2017. január 21., szombat

Exkluzív részlet! - Julia Lewis Thomson: TÖBBEK SZERINT

Exkluzív részlet!

Kis meglepetéssel készültünk Julia Lewis Thomson írónővel, méghozzá Maxim készülő könyvéből egy kis részlettel. Megismerhetjük Nastyat, aki egy igazi dög lesz, mégpedig Maxim titokzatos múltjából. Fogadjátok szeretettel!

***
Julia Lewis Thomson: TÖBBEK SZERINT (részlet)

Nastya
Este a Deák-téren nyüzsögtek az emberek. Kezdetben nézelődtem, sétálgattam, kerestem azt a helyet, ahová beülhetnék egy pohár borra. Egy csapat fiatal vágta ki az egyik bár ajtaját. A kiszűrődő rekedtes, füstös hangra felkaptam a fejem. Önkéntelenül megindultam a hang irányába. Amikor a színpaddal szemben találtam magam, földbe gyökerezett a lábam. Maxim énekelt. Istentelenül szexis volt a csípőjére lazán letolt farmergatyában, fekete pólóban, és bakancsban. A szőke haja ezúttal ki volt bontva, és néhány tincs a szemébe lógott.
A zene lehalkult, két keze közé fogta a mikrofont, szinte altatódalként duruzsolta az utolsó sorokat, majd felnézett, és perzselő tekintettel végigmért. Megbabonázva figyeltem minden mozdulatát. Képtelen voltam elszakítani róla a tekintetemet, ahogy újra elkezdte pengetni a gitárt. Kis idő múlva a testem reagált a zenére, behunytam a szemem, mozgatni kezdtem a csípőm, és hagytam, hogy a hangja körbelengjen, és a lelkemig hatoljon.
Tánc közben észre sem vettem, mikor vette át a banda helyét egy DJ. Csak arra lettem figyelmes, hogy valaki mögém lép, és az ajkaival puhán cirógatja a nyakamat, miközben a karjaival magához von. Tudtam, hogy ő az, ezért hagytam, hogy öleljen, és csókoljon. Megfordultam, a nyaka köré kulcsoltam a kezemet, beletúrtam a zabolátlan, csatakos fürtjeibe, és vadul visszacsókoltam, miközben a karjai satuként szorítottak. Magával ragadott a pillanat, és teljesen elvesztettem a józan eszemet.
Szinte felfaltuk egymást a tánctéren, mit sem törődtünk azzal, hogy talán megbotránkoztatjuk a körülöttünk lévőket.
– Nastya – suttogta a nevemet két csók között szünetet tartva, amitől bizsergés hullámzott végig a testemen. Szédültem a csókjaitól. Még többet akartam belőle, és ettől összeszorult a mellkasom. Belenéztem a végtelent tükröző szemébe, és eltoltam magamtól.
– Szemtelen vagy!
– Már mondtad – felelte elfúló hangon.
– Hogy képzeled azt, hogy csak úgy idejössz hozzám, és megcsókolsz?
– Nem ellenkeztél – vigyorgott kajánul és a derekamnál közelebb húzott magához.
– Jó éjszakát Maximilien! – pördültem ki a karjából, és keresztülvágtam a zsúfolt tánctéren. Visszamentem a hotelba, egyedül. Természetesen nem jött utánam, hiszen ugyanabból a fából faragták, mint engem. Egyértelmű volt, hogy az ő életének is „Dugd meg, és dobd el!” a mottója.
***

Ez után a kissé fülledt részlet után én még jobban várom, hogy megjelenjen a könyv! Ti, hogy vagytok vele, elég izgalmasnak hangzik?

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése