Fénypont-mélypont – január

Sziasztok!

Íme, rám esett a nemes feladat, hogy bemutassam az egyik állandó rovatunkat, mely a Fénypont/Mélypont nevet fogja viselni.

Dorkám egy értelmesebb bevezetőben leírta, hogy honnan jutott eszébe ez a cím, de én -már ismerhettek annyira- ezt elfelejtettem, tehát most marad az én mellébeszélésem :D

A rovat lényege (ezután a három szó után VALAKI-nek érzem magam xD), hogy a havi olvasmányaink közül kiemeljük, hogy melyik volt a legjobb és a legrosszabb. Na nálam már bukott is a dolog, mivel be tudom lőni eléggé a saját ízlésemet ahhoz, hogy rosszat ne olvassak, ha mégis, akkor nyugodt szívvel törlöm is (olvasásban nem vagyok mazochista alkat), tehát én csak a kevésbé 5*-ost fogom mélyre húzni.

Janina:

Anthony Ryan: A tűzkirálynő

Fülszöveg:
„A Szövetséges ősidők óta köztünk jár és építi birodalmát. Nem egy embert kell legyőznünk. Hanem egy legendát.”

A mindig harcra kész Lyrna királynőnek Alltor véres ostroma után össze kell gyűjtenie csapatait, hogy visszafoglalja a fővárost a volári megszállóktól, és kivívja az Egységes Királyság függetlenségét. Céljai érdekében kénytelen a Hetedik Renddel szövetkezni: olyan férfiakkal és nőkkel, akiknek szörnyű ereje a Sötétség rémisztő hatalmától ered.

Vaelin Al Sorna ismét a legfőbb hadúr szerepében találja magát, és felismeri, hogy csak a voláriak titokzatos Szövetségesének leleplezésével fordíthatja meg a háború menetét. Ehhez pedig mélyen be kell hatolnia a jégpáncélba zárt északi földekre, hogy rátaláljon valakire, akit szinte lehetetlen legyőzni, hiszen halhatatlan. Ráadásul mindezt immár a vér énekének segédlete nélkül, amely baljósan hallgat…

Vélemény: a januári listám első helyén végzett a …. A tűzkirálynő, noha azt még decemberben kezdtem. Ha ez nem számít, akkor a Bridget Jones *-* első része (azt hiszem, hogy az magától értetődő, hogy miért :DDDD)

Piers Paul Read: Életben maradtak

Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Négyezer méternél is magasabban az Andok kietlen hómezején. Élelem, meleg ruha, orvosi segítség sehol. Egy rádiót sikerül rendbe hozniuk. Éppen híreket mond: mivel már semmi remény sincs, hogy a Fairchild uruguayi repülőgép szerencsétlenségét bárki is túlélhette, a roncs keresését nem folytatják tovább… 1972. októberében az uruguayi Keresztény Öregfiúk rögbicsapata bérelt repülőgépen ötfőnyi személyzettel és számos szurkolóval útnak indul Chilébe, hogy néhány meccsen megmérkőzzék az ottani Öregdiákok csapatával. A rossz látási viszonyok miatt a gép az Andok egyik csúcsába ütközött, szárnya, farka letörött, a roncs pedig lefele száguldott a havas lejtőn, majd nagy zökkenéssel megfeneklett a hómezőn. A pilóta és több utas szörnyethalt. Néhányan súlyosan megsérültek. Élelmük mindössze ennyi maradt: pár tábla csokoládé, némi gyümölcsíz és néhány tubus fogpaszta. Vizet a napon olvasztottak a hóból. Tizenhatan mégis megmenekültek hetven napi szörnyű szenvedés árán. A páratlan eset híre 1973-ban az egész világot bejárta, és az erről készült drámai feszültséggel teljes könyv számos nyelven eljutott az olvasókhoz.

Vélemény: legkevésbé kedvelt pedig az Életben maradtak… ööö, mit is lehet mondani egy olyan könyvről, ami valós események borzalmát meséli el, a túlélők egymást eszik meg, s persze ezt centiről-centire részletezi is az író. Nos, azt semmiképpen sem mondanám, hogy egy remek kis sztori, annyi szent…Legkevésbé kedvelt címet pedig csak a túlzott gyomorérzékenységem miatt adom neki, egyébként érdekes könyv, egyszer mindenkinek kötelező elolvasni. Janina könyvek:

Dorka:

Timár Krisztina: A látszat mesterei

Fülszöveg:
Mi történne akkor, ha egyszer csak egy teljesen más világba születnénk, mint ahol addig éltünk? Mi lenne, ha már születésünk előtt mindenre emlékeznénk előző életünkből?

Lantos Fruzsina, az anyaméhben növekvő leánygyermek mindent hall, mindent ért, és ennek köszönhetően hamar ráébred, hogy nem ismeri annak a világnak a szabályait, ahová hamarosan megérkezik.

Itt az emberek bőre szürke, vörös vagy sárga. Félnek a fehértől, és attól is, ha szembesülnek a puszta földdel. Szamarat sose láttak, viszont a vízityúknak három lába van, a hiúznak pedig majomfarka. Az országok és a városok óvónevet kapnak, hogy ne találjanak rájuk a veszedelmes Hollók. De hol ez a hely? És kik ezek az emberek? És mi lesz velünk, ha egyszer ide születünk?

Lánglélek húszéves, és mindent megkapott az élettől. Legalábbis azt hiszi. Van hadvezérhez méltó ereje, bátorsága, tudása, éles esze, és van mesebeli hőshöz illő ártatlansága. Azt is tudja, hogy a Hármastáj nem tűri meg az ártatlanokat, de aki Kiválasztott, az akár a leggonoszabb világot is képes megszelídíteni. Arra is készen áll, hogy amikor majd a sors a kiválasztottságért benyújtja a számlát, akkor fizessen.

Csak azt nem tudja, hogy mit kell majd odaadnia.

Vélemény: nálam az első helyet egy magyar fantasy foglalta el, mégpedig a A látszat mesterei. Nemsokára hozok róla bővebb értékelést, de elöljáróban annyi a könyvről, hogy ennyire kitalált világot magyar írótól ritkán látni. Nem egy könnyű kis olvasmány, nagyon oda kell figyelni, mert ha már egy apró részlet felett elsiklunk, akkor nehezen vesszük fel újra a szálát a történetnek. Pont ezért tetszett meg, mert olvasás közben kicsit gondolkozni is kellett.

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

Fülszöveg:
Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait…

Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…

Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

Vélemény: ez egy szörnyű könyv. Soha többet ne kerüljön a szemem elé. Köszönöm. Részletesebben ITT.