Colleen Hoover: Too Late – Túl késő

Fülszöveg: Sloan a poklok poklát is megjárná azokért, akiket szeret. És meg is teszi, minden egyes nap. Amikor azonban rádöbben, hogy valójában börtönben él a veszélyes, erkölcstelen és züllött Asa Jackson mellett, Sloan kész bármit megtenni azért, hogy szabaduljon szorult helyzetéből. Akár a testi épségét is kockára tenné, aminek senki sem állhat az útjába. Senki, kivéve Cartert. Asa életében Sloan a legjobb dolog. És Asa szerint Sloan életében ő a legjobb dolog. A lány nem nézi jó szemmel Asa züllött életmódját, pedig a srác szerint, ő csak azt teszi, amit tennie kell, ha mindig egy lépéssel az üzletfelei előtt akar járni. Mindent megtesz annak érdekében is, hogy egy lépéssel Sloan előtt járjon. Senki sem állhat az útjába. Senki, kivéve Cartert. Az év legmegrázóbb regénye arról, meddig élhetünk és hogyan szabadulhatunk egy bántalmazó kapcsolatból. Ismerd meg Sloan példaértékű sorsát!

 Könyvinformációk:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 468 oldal
Kötés: puhatáblás
Fordította: Mergl-Kovács Bernadett
Megjelenés időpontja: 2018. december 11.
Függővég: -
Sorozat: -
Műfaj: romantikus, erotikus

Véleményem:

Már egy ideje befejeztem a regényt, de még mindig nem vagyok képes egy normális összegzést írni róla. Annyit elmondhatok, hogy ez az első könyv, amit nem tudok csillagozni, mert a témája elég kemény, és úgy érzem, ha csillagoznám, akkor azzal kifejezném tetszésem vagy nem tetszésem a cselekmény felé is, ami hááát, elég vegyes érzéseket keltettek bennem. Úgyhogy ne haragudjatok, de ezt a részt most ki fogom hagyni. Na, ha már így megtörtént ez a szép kis felvezetés, ki is fejtem bővebben véleményem Colleen Hoover: Too Late – Túl késő könyvéről.

A cselekmény eléggé megrázott. Keményen helyt kap benne a nők elleni erőszak, ami sokszor olyan részletesen le van írva, mintha CoHo-t érte volna már hasonló. Ezért is imádom az írónőt, mert annyira realisztikusan tud ábrázolni mindent, hogy elhiszem, része volt az összes olyan dologban, amit leír. Ebben az esetben is ez történt és csak kerekedett a szeme, hogy miért ismeri ennyire jól az efféle kapcsolatokat, amibe belekeverte a főszereplőit: Sloant és Asát.

A történet tökéletesen mutatja be a mérgező kapcsolatokat. Sloan és Asa karakterei nem teljesen ép lelkűek, ezért is találtak egymásra. Mindkettejük szörnyű környezetben nőttek fel, amiknek meglettek a hatásai. Sloan naiv lett, mégis erősnek érzi magát, a helyén van a szíve, ennek ellenére egy kis kedvesség és odafigyelés után elolvad. Asa viszont az ellentétévé vált a hátrányos gyerekkora által. Rájött miként uralkodhat az embereken, mit kell ahhoz tennie, hogy tökéletesen kiépítsen egy olyan imázst maga köré, hogy mindenki áhítattal (vagy félelemmel) tekintsen rá. Mikor pedig ezt a két megtört lelket összesodorta a szél, egy iszonyatosan szörnyű kapcsolat jött létre. Persze sokkal több van mindkét karakter mögött, mert az írónő remekül felépíti a hátteret is, így nem marad az Olvasóban kétség, hogy miként történhetett meg az az annyi minden, ahová az egész fajult.

Viszont nem csupán negatív dolgok kapnak helyet a regényben, de nekem főleg ezek maradtak meg, akkora benyomást tettek rám. Meg gondolom azért, mert a sok kegyetlenség után nehéz volt elhinni, hogy Sloan képes révbe érni, és boldogan folytatni az életét megmentője mellett. De igen, a könyv vége, mint minden Colleen Hoover könyv, ez is happy enddel zárul, csak előtte sokkal több lelki és fizikai terroron keresztül mennek át a karakterek, mint ahogy azt megszoktuk az írónőtől.

Ahogy azt már az elején is megemlítettem: nagyon realisztikusan ábrázolja a torzult elmét CoHo. Ha valaki egészséges lelki világgal rendelkezik, az olvasás közben folyamatosan azt mondogatja, hogy már rég el kellett volna hagynia Sloannak Asát, de sajnos, ahogy a regényben is, a valóságban is nagyon nehéz. Az a nő, aki egy bántalmazó kapcsolatban él, sokszor annyira le van építve lelkileg, hogy ő maga is elhiszi: nem ér a párja nélkül fabatkát sem. Ezért kell egy olyan illető, aki képes lelkileg egy kicsit támogatni, hogy újra erőre kapjon a bántalmazott, és képes legyen minden félelem nélkül otthagyni az agresszív felet.

Sajnos volt alkalmam több olyan nővel beszélgetni a munkahelyemen, akik valamilyen úton-módon, de belekeveredtek egy ilyen kapcsolatba. Tudatlan elmémmel kapásból rávágtam, hogy az első pofon után otthagytam volna, de… és itt jön a mókás rész. De nem voltak képesek megtenni, a fent említett ok miatt: lelkileg már annyira kiégtek, hogy nem éreztek magukban annyit, hogy (le)lépjenek. Aztán szépen lassan beláttam én is, hogy igen, nulla önbizalommal nehéz bármerre is mennie az ember lányának.

Ha bárkit is érdekel ez a súlyos probléma, >EZEN< az oldalon nagyszerűen le van írva a bántalmazás mikéntje. FONTOS ERRŐL BESZÉLNI ÉS FONTOS SEGÍTSÉGET NYÚJTANI HA VALAKIN FELISMERJÜK A BÁNTALMAZÁS BÁRMILYEN NYOMAIT legyen az lelki vagy testi sérülés. Ha pedig Te vagy az érintett, ne félj segítséget kérni! Ezt a 06-80-505-101 segélykérő telefonszámon meg tudod tenni.

Összességében egy tökéletesen megírt könyvet kaptam, aminek a vége elég cukorszirupos kókusztortára sikerült. Viszont a sok sérelem után kell az Olvasó lelkének is ez a boldogság, ami kijutott a végére. Pici off: én már a Rázós könyvek szekcióba soroltam volna ezt a könyvet, de mondom ezt úgy, hogy még nem olvastam egyet sem azok körül, de tudom nagyjából milyenek.

Ajánlom azoknak, akik:

- nem rettennek meg egy kis nemi erőszaktól;
- felnőtt olvasók!
- szeretik Colleen Hoover írásait.

Kedvenc idézetek:

„Így talál ránk a szerelem… tragédiák közepette.”

„A világ nem tartozik nekünk semmivel. Elfogadjuk, amit kapunk, és megpróbálunk kezdeni vele valamit.”

„Azt hiszem, ez a különbség egy rosszul és egy jól működő kapcsolat között. Az előbbinél úgy érzed, hogy egy vasmacskához vagy láncolva… az utóbbinál pedig mintha repülnél.”

„Mindenki megérdemli, hogy megtapasztalja az igazi törődést, legfőképp a szülei részéről, akiknek az életét köszönheti.”

„Nem azt mondta, hogy hágj meg. Faszom, azt mondta, hogy Carter!”

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje [könyv vs sorozat]

Fülszöveg:

A regény – egy orwelli ihletésű disztópia – egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol a főhősnőt csupán azért tartják becsben, mert azon kevesek egyike, akinek termékenysége az atomerőművek által okozott sugárszennyezést követően is megmaradt. Az ultrakonzervatív Gileád Köztársaság – a jövő Amerikája? – szigorú törvények szerint él. A megmaradt kevéske termékeny nőnek átnevelő táborba kell vonulnia, hogy az ott beléjük vert regula szerint hozzák világra az uralkodó osztály gyermekeit. Fredének is csupán egy rendeltetése van az idősödő Serena Joy és pártvezér férje házánál: hogy megtermékenyüljön. Ha letér erről az útról, mint minden eltévelyedettet, őt is felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre, hogy ott haljon meg sugárbetegségben. Ám egy ilyen elnyomó állam sem tudja elnyomni a vágyat – sem Fredéét, sem a két férfiét, akiktől a jövője függ…
A regényt 1986-ban Nebula-díjra és Booker-díjra jelölték, 1987-ben pedig megnyerte az első Arthur C. Clarke-díjat.

A Booker- és Arthur C. Clarke-díjas kanadai írónő kultuszregényéből – a világhírű Nobel-díjas angol drámaíró, Harold Pinter segítségével – szokatlan gondolati mélységeket feltáró film is készült.

