2017. január 31., kedd

Fénypont-mélypont – január


Sziasztok!
Íme, rám esett a nemes feladat, hogy bemutassam az egyik állandó rovatunkat, mely a Fénypont/Mélypont nevet fogja viselni.
Dorkám egy értelmesebb bevezetőben leírta, hogy honnan jutott eszébe ez a cím, de én -már ismerhettek annyira- ezt elfelejtettem, tehát most marad az én mellébeszélésem :D
A rovat lényege (ezután a három szó után VALAKI-nek érzem magam xD), hogy a havi olvasmányaink közül kiemeljük, hogy melyik volt a legjobb és a legrosszabb. Na nálam már bukott is a dolog, mivel be tudom lőni eléggé a saját ízlésemet ahhoz, hogy rosszat ne olvassak, ha mégis, akkor nyugodt szívvel törlöm is (olvasásban nem vagyok mazochista alkat), tehát én csak a kevésbé 5*-ost fogom mélyre húzni.

Janina:
Anthony Ryan: A tűzkirálynő
Fülszöveg:
„A Szövetséges ősidők óta köztünk jár és építi birodalmát. Nem egy embert kell legyőznünk. Hanem egy legendát.”

A mindig harcra kész Lyrna királynőnek Alltor véres ostroma után össze kell gyűjtenie csapatait, hogy visszafoglalja a fővárost a volári megszállóktól, és kivívja az Egységes Királyság függetlenségét. Céljai érdekében kénytelen a Hetedik Renddel szövetkezni: olyan férfiakkal és nőkkel, akiknek szörnyű ereje a Sötétség rémisztő hatalmától ered.
Vaelin Al Sorna ismét a legfőbb hadúr szerepében találja magát, és felismeri, hogy csak a voláriak titokzatos Szövetségesének leleplezésével fordíthatja meg a háború menetét. Ehhez pedig mélyen be kell hatolnia a jégpáncélba zárt északi földekre, hogy rátaláljon valakire, akit szinte lehetetlen legyőzni, hiszen halhatatlan. Ráadásul mindezt immár a vér énekének segédlete nélkül, amely baljósan hallgat…

Vélemény: a januári listám első helyén végzett a …. A tűzkirálynő, noha azt még decemberben kezdtem. Ha ez nem számít, akkor a Bridget Jones *-* első része (azt hiszem, hogy az magától értetődő, hogy miért :DDDD)

Piers Paul Read: Életben maradtak
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Négyezer méternél is magasabban az Andok kietlen hómezején. Élelem, meleg ruha, orvosi segítség sehol. Egy rádiót sikerül rendbe hozniuk. Éppen híreket mond: mivel már semmi remény sincs, hogy a Fairchild uruguayi repülőgép szerencsétlenségét bárki is túlélhette, a roncs keresését nem folytatják tovább… 1972. októberében az uruguayi Keresztény Öregfiúk rögbicsapata bérelt repülőgépen ötfőnyi személyzettel és számos szurkolóval útnak indul Chilébe, hogy néhány meccsen megmérkőzzék az ottani Öregdiákok csapatával. A rossz látási viszonyok miatt a gép az Andok egyik csúcsába ütközött, szárnya, farka letörött, a roncs pedig lefele száguldott a havas lejtőn, majd nagy zökkenéssel megfeneklett a hómezőn. A pilóta és több utas szörnyethalt. Néhányan súlyosan megsérültek. Élelmük mindössze ennyi maradt: pár tábla csokoládé, némi gyümölcsíz és néhány tubus fogpaszta. Vizet a napon olvasztottak a hóból. Tizenhatan mégis megmenekültek hetven napi szörnyű szenvedés árán. A páratlan eset híre 1973-ban az egész világot bejárta, és az erről készült drámai feszültséggel teljes könyv számos nyelven eljutott az olvasókhoz.

Vélemény: legkevésbé kedvelt pedig az Életben maradtak… ööö, mit is lehet mondani egy olyan könyvről, ami valós események borzalmát meséli el, a túlélők egymást eszik meg, s persze ezt centiről-centire részletezi is az író. Nos, azt semmiképpen sem mondanám, hogy egy remek kis sztori, annyi szent…Legkevésbé kedvelt címet pedig csak a túlzott gyomorérzékenységem miatt adom neki, egyébként érdekes könyv, egyszer mindenkinek kötelező elolvasni. Janina könyvek:


Dorka:
Timár Krisztina: A látszat mesterei
Fülszöveg:
Mi történne akkor, ha egyszer csak egy teljesen más világba születnénk, mint ahol addig éltünk? Mi lenne, ha már születésünk előtt mindenre emlékeznénk előző életünkből?

Lantos Fruzsina, az anyaméhben növekvő leánygyermek mindent hall, mindent ért, és ennek köszönhetően hamar ráébred, hogy nem ismeri annak a világnak a szabályait, ahová hamarosan megérkezik.
Itt az emberek bőre szürke, vörös vagy sárga. Félnek a fehértől, és attól is, ha szembesülnek a puszta földdel. Szamarat sose láttak, viszont a vízityúknak három lába van, a hiúznak pedig majomfarka. Az országok és a városok óvónevet kapnak, hogy ne találjanak rájuk a veszedelmes Hollók. De hol ez a hely? És kik ezek az emberek? És mi lesz velünk, ha egyszer ide születünk?

Lánglélek húszéves, és mindent megkapott az élettől. Legalábbis azt hiszi. Van hadvezérhez méltó ereje, bátorsága, tudása, éles esze, és van mesebeli hőshöz illő ártatlansága. Azt is tudja, hogy a Hármastáj nem tűri meg az ártatlanokat, de aki Kiválasztott, az akár a leggonoszabb világot is képes megszelídíteni. Arra is készen áll, hogy amikor majd a sors a kiválasztottságért benyújtja a számlát, akkor fizessen.
Csak azt nem tudja, hogy mit kell majd odaadnia.

Vélemény: nálam az első helyet egy magyar fantasy foglalta el, mégpedig a A látszat mesterei. Nemsokára hozok róla bővebb értékelést, de elöljáróban annyi a könyvről, hogy ennyire kitalált világot magyar írótól ritkán látni. Nem egy könnyű kis olvasmány, nagyon oda kell figyelni, mert ha már egy apró részlet felett elsiklunk, akkor nehezen vesszük fel újra a szálát a történetnek. Pont ezért tetszett meg, mert olvasás közben kicsit gondolkozni is kellett.

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek
Fülszöveg:
Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait…
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?


Vélemény: ez egy szörnyű könyv. Soha többet ne kerüljön a szemem elé. Köszönöm. Részletesebben ITT.

Mesesarok - Január


A fiúknak esténként elalvás előtt mindig olvasunk egy mesét Férjem vagy én, mivel nincs a szobájukban tv. Nem is szerettem volna, bőven elég egy tv, amin nézhetik a mesét. Arra gondoltam, hogy jó lenne pár állandó rovat a blogra, és az egyik az lenne, hogy megosztom Veletek, hogy miket is olvastunk fel a fiúknak és persze egy pár mondatban, hogy mi is volt a véleményünk róla. Szóval most jöjjenek is a decemberi és január havi olvasmányok. Azért két hónap, mert decemberben mindent hosszabbítottunk, így ugyanazokat olvastuk.
Csukás Isván: Süsü a sárkány
 Fülszöveg: Süsü nem mindennapi sárkány: nincs hét feje, csak egy, nem okád tüzet, csak olyankor, ha például kemencét kell begyújtani, nem aprítja miszlikbe az ellenséget, hanem segít a rászorulókon. Süsü ugyanis – a sárkányhagyománnyal ellentétben – jó sárkány, de olykor gyáva is. Ebből fakadnak azután bajai: sárkánycsaládja kitagadja, és végül a jó királyfi veszi őt pártfogásba, akivel barátságot köt életre-halálra, együtt élnek át különböző mulatságos vagy veszedelmes kalandokat. S végül, amikor a jó királyfi a szép királylány oldalán megtalálja a boldogságot, Süsü, a sárkány is velük marad, mert a jó sárkány számára is adódnak feladatok.
Véleményünk: az mindent elárul, hogy december óta folyamatosan hosszabbítva lett a könyvtárban. Szabolcsnak a kisebbnek lett a nagy kedvence, de Levi is nagyon sokszor emlegette még az oviban is. Filmben is megnéztük együtt, azóta pedig a katonák énekét énekli, vagy Süsünek az egyfejűs énekét. Persze ezek az dalok, mind benne vannak a könyvben, és mikor felolvastuk nekik, mi is énekelve mondtuk, hisz ez szinte mindenkiben benne van és nehéz lett volna simán felolvasni.
 Fülszöveg: Ismét egy rég várt szenzáció.
Ho-ho-ho-hó! Nemcsak nézhető, olvasható is.
Gyerekek és felnőttek kedvencének, a Nagy Ho-ho-ho-horgásznak legújabb kalandjaival ismerkedhetünk meg e könyvben. Vajon mit csinál hősünk nyáron?
Csukás István, a páratlan népszerűséget elért Kossuth-díjas író – Süsü, Pom-pom, Sün Balázs és számtalan kedves, régi barátunk megálmodója – e kedvesen csipkelődő történetekben kétbalkezes, ám kitartó hőse segítségével nemcsak a gyerekarcokra lop mosolyt, hanem a felnőtt szívekben szunnyadó, romlatlan játékosságot is felébreszti, Sajdik Ferenc immár klasszikusnak számító rajzai segítségével.
Véleményünk: a fiúk nem annyira élvezték, mint én. Így sajnos nem olvastuk végig, mert mikor azt szerettem volna olvasni, le lettem szavazva. Szóval erről nem tudok túl sokat írni, csak annyit, hogy nem tetszett neki, viszont a sorozat az nagyon bejön. Mivel arra számítottam, hogy majd tetszik nekik, ezért kivettem a A Nagy Ho – ho – ho - horgász télen című könyvet is, de addig már nem jutottunk el.
 Fülszöveg: Régi és új ismerősök, a kelekótya kóbormacskák: Mirr Murr és Oriza Triznyák, Cillancs, a kiscica, Róka Ricsi, Bumm Brumm Brúnó, vagy éppenséggel a Nadragulya utcát rettegésben tartó, hírhedt Settenkedő Tódor varázslatos világa tárul elénk.
Véleményünk: mikor megláttam a könyvtárban nagyon megörültem neki, mert ebben vannak versek is. Hát, a fiúk ezeknek már kevésbé örültek. Mindig azt várták, hogy mikor jön a mese. Nagy kedvenc volt Ugrifüles, az illemtanár, Hapci-rakéta a Hókuszpókusz-szigetekre és a Kalandozások Betűországban mesék, de persze a többit is szívesen hallgatták.
 Fülszöveg: Nagyon aranyos kis történet! A fiúk nagyon szerették és mikor végeztem vele szomorúak voltak, hogy ennyi volt. Mi mondjuk fordított sorrendben olvastuk nekik, mert előbb az Oriza-Triznyák féle mókát ismetük meg utána perdig ezt. De nem volt zavaró, igazából csak a vidéken való tartózkodás volt a közös pont. Szabolcs imádta, mert cica van benne, Levente pedig azért, mert a játékok életre kelnek. Ilyenkor mindig elgondolkozik azon, hogy vajon az ő játékai mit csinálnak, mikor ő nincs itthon.
Véleményünk: Nagyon aranyos kis történet! A fiúk nagyon szerették és mikor végeztem vele szomorúak voltak, hogy ennyi volt. Mi mondjuk fordított sorrendben olvastuk nekik, mert előbb az Oriza-Triznyák féle mókát olvastam utána ezt. De nem volt zavaró, igazából csak a vidéken való tartózkodás volt a közös pont. A fiúknak pedig fel sem tűnt a rossz sorrend. Levente elolvasás után azon gondolkozott, hogy vajon az ő játékai mit is csinálnak, mikor ő nincs itthon, Szabolcsnak pedig elég volt annyi, hogy szeresse ezt a mesét, hogy cica van benne.

2017. január 30., hétfő

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek (Mielőtt megismertelek 1.)


Fülszöveg:
Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait…
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

„Igazán gyönyörű könyv. Nevettünk, mosolyogtunk és sírtunk, mint a kisgyerekek – egyszerűen muszáj elolvasni!” (Closer)

„Varázslatos és szívszorító. Olvasás közben vízálló szempillaspirál használata ajánlott.” (Marie Clarie)

Könyv információk:
Kiadó: Cartaphilus
Eredeti megjelenés éve: 2012
Magyar megjelenés éve: 2012
Oldalszám: 484 oldal
ISBN: 9789632663852
Fordította: Lányi Judit
Sorozat: Mielőtt megismertelek
Függővég: nem

Véleményem:
Mini– Könyvklub miatt olvastam el, különben lehet, hogy nem is adtam volna esélyt ennek a könyvnek. Általában nem szeretem a túlhypolt könyveket, így mikor szembejön velem, ki is kerülöm. Ez ennél a könyvnél sem volt másképp. Nem tudtam, hogy miről szól, mit várjak tőle, csak annyit, hogy minden ember nagyon szereti. Nos, én nem igazán jöttem rá, hogy ez miért is van így. Persze a végén én is egyetlenegy könnycseppet elmorzsoltam, de nem többet. Azt is a prológusban található levél miatt volt. Most viszont azt írnám le, hogy miért is nem tetszett a könyv.
Először is kezdjük a szereplőkkel. Van nekünk egy 26 éves Lújzánk  Louisa, aki egy kicsit kelekótya és biztos, ha az életben találkoznék vele, akkor messziről elkerülném. Nem szeretem az ennyire pozitv embereket, mert átragad rám a kisugárzása, és azt mondják, hogy magasról lehet nagyot esni. Szóval nem lennénk legjobb barátnők. Persze az szuper, hogy a könyv végére egészen megváltozik és elkezdi kicsit reálisabban látni a világot maga körül, és egy erős jellemfejlődés érezhető, azonban végig ott volt benne ez az idegesítő valami. Ami szimpatikus volt benne, hogy nem érdekelte, hogy ki mit gondol róla, ő olyan, amilyen. Nem érdekelte, hogy furcsa ruhákba jár, ha nem az tetszik, akkor ő az fogja felvenni. Ennyi az össze pozitív tulajdonság, amit hozzá tudok kötni.
Lássuk a másik jó madarat, Willt. Egyáltalán nem tudtam azonosulni vele és ez nem annak az oka, hogy nem éltem bele magam abba a helyzetbe, hogy mi lenne, ha én is tolószékbe kerülnék. Én egy nagyon optimista ember vagyok és nagyon nagyon sok munka és lelki erő kellene hozzá, hogy el tudjam fogadni a helyzetet. A sok szerető ember, aki körbevesz, biztos rengeteg erőt tudna nyújtani, és nem azt érezném, amit Will, hogy csak a gond van velem, hanem azt, hogy érdemes élni. Hisz azzal, hogy máshogy döntök, lehet, hogy a környezetem még jobban összetörne, mint attól a gondolattól, hogy tolószékbe kerültem. Szóval nem tudom elfogadni Will döntését, és nagyon haragudtam miatta. Lou sokat próbált neki segíteni, de mindentől elzárkózott, pedig lett volna lehetősége belátni azt, hogy érdemes élni. Sajnos Will ezt nem így gondolta és meghozta a legrosszabb döntést, amit szerintem ember el tud magával követni. Számomra ez egy önző döntés volt, de persze mindenki más gondol erről.
A történet. Hát, hát…elmegy. Voltak benne nagyon aranyos dolgok. Ilyen például Lou születésnapja, és az ajándék Willtől. Azon nagyon meglepődtem, mert nem gondoltam volna, hogy az a mogorva, házsártos ember bárkire is figyel magán kívül. A többi esemény annyira nem váltott ki belőlem túl sok dolgot, mert mindig Will ellenállásába ütközött, és így nem tudtam úgy élvezni. Volt azonban egy másik jelenet, ami még egy könnycseppet is kicsikart belőlem. Ez a prológusban volt olvasható, de ez legyen titok, mert nem szeretném attól elvenni az olvasás élményét, aki még nem olvasta.
Azért még annyit szeretnék hozzátenni, hogy ajánlom mindenkinek, annak ellenére, hogy nekem nem tetszett. Ez a könyv, mindeniből mást vált ki, ami egy nagyon fontos, hogy egyáltalán érzelmeket vált ki egy olvasóból. Belőlem a fentebb leírtakat.
Értékelés: 5/3
Kedvenc szereplő(k):  nem tudtam senkit megkedvelni
Kedvenc jelenet(ek): hangverseny
Kedvenc idézetet:
„Az a helyzet, hogy ha teljesen új életbe katapultálsz, vagy valaki máséhoz csapódsz olyan sebességgel, mintha az arcodat hozzányomnád az ablakához - nos, akkor óhatatlanul át kell gondolnod, ki is vagy valójában. Vagy hogy milyennek látnak mások.”
„Először azt a ruhát vettem fel, amit magamban csak a „művészies öltözékemnek" neveztem, zöld kezeslábast, amelyet rávarrott borostyánszínű gyöngyök díszítenek. Úgy képzeltem, hogy a hangverseny látogatók biztosan eléggé művésziesek és feltűnőek. Amikor bementem a nappaliba, Will és Nathan rám meredtek. - Nem - mondta Will kurtán. - Az anyám venne fel ilyesmit - mondta Nathan. Sosem mondta, hogy Nana Mouskouri az édesanyja - mondta Will Nathannek. Visszamentem a fürdőszobába és hallottam, hogy mindketten kuncognak.”
„Rájöttem, hogy félek nélküle élni. Szívem szerint rákiabáltam volna: Hogy van az, hogy te tönkreteheted az életemet, de én nem szólhatok bele a tiédbe?
„- Mondjak valamit? Akár egész éjszaka el tudtam volna nézni az arcát. A szeme ráncait. A pontot, ahol a nyaka találkozott a vállával. - Micsodát? - Néha, Clark, maga az egyetlen, amiért úgy érzem, érdemes felkelnem reggel.”
„Az mindig fura érzés, ha az embernek el kell hagynia a komfortzónáját.”
„Egyenesen a szívembe találtál, azzal, hogy képtelen vagy palástolni az érzéseidet. Sokkal jobban megváltoztattad az életemet, mint ez a pénz valaha is meg fogja változtatni a tiédet.”
***
A filmről:

Emilia Clark és Sam Claflin
a Mielőtt megismertelekben és
mint Daenerys Targaryen, Finnick Odair
Nagyszerű adaptáció, ezért lehetséges, hogy sokkal jobban tetszett, mint a könyv. Ebben csak az igazán lényeg volt benne, mindenféle sallang nélkül. Majdnem két órában megismerhettük Lout, aki sokkal szimpatikusabb volt így, mint a könyvben, ahogy Will is. Imádom Emilia Clarkot, akit a Trónok harca Daeneryseként ismertem meg, de tökéletesen alakította a szerepét Louisa Clarkként is. Sam Claflin is remekül hozta az utálatos és elviselhetetlen Willt. Nem kedveltem jobban, mint a könyvben, és nem is értem meg jobban a döntését, mégis valahogy sokkal jobban megkedveltem, mint a könyvben. Bár tudtam, hogy mi lesz a végkifejlet, ennél sokkal többször tört el nálam a mécses, de lehet, hogy pont azért, mert tudtam, hogy mi fog történni. De a lényeg, a lényeg: olvasás után nézze meg mindenki!

További Könyvklubosok és értékeléseik:


2017. január 29., vasárnap

Barczikay Lilla interjú

Lilla az Anyám teremtményei és a Bátyám könnyei írónője, aki igen fiatalon 18 évesen megalkotott egy nagyon szuper kis világot. A véleményem a könyvről ITT olvashatjátok. Most pedig jöjjön a lényeg: az interjú.

Kérlek, jellemezd magad 5 szóban!
Fantáziadús, érzékeny, szeretetteljes, mosolygós, álmodozó. Vagy fáradékony, maximalista, megfelelési kényszeres, visszahúzódó, ellentmondásokkal teli. De két szóban is menne: Bölcsészkaros egyetemista.
Ha nem írsz, akkor mit csinálsz szabadidődben?
A szabadidőmet a barátaimmal vagy egy jó könyvvel szoktam tölteni, jó időben pedig lovagolni megyek. Hat éves korom óta a lovak megszállottja vagyok, kevés dolog tud jobban kikapcsolni, mint egy hosszú terep a környéken.
Mennyi időd van az írásra?
Suli mellett kevés, sajnos a tanulnivaló gyakran élvez prioritást. Általában hétvégénként és szünetekben írok, de minden napom ötleteléssel és ihlet gyűjtéssel telik, így mire végre le tudok ülni a gép elé, már tényleg csak gépelnem kell.
Elmesélnéd, kérlek, hogy lett a kéziratodból könyv? Ki(k) segítettek a létrejöttében?
Elsősorban a családom, akik lelkesen olvasták el az alakuló kéziratot újra és újra, valamint mindenben, így a kiadásban is támogattak. Nélkülük eszembe se jutott volna könyvet írni. A kéziratot viszont Verrasztó Gábor segített kiadhatóvá varázsolni: ő lektorálta az Anyám teremtményeit és a Bátyám könnyeit is és ő segített végig a kiadási procedúrán.
Mit szóltak ahhoz a barátaid, hogy ilyen fiatalon már van kettő könyved is?
A legközelebbi barátaim, akiknek korábban is minden novellámat és kisregényemet megmutattam, velem együtt örültek a sikeremnek. Elképesztő lelkesedéssel állnak mellettem, bármiről is van szó, és ott vannak velem minden könyvbemutatón, dedikáláson. A többiek, akiket csak az első könyv megjelenése után ismertem meg, először kicsit lesokkolódtak e hallatán, de nagyon érdekelte őket, hogy jutottam el idáig, sokan azonnal beszerezték a könyvet is. Az emberek többségét meglepi, hogy ilyen fiatalon könyveket adok ki, engem pedig kezdetben feszélyezett a meglepettségük, hiszen ez számomra teljesen természetes, nagyon régóta szeretném ezt ennyire komolyan csinálni.
Miket szoktál olvasni?
Főleg fantasy könyveket. Minél egyedibb a története, annál jobban szeretem. A Harry Potter örök kedvencem, de a Vasdruida krónikái, a Hollófiúk, az Éhezők viadala, és a Cassandra Clare könyvek is közel állnak a szívemhez, hogy csak néhányat említsek.
Miért a fantasy mellett döntöttél, mint műfaj?
Egészen kicsi korom óta imádok történeteket kitalálni, világokat alkotni. Olyan könyveket szeretek olvasni, amiknek az írója elengedte a fantáziáját és valami teljesen újat hozott létre. És mivel elsősorban olyan könyveket írok, amiket én is elolvasnék, egyértelmű volt, hogy ebbe az irányba kell elindulnom.
Honnan jött az ötlet, hogy Nitának, azt a furcsa képességet adtad, hogy beszélni tud a fa tárgyakkal?
Mindenki tudni szeretné, mit mondanak róla a háta mögött. Engem ez a kérdés főleg a gimnáziumban foglalkoztatott, azt hiszem, tudat alatt ebből indultam ki. A legegyszerűbb megoldás nyilván a gondolatolvasás, vagy a szuperhallás lenne, de én szeretem az eredeti dolgokat. A tárgyaknak kevesen tulajdonítanak lelket, én se törődöm a kanapé érzéseivel, de eljátszottam a gondolattal, milyen lehetne, ha gondolkodnának? Nem tudnak megmozdulni, nem tudnak ellenállni, csak a szavak maradtak nekik, amiket viszont senki se hall. Ez érdekes kiindulási pontnak bizonyult. És azért választottam a fa tárgyakat, mert a fa valaha tényleg élt, így a csak Nita számára hallható szavak egy régi élet utolsó rezdülési lehetnek.
Mik a terveid a jövőre? Tervezel más műfajban is írni?
Szeretnék a továbbiakban is az írással foglalkozni, most is épp dolgozom egy regényen. Előfordulhat, hogy egyszer műfajt váltok, de egyelőre a fantasy világában tudok kiteljesedni. Valamint ez az a műfaj, amiben ennyire fiatalon is tudok figyelemreméltót alkotni. Senkit nem érdekelne egy filozófiai vagy politikai elmélkedés egy húszévestől.

Köszönöm szépen a válaszokat! Remélem, hogy mindenki számára kielégítő volt és megtudott pár új információt Lilláról.

2017. január 26., csütörtök

2017. január 24., kedd

Barczikay Lilla: Anyám teremtményei (Anyám teremtményei 1.)

A recenziós példányt köszönöm szépen a Szófia kiadónak.

Fülszöveg:
„Barczikay Lilla 18 éves. Vagyis a mű, amit a kezükben tartanak, egy igen fiatal hölgy írása. De nem kell megijedni, ez egy érett, jól felépített, kerek történet. Műfaját nem könnyű meghatározni, fantasynak mondanám, mert főszereplői nem szokványos emberek. Emberek, és még annál is többek. A történetben szerepelnek még hárpiák, vérszomjas lények, démonok – félelmetesek, mégis szerethetőek. A főszereplő – aki maga mondja el a történetet – paraképességekkel bír. Az árvaházat ügyesen elhagyó fiatalok nem mindennapi társaságot hoznak össze; a mesélő pedig szinte természetes módon „beszélget” bútorokkal, ajtóval, ablakkal, lépcsőkkel. A regényben éppen így fonódik össze a természetes, és ami azon túlmutat. Az olvasó végül részese lesz a történetnek, és ezt egy cseppet sem bánja…
Nemere István"

Könyv információk:
Kiadó: Szófia
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 416 oldal
ISBN: 9789638903266
Sorozat: Anyám teremtményei 1.
Függővég: igen

Itt megvásárolható

Véleményem:
Ezt a könyvet először Könyvvilág blogján találtam, amikor felkeltette az érdeklődésem. Kíváncsi voltam, hogy egy 18 éves magyar nő, mit is tud mutatni, ami új a fantasy világában. Végül arra jutottam, hogy szeretném elolvasni a második részt, mert annyira függővéges lett, hogy nem lehet ezt csak úgy félben hagyni.
Mivel a fülszöveg nem sok dolgot árul el, így valahogy a fejemben teljesen más történet kerekedett ki először, mikor csak a címét láttam meg. Azt hittem, valami nagyon galád és elvetemült nőről fogok olvasni, aki szörnyű mutáns lényeket hoz létre. A történetet pedig ezeknek a lényeknek egy naplószerű beszámolója alapján ismerhetjük. Hát a történet ennek a közelében sem volt. Az viszont, hogy egy nem éppen ép eszű nő kísérleteiről olvashattam beigazolódott, csak nem éppen olyan formában, ahogy én az elképzeltem.
Szóval ezek a kísérletek biztos, hogy nagyon brutálisak lehettek, mert többen bele is haltak, viszont volt 27 szerencsés (?) túlélője. Ezt a marék gyereket pedig 3 csoportra osztotta az a kedves édesanya. Voltak a hárpiák, szám szerint 9, akik már az elnevezésükből sem szimpatikusak. Őket a gonoszság élteti, mindennél jobban értékelik azt, ha megkínoznak, mondjuk egy mókust, minthogy együtt játszanak a tásaikkal. Vagy ha éppen ezek a társak is hasonló hajlamú gyerekek, akkor azzal nincs semmi gond. A hárpiák ellen is kellettek valakik, akik pedig a jók lettek egyszerű nemességgel. Nekik vannak természetfeletti képességeik, ezzel is könnyítve a munkájukat, hogy képesek legyenek elpusztítani a hárpiákat, viszont ők annyira jók lettek, hogy nem biztos, hogy a harcban meg tudták volna védeni magukat. Így kellettek melléjük védelmezők. A védelmezők, 9 fiú, akiknek az volt a feladatuk, hogy megvédjék a 9 jó lányt. És készen is van a csapat, akiket később szanaszét vet a sors. Sajnos a szeparációt nem mindenki élte túl, főleg a mellé rendelt védelmező nélkül. Viszont, aki mégis azok tettre készen álltak, hogy bevégezzék a feladatuk.
Mindezt Nita, az egyik jó szemszögéből tudhatjuk meg, akinek igen különös a képessége. Mégpedig az, hogy képes beszélgetni a fából készült bútorokkal. Én ezt az elején egész furcsának találtam, mivel nem találkoztam még ilyen lénnyel, aki képes lenne ilyenre. Aztán szépen megismerjük a többieket is, és a képességeiket. Persze ezt nem ilyen egyszerűen.
Az újraegyesülés a véletlen műve volt, de hipp-hipp hurrá megtörtént. Aztán jöhet a nyomozás a hárpiák után, természetfeletti erők határainak tesztelése, láblógatás és sok veszekedés, na meg az elmaradhatatlan szerelem. Mivelhogy, akikről beszélünk tinédzserek. Így elkerülhetetlen volt, hogy kapjunk néhány olyan túlírt részletet, mint a játék a videó játékkal, vagy Nita néhány hisztije. Ezeket a részeket volt, hogy átugrottam. Sokkal jobban érdekeltek azok, mikor az erőikkel játszottak, vagyis azt tesztelték. Erről olvastam volna még nagyon szívesen. Remélem a későbbi részben több ilyen rész lesz. A végén az összecsapás is nagyon akciódús volt, főleg, hogy ott a hárpiákon kívül még a vámpírok is képbe kerültek.
A szereplők közül Trixi jött be a legjobban. Bármit folyékony halmazállatúvá tudott varázsolni, csak rá kellett néznie. Ha pedig ez nem lett volna elég, akkor elég szépen kitanulta a harcmodorokat és a fegyverhasználatot. Szóval ő egy igazi badass csaj lett!
Aki pedig ezek után nem kíváncsi a többiekre, vessen magára, mert egy nagyon aranyos kis bandát hagy ki az életéből!

Értékelés: 5/4
Kedvenc karakter(ek): Trixi
Kedvenc jelenet(ek): a végső harc, az edzések
Kedvenc idézetek:
– Nitáék bőrébe bújtatott erősítés? – visszhangozta hitetlenül Trixi és hátranézett Cassre, hogy a fiú láthassa szemrehányó tekintetét. - Mégis, mit hiszel, hol vagy? A Harry Potterben? Szerinted a hárpiák Százfűlé főzetet ittak és idejöttek, hogy csapdába csaljanak minket? – a hangja egyre fenyegetőbb és élesebb lett.”
„– Egy rakás sznobbal járunk egy suliba, Nickolas! – emeltem fel a hangom – A saját kis világukban élnek, ami a legújabb trendekből és apuci pénzéből áll. – És a pletykából – szólt közbe, de figyelmen kívül hagytam. – Nem hisznek semmiben, ami nem rózsaszín és érintőképernyős.”
„Ha könyvet írnék az életemről, a nővel kezdeném, akit anyámnak neveztek. Mert vele kezdődött minden.”
„– (…) Hú, emlékszem, téged soha senki nem akart megtréfálni vagy magára haragítani, mert mindenki féltette a titkait.  – Nem tudom, miről beszélsz – most rajtam volt a sor, hogy adjam az ártalmatlant. – Dehogynem! Az volt a legnagyobb, amikor elmesélted, hogy apa a tükör előtt mindig már jó előre begyakorolja, amit majd mondani fog nekünk. Ez csak azért „csúszott” ki a szádon, mert egyel kevesebb palacsintát kaptál!  – Valahogy meg kellett mutatnom, hogy hol a határ – vontam meg a vállam mosolyogva. – És egy hiányzó palacsinta akkor igenis nagy dolognak számított.”
„Megint be akartam hunyni a szemem, de nem tehettem. Ez a valóság volt és itt volt az ideje szembenéznem velem, ahogy a következményekkel is.”
„– Valami üzenetet kell hagynunk, nem? – kérdezte.– És ezzel mit szeretnél üzenni nekik? – tárta szét a karját Nick.           XXX.                                                                                Elgondolkodva bámultam a feliratot és valamiért a területfoglalós játék jutott eszembe. Mintha évekkel ezelőtt játszottunk volna vele utoljára. – Hárommal végeztünk közülük – tippeltem. – Csók és puszi – vont vállat Trixi, otthagyva a vámpírokat. – Győzelmet – motyogta Garas. – Amőbában legalábbis – tette hozzá halkan, majd összemosolygott Dylannel.”