátóak voltak, mert sajnos ez megtörtént. Szegény Pippa pedig 12 éves korára totál magányossá vált, 5 éven keresztül nem szólt senkihez, és azt hitte, ő az utolsó ember a Földön. Majd egy napon felbukkan Ruben, aki éppen zombik aka sápadtak elől menekül, de sajnos bénasága miatt elesik, ezzel könnyű prédává válik a sápadtak számára. Pippa pedig annyira megörül az embernek, hogy gyorsan a segítségére siet. Ezután tett tettet követtett (ez milyen jó kis szójátékra sikerült), összehaverkodtak, megismerték egymás múltját, végül közösen útra keltek a nagy remény: a Kolónia felé, hogy még több emberrel éljenek együtt, biztonságban, nyugalomban a sápadtak és támadásaik nélkül. Aztán persze nem olyan mókás ez a mászkálás, sok dolog történik közben, de azok akkora spoilerek lennének, hogy nem venném el senkitől az olvasását élményét, ezért inkább olvassátok el magatok!

A karakterekből pont annyit tudtam meg, hogy tökéletesen, el tudjam őket képzelni, nem csak a vonásaikat, hanem a jellemüket is magamévá téve. Na nem félreérteni ezt a mondatot.

Pippa egy igazi harcos, aki képes volt egy veszélyes világban egyedül is életben maradni. Tökéletesen bánik az íjjal, a puskával, majd Ruben segítségével megtanulja a kard használatát is.
Fun fact: a Pippa női név 2019 óta anyakönyveztethető.
Ruben pedig egy igazi nagyszájú, merész gyerek, aki képes a saját életét a szerettei elé helyezni. Vonásai tökéletesek, maga a megtestesült Adonisz, minden tini lány álma. Ők ketten pedig tökéletes párost alkotnak együtt. Mellékszereplők közül Kelseit szerettem még meg, mert olyan beszólásai voltak az öregasszonynak, hogy tátva marad az ember szája.

A világ, melyet Kemese Fanni felépített egyszerűen zseniális! Minden szükséges háttér-információt megtudtam, amire kíváncsi voltam olvasás közben. A zombik létrejötte is elég egyedi. Ebben a történetben nem csak egy vírus a hibás az emberiség majdnem kihalásának, és nem csak a kiválasztottak maradtak életben, ahogy azt már az emberek megszokták. Bárkinek esélye lett volna a túlélésre, ha nem lett volna olyan hiú az emberiség. Nagyon tetszett, hogy egy teljesen mai helyzetet boncolgatja a digitális világ formájában. Sajnos a mai emberek is túlságosan ráhagyatkoznak a számítógép, cloud, és hasonló cuki dolgokra. Szintén sok ember szeretne tökéletes lenni, örökké fiatal és szép, ehhez mindenféle műtéteket képesek bevállalni. Persze a könyvben kissé drasztikusabb a sebészet és orvostudomány, mint a mai világban, de csak egy lépés hiányzik ahhoz, hogy felfedezzék az „életkapszulát”.

Összességében ez a regény az egyik kedvencem, mert a Pippa egy igazi badass csaj, Ruben egy igazi szívtipró, a probléma igazi probléma, a megoldás pedig nem esik a karakterek markába.

Ajánlom azoknak, akik:

- egy jó kis disztópiára vágynak;
- szeretnék megismerni egy tehetséges magyar szerző írását;
- nem bánják, ha van egy kis romantika a történetben.

Értékelésem: 5/ 5 csillag

Kedvenc karakter(ek): Pippa Kenn
Kedvenc jelenet(ek): az erődházban töltött idő
Kedvenc idézetek:

„– Mindig van miért élni – mondtam. Az ablakon át Pippára néztem. – De van, amiért jobban.”

„Vajon tényleg megéri, csodás dolgokat megvonni magunktól, pusztán azért, hogy a nap minden percét biztonságban tölthessük?”

„Semmi sem lehetetlen, az egész világ arra vár, hogy meghódítsam.”

„Az ember túlságosan találékony ahhoz, hogy végleg odavesszen.”

„Maradj csendben!
Az erődház az egyetlen menedéked.
Az emberi élet mindennél fontosabb.
Ne bízz az idegenekben!
Semmi sem veszhet kárba.
Emlékezzünk a múltra, de a jelenben élünk.”

A képek a Pinterest oldalamról származnak.

Read More

Charlie Higson: The Enemy – Felnőttek nélkül (The Enemy 1.)

Fülszöveg: Charlie Higson regénye egy young adult disztópia első része. Az ismeretlen vírus pusztította London romjain gyerekek próbálnak egy új világot felépíteni. A végzetes járványt követően ugyanis bomlásnak indult testű, vérszomjas lényekké változtak mindazok, akik életben maradtak és elmúltak tizennégy évesek. A kiskamaszok különböző épületekben barikádozták el magukat London-szerte, és csak akkor merészkednek ki az utcára, ha élelmet kell keresniük. A bátor Arran és az érzékeny Maxie vezette gyerekcsapat a Waitrose szupermarketben él. Tartalékaik megfogyatkoztak. Ám felbukkan egy titokzatos fiú, Jester, aki azzal kecsegteti őket, hogy a Buckingham-palotában biztonságos menedékre lelhetnek, ételben, italban sem lesz hiány. Nekivágnak az útnak, miközben városszerte mindenütt (a sikátorokban, az elhagyatott házakban, a föld alatt) lesben állnak a felnőttek. Vajon eljutnak a gyerekek a biztonságos helyre? A palotában tényleg boldog jövő vár rájuk, vagy a látszat csal? A váratlan csavarokban bővelkedő The Enemy – Felnőttek nélkül megpróbál választ találni arra a kérdésre, hogyan élhetjük túl a rémálmainkat is messze meghaladó borzalmakat. Miközben az olvasó szembesül egy másik, filozofikusabb problémával is: mivé lesz a társadalom, ha a közösségek a gyerekek elképzelései szerint szerveződnek újra?

Könyvinformációk:

Kiadó: Athenaeum
Magyar megjelenés éve: 2019
Oldalszám: 400 oldal
Fordította: Horváth Márta Zsanett
Kötés: e-könyv
Műfaj: disztópia
Sorozat: The Enemy
Függővég: igen
ITT megvásárolható

Véleményem:

2019-es év legjobban várt könyve a Felnőttek nélkül, mindezt a borító érte el. Valami fantasztikus munka, és elég rémisztő, hogy érdekeljen.

Vajon gyerekként hogyan reagálnánk arra a tényre, hogy a felnőttek többé nem védelmezni, hanem felfalni akarnak? Feladnánk az életünket, vagy szembeszállnánk velük? Egyedül vagy csapatban nagyobb a túlélés lehetősége? Hány gyerek élte túl a járványt? Rengeteg kérdést vet fel a könyv alapvető konfliktusa: milyen lenne az élet felnőttek nélkül?

Az író, Charlie Higson szépen építi fel ezt a szörnyű világot, melyben egy csapatnyi gyerek túlélését követhettem végig. A történet magával ragadó, már az első oldalak elolvasása után beszippantott a könyv. Érdekelt, hogy miként boldogulnak a fiatalok azután a járvány után, ami hirtelen végigsöpört az egész bolygón, és csupán a 14 évvel idősebb embereket támadta meg. Sok találgatás után sem lehetett rájönni, hogy miért pont a felnőttek lettek az áldozatok, de azt megtudtam, hogy miként élték túl a gyerekek a fertőzött felnőttek támadásait.

Érdekes volt látni a gyerekek cselekedeteit, amit a barátság, a remény, a hatalomvágy, vagy csupán a túlélés vezérelt a rommá vált Londonban. Néhol kénytelen voltak felnőttek módjára viselkedni, mert ha nem így cselekedtek, az akár az életükbe is kerülhetett. Azonban sok olyan húzásuk is volt, amit a gyerekek ösztönből, gyermetegségből követtek el, ami miatt bajba sodorták magukat. Ezekben az esetekben kitört a káosz és anarchia, és nagy nehézségek árán tudták csak magukat nagyjából összerendezni.