Könyvinformációk:

Kiadó: Lazi Kiadó Eredeti megjelenés éve: 1985 Első magyar megjelenés éve: 2006 Oldalszám: 366 oldal ISBN: 9637138838 Fordította: Mohácsi Enikő

Véleményem:

A Mini-Könyvklub 8. fordulója miatt olvastam ezt a könyvet. A többiek véleményét ITT olvashatjátok el Ti is. Olvasás után pedig konkrétan ürességet érzek, mert még többet olvastam volna erről a világról, a szokásokról, a miértekről. Ezt pedig nem negatívumként mondom, mert nekem hatalmas kedvenc lett ez a könyv, eddig benne van az idén olvasott Top 5 legjobb könyvek között. A könyvet és a sorozatot szinkronba néztem és bevallom, hogy voltak mélypontok a könyvben, mikor azt mondtam, hogy nekem ez sok és nem folytatom. Viszont a sorozat végig fenntartotta az érdeklődésem, és csak amiatt olvastam tovább a könyvet, mert mindig vártam, hogy mikor érek ahhoz a részhez, amit a sorozatban láttam. Ez az értékelés pedig most a könyvet és a sorozatot fogja összehasonlítani, vagyis csak megpróbálom ezt megtenni.

Történet:

A könyvben:

Egy nagyon sokkoló történetet kaptam, amiben a nők csupán tárgyak. A népesség elkezdett csökkenni, ezt pedig annak tudják be, hogy Isten így súlyt le az emberekre, mert sokan elhagyták a hitüket. A szülni képes nőket átnevelik a Vörös központban, majd beosztják őket olyan házaspárok mellé, ahol a nők nem képesek erre. Így lesznek szolgálólányok, akik Istent szolgálják azzal, hogy gyermekeket hoznak világra az ő nevében. Minden ilyen nőnek átmossák az agyát, hogy ne lázadjon fel a rendszer ellen és tegye a dolgát: essen teherbe és szüljön. A legtöbb szolgálólány pedig bele is törődik a sorsában, de mindig vannak olyan elemek a rendszerben, akik nem illenek bele és belülről bomlasztják. Az olyan nők pedig, akik nem képesek szaporodni azt a vegyi hulladékkal szennyezett Telepekre küldik. Aki pedig a rendszer ellen valami bűnt követettet el, legyen az árulás, szembeszegülés, vagy egyszerűen nemi identitászavar, azt a Falra küldik.

Mire már kezdtem volna megszokni ezt a totalitárius rendszer, és hogy a nőknek nem sok beleszólása van a dolgok alakulásában vége lett az egésznek. Aztán jött a meglepetés, a könyv legutolsó fejezete. Először azt hittem az valami függelék, de kiderült, hogy szerves része a történetnek. Olvasás közben sokszor éreztem, hogy nem tudom merre járok az időben, és az események is csak úgy random, nem pedig egymást követően érkeznek. Ez az elején nagyon zavart, de az utolsó fejezet… az utolsó fejezet a kulcsa mindennek, hogy miért is volt a kavarodás a történetben.

A sorozatban:

A történet szinte ugyanaz, mint a könyvben, mégis vannak olyan részek, amiket megváltoztattak vagy nem olyan sorrendben jönnek egymás után, ahogy a könyvben. Emiatt kicsit érthetőbb, mert mint már említetted, a könyvben random ismertem ki a régi és új világot, itt pedig szépen sorba van téve. Ami miatt fáj a szívem, hogy sok olyan rész volt, ami teljesen máshogy volt a könyvben, mint a sorozatban. Több személyek fel voltak cserélve, egy személy helyett ketten követtek el fontos jeleneteket. Ami viszont a legnagyobb különbég azok a karakterek. A vége pedig… azt inkább szóra sem méltatnám. Sajnos pont a legjobb rész maradt ki belőle, és Moira is egészen más befejezést kapott.

Karakterek:

A könyvben:

Igazán a könyvben csak egy szereplőnek az életét követhettem végig ez pedig Fredé volt. Fredé, így hívják azt a szolgálólányt, akin keresztül megismertem azt a szörnyű rendszert, amiben élt. Nagyon furcsa kapcsolat alakult ki irányába, mert néha imádtam, máskor pedig csak azt kérdeztem tőle, hogy miért? Miért hagyta olykor magát, máskor pedig kiállt magáért. Talán félt, és megtört, néha viszont szárnyra kapott egy – egy titokban információmorzsa hallatán. Én inkább a lázadó, mint a beletörődő Fredét kedveltem meg, hiszen abban több volt az élet.

