2017. január 31., kedd

Mesesarok - Január


A fiúknak esténként elalvás előtt mindig olvasunk egy mesét Férjem vagy én, mivel nincs a szobájukban tv. Nem is szerettem volna, bőven elég egy tv, amin nézhetik a mesét. Arra gondoltam, hogy jó lenne pár állandó rovat a blogra, és az egyik az lenne, hogy megosztom Veletek, hogy miket is olvastunk fel a fiúknak és persze egy pár mondatban, hogy mi is volt a véleményünk róla. Szóval most jöjjenek is a decemberi és január havi olvasmányok. Azért két hónap, mert decemberben mindent hosszabbítottunk, így ugyanazokat olvastuk.
Csukás Isván: Süsü a sárkány
 Fülszöveg: Süsü nem mindennapi sárkány: nincs hét feje, csak egy, nem okád tüzet, csak olyankor, ha például kemencét kell begyújtani, nem aprítja miszlikbe az ellenséget, hanem segít a rászorulókon. Süsü ugyanis – a sárkányhagyománnyal ellentétben – jó sárkány, de olykor gyáva is. Ebből fakadnak azután bajai: sárkánycsaládja kitagadja, és végül a jó királyfi veszi őt pártfogásba, akivel barátságot köt életre-halálra, együtt élnek át különböző mulatságos vagy veszedelmes kalandokat. S végül, amikor a jó királyfi a szép királylány oldalán megtalálja a boldogságot, Süsü, a sárkány is velük marad, mert a jó sárkány számára is adódnak feladatok.
Véleményünk: az mindent elárul, hogy december óta folyamatosan hosszabbítva lett a könyvtárban. Szabolcsnak a kisebbnek lett a nagy kedvence, de Levi is nagyon sokszor emlegette még az oviban is. Filmben is megnéztük együtt, azóta pedig a katonák énekét énekli, vagy Süsünek az egyfejűs énekét. Persze ezek az dalok, mind benne vannak a könyvben, és mikor felolvastuk nekik, mi is énekelve mondtuk, hisz ez szinte mindenkiben benne van és nehéz lett volna simán felolvasni.
 Fülszöveg: Ismét egy rég várt szenzáció.
Ho-ho-ho-hó! Nemcsak nézhető, olvasható is.
Gyerekek és felnőttek kedvencének, a Nagy Ho-ho-ho-horgásznak legújabb kalandjaival ismerkedhetünk meg e könyvben. Vajon mit csinál hősünk nyáron?
Csukás István, a páratlan népszerűséget elért Kossuth-díjas író – Süsü, Pom-pom, Sün Balázs és számtalan kedves, régi barátunk megálmodója – e kedvesen csipkelődő történetekben kétbalkezes, ám kitartó hőse segítségével nemcsak a gyerekarcokra lop mosolyt, hanem a felnőtt szívekben szunnyadó, romlatlan játékosságot is felébreszti, Sajdik Ferenc immár klasszikusnak számító rajzai segítségével.
Véleményünk: a fiúk nem annyira élvezték, mint én. Így sajnos nem olvastuk végig, mert mikor azt szerettem volna olvasni, le lettem szavazva. Szóval erről nem tudok túl sokat írni, csak annyit, hogy nem tetszett neki, viszont a sorozat az nagyon bejön. Mivel arra számítottam, hogy majd tetszik nekik, ezért kivettem a A Nagy Ho – ho – ho - horgász télen című könyvet is, de addig már nem jutottunk el.
 Fülszöveg: Régi és új ismerősök, a kelekótya kóbormacskák: Mirr Murr és Oriza Triznyák, Cillancs, a kiscica, Róka Ricsi, Bumm Brumm Brúnó, vagy éppenséggel a Nadragulya utcát rettegésben tartó, hírhedt Settenkedő Tódor varázslatos világa tárul elénk.
Véleményünk: mikor megláttam a könyvtárban nagyon megörültem neki, mert ebben vannak versek is. Hát, a fiúk ezeknek már kevésbé örültek. Mindig azt várták, hogy mikor jön a mese. Nagy kedvenc volt Ugrifüles, az illemtanár, Hapci-rakéta a Hókuszpókusz-szigetekre és a Kalandozások Betűországban mesék, de persze a többit is szívesen hallgatták.
 Fülszöveg: Nagyon aranyos kis történet! A fiúk nagyon szerették és mikor végeztem vele szomorúak voltak, hogy ennyi volt. Mi mondjuk fordított sorrendben olvastuk nekik, mert előbb az Oriza-Triznyák féle mókát ismetük meg utána perdig ezt. De nem volt zavaró, igazából csak a vidéken való tartózkodás volt a közös pont. Szabolcs imádta, mert cica van benne, Levente pedig azért, mert a játékok életre kelnek. Ilyenkor mindig elgondolkozik azon, hogy vajon az ő játékai mit csinálnak, mikor ő nincs itthon.
Véleményünk: Nagyon aranyos kis történet! A fiúk nagyon szerették és mikor végeztem vele szomorúak voltak, hogy ennyi volt. Mi mondjuk fordított sorrendben olvastuk nekik, mert előbb az Oriza-Triznyák féle mókát olvastam utána ezt. De nem volt zavaró, igazából csak a vidéken való tartózkodás volt a közös pont. A fiúknak pedig fel sem tűnt a rossz sorrend. Levente elolvasás után azon gondolkozott, hogy vajon az ő játékai mit is csinálnak, mikor ő nincs itthon, Szabolcsnak pedig elég volt annyi, hogy szeresse ezt a mesét, hogy cica van benne.

2 megjegyzés:

  1. Á, ez jó ötlet! ^^
    Lopom majd az olvasmányötleteket. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :) Csak nyugodtan, azért osztottam meg ^^

      Törlés