Kercsmár Bella Noémi: Arion {Értékelés}

Fülszöveg:

„A legérdekesebb történetek azokról a háborodott emberekről szólnak, akik képtelenek racionálisan cselekedni.” – FLORENTINA
„Nagyszerű reklám – amennyiben a közönség tud olvasni.” – A KOCSMÁROS
„Melegen ajánlom a kalandos lelkű és szenvedélyes szívű hölgyeknek, az élmény és az orca még rózsásabbá tételéhez egy bögre forró kakaó társaságában.” – EVARISZT
„Borzongató.” – TIANIT
„Szóra sem érdemes, pocsék, tűzrevaló.” – PORFIR

Könyvinformációk:

Kiadó: Underground Kiadás éve: 2017 Oldalszám: 198 oldal Kötés: Puhatáblás ISBN: 9789631292947 Sorozat: nem Függővég: so-so

Véleményem:

Noémi első könyvét, A varázsló leheletét imádtam. Így ennek a könyvnek is úgy álltam hozzá, hogy kapok egy csodát, amit fantasy köntösbe csomagolt. Ennek az elvárásnak sajnos csak egy kis része teljesült.

Noémi ismét elővette remek írói stílusát, és egy remek hangulatot teremtett története köré. Nagyon szépen bánik a szavakkal, így mindig bele tudtam magam élni az adott helyzetbe. Ha kellett, akkor a karakterekkel együtt szenvedtem, örültem, és szomorkodtam. Kevés olyan író van, akinek a könyvébe ennyire könnyen bele tudom magam élni. A humor pedig sokat segített a sokszor nyomott hangulaton.

A történet nagyon érdekes, mégis kicsit hiányosnak éreztem. A elején megismertem Ariont, aki egy vándor, és a tapasztalatszerzés miatt kereste fel Jatu arénáját. Az arénában olyan személyek szállnak harcba egymással, akik nem bírnak magukkal és szeretik az erejüket fitogtatni. Amint belép az aréna kocsmájába rögtön rá is vetik magukat az új húsra a régóta ott tartózkodó harcosok. Arion persze szívesen ki is állt a kihívók ellen, de gyorsan rájöttek, hogy nehéz, sőt szinte lehetetlen legyőzni az ismeretlen vándort. Ezt pedig a bal csuklóján lévő jelnek tudják be, és utána már nem is piszkálták. Arion ennek ellenére kitartóan edzett, és várta méltó ellenfelét, akivel igazi párbajt vívhat, nem pedig 2 percet szösszenetet. Közben megismerkedik az aréna állandó tagjaival: Florentinával, az őrök parancsnokával, Tianittal a különös lénnyel, és még ellenséget is szerzett magának Porfir személyében.

Nem csak a harcokról olvashattam, hanem Arion múltjából is kaptam, hogy miként ismerkedett meg a mágiával, és mi is az a piros jel a csuklóján. Velem együtt az arénában lévők is folyamatosan ezen agyaltak, mert senkinek nem volt hajlandó elárulni a titkát, hogy mitől olyan erős, kitartó és hogy érthet a mágiához, ha nem varázsló, vagy démon. De szerencsére kaptam rá választ, pedig már majdnem elkeseredtem, hogy örök rejtély marad. Ám nemcsak Arion életét követhettem nyomon, hanem a többiekét is. A legjobban Evariszt és Tianit érdekelt, róluk szívesen olvastam volna még többet.

A karakterek különlegesek voltak, de nem kaptam belőlük annyit, amennyit szerettem volna, ez alól kivétel a főhős, Arion. Szeretném nektek őt bemutatni, mert én nagyon megkedveltem. Humoros, kitartó, karizmatikus és nehéz kiismerni. Szinte minden megvan benne, ami egy igazi álom pasiban. Mégis hiányzott belőle valami, amire az egész történet alatt nem jöttem rá.

A másik karakter, akit megszerettem, nem más, mint Florentina. Egy igazi erős személyiség, aki ha kell meg tudja mutatni érzékeny oldalát, főleg, ha a családájáról van szó.

Tianit még rejtélyesebb, mint Arion, emiatt is keltette fel az érdeklődésem. Ő egy vámpír, akinek a múltja mindenkiénél későbbre nyúlik vissza. Megtudtam, hogy az aréna, ami most küzdőtér,régen az olyan vámpírok lakhelye volt, mint Tianit. Közösen éltek az emberekkel békében. Aztán valami történt, és felborult a kényes egyensúly vámpírok és emberek között. Tianit fajtája pedig szépen lassan elmenekült, vagy meghalt. Ezért szegény nem nagyon találja a helyét az életben, mert nem szeretné elhagyni otthonát, amit idő közben az emberek teljes mértékbe átvettek. Még jó, hogy Arion megkedvelte.

Még bőven tudnám folytatni a karakterek boncolgatását, illetve a történtét is, de azzal sokat spoilereznék, és nem szeretném senkinek sem elrontani az olvasás élményét.

Összességében kevesebbet kaptam, mint Noémi első könyvétől, de ha ettől elvonatkoztatok, akkor kellemes olvasmány volt. Ha felkeltette az érdeklődéseteket, akkor bele tudok olvasni az írónő honlapján, EZEN a linken.

Ajánlom azoknak, akik:

- egy izgalmas fantasyra vágynak egy új világban,

- szeretik, ha egy karakter jelleme fejlődőképes,

- kíváncsiak arra, hogy mennyire idegesítő, mégis aranyos tud lenni egy démon.

Értékelés: 5/4 csillag

Kedvenc jelenet(ek): az arénában a harcok
Kedvenc karakter(ek): Pyso, Florentina, Tianit
Kedvenc idézetek:

„– Akkor keress magadnak valami elfoglaltságot.
– Épp azt teszem – Pyso a következő szárnycsapással közelebb lebbent, s szinte súrolta a falat. Tianit odébb húzódott a keskeny párkányon. – Ki vagy te?
– De ne engem!
– Érdekesnek tűnsz. Beszélgessünk! Az én nevem Pyso.
– Tudom…
– Honnan?
– Tényleg nincs semmi dolgod?
– Mármint rajtad kívül? – a démon fekete szemei egy kisállat ártatlanságával pislogtak Tianitra, aki nem tudott tovább hátrálni.”

„A hülyék magabiztosak! Ez csak azoknak adatik meg, akiknek nincs ki mind a négy kerekük!”

„– Mit gondolsz, barátok vagyunk?
– Úgy néz ki.
– Még sosem volt ember barátom 
– Nem nagy dolog. Az emberek lépten-nyomon barátok, csak ez gyorsan változik.
– Remélem, tudom majd tartani a tempót.”

„Nincs értékesebb annál, minthogy életben vagy. Akár kisállat, akár ember, akár én, akár te; nagyon értékes ember vagy. Az élet végtelen lehetőséget jelent.”

 A képek innen onnan, azaz: Pinterest táblámról, illetve az írónő honlapjáról származnak.

Read More

Naomi Novik: Rengeteg

Fülszöveg:

Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.

Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.

Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.

„A Rengetegben minden megvan, amit Novik írásaiban szeretek, és ráadásnak némi óvilági mágia és a sötét tündérmesék zamata.” Patrick Rothfuss, A szél neve szerzője

„Vad, pezsdítő és mélyen, sötéten mágikus. Azonnal a klasszikusok közt a helye.” Lev Grossman, A varázslók szerzője

Könyvinformációk:

Kiadó: GABO Kiadó Eredeti megjelenés éve: 2015 Magyar megjelenés éve: 2016 Oldalszám: 488 oldal ISBN: 9789634062233 Fordította: Heinisch Mónika Sorozat: - Függővég: nem

Véleményem:

Mikor tavaly megjelent, akkor nagyon rá voltak kattanva erre a könyvre, minden véleményt elolvastam, és csupa pozitív dolgot kaptam. Aztán megkaptam az első molyszülinapom alkalmával, körbeujjongtam, megszagolgattam, és feltettem a polcra. Egy évig hozzá sem nyúltam és már kezdtem rosszul érezni magam, hogy nincs időm elolvasni pont azt a könyvet, amiért a nyálam csorgattam. Aztán jött a Mini-Könyvklub fantasy fordulója, ahol ez lett a júliusi közös olvasmány. Úgy örültem neki, mint majom a farkának, mert így egy év után végre kénytelen voltam elolvasni. Amit pedig kaptam, az teljes mértékben az volt, amit vártam. A többiek véleménye ITT olvasható.

A Rengeteg engem teljesen magával ragadott és foglyul ejtett. A történet pörgős volt, amit nagyon élveztem és nem maradt bennem semmilyen hiányérzet olvasás után. Vagyis maradt, de az amiatt van, hogy képes legyek elengedni a történetet. Belém is gyökeret vert, és nem akarom elengedni.

A történetben megismertem Agnyeskát, a 17 éves lányt, akit elragad a Sárkány, hogy magával vigye a tornyába. Először nagyon nem jöttek ki jól, de az idő múlásával egyre jobban elviselték egymást. Sárkány varázsolni tanította Agnyeskát, Agnyeska pedig egy kis emberséget próbált belenevelni a varázslóba. Ez ment addig a pontig, amíg Agnyeska legjobb barátnőjét, Kasját nem vitte magával a Rengeteg. Kasja anyja pedig Agnyeskától kért segítséget, hogy hozza ki onnan.

A Rengeteg viszont nem egy békés dolog volt, így nem volt a legkönnyebb feladat onnan bárkit is kihozni. Az Erdőben mindenféle gonoszabbnál gonoszabb teremtmények éltek, akik megfertőzték az embereket, foglyul ejtették vagy éppen tébolyulttá tették. Agnyeska viszont gondolkodás nélkül elindult, hogy kiszabadítsa barátnőjét. A Rengeteg pedig egy alattomos lény, aki elhiteti az emberrel, hogy sikerült legyőznie. Aztán a legrosszabb időpontban pedig támadásba lendült. Képes volt az emberekben elhinteni a romlottság magját, ami miatt nem látták meg az igazi ellenséget, ami a Rengeteg volt. Így egymást öldösték, ahelyett, hogy összefogtak volna és a valódi ellenséget támadják. De a Rengeteg már csak ilyen galád, nem véletlenül tart tőle mindenki.

Imádtam az egész történetben a sötétséget, és szomorúságot, vagyis magát a Rengeteg. Az írónő egy fantasztikus világot teremtett ezzel a gonosz Erdővel és a maga szörnyű teremtményeivel. A kedvenc részeim is azok voltak, mikor a Rengetegről olvashattam és tudhattam meg minél többet. A végén pedig mikor fény derül az igazságra az Erdőről és a romlottságáról akkor csak pislogtam. Mindenféle elképzelésem volt a benne élő gonoszságról, csak éppen azt nem feltételeztem, amit kaptam.

Ami hibát fel tudok róni a történetnek az a szerelmi szál. Mikor az előjött, akkor csak ennyit tudtam kérdezni: de miért?! Számomra teljesen felesleges volt, anélkül is fantasztikus a könyv.

A karakterekből annyit ismertem meg, amennyi a cselekményhez kellett. Nem is nagyon emlékszem, hogy végbemenő leírásokat kaptam volna egy egy személyről. Mindig csak a lényeget tárta elém az írónő. Ennek néha örültem, máskor pedig bosszankodtam miatta, mert volt egy két olyan személy, akiről több dolgot szívesen megtudtam volna. Ezek a személyek pedig a kedvenceim: Alosa és Sárkány. Alosa egy nagyhatalmú boszorkány, aki a királyi udvarban fegyvereket készített, amit mágiával kovácsolt. Nagy segítsége volt Agnyeskának, amíg a királynál tartózkodott. Sajnos tényleg csak az alapinformációkat tudtam meg róla, pedig szívesen olvastam volna még a múltjáról és hogy mi történt vele a nagy csata után.

A másik kedvencem Sárkány volt. Végig egy mufurc, magába zárkózó embert kaptam, és pont emiatt tetszett meg. Mindig többet és többet akartam róla tudni, csakúgy, mint Agnyeska. Imádtam a kettőjük kapcsolatát, hogy mindig csipkelődtek egymással, és mégis képesek voltak tökéletesen együttműködni, mikor arról volt szó.

A borítót imádom, fantasztikus lett a magyar kiadás. Viszont utánanéztem még a többinek is, és találtam még egy párat, ami igazán magával ragadó. Nekem a kedvencem az eredeti, vagyis az angol lett, hiszen azon minden rajta van, ami a történetben kulcsszerepet kap.

Spanyol borító

Angol borító

Francia borító

Román borító

Horvát borító

Német borító

Összességében egy sodró lendületű cselekményben gazdag történetet kaptam, és a hibái ellenére is imádtam.

Ajánlom azoknak, akik szeretik:

- a sötétebb történeteket,

- bírják a kissé borzongatóbb jeleneket,

- a nem várt csavarokat a történet végén,

- a kissé fanyar humort,

- a fantasy műfajt, mert ez egy gyöngyszer közöttük.

Értékelés: 5/4,5
Kedvenc karakter(ek): Alosa, Sárkány
Kedvenc jelenet(ek): a Rengeteggel való harcok, Agnyeska és Sárkány beszélgetései, a varázslások
Kedvenc idézetek:

„– Nem… ugye nem…?
– Ha nem akarsz embert ölni, ne vágd fejbe sokszor egymás után egy nehéz tárggyal! – csattant fel a Sárkány.”

„Tíz percig magából kikelve ordítozott velem, aztán amíg nagy nehezen eloltotta az ádáz mágikus tüzet, többször is megjegyezte, hogy közönséges disznópásztorok birkaeszű fattya vagyok – amikor meg tiltakozva kijelentettem, hogy az apám favágó, azt vicsorogta, hogy fejszelóbáló tahók vagyunk.”

„– Nem akarok több józan észt! – fakadtam ki hangosan a terem döbbent csendjében. – Ha a józan ész azt jelent, hogy többé senkit sem fogok szeretni. Az embereken kívül mihez van értelme ragaszkodni?”

„A Rengeteg hatalma nem valami vakon gyűlölködő fenevad. Gondolkozni, tervezni képes, és a saját céljaira törekszik. Belelát az emberek szívébe, hogy mérge erősebben hasson.”

„Dalolva áramlott ki belőlünk a mágia, erőfeszítés nélkül, akár a hegyoldalon lezubogó patak.”

„Úgy imbolyogtunk a szekér hátuljában, mint gabonával teli zsákok. A kerekek nyikorgására minden háborús ballada felidéződött bennem, amit valaha hallottam, és a lovak patájának kopogása szolgáltatta hozzá a ritmust. Bizonyára minden történet ugyanúgy ért véget: az utolsó kimerült harcos hazafelé baktat a halált lélegző mezőről, de ezt a részt már senki sem énekelte el.”

„– Hallatlanul szerencsés voltál! – mondta végül. – És hallatlanul bolond, bár a te esetedben a két dolog alighanem egy és ugyanaz.”

„Ha van varázserőm, akkor azt azért kaptam, hogy megvédjem őket. A családomat, Kasját, az ágyban durmoló két kis hercegi utódot, és mindenki mást, mindenki mást, aki a Rengeteg árnyékában élt.”

A képek a moly.hu, és a Pinterest táblámról származnak.

Read More

J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek (Harry Potter 8.)

Fülszöveg:

Tizenkilenc évvel a roxforti csata után…

Harry Potter élete sosem volt könnyű – és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskoláskorú gyermek apjaként kell helytállnia. Miközben Harry a múlttal viaskodik, kisebbik fiának, Albusnak is meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad.

A Harry Potter és az elátkozott gyermek, J.K. Rowling, John Tiffany és Jack Thorne új műve, a nyolcadik Harry Potter-történet, egyszersmind az első, amit színpadon hivatalosan bemutattak. Színpadra írta: Jack Thorne.

Ez a könyv, amely a színházi próbák szövegkönyvének különleges kiadása, lehetővé teszi, hogy azok is nyomon követhessék Harry Potternek, valamint családjának és barátainak sorsát, akik nem látták a darabot. Az ősbemutatóra 2016. július 30-án a londoni West Enden került sor.

A Harry Potter és az elátkozott gyermeket elsőként a Sonia Friedman Productions, Colin Callender és a Harry Potter Theatrical Productions vitte színre.

Könyvinformációk:

Kiadó: Animus Kiadó Eredeti megjelenés éve: 2016 Hazai megjelenés éve: 2016 Oldalszám: 312 oldal ISBN: 9789633244654 Fordította: Tóth Tamás Boldizsár Sorozat: Harry Potter Függővég: nem

Véleményem:

Ez egy színdarab, úgy is kell olvasni. Nem fog az ember kapni semmilyen mélyen szántó leírást, hogy kiderüljön, hogy mi hogy néz ki. Teljesen felesleges is, mert az, aki ezt olvassa már ismeri a Harry Potter világot annyira, hogy tudja hogy néz ki a Roxfort, a tanárok, a házak milyen színekből állnak és mik a jellemzői. Én annyira nem szeretem a Harry Potter könyveket, mikor mindenki azt bújta én nem, mert akkoriban nem fogott meg. Most pedig igazából már feleslegesnek találom, de az első két részt elolvastam. Inkább a könyvből készült filmért rajongok, tudom, az nem ugyanolyan, de ez van. Ahogy említettem a Harry Potter könyvek nem vonzanak, kivétel ez a könyv. Kíváncsi voltam, hogy mi is lett Harryval és a kis bandával 19 évvel a roxforti csata után. Az pedig még jobban tetszett, hogy nem regény formában tehettem ezt meg, hanem színdarabként.

A történetet úgy is értettem, hogy nem olvastam a könyveket, mert nem adott olyan információt, amit csak a könyvet olvasók tudnak. Az egész mű Albus Potterről és Scorpius Malfoyról szól. Igazi jó barátok, akik már az első Roxfortba vezető úton megtalálták egymással a közös hangot. Mind a ketten szenvednek a nevük miatt, lehet ez a legfőbb oka annak, hogy annyira egymásra találtak vagy talán, hogy Scorpiusnál volt cukorka. Harry és Albus kapcsolata viszont nem a legjobb, és ennek nem csak az az oka, hogy Albust a Teszlek süveg a Mardekár házba tette. Igazából nem jöttem rá, hogy miért nem jöttek ki, talán amiatt, hogy Albus úgy érzi, hogy hasonlóan hősnek kell lennie, mint apjának, és ez megpecsételte a sorsát, mikor nem jött neki össze. Aztán meghallott beszélgetést apja és Cedric Grigory apja között, amiből úgy gondolta, hogy Cedricnek élnie kéne, hiszen ő volt a „másik”.

A kis Albus pedig a fejébe veszi, hogy megpróbálja megmenti Cedric életét egy időnyerő és kettő barát segítésével. Scorpius először ódzkodik tőle, mivel a múltba bármilyen módon való változtatása nagy kihatással lehet a jövőre. A másik segítség egy Delphi nevű boszorkánytól érkezik, aki sok tanáccsal ellátta a fiúkat az egész küldetés alatt. A fiúk többször sikerrel jártak, de mindig olyan jövőképet kaptak, amik borzasztóak voltak. Aztán történt egy kis baleset, és minden rosszul sült el. A történetben nagyon tetszett, hogy több idősíkon játszódik, és a végeredményt is mindig láttam. A legszörnyűbb az volt, mikor visszakerültek 1981-be Godric’s Hollowba és sok titokra fény derül.

A karaktereknek azokat a tulajdonságait ismertem meg, amik a cselekményhez fontosak voltak. Harry, Hermione, Ginny, Ron és Draco is feltűntek a régiek közül, akik próbálták a helyes útra terelni csemetéjüket. Néha ez sikerült, néha viszont pont az ellenkezőjét váltották ki a gyerekekből. Albus egy nagyon depresszív és magányos kisgyerek egészen addig, amíg össze nem barátkozott Scorpiussal. Volt köztük egy különös kapcsolat, amit nem igazán tudtam hova tenni. Mikor elválasztották őket egymástól, akkor mind a ketten majd belepusztultak. Szóval egy kicsit talán több volt közöttük, mint barátság. Viszont Scorpius sokszor emlegeti, hogy Rose Granger-Weasley milyen csinos és hogy jó lenne ha a felesége lenne. Scorpius tetteiben pedig azt lehetett észrevenni, hogy Albushoz is vonzódik egy kicsit. A két fiút többször próbálták elválasztani egymástól, de később a szülők megbánták a tiltást. Aztán jött egy idősebb lány: Delphi.

Delphi az elején nagyon szimpatikus, és segítőkész személy, aki látszólag csak a jót szerette volna a fiúknak. Scorpius viszont végig gyanakodott a nőszemélyre, valami miatt neki sosem volt szimpatikus. Ennek sokszor nem tudom mi volt az oka, talán valami belső hang. Számomra elég megdöbbentő dolgok derültek róla ki a későbbiekben, ami miatt a fiúk bajba is kerültek.

Összességében nekem nagyon tetszett mind a történet mind a kivitelezés. Mikor megjelent azt hittem, hogy csak egy újabb bőrt akarnak lehúzni a sorozatról, de végül egy jó kis történet kerekedett ki belőle.

Ajánlom azoknak, akik szeretik a Harry Pottert, és kíváncsiak arra, hogy mi lesz a sorsa Harryék és a többiek utódainak. Illetve azoknak, akik nem éppen egy magva regényre számítanak, hanem egy könnyed délutáni kikapcsolódásra. Akik szeretik a forgatókönyveket nekik is bártan ajánlom figyelmükben, mivel minden kritériumnak megfelelően az a mű.

Értékelés: 5/4
Kedvenc karakter(ek): Scorpius, Ginny
Kedvenc jelent(ek): az összes alternatív jövő
Kedvenc idézetek:

„ALBUS: Én tehetek az egészről.
GINNYI magához öleli Albust.
GINNY: Hát ez szép. Apád meg azt hiszi, hogy ő tehet mindenről. Micsoda egy páros vagytok ti!”

„ALBUS:(…)A történelemkönyvekben – javíts ki, ha tévedek, Scorpius – nem írnak arról, mikor és hogyan érkezett Voldemort Godric's Hollow-ba.
SCORPIUS és HERMIONE: Nem tévedsz.
RON: Szent szalamandra! Már ketten vannak!”

„SCORPIUS: De komolyan, kastélyfogság, végtelen büntetés meg minden, ettől teljesen magam alatt lennèk, de most semmi…Mit tudnak csinálni velem? Visszahozzák Vérszívó Voldi-Moldit, hogy megkínozzon? Ne már.”

ALBUS: Első kérdés: mit tudsz a Trimágus Tusáról?
SCORPIUS: Úh, kvízkérdések! Három iskolából három bajnok végrehajt három feladatot egyetlen kupáért. (…)
ALBUS: Hatalmas nagy kocka vagy, tudsz róla?

„SCORPIUS: A világ változik, és mi vele változunk. Jobb sorsom van ebben a világban, de ez a világ nem egy jó világ. És ezért nem akarok itt élni.”

„GORON: Harry Potter.
HARRY: Örülök, hogy megismersz még, Goron.
GORON: Öregebb lettél.
HARRY: Igen.
GORON: De bölcsebb nem. Tilosban jársz.
(…)
HARRY: Eltűnt a fiam, Goron. Kérlek, segíts, hogy megtaláljam.
GORON: És itt van? A mi erdőnkben?
HARRY: Igen.
GORON: Akkor ugyanolyan ostoba, mint te.”

A képek a moly.hu illetve a Pinterest táblámról származnak. 

Read More

Lev Grossman: A varázslók ( A varázslók 1.)

Fülszöveg:

A ​többi fiatalhoz hasonlóan Quentin Coldwater sem hisz a varázslatokban egészen addig, míg egy zártkörű és titkos egyetem hallgatója nem lesz New York egy eldugott részében. S noha a tanulás évei úgy telnek, mint bárhol máshol – barátokra tesz szert, rendszeresen lerészegedik, majd idővel lefekszik valakivel, akibe beleszeret –, a titkos tudás örökre megváltoztatja őt. Kitűnően sajátítja el a modern varázstudományt, ám a szíve mélyén mindig is vágyott nagy kalandot és boldogságot nem kapja meg hozzá. Egy nap a barátaival azonban felfedeznek valami hatalmasat, ami mindent megváltoztathat.
A varázslók komor történet a felnőtté válásról, második esélyekről és arról, hogy ha valamit nagyon görcsösen akarunk, akkor talán soha nem kapjuk meg. A könyv a 2009-es megjelenését követően hatalmas vitát váltott ki és nagyon megosztotta a fantasy műfaj kedvelőit – vannak, akik nem is hajlandóak ekként tekinteni rá, hanem kortárs regényként kezelik –, de emiatt csak többen és többen olvasták el. Végül óriási siker és New York Times Bestseller lett, többek közt George R. R. Martin, John Green, Audrey Niffenegger és William Gibson is rendkívüli elismeréssel méltatta, ráadásul a folytatásokkal a szerző végleg lefektette a 21. századi fantasy alapköveit.

Könyvinformációk:

Kiadó: Agave Könyvek Eredeti megjelenés éve: 2009 Hazai megjelenés éve: 2015 Oldalszám: 442 oldal ISBN: 9786155522536 Fordította: Sámi László Sorozat: A varázslók Függővég: igen

Véleményem:

A könyvet a Mini-Könyvklub miatt olvastam el. Egyébként is tervben volt, de ki tudja, mikor került volna rá a sor, így most kénytelen voltam elolvasni. Kicsit kicsúsztam az időből, ezért most készült el a bejegyzés, mert hivatalosan június 30-ig lehetett volna leadni. Ezt hagyjuk is, mert a lényeg, hogy végül sikeresen előkészületem vele. Annyi minden van ebben A könyvben, hogy nehéz róla röviden írni, de remélem sikerül átadnom azt az élményt, amit nekem jelent ez a könyv.

A történet középpontjában Quentin áll, aki folyamatosan keresi a boldogságot. Amíg az emberek világában volt, folyamatosan arra vágyott, hogy bárcsak létezne egy varázsvilág és főleg Fillory. Mikor átkerült a varázsvilág iskolájába, Varázskapuba, úgy véli megtalálta a boldogságot. Később azonban rá kellett jönnie, hogy tévedett. Az iskolában sok dolgot megélt: szerelmes lett, találkozott egy Fenevaddal, bekerült az iskola elit csapatába a szenzitekhez. Ez mégis kevés volt neki. Az iskola elvégzése után visszakerült az emberi világba, ahol szórta a pénzt és csapongó életet élt. Nem meglepő, hogy azt érezte, hogy ismét boldog. Majd ismét kiüresedett. Majd az egyik régi iskolatársa újra becsöppent ez életébe és közölte, hogy Fillory létezik. Quentint ezen felbuzdulva új életcélt tűzött ki maga elé: eljutni Filloryba. Fillory egy kitalált helyszín, ami Quentin egyik kedvenc könyvében szerepelt. Úgy gondolta, hogy ha a varázslás létező dolog, akkor talán a boldogságát jelképező helyszín is valóságos lehet. Így új kalandba kezdett, de nem azt kapta, amire vágyott.

A karakterek elég vegyes érzést váltottak ki belőlem. Ott van Quentin, a főhős, aki nem találja a helyét és mindig a boldogságot hajkurássza. Ez az érzés nekem nagyon ismerős, hiszen sok fiatal nem nagyon tud sokszor mit kezdeni az újdonsült helyzettel, mikor kikerülnek a szülői vagy tanári felügyelet alól. Quentin szerelme Alice egy kis naiv okostojás, aki sokszor idegesített a fiúnak varázslás terén is és abban, hogy néha helyrerázta. Penny a különcségével az elején nagyon megfogott, majd ő is megszürkült és nem volt önmaga. Ami viszont közös volt bennük az az, hogy számomra mind élőek voltak.

A könyvnek van egy kis Narnia és egy kis Harry Potter hatása, viszont ez véresebb. Mert nem minden varázsvilág tartogat szépet és jót, hisz az élet sem olyan. Sok a leírás, minden részletesen le van írva mindenről, ami egy kicsit lassítja az olvasást én viszont élveztem őket, mert így bele tudtam magam élni a történetbe.

Összességében nagyon kellemesen csalódtam a könyvben, annak ellenére, hogy nem vártam tőle sokat. Ennek a Molyon lévő százalék az oka, de hát ugye már egy párszor megtanultam, hogy annak nem szabad hinni.

Ajánlom azon molyoknak, akik szeretnek elveszni a részletekben, hogy a végére megkapják a teljes egészet.

Ha pedig kíváncsiak vagytok a többi Mini-Könyvklub tag értékelésére elolvashatjátok őket ITT.

Értékelés: 5/4
Kedvenc karakter(ek): Quentin, Eliot
Kedvenc jelenet(ek): mikor vadkacsákká változtak
Kedvenc idézetek:

„Megkaptam, amire a szívem mélyén vágytam, és itt kezdődtek a problémáim– gondolta.”

„Mi, emberi lények állandóan boldogtalanok vagyunk. Utáljuk magunkat, és utáljuk egymást, és olykor azt kívánjuk, hogy Te, vagy Akárki, bárcsak sose teremtett volna meg minket, meg ezt a szaros, nyomorult világot, vagy bármeny másikat.”

„A legtöbb diáktársához hasonlóan Quentin is még az általánosban kiolvasta a Fillory-könyveket. Ám a többséggel – köztük Jamesszel és Juliával – ellentétben ő sosem tudott teljesen megfeledkezni róluk. Hozzájuk fordult, amikor úgy érezte, nem képes megbirkózni a „való világgal”, ami – mi tagadás – igen gyakran megesett.”

„– Figyu, nem akarom olyasmibe ütni az orrom, ami nem rám tartozik – kezdte Quentin –, de feltételezem, valami titkos mágikus úton ártalmatlanítod ennek a sok ciginek az egészségre gyakorolt káros hatását. Jól sejtem?
– Kedves tőled, hogy kérdezed. Négyhetente feláldozok egy szűz diáklányt a telihold fényénél egy ezüstszikével, amelyet svájci albínók készítettek. Akik szintén szüzek, természetesen. Az tüstént kitakarítja szegény kis tüdőmet.”

„Az a gond a felnőtté válással – fejtegette Quentin –, hogy miután felnőttél, azok az emberek, akik még előtte állnak, többé már nem is szórakoztatóak.”

„Quentin pontosan tudta, hogy valójában nem boldog. De miért nem? Pedig kínos alapossággal begyűjtötte a boldogság minden létező kellékét. Elvégezte az összes szükséges rituálét, kimondta a varázssavakat, meggyújtotta a gyertyákat, meghozta az áldozatokat. Ám a boldogság akár valami engedetlen szellem, mégsem volt hajlandó eljönni hozzá.”

„Ha létezik valami lecke, amit az élet tanít nekünk, hát az az, hogy az üres vágyakozás mit sem ér. A szavak és a gondolatok nem változtatnak meg semmit. A nyelv és a valóság szigorúan elkülönülnek egymástól… A valóság kemény és kérlelhetetlen, és mit sem törődik azzal, hogy mit gondoltok, éreztek vagy mondotok róla. Vagy legalábbis nem volna szabad neki. Szembenéztek vele, leküzditek a nehézségeket, és élitek tovább az életeteket.” 

A képek a moly.hu illetve a Pinterest táblámról származnak. 

Read More

Kercsmár Bella Noémi: A varázsló lehelete + Interjú

Kercsmár Bella Noémi: A varázsló lehelete + Interjú

Fülszöveg:

A varázsló, amerre megy, felkavarja az álló levegőt. 
Nyomában minden lehetséges emberi érzelem feltámad 
poraiból. Istenek és emberek, élők és holtak egyaránt 
megküzdenek úgy egymással, mint önmagukkal.

Mese felnőtt embereknek, akik elszakadnának a 
valóságtól, hogy megérthessék azt.

Válasz a kérdésre, hogy elég-e egy örökkévalóság ahhoz, 
hogy megértsük a körülöttünk lévő világot.

Könyv információk:

Kiadó: Underground
Eredeti megjelenés: 2015
Oldalszám: 298 oldal
ISBN: 9789631222623
Innen tudod megrendelni

Véleményem:

A Moly közösségi oldalon találtam erre a könyvre, az utazókönyvek között. Az utazókönyv egy olyan könyv, hogy a tulajdonosa indít egy könyvet, és így akit érdekel, elolvashatja. Nos, ezt a könyvet, maga az írónő indította el, és hozzám is eljutott ez által. Nagyon boldog voltam, hogy elolvashattam egy ilyen csodás könyvet!

Az üvegpiramis

A gyönyörű borító miatt figyeltem fel erre a gyönyörű könyvre, mert annyira szép és kidolgozott, hogy nem mindig látni ilyen szép munkát. Fő motívuma az üveg piramis, ami ugyan csak a történtet elején szerepel mégis nagy változások elindítója. A havas tájtól pedig rendesen fázom, mikor ránézek. Így ez is telitalálat, hisz a télnek, a fagynak is jelentősége van a könyvben.

Azért írtam már többször, hogy csodálatos és gyönyörű, mert az írónő olyan szépen kihasználja a magyar nyelv csodálatos szófordulatait, hogy mást nem is lehetne rá mondani. Bele tudtam magam élni az összes környezetbe és történetbe, ami benne van a könyvben, még akkor is, mikor az nem volt a legkellemesebb. De szerintem ilyen egy jó könyv.

Az elején nehezen rázódtam bele, mert több szemszögből íródott azonban és mi csak külső szemlélők vagyunk, egy narrátor által ismerhetjük meg, Fierce, Nima, Félix,és Ayin történetét.
Az összes karakter nagyon élőre sikerült, nem lehetett senkire sem mondani, hogy kifejezetten jó, vagy rossz. Talán pont ezért lehet rájuk mondani, hogy igazán emberiek lettek. Kivétel ez alól Ayin az egyetlen olyan karakter a regényben, aki tipikusan rossz. Egyszer egy ember, Fierce megkereste, hogy tanítsa meg varázsolni, amit Ayin vállalt is. Aztán mikor a varázsló ráunt a tanítványára, szórakozásból bezárta a jégbörtönbe. Később Félix és Nima a két jó barát felkereste Ayint, hogy segítséget kérjenek tőle, mivel Nima menyasszonya a jégpiramisba lett bezárva. Ayinnak nyoma veszik, miután segítsége csak rontott a helyzeten, ezért mindenki meg szeretné találni őt, aki ezt művelte velük. Közben persze pár bonyodalommal is találkozunk, ami elszakítja Nimát és Félixet egymástól.

Vándorlásaikat néha laposnak éreztem több akció jó lett volna bele. Azonban nagyon jó leírásokat kapunk a tájról, hogy merre járnak és hogyan élnek. Félix az elszakadás után sok dologgal küzdött. Nem csak az élelem megszerzés volt számára nehéz feladat, hanem hogy megmaradjon az emberi énje is és nem egy eszement zombi legyen. Ezért az élni akarásért szerettem meg nagyon a karakterét. A túlélésben segítette egy másik varázsló Seraph, aki a legjobbkor talált rá. Eleinte nagyon unszimpatikus volt számomra Seraph, talán azért mert Ayin egy velejéig romlott ember, így beskatulyáztam szegény Seraphot is ebbe a szerepbe. A könyv végére viszont nagyon megkedveltem, mert valóban bebizonyította, hogy kedveli Félixet.
A történetnek a vége eléggé nyitottra sikerült, legalábbis bennem elég sok kérdés hagyott. Erről és még sok egyéb dologról faggattam az írónőt. Lentebb meg is találjátok a vele készült interjút.

