2019. február 24., vasárnap

Emily M. Danforth: Cameron Post rossz nevelése


Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Amikor a tizenéves Cameron Post szülei autóbalesetben váratlanul meghalnak, a lány első, sokkoló reakciója a megkönnyebbülés. Az suhan át az agyán, hogy hála az égnek sosem fogják megtudni, mit tett pár órával korábban: a legjobb barátnőjével csókolózott a szénapadláson.
Cam a szülei halálát követően a mélyen vallásos nagynénjéhez és jó szándékú, de reménytelenül régimódi nagyanyjához költözik. Tudja, hogy attól kezdve egészen más lesz az élete. A Montana állambeli Miles Cityben a túlélés két legfőbb alapszabálya: olvadj be, és hagyj békén másokat! Cam mindkettő tökéletes szakértője lesz – de az érzéseit és vágyait nem tudja magában elfojtani.
Egy napon a kisvárosba költözik Coley Taylor, a gyönyörű és hibátlan cowgirl, aki az iskola legmenőbb srácának a barátnője. Coley és Cam között váratlan, intenzív barátság alakul ki, amely, úgy tűnik, akár több is lehet, mint barátság…
De amikor ez már-már reális lehetőséggé válik, Cameront hideg zuhanyként éri a felismerés: csúnyán elárulták. Nagynénje drasztikus lépésre szánja el magát annak érdekében, hogy „helyrehozza” az unokahúgát – az Isteni Ígéret Keresztény Iskola és Gyógyítóközpont bentlakásos nevelőprogramjába küldi őt.
A Cameron Post rossz nevelése egy felejthetetlen regény önmagunk felfedezéséről és arról, hogy találjuk meg a bátorságot ahhoz, hogy a saját szabályaink szerint éljük az életünket.
A regényből Chloë Grace Moretz főszereplésével Sundance-nagydíjas film is készült.
Könyvinformációk:
Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 440 oldal
Kötés: Puhatáblás
Fordította: Todero Anna
Megjelenés időpontja: 2019. február 5.
Sorozat: -
Függővég: nem
ITT megrendelhető

Véleményem:
A recenziós példányt köszönöm szépen az Athenaeum Kiadónak!
Azon szerencsések közé tartozom, akik lehetőséget kaptak arra, hogy előolvasóként megjelenés előtt elolvashattam a könyvet, amiért hálás vagyok a Kiadónak. Cameron Post rossz nevelése az idei év nagy üdvöskéje, aminek a megjelenését az év eleje óta vártam. Viszont engem valami miatt annyira nem nyűgözött le.
Ebben az annyira nagyon elfogadó világban igenis szükség van az ilyen könyvekre. Az emberek folyton azt hangoztatják, hogy nem érdeklik őket, hogy ki kihez vonzódik, ha az nem a nyilvánosság előtt történik. Kérdem én: hol van itt az elfogadás? Ha valaki felvállalja, másságát máris kap egy címkét a mai világban. Korábban pedig elküldték egy átnevelő táborba, ahol majd jól kigyógyítják a melegségből. Ja persze, mintha az így működne.
A történet a '90-es évek Amerikájában zajlik, ahol megismertem egy lányt, Cameron Postot, aki már fiatalon rájön, hogy ő bizony a saját neméhez vonzódik. Ezt a környezetében mindenki el tudta fogadni, sőt még viszont is folytatott több lánnyal. Azonban mikor a nagynénje megtudta a ferde hajlamát rögtön cselekedett és elküldte a Keresztény Iskola és Gyógyítóközpont bentlakásos nevelőprogramjába.
Sajnos a sok pozitív vélemény mellett fekete bárányként itt lesz az enyém. Az ok, hogy miért nem tetszett? Mert annyira semmilyen volt. Teljesen jól átjött Cameron útkeresése, a gyász feldolgozása, a középiskola és a vele járó pletykák túlélése, viszont a halvány nyomát sem éreztem annak. hogy bármilyen érzést kiváltson ez belőlem. Persze, persze komoly és nehéz fajsúlyú témák ezek, amikbe egy picit bele-belekap az írónő, de sosem fejti ki, nem megy a dolgok mélyére. Az átnevelő tábor pedig számomra igazi mélyrepülés volt. Cameron egész jól beilleszkedett, szerzett barátokat, nem volt semmilyen drasztikus átnevelés, amire számítottam. Tudjátok, olyanokra gondolok ezalatt, mint az, hogy kukoricán térdepeltették és 100x elmondatták vele a Miatyánkat, majd véres térddel a szobájába sántikált, vagy hasonló. Ilyen nem volt benne, volt azonban sok beszélgetés, múltban turkálás és egyéb lelki dolgok. Nem éreztem, hogy ezek annyira megtörnénk Cameront, pedig ez lett volna a cél. Talán egyetlen résznél éreztem, hogy na valami nem oké, és nem jók a módszerek, mikor az egyik diák kikerült a programból, szépen és spoilermentesen mondva.
Összességében nem teljesen azt kaptam, amire számítottam, de egynek nem volt rossz. Ha viszont elvonatkoztatok a saját véleményemtől, akkor azt kell mondanom, hogy egy jó kis könyv, amit érdemes elolvasni. Cameron sok dolgot képvisel, főleg a saját útjukat kereső fiatalokat, akik elvesztek az élet tengerében, és nem kapnak megfelelő segítséget.
Ajánlom azoknak, akik:
- Cameron Post segítségével szeretnék megtalálni önmagukat;
- kíváncsiak milyen elfogadó volt a '90-es évek Amerikája.

Értékelésem: 5/ 3,5 csillag
Kedvenc karakter(ek): Lindsey
Kedvenc jelenet(ek): -
Kedvenc idézetek:
„– Nehéz feladat lesz – szólalt meg Lydia. – Olyan dolgokkal kell majd szembenézned, amelyeket minden bizonnyal inkább elkerülnél. Az első lépések közül az egyik legfontosabb az, hogy többé ne gondolj magadra homoszexuálisként. Ilyen nem létezik.
Ne állítsd be különlegesnek a bűnödet.
Lindsey a fejemben azt mondta: Vicces! Pedig kurvára különleges lehet a bűnöm, ha egy egész gyógyintézetet hoztak létre azért, hogy foglalkozzanak vele.”
„– Szerinted bajba kerülünk, ha megtudja valaki?
– Igen – vágtam rá, mert bár soha senki nem intett kifejezetten arra, hogy ne csókoljak meg lányokat, erre nem is volt szükség. A lányok fiúkkal szoktak csókolózni – ezt láttuk az osztályban, a tévében, a filmekben, a világban. Ez volt a dolgok menete: fiúk és lányok csinálták ezt, minden másban volt valami fura.”
„Egyszerűen csak azért szerettem a lányokat, mert semmit sem tudtam tenni ez ellen.”
„Hát, lehet, hogy a homoszexualitás pont olyan, mint a gyilkosság bűne, de tulajdonképpen ki is hal meg, ha a homoszexuálisok összegyűlnek bűnözni?”
A képek a Pinterest táblámról származnak.

2019. február 10., vasárnap

Viszlát, január… Helló Február! | 2019

Sziasztok!
Kicsit megkésve, de törve nem érkezik a hónapértékelő poszt. Kicsit csúszott, mert tönkrement a régi laptopom, és újat kellett venni, de hát ugye tudjuk, hogy ez nem megy annyira könnyen, ahogy azt az ember lánya eltervezi. Ezért is késnek a bejegyzéek mostanában, de ami késik… úgyhogy vágjunk is bele!

2019. február 3., vasárnap

Novák Vica: Minka és a betűvetők (Minka 2.)


Fülszöveg:
Ajjaj, hova szöknek a betűk?
Minka elsős, de van egy bánata: nem boldogul az olvasással.
Talán butább, mint a többiek? Ő már sose fogja megtanulni az ábécét?
Megpróbál elolvasni egy feliratot, ám furcsa dologra lesz figyelmes: egymás után illannak el belőle a betűk! Eltűnnek az újságokból, a képernyőről, sőt, a könyvekből is. Minka rögtön üzen a szelek hátán utazó, furcsa barátjának, Szélvésznek. Lehet, hogy valami galiba történt a betűvetők titkos földjén?
Kósza, a széllény hátán kalandra indulnak Szeles-zugba, hogy visszaszerezzék a betűket, és megmentsék a történeteket a feledéstől. Ki tudja, ha sikerrel járnak, hátha még Minkának is sikerül megtanulnia az olvasást.
Bűbájos, fantáziadús történet a betűkkel most ismerkedő óvodásoknak és elsősöknek.
Eredj te is ez elveszett betűk nyomába!
Könyvinformációk:
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 64 oldal
Kötés: Keménytáblás
Megjelenés időpontja: 2018. december 11.
Illusztrálta:
Műfaj: mese
Sorozat: Minka
Függővég: nem
ITT megvásárolható
BELEOLVASÓ

Véleményem:
A nyáron felkeresett Novák Vica írónő, hogy lenne e kedvem/kedvünk a fiúkkal el(ő)olvasni Minka újabb kalandját, mi pedig örömmel mondjuk igent. Hatalmas megtiszteltetés volt, és kicsit izgultam is miatta, hogy vajon mit fognak hozzá szólni fiúk, hogy a telefonomról olvasom. Szeresére nem volt ezzel semmi gond. Ezúton is köszönöm/köszönjük Vica a bizalmat!
A Nagyobb fiam idén kezdte meg az első osztályt, és bár nem mondta, de biztos vagyok benne, hogy ő is izgult kicsit, mikor átlépte az iskola kapuját. Aztán mikor elkezdtek tanulni olvasni, hát be kell vallani, hogy sok gyötrelmes órába telt, mire ráérzett az ízére. (A matek varázsütésre ment neki, hiába, nem rám ütött ilyen téren.) Most, egy félév elteltével pedig már magától olvas, amiért nagyon büszke vagyok rá.
Mintha kifejezetten nekünk írná Novák Vica írónő a Minka-sztorikat. Ahogy az előző részben, most is remek a témaválasztás, ami az iskolakezdés és mások elfogadása. Ezzel a történettel pedig minden gyerek képes felvértezni magát, és legyőzni a félelmeit az iskolával kapcsolatban. Mert ha Minkának sikerült, akkor bárkinek sikerülhet!
A történetben Minka elkezdi az első osztályt, de számára is nehezen megy, nem akar úgy feküdni az olvasás, ahogy ő azt szeretné. Egy nap viszont arra lesz figyelmes, hogy eltűnnek a betűk, és nem azért, mert nem ismeri fel őket, hanem egyszerűen valamilyen rejtélyes oknál fogva elpárolognak. Minka okos kislány lévén tudta, hogy itt valami nem stimmel, ezért üzen jó barátjának, Szélvésznek, és megkezdődik az újabb kalandjuk a betűvetőkkel és a hunyorgókkal. A kedvenc jelenetünk a Betűvetők földjén játszódott, ahol megtudták Minkáék (és a fiúk is), hogy keletkeznek a betűk. Nagyon elvarázsolta őket ez a rész, azóta is azon spekulálnak, hogy tudnának betűket vetni.

Minka és Szélvész újabb kalandja ismét elvarázsolt minket! A fiúkkal együtt izgultuk végig az eseményeket, és bíztunk benne, hogy egy újabb sikeres küldetést hajt végre a két kis kópé. Nem kellett csalódnunk! Minka a mi kis hősünk.
Összességében nagyon élvezetes mese, a nyelvezete csodás, az illusztrációk ismét fantasztikusak. Annyit zárójelben megjegyzek, hogy önállóan is olvasható, mert nem függ össze szorosan az előző résszel, de azért vannak visszatérő szereplők, akiket az első részben megismertek az Olvasók.
Ajánlom azoknak, akik:
- egy szórakoztató, mégis tanulságos gyerekkönyvet keresnek.
Értékelésem: 5/ 5 csillag
Kedvenc karakter(ek): Szélvész (fiúknak); Minka (nekem)
Kedvenc jelenet(ek): mikor Minka megtudja, hogyan születnek a betűk
A képek a beleolvasóból származnak.

