Emily M. Danforth: Cameron Post rossz nevelése

Fülszöveg: Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz. Amikor a tizenéves Cameron Post szülei autóbalesetben váratlanul meghalnak, a lány első, sokkoló reakciója a megkönnyebbülés. Az suhan át az agyán, hogy hála az égnek sosem fogják megtudni, mit tett pár órával korábban: a legjobb barátnőjével csókolózott a szénapadláson. Cam a szülei halálát követően a mélyen vallásos nagynénjéhez és jó szándékú, de reménytelenül régimódi nagyanyjához költözik. Tudja, hogy attól kezdve egészen más lesz az élete. A Montana állambeli Miles Cityben a túlélés két legfőbb alapszabálya: olvadj be, és hagyj békén másokat! Cam mindkettő tökéletes szakértője lesz – de az érzéseit és vágyait nem tudja magában elfojtani. Egy napon a kisvárosba költözik Coley Taylor, a gyönyörű és hibátlan cowgirl, aki az iskola legmenőbb srácának a barátnője. Coley és Cam között váratlan, intenzív barátság alakul ki, amely, úgy tűnik, akár több is lehet, mint barátság… De amikor ez már-már reális lehetőséggé válik, Cameront hideg zuhanyként éri a felismerés: csúnyán elárulták. Nagynénje drasztikus lépésre szánja el magát annak érdekében, hogy „helyrehozza” az unokahúgát – az Isteni Ígéret Keresztény Iskola és Gyógyítóközpont bentlakásos nevelőprogramjába küldi őt. A Cameron Post rossz nevelése egy felejthetetlen regény önmagunk felfedezéséről és arról, hogy találjuk meg a bátorságot ahhoz, hogy a saját szabályaink szerint éljük az életünket. A regényből Chloë Grace Moretz főszereplésével Sundance-nagydíjas film is készült.

Könyvinformációk:

Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 440 oldal
Kötés: Puhatáblás
Fordította: Todero Anna
Megjelenés időpontja: 2019. február 5.
Sorozat: -
Függővég: nem
ITT megrendelhető

Véleményem:

A recenziós példányt köszönöm szépen az Athenaeum Kiadónak!

Azon szerencsések közé tartozom, akik lehetőséget kaptak arra, hogy előolvasóként megjelenés előtt elolvashattam a könyvet, amiért hálás vagyok a Kiadónak. Cameron Post rossz nevelése az idei év nagy üdvöskéje, aminek a megjelenését az év eleje óta vártam. Viszont engem valami miatt annyira nem nyűgözött le.

Ebben az annyira nagyon elfogadó világban igenis szükség van az ilyen könyvekre. Az emberek folyton azt hangoztatják, hogy nem érdeklik őket, hogy ki kihez vonzódik, ha az nem a nyilvánosság előtt történik. Kérdem én: hol van itt az elfogadás? Ha valaki felvállalja, másságát máris kap egy címkét a mai világban. Korábban pedig elküldték egy átnevelő táborba, ahol majd jól kigyógyítják a melegségből. Ja persze, mintha az így működne.

A történet a '90-es évek Amerikájában zajlik, ahol megismertem egy lányt, Cameron Postot, aki már fiatalon rájön, hogy ő bizony a saját neméhez vonzódik. Ezt a környezetében mindenki el tudta fogadni, sőt még viszont is folytatott több lánnyal. Azonban mikor a nagynénje megtudta a ferde hajlamát rögtön cselekedett és elküldte a Keresztény Iskola és Gyógyítóközpont bentlakásos nevelőprogramjába.

Sajnos a sok pozitív vélemény mellett fekete bárányként itt lesz az enyém. Az ok, hogy miért nem tetszett? Mert annyira semmilyen volt. Teljesen jól átjött Cameron útkeresése, a gyász feldolgozása, a középiskola és a vele járó pletykák túlélése, viszont a halvány nyomát sem éreztem annak. hogy bármilyen érzést kiváltson ez belőlem. Persze, persze komoly és nehéz fajsúlyú témák ezek, amikbe egy picit bele-belekap az írónő, de sosem fejti ki, nem megy a dolgok mélyére. Az átnevelő tábor pedig számomra igazi mélyrepülés volt. Cameron egész jól beilleszkedett, szerzett barátokat, nem volt semmilyen drasztikus átnevelés, amire számítottam. Tudjátok, olyanokra gondolok ezalatt, mint az, hogy kukoricán térdepeltették és 100x elmondatták vele a Miatyánkat, majd véres térddel a szobájába sántikált, vagy hasonló. Ilyen nem volt benne, volt azonban sok beszélgetés, múltban turkálás és egyéb lelki dolgok. Nem éreztem, hogy ezek annyira megtörnénk Cameront, pedig ez lett volna a cél. Talán egyetlen résznél éreztem, hogy na valami nem oké, és nem jók a módszerek, mikor az egyik diák kikerült a programból, szépen és spoilermentesen mondva.

Összességében nem teljesen azt kaptam, amire számítottam, de egynek nem volt rossz. Ha viszont elvonatkoztatok a saját véleményemtől, akkor azt kell mondanom, hogy egy jó kis könyv, amit érdemes elolvasni. Cameron sok dolgot képvisel, főleg a saját útjukat kereső fiatalokat, akik elvesztek az élet tengerében, és nem kapnak megfelelő segítséget.

Ajánlom azoknak, akik:

- Cameron Post segítségével szeretnék megtalálni önmagukat;
- kíváncsiak milyen elfogadó volt a '90-es évek Amerikája.

Értékelésem: 5/ 3,5 csillag

Kedvenc karakter(ek): Lindsey
Kedvenc jelenet(ek): -
Kedvenc idézetek:

„– Nehéz feladat lesz – szólalt meg Lydia. – Olyan dolgokkal kell majd szembenézned, amelyeket minden bizonnyal inkább elkerülnél. Az első lépések közül az egyik legfontosabb az, hogy többé ne gondolj magadra homoszexuálisként. Ilyen nem létezik.
Ne állítsd be különlegesnek a bűnödet.
Lindsey a fejemben azt mondta: Vicces! Pedig kurvára különleges lehet a bűnöm, ha egy egész gyógyintézetet hoztak létre azért, hogy foglalkozzanak vele.”

„– Szerinted bajba kerülünk, ha megtudja valaki?
– Igen – vágtam rá, mert bár soha senki nem intett kifejezetten arra, hogy ne csókoljak meg lányokat, erre nem is volt szükség. A lányok fiúkkal szoktak csókolózni – ezt láttuk az osztályban, a tévében, a filmekben, a világban. Ez volt a dolgok menete: fiúk és lányok csinálták ezt, minden másban volt valami fura.”

„Egyszerűen csak azért szerettem a lányokat, mert semmit sem tudtam tenni ez ellen.”

„Hát, lehet, hogy a homoszexualitás pont olyan, mint a gyilkosság bűne, de tulajdonképpen ki is hal meg, ha a homoszexuálisok összegyűlnek bűnözni?”

A képek a Pinterest táblámról származnak.