Wéber Anikó: Cseresznyeliget titka

Fülszöveg: Kitti sokat van egyedül, és sokszor unatkozik: egy igazi kalandra vágyik! Folyton történeteket talál ki, álmodozik, de hiába: az osztálytársai közül senki sem értékeli a fantáziáját, és ő gyakran magára marad. Míg a többiek a lovastáborban vagy a tengerparton szelfiznek, ő a nagynénjénél, a világ legunalmasabb helyén, Cseresznyeligeten nyaral. De Kitti még Cseresznyeligetből is képes egy izgalmakkal teli mesevilágot teremteni – és a szomszéd gyerekekkel hirtelen egy igazi nyomozás kellős közepén találják magukat. Ráadásul közben talál magának egy legjobb barátnőt is. A Pagony legújabb sorozatába, az Abszolút Könyvekbe olyan 9-12 éveseknek szóló, olvasmányos és izgalmas könyveket válogatunk, amelyek abszolút lendületesek, abszolút színvonalasak, abszolút maiak. Abszolút jó őket olvasni!

Könyvinformációk:

Kiadó: Pagony Könyvek
Oldalszám: 236 oldal
Megjelenés időpontja: 2019. február 25.
Függővég: nem
Sorozat: nem
Műfaj: kaland

Véleményem:

Wéber Anikó nevével tavaly találkoztam először, amikor a Zuhanórepülés könyvét olvastam a Merítés-díj ifjúsági kategóriája miatt, hiszen zsűritag vagyok. 2019-re is jutott egy Wéber Anikó regény, ami a Cseresznyeliget titka, így került kezeim közé a kötet.

A történet Kittiről, a nagy fantáziával megáldott kislányról szól, aki a nyarat a nagynénjénél tölti Cseresznyeligeten. Először nagyon unalmasnak találja az ott töltött időt, amíg egyszer nem kezdi el mesélni a nagybátyja a híres cseresznyeligeti boszorkányok történetét. Ezután pedig Kitti beindul, és elkezd kutakodni, nyomozni, ezzel is megismerve a kis közösséget, ahol teljes mértékben mindenki nagyon megkedveli. Ami pedig még jobb, hogy igazi hőssé is válik.

A karakterekkel könnyen azonosulni tudnak a fiatal olvasók. Kitti egy olyan lány, akit képesek elfogadni az osztálytársai, de annyira nem, hogy elhívják magukkal nyaralni, táborokba. Rengeteg fantáziával van megáldva, emiatt sokszor hazugnak is bélyegzik, ami bizony nem esik túl jól szegény lánynak. A lelke mélyén még kislány, aki minden dolog mögé valami pluszt lát, de közben már teli van felnőttes gondolatokkal, amiknek segítségével ügyesen kibogoz egy rejtélyt. Ez a kettőség pedig végig ott van vele a kalandja során.

Aztán ott vannak az ikrek, Bianka és Barnabás Cseresznyeligetből, akik mindig civakodnak, mégis jó testvérek. Róza néni, aki segít a beteg állatokon, és könnyen hiheti róla az az ember, hogy egy boszorkány. Van egy jó kis labirintusa a kertjében, aminek a végén van egy cuki, de beteg őzike.

Wéber Anikó tökéletesen játszik a szavakkal, gyönyörűen fogalmaz, mégis teljesen érthető a fiatal olvasók számára. Nagyon örültem ennek a csodás fogalmazásnak, mert teljes mértékben ott voltam én is Kitti, Bianka, Barnabás társaságában, a rekkenő nyári hőségben egy nyomozás kellős közepén. Ami nem igazán tetszett az én felnőtt fejemnek az az, hogy a végét olyan összecsapottnak éreztem. Na meg Kitti anyukájának a hozzáállása. Szerintem nagyon önző anya, aki nem érdemli meg, hogy egy ennyire klassz lánya legyen. Nem csak a nagyszerű nyelvezetét szeretném kiemelni, hanem a regényben megjelenő fontos témákat, ami a család és a barátok fontossága, hogy elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen. Szerintem ezzel az üzenettel sok fiatal tud azonosulni. A legjobb könyvek szórakoztatnak és tanítanak egyben, ebben pedig mindkét hozzávalóból van bőven!

Összességében aranyos kis könyv, nyomozással, misztikummal, remek mondanivalóval és sok nyári hangulattal. A fiatalabb korosztály, akinek íródott könnyedén azonosulni tudnak a regényben fellelhető problémával, karakterekkel.

Ajánlom azoknak, akik:

- kedvelik az ifjúsági irodalmat;
- szeretnének egy kis nyomozásban részt venni;
- egy remek olvasmányt keresnek 12 év körüli csemetéjüknek;
- nem ijednek meg egy kis misztikumtól.

Értékelésem: 5/ 4 csillag

Kedvenc karakter(ek): Róza néni
Kedvenc jelenet(ek): a nyomozás
Kedvenc idézetek:

„Mi lenne, ha egy reggel arra ébrednék, hogy én vagyok a felkelő nap?”

„Titkok mindig mindenütt vannak. Csak az a kérdés, észrevesszük-e őket.”

„Milyen is lenne zöld levéllé válni?
Fent lengedezni a cseresznyefa egyik ágán?
A szellő ritmusára táncolni, és hagyni, hogy a nap átsüssön a testünkön.”

A képek a moly.hu oldalról és a Pinterest oldalamról származnak.

Read More

Mészáros Dorka: Kiszámolós

Fülszöveg: Birdie, a talpraesett tizenöt éves költőpalánta három fiút is kiszemelt magának, és mindhárman ott lesznek aznap este a buliban. A lánynak azonban nincs könnyű dolga: idegesítő vendégek, segíteni akaró barátok, egy nagypályás ex és a saját kétballába is akadályozza abban, hogy jól érezze magát. És hogy melyik srác lesz a befutó? A laza, táncos Beni, a zárkózott, titokzatos Jakab vagy a zongorista, művelt Márk? A döntés rajtad áll! Irányítsd Birdie-t és rakd össze a te sztorid! Csak egy tánc? Csók? Ölelés? Randi? Apró flört? Inkább semmi? Bármi megeshet, az is, hogy Birdie szingliként zárja az estét. A választás a te kezedben van! Lapozz és fejezd be akár huszonnégy különböző módon a történetet! A történetet Zsidró Dominik versei egészítik ki. Egy könyv, három borító. Melyik illik hozzád? Vagány? Romantikus? Visszafogott? A döntés a te kezedben van. Keresd a kedvencedet a könyvesboltokban vagy online!

Könyvinformációk:

Kiadó: Menő Könyvek
Oldalszám: 288 oldal
Megjelenés időpontja: 2020. január 30.
Függővég: nem
Sorozat: nem
Műfaj: romantikus

ITT megvásárolható

Véleményem:

A recenziós példányt köszönöm szépen a Menő Könyveknek!

Mészáros Dorka könyve már akkor felkeltette az érdeklődésem, mikor a kiadó bejelentette, hogy érkezik a Kiszámolós könyv. Nagyon tetszett, hogy három borítóval is megjelent, de ami a legjobb benne: az olvasó döntheti el, hogy merre menjen a történet. Már régóta érdekelnek az efféle könyvek, mert szerintem ez ad egy csöppnyi pluszt az egészhez.

A történetet Birdie szemén keresztül éltem át, aki éppen a barátnője, Fanny búcsúbulijába készül. De a buliban ott lesz több potenciális pasijelölt is, akivel Birdie el tudná képzelni a jövőjét. A csavar viszont az egészben az, hogy az olvasó dönti el, melyik sráccal, merre haladjon tovább a történet. És nem minden sztori vége zárul úgy, ahogy azt képzeljük. Azért is tetszik ez benne, mert így életszagú a regény, hiszen a valódi életben sem mindig az a leghelyesebb döntés, amit választunk.

A karakterekből pont annyit tudtam meg, hogy rögtön az első válaszútnál gondolkodás nélkül böktem a három fiú közül a kedvencemre. Majd mikor az ő útvonalát végigvittem, természetesen az összes többit is megnéztem, hogy mi hozható ki belőle. A kedvencem az lett, amelyikben Birdie Jakabbal ér révbe.

A könyv olvasása közben ismét tini lehettem az ő apró-cseprő gondjaikkal együtt: melyik pasit válasszam, mi lesz velem a legjobb barátnőm nélkül, mit kezdjek a legtökéletesebb, de legutáltabb csajjal, és ehhez hasonló cukiságok lelhetők fel benne. Majd elgondolkoztam, hogy ilyen könyvet én is tudok írni, hiszen a cselekményt nem kell annyira kidolgozni, ahogy a szereplőket sem, és mennyivel könnyebb, ha több kicsi történet kell megírni, mint egy nagy egészet. Aztán jött a felismerés, hogy aha, ezek valóban könnyebbek, de… Sokkal nehezebb úgy karaktert alkotni, hogy nem megy bele a szerző a legmélyebb belső dolgokba, hanem csak annyit mutat meg belőle, amennyi a választás lehetőségéhez pont elég legyen. A másik, ami miatt még nehéz ilyen regényt megalkotni, hogy teljesen pártatlannak kell lenni írás közben, hogy az olvasó véleményét semelyik irányba nem vigye el a szerző saját véleménye. Végül pedig ott van a cselekményvezetés. Sokszor én magam is elvesztem a történetekben, mikor azon voltam, hogy mindet elolvassam, és ha már olvasás közben ez történt, akkor mi lenne velem írás közben…OMG! abból szerintem semmi jó nem sülne ki. Úgyhogy minden elismerésem és köszönetem Mészáros Dorka felé, aki ezt a remek könyvet megalkotta a tiniknek, és nekünk, tini lelkű felnőtteknek!

Ami még nagyon tetszett a könyvben, azok a versek voltak. Habár nem vagyok egy nagy vers-fan, mégis tökéletesen beleillettek a történetbe, csakúgy, mint a kis illusztrációk és széljegyzetek. Ami viszont kicsit zavart, az a nyelvezete. Néhány helyen elég vulgárisra sikerült, bár tudom, így beszél az ember a való életben, de valahogy még mindig nem tudtam megbarátkozni az ilyennel. Illetve ha már nyelvezet. Alapjában véve nagyon laza és könnyed az egész, valóban olyan, mintha Mészáros Dorka éppen a helyszínen a szereplőkkel együtt ott lett volna, és leírta azt, amit átélt, vagy amit szeretett volna, ezért is jöttek létre a választási lehetőségek. Ezért viszont jár a hatalmas piros pont a részemről.

Összességében nagyon élveztem a regényt, imádtam, hogy én dönthettem mi lesz Birdievel és (szerelmi) életével. De ami a legjobban tetszett, hogy nem minden történet kapott happy endet, csak egy ez így oké befejezést, amivel kapott egy kicsi életszagot a regény.

Ajánlom azoknak, akik:

- szeretik az olyan könyveket, amikben ők döntenek a főszereplő sorásról;
- szeretnék megismerni egy tehetséges magyar szerző írását;
- szeretik az ifjúsági irodalmat, vagy éppen élik tini éveiket;
- imádják a romantikát.

Értékelésem: 5/ 4 csillag

Kedvenc karakter(ek): Jakab
Kedvenc jelenet(ek): Jakabos részek
Kedvenc idézetek:

„Ha pofára esel, tudod, mit kell tenned: felpattansz, koronát igazítasz, mész tovább.”

„Tizenöt múltam, köszöntem szépen, nem akartam felnőttesen viselkedni. A tinédzserkor éppen elég kellemetlenséget ígért, úgyhogy úgy döntöttem, addig leszek gyerek, vagy inkább gyerekes, ameddig lehet. Huszonöt évesen is plüssállatokért fogok könyörögni, és rajzfilmes ágyneműhuzatot kérek karácsonyra.”

Read More

Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn (Pippa Kenn-trilógia 1.)

Fülszöveg: Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért, vagy egy érintésért. Az erődházban a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak. Az erdőt a biológiai katasztrófa áldozatai uralják, akik gyűlölik a szépséget és emberséget, az elveszett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát. Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik. Vajon megváltozhat az élete? Létezhet számára a szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom?

Könyvinformációk:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 304 oldal
Megjelenés időpontja: 2012
Függővég: igen
Sorozat: Pippa Kenn-trilógia
Műfaj: disztópia

Véleményem:

A napszemű Pippa Kenn könyvet a Mini-Könyvlub 14. fordulója alkalmából vettem ismét a kezeim közé. Először 2015-ben olvastam, majd 2016-ban, végül most. Azt hiszem ezzel már most sok dolgot elártultam arról, hogy mennyire szeretem ezt a könyvet. Úgyhogy most egy tipic fangörl értékelésre lehet számítani.

A történet több szemszögből íródott, és több idősíkon zajlik. A múltat különböző naplóbejegyzések által ismeri meg az olvasó, a jelent pedig Pippa és Ruben szemén keresztül. Pippa egy 17 éves lány, aki egyedül tengeti mindennapjait az erődházában, amit a felmenői készítettek arra az esetre, ha kitörne a világvége. Még jó, hogy ennyire előrelátóak voltak, mert sajnos ez megtörtént. Szegény Pippa pedig 12 éves korára totál magányossá vált, 5 éven keresztül nem szólt senkihez, és azt hitte, ő az utolsó ember a Földön. Majd egy napon felbukkan Ruben, aki éppen zombik aka sápadtak elől menekül, de sajnos bénasága miatt elesik, ezzel könnyű prédává válik a sápadtak számára. Pippa pedig annyira megörül az embernek, hogy gyorsan a segítségére siet. Ezután tett tettet követtett (ez milyen jó kis szójátékra sikerült), összehaverkodtak, megismerték egymás múltját, végül közösen útra keltek a nagy remény: a Kolónia felé, hogy még több emberrel éljenek együtt, biztonságban, nyugalomban a sápadtak és támadásaik nélkül. Aztán persze nem olyan mókás ez a mászkálás, sok dolog történik közben, de azok akkora spoilerek lennének, hogy nem venném el senkitől az olvasását élményét, ezért inkább olvassátok el magatok!

A karakterekből pont annyit tudtam meg, hogy tökéletesen, el tudjam őket képzelni, nem csak a vonásaikat, hanem a jellemüket is magamévá téve. Na nem félreérteni ezt a mondatot.

Pippa egy igazi harcos, aki képes volt egy veszélyes világban egyedül is életben maradni. Tökéletesen bánik az íjjal, a puskával, majd Ruben segítségével megtanulja a kard használatát is.
Fun fact: a Pippa női név 2019 óta anyakönyveztethető.
Ruben pedig egy igazi nagyszájú, merész gyerek, aki képes a saját életét a szerettei elé helyezni. Vonásai tökéletesek, maga a megtestesült Adonisz, minden tini lány álma. Ők ketten pedig tökéletes párost alkotnak együtt. Mellékszereplők közül Kelseit szerettem még meg, mert olyan beszólásai voltak az öregasszonynak, hogy tátva marad az ember szája.

A világ, melyet Kemese Fanni felépített egyszerűen zseniális! Minden szükséges háttér-információt megtudtam, amire kíváncsi voltam olvasás közben. A zombik létrejötte is elég egyedi. Ebben a történetben nem csak egy vírus a hibás az emberiség majdnem kihalásának, és nem csak a kiválasztottak maradtak életben, ahogy azt már az emberek megszokták. Bárkinek esélye lett volna a túlélésre, ha nem lett volna olyan hiú az emberiség. Nagyon tetszett, hogy egy teljesen mai helyzetet boncolgatja a digitális világ formájában. Sajnos a mai emberek is túlságosan ráhagyatkoznak a számítógép, cloud, és hasonló cuki dolgokra. Szintén sok ember szeretne tökéletes lenni, örökké fiatal és szép, ehhez mindenféle műtéteket képesek bevállalni. Persze a könyvben kissé drasztikusabb a sebészet és orvostudomány, mint a mai világban, de csak egy lépés hiányzik ahhoz, hogy felfedezzék az „életkapszulát”.

Összességében ez a regény az egyik kedvencem, mert a Pippa egy igazi badass csaj, Ruben egy igazi szívtipró, a probléma igazi probléma, a megoldás pedig nem esik a karakterek markába.

Ajánlom azoknak, akik:

- egy jó kis disztópiára vágynak;
- szeretnék megismerni egy tehetséges magyar szerző írását;
- nem bánják, ha van egy kis romantika a történetben.

Értékelésem: 5/ 5 csillag

Kedvenc karakter(ek): Pippa Kenn
Kedvenc jelenet(ek): az erődházban töltött idő
Kedvenc idézetek:

„– Mindig van miért élni – mondtam. Az ablakon át Pippára néztem. – De van, amiért jobban.”

„Vajon tényleg megéri, csodás dolgokat megvonni magunktól, pusztán azért, hogy a nap minden percét biztonságban tölthessük?”

„Semmi sem lehetetlen, az egész világ arra vár, hogy meghódítsam.”

„Az ember túlságosan találékony ahhoz, hogy végleg odavesszen.”

„Maradj csendben!
Az erődház az egyetlen menedéked.
Az emberi élet mindennél fontosabb.
Ne bízz az idegenekben!
Semmi sem veszhet kárba.
Emlékezzünk a múltra, de a jelenben élünk.”

A képek a Pinterest oldalamról származnak.

Read More

Colleen Hoover: Hopeless – Reménytelen (Hopeless 1.)

Fülszöveg: Készen állsz a reménytelen igazságra? Vagy szívesebben hiszel a hazugságoknak? Colleen Hoover, a közkedvelt bestseller-író lebilincselő történettel tér vissza. Ez a szenvedélyes, magával ragadó románc két, szörnyű múltat cipelő fiatalról szól, akik az élet, a szerelem és a bizalom útvesztőjében bolyongva együtt ismerik meg az igazság gyógyító erejét. A koránt sem szent Sky végzős középiskolásként találkozik Dean Holderrel – egy sráccal, aki nagy nőcsábász hírében áll. A fiú már a legelső találkozás alkalmával rabul ejti a szívét, ugyanakkor félelmet is kelt benne. A múltjára emlékezteti Sky-t, aki hosszú időn át próbálta eltemetni magában a történteket. Eldönti, hogy távol tartja magát a fiútól, de annak kitartása és ellenállhatatlan mosolya hamar semmivé foszlatja az elhatározását. Dean azonban maga is nyomasztó emlékeket őrizget. Amikor ezekről tudomást szerez, az visszavonhatatlanul megváltoztatja Sky-t, talán örökre szétrombolva lelkében a bizalom érzését. A múlt mindkettőjükön mély sebeket ejtett, melyek csak akkor gyógyulhatnak be, ha bátran szembe tudnak nézni a történtekkel. Az őszinteség az egyetlen út, hogy végre szabadon, korlátok nélkül éljenek és szeressenek. A Reménytelen egy olyan regény, amitől eláll a lélegzeted. Elvarázsol, magával ragad, transzba ejt. Készülj fel, hogy újra átéld az első szerelmet…

Könyvinformációk:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 404 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Megjelenés időpontja: 2014. április 25.
Függővég: nem
Sorozat: Hopeless
Műfaj: romantikus

Véleményem:

A Hopeless – Reménytelen könyvet a Jogom van biztonságban élni! projekt keretein belül vettem a kezembe. Jó, hogy jött ez a téma, különben még egy ideig halogatom eme iromány elolvasását. Most viszont sikeresen kipipáltam a várólistámon ezt a tételt is.

Napok óta befejeztem a regényt, de még mindig nem igazán tudom összeszedni a gondolataim. Bár a legtöbb Colleen Hoover könyv ezt teszi velem. (Mit tud ez az írónő, amire mások képtelenek?) Reménytelenül ülök a laptop előtt és szuggerálom, hátha elkezd majd magától írni, általa szavakba ölteni érzéseim. Úgyhogy jöjjön egy csöpp zagyvasás, és meglátjuk mennyire lesz most értelme ennek a bejegyzésnek. Szerintem reménytelen a helyzet!

A történet Skyról és Holderről szól és a kicsit sem egyszerű kapcsolatukról. Sky számomra furcsa lány, hiszen nem képes érzéseket táplálni mások iránt, ez alól kivétel az anyja és legjobb barátnője: Six. Aztán belegondoltam, hogy ez nálam is így van. Nem tudok olyan emberekhez kötődni, akiket nem engedek magamhoz közel. Annyi a különbség Sky és köztem, hogy az ő életében volt egy törés, ami miatt eltorzult a jelleme, nekem pedig nem volt. Nem is csodálom, hogy nem emlékszik élete első néhány évére. Az emberi agy csodálatos, és képes törölni a rossz élményeket, hogy csak a jókat őrizze meg. Skynál is pont ez történt. Ezek az emlékek egészen addig tudta mélyén voltak jól elzárva, amíg nem találkozott Holderrel. Majd úton útszélen összesodorja őket a sors és elkezdenek együtt lógni. Végül sok olyan emlék, érzés és titok kerül a felszínre, amire Sky a legkevésbé sem számít.

A karakterek közül csupán Skyt ismertem meg, hiszen végig ő van a középpontban, és csupán a regény végén ismertem meg anyja múltját, ami felpörgette az eseményeket. Azért szívesen olvastam volna még Sky apjának is a múltjáról még, hogyan birkózott meg azzal, hogy nem volt jó apa, és még sok egyéb dologra is kíváncsi lennék. Ezért számomra kissé hiányosak voltak a karakterek jellemei.