2019. február 2., szombat

Lauer Gábor: Mindenvörös



Fülszöveg:
Szakad a hó az isten háta mögött, a hazafelé igyekvő Ector atya alig lát ki a szélvédőn. Bár kocsija ide-oda csúszkál a szerpentinen, olyan nagyon azért nem zavarja a dolog. Elvégre szombat este van. Egy „olyan” szombat este. Az „olyan” szombat estéken pedig egész egyszerűen nem történhet baj. Vagy mégis? Az út szélén felbukkanó apró csillanás egy kissé megzavarja a férfit. Mi a fene volt az? És miért volt olyan pokolian ismerős? Az egyre többször és többször felbukkanó fény felpiszkálja a pap lelkének, múltjának sötét darabkáit. Őrült hajsza kezdődik az idővel és egy furcsa fenevaddal, miközben a háttérben lassan vörösbe borul a Monte Pedro délceg csúcsa.
Könyvinformációk:
Kiadó: Underground
Oldalszám: 308 oldal
Kötés: puhatáblás
Megjelenés időpontja: 2018. december 21.
Műfaj: thriller
Sorozat: -
Függővég: nem

Véleményem:
Lauer Gábor nevével először (újra) akkor találkoztam, mikor felkeresett az első könyve: Út sehová könyve megjelenésekor. Majd készült vele egy halloween-i interjú, most pedig a legújabb könyve felkeresett, mert megjelent második könyve. Szépen elolvastam ezt is, viszont most tisztáztam le magamba, hogy erről írni is kéne. Úgyhogy most jöjjön a Mindenvörös könyvről a véleményem. Egyébként: köszi, Gábor a recenziós példányt!
A történet cselekménye igen rövit időt ölel fel, kemény egy egész éjszakát, konkrétan szombat estétől vasárnap hajnalig tartó intervallum. A főhős (már ha nevezhetem így) Ector atya, - aki egy igazi álszent, és egyáltalán nem hisz abban, amit hirdet – egy tivornya után éppen hazafelé tart Lacortába, mikor találkozik egy fenevaddal. A vörös fenevaddal való találkozás pedig csak a kezdete egy rémes kalandnak. Ahogy halad előre a történet egyre több mindent megtudtam Ector atyáról, az ő fenevadjáról, Lacorta kis közösségéről. Majd szépen összeállt az összes összefüggés és a végén már csak kapkodtam a fejem, hogy mivan?! ezt nem hiszem el! A fenevad ugyanis nem csak fizikailag van jelen, hanem erősen képviseli a lelkiismeretet is. Szegényt viszont nem csak a fenevadja ostromolja, hanem egy belső hang is, aki egykori mentorát: Santilla atyát testesíti meg. Sokszor pedig nem lehet tudni, hogy éppen melyik játszik a drága Ector atyával.
Aki azt gondolja, hogy ez egy remek thriller, az tökéletesen gondolja, mert képes beférkőzni az Olvasó agyába Ector atya és története. De azt is meg kell említenem, hogy rengeteg horror elemet is hordoz magában, amit nem fog mindenki játszi könnyedséggel átsiklani. SPOILER! Ilyen horrorisztikus jelenet például, mikor Ector atya menekül a vad elől, szerencsétlenségére viszont elkapja, és elkezdi marcangolni. Na, az aztán véres rész! SPOILER VÉGE!
Nagyon figyelmesen kell olvasni ezt a könyvet, mert minden apró részlet egy újabb darabja annak a kirakósnak, ami a végén kiadja a Mindenvöröst. Érződik, hogy Lauer Gábor úr nagy kedvence Stephen King, mert hasonló módon adagolja az információkat, ezzel nem a karaktereit, de az Olvasót is képes az őrületbe kergetni (pozitív értelemben!). Ez a kötete sokkal jobban sikerült, mint az első könyve, úgyhogy érdemes figyelni Gáborra, mert könnyen lehet, hogy ő lesz a következő horror mestere.
Visszakanyarodva a könyvre. A karakterek érdekesek voltak, bár nem lehetett róluk túl sok dolgot megtudni, csupán annyit, ami elég a történethez. Ezzel pedig nincs semmi baj, mert minek is a kelleténél több információ?
Összességében élveztem olvasni minden elborult gondolatával együtt ezt a könyvet. Olvasás után volt pár álmatlan éjszakám, pedig erős az idegzetem, de mégis képes volt ezen kifogni Lauer Gábor.
Ajánlom azoknak, akik:
- szeretik a csavaros történeteket
- bírják a horrort.

Értékelésem: 5/ 4,5 csillag
Kedvenc karakter(ek):
Kedvenc jelenet(ek): mikor Ector atya az erdőben ráébred az igazságra
Kedvenc idézetek:
„Csakhogy a csodáknak – jóknak és rosszaknak – van egy közös tulajdonságuk: a csodák vaskos indákat növesztenek az ember talpaiba.”
A képek a Pinterest táblámról származnak.