2019. november 30., szombat

Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn (Pippa Kenn-trilógia 1.)



Fülszöveg:
Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért, vagy egy érintésért.
Az erődházban a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak. Az erdőt a biológiai katasztrófa áldozatai uralják, akik gyűlölik a szépséget és emberséget, az elveszett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát.
Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik. Vajon megváltozhat az élete? Létezhet számára a szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom?
Könyvinformációk:
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 304 oldal
Megjelenés időpontja: 2012
Függővég: igen
Sorozat: Pippa Kenn-trilógia
Műfaj: disztópia

Véleményem:
A napszemű Pippa Kenn könyvet a Mini-Könyvlub 14. fordulója alkalmából vettem ismét a kezeim közé. Először 2015-ben olvastam, majd 2016-ban, végül most. Azt hiszem ezzel már most sok dolgot elártultam arról, hogy mennyire szeretem ezt a könyvet. Úgyhogy most egy tipic fangörl értékelésre lehet számítani.
A történet több szemszögből íródott, és több idősíkon zajlik. A múltat különböző naplóbejegyzések által ismeri meg az olvasó, a jelent pedig Pippa és Ruben szemén keresztül. Pippa egy 17 éves lány, aki egyedül tengeti mindennapjait az erődházában, amit a felmenői készítettek arra az esetre, ha kitörne a világvége. Még jó, hogy ennyire előrelátóak voltak, mert sajnos ez megtörtént. Szegény Pippa pedig 12 éves korára totál magányossá vált, 5 éven keresztül nem szólt senkihez, és azt hitte, ő az utolsó ember a Földön. Majd egy napon felbukkan Ruben, aki éppen zombik aka sápadtak elől menekül, de sajnos bénasága miatt elesik, ezzel könnyű prédává válik a sápadtak számára. Pippa pedig annyira megörül az embernek, hogy gyorsan a segítségére siet. Ezután tett tettet követtett (ez milyen jó kis szójátékra sikerült), összehaverkodtak, megismerték egymás múltját, végül közösen útra keltek a nagy remény: a Kolónia felé, hogy még több emberrel éljenek együtt, biztonságban, nyugalomban a sápadtak és támadásaik nélkül. Aztán persze nem olyan mókás ez a mászkálás, sok dolog történik közben, de azok akkora spoilerek lennének, hogy nem venném el senkitől az olvasását élményét, ezért inkább olvassátok el magatok!
A karakterekből pont annyit tudtam meg, hogy tökéletesen, el tudjam őket képzelni, nem csak a vonásaikat, hanem a jellemüket is magamévá téve. Na nem félreérteni ezt a mondatot.
Pippa egy igazi harcos, aki képes volt egy veszélyes világban egyedül is életben maradni. Tökéletesen bánik az íjjal, a puskával, majd Ruben segítségével megtanulja a kard használatát is.
Fun fact: a Pippa női név 2019 óta anyakönyveztethető.
Ruben pedig egy igazi nagyszájú, merész gyerek, aki képes a saját életét a szerettei elé helyezni. Vonásai tökéletesek, maga a megtestesült Adonisz, minden tini lány álma. Ők ketten pedig tökéletes párost alkotnak együtt. Mellékszereplők közül Kelseit szerettem még meg, mert olyan beszólásai voltak az öregasszonynak, hogy tátva marad az ember szája.
A világ, melyet Kemese Fanni felépített egyszerűen zseniális! Minden szükséges háttér-információt megtudtam, amire kíváncsi voltam olvasás közben. A zombik létrejötte is elég egyedi. Ebben a történetben nem csak egy vírus a hibás az emberiség majdnem kihalásának, és nem csak a kiválasztottak maradtak életben, ahogy azt már az emberek megszokták. Bárkinek esélye lett volna a túlélésre, ha nem lett volna olyan hiú az emberiség. Nagyon tetszett, hogy egy teljesen mai helyzetet boncolgatja a digitális világ formájában. Sajnos a mai emberek is túlságosan ráhagyatkoznak a számítógép, cloud, és hasonló cuki dolgokra. Szintén sok ember szeretne tökéletes lenni, örökké fiatal és szép, ehhez mindenféle műtéteket képesek bevállalni. Persze a könyvben kissé drasztikusabb a sebészet és orvostudomány, mint a mai világban, de csak egy lépés hiányzik ahhoz, hogy felfedezzék az „életkapszulát”.
Összességében ez a regény az egyik kedvencem, mert a Pippa egy igazi badass csaj, Ruben egy igazi szívtipró, a probléma igazi probléma, a megoldás pedig nem esik a karakterek markába.
Ajánlom azoknak, akik:
- egy jó kis disztópiára vágynak;
- szeretnék megismerni egy tehetséges magyar szerző írását;
- nem bánják, ha van egy kis romantika a történetben.
Értékelésem: 5/ 5 csillag
Kedvenc karakter(ek): Pippa Kenn
Kedvenc jelenet(ek): az erődházban töltött idő
Kedvenc idézetek:
„– Mindig van miért élni – mondtam. Az ablakon át Pippára néztem. – De van, amiért jobban.”
„Vajon tényleg megéri, csodás dolgokat megvonni magunktól, pusztán azért, hogy a nap minden percét biztonságban tölthessük?”
„Semmi sem lehetetlen, az egész világ arra vár, hogy meghódítsam.”
„Az ember túlságosan találékony ahhoz, hogy végleg odavesszen.”
„Maradj csendben!
Az erődház az egyetlen menedéked.
Az emberi élet mindennél fontosabb.
Ne bízz az idegenekben!
Semmi sem veszhet kárba.
Emlékezzünk a múltra, de a jelenben élünk.”
A képek a Pinterest oldalamról származnak.

2019. november 29., péntek

Colleen Hoover: Hopeless – Reménytelen (Hopeless 1.)


Fülszöveg:
Készen állsz a reménytelen igazságra? Vagy szívesebben hiszel a hazugságoknak?

Colleen Hoover, a közkedvelt bestseller-író lebilincselő történettel tér vissza. Ez a szenvedélyes, magával ragadó románc két, szörnyű múltat cipelő fiatalról szól, akik az élet, a szerelem és a bizalom útvesztőjében bolyongva együtt ismerik meg az igazság gyógyító erejét.

A koránt sem szent Sky végzős középiskolásként találkozik Dean Holderrel – egy sráccal, aki nagy nőcsábász hírében áll. A fiú már a legelső találkozás alkalmával rabul ejti a szívét, ugyanakkor félelmet is kelt benne. A múltjára emlékezteti Sky-t, aki hosszú időn át próbálta eltemetni magában a történteket. Eldönti, hogy távol tartja magát a fiútól, de annak kitartása és ellenállhatatlan mosolya hamar semmivé foszlatja az elhatározását. Dean azonban maga is nyomasztó emlékeket őrizget. Amikor ezekről tudomást szerez, az visszavonhatatlanul megváltoztatja Sky-t, talán örökre szétrombolva lelkében a bizalom érzését.

A múlt mindkettőjükön mély sebeket ejtett, melyek csak akkor gyógyulhatnak be, ha bátran szembe tudnak nézni a történtekkel. Az őszinteség az egyetlen út, hogy végre szabadon, korlátok nélkül éljenek és szeressenek. A Reménytelen egy olyan regény, amitől eláll a lélegzeted. Elvarázsol, magával ragad, transzba ejt. Készülj fel, hogy újra átéld az első szerelmet…
Könyvinformációk:
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 404 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Megjelenés időpontja: 2014. április 25.
Függővég: nem
Sorozat: Hopeless
Műfaj: romantikus

Véleményem:
A Hopeless – Reménytelen könyvet a Jogom van biztonságban élni! projekt keretein belül vettem a kezembe. Jó, hogy jött ez a téma, különben még egy ideig halogatom eme iromány elolvasását. Most viszont sikeresen kipipáltam a várólistámon ezt a tételt is.
Napok óta befejeztem a regényt, de még mindig nem igazán tudom összeszedni a gondolataim. Bár a legtöbb Colleen Hoover könyv ezt teszi velem. (Mit tud ez az írónő, amire mások képtelenek?) Reménytelenül ülök a laptop előtt és szuggerálom, hátha elkezd majd magától írni, általa szavakba ölteni érzéseim. Úgyhogy jöjjön egy csöpp zagyvasás, és meglátjuk mennyire lesz most értelme ennek a bejegyzésnek. Szerintem reménytelen a helyzet!
A történet Skyról és Holderről szól és a kicsit sem egyszerű kapcsolatukról. Sky számomra furcsa lány, hiszen nem képes érzéseket táplálni mások iránt, ez alól kivétel az anyja és legjobb barátnője: Six. Aztán belegondoltam, hogy ez nálam is így van. Nem tudok olyan emberekhez kötődni, akiket nem engedek magamhoz közel. Annyi a különbség Sky és köztem, hogy az ő életében volt egy törés, ami miatt eltorzult a jelleme, nekem pedig nem volt. Nem is csodálom, hogy nem emlékszik élete első néhány évére. Az emberi agy csodálatos, és képes törölni a rossz élményeket, hogy csak a jókat őrizze meg. Skynál is pont ez történt. Ezek az emlékek egészen addig tudta mélyén voltak jól elzárva, amíg nem találkozott Holderrel. Majd úton útszélen összesodorja őket a sors és elkezdenek együtt lógni. Végül sok olyan emlék, érzés és titok kerül a felszínre, amire Sky a legkevésbé sem számít.
A karakterek közül csupán Skyt ismertem meg, hiszen végig ő van a középpontban, és csupán a regény végén ismertem meg anyja múltját, ami felpörgette az eseményeket. Azért szívesen olvastam volna még Sky apjának is a múltjáról még, hogyan birkózott meg azzal, hogy nem volt jó apa, és még sok egyéb dologra is kíváncsi lennék. Ezért számomra kissé hiányosak voltak a karakterek jellemei.
Colleen Hoover ismét egy erős témát dolgozott fel a regényben, ez pedig a nők, pontosabban a családon belüli erőszak. Anyaként teljesen elborzadtam, mert sajnos ez a történet nem csak a könyvben létezik, hanem a valóságban is jelen van. Ismét sikerült megríkatnia, mikor a végén mindenre fény derült, úgyhogy valamit tud CoHo, hogy még azon a könyvén is képes vagyok könnyeket potyogtatni, ami egyébként nem sodort magával. Jogos a kérdés, hogy miért nem nyűgözött le ez az írása. Először is azért, mert számomra voltak olyan pontok, amik kiszámíthatóra sikerültek, viszont a vége viszont nagyot ütött! Másodszor pedig azért, mert volt egy elvárásom a könyv felé. Ez pedig a jól ismert realisztikus ábrázolás, amit megszoktam a CoHo-könyveknél. Sajnos itt nem kaptam ezt meg. Volt egy pont, ahol azt éreztem: ezt MOST hagyom abba. Skynak volt egy döntése, amit szerintem azok a személyek nem igazán lépnek meg, amik hasonlókon ment keresztül, mint Sky. Sok volt az egyéb huza-vona, pl.: szereltek-nem szeretlek, akarlak-tűnj innen és hasonló cukiságok, amiktől legszívesebben a falnak mentem volna.
Viszont, ami nagyon tetszett azok a futások. Na, azokban volt valami realitás. Többször volt olyan, hogy egy-egy olyan rész után, mikor Sky és/vagy Holder ment el futni kedvet kaptam én is, és futócipőt ragadtam, hogy megtegyem az én kilométereim is. Az is nagyon tetszett a történetben, hogy Holder (többségében) Sky mellett volt, pedig nem sok pasi bírta volna ki Sky viselkedését. Volt egy idézet is, amiben Holder közölte, hogy ő bizony papucs, amin jót röhögtem, mert tökéletes leírta magát ezzel az egy szóval. Persze még sok olyan apró részlet volt, ami megmosolyogtatott, valami oknál fogva mégis a negatív momentumok maradtak meg a memóriámban. Gondolom ennek az az oka, hogy most nem tört darabokra a szívem, nem voltam semmilyen érzelmi hullámvasúton, ahogy azt korábban megszoktam egy Hoover regénytől. Inkább az oké-kategóriába esik a Hopeless – Reménytelen. Ohh, majdnem elfelejtettem megemlíteni a címet! Az egyszerűen zseniális! Ismeritek azt az érzés, mikor hirtelen megvilágosulsz, hogy miért az lett a film címe? Mint Peter a Family Guyban, mondjuk. Na, ennél a könyvnél is megvan ez a felismerés, főleg azután, miután kezd összeállni a kép a sztorival kapcsolatban, majd jön az ó, az anyám! (olyan Vilmásan a Scooby Doo-ból) Hát ezért lett ez a címe! De tényleg… az valami fenomenális! Ha másért nem, hát ezért érdemes elolvasni, hogy mindenki megismerje ezt az érzést.
Összességében többet vártam a regénytől, de azért nem volt ez olyan rossz. Az biztos, hogy megleszek anélkül, hogy a polcomon tudjam, és nem fogok rajta még napokat gondolkozni. Egy nehéz témát feldolgozó, egyszer olvasós könyvnek elmegy, viszont mivel a kedvenc írónőm tollából származik, ezért haragszom rá.
Ajánlom azoknak, akik:
- egy bőgős történetre vágynak;
- szeretnék megismerni Colleen Hoover munkásságát;
- nem feltétlen erotikus regényre vágynak, mégis jelenjen meg benne a romantika.

Értékelésem: 5/ 4 csillag
Kedvenc karakter(ek): Dean Holder
Kedvenc jelenet(ek): a futások, mert én is kedvet kaptam hozzá
Kedvenc idézetek:
„A szó úgy jön az ajkaimra, mintha mindig is ott lakott volna valahol a kedvel és a szerelmes közt a szótárban. Ahol jó helyen van.
– Élek – szólalok meg.
– Mi van? – méltatlankodik a fejét rázva.
– Élek. Ha összekevered a like (szeret) és a love (szerelem) betűit, ki tudod rakni, hogy live (él). Használhatod arra, amit érzel.”
„Ha két ember egymásba szeret, nemcsak a jó dolgokat osztják meg egymással. Hanem a fájdalmat, a keserűséget, a szomorúságot és a gyászt is. Annak ellenére, hogy fenekestül felfordult az életem, a puszta közelsége puha, meleg, ölelő biztonságot jelent nekem. Nem számít, mit hoz a jövő, mert biztos vagyok benne, mindenen át fog segíteni. Sőt, ha kell, át fog vonszolni a problémáimon. Meggyőzött róla, hogy mégsem vagyok reménytelen – legalábbis mellette biztosan nem.”
„Behajlítja a könyökét, hogy még közelebb hajoljon hozzám. Kis híján a fülemhez érinti a száját, és belesuttog.
– Sky… – búgja érzékien. – Szükségem van rád… Hogy megmozdulj. Különben nem tudom kinyitni a hűtőajtót.
Lassan elhúzódik, mindvégig figyelve a reakciómat. Látszik a képén, hogy alig tudja visszatartani a nevetést, ami aztán ki is tör belőle.
Tehetetlenül mellbe taszítom, aztán a karja alatt átbújva szabaddá teszem az utat.
– Akkora egy idióta vagy!
Nevetve nyitja ki a hűtőajtót.
– Bocs, de nem hagyhattam ki. Olyan durván vonzódsz hozzám, hogy nehéz nem szívatni vele.”
„Hagyjuk a fenébe az elsőket, Sky! Hajtsunk inkább arra, ami örökké tart!”
A képek a Pinterest táblámról származnak.

2019. november 27., szerda

Booksy Box – meglepetésdoboz könyv – és nasiimádóknak

Sziasztok!
Nemrég kaptam a hírt, hogy a mai napon, új könyves meglepetésdoboz indult Magyarországon. Az új doboz a Booksy Box nevet kapta, ami elég találó egy könyves témájú meglepetésdoboznak. Ha még nem ismerős senkinek a név, ne ijedhetek meg, most kaptok egy kis bemutatkozás a Booksy Boxról.

2019. november 25., hétfő

Havi ajánló – Jogom van biztonságban élni!


Sziasztok!
Ezer meg egy éve jelentkeztem utoljára a Havi ajánló rovattal. Most úgy érzem, hogy eljött az ideje ismét összerittyenteni egy listát, csupa olyan könyvekből, amiket meleg szívvel ajánlok. A téma még mindig a nők elleni erőszak, a Jogom van biztonságban élni! projekt keretein belül. Nyugi, már csak a héten foglalkozom a témával, utána jön a karácsonyi szezon. Hurray!

2019. november 19., kedd

Kvíz Kedd - Ki a főszereplő?

Sziasztok!
Jogom van biztonságban élni! projekt alkalmával készítettem egy kvízt. Az első ötletem az volt, hogy olyan szereplőket gyűjtök össze, akinek része volt bántalmazásban. Aztán rájöttem, hogy az nagyon spoileres lenne. Ezért inkább olyan könyvek szedtem össze, amiben megjelenik a téma, de a főszereplőit kell megkeresni.
Bízom benne, hogy nem lett túl nehéz és mindenkinek sikerül remek eredményt elérnie.

A képek a moly.hu oldalról származnak.

2019. november 13., szerda

Top5Wednesday – Jogom van biztonságban élni!

Sziasztok!
Ezer meg egy éve jelentkeztem utoljára a Top5Wednesday rovattal. Most úgy érzem, hogy eljött az ideje ismét összerittyenteni egy listát, ha már projektezünk a GCK’s Book Review Bloggal. Az alábbi regényeket, amik szerepelnek a listán, még nem olvastam, viszont nagyon érdekelnek. A téma, ahogy a címből is tökéletesen kikövetkeztethető: a nők elleni erőszak. Gondolom ezzel most jól megleptem mindenkit, és senki nem számított erre, főleg egy olyan projekt közepén, amikor ez a téma kerül a középpontba. Úgyhogy mutatom is azon könyvek listáját, amit gyenge idegzetem ellenére mégis szándékozom elolvasni.

2019. november 8., péntek

2019. november 6., szerda

„Nos, az egyetlen célom a könyvklub létrehozásával az volt, hogy létrejöjjön egy online olvasói közösség…” - Interjú Vegazussal, a Mini-Könyvklub megalkotójával


Sziasztok!
A Mini-Könyvklub egyik kedvenc közös olvasós kezdeményezésem, amit a Könyvsarok bloggerinája, Vegazus alkotott meg. Negyedévente újabb és újabb beharangozókat, ismertetőket írok a Könyvklubról, amiben röviden leírom mi is ez. Viszont még nem született olyan bejegyzés, melyben igazán bemutatom, mi is valójában ez a Mini-Könyvklub. Ezért felkértem Vegazust, hogy adjon nekem egy interjút, amiben jól kifaggatom, hogy mi okból, hogyan pattant ki a fejéből ez a nagyszerű ötlet. Fogadjátok szeretettel!

2019. november 4., hétfő

Colleen Hoover: Too Late – Túl késő


Fülszöveg:
Sloan a poklok poklát is megjárná azokért, akiket szeret.
És meg is teszi, minden egyes nap. Amikor azonban rádöbben, hogy valójában börtönben él a veszélyes, erkölcstelen és züllött Asa Jackson mellett, Sloan kész bármit megtenni azért, hogy szabaduljon szorult helyzetéből. Akár a testi épségét is kockára tenné, aminek senki sem állhat az útjába. Senki, kivéve Cartert.
Asa életében Sloan a legjobb dolog. És Asa szerint Sloan életében ő a legjobb dolog. A lány nem nézi jó szemmel Asa züllött életmódját, pedig a srác szerint, ő csak azt teszi, amit tennie kell, ha mindig egy lépéssel az üzletfelei előtt akar járni. Mindent megtesz annak érdekében is, hogy egy lépéssel Sloan előtt járjon. Senki sem állhat az útjába.
Senki, kivéve Cartert.
Az év legmegrázóbb regénye arról, meddig élhetünk és hogyan szabadulhatunk egy bántalmazó kapcsolatból.

Ismerd meg Sloan példaértékű sorsát!
 Könyvinformációk:
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 468 oldal
Kötés: puhatáblás
Fordította: Mergl-Kovács Bernadett
Megjelenés időpontja: 2018. december 11.
Függővég: -
Sorozat: -
Műfaj: romantikus, erotikus

Véleményem:
Már egy ideje befejeztem a regényt, de még mindig nem vagyok képes egy normális összegzést írni róla. Annyit elmondhatok, hogy ez az első könyv, amit nem tudok csillagozni, mert a témája elég kemény, és úgy érzem, ha csillagoznám, akkor azzal kifejezném tetszésem vagy nem tetszésem a cselekmény felé is, ami hááát, elég vegyes érzéseket keltettek bennem. Úgyhogy ne haragudjatok, de ezt a részt most ki fogom hagyni. Na, ha már így megtörtént ez a szép kis felvezetés, ki is fejtem bővebben véleményem Colleen Hoover: Too Late – Túl késő könyvéről.
A cselekmény eléggé megrázott. Keményen helyt kap benne a nők elleni erőszak, ami sokszor olyan részletesen le van írva, mintha CoHo-t érte volna már hasonló. Ezért is imádom az írónőt, mert annyira realisztikusan tud ábrázolni mindent, hogy elhiszem, része volt az összes olyan dologban, amit leír. Ebben az esetben is ez történt és csak kerekedett a szeme, hogy miért ismeri ennyire jól az efféle kapcsolatokat, amibe belekeverte a főszereplőit: Sloant és Asát.
A történet tökéletesen mutatja be a mérgező kapcsolatokat. Sloan és Asa karakterei nem teljesen ép lelkűek, ezért is találtak egymásra. Mindkettejük szörnyű környezetben nőttek fel, amiknek meglettek a hatásai. Sloan naiv lett, mégis erősnek érzi magát, a helyén van a szíve, ennek ellenére egy kis kedvesség és odafigyelés után elolvad. Asa viszont az ellentétévé vált a hátrányos gyerekkora által. Rájött miként uralkodhat az embereken, mit kell ahhoz tennie, hogy tökéletesen kiépítsen egy olyan imázst maga köré, hogy mindenki áhítattal (vagy félelemmel) tekintsen rá. Mikor pedig ezt a két megtört lelket összesodorta a szél, egy iszonyatosan szörnyű kapcsolat jött létre. Persze sokkal több van mindkét karakter mögött, mert az írónő remekül felépíti a hátteret is, így nem marad az Olvasóban kétség, hogy miként történhetett meg az az annyi minden, ahová az egész fajult.

Viszont nem csupán negatív dolgok kapnak helyet a regényben, de nekem főleg ezek maradtak meg, akkora benyomást tettek rám. Meg gondolom azért, mert a sok kegyetlenség után nehéz volt elhinni, hogy Sloan képes révbe érni, és boldogan folytatni az életét megmentője mellett. De igen, a könyv vége, mint minden Colleen Hoover könyv, ez is happy enddel zárul, csak előtte sokkal több lelki és fizikai terroron keresztül mennek át a karakterek, mint ahogy azt megszoktuk az írónőtől.
Ahogy azt már az elején is megemlítettem: nagyon realisztikusan ábrázolja a torzult elmét CoHo. Ha valaki egészséges lelki világgal rendelkezik, az olvasás közben folyamatosan azt mondogatja, hogy már rég el kellett volna hagynia Sloannak Asát, de sajnos, ahogy a regényben is, a valóságban is nagyon nehéz. Az a nő, aki egy bántalmazó kapcsolatban él, sokszor annyira le van építve lelkileg, hogy ő maga is elhiszi: nem ér a párja nélkül fabatkát sem. Ezért kell egy olyan illető, aki képes lelkileg egy kicsit támogatni, hogy újra erőre kapjon a bántalmazott, és képes legyen minden félelem nélkül otthagyni az agresszív felet.
Sajnos volt alkalmam több olyan nővel beszélgetni a munkahelyemen, akik valamilyen úton-módon, de belekeveredtek egy ilyen kapcsolatba. Tudatlan elmémmel kapásból rávágtam, hogy az első pofon után otthagytam volna, de… és itt jön a mókás rész. De nem voltak képesek megtenni, a fent említett ok miatt: lelkileg már annyira kiégtek, hogy nem éreztek magukban annyit, hogy (le)lépjenek. Aztán szépen lassan beláttam én is, hogy igen, nulla önbizalommal nehéz bármerre is mennie az ember lányának.
Ha bárkit is érdekel ez a súlyos probléma, >EZEN< az oldalon nagyszerűen le van írva a bántalmazás mikéntje. FONTOS ERRŐL BESZÉLNI ÉS FONTOS SEGÍTSÉGET NYÚJTANI HA VALAKIN FELISMERJÜK A BÁNTALMAZÁS BÁRMILYEN NYOMAIT legyen az lelki vagy testi sérülés. Ha pedig Te vagy az érintett, ne félj segítséget kérni! Ezt a 06-80-505-101 segélykérő telefonszámon meg tudod tenni.
Összességében egy tökéletesen megírt könyvet kaptam, aminek a vége elég cukorszirupos kókusztortára sikerült. Viszont a sok sérelem után kell az Olvasó lelkének is ez a boldogság, ami kijutott a végére. Pici off: én már a Rázós könyvek szekcióba soroltam volna ezt a könyvet, de mondom ezt úgy, hogy még nem olvastam egyet sem azok körül, de tudom nagyjából milyenek.
Ajánlom azoknak, akik:
- nem rettennek meg egy kis nemi erőszaktól;
- felnőtt olvasók!
- szeretik Colleen Hoover írásait.

Kedvenc idézetek:
Így talál ránk a szerelem… tragédiák közepette.”
„A világ nem tartozik nekünk semmivel. Elfogadjuk, amit kapunk, és megpróbálunk kezdeni vele valamit.”
„Azt hiszem, ez a különbség egy rosszul és egy jól működő kapcsolat között. Az előbbinél úgy érzed, hogy egy vasmacskához vagy láncolva… az utóbbinál pedig mintha repülnél.”
„Mindenki megérdemli, hogy megtapasztalja az igazi törődést, legfőképp a szülei részéről, akiknek az életét köszönheti.”
„Nem azt mondta, hogy hágj meg. Faszom, azt mondta, hogy Carter!”
A képek a Pinterest táblámról származnak.

2019. november 2., szombat

2019. november 1., péntek

Cath Crowley: Szavak kékben



Fülszöveg:
Rachel néhány éve beleszeretett Henry Jonesba. A költözésük előtti napon elrejtett egy szerelmeslevelet a kedvenc könyvébe a fiú családjának könyvesboltjában. Aztán várt. De Henry nem jelentkezett.
Most, hogy Rachel visszatért a városba – és a könyvesboltba is –, együtt kell dolgoznia azzal a fiúval, akit a legszívesebben soha többé nem látna. De Rachelnek biztos pontokra van szüksége. A bátyja meghalt néhány hónapja, és Rachelből minden érzés kihalt.
Míg Rachel és Henry egymás oldalán dolgoznak – könyvekkel, szerelmi történetekkel és lapok közé bújtatott levelekkel körülvéve –, reményt találnak egymásban. Hiszen az élet olykor kicsúszik az irányításunk alól, és kibírhatatlannak tűnik, a sorok közé írt szavak, a szerelem és egy második esély mégis elég lehet.
Díjnyertes könyvek-sorozatunkban olyan köteteket jelentetünk meg, melyek rangos ifjúsági irodalmi elismerésben részesültek.
Indie Book Awards for Young Adult fiction 2017
A Winner of the Prime Minister’ Literary Awards for Young Adult Fiction 2017
Könyvinformációk:
Kiadó: Menő Könyvek
Oldalszám: 272 oldal
Kötés: Keménytáblás
Fordította: Molnár-Hartinger Emese
Megjelenés időpontja: 2019. szeptember 26.
Műfaj: romantikus
Függővég: nem
Sorozat: -
ITT megvásárolható


Véleményem:
A recenziós példányt köszönöm szépen a Menő Könyveknek!
A Szavak kékben könyv több, mint egy romantikus, ifjúsági regény. Olyan témákat dolgoz fel, amikről igenis beszélni kell a fiatalokkal. Mikor belekezdtem az olvasásba, rögtön magával ragadott a mélabús hangulata, ami az elején uralkodott és azonnal kíváncsivá is tett, hogy mi ennek az oka.
A történet két fiatalról szól, Rachelről és Henryről, akik próbálják túlélni a felnőtté vélést a maguk módján. Rachel egy depresszív lány, és próbálja titkolni, hogy mi történt vele, miután elhagyta a várost, ahol gyerekkora nagy részét töltötte, majd mégis visszaköltözött. A régi barátai mind örültek neki, hogy visszatért, de azt nem gondolták, hogy egy teljesen más lánnyal találják magukat szemben, mint aki elment. Henry pedig Rachel legjobb barátja, lelki társa, mindene, de nem túl rózsás viszonyban váltak el egymástól, mikor Rachel elköltözött. Közben Henry is újra felépítette a Rachel nélküli életét, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel járt. Majd mikor a lány visszatért a városba minden seb feltépődött, a titkokra fény derült, végül pedig minden kocka a helyére került.

