2017. január 15., vasárnap

Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa


Fülszöveg:
Sandy Shortt kényszerbeteg. Amióta tízéves korában eltűnt a szomszéd kislány, mániákusan keresgél, nem tudja feldolgozni, ha elvesznek a dolgai. Kutatószenvedélye annyira magával ragadja, hogy magánnyomozóként keres eltűnt személyeket.
Jack Ruttle is kétségbeesetten keresi öccsét, Donalt, akit egy éve mintha a köd nyelt volna el. Amikor megtalálja Sandy hirdetését egy újságban, érzi, hogy a nő segíteni fog rajta.
Miközben Donal után kutat, egyszer csak Sandy is eltűnik, méghozzá egy olyan helyen köt ki, aminek létezéséről addig álmodni sem mert: az elveszettnek hitt fél pár zoknik, lakáskulcsok és a nyomtalanul eltűnt emberek birodalmában. Ez az új, szórakoztató és vidám világ, kedves, ám néha furcsa lakóival együtt befogadja Sandyt, ő azonban másra sem vágyik, csak hogy megtalálja a hazavezető utat.

A mindössze 28 éves Cecelia Ahern e regényében is kiválóan ötvözi a mesét és a valóságot.

Könyv információk:
Kiadó: Athenaeum
Eredeti megjelenés éve: 2006
Magyar megjelenés éve: 2010
Oldalszám: 358 oldal
ISBN: 9789632930404
Fordította: Hussami Péter

Véleményem:
A történetet remekül összefoglalja a fülszöveg. Adott egy erős személyiségű, kitartó, felnőtt nő, Sandy Shortt személyében, és egy összetört, öccsét elvesztő és kereső férfi, Jack Ruttle. Ebbe a könnyed, mégis szívbe markoló, történetben a kettejük életét ismerjük meg. Nagyon tetszett a történetben, hogy két síkon játszódik.
A világ, amibe Sandy belecsöppen, számomra nagyon tetszetős volt. Bele is gondoltam, hogy mi lenne, ha én tűnnék el és egy ilyen helyen találnám magam. Persze először kétségbe lennék esve, hiszen a családom miatt aggódnék, hogy velük mi van, hogyan élik meg a fiam anyjuk eltűnését. Persze, ahogy telne az idő, biztos megszoknám, hisz van jó dolog is ebben a világban. Ilyen például, hogy nem használnak pénz, mivel itt nincs értéke neki. Az itt tartózkodó emberek falukban laknak, és mindent magunknak teremtenek meg: az élelmet, a törvényeket, a boltokat, az oktatás és minden egyebet. Az olyanok, akik már évtizedek óta itt élnek, új családot alapítottak, ez nem azt jelenti, hogy elfejeltették a régi életüket, de túl kellett lépni a nehéz időszakon. Ha én lennék ilyen helyzetbe, biztos, hogy jó sokáig begubóznék magamba, attól függetlenül, hogy egy elég barátkozós személy vagyok.
Az itt élő eltűnt személyeket mindig körbeveszik a hangok és illatok. Ezek mind azok az emlékek, amiket a nem eltűntek világában élők elfejtettek, mikor próbálnak visszaemlékezni az eltűntekre. Ha én hallanám meg a hangom, vagy megérezném az illatom, akkor biztos, hogy sírva fakadnék. Nem tudom, hogy miként dolgoznám fel, hogy elfejtettek a fiam vagy éppen a férjem. Viszont, akik itt élnek hosszú ideje, már meg tanultak ezzel élni, mégis nagyon erősnek kell maradniuk, mikor meghallják/megérzik a sajátjukat.
Sandy ebben a világban azonban nem tud beletörődni a sorsába, nem hajlandó megvárni, míg meghallja saját hangját a levegőben és próbál innen visszakeveredni az ő normális világába. Itt előjön a kényszerbetegsége, hogy mindenképp megtalálja a kivezető utat, annak ellenére, hogy mindenki azt hangsúlyozza neki, hogy innen még senki és semmi nem tűnt el, hiszem ez a talált tárgyak és személyek országa. Mikor pedig már kezdi megszokni a dolgokat, furcsa dolgok kezdenek történni, ami nem csak az ő, hanem az egész falu életét kizökkenti a kerékvágásból. Ez a különös dolog, pedig sikerül neki abban, hogy elérje a célját, hogy visszatérjen.
Amíg Sandy a saját dolgával küszködik odaát, addig Jack is próbálja magát hasznossá tenni a normális világban. Róla egyébként nem tudok túl sokat írni, mert folyamatosan ugyanazokat a köröket futotta az egész történetben, csak éppen a keresett személy változott. Próbálja megtalálni öccsét, aki egy éve eltűnt, minden nyom nélkül. Már mindenki lemondott arról, hogy valaha is megtalálják, Jack azonban nem. Az öcsike eltűnése pedig a kapocs Sandy és a férfi között. Mivel Sandy eltűnt személyeket kereső magánnyomozóként dolgozik, nem is volt kérdés, hogy egy idő után eljut hozzá Jack. Aztán Sandy nem jelent meg a találkozóhelyen, és már meg is van a bonyodalom. Míg Jack Sandyt keresi, addig Sandy a kiutat. Végül minden a helyére kerül, és megbékél a sorsával. Persze ez nem ennyire egyszerűen, mert közben megismerjük mind a kettejük hátterét, hogy mit miért csinál.
Néha elvesztem a sok részletbe, ezt inkább negatívumonként éltem meg, mert kizökkentett az olvasásból, mikor épp egy nyomozós, keresős részt olvastam, aztán hirtelen jött egy visszaemlékezés. Olyankor sokszor volt olyan érzésem, hogy mi van? ez meg hogy került ide, és sajnos vissza kellett olvasnom, hogy újra elkapja a fonalat. Ettől eltekintve kellemes olvasmány volt, szerintem többször is el fogom olvasni.
Értékelés: 5/4
Kedvenc karakter(ek): Sandy, Mr. Burton
Kedvenc jelenet(ek): minden, ami a talált tárgyak országában játszódik
Kedvenc idézetek:
„Van, hogy a szemünk láttára tűnik el valaki. Van, hogy az embert megtalálja egy olyan valaki, aki már jó ideje nézi. Van, hogy elveszítjük magunkat. Ha nem figyelünk oda eléggé.”
„Kuncogás, sziszegés, horkantás, nevetés hangját sodorta a fülünkbe a szél mindenfelől. A szellő különféle illatokat hozott: a gyerekkori otthon elfelejtett illata, vagy a konyháé egy nap sütés-főzés után. Egy csecsemő illata, amit az anyja elfelejtett, ahogy a gyerek szép lassan felnőtt, babapúder, testápoló, édességillatú bőr. A kedvenc nagyszülők ódon, dohos illata: a nagymama levendula, a nagypapa szivar, cigaretta, pipa. A letűnt szeretők illata: édes parfümök és arcszeszek, reggeli lustálkodások, és az a megmagyarázhatatlan illat, amelyet az ember hagy maga után, ha kilép a szobából. Egy ember illata van olyan értékes, mint az ember maga.”
„Ez volt a különbség belső béke és külső háború között, a tagadás és annak átmeneti beismerése között, hogy nagyon szeretnék ugyanolyan lenni, mint a többiek.”
„– Igen, de nem fogsz mindenre visszaemlékezni, és nem fogsz mindent megtalálni. Szóval, amit így elveszítesz, például egy másik ember illata vagy érintése, az arcuk vagy a hangjuk emléke, nos, az mind itt köt ki.
– Elég bizarr – ráztam meg a fejem. Fel sem bírtam fogni.
– Elmondom úgy, hogy nagyon könnyen megértsd. Az életben mindennek megvan a helye. Ha valami elhagyja a helyét, akkor valahol máshol fog felbukkanni.”

„Véletlenül kerültünk ide? Hibát találtunk a Teremtésben, vagy valami fekete lyukat a Föld felszínén? Vagy ez a jelenség mindig is normális része volt az életnek, csak a századok során senki nem beszélt róla? Vajon tényleg eltűntünk, elvesztünk, vagy ellenkezőleg, megtaláltuk a valódi otthonunkat, és éppen a másik, „normális” életünk volt tévedés? Esetleg megtaláltuk a nyugvópontját, a kikötőjét mindazoknak, akik az életben kívülállónak érzik magukat?”

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése