Exkluzív részlet!
Kis meglepetéssel készültünk Julia
Lewis Thomson írónővel, méghozzá Maxim készülő könyvéből egy kis részlettel.
Megismerhetjük Nastyat, aki egy igazi dög lesz, mégpedig Maxim titokzatos
múltjából. Fogadjátok szeretettel!
***
Julia
Lewis Thomson: TÖBBEK SZERINT (részlet)
Nastya
Este a Deák-téren nyüzsögtek az
emberek. Kezdetben nézelődtem, sétálgattam, kerestem azt a helyet, ahová
beülhetnék egy pohár borra. Egy csapat fiatal vágta ki az egyik bár ajtaját. A
kiszűrődő rekedtes, füstös hangra felkaptam a fejem. Önkéntelenül megindultam a
hang irányába. Amikor a színpaddal szemben találtam magam, földbe gyökerezett a
lábam. Maxim énekelt. Istentelenül szexis volt a csípőjére lazán letolt
farmergatyában, fekete pólóban, és bakancsban. A szőke haja ezúttal ki volt
bontva, és néhány tincs a szemébe lógott.
A zene lehalkult, két keze közé fogta a
mikrofont, szinte altatódalként duruzsolta az utolsó sorokat, majd felnézett,
és perzselő tekintettel végigmért. Megbabonázva figyeltem minden mozdulatát.
Képtelen voltam elszakítani róla a tekintetemet, ahogy újra elkezdte pengetni a
gitárt. Kis idő múlva a testem reagált a zenére, behunytam a szemem, mozgatni
kezdtem a csípőm, és hagytam, hogy a hangja körbelengjen,
és a lelkemig hatoljon.
Tánc közben észre sem vettem, mikor
vette át a banda helyét egy DJ. Csak arra lettem figyelmes, hogy valaki mögém
lép, és az ajkaival puhán cirógatja a nyakamat, miközben a karjaival magához
von. Tudtam, hogy ő az, ezért hagytam, hogy öleljen, és csókoljon.
Megfordultam, a nyaka köré kulcsoltam a kezemet, beletúrtam a zabolátlan,
csatakos fürtjeibe, és vadul visszacsókoltam, miközben a karjai satuként
szorítottak. Magával ragadott a pillanat, és teljesen elvesztettem a józan
eszemet.
Szinte felfaltuk egymást a tánctéren,
mit sem törődtünk azzal, hogy talán megbotránkoztatjuk a körülöttünk lévőket.
– Nastya – suttogta a nevemet két csók
között szünetet tartva, amitől bizsergés hullámzott végig a testemen. Szédültem
a csókjaitól. Még többet akartam belőle, és ettől összeszorult a mellkasom.
Belenéztem a végtelent tükröző szemébe, és eltoltam magamtól.
– Szemtelen vagy!
– Már mondtad – felelte elfúló hangon.
– Hogy képzeled azt, hogy csak úgy
idejössz hozzám, és megcsókolsz?
– Nem ellenkeztél – vigyorgott kajánul és
a derekamnál közelebb húzott magához.
– Jó éjszakát Maximilien! – pördültem
ki a karjából, és keresztülvágtam a zsúfolt tánctéren. Visszamentem a hotelba, egyedül.
Természetesen nem jött utánam, hiszen ugyanabból a fából faragták, mint engem. Egyértelmű
volt, hogy az ő életének is „Dugd meg, és dobd el!” a mottója.
***
Ez után a kissé fülledt részlet után én
még jobban várom, hogy megjelenjen a könyv! Ti, hogy vagytok vele, elég
izgalmasnak hangzik?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése