Wéber Anikó: Cseresznyeliget titka

Fülszöveg: Kitti sokat van egyedül, és sokszor unatkozik: egy igazi kalandra vágyik! Folyton történeteket talál ki, álmodozik, de hiába: az osztálytársai közül senki sem értékeli a fantáziáját, és ő gyakran magára marad. Míg a többiek a lovastáborban vagy a tengerparton szelfiznek, ő a nagynénjénél, a világ legunalmasabb helyén, Cseresznyeligeten nyaral. De Kitti még Cseresznyeligetből is képes egy izgalmakkal teli mesevilágot teremteni – és a szomszéd gyerekekkel hirtelen egy igazi nyomozás kellős közepén találják magukat. Ráadásul közben talál magának egy legjobb barátnőt is. A Pagony legújabb sorozatába, az Abszolút Könyvekbe olyan 9-12 éveseknek szóló, olvasmányos és izgalmas könyveket válogatunk, amelyek abszolút lendületesek, abszolút színvonalasak, abszolút maiak. Abszolút jó őket olvasni!

Könyvinformációk:

Kiadó: Pagony Könyvek
Oldalszám: 236 oldal
Megjelenés időpontja: 2019. február 25.
Függővég: nem
Sorozat: nem
Műfaj: kaland

Véleményem:

Wéber Anikó nevével tavaly találkoztam először, amikor a Zuhanórepülés könyvét olvastam a Merítés-díj ifjúsági kategóriája miatt, hiszen zsűritag vagyok. 2019-re is jutott egy Wéber Anikó regény, ami a Cseresznyeliget titka, így került kezeim közé a kötet.

A történet Kittiről, a nagy fantáziával megáldott kislányról szól, aki a nyarat a nagynénjénél tölti Cseresznyeligeten. Először nagyon unalmasnak találja az ott töltött időt, amíg egyszer nem kezdi el mesélni a nagybátyja a híres cseresznyeligeti boszorkányok történetét. Ezután pedig Kitti beindul, és elkezd kutakodni, nyomozni, ezzel is megismerve a kis közösséget, ahol teljes mértékben mindenki nagyon megkedveli. Ami pedig még jobb, hogy igazi hőssé is válik.

A karakterekkel könnyen azonosulni tudnak a fiatal olvasók. Kitti egy olyan lány, akit képesek elfogadni az osztálytársai, de annyira nem, hogy elhívják magukkal nyaralni, táborokba. Rengeteg fantáziával van megáldva, emiatt sokszor hazugnak is bélyegzik, ami bizony nem esik túl jól szegény lánynak. A lelke mélyén még kislány, aki minden dolog mögé valami pluszt lát, de közben már teli van felnőttes gondolatokkal, amiknek segítségével ügyesen kibogoz egy rejtélyt. Ez a kettőség pedig végig ott van vele a kalandja során.

Aztán ott vannak az ikrek, Bianka és Barnabás Cseresznyeligetből, akik mindig civakodnak, mégis jó testvérek. Róza néni, aki segít a beteg állatokon, és könnyen hiheti róla az az ember, hogy egy boszorkány. Van egy jó kis labirintusa a kertjében, aminek a végén van egy cuki, de beteg őzike.

Wéber Anikó tökéletesen játszik a szavakkal, gyönyörűen fogalmaz, mégis teljesen érthető a fiatal olvasók számára. Nagyon örültem ennek a csodás fogalmazásnak, mert teljes mértékben ott voltam én is Kitti, Bianka, Barnabás társaságában, a rekkenő nyári hőségben egy nyomozás kellős közepén. Ami nem igazán tetszett az én felnőtt fejemnek az az, hogy a végét olyan összecsapottnak éreztem. Na meg Kitti anyukájának a hozzáállása. Szerintem nagyon önző anya, aki nem érdemli meg, hogy egy ennyire klassz lánya legyen. Nem csak a nagyszerű nyelvezetét szeretném kiemelni, hanem a regényben megjelenő fontos témákat, ami a család és a barátok fontossága, hogy elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen. Szerintem ezzel az üzenettel sok fiatal tud azonosulni. A legjobb könyvek szórakoztatnak és tanítanak egyben, ebben pedig mindkét hozzávalóból van bőven!

Összességében aranyos kis könyv, nyomozással, misztikummal, remek mondanivalóval és sok nyári hangulattal. A fiatalabb korosztály, akinek íródott könnyedén azonosulni tudnak a regényben fellelhető problémával, karakterekkel.

Ajánlom azoknak, akik:

- kedvelik az ifjúsági irodalmat;
- szeretnének egy kis nyomozásban részt venni;
- egy remek olvasmányt keresnek 12 év körüli csemetéjüknek;
- nem ijednek meg egy kis misztikumtól.

Értékelésem: 5/ 4 csillag

Kedvenc karakter(ek): Róza néni
Kedvenc jelenet(ek): a nyomozás
Kedvenc idézetek:

„Mi lenne, ha egy reggel arra ébrednék, hogy én vagyok a felkelő nap?”

„Titkok mindig mindenütt vannak. Csak az a kérdés, észrevesszük-e őket.”

„Milyen is lenne zöld levéllé válni?
Fent lengedezni a cseresznyefa egyik ágán?
A szellő ritmusára táncolni, és hagyni, hogy a nap átsüssön a testünkön.”

A képek a moly.hu oldalról és a Pinterest oldalamról származnak.

Read More

Mészáros Dorka: Kiszámolós

Fülszöveg: Birdie, a talpraesett tizenöt éves költőpalánta három fiút is kiszemelt magának, és mindhárman ott lesznek aznap este a buliban. A lánynak azonban nincs könnyű dolga: idegesítő vendégek, segíteni akaró barátok, egy nagypályás ex és a saját kétballába is akadályozza abban, hogy jól érezze magát. És hogy melyik srác lesz a befutó? A laza, táncos Beni, a zárkózott, titokzatos Jakab vagy a zongorista, művelt Márk? A döntés rajtad áll! Irányítsd Birdie-t és rakd össze a te sztorid! Csak egy tánc? Csók? Ölelés? Randi? Apró flört? Inkább semmi? Bármi megeshet, az is, hogy Birdie szingliként zárja az estét. A választás a te kezedben van! Lapozz és fejezd be akár huszonnégy különböző módon a történetet! A történetet Zsidró Dominik versei egészítik ki. Egy könyv, három borító. Melyik illik hozzád? Vagány? Romantikus? Visszafogott? A döntés a te kezedben van. Keresd a kedvencedet a könyvesboltokban vagy online!

Könyvinformációk:

Kiadó: Menő Könyvek
Oldalszám: 288 oldal
Megjelenés időpontja: 2020. január 30.
Függővég: nem
Sorozat: nem
Műfaj: romantikus

ITT megvásárolható

Véleményem:

A recenziós példányt köszönöm szépen a Menő Könyveknek!

Mészáros Dorka könyve már akkor felkeltette az érdeklődésem, mikor a kiadó bejelentette, hogy érkezik a Kiszámolós könyv. Nagyon tetszett, hogy három borítóval is megjelent, de ami a legjobb benne: az olvasó döntheti el, hogy merre menjen a történet. Már régóta érdekelnek az efféle könyvek, mert szerintem ez ad egy csöppnyi pluszt az egészhez.

A történetet Birdie szemén keresztül éltem át, aki éppen a barátnője, Fanny búcsúbulijába készül. De a buliban ott lesz több potenciális pasijelölt is, akivel Birdie el tudná képzelni a jövőjét. A csavar viszont az egészben az, hogy az olvasó dönti el, melyik sráccal, merre haladjon tovább a történet. És nem minden sztori vége zárul úgy, ahogy azt képzeljük. Azért is tetszik ez benne, mert így életszagú a regény, hiszen a valódi életben sem mindig az a leghelyesebb döntés, amit választunk.

A karakterekből pont annyit tudtam meg, hogy rögtön az első válaszútnál gondolkodás nélkül böktem a három fiú közül a kedvencemre. Majd mikor az ő útvonalát végigvittem, természetesen az összes többit is megnéztem, hogy mi hozható ki belőle. A kedvencem az lett, amelyikben Birdie Jakabbal ér révbe.

A könyv olvasása közben ismét tini lehettem az ő apró-cseprő gondjaikkal együtt: melyik pasit válasszam, mi lesz velem a legjobb barátnőm nélkül, mit kezdjek a legtökéletesebb, de legutáltabb csajjal, és ehhez hasonló cukiságok lelhetők fel benne. Majd elgondolkoztam, hogy ilyen könyvet én is tudok írni, hiszen a cselekményt nem kell annyira kidolgozni, ahogy a szereplőket sem, és mennyivel könnyebb, ha több kicsi történet kell megírni, mint egy nagy egészet. Aztán jött a felismerés, hogy aha, ezek valóban könnyebbek, de… Sokkal nehezebb úgy karaktert alkotni, hogy nem megy bele a szerző a legmélyebb belső dolgokba, hanem csak annyit mutat meg belőle, amennyi a választás lehetőségéhez pont elég legyen. A másik, ami miatt még nehéz ilyen regényt megalkotni, hogy teljesen pártatlannak kell lenni írás közben, hogy az olvasó véleményét semelyik irányba nem vigye el a szerző saját véleménye. Végül pedig ott van a cselekményvezetés. Sokszor én magam is elvesztem a történetekben, mikor azon voltam, hogy mindet elolvassam, és ha már olvasás közben ez történt, akkor mi lenne velem írás közben…OMG! abból szerintem semmi jó nem sülne ki. Úgyhogy minden elismerésem és köszönetem Mészáros Dorka felé, aki ezt a remek könyvet megalkotta a tiniknek, és nekünk, tini lelkű felnőtteknek!

Ami még nagyon tetszett a könyvben, azok a versek voltak. Habár nem vagyok egy nagy vers-fan, mégis tökéletesen beleillettek a történetbe, csakúgy, mint a kis illusztrációk és széljegyzetek. Ami viszont kicsit zavart, az a nyelvezete. Néhány helyen elég vulgárisra sikerült, bár tudom, így beszél az ember a való életben, de valahogy még mindig nem tudtam megbarátkozni az ilyennel. Illetve ha már nyelvezet. Alapjában véve nagyon laza és könnyed az egész, valóban olyan, mintha Mészáros Dorka éppen a helyszínen a szereplőkkel együtt ott lett volna, és leírta azt, amit átélt, vagy amit szeretett volna, ezért is jöttek létre a választási lehetőségek. Ezért viszont jár a hatalmas piros pont a részemről.

Összességében nagyon élveztem a regényt, imádtam, hogy én dönthettem mi lesz Birdievel és (szerelmi) életével. De ami a legjobban tetszett, hogy nem minden történet kapott happy endet, csak egy ez így oké befejezést, amivel kapott egy kicsi életszagot a regény.

Ajánlom azoknak, akik:

- szeretik az olyan könyveket, amikben ők döntenek a főszereplő sorásról;
- szeretnék megismerni egy tehetséges magyar szerző írását;
- szeretik az ifjúsági irodalmat, vagy éppen élik tini éveiket;
- imádják a romantikát.

Értékelésem: 5/ 4 csillag

Kedvenc karakter(ek): Jakab
Kedvenc jelenet(ek): Jakabos részek
Kedvenc idézetek:

„Ha pofára esel, tudod, mit kell tenned: felpattansz, koronát igazítasz, mész tovább.”

„Tizenöt múltam, köszöntem szépen, nem akartam felnőttesen viselkedni. A tinédzserkor éppen elég kellemetlenséget ígért, úgyhogy úgy döntöttem, addig leszek gyerek, vagy inkább gyerekes, ameddig lehet. Huszonöt évesen is plüssállatokért fogok könyörögni, és rajzfilmes ágyneműhuzatot kérek karácsonyra.”

Read More

Bella Mackie: Fuss tovább!

Fülszöveg: Briliáns szerelmes levél a futáshoz, ami segített leküzdeni a szorongást Bella Mackie a válását követően valódi mélypontra jutott, és a válságos élethelyzet közepén szembe kellett néznie a bénító erejű szorongásos depresszióval is. Eleinte ahhoz is alig volt ereje, hogy felkeljen a díványról; ám egy nap olyasmire szánta el magát, amiről sosem gondolta volna, hogy önerejéből valaha is megteszi. Felvette az edzőcipőjét, és kiment futni. Az első kísérlet elég rövidre sikeredett, de legnagyobb meglepetésére másnap is odakint találta magát. Eleinte ösztönösen, majd egyre tudatosabban a napi sporttevékenységgel kezdte gyógyítani sérült lelkét és szellemét. A Fuss tovább! kendőzetlenül őszinte és szellemes memoár a gyógyulás felé vezető útról, amely betekintést nyújt abba is, milyen együtt élni a mentális betegséggel, illetve felvenni vele a harcot. A szerző orvosok, pszichológusok, sportemberek és barátok segítségével gyűjtötte össze azokat az inspiráló történeteket, kutatási eredményeket és ötleteket, amelyek őt magát is rávezették a felismerésre: olykor a testmozgás a legjobb orvosság. A kedves, mozgalmas és motiváló erejű könyv arra bátorítja olvasóját, hogy „fusson tovább", át a problémákon, és a mozgás segítségével terelje helyes mederbe az életét.

Könyvinformációk:

Kiadó: Partvonal
Oldalszám: 328 oldal
Megjelenés időpontja: 2019 október 21.
Függővég: nem
Sorozat: nem
Műfaj: önsegítő
Fordította: Mester Yvonne
ITT megvásárolható

Véleményem:

A recenziós példányt köszönöm szépen a Partvonal Kiadónak!

Először is szeretném leszögezni, hogy nem hiszek abban, hogy egy önsegítő könyv segíteni tud az emberen, mert nincs benne olyan eget rengető nagy újdonság, amit ne tudott volna előtte senki. Ezért nem is olvasok ilyeneket. Viszont a Fuss tovább! könyvre mégis kíváncsi lettem, mert a futásról szól. Ahogy a fülszöveg is hirdeti:

„Briliáns szerelmes levél a futáshoz, ami segített leküzdeni a szorongást”

Én pedig bedőltem ennek. Igazából azt vártam, hogy majd tényleg egy brutális energiatöltetet kapok, amitől újra megjön a kedvem a futáshoz, amit a télen elkezdtem hanyagolni mindenféle mondvacsinált indokok miatt.

Sztori tájm: a nyáron ismét beleszerettem a futásba az egyik jó barátnőm hatására. Korábban is kedveltem ezt a sportot, viszont egy idő után érdeklődés hiányában abbahagytam. Most viszont úgy éreztem, hogy igenis ez az én sportom, imádom a futást, a társaságot, de amit a legjobban megszerettem benne, hogy képes volt kikapcsolni teljes mértékben. Nem figyeltem semmire, csak csacsogtunk a csajokkal, közben róttuk a kilométereket. Mikor első alkalommal elindultunk a csapattal, akkor 150 méter után égett a tüdőm, sajgott a lában, lélegzetem zihált, a világomat sem tudtam. De ahogy egyre többet jártam ki a társasággal futni, egyre könnyebben ment az egész. Hatalmas sikerélményt nyújtott, mikor meglett az első 3 km, nem sokra rá pedig az 5 km is. Utána pedig jöttek a különböző futófesztiválok, majd az ősz, mikor még kitartott a lelkesedés, végül beköszöntött a tél. Az évszak hozta magával a maga borongós hangulatát, utána ott volt a karácsony, a hideg, a pihenés, a sok felesleges zabálás, és a senki ember fia nem volt képes rávenni, hogy futócipőt húzzak, és kimozduljak a meleg házból. Majd megjelent ezt a könyv, és gondoltam: na, majd ez jól megmondja a tutit és újra kedvem lesz futni! Aztán elkezdtem olvasni, és az élettől is elment a kedvem…

Igen, jól olvastátok, nemhogy meghozta volna a kedvem a futáshoz, de kedvem lett volna az ereimet is felvágni. (Huhh, már előre látom, hogy a Kiadó fogja a fejét, és eldönti, hogy nekem aztán több könyvet nem biztosít, pedig most jön a legjobb.)

A könyv fele javarészt arról ír, hogy mi is az a szorongás, depresszió, egyéb mentálhigiénés probléma, milyen fajtái vannak, statisztika statisztika hátán, ami engem baromira nem érdekelt. Viszont mégis tovább olvastam, mert kíváncsi voltam az írónő életére, mert ezt is megismertem a sok száraz tény mellett. Inkább ezekre érdekeltek, és szerencsére a második fele a regénynek inkább erre fekteti a hangsúlyt.

