Mészáros Dorka: Kiszámolós

Fülszöveg: Birdie, a talpraesett tizenöt éves költőpalánta három fiút is kiszemelt magának, és mindhárman ott lesznek aznap este a buliban. A lánynak azonban nincs könnyű dolga: idegesítő vendégek, segíteni akaró barátok, egy nagypályás ex és a saját kétballába is akadályozza abban, hogy jól érezze magát. És hogy melyik srác lesz a befutó? A laza, táncos Beni, a zárkózott, titokzatos Jakab vagy a zongorista, művelt Márk? A döntés rajtad áll! Irányítsd Birdie-t és rakd össze a te sztorid! Csak egy tánc? Csók? Ölelés? Randi? Apró flört? Inkább semmi? Bármi megeshet, az is, hogy Birdie szingliként zárja az estét. A választás a te kezedben van! Lapozz és fejezd be akár huszonnégy különböző módon a történetet! A történetet Zsidró Dominik versei egészítik ki. Egy könyv, három borító. Melyik illik hozzád? Vagány? Romantikus? Visszafogott? A döntés a te kezedben van. Keresd a kedvencedet a könyvesboltokban vagy online!

Könyvinformációk:

Kiadó: Menő Könyvek
Oldalszám: 288 oldal
Megjelenés időpontja: 2020. január 30.
Függővég: nem
Sorozat: nem
Műfaj: romantikus

ITT megvásárolható

Véleményem:

A recenziós példányt köszönöm szépen a Menő Könyveknek!

Mészáros Dorka könyve már akkor felkeltette az érdeklődésem, mikor a kiadó bejelentette, hogy érkezik a Kiszámolós könyv. Nagyon tetszett, hogy három borítóval is megjelent, de ami a legjobb benne: az olvasó döntheti el, hogy merre menjen a történet. Már régóta érdekelnek az efféle könyvek, mert szerintem ez ad egy csöppnyi pluszt az egészhez.

A történetet Birdie szemén keresztül éltem át, aki éppen a barátnője, Fanny búcsúbulijába készül. De a buliban ott lesz több potenciális pasijelölt is, akivel Birdie el tudná képzelni a jövőjét. A csavar viszont az egészben az, hogy az olvasó dönti el, melyik sráccal, merre haladjon tovább a történet. És nem minden sztori vége zárul úgy, ahogy azt képzeljük. Azért is tetszik ez benne, mert így életszagú a regény, hiszen a valódi életben sem mindig az a leghelyesebb döntés, amit választunk.

A karakterekből pont annyit tudtam meg, hogy rögtön az első válaszútnál gondolkodás nélkül böktem a három fiú közül a kedvencemre. Majd mikor az ő útvonalát végigvittem, természetesen az összes többit is megnéztem, hogy mi hozható ki belőle. A kedvencem az lett, amelyikben Birdie Jakabbal ér révbe.

A könyv olvasása közben ismét tini lehettem az ő apró-cseprő gondjaikkal együtt: melyik pasit válasszam, mi lesz velem a legjobb barátnőm nélkül, mit kezdjek a legtökéletesebb, de legutáltabb csajjal, és ehhez hasonló cukiságok lelhetők fel benne. Majd elgondolkoztam, hogy ilyen könyvet én is tudok írni, hiszen a cselekményt nem kell annyira kidolgozni, ahogy a szereplőket sem, és mennyivel könnyebb, ha több kicsi történet kell megírni, mint egy nagy egészet. Aztán jött a felismerés, hogy aha, ezek valóban könnyebbek, de… Sokkal nehezebb úgy karaktert alkotni, hogy nem megy bele a szerző a legmélyebb belső dolgokba, hanem csak annyit mutat meg belőle, amennyi a választás lehetőségéhez pont elég legyen. A másik, ami miatt még nehéz ilyen regényt megalkotni, hogy teljesen pártatlannak kell lenni írás közben, hogy az olvasó véleményét semelyik irányba nem vigye el a szerző saját véleménye. Végül pedig ott van a cselekményvezetés. Sokszor én magam is elvesztem a történetekben, mikor azon voltam, hogy mindet elolvassam, és ha már olvasás közben ez történt, akkor mi lenne velem írás közben…OMG! abból szerintem semmi jó nem sülne ki. Úgyhogy minden elismerésem és köszönetem Mészáros Dorka felé, aki ezt a remek könyvet megalkotta a tiniknek, és nekünk, tini lelkű felnőtteknek!

Ami még nagyon tetszett a könyvben, azok a versek voltak. Habár nem vagyok egy nagy vers-fan, mégis tökéletesen beleillettek a történetbe, csakúgy, mint a kis illusztrációk és széljegyzetek. Ami viszont kicsit zavart, az a nyelvezete. Néhány helyen elég vulgárisra sikerült, bár tudom, így beszél az ember a való életben, de valahogy még mindig nem tudtam megbarátkozni az ilyennel. Illetve ha már nyelvezet. Alapjában véve nagyon laza és könnyed az egész, valóban olyan, mintha Mészáros Dorka éppen a helyszínen a szereplőkkel együtt ott lett volna, és leírta azt, amit átélt, vagy amit szeretett volna, ezért is jöttek létre a választási lehetőségek. Ezért viszont jár a hatalmas piros pont a részemről.

Összességében nagyon élveztem a regényt, imádtam, hogy én dönthettem mi lesz Birdievel és (szerelmi) életével. De ami a legjobban tetszett, hogy nem minden történet kapott happy endet, csak egy ez így oké befejezést, amivel kapott egy kicsi életszagot a regény.

Ajánlom azoknak, akik:

- szeretik az olyan könyveket, amikben ők döntenek a főszereplő sorásról;
- szeretnék megismerni egy tehetséges magyar szerző írását;
- szeretik az ifjúsági irodalmat, vagy éppen élik tini éveiket;
- imádják a romantikát.

Értékelésem: 5/ 4 csillag

Kedvenc karakter(ek): Jakab
Kedvenc jelenet(ek): Jakabos részek
Kedvenc idézetek:

„Ha pofára esel, tudod, mit kell tenned: felpattansz, koronát igazítasz, mész tovább.”

„Tizenöt múltam, köszöntem szépen, nem akartam felnőttesen viselkedni. A tinédzserkor éppen elég kellemetlenséget ígért, úgyhogy úgy döntöttem, addig leszek gyerek, vagy inkább gyerekes, ameddig lehet. Huszonöt évesen is plüssállatokért fogok könyörögni, és rajzfilmes ágyneműhuzatot kérek karácsonyra.”

Read More

Bella Mackie: Fuss tovább!

Fülszöveg: Briliáns szerelmes levél a futáshoz, ami segített leküzdeni a szorongást Bella Mackie a válását követően valódi mélypontra jutott, és a válságos élethelyzet közepén szembe kellett néznie a bénító erejű szorongásos depresszióval is. Eleinte ahhoz is alig volt ereje, hogy felkeljen a díványról; ám egy nap olyasmire szánta el magát, amiről sosem gondolta volna, hogy önerejéből valaha is megteszi. Felvette az edzőcipőjét, és kiment futni. Az első kísérlet elég rövidre sikeredett, de legnagyobb meglepetésére másnap is odakint találta magát. Eleinte ösztönösen, majd egyre tudatosabban a napi sporttevékenységgel kezdte gyógyítani sérült lelkét és szellemét. A Fuss tovább! kendőzetlenül őszinte és szellemes memoár a gyógyulás felé vezető útról, amely betekintést nyújt abba is, milyen együtt élni a mentális betegséggel, illetve felvenni vele a harcot. A szerző orvosok, pszichológusok, sportemberek és barátok segítségével gyűjtötte össze azokat az inspiráló történeteket, kutatási eredményeket és ötleteket, amelyek őt magát is rávezették a felismerésre: olykor a testmozgás a legjobb orvosság. A kedves, mozgalmas és motiváló erejű könyv arra bátorítja olvasóját, hogy „fusson tovább", át a problémákon, és a mozgás segítségével terelje helyes mederbe az életét.

Könyvinformációk:

Kiadó: Partvonal
Oldalszám: 328 oldal
Megjelenés időpontja: 2019 október 21.
Függővég: nem
Sorozat: nem
Műfaj: önsegítő
Fordította: Mester Yvonne
ITT megvásárolható

Véleményem:

A recenziós példányt köszönöm szépen a Partvonal Kiadónak!

Először is szeretném leszögezni, hogy nem hiszek abban, hogy egy önsegítő könyv segíteni tud az emberen, mert nincs benne olyan eget rengető nagy újdonság, amit ne tudott volna előtte senki. Ezért nem is olvasok ilyeneket. Viszont a Fuss tovább! könyvre mégis kíváncsi lettem, mert a futásról szól. Ahogy a fülszöveg is hirdeti:

„Briliáns szerelmes levél a futáshoz, ami segített leküzdeni a szorongást”

Én pedig bedőltem ennek. Igazából azt vártam, hogy majd tényleg egy brutális energiatöltetet kapok, amitől újra megjön a kedvem a futáshoz, amit a télen elkezdtem hanyagolni mindenféle mondvacsinált indokok miatt.

Sztori tájm: a nyáron ismét beleszerettem a futásba az egyik jó barátnőm hatására. Korábban is kedveltem ezt a sportot, viszont egy idő után érdeklődés hiányában abbahagytam. Most viszont úgy éreztem, hogy igenis ez az én sportom, imádom a futást, a társaságot, de amit a legjobban megszerettem benne, hogy képes volt kikapcsolni teljes mértékben. Nem figyeltem semmire, csak csacsogtunk a csajokkal, közben róttuk a kilométereket. Mikor első alkalommal elindultunk a csapattal, akkor 150 méter után égett a tüdőm, sajgott a lában, lélegzetem zihált, a világomat sem tudtam. De ahogy egyre többet jártam ki a társasággal futni, egyre könnyebben ment az egész. Hatalmas sikerélményt nyújtott, mikor meglett az első 3 km, nem sokra rá pedig az 5 km is. Utána pedig jöttek a különböző futófesztiválok, majd az ősz, mikor még kitartott a lelkesedés, végül beköszöntött a tél. Az évszak hozta magával a maga borongós hangulatát, utána ott volt a karácsony, a hideg, a pihenés, a sok felesleges zabálás, és a senki ember fia nem volt képes rávenni, hogy futócipőt húzzak, és kimozduljak a meleg házból. Majd megjelent ezt a könyv, és gondoltam: na, majd ez jól megmondja a tutit és újra kedvem lesz futni! Aztán elkezdtem olvasni, és az élettől is elment a kedvem…

Igen, jól olvastátok, nemhogy meghozta volna a kedvem a futáshoz, de kedvem lett volna az ereimet is felvágni. (Huhh, már előre látom, hogy a Kiadó fogja a fejét, és eldönti, hogy nekem aztán több könyvet nem biztosít, pedig most jön a legjobb.)

A könyv fele javarészt arról ír, hogy mi is az a szorongás, depresszió, egyéb mentálhigiénés probléma, milyen fajtái vannak, statisztika statisztika hátán, ami engem baromira nem érdekelt. Viszont mégis tovább olvastam, mert kíváncsi voltam az írónő életére, mert ezt is megismertem a sok száraz tény mellett. Inkább ezekre érdekeltek, és szerencsére a második fele a regénynek inkább erre fekteti a hangsúlyt.

Bella Mackie (forrás)

Bella, a könyv írója leírja, hogy miért és hogyan kezdett el futni. Mennyire félt a többi ember véleményétől, mégis hogyan volt képes leküzdeni a saját szorongását és korlátait. Számomra ez sokkal izgalmasabb volt, mert a sok szám, kutatás és statisztika között megtaláltam az embert, az élő, hús-vér embert, aki valódi érzésekkel és gondokkal küzd. Megtudtam Belláról, hogy elhagyta a férje, mert nem bír tovább élni vele a szorongása miatt, ami elhatalmasodott rajta. Hogyan küzdötte le önmagában azt, hogy kiment az emberek közé futni, ezzel elhagyva a fasort, vagyis a komfortzónáját. Később már felüdülés volt azt olvasni, hogy mennyire élvezte, hogy bejárja Londont a futásai során, és olyan helyeken is megfordult, ahol azelőtt nem járt. A futás által egy új világ nyílt meg a számára, mert sokkal jobban képes volt nyitni az új dolgok felé. Az ő példáját bárki képes követni, csak egy komoly elhatározás kell. Nem muszáj, hogy futni kezdjen az ember, csak próbáljon kilépni a biztonsági zónájából, mert általa olyan világ nyílik meg előtte, amit még csak nem is remél.

A regény második felében pedig nem csak az írónő, hanem még sok másik futó történetét is megismertem, és rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok egyedül a problémákkal. Hogy minden futónak vannak olyan napok az életében mikor nincs kedve kimenni futni, mikor annyira rosszul érzi magát, hogy legszívesebben emberek közé se menne. De végül mind megemberelte magát, és csak elindult futni, ezzel leküzdve önmagát és a gondjait. Mert a futás felszabadít! Ahogy korábban is írtam, azért imádok futni, mert kikapcsol. Nem kell a gondokra figyelni futás közben, csak tenni egyik lábunkat a másik után. Úgyhogy teljes mértékben elérte a célját a könyv: kizökkentett az önsajnálatból, és januárban ismét elkezdtem futni.

Összességében annak ellenére, hogy a regénnyel nem indult fényesen a viszonyunk, mégis hatalmasat csalódtam benne pozitívan. Sokszor gondolkoztam rajta, hogy olvasás után továbbajándékozom, de nem. Megtartom magamnak, azokra az időkre, mikor ismét kicsit megzuhanok és kell egy kis pozitív löket. Nem csak futáshoz, hanem az élet bármely terén.

Ajánlom azoknak, akik:

- szeretik az önsegítő könyveket;
- érdeklődnek a futás iránt, de nem tudják hogyan fogjanak bele;
- valamilyen mentális betegséggel küzdenek;
- szeretik a számokat és a tényeket.

Értékelésem: 5/ 4 csillag

Kedvenc idézetek:

„Nehéz hosszú távú terveket szőni, ha az ember még attól is retteg, hogy a sarki boltba elmenjen.”

„(…) a sport nem arról szól, hogy soványak legyünk, vagy úgy pattogjunk, mint egy gumilabda. Még csak nem is arról, hogy kimagaslóan jók legyünk a választott sportágban, hanem sok más, jóval fontosabb dologról – a fizikai és a mentális egészségről, a sikerélményről, a szocializálódásról, a stresszcsökkentésről.”

„Úgy léptem át a félelmeimet, amelyek belém kapaszkodtak, hogy először is felvettem a futócipőmet.”

„Valami olyasmit szeretnék megértetni, hogy a szorongás komplex, zavaros és sötét dolog. Nem csupán pánikrohamokról vagy a zsúfolt helyeken érzett iszonyról van szó – mert az efféle csip-csup dolgokat többnyire mindenki megérti –, hanem gyötrő megszállottságról, rémes gondolatokról, kimerítő kényszerképzetekről és rögeszmékről, fizikai rosszullétről, s mindennek a folyományaként mélységes szomorúságról.”

„Mindenki tegye csak, ami jólesik neki – ha ez épp egy maraton, hát nagyszerű. De ha csak körbefutjuk a háztömböt, amikor kezdünk beleragadni a depresszióba, az is éppilyen pompás.”

Read More

Cath Crowley: Szavak kékben

Fülszöveg: Rachel néhány éve beleszeretett Henry Jonesba. A költözésük előtti napon elrejtett egy szerelmeslevelet a kedvenc könyvébe a fiú családjának könyvesboltjában. Aztán várt. De Henry nem jelentkezett. Most, hogy Rachel visszatért a városba – és a könyvesboltba is –, együtt kell dolgoznia azzal a fiúval, akit a legszívesebben soha többé nem látna. De Rachelnek biztos pontokra van szüksége. A bátyja meghalt néhány hónapja, és Rachelből minden érzés kihalt. Míg Rachel és Henry egymás oldalán dolgoznak – könyvekkel, szerelmi történetekkel és lapok közé bújtatott levelekkel körülvéve –, reményt találnak egymásban. Hiszen az élet olykor kicsúszik az irányításunk alól, és kibírhatatlannak tűnik, a sorok közé írt szavak, a szerelem és egy második esély mégis elég lehet. Díjnyertes könyvek-sorozatunkban olyan köteteket jelentetünk meg, melyek rangos ifjúsági irodalmi elismerésben részesültek. Indie Book Awards for Young Adult fiction 2017 A Winner of the Prime Minister’ Literary Awards for Young Adult Fiction 2017

Könyvinformációk:

Kiadó: Menő Könyvek
Oldalszám: 272 oldal
Kötés: Keménytáblás
Fordította: Molnár-Hartinger Emese
Megjelenés időpontja: 2019. szeptember 26.
Műfaj: romantikus
Függővég: nem
Sorozat: -
ITT megvásárolható

Véleményem:

A recenziós példányt köszönöm szépen a Menő Könyveknek!

A Szavak kékben könyv több, mint egy romantikus, ifjúsági regény. Olyan témákat dolgoz fel, amikről igenis beszélni kell a fiatalokkal. Mikor belekezdtem az olvasásba, rögtön magával ragadott a mélabús hangulata, ami az elején uralkodott és azonnal kíváncsivá is tett, hogy mi ennek az oka.

A történet két fiatalról szól, Rachelről és Henryről, akik próbálják túlélni a felnőtté vélést a maguk módján. Rachel egy depresszív lány, és próbálja titkolni, hogy mi történt vele, miután elhagyta a várost, ahol gyerekkora nagy részét töltötte, majd mégis visszaköltözött. A régi barátai mind örültek neki, hogy visszatért, de azt nem gondolták, hogy egy teljesen más lánnyal találják magukat szemben, mint aki elment. Henry pedig Rachel legjobb barátja, lelki társa, mindene, de nem túl rózsás viszonyban váltak el egymástól, mikor Rachel elköltözött. Közben Henry is újra felépítette a Rachel nélküli életét, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel járt. Majd mikor a lány visszatért a városba minden seb feltépődött, a titkokra fény derült, végül pedig minden kocka a helyére került.

Vegyes érzésekkel csuktam be a könyvet az utolsó lap elolvasása után. Ahogy egyre mélyebbre kerültem én is a szavak tengerében, összezavarodtam Rachellel és Henryvel együtt, de végül fellélegezve bukkantunk a felszínre. A regényben komoly témák kerülnek a reflektorfénybe: a halál elfogadása, és a gyász feldolgozása. Úgy gondolom, hogy kell ezekről beszélni a fiatalokkal, hiszen tudniuk kell, hogy mindig van segítség, nem kell maguk megoldani a gondjaikat. Ott vannak a barátaik, a szüleik, akikre bármikor támaszkodhatnak, és nem csak abban, hogyan dolgozzák fel a halált, hanem bármiben. Tudom, minden tinédzser maga akarja megoldani a problémákat, mert már felnőttek, pedig még csak a szélén vannak a felnőtté válásnak.

A karakterek érdekesek voltak, kicsit sajnáltam, hogy csak annyit ismertem meg belőlük, szívesen olvastam volna még Henry testvérétől, Georgeról, és Rachel testvéréről is Calról. Örülnék neki, ha az írónő úgy döntene, hogy mondjuk megírja Rachel történet is, hogy mitől lett olyan amilyen, nem pedig csak kis morzsákat mutatna meg belőle. Henry és Rachel karaktere érdekes volt. Érezni lehetett rajtuk, hogy sokat őrlődnek, néha gyerekesen viselkedtek, néha pedig képesek voltak elővenni felnőtt énjüket. Pont így éreztem magam tiniként: sose tudtam, hogy mi a jó döntés, szerettem volna egyszerre gyerek és felnőtt is lenni.

Ami nagyon tetszett a könyvben, hogy a karakterek könyveken keresztül kommunikálnak egymással. Amit nem tudtak/nem volt erejük egymás szemébe mondani, azt a Henry és családja könyvesboltjában található Üzenetek Könyvtárában elhelyezett könyvekben hagyott levelekkel, üzenetekkel mondták el. Ennek a Könyvtárnak köszönhetően sok új művet felfedeztem, illetve kedvet kaptam az elolvasásuknak. Úgyhogy lassan nekiesem a Felhőatlasznak.

Ami viszont nem tetszett a regényben, hogy maradt egy hiányérzetem. Kicsit többet vártam volna a cselekménytől, olyan befejezetlennek éreztem. Sokkal több potenciál rejlett benne, mint amennyit kihozott az írónő belőle. Viszont kezdeti lökésnek, hogy a fiatalok felismerjék: nem kell annyira begubózniuk magukba, arra tökéletes.

Nem minden esetben térek ki a borítóra, de ennél a kötetnél meg kell tennem. A Kiadó remek munkát végzett a kemény kötéssel és a borítótervvel, bár kicsit sajnálom, hogy a magyar cím nem lett annyira mély, mint az eredeti, ami a Words in Deep Blue címet viseli. Mivel nem tudtam, hogy ezt a borítót a Kiadóban dolgozó grafikus hozta össze vagy egy másik kiadás terveit vette meg a Menő Könyvek. Ezért ránéztem a GoodReades profiljára a könyvnek, ahol ugyan nem biztos, hogy az összes kiadás megtalálható, de elég sok fellelhető. A kiadások borítót nézegetve pedig úgy döntöttem, hogy megmutatom Nektek a kedvenceim, ami remekül tükrözi a regény történetét és hangulatát.

Az első három borító az ausztráliai kiadásokhoz készültek, a negyedik a német borító, az utolsó pedig Franciaországban megjelent borító

Összességében az értékelés megírását követően sem igazán tudom eldönteni, hányadán is állok a regénnyel. Abban viszont biztos vagyok, hogy mindenkinek ajánlom olvasásra, hiszen egy magával ragadó történetet adott az írónő az Olvasóknak.

Ajánlom azoknak, akik:

- szeretnének elmerülni a tini létbe és gondjaikba;
- komolyabb témájú könyvet keresnek;
- egy kis romantikára vágynak;
- kíváncsiak, mi is az az Üzenetek Könyvtára.

Értékelésem: 5/4 csillag

Kedvenc karakter(ek): George Jones
Kedvenc jelenet(ek): a könyvekben található levelek
Kedvenc idézetek:

„– Ráadásul most nincs semmi, amiért fel kellene kelnem – nyúlok a zacskóba.
– Senkinek sincs indoka, hogy felkeljen. Az élet értelmetlen. Mégis mindenki felkel. Így működik az emberi faj – mondja, és kávét nyom a kezembe.
– Nem tetszik, ahogy az emberi faj működik.
– Senkinek sem tetszik.”

„Mi vagyunk a könyvek, amiket olvasunk, és minden dolog, amit szeretünk.”

„– Ha mindenki feladná, amit szeret, rögtön azután, hogy rosszra fordulnak a dolgok, akkor ez egy borzalmas világ lenne – fejti ki apa.”

„– Ő a lelki társam – közlöm vele.
– Akkor nagyon aggódom a lelkedért – feleli, aztán megy, hogy kiszolgálja a többi vendéget.”

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More