A másik kedvenc karakterem Moira volt, akit inkább a múltbeli események által ismertem meg. Ő egy igazi lázadó, aki mindig a kiutat keresi, és sosem törődik bele a rendszerbe, amit rá akarnak erőltetni. Így a visszaemlékezésekben rengetegszer olvastam arról, hogy próbált megszökni a Vörös központból, hogy lázadt apróbb tettekkel, és végül azt is megtudtam, hogy miként élt nem szolgálólányként a társadalomból kivetve, mégis benne élve.

A sorozatban:

Nos, ezzel voltak a legnagyobb gondjaim. Fredé sokkal dacosabb a sorozatban, mint a könyvben, ami alapjául szolgált. Ebben inkább az erőt sugárzó és nem beletörődő nőt kaptam, akit a könyvben is jobban szerettem. Szóval a sorozatbeli Fredé sokkal jobban bejött ,mint a könyvbeli, viszont nem teljesen adja vissza hűen így a karaktert Miora is több szerepet kapott, aminek nagyon örültem, viszont a végkifejlet egyáltalán nem az lett, mint a könyvben. Ezért vérzik is a szívem, de hát na… ez az alkotói szabadság.

Összességében

A könyvről:

Imádtam az összes katyvaszával és romlottságával együtt. Számomra egy igazi kultúrsokk volt ez a könyv és egészen mély nyomott hagyott bennem. Az elején azt gondolta, hogy nem lesz az én könyvem, aztán egészen beleszerettem, ami elég groteszk, hiszen egy szörnyű világ tárult elém. Nagyon nagy pozitívum, hogy számomra sokkal nyomasztóbb volt, mint a sorozat. Ez annak lehet az oka, hogy a képzeletem még veszedelmesebben képzelte el az egész rendszert, mint ahogy a sorozatban megjelenik.

A sorozatról:

Mint az értékelés elején is írtam, ez tartotta bennem a lelket, miatta olvastam tovább a könyvet. A nyomott hangulat teljesen átjött, ami a könyvben is megjelenik, amiatt egész élvezhető. Viszont azok a részek, amik teljesen máshogy lettek megfilmesítve nagyon nem tetszettek.

Ajánlom azoknak, akik:

- mindenkinek! Nem sok könyv van, ami ide sorolható, de ez igen. Egyszerre nagyszerű és kegyetlen ez a könyv! A sorozatot viszont csak azoknak ajánlom, akik képesek átrágni magukat a könyvön, mert egy kicsit véresebbre sikerült.

Értékelés:

A könyvre: 5/5 csillag

A sorozatra: 5/3,5 csillag

Kedvenc karakter(ek): Fredé, Moira
Kedvenc jelenet(ek): Moira és Fredé beszélgetései a visszaemlékezésekben
Kedvenc idézetek:

„Szokás szerint nem vettünk tudomást arról, ami körülöttünk zajlott. Nem tudomást venni nem egyenlő a tudatlansággal: meg kell dolgozni érte.”

„A változások nem egy pillanat alatt következnek be: egy fokozatos felfűtésű fürdőkádban akár halálra is főhet az ember anélkül, hogy észrevenné.”

„Nolite te bastardes carborundorum.”

„Mondom, nem írom, mert nincs mivel írnom, hisz az írás úgyis tilos. Ám ha ez mese, még ha csak az én fejemben létezik is, nyilván mesélem valakinek. Az ember nem mesél csak úgy magának. Mindig van valaki, aki hallgatja.
Még akkor is, ha nincs senki.”

„Élj a jelenben, használd ki a lehetőségeidet, ez minden, amid van.”

„(…) egy hatékony totalitárius rendszer – egyáltalán bármilyen rendszer – létrehozásához bizonyos előnyöket és szabadságjogokat kell nyújtaniuk legalább a kiválasztott keveseknek, cserébe mindazért, amit a többiektől elvesznek.”

„– Azt hittük, jobb világot teremthetünk.
– Jobbat? – bukik ki belőlem alig hallhatóan. Hogy hiheti, hogy ez jobb?
– A jobb sosem jelent mindenkinek jobbat. Mindig vannak, akiknek rosszabbat – feleli.” 

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More