Bella Mackie (forrás)

Bella, a könyv írója leírja, hogy miért és hogyan kezdett el futni. Mennyire félt a többi ember véleményétől, mégis hogyan volt képes leküzdeni a saját szorongását és korlátait. Számomra ez sokkal izgalmasabb volt, mert a sok szám, kutatás és statisztika között megtaláltam az embert, az élő, hús-vér embert, aki valódi érzésekkel és gondokkal küzd. Megtudtam Belláról, hogy elhagyta a férje, mert nem bír tovább élni vele a szorongása miatt, ami elhatalmasodott rajta. Hogyan küzdötte le önmagában azt, hogy kiment az emberek közé futni, ezzel elhagyva a fasort, vagyis a komfortzónáját. Később már felüdülés volt azt olvasni, hogy mennyire élvezte, hogy bejárja Londont a futásai során, és olyan helyeken is megfordult, ahol azelőtt nem járt. A futás által egy új világ nyílt meg a számára, mert sokkal jobban képes volt nyitni az új dolgok felé. Az ő példáját bárki képes követni, csak egy komoly elhatározás kell. Nem muszáj, hogy futni kezdjen az ember, csak próbáljon kilépni a biztonsági zónájából, mert általa olyan világ nyílik meg előtte, amit még csak nem is remél.

A regény második felében pedig nem csak az írónő, hanem még sok másik futó történetét is megismertem, és rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok egyedül a problémákkal. Hogy minden futónak vannak olyan napok az életében mikor nincs kedve kimenni futni, mikor annyira rosszul érzi magát, hogy legszívesebben emberek közé se menne. De végül mind megemberelte magát, és csak elindult futni, ezzel leküzdve önmagát és a gondjait. Mert a futás felszabadít! Ahogy korábban is írtam, azért imádok futni, mert kikapcsol. Nem kell a gondokra figyelni futás közben, csak tenni egyik lábunkat a másik után. Úgyhogy teljes mértékben elérte a célját a könyv: kizökkentett az önsajnálatból, és januárban ismét elkezdtem futni.

Összességében annak ellenére, hogy a regénnyel nem indult fényesen a viszonyunk, mégis hatalmasat csalódtam benne pozitívan. Sokszor gondolkoztam rajta, hogy olvasás után továbbajándékozom, de nem. Megtartom magamnak, azokra az időkre, mikor ismét kicsit megzuhanok és kell egy kis pozitív löket. Nem csak futáshoz, hanem az élet bármely terén.

Ajánlom azoknak, akik:

- szeretik az önsegítő könyveket;
- érdeklődnek a futás iránt, de nem tudják hogyan fogjanak bele;
- valamilyen mentális betegséggel küzdenek;
- szeretik a számokat és a tényeket.

Értékelésem: 5/ 4 csillag

Kedvenc idézetek:

„Nehéz hosszú távú terveket szőni, ha az ember még attól is retteg, hogy a sarki boltba elmenjen.”

„(…) a sport nem arról szól, hogy soványak legyünk, vagy úgy pattogjunk, mint egy gumilabda. Még csak nem is arról, hogy kimagaslóan jók legyünk a választott sportágban, hanem sok más, jóval fontosabb dologról – a fizikai és a mentális egészségről, a sikerélményről, a szocializálódásról, a stresszcsökkentésről.”

„Úgy léptem át a félelmeimet, amelyek belém kapaszkodtak, hogy először is felvettem a futócipőmet.”

„Valami olyasmit szeretnék megértetni, hogy a szorongás komplex, zavaros és sötét dolog. Nem csupán pánikrohamokról vagy a zsúfolt helyeken érzett iszonyról van szó – mert az efféle csip-csup dolgokat többnyire mindenki megérti –, hanem gyötrő megszállottságról, rémes gondolatokról, kimerítő kényszerképzetekről és rögeszmékről, fizikai rosszullétről, s mindennek a folyományaként mélységes szomorúságról.”

„Mindenki tegye csak, ami jólesik neki – ha ez épp egy maraton, hát nagyszerű. De ha csak körbefutjuk a háztömböt, amikor kezdünk beleragadni a depresszióba, az is éppilyen pompás.”

Read More