Értékelés: 5/4
Kedvenc karakter(ek): Félix, Seraph
Kedvenc jelenet(ek): Nima és Fierce beszélgetése, mikor még a jégpiramis állt, a jégpiramis összeomlás, Félix vívódásai
Kedvenc idézet(ek):
„– Jóéjszakát akartam neked kívánni. Egy pillanatra elfelejtettem, hogy nem alszunk.
– Te bolond…”

„A két vándor ekkor még nem tudta, hogy az út, melyen haladnak, előre meg van írva számukra.”

„– (…) Hogy beszélhetsz olyasmiről, ami nincs? Ha egyszer valaki vagy valami létezik, hogy tűnhet el nyom nélkül…?
– A nyom benned van.”

„Jobb-e hinni, hogy a cél kapujában jársz, s úgy meghalni, mintha egyáltalán nem is adatott volna lehetőség?”

- Azt mondják mindenható vagy.
- Említettem már egyszer-kétszer, de lehet, hogy többször is, hogy hatalmam nagy, de nem mérhetetlen.
- Akkor miért beszélik ezt rólad a faluban? Még a nagyapám is állította, ha akarnád, a világ a feje tetejére is állna.
- Az emberi képzelet legalább oly csavaros, mint a ravaszak észjárása, s a pletykák szövevénye. Színeket ragad, s ami megtetszik neki, azt szebbre varázsolja, mint a naplemente. Így keletkeznek a legendák is, legyen szó istenekről, hősökről, vagy varázslatos lényekről.”

Interjú:

Kercsmár Bella Noémi

Szia Noémi! Köszönöm először is, hogy vállaltad, hogy válaszolsz pár kérdésemre. Te vagy az első, akivel interjút készítek, szóval nézd el nekem a sablonos kérdéseket, mert még bele kell jönnöm. Vágjunk is bele!

1.      Miért kezdtél el írni?
Mert elsőben muszáj volt megtanulnom :D Komolyabban kamaszkorban kezdtem el foglalkozni vele, 14 éves korom körül. Az első műfajom a fanfiction volt (mi más), mert azokról a szereplőkről, akiket én kedveltem, senki nem írt, főleg nem magyar nyelven. Megteremtettem hát magamnak.

2.     Ki tervezte ezt a gyönyörű borítót?
Rückert Levente illusztrátor készítette, akit kedves egyetemi barátom bátyjaként ismertem meg. Az órák közti szünetben jártunk fel teázni hozzájuk, ott láttam először a rajzait, és már akkor elképzeltem, hogy ő készíti majd el a borítómat.

3.     Miért A varázsló lehelete lett a címe?
A varázsló (az első) Ayin, aki amerre megy, mindenhol nyomot hagy. Sokszor a levegőben érezni már, hogy ott járt. Ez lenne a varázsló lehelete, ami az egész történetet mozgatja, és amíg Ayin lélegzik, a történet sem érhet véget.

4.     A történet vége elég nyitott maradt. Volt ennek különösebb oka és talán várhatunk folytatást?
Szeretem a kérdéseket. Felteszem őket az olvasónak :) Folytatás nem várható, ahogy az élet ez a történet is csavarodhat erre is, arra is.

5.     Hogy születtek a karakterek? Van olyan ember, akiről mintáztad?
Ritkán használom fel egy az egyben a személyes ismertségeimet. Ha van egy nagyjábóli elképzelésem a karakter személyiségéről, akkor már nem kell gondolkodnom rajta, ő csak cselekszik magától abban a helyzetben, amibe belehelyezem.

6.     Ki a kedvenc karaktered a könyvből és miért?
Mindig bevallom, hogy elfogult vagyok a szereplőimmel, nagyon szeretem őket, néha egészen beleesek egyikbe-másikba. Írni nem is lehet másként, csak ha azonosulsz a szereplőkkel, így pedig olyan mélyen ismered meg őket, ahogy kevés valós személyt. Mi sem természetesebb, minthogy beleszerelmesedtem Fierce-be (már túl vagyok rajta, köszönöm). Személyes kedvencem viszont Félix, mert bármilyen ironikusan is hangzik, őt találom a legemberibbnek.

7.     Van példaképed, vagy valaki, aki hatással van az írásodra?
Nem is tudom, hogy van-e olyan, aki olvasta Vavyan Fable műveit és nem érzi a hatásukat. Nem szeretném őt másolni, csak az ő öntudatos hozzáállásával szeretnék élni és alkotni. Egyébként minden olvasmányélményemmel igyekszem bővíteni az eszköztáramat, szeretem megfigyelni hogyan, írnak mások.

8.     Gondolkozol esetleg egy következő regényen?
Ami azt illeti, nem gondolkodom rajta, hanem a végét írom. Idén már sajnos nem kerül kiadásra, de 2017-et ezzel szándékozom indítani. Egy kicsit könnyedebb hangvételű szórakoztató regényről van szó, de szintén a fantasy berkeiben.

Nagyon izgalmasan hangzik, hogy egy újabb fantasy könyvet kaphatunk tőled! Kíváncsian várom a következő regényedet, biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan fantasztikus lesz, mint A varázsló lehelete! Köszönöm szépen a válaszokat, úgy gondolom sok dolgot tudtunk meg rólad is és a könyvedről!

Read More