Vegyes érzésekkel csuktam be a könyvet az utolsó lap elolvasása után. Ahogy egyre mélyebbre kerültem én is a szavak tengerében, összezavarodtam Rachellel és Henryvel együtt, de végül fellélegezve bukkantunk a felszínre. A regényben komoly témák kerülnek a reflektorfénybe: a halál elfogadása, és a gyász feldolgozása. Úgy gondolom, hogy kell ezekről beszélni a fiatalokkal, hiszen tudniuk kell, hogy mindig van segítség, nem kell maguk megoldani a gondjaikat. Ott vannak a barátaik, a szüleik, akikre bármikor támaszkodhatnak, és nem csak abban, hogyan dolgozzák fel a halált, hanem bármiben. Tudom, minden tinédzser maga akarja megoldani a problémákat, mert már felnőttek, pedig még csak a szélén vannak a felnőtté válásnak.
A karakterek érdekesek voltak, kicsit sajnáltam, hogy csak annyit ismertem meg belőlük, szívesen olvastam volna még Henry testvérétől, Georgeról, és Rachel testvéréről is Calról. Örülnék neki, ha az írónő úgy döntene, hogy mondjuk megírja Rachel történet is, hogy mitől lett olyan amilyen, nem pedig csak kis morzsákat mutatna meg belőle. Henry és Rachel karaktere érdekes volt. Érezni lehetett rajtuk, hogy sokat őrlődnek, néha gyerekesen viselkedtek, néha pedig képesek voltak elővenni felnőtt énjüket. Pont így éreztem magam tiniként: sose tudtam, hogy mi a jó döntés, szerettem volna egyszerre gyerek és felnőtt is lenni.
Ami nagyon tetszett a könyvben, hogy a karakterek könyveken keresztül kommunikálnak egymással. Amit nem tudtak/nem volt erejük egymás szemébe mondani, azt a Henry és családja könyvesboltjában található Üzenetek Könyvtárában elhelyezett könyvekben hagyott levelekkel, üzenetekkel mondták el. Ennek a Könyvtárnak köszönhetően sok új művet felfedeztem, illetve kedvet kaptam az elolvasásuknak. Úgyhogy lassan nekiesem a Felhőatlasznak.
Ami viszont nem tetszett a regényben, hogy maradt egy hiányérzetem. Kicsit többet vártam volna a cselekménytől, olyan befejezetlennek éreztem. Sokkal több potenciál rejlett benne, mint amennyit kihozott az írónő belőle. Viszont kezdeti lökésnek, hogy a fiatalok felismerjék: nem kell annyira begubózniuk magukba, arra tökéletes.
Nem minden esetben térek ki a borítóra, de ennél a kötetnél meg kell tennem. A Kiadó remek munkát végzett a kemény kötéssel és a borítótervvel, bár kicsit sajnálom, hogy a magyar cím nem lett annyira mély, mint az eredeti, ami a Words in Deep Blue címet viseli. Mivel nem tudtam, hogy ezt a borítót a Kiadóban dolgozó grafikus hozta össze vagy egy másik kiadás terveit vette meg a Menő Könyvek. Ezért ránéztem a GoodReades profiljára a könyvnek, ahol ugyan nem biztos, hogy az összes kiadás megtalálható, de elég sok fellelhető. A kiadások borítót nézegetve pedig úgy döntöttem, hogy megmutatom Nektek a kedvenceim, ami remekül tükrözi a regény történetét és hangulatát.
Az első három borító az ausztráliai kiadásokhoz készültek, a negyedik a német borító, az utolsó pedig Franciaországban megjelent borító
Összességében az értékelés megírását követően sem igazán tudom eldönteni, hányadán is állok a regénnyel. Abban viszont biztos vagyok, hogy mindenkinek ajánlom olvasásra, hiszen egy magával ragadó történetet adott az írónő az Olvasóknak.
Ajánlom azoknak, akik:
- szeretnének elmerülni a tini létbe és gondjaikba;
- komolyabb témájú könyvet keresnek;
- egy kis romantikára vágynak;
- kíváncsiak, mi is az az Üzenetek Könyvtára.
Értékelésem: 5/4 csillag

Kedvenc karakter(ek): George Jones
Kedvenc jelenet(ek): a könyvekben található levelek
Kedvenc idézetek:
„– Ráadásul most nincs semmi, amiért fel kellene kelnem – nyúlok a zacskóba.
– Senkinek sincs indoka, hogy felkeljen. Az élet értelmetlen. Mégis mindenki felkel. Így működik az emberi faj – mondja, és kávét nyom a kezembe.
– Nem tetszik, ahogy az emberi faj működik.
– Senkinek sem tetszik.”
„Mi vagyunk a könyvek, amiket olvasunk, és minden dolog, amit szeretünk.”
„– Ha mindenki feladná, amit szeret, rögtön azután, hogy rosszra fordulnak a dolgok, akkor ez egy borzalmas világ lenne – fejti ki apa.”
„– Ő a lelki társam – közlöm vele.
– Akkor nagyon aggódom a lelkedért – feleli, aztán megy, hogy kiszolgálja a többi vendéget.”
A képek a Pinterest táblámról származnak.