A felnőttek átalakulása

A cselekmény rengeteg szálon fut, amihez nagy odafigyelés szükséges, mert egy pillanat alatt elvesztheti az Olvasó a szálat. Ezért inkább az idősebb korosztálynak ajánlanám a könyvet, mert ők már jobban oda tudnak figyelni az apró részletekre is. Illetve elég sok véres leírás található a könyvben, amitől néha nekem is abba kellett hagynom az evést, mert úgy éreztem, hogy viszont fogom látni, ami már lement. Főleg, mikor egy-egy felnőtt leírására, kivégzésére került a sor.

Anyaként szörnyű belegondolnom, hogy ha mindaz bekövetkezne, ami a regényben, akkor mi történne a gyermekeimmel. Persze, így nagy a szájuk, hogy majd ők megvédenek a szörnyektől és a rossz emberektől, de ha ténylegesen szembekerülnének ezekkel a dolgokkal, vajon hogy reagálnának? A regényben egy-egy pillanat erejéig visszatekint a múltban történtekre, hogy a járvány felbukkanásakor, mikor a felnőttek megbetegedtek, miként reagáltak rá. Voltak felnőttek, akik magukra hagyták csemetéiket, ám voltak olyanok is, akik előbb a gyerekekkel, majd magukkal is végeztek. Belegondoltam, hogy szülőként melyik opciót választanám, de ez annyira bizarr gondolat, hogy nem mertem igazán a lelkem mélyére ásni, hogy megtaláljam a választ.

Ha már körbejártam a könyvet, mindenféle jót mesélve róla, szót kell, hogy ejtsek a negatívumáról is. Ez pedig a karakterek felszínessége. Sajnos egyik lurkó sem nőtt annyira a szívemhez, mert sajnos nem volt nekik mélységük. Mindenkiből kaptam egy kicsit, de nem eleget ahhoz, hogy bárkit is a szívembe zárjak. A legtöbbjükről megtudtam, hogy hogyan néznek ki, milyen általános jellemzőjük van, mi vezérlő őket, de sajnos mélyebben nem igazán ismertem meg a múltjukat. Persze ez alól volt egy pár kivétel, viszont vártam, hogy a későbbiekben a többiekről is megtudjak hasonló információkat. Ez sajnos nem következett be, így bízom benne, hogy a további kötetekben ez pótolva lesz.

Összességében egy élvezetes, olvasmányos, néhány helyen véres és horrorisztikus kötetet kaptam. Baromi jó ötlet volt kölyköket a középpontba tenni, extraként pedig megspékelni zombikkal az egészet. Ehhez hatalmas gratuláció Charlie Higson írónak, aki egy remekül megkomponált horrorisztikus jelenetekkel hemzsegő remek regényt tolt oda az Olvasóknak.

Ajánlom azoknak, akik:

- imádják a zombis témát;
- kíváncsiak arra, hogy hat a gyerekekre a felnőttek nélküli élet;
- nem nőttek ki a fiatalokhoz íródott művekből;
- egy akciódús, véres, remek világ-felépítésű regényre vágynak.

Értékelésem: 5/ 5 csillag

Kedvenc karakter(ek): egyelőre senki
Kedvenc jelenet(ek): Blue és Maxie beszélgetése a gyengélkedőn
Kedvenc idézetek:

„A világ meggyógyul, az ember okozta károk helyreállnak, és a jövő generációi talán jobban csinálják majd.”

„– Reggel felébredsz, és még előtted áll az egész élet. Annyi mindent láthatsz, annyi lehetőséged van, tervezhetsz, meg minden, aztán egyszer csak… puff! Meghalsz. Nincs tovább.”

„De még olyan fiatalok vagyunk. Nem tudhatjuk mindig, hogy mi a helyes döntés.”

„– … A félelem jó dolog. Életben tart.”

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Kercsmár Bella Noémi: Arion {Értékelés}

Fülszöveg:

„A legérdekesebb történetek azokról a háborodott emberekről szólnak, akik képtelenek racionálisan cselekedni.” – FLORENTINA
„Nagyszerű reklám – amennyiben a közönség tud olvasni.” – A KOCSMÁROS
„Melegen ajánlom a kalandos lelkű és szenvedélyes szívű hölgyeknek, az élmény és az orca még rózsásabbá tételéhez egy bögre forró kakaó társaságában.” – EVARISZT
„Borzongató.” – TIANIT
„Szóra sem érdemes, pocsék, tűzrevaló.” – PORFIR

Könyvinformációk:

Kiadó: Underground Kiadás éve: 2017 Oldalszám: 198 oldal Kötés: Puhatáblás ISBN: 9789631292947 Sorozat: nem Függővég: so-so

Véleményem:

Noémi első könyvét, A varázsló leheletét imádtam. Így ennek a könyvnek is úgy álltam hozzá, hogy kapok egy csodát, amit fantasy köntösbe csomagolt. Ennek az elvárásnak sajnos csak egy kis része teljesült.

Noémi ismét elővette remek írói stílusát, és egy remek hangulatot teremtett története köré. Nagyon szépen bánik a szavakkal, így mindig bele tudtam magam élni az adott helyzetbe. Ha kellett, akkor a karakterekkel együtt szenvedtem, örültem, és szomorkodtam. Kevés olyan író van, akinek a könyvébe ennyire könnyen bele tudom magam élni. A humor pedig sokat segített a sokszor nyomott hangulaton.

A történet nagyon érdekes, mégis kicsit hiányosnak éreztem. A elején megismertem Ariont, aki egy vándor, és a tapasztalatszerzés miatt kereste fel Jatu arénáját. Az arénában olyan személyek szállnak harcba egymással, akik nem bírnak magukkal és szeretik az erejüket fitogtatni. Amint belép az aréna kocsmájába rögtön rá is vetik magukat az új húsra a régóta ott tartózkodó harcosok. Arion persze szívesen ki is állt a kihívók ellen, de gyorsan rájöttek, hogy nehéz, sőt szinte lehetetlen legyőzni az ismeretlen vándort. Ezt pedig a bal csuklóján lévő jelnek tudják be, és utána már nem is piszkálták. Arion ennek ellenére kitartóan edzett, és várta méltó ellenfelét, akivel igazi párbajt vívhat, nem pedig 2 percet szösszenetet. Közben megismerkedik az aréna állandó tagjaival: Florentinával, az őrök parancsnokával, Tianittal a különös lénnyel, és még ellenséget is szerzett magának Porfir személyében.

Nem csak a harcokról olvashattam, hanem Arion múltjából is kaptam, hogy miként ismerkedett meg a mágiával, és mi is az a piros jel a csuklóján. Velem együtt az arénában lévők is folyamatosan ezen agyaltak, mert senkinek nem volt hajlandó elárulni a titkát, hogy mitől olyan erős, kitartó és hogy érthet a mágiához, ha nem varázsló, vagy démon. De szerencsére kaptam rá választ, pedig már majdnem elkeseredtem, hogy örök rejtély marad. Ám nemcsak Arion életét követhettem nyomon, hanem a többiekét is. A legjobban Evariszt és Tianit érdekelt, róluk szívesen olvastam volna még többet.

A karakterek különlegesek voltak, de nem kaptam belőlük annyit, amennyit szerettem volna, ez alól kivétel a főhős, Arion. Szeretném nektek őt bemutatni, mert én nagyon megkedveltem. Humoros, kitartó, karizmatikus és nehéz kiismerni. Szinte minden megvan benne, ami egy igazi álom pasiban. Mégis hiányzott belőle valami, amire az egész történet alatt nem jöttem rá.

A másik karakter, akit megszerettem, nem más, mint Florentina. Egy igazi erős személyiség, aki ha kell meg tudja mutatni érzékeny oldalát, főleg, ha a családájáról van szó.

Tianit még rejtélyesebb, mint Arion, emiatt is keltette fel az érdeklődésem. Ő egy vámpír, akinek a múltja mindenkiénél későbbre nyúlik vissza. Megtudtam, hogy az aréna, ami most küzdőtér,régen az olyan vámpírok lakhelye volt, mint Tianit. Közösen éltek az emberekkel békében. Aztán valami történt, és felborult a kényes egyensúly vámpírok és emberek között. Tianit fajtája pedig szépen lassan elmenekült, vagy meghalt. Ezért szegény nem nagyon találja a helyét az életben, mert nem szeretné elhagyni otthonát, amit idő közben az emberek teljes mértékbe átvettek. Még jó, hogy Arion megkedvelte.

Még bőven tudnám folytatni a karakterek boncolgatását, illetve a történtét is, de azzal sokat spoilereznék, és nem szeretném senkinek sem elrontani az olvasás élményét.

Összességében kevesebbet kaptam, mint Noémi első könyvétől, de ha ettől elvonatkoztatok, akkor kellemes olvasmány volt. Ha felkeltette az érdeklődéseteket, akkor bele tudok olvasni az írónő honlapján, EZEN a linken.

Ajánlom azoknak, akik:

- egy izgalmas fantasyra vágynak egy új világban,

- szeretik, ha egy karakter jelleme fejlődőképes,

- kíváncsiak arra, hogy mennyire idegesítő, mégis aranyos tud lenni egy démon.

Értékelés: 5/4 csillag

Kedvenc jelenet(ek): az arénában a harcok
Kedvenc karakter(ek): Pyso, Florentina, Tianit
Kedvenc idézetek:

„– Akkor keress magadnak valami elfoglaltságot.
– Épp azt teszem – Pyso a következő szárnycsapással közelebb lebbent, s szinte súrolta a falat. Tianit odébb húzódott a keskeny párkányon. – Ki vagy te?
– De ne engem!
– Érdekesnek tűnsz. Beszélgessünk! Az én nevem Pyso.
– Tudom…
– Honnan?
– Tényleg nincs semmi dolgod?
– Mármint rajtad kívül? – a démon fekete szemei egy kisállat ártatlanságával pislogtak Tianitra, aki nem tudott tovább hátrálni.”

„A hülyék magabiztosak! Ez csak azoknak adatik meg, akiknek nincs ki mind a négy kerekük!”

„– Mit gondolsz, barátok vagyunk?
– Úgy néz ki.
– Még sosem volt ember barátom 
– Nem nagy dolog. Az emberek lépten-nyomon barátok, csak ez gyorsan változik.
– Remélem, tudom majd tartani a tempót.”

„Nincs értékesebb annál, minthogy életben vagy. Akár kisállat, akár ember, akár én, akár te; nagyon értékes ember vagy. Az élet végtelen lehetőséget jelent.”

 A képek innen onnan, azaz: Pinterest táblámról, illetve az írónő honlapjáról származnak.

Read More

Kercsmár Bella Noémi: A varázsló lehelete + Interjú

Kercsmár Bella Noémi: A varázsló lehelete + Interjú

Fülszöveg:

A varázsló, amerre megy, felkavarja az álló levegőt. 
Nyomában minden lehetséges emberi érzelem feltámad 
poraiból. Istenek és emberek, élők és holtak egyaránt 
megküzdenek úgy egymással, mint önmagukkal.

Mese felnőtt embereknek, akik elszakadnának a 
valóságtól, hogy megérthessék azt.

Válasz a kérdésre, hogy elég-e egy örökkévalóság ahhoz, 
hogy megértsük a körülöttünk lévő világot.

Könyv információk:

Kiadó: Underground
Eredeti megjelenés: 2015
Oldalszám: 298 oldal
ISBN: 9789631222623
Innen tudod megrendelni

Véleményem:

A Moly közösségi oldalon találtam erre a könyvre, az utazókönyvek között. Az utazókönyv egy olyan könyv, hogy a tulajdonosa indít egy könyvet, és így akit érdekel, elolvashatja. Nos, ezt a könyvet, maga az írónő indította el, és hozzám is eljutott ez által. Nagyon boldog voltam, hogy elolvashattam egy ilyen csodás könyvet!

