Lilla
az Anyám teremtményei és a Bátyám könnyei írónője, aki igen fiatalon 18 évesen
megalkotott egy nagyon szuper kis világot. A véleményem a könyvről ITT
olvashatjátok. Most pedig jöjjön a lényeg: az interjú.
Kérlek,
jellemezd magad 5 szóban!
|
Fantáziadús,
érzékeny, szeretetteljes, mosolygós, álmodozó. Vagy fáradékony, maximalista,
megfelelési kényszeres, visszahúzódó, ellentmondásokkal teli. De két szóban is
menne: Bölcsészkaros egyetemista.
Ha
nem írsz, akkor mit csinálsz szabadidődben?
|
A
szabadidőmet a barátaimmal vagy egy jó könyvvel szoktam tölteni, jó időben
pedig lovagolni megyek. Hat éves korom óta a lovak megszállottja vagyok, kevés
dolog tud jobban kikapcsolni, mint egy hosszú terep a környéken.
Mennyi
időd van az írásra?
|
Suli
mellett kevés, sajnos a tanulnivaló gyakran élvez prioritást. Általában
hétvégénként és szünetekben írok, de minden napom ötleteléssel és ihlet
gyűjtéssel telik, így mire végre le tudok ülni a gép elé, már tényleg csak
gépelnem kell.
Elmesélnéd,
kérlek, hogy lett a kéziratodból könyv? Ki(k) segítettek a létrejöttében?
|
Elsősorban
a családom, akik lelkesen olvasták el az alakuló kéziratot újra és újra,
valamint mindenben, így a kiadásban is támogattak. Nélkülük eszembe se jutott
volna könyvet írni. A kéziratot viszont Verrasztó Gábor segített kiadhatóvá
varázsolni: ő lektorálta az Anyám teremtményeit és a Bátyám könnyeit is és ő
segített végig a kiadási procedúrán.
Mit
szóltak ahhoz a barátaid, hogy ilyen fiatalon már van kettő könyved is?
|
A legközelebbi
barátaim, akiknek korábban is minden novellámat és kisregényemet megmutattam,
velem együtt örültek a sikeremnek. Elképesztő lelkesedéssel állnak mellettem,
bármiről is van szó, és ott vannak velem minden könyvbemutatón, dedikáláson. A
többiek, akiket csak az első könyv megjelenése után ismertem meg, először
kicsit lesokkolódtak e hallatán, de nagyon érdekelte őket, hogy jutottam el
idáig, sokan azonnal beszerezték a könyvet is. Az emberek többségét meglepi,
hogy ilyen fiatalon könyveket adok ki, engem pedig kezdetben feszélyezett a
meglepettségük, hiszen ez számomra teljesen természetes, nagyon régóta
szeretném ezt ennyire komolyan csinálni.
Miket
szoktál olvasni?
|
Főleg
fantasy könyveket. Minél egyedibb a története, annál jobban szeretem. A Harry
Potter örök kedvencem, de a Vasdruida krónikái, a Hollófiúk, az Éhezők viadala,
és a Cassandra Clare könyvek is közel állnak a szívemhez, hogy csak néhányat
említsek.
Miért
a fantasy mellett döntöttél, mint műfaj?
|
Egészen
kicsi korom óta imádok történeteket kitalálni, világokat alkotni. Olyan
könyveket szeretek olvasni, amiknek az írója elengedte a fantáziáját és valami
teljesen újat hozott létre. És mivel elsősorban olyan könyveket írok, amiket én
is elolvasnék, egyértelmű volt, hogy ebbe az irányba kell elindulnom.
Honnan
jött az ötlet, hogy Nitának, azt a furcsa képességet adtad, hogy beszélni tud
a fa tárgyakkal?
|
Mindenki
tudni szeretné, mit mondanak róla a háta mögött. Engem ez a kérdés főleg a
gimnáziumban foglalkoztatott, azt hiszem, tudat alatt ebből indultam ki. A
legegyszerűbb megoldás nyilván a gondolatolvasás, vagy a szuperhallás lenne, de
én szeretem az eredeti dolgokat. A tárgyaknak kevesen tulajdonítanak lelket, én
se törődöm a kanapé érzéseivel, de eljátszottam a gondolattal, milyen lehetne,
ha gondolkodnának? Nem tudnak megmozdulni, nem tudnak
ellenállni, csak a szavak maradtak nekik, amiket viszont senki se hall. Ez
érdekes kiindulási pontnak bizonyult. És azért választottam a fa tárgyakat,
mert a fa valaha tényleg élt, így a csak Nita számára hallható szavak egy régi
élet utolsó rezdülési lehetnek.
Mik a
terveid a jövőre? Tervezel más műfajban is írni?
|
Szeretnék
a továbbiakban is az írással foglalkozni, most is épp dolgozom egy regényen.
Előfordulhat, hogy egyszer műfajt váltok, de egyelőre a fantasy világában tudok
kiteljesedni. Valamint ez az a műfaj, amiben ennyire fiatalon is tudok
figyelemreméltót alkotni. Senkit nem érdekelne egy filozófiai vagy politikai
elmélkedés egy húszévestől.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése