Colleen Hoover: Too Late – Túl késő

Fülszöveg: Sloan a poklok poklát is megjárná azokért, akiket szeret. És meg is teszi, minden egyes nap. Amikor azonban rádöbben, hogy valójában börtönben él a veszélyes, erkölcstelen és züllött Asa Jackson mellett, Sloan kész bármit megtenni azért, hogy szabaduljon szorult helyzetéből. Akár a testi épségét is kockára tenné, aminek senki sem állhat az útjába. Senki, kivéve Cartert. Asa életében Sloan a legjobb dolog. És Asa szerint Sloan életében ő a legjobb dolog. A lány nem nézi jó szemmel Asa züllött életmódját, pedig a srác szerint, ő csak azt teszi, amit tennie kell, ha mindig egy lépéssel az üzletfelei előtt akar járni. Mindent megtesz annak érdekében is, hogy egy lépéssel Sloan előtt járjon. Senki sem állhat az útjába. Senki, kivéve Cartert. Az év legmegrázóbb regénye arról, meddig élhetünk és hogyan szabadulhatunk egy bántalmazó kapcsolatból. Ismerd meg Sloan példaértékű sorsát!

 Könyvinformációk:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 468 oldal
Kötés: puhatáblás
Fordította: Mergl-Kovács Bernadett
Megjelenés időpontja: 2018. december 11.
Függővég: -
Sorozat: -
Műfaj: romantikus, erotikus

Véleményem:

Már egy ideje befejeztem a regényt, de még mindig nem vagyok képes egy normális összegzést írni róla. Annyit elmondhatok, hogy ez az első könyv, amit nem tudok csillagozni, mert a témája elég kemény, és úgy érzem, ha csillagoznám, akkor azzal kifejezném tetszésem vagy nem tetszésem a cselekmény felé is, ami hááát, elég vegyes érzéseket keltettek bennem. Úgyhogy ne haragudjatok, de ezt a részt most ki fogom hagyni. Na, ha már így megtörtént ez a szép kis felvezetés, ki is fejtem bővebben véleményem Colleen Hoover: Too Late – Túl késő könyvéről.

A cselekmény eléggé megrázott. Keményen helyt kap benne a nők elleni erőszak, ami sokszor olyan részletesen le van írva, mintha CoHo-t érte volna már hasonló. Ezért is imádom az írónőt, mert annyira realisztikusan tud ábrázolni mindent, hogy elhiszem, része volt az összes olyan dologban, amit leír. Ebben az esetben is ez történt és csak kerekedett a szeme, hogy miért ismeri ennyire jól az efféle kapcsolatokat, amibe belekeverte a főszereplőit: Sloant és Asát.

A történet tökéletesen mutatja be a mérgező kapcsolatokat. Sloan és Asa karakterei nem teljesen ép lelkűek, ezért is találtak egymásra. Mindkettejük szörnyű környezetben nőttek fel, amiknek meglettek a hatásai. Sloan naiv lett, mégis erősnek érzi magát, a helyén van a szíve, ennek ellenére egy kis kedvesség és odafigyelés után elolvad. Asa viszont az ellentétévé vált a hátrányos gyerekkora által. Rájött miként uralkodhat az embereken, mit kell ahhoz tennie, hogy tökéletesen kiépítsen egy olyan imázst maga köré, hogy mindenki áhítattal (vagy félelemmel) tekintsen rá. Mikor pedig ezt a két megtört lelket összesodorta a szél, egy iszonyatosan szörnyű kapcsolat jött létre. Persze sokkal több van mindkét karakter mögött, mert az írónő remekül felépíti a hátteret is, így nem marad az Olvasóban kétség, hogy miként történhetett meg az az annyi minden, ahová az egész fajult.

Viszont nem csupán negatív dolgok kapnak helyet a regényben, de nekem főleg ezek maradtak meg, akkora benyomást tettek rám. Meg gondolom azért, mert a sok kegyetlenség után nehéz volt elhinni, hogy Sloan képes révbe érni, és boldogan folytatni az életét megmentője mellett. De igen, a könyv vége, mint minden Colleen Hoover könyv, ez is happy enddel zárul, csak előtte sokkal több lelki és fizikai terroron keresztül mennek át a karakterek, mint ahogy azt megszoktuk az írónőtől.

Ahogy azt már az elején is megemlítettem: nagyon realisztikusan ábrázolja a torzult elmét CoHo. Ha valaki egészséges lelki világgal rendelkezik, az olvasás közben folyamatosan azt mondogatja, hogy már rég el kellett volna hagynia Sloannak Asát, de sajnos, ahogy a regényben is, a valóságban is nagyon nehéz. Az a nő, aki egy bántalmazó kapcsolatban él, sokszor annyira le van építve lelkileg, hogy ő maga is elhiszi: nem ér a párja nélkül fabatkát sem. Ezért kell egy olyan illető, aki képes lelkileg egy kicsit támogatni, hogy újra erőre kapjon a bántalmazott, és képes legyen minden félelem nélkül otthagyni az agresszív felet.

Sajnos volt alkalmam több olyan nővel beszélgetni a munkahelyemen, akik valamilyen úton-módon, de belekeveredtek egy ilyen kapcsolatba. Tudatlan elmémmel kapásból rávágtam, hogy az első pofon után otthagytam volna, de… és itt jön a mókás rész. De nem voltak képesek megtenni, a fent említett ok miatt: lelkileg már annyira kiégtek, hogy nem éreztek magukban annyit, hogy (le)lépjenek. Aztán szépen lassan beláttam én is, hogy igen, nulla önbizalommal nehéz bármerre is mennie az ember lányának.

Ha bárkit is érdekel ez a súlyos probléma, >EZEN< az oldalon nagyszerűen le van írva a bántalmazás mikéntje. FONTOS ERRŐL BESZÉLNI ÉS FONTOS SEGÍTSÉGET NYÚJTANI HA VALAKIN FELISMERJÜK A BÁNTALMAZÁS BÁRMILYEN NYOMAIT legyen az lelki vagy testi sérülés. Ha pedig Te vagy az érintett, ne félj segítséget kérni! Ezt a 06-80-505-101 segélykérő telefonszámon meg tudod tenni.

Összességében egy tökéletesen megírt könyvet kaptam, aminek a vége elég cukorszirupos kókusztortára sikerült. Viszont a sok sérelem után kell az Olvasó lelkének is ez a boldogság, ami kijutott a végére. Pici off: én már a Rázós könyvek szekcióba soroltam volna ezt a könyvet, de mondom ezt úgy, hogy még nem olvastam egyet sem azok körül, de tudom nagyjából milyenek.

Ajánlom azoknak, akik:

- nem rettennek meg egy kis nemi erőszaktól;
- felnőtt olvasók!
- szeretik Colleen Hoover írásait.

Kedvenc idézetek:

„Így talál ránk a szerelem… tragédiák közepette.”

„A világ nem tartozik nekünk semmivel. Elfogadjuk, amit kapunk, és megpróbálunk kezdeni vele valamit.”

„Azt hiszem, ez a különbség egy rosszul és egy jól működő kapcsolat között. Az előbbinél úgy érzed, hogy egy vasmacskához vagy láncolva… az utóbbinál pedig mintha repülnél.”

„Mindenki megérdemli, hogy megtapasztalja az igazi törődést, legfőképp a szülei részéről, akiknek az életét köszönheti.”

„Nem azt mondta, hogy hágj meg. Faszom, azt mondta, hogy Carter!”

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Cath Crowley: Szavak kékben

Fülszöveg: Rachel néhány éve beleszeretett Henry Jonesba. A költözésük előtti napon elrejtett egy szerelmeslevelet a kedvenc könyvébe a fiú családjának könyvesboltjában. Aztán várt. De Henry nem jelentkezett. Most, hogy Rachel visszatért a városba – és a könyvesboltba is –, együtt kell dolgoznia azzal a fiúval, akit a legszívesebben soha többé nem látna. De Rachelnek biztos pontokra van szüksége. A bátyja meghalt néhány hónapja, és Rachelből minden érzés kihalt. Míg Rachel és Henry egymás oldalán dolgoznak – könyvekkel, szerelmi történetekkel és lapok közé bújtatott levelekkel körülvéve –, reményt találnak egymásban. Hiszen az élet olykor kicsúszik az irányításunk alól, és kibírhatatlannak tűnik, a sorok közé írt szavak, a szerelem és egy második esély mégis elég lehet. Díjnyertes könyvek-sorozatunkban olyan köteteket jelentetünk meg, melyek rangos ifjúsági irodalmi elismerésben részesültek. Indie Book Awards for Young Adult fiction 2017 A Winner of the Prime Minister’ Literary Awards for Young Adult Fiction 2017

Könyvinformációk:

Kiadó: Menő Könyvek
Oldalszám: 272 oldal
Kötés: Keménytáblás
Fordította: Molnár-Hartinger Emese
Megjelenés időpontja: 2019. szeptember 26.
Műfaj: romantikus
Függővég: nem
Sorozat: -
ITT megvásárolható

Véleményem:

A recenziós példányt köszönöm szépen a Menő Könyveknek!

A Szavak kékben könyv több, mint egy romantikus, ifjúsági regény. Olyan témákat dolgoz fel, amikről igenis beszélni kell a fiatalokkal. Mikor belekezdtem az olvasásba, rögtön magával ragadott a mélabús hangulata, ami az elején uralkodott és azonnal kíváncsivá is tett, hogy mi ennek az oka.

A történet két fiatalról szól, Rachelről és Henryről, akik próbálják túlélni a felnőtté vélést a maguk módján. Rachel egy depresszív lány, és próbálja titkolni, hogy mi történt vele, miután elhagyta a várost, ahol gyerekkora nagy részét töltötte, majd mégis visszaköltözött. A régi barátai mind örültek neki, hogy visszatért, de azt nem gondolták, hogy egy teljesen más lánnyal találják magukat szemben, mint aki elment. Henry pedig Rachel legjobb barátja, lelki társa, mindene, de nem túl rózsás viszonyban váltak el egymástól, mikor Rachel elköltözött. Közben Henry is újra felépítette a Rachel nélküli életét, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel járt. Majd mikor a lány visszatért a városba minden seb feltépődött, a titkokra fény derült, végül pedig minden kocka a helyére került.

Vegyes érzésekkel csuktam be a könyvet az utolsó lap elolvasása után. Ahogy egyre mélyebbre kerültem én is a szavak tengerében, összezavarodtam Rachellel és Henryvel együtt, de végül fellélegezve bukkantunk a felszínre. A regényben komoly témák kerülnek a reflektorfénybe: a halál elfogadása, és a gyász feldolgozása. Úgy gondolom, hogy kell ezekről beszélni a fiatalokkal, hiszen tudniuk kell, hogy mindig van segítség, nem kell maguk megoldani a gondjaikat. Ott vannak a barátaik, a szüleik, akikre bármikor támaszkodhatnak, és nem csak abban, hogyan dolgozzák fel a halált, hanem bármiben. Tudom, minden tinédzser maga akarja megoldani a problémákat, mert már felnőttek, pedig még csak a szélén vannak a felnőtté válásnak.

A karakterek érdekesek voltak, kicsit sajnáltam, hogy csak annyit ismertem meg belőlük, szívesen olvastam volna még Henry testvérétől, Georgeról, és Rachel testvéréről is Calról. Örülnék neki, ha az írónő úgy döntene, hogy mondjuk megírja Rachel történet is, hogy mitől lett olyan amilyen, nem pedig csak kis morzsákat mutatna meg belőle. Henry és Rachel karaktere érdekes volt. Érezni lehetett rajtuk, hogy sokat őrlődnek, néha gyerekesen viselkedtek, néha pedig képesek voltak elővenni felnőtt énjüket. Pont így éreztem magam tiniként: sose tudtam, hogy mi a jó döntés, szerettem volna egyszerre gyerek és felnőtt is lenni.

Ami nagyon tetszett a könyvben, hogy a karakterek könyveken keresztül kommunikálnak egymással. Amit nem tudtak/nem volt erejük egymás szemébe mondani, azt a Henry és családja könyvesboltjában található Üzenetek Könyvtárában elhelyezett könyvekben hagyott levelekkel, üzenetekkel mondták el. Ennek a Könyvtárnak köszönhetően sok új művet felfedeztem, illetve kedvet kaptam az elolvasásuknak. Úgyhogy lassan nekiesem a Felhőatlasznak.

Ami viszont nem tetszett a regényben, hogy maradt egy hiányérzetem. Kicsit többet vártam volna a cselekménytől, olyan befejezetlennek éreztem. Sokkal több potenciál rejlett benne, mint amennyit kihozott az írónő belőle. Viszont kezdeti lökésnek, hogy a fiatalok felismerjék: nem kell annyira begubózniuk magukba, arra tökéletes.

Nem minden esetben térek ki a borítóra, de ennél a kötetnél meg kell tennem. A Kiadó remek munkát végzett a kemény kötéssel és a borítótervvel, bár kicsit sajnálom, hogy a magyar cím nem lett annyira mély, mint az eredeti, ami a Words in Deep Blue címet viseli. Mivel nem tudtam, hogy ezt a borítót a Kiadóban dolgozó grafikus hozta össze vagy egy másik kiadás terveit vette meg a Menő Könyvek. Ezért ránéztem a GoodReades profiljára a könyvnek, ahol ugyan nem biztos, hogy az összes kiadás megtalálható, de elég sok fellelhető. A kiadások borítót nézegetve pedig úgy döntöttem, hogy megmutatom Nektek a kedvenceim, ami remekül tükrözi a regény történetét és hangulatát.

Az első három borító az ausztráliai kiadásokhoz készültek, a negyedik a német borító, az utolsó pedig Franciaországban megjelent borító

Összességében az értékelés megírását követően sem igazán tudom eldönteni, hányadán is állok a regénnyel. Abban viszont biztos vagyok, hogy mindenkinek ajánlom olvasásra, hiszen egy magával ragadó történetet adott az írónő az Olvasóknak.

Ajánlom azoknak, akik:

- szeretnének elmerülni a tini létbe és gondjaikba;
- komolyabb témájú könyvet keresnek;
- egy kis romantikára vágynak;
- kíváncsiak, mi is az az Üzenetek Könyvtára.

Értékelésem: 5/4 csillag

Kedvenc karakter(ek): George Jones
Kedvenc jelenet(ek): a könyvekben található levelek
Kedvenc idézetek:

„– Ráadásul most nincs semmi, amiért fel kellene kelnem – nyúlok a zacskóba.
– Senkinek sincs indoka, hogy felkeljen. Az élet értelmetlen. Mégis mindenki felkel. Így működik az emberi faj – mondja, és kávét nyom a kezembe.
– Nem tetszik, ahogy az emberi faj működik.
– Senkinek sem tetszik.”

„Mi vagyunk a könyvek, amiket olvasunk, és minden dolog, amit szeretünk.”

„– Ha mindenki feladná, amit szeret, rögtön azután, hogy rosszra fordulnak a dolgok, akkor ez egy borzalmas világ lenne – fejti ki apa.”

„– Ő a lelki társam – közlöm vele.
– Akkor nagyon aggódom a lelkedért – feleli, aztán megy, hogy kiszolgálja a többi vendéget.”

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Colleen Hoover – Tarryn Fisher: Never never – Soha, de soha 1-3. (Never never 1-3.)

Fülszöveg: Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts! Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni. Ma délelőtt óta vadidegenek. A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen. Ne habozz! Imádni fogod.

Könyvinformációk:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Magyar megjelenés éve: 2016
Oldalszám: 174 oldal
Kötés: Puhatáblás
Fordította: Kamper Gergely
Sorozat: Never never
Függővég: igen
Műfaj: romantikus

Fülszöveg: Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts! Silas versenyt fut az idővel, ahogy egyre több igazságra derül fény, miközben más szálak összekuszálódni látszanak. Ráadásul most már magasabb a tét, ahogy Silas kezéből egyre inkább kicsúszik az irányítás, és mások kezdik gyanúsnak találni a viselkedését. Charlie bajban van, így hát neki kell áthidalnia a szakadékot a múltjuk és a jelenük között. Mert valahol a „szeretlek”-ek meg a „soha, de sohá”-k között ott rejtőzik az igazság, amiről egyelőre elképzelésük sincs, mégis meg kell találniuk.

Könyvinformációk:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Magyar megjelenés éve: 2017
Oldalszám: 116 oldal
Kötés: Puhatáblás
Fordította: Matyola Melinda
Sorozat: Never never
Függővég: igen
Műfaj: romantikus

Fülszöveg: Tudod, ki voltál valaha és ki akarsz lenni a jövőben? Silas Nash és Charlize Wynwood kénytelen elmélyedni a múltban, hogy megoldják saját rejtélyeiket. Versenyt futnak az idővel, hogy megtalálják a szükséges válaszokat, mielőtt mindent elveszítenek. Vajon vissza tudják szerezni, ami egyszer már az övék volt? Visszakaphatják-e a régi énjüket?

Könyvinformációk:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Magyar megjelenés éve: 2018
Oldalszám: 106 oldal
Kötés: Puhatáblás
Fordította: Matyola Melinda
Sorozat: Never never
Függővég: nem
Műfaj: romantikus

Véleményem:

A Never never sorozatot most egy kicsit rendhagyó módon fogom értékelni, mert egyszerre mind a három könyv kibeszélésre kerül. A sorozatot az Éltető víz! projekt apropójából fejeztem be, mert tavaly már elolvastam az első részt, viszont nem vitt rá a lélek, hogy folytassam Ezt is kifejtem nemsokára bővebben.

Szóóóval, a cselekményben találkoztam 1, azaz egy darab Charlie lánnyal, és szintén 1, azaz egy darab Silas sráccal, akiknek a szerencsétlen történetét mindkét alany szemszögén keresztül követni tudtam. Fogalmam sem volt, hogy kicsodák ők, ahogy ők maguk sem tudták ezt, és velük együtt ismertem meg a múltjukat és az életüket. Kicsit érdekesen kezdődik a regény, mert a két főszereplő konkrétan a saját nevére sem emlékszik, egyszer csak arra eszméltek, hogy az iskolában vannak, és mindenki furcsán néz rájuk. Majd mikor tisztázzák, hogy mindketten amnéziásak elkezdődik a verseny az idővel az emlékeikért.

Az első kötetben szinte csak az alapinformációkat kaptam meg, ami vajmi kevés volt ahhoz, hogy megismerjem Silas és Charlie párosát. Arra sikeresen rájöttem a két jómadárral együtt, hogy nagyon fontosak voltak egymásnak, de egy múltbeli történés szétválasztotta őket. Sajnos ez a sötétben tapogatózás nem igazán jött be nekem, mert semmi olyan érdemleges információval nem lettem gazdagabb, amire azt mondtam volna, hogy Ez az! Végre valami, amivel közelebb kerültem a megoldáshoz. Sajnos a cselekmény pedig pont a legizgalmasabb résznél ért véget, és ez nem csigázott fel, hogy azon nyomba kezembe vegyen a második részét. Ezért is kellett majd fél év, mire újra nekiugrottam a sorozatnak, és azt is csak azért tettem meg, mert imádom CoHo-t, Tarryn munkásságával pedig csak most ismerkedem, de imádom a csípős stílusát és a humorát, és bíztam benne, hogy valami zseniálisat fognak majd ketten összehozni a végére.

A második kötet érdekes módon ez a rész nem egy átvezető rész, ahogy az megszokott a trilógiáknál, mert sokkal több információt kaptam mindenről, mint az első kötetben, de főleg Silasról, hiszen ez az ő könyve, nagyon kevés szerephez jut Charlie. Ami nem is baj, mert ebben a részben elég idegbeteg, mégis fontos dolgokat tudunk meg azokból a picike részekből is, amíg szerephez jut. Sokkal jobban bejött ez a könyv, mert kezdett a köd feloszlani, így lassan látni lehetett az a bizonyos fényt az alagút végén.

A harmadik kötetben pedig lehull a lepel minden titokról, minden kis puzzle darab a helyére kerül, meg mindenféle ehhez hasonló szófordulat. Szóval Charlie és Silas meglelik a kulcsot az amnéziájuk okára, aminek köszönhetően vissza is nyerik az összes elfelejtett dolgot. Rájönnek, hogy milyen fontosak egymásnak, mennyire hülyék voltak, hogy hagyták a tökéletes kapcsolatukat tönkretenni holmi külső nyomásra, és hogy az univerzum is egymásnak teremtették őket. Igen, eljő’ a happy end, mindenki boldog lesz, nagy pusziszkodás, és… a végére egy csattanó, aminél mindenkinek tátva marad a szája!

Charlie karaktere érdekes volt, mert az első kötethez képest rengeteget fejlődött. Képes volt felismerni, hogy milyen szenyó volt azelőtt, hogy elvesztették az emlékeiket, majd tett azért, hogy megváltoztassa a róla kialakult véleményt.

Silas pedig végig Silas maradt, az ábrándjaival, és azzal, ahogy a szívére hallgatott.

Összességében baromira élveztem a sok hülyeséget, amit Charlie és Silas képesek voltak véghezvinni csupán azért, hogy újra emlékezzenek. Viszont annyira mégsem nyerte el a tetszésem, mert sok dologra nem kaptam kielégítő választ. Egy limonádénak elmegy, viszont sokkal többre vágytam, így sajnos csalódtam a könyvekben.

Ajánlom azoknak, akik:

- mindhárom kötet birtokában vannak, mert frusztrálóak a függővégek;
- bírják a függővégeket;
- nem bánják, ha egy történet kicsit kusza;

- bírják az írónők stílusait. 

 

Értékelésem: a három kötet együtt: 5/3,5 csillag

Kedvenc karakter(ek): Silas
Kedvenc jelenet(ek): mikor a leveleket és naplóbejegyzéseket bogarászták
Kedvenc idézetek:

„Rémisztő, ha az ember nem tudja, kicsoda, és még rémisztőbb belegondolni, hogy talán tévesen rakja össze a darabkákat.” (Soha, de soha 1.)

„– Szerintem földönkívüliek lehetünk – mondom. – Ezért nincsenek meg Charlie és Silas emlékei. Viszont a fejünkben lévő chipek miatt olyasmiket tudunk, hogy mi az a Google meg a Tetris.
– Akkor átkeresztelhetlek E.T.-re?” (Soha, de soha 1.)

„Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts!” (Soha, de soha 1.)

„Ha hinnem kell a sárkányokban ahhoz, hogy megtaláljam Charlie-t, akkor én leszek az első, aki karddal a kezében száll szembe a tűzokádó szörnyetegekkel.” (Soha, de soha 2.)

„Nem hozzád érni furcsábbnak tűnik, mint hozzád érni.” (Soha, de soha 2.)

„Soha ne hidd azt nagy makacsságodban, hogy a csók hiba volt.
Sose felejtsd el, mit éreztél, amikor az ajkam az ajkadhoz ért.
Azt akarom, hogy mindig vágyakozz a csókom után.
Sose felejtsd el, hogyan húztál magadhoz arra vágyva, hogy úgy érezd, mintha az én szívem a te mellkasodban dobogna.
A jövőben sose menekülj el a csókom elöl, amikor a nevetésedet hallva megint eggyé akarok válni veled.
Mindig azt akard, hogy úgy öleljelek, mint tegnap.
Soha ne felejtsd el, hogy engem csókoltál meg először. Soha ne felejtsd el, hogy téged foglak utoljára megcsókolni.
Mindig szeress engem, soha ne hagyd abba.
Soha ne hagyd abba, Charlie!
Soha ne felejts!
Silas” (Soha, de soha 2.)

„A sors lelkünk mágneseként vonzza hozzánk azokat az embereket, helyeket és dolgokat, amelyekhez tartozunk.” (Soha, de soha 3.)

„– (…) Nem tagadhatjuk meg azokat az embereket, akik a múltban voltunk, Charlie. Az viszont rajtunk múlik, hogy kik leszünk mostantól.” (Soha, de soha 3.)

„A felnőttek szeretnek úgy tenni, mintha a mi érzéseink nem lennének olyan mélyek és fontosak, mint az övéik, mintha mi túl fiatalok volnánk ahhoz, hogy tudjuk, mit akarunk. Szerintem mi ugyanarra vágyunk, mint ők. Hogy találjunk valakit, aki hisz bennünk. Aki mellettünk áll, és aki miatt kevésbé érezzük magunkat magányosnak.” (Soha, de soha 3.)

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More