Az üvegpiramis

A gyönyörű borító miatt figyeltem fel erre a gyönyörű könyvre, mert annyira szép és kidolgozott, hogy nem mindig látni ilyen szép munkát. Fő motívuma az üveg piramis, ami ugyan csak a történtet elején szerepel mégis nagy változások elindítója. A havas tájtól pedig rendesen fázom, mikor ránézek. Így ez is telitalálat, hisz a télnek, a fagynak is jelentősége van a könyvben.

Azért írtam már többször, hogy csodálatos és gyönyörű, mert az írónő olyan szépen kihasználja a magyar nyelv csodálatos szófordulatait, hogy mást nem is lehetne rá mondani. Bele tudtam magam élni az összes környezetbe és történetbe, ami benne van a könyvben, még akkor is, mikor az nem volt a legkellemesebb. De szerintem ilyen egy jó könyv.

Az elején nehezen rázódtam bele, mert több szemszögből íródott azonban és mi csak külső szemlélők vagyunk, egy narrátor által ismerhetjük meg, Fierce, Nima, Félix,és Ayin történetét.
Az összes karakter nagyon élőre sikerült, nem lehetett senkire sem mondani, hogy kifejezetten jó, vagy rossz. Talán pont ezért lehet rájuk mondani, hogy igazán emberiek lettek. Kivétel ez alól Ayin az egyetlen olyan karakter a regényben, aki tipikusan rossz. Egyszer egy ember, Fierce megkereste, hogy tanítsa meg varázsolni, amit Ayin vállalt is. Aztán mikor a varázsló ráunt a tanítványára, szórakozásból bezárta a jégbörtönbe. Később Félix és Nima a két jó barát felkereste Ayint, hogy segítséget kérjenek tőle, mivel Nima menyasszonya a jégpiramisba lett bezárva. Ayinnak nyoma veszik, miután segítsége csak rontott a helyzeten, ezért mindenki meg szeretné találni őt, aki ezt művelte velük. Közben persze pár bonyodalommal is találkozunk, ami elszakítja Nimát és Félixet egymástól.

Vándorlásaikat néha laposnak éreztem több akció jó lett volna bele. Azonban nagyon jó leírásokat kapunk a tájról, hogy merre járnak és hogyan élnek. Félix az elszakadás után sok dologgal küzdött. Nem csak az élelem megszerzés volt számára nehéz feladat, hanem hogy megmaradjon az emberi énje is és nem egy eszement zombi legyen. Ezért az élni akarásért szerettem meg nagyon a karakterét. A túlélésben segítette egy másik varázsló Seraph, aki a legjobbkor talált rá. Eleinte nagyon unszimpatikus volt számomra Seraph, talán azért mert Ayin egy velejéig romlott ember, így beskatulyáztam szegény Seraphot is ebbe a szerepbe. A könyv végére viszont nagyon megkedveltem, mert valóban bebizonyította, hogy kedveli Félixet.
A történetnek a vége eléggé nyitottra sikerült, legalábbis bennem elég sok kérdés hagyott. Erről és még sok egyéb dologról faggattam az írónőt. Lentebb meg is találjátok a vele készült interjút.

Értékelés: 5/4
Kedvenc karakter(ek): Félix, Seraph
Kedvenc jelenet(ek): Nima és Fierce beszélgetése, mikor még a jégpiramis állt, a jégpiramis összeomlás, Félix vívódásai
Kedvenc idézet(ek):
„– Jóéjszakát akartam neked kívánni. Egy pillanatra elfelejtettem, hogy nem alszunk.
– Te bolond…”

„A két vándor ekkor még nem tudta, hogy az út, melyen haladnak, előre meg van írva számukra.”

„– (…) Hogy beszélhetsz olyasmiről, ami nincs? Ha egyszer valaki vagy valami létezik, hogy tűnhet el nyom nélkül…?
– A nyom benned van.”

„Jobb-e hinni, hogy a cél kapujában jársz, s úgy meghalni, mintha egyáltalán nem is adatott volna lehetőség?”

- Azt mondják mindenható vagy.
- Említettem már egyszer-kétszer, de lehet, hogy többször is, hogy hatalmam nagy, de nem mérhetetlen.
- Akkor miért beszélik ezt rólad a faluban? Még a nagyapám is állította, ha akarnád, a világ a feje tetejére is állna.
- Az emberi képzelet legalább oly csavaros, mint a ravaszak észjárása, s a pletykák szövevénye. Színeket ragad, s ami megtetszik neki, azt szebbre varázsolja, mint a naplemente. Így keletkeznek a legendák is, legyen szó istenekről, hősökről, vagy varázslatos lényekről.”

Interjú:

Kercsmár Bella Noémi

Szia Noémi! Köszönöm először is, hogy vállaltad, hogy válaszolsz pár kérdésemre. Te vagy az első, akivel interjút készítek, szóval nézd el nekem a sablonos kérdéseket, mert még bele kell jönnöm. Vágjunk is bele!

1.      Miért kezdtél el írni?
Mert elsőben muszáj volt megtanulnom :D Komolyabban kamaszkorban kezdtem el foglalkozni vele, 14 éves korom körül. Az első műfajom a fanfiction volt (mi más), mert azokról a szereplőkről, akiket én kedveltem, senki nem írt, főleg nem magyar nyelven. Megteremtettem hát magamnak.

2.     Ki tervezte ezt a gyönyörű borítót?
Rückert Levente illusztrátor készítette, akit kedves egyetemi barátom bátyjaként ismertem meg. Az órák közti szünetben jártunk fel teázni hozzájuk, ott láttam először a rajzait, és már akkor elképzeltem, hogy ő készíti majd el a borítómat.

3.     Miért A varázsló lehelete lett a címe?
A varázsló (az első) Ayin, aki amerre megy, mindenhol nyomot hagy. Sokszor a levegőben érezni már, hogy ott járt. Ez lenne a varázsló lehelete, ami az egész történetet mozgatja, és amíg Ayin lélegzik, a történet sem érhet véget.

4.     A történet vége elég nyitott maradt. Volt ennek különösebb oka és talán várhatunk folytatást?
Szeretem a kérdéseket. Felteszem őket az olvasónak :) Folytatás nem várható, ahogy az élet ez a történet is csavarodhat erre is, arra is.

5.     Hogy születtek a karakterek? Van olyan ember, akiről mintáztad?
Ritkán használom fel egy az egyben a személyes ismertségeimet. Ha van egy nagyjábóli elképzelésem a karakter személyiségéről, akkor már nem kell gondolkodnom rajta, ő csak cselekszik magától abban a helyzetben, amibe belehelyezem.

6.     Ki a kedvenc karaktered a könyvből és miért?
Mindig bevallom, hogy elfogult vagyok a szereplőimmel, nagyon szeretem őket, néha egészen beleesek egyikbe-másikba. Írni nem is lehet másként, csak ha azonosulsz a szereplőkkel, így pedig olyan mélyen ismered meg őket, ahogy kevés valós személyt. Mi sem természetesebb, minthogy beleszerelmesedtem Fierce-be (már túl vagyok rajta, köszönöm). Személyes kedvencem viszont Félix, mert bármilyen ironikusan is hangzik, őt találom a legemberibbnek.

7.     Van példaképed, vagy valaki, aki hatással van az írásodra?
Nem is tudom, hogy van-e olyan, aki olvasta Vavyan Fable műveit és nem érzi a hatásukat. Nem szeretném őt másolni, csak az ő öntudatos hozzáállásával szeretnék élni és alkotni. Egyébként minden olvasmányélményemmel igyekszem bővíteni az eszköztáramat, szeretem megfigyelni hogyan, írnak mások.

8.     Gondolkozol esetleg egy következő regényen?
Ami azt illeti, nem gondolkodom rajta, hanem a végét írom. Idén már sajnos nem kerül kiadásra, de 2017-et ezzel szándékozom indítani. Egy kicsit könnyedebb hangvételű szórakoztató regényről van szó, de szintén a fantasy berkeiben.

Nagyon izgalmasan hangzik, hogy egy újabb fantasy könyvet kaphatunk tőled! Kíváncsian várom a következő regényedet, biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan fantasztikus lesz, mint A varázsló lehelete! Köszönöm szépen a válaszokat, úgy gondolom sok dolgot tudtunk meg rólad is és a könyvedről!

Read More