2019. február 10., vasárnap

Viszlát, január… Helló Február! | 2019

Sziasztok!
Kicsit megkésve, de törve nem érkezik a hónapértékelő poszt. Kicsit csúszott, mert tönkrement a régi laptopom, és újat kellett venni, de hát ugye tudjuk, hogy ez nem megy annyira könnyen, ahogy azt az ember lánya eltervezi. Ezért is késnek a bejegyzéek mostanában, de ami késik… úgyhogy vágjunk is bele!

2019. február 3., vasárnap

Novák Vica: Minka és a betűvetők (Minka 2.)


Fülszöveg:
Ajjaj, hova szöknek a betűk?
Minka elsős, de van egy bánata: nem boldogul az olvasással.
Talán butább, mint a többiek? Ő már sose fogja megtanulni az ábécét?
Megpróbál elolvasni egy feliratot, ám furcsa dologra lesz figyelmes: egymás után illannak el belőle a betűk! Eltűnnek az újságokból, a képernyőről, sőt, a könyvekből is. Minka rögtön üzen a szelek hátán utazó, furcsa barátjának, Szélvésznek. Lehet, hogy valami galiba történt a betűvetők titkos földjén?
Kósza, a széllény hátán kalandra indulnak Szeles-zugba, hogy visszaszerezzék a betűket, és megmentsék a történeteket a feledéstől. Ki tudja, ha sikerrel járnak, hátha még Minkának is sikerül megtanulnia az olvasást.
Bűbájos, fantáziadús történet a betűkkel most ismerkedő óvodásoknak és elsősöknek.
Eredj te is ez elveszett betűk nyomába!
Könyvinformációk:
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 64 oldal
Kötés: Keménytáblás
Megjelenés időpontja: 2018. december 11.
Illusztrálta:
Műfaj: mese
Sorozat: Minka
Függővég: nem
ITT megvásárolható
BELEOLVASÓ

Véleményem:
A nyáron felkeresett Novák Vica írónő, hogy lenne e kedvem/kedvünk a fiúkkal el(ő)olvasni Minka újabb kalandját, mi pedig örömmel mondjuk igent. Hatalmas megtiszteltetés volt, és kicsit izgultam is miatta, hogy vajon mit fognak hozzá szólni fiúk, hogy a telefonomról olvasom. Szeresére nem volt ezzel semmi gond. Ezúton is köszönöm/köszönjük Vica a bizalmat!
A Nagyobb fiam idén kezdte meg az első osztályt, és bár nem mondta, de biztos vagyok benne, hogy ő is izgult kicsit, mikor átlépte az iskola kapuját. Aztán mikor elkezdtek tanulni olvasni, hát be kell vallani, hogy sok gyötrelmes órába telt, mire ráérzett az ízére. (A matek varázsütésre ment neki, hiába, nem rám ütött ilyen téren.) Most, egy félév elteltével pedig már magától olvas, amiért nagyon büszke vagyok rá.
Mintha kifejezetten nekünk írná Novák Vica írónő a Minka-sztorikat. Ahogy az előző részben, most is remek a témaválasztás, ami az iskolakezdés és mások elfogadása. Ezzel a történettel pedig minden gyerek képes felvértezni magát, és legyőzni a félelmeit az iskolával kapcsolatban. Mert ha Minkának sikerült, akkor bárkinek sikerülhet!
A történetben Minka elkezdi az első osztályt, de számára is nehezen megy, nem akar úgy feküdni az olvasás, ahogy ő azt szeretné. Egy nap viszont arra lesz figyelmes, hogy eltűnnek a betűk, és nem azért, mert nem ismeri fel őket, hanem egyszerűen valamilyen rejtélyes oknál fogva elpárolognak. Minka okos kislány lévén tudta, hogy itt valami nem stimmel, ezért üzen jó barátjának, Szélvésznek, és megkezdődik az újabb kalandjuk a betűvetőkkel és a hunyorgókkal. A kedvenc jelenetünk a Betűvetők földjén játszódott, ahol megtudták Minkáék (és a fiúk is), hogy keletkeznek a betűk. Nagyon elvarázsolta őket ez a rész, azóta is azon spekulálnak, hogy tudnának betűket vetni.

Minka és Szélvész újabb kalandja ismét elvarázsolt minket! A fiúkkal együtt izgultuk végig az eseményeket, és bíztunk benne, hogy egy újabb sikeres küldetést hajt végre a két kis kópé. Nem kellett csalódnunk! Minka a mi kis hősünk.
Összességében nagyon élvezetes mese, a nyelvezete csodás, az illusztrációk ismét fantasztikusak. Annyit zárójelben megjegyzek, hogy önállóan is olvasható, mert nem függ össze szorosan az előző résszel, de azért vannak visszatérő szereplők, akiket az első részben megismertek az Olvasók.
Ajánlom azoknak, akik:
- egy szórakoztató, mégis tanulságos gyerekkönyvet keresnek.
Értékelésem: 5/ 5 csillag
Kedvenc karakter(ek): Szélvész (fiúknak); Minka (nekem)
Kedvenc jelenet(ek): mikor Minka megtudja, hogyan születnek a betűk
A képek a beleolvasóból származnak.

2019. február 2., szombat

Lauer Gábor: Mindenvörös



Fülszöveg:
Szakad a hó az isten háta mögött, a hazafelé igyekvő Ector atya alig lát ki a szélvédőn. Bár kocsija ide-oda csúszkál a szerpentinen, olyan nagyon azért nem zavarja a dolog. Elvégre szombat este van. Egy „olyan” szombat este. Az „olyan” szombat estéken pedig egész egyszerűen nem történhet baj. Vagy mégis? Az út szélén felbukkanó apró csillanás egy kissé megzavarja a férfit. Mi a fene volt az? És miért volt olyan pokolian ismerős? Az egyre többször és többször felbukkanó fény felpiszkálja a pap lelkének, múltjának sötét darabkáit. Őrült hajsza kezdődik az idővel és egy furcsa fenevaddal, miközben a háttérben lassan vörösbe borul a Monte Pedro délceg csúcsa.
Könyvinformációk:
Kiadó: Underground
Oldalszám: 308 oldal
Kötés: puhatáblás
Megjelenés időpontja: 2018. december 21.
Műfaj: thriller
Sorozat: -
Függővég: nem

Véleményem:
Lauer Gábor nevével először (újra) akkor találkoztam, mikor felkeresett az első könyve: Út sehová könyve megjelenésekor. Majd készült vele egy halloween-i interjú, most pedig a legújabb könyve felkeresett, mert megjelent második könyve. Szépen elolvastam ezt is, viszont most tisztáztam le magamba, hogy erről írni is kéne. Úgyhogy most jöjjön a Mindenvörös könyvről a véleményem. Egyébként: köszi, Gábor a recenziós példányt!
A történet cselekménye igen rövit időt ölel fel, kemény egy egész éjszakát, konkrétan szombat estétől vasárnap hajnalig tartó intervallum. A főhős (már ha nevezhetem így) Ector atya, - aki egy igazi álszent, és egyáltalán nem hisz abban, amit hirdet – egy tivornya után éppen hazafelé tart Lacortába, mikor találkozik egy fenevaddal. A vörös fenevaddal való találkozás pedig csak a kezdete egy rémes kalandnak. Ahogy halad előre a történet egyre több mindent megtudtam Ector atyáról, az ő fenevadjáról, Lacorta kis közösségéről. Majd szépen összeállt az összes összefüggés és a végén már csak kapkodtam a fejem, hogy mivan?! ezt nem hiszem el! A fenevad ugyanis nem csak fizikailag van jelen, hanem erősen képviseli a lelkiismeretet is. Szegényt viszont nem csak a fenevadja ostromolja, hanem egy belső hang is, aki egykori mentorát: Santilla atyát testesíti meg. Sokszor pedig nem lehet tudni, hogy éppen melyik játszik a drága Ector atyával.
Aki azt gondolja, hogy ez egy remek thriller, az tökéletesen gondolja, mert képes beférkőzni az Olvasó agyába Ector atya és története. De azt is meg kell említenem, hogy rengeteg horror elemet is hordoz magában, amit nem fog mindenki játszi könnyedséggel átsiklani. SPOILER! Ilyen horrorisztikus jelenet például, mikor Ector atya menekül a vad elől, szerencsétlenségére viszont elkapja, és elkezdi marcangolni. Na, az aztán véres rész! SPOILER VÉGE!
Nagyon figyelmesen kell olvasni ezt a könyvet, mert minden apró részlet egy újabb darabja annak a kirakósnak, ami a végén kiadja a Mindenvöröst. Érződik, hogy Lauer Gábor úr nagy kedvence Stephen King, mert hasonló módon adagolja az információkat, ezzel nem a karaktereit, de az Olvasót is képes az őrületbe kergetni (pozitív értelemben!). Ez a kötete sokkal jobban sikerült, mint az első könyve, úgyhogy érdemes figyelni Gáborra, mert könnyen lehet, hogy ő lesz a következő horror mestere.
Visszakanyarodva a könyvre. A karakterek érdekesek voltak, bár nem lehetett róluk túl sok dolgot megtudni, csupán annyit, ami elég a történethez. Ezzel pedig nincs semmi baj, mert minek is a kelleténél több információ?
Összességében élveztem olvasni minden elborult gondolatával együtt ezt a könyvet. Olvasás után volt pár álmatlan éjszakám, pedig erős az idegzetem, de mégis képes volt ezen kifogni Lauer Gábor.
Ajánlom azoknak, akik:
- szeretik a csavaros történeteket
- bírják a horrort.

Értékelésem: 5/ 4,5 csillag
Kedvenc karakter(ek):
Kedvenc jelenet(ek): mikor Ector atya az erdőben ráébred az igazságra
Kedvenc idézetek:
„Csakhogy a csodáknak – jóknak és rosszaknak – van egy közös tulajdonságuk: a csodák vaskos indákat növesztenek az ember talpaiba.”
A képek a Pinterest táblámról származnak.