Colleen Hoover ismét egy erős témát dolgozott fel a regényben, ez pedig a nők, pontosabban a családon belüli erőszak. Anyaként teljesen elborzadtam, mert sajnos ez a történet nem csak a könyvben létezik, hanem a valóságban is jelen van. Ismét sikerült megríkatnia, mikor a végén mindenre fény derült, úgyhogy valamit tud CoHo, hogy még azon a könyvén is képes vagyok könnyeket potyogtatni, ami egyébként nem sodort magával. Jogos a kérdés, hogy miért nem nyűgözött le ez az írása. Először is azért, mert számomra voltak olyan pontok, amik kiszámíthatóra sikerültek, viszont a vége viszont nagyot ütött! Másodszor pedig azért, mert volt egy elvárásom a könyv felé. Ez pedig a jól ismert realisztikus ábrázolás, amit megszoktam a CoHo-könyveknél. Sajnos itt nem kaptam ezt meg. Volt egy pont, ahol azt éreztem: ezt MOST hagyom abba. Skynak volt egy döntése, amit szerintem azok a személyek nem igazán lépnek meg, amik hasonlókon ment keresztül, mint Sky. Sok volt az egyéb huza-vona, pl.: szereltek-nem szeretlek, akarlak-tűnj innen és hasonló cukiságok, amiktől legszívesebben a falnak mentem volna.

Viszont, ami nagyon tetszett azok a futások. Na, azokban volt valami realitás. Többször volt olyan, hogy egy-egy olyan rész után, mikor Sky és/vagy Holder ment el futni kedvet kaptam én is, és futócipőt ragadtam, hogy megtegyem az én kilométereim is. Az is nagyon tetszett a történetben, hogy Holder (többségében) Sky mellett volt, pedig nem sok pasi bírta volna ki Sky viselkedését. Volt egy idézet is, amiben Holder közölte, hogy ő bizony papucs, amin jót röhögtem, mert tökéletes leírta magát ezzel az egy szóval. Persze még sok olyan apró részlet volt, ami megmosolyogtatott, valami oknál fogva mégis a negatív momentumok maradtak meg a memóriámban. Gondolom ennek az az oka, hogy most nem tört darabokra a szívem, nem voltam semmilyen érzelmi hullámvasúton, ahogy azt korábban megszoktam egy Hoover regénytől. Inkább az oké-kategóriába esik a Hopeless – Reménytelen. Ohh, majdnem elfelejtettem megemlíteni a címet! Az egyszerűen zseniális! Ismeritek azt az érzés, mikor hirtelen megvilágosulsz, hogy miért az lett a film címe? Mint Peter a Family Guyban, mondjuk. Na, ennél a könyvnél is megvan ez a felismerés, főleg azután, miután kezd összeállni a kép a sztorival kapcsolatban, majd jön az ó, az anyám! (olyan Vilmásan a Scooby Doo-ból) Hát ezért lett ez a címe! De tényleg… az valami fenomenális! Ha másért nem, hát ezért érdemes elolvasni, hogy mindenki megismerje ezt az érzést.

Összességében többet vártam a regénytől, de azért nem volt ez olyan rossz. Az biztos, hogy megleszek anélkül, hogy a polcomon tudjam, és nem fogok rajta még napokat gondolkozni. Egy nehéz témát feldolgozó, egyszer olvasós könyvnek elmegy, viszont mivel a kedvenc írónőm tollából származik, ezért haragszom rá.

Ajánlom azoknak, akik:

- egy bőgős történetre vágynak;
- szeretnék megismerni Colleen Hoover munkásságát;
- nem feltétlen erotikus regényre vágynak, mégis jelenjen meg benne a romantika.

Értékelésem: 5/ 4 csillag

Kedvenc karakter(ek): Dean Holder
Kedvenc jelenet(ek): a futások, mert én is kedvet kaptam hozzá
Kedvenc idézetek:

„A szó úgy jön az ajkaimra, mintha mindig is ott lakott volna valahol a kedvel és a szerelmes közt a szótárban. Ahol jó helyen van.
– Élek – szólalok meg.
– Mi van? – méltatlankodik a fejét rázva.
– Élek. Ha összekevered a like (szeret) és a love (szerelem) betűit, ki tudod rakni, hogy live (él). Használhatod arra, amit érzel.”

„Ha két ember egymásba szeret, nemcsak a jó dolgokat osztják meg egymással. Hanem a fájdalmat, a keserűséget, a szomorúságot és a gyászt is. Annak ellenére, hogy fenekestül felfordult az életem, a puszta közelsége puha, meleg, ölelő biztonságot jelent nekem. Nem számít, mit hoz a jövő, mert biztos vagyok benne, mindenen át fog segíteni. Sőt, ha kell, át fog vonszolni a problémáimon. Meggyőzött róla, hogy mégsem vagyok reménytelen – legalábbis mellette biztosan nem.”

„Behajlítja a könyökét, hogy még közelebb hajoljon hozzám. Kis híján a fülemhez érinti a száját, és belesuttog.
– Sky… – búgja érzékien. – Szükségem van rád… Hogy megmozdulj. Különben nem tudom kinyitni a hűtőajtót.
Lassan elhúzódik, mindvégig figyelve a reakciómat. Látszik a képén, hogy alig tudja visszatartani a nevetést, ami aztán ki is tör belőle.
Tehetetlenül mellbe taszítom, aztán a karja alatt átbújva szabaddá teszem az utat.
– Akkora egy idióta vagy!
Nevetve nyitja ki a hűtőajtót.
– Bocs, de nem hagyhattam ki. Olyan durván vonzódsz hozzám, hogy nehéz nem szívatni vele.”

„Hagyjuk a fenébe az elsőket, Sky! Hajtsunk inkább arra, ami örökké tart!”

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Colleen Hoover: Too Late – Túl késő

Fülszöveg: Sloan a poklok poklát is megjárná azokért, akiket szeret. És meg is teszi, minden egyes nap. Amikor azonban rádöbben, hogy valójában börtönben él a veszélyes, erkölcstelen és züllött Asa Jackson mellett, Sloan kész bármit megtenni azért, hogy szabaduljon szorult helyzetéből. Akár a testi épségét is kockára tenné, aminek senki sem állhat az útjába. Senki, kivéve Cartert. Asa életében Sloan a legjobb dolog. És Asa szerint Sloan életében ő a legjobb dolog. A lány nem nézi jó szemmel Asa züllött életmódját, pedig a srác szerint, ő csak azt teszi, amit tennie kell, ha mindig egy lépéssel az üzletfelei előtt akar járni. Mindent megtesz annak érdekében is, hogy egy lépéssel Sloan előtt járjon. Senki sem állhat az útjába. Senki, kivéve Cartert. Az év legmegrázóbb regénye arról, meddig élhetünk és hogyan szabadulhatunk egy bántalmazó kapcsolatból. Ismerd meg Sloan példaértékű sorsát!

 Könyvinformációk:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 468 oldal
Kötés: puhatáblás
Fordította: Mergl-Kovács Bernadett
Megjelenés időpontja: 2018. december 11.
Függővég: -
Sorozat: -
Műfaj: romantikus, erotikus

Véleményem:

Már egy ideje befejeztem a regényt, de még mindig nem vagyok képes egy normális összegzést írni róla. Annyit elmondhatok, hogy ez az első könyv, amit nem tudok csillagozni, mert a témája elég kemény, és úgy érzem, ha csillagoznám, akkor azzal kifejezném tetszésem vagy nem tetszésem a cselekmény felé is, ami hááát, elég vegyes érzéseket keltettek bennem. Úgyhogy ne haragudjatok, de ezt a részt most ki fogom hagyni. Na, ha már így megtörtént ez a szép kis felvezetés, ki is fejtem bővebben véleményem Colleen Hoover: Too Late – Túl késő könyvéről.

A cselekmény eléggé megrázott. Keményen helyt kap benne a nők elleni erőszak, ami sokszor olyan részletesen le van írva, mintha CoHo-t érte volna már hasonló. Ezért is imádom az írónőt, mert annyira realisztikusan tud ábrázolni mindent, hogy elhiszem, része volt az összes olyan dologban, amit leír. Ebben az esetben is ez történt és csak kerekedett a szeme, hogy miért ismeri ennyire jól az efféle kapcsolatokat, amibe belekeverte a főszereplőit: Sloant és Asát.

A történet tökéletesen mutatja be a mérgező kapcsolatokat. Sloan és Asa karakterei nem teljesen ép lelkűek, ezért is találtak egymásra. Mindkettejük szörnyű környezetben nőttek fel, amiknek meglettek a hatásai. Sloan naiv lett, mégis erősnek érzi magát, a helyén van a szíve, ennek ellenére egy kis kedvesség és odafigyelés után elolvad. Asa viszont az ellentétévé vált a hátrányos gyerekkora által. Rájött miként uralkodhat az embereken, mit kell ahhoz tennie, hogy tökéletesen kiépítsen egy olyan imázst maga köré, hogy mindenki áhítattal (vagy félelemmel) tekintsen rá. Mikor pedig ezt a két megtört lelket összesodorta a szél, egy iszonyatosan szörnyű kapcsolat jött létre. Persze sokkal több van mindkét karakter mögött, mert az írónő remekül felépíti a hátteret is, így nem marad az Olvasóban kétség, hogy miként történhetett meg az az annyi minden, ahová az egész fajult.

Viszont nem csupán negatív dolgok kapnak helyet a regényben, de nekem főleg ezek maradtak meg, akkora benyomást tettek rám. Meg gondolom azért, mert a sok kegyetlenség után nehéz volt elhinni, hogy Sloan képes révbe érni, és boldogan folytatni az életét megmentője mellett. De igen, a könyv vége, mint minden Colleen Hoover könyv, ez is happy enddel zárul, csak előtte sokkal több lelki és fizikai terroron keresztül mennek át a karakterek, mint ahogy azt megszoktuk az írónőtől.

Ahogy azt már az elején is megemlítettem: nagyon realisztikusan ábrázolja a torzult elmét CoHo. Ha valaki egészséges lelki világgal rendelkezik, az olvasás közben folyamatosan azt mondogatja, hogy már rég el kellett volna hagynia Sloannak Asát, de sajnos, ahogy a regényben is, a valóságban is nagyon nehéz. Az a nő, aki egy bántalmazó kapcsolatban él, sokszor annyira le van építve lelkileg, hogy ő maga is elhiszi: nem ér a párja nélkül fabatkát sem. Ezért kell egy olyan illető, aki képes lelkileg egy kicsit támogatni, hogy újra erőre kapjon a bántalmazott, és képes legyen minden félelem nélkül otthagyni az agresszív felet.

Sajnos volt alkalmam több olyan nővel beszélgetni a munkahelyemen, akik valamilyen úton-módon, de belekeveredtek egy ilyen kapcsolatba. Tudatlan elmémmel kapásból rávágtam, hogy az első pofon után otthagytam volna, de… és itt jön a mókás rész. De nem voltak képesek megtenni, a fent említett ok miatt: lelkileg már annyira kiégtek, hogy nem éreztek magukban annyit, hogy (le)lépjenek. Aztán szépen lassan beláttam én is, hogy igen, nulla önbizalommal nehéz bármerre is mennie az ember lányának.

Ha bárkit is érdekel ez a súlyos probléma, >EZEN< az oldalon nagyszerűen le van írva a bántalmazás mikéntje. FONTOS ERRŐL BESZÉLNI ÉS FONTOS SEGÍTSÉGET NYÚJTANI HA VALAKIN FELISMERJÜK A BÁNTALMAZÁS BÁRMILYEN NYOMAIT legyen az lelki vagy testi sérülés. Ha pedig Te vagy az érintett, ne félj segítséget kérni! Ezt a 06-80-505-101 segélykérő telefonszámon meg tudod tenni.

Összességében egy tökéletesen megírt könyvet kaptam, aminek a vége elég cukorszirupos kókusztortára sikerült. Viszont a sok sérelem után kell az Olvasó lelkének is ez a boldogság, ami kijutott a végére. Pici off: én már a Rázós könyvek szekcióba soroltam volna ezt a könyvet, de mondom ezt úgy, hogy még nem olvastam egyet sem azok körül, de tudom nagyjából milyenek.

Ajánlom azoknak, akik:

- nem rettennek meg egy kis nemi erőszaktól;
- felnőtt olvasók!
- szeretik Colleen Hoover írásait.

Kedvenc idézetek:

„Így talál ránk a szerelem… tragédiák közepette.”

„A világ nem tartozik nekünk semmivel. Elfogadjuk, amit kapunk, és megpróbálunk kezdeni vele valamit.”

„Azt hiszem, ez a különbség egy rosszul és egy jól működő kapcsolat között. Az előbbinél úgy érzed, hogy egy vasmacskához vagy láncolva… az utóbbinál pedig mintha repülnél.”

„Mindenki megérdemli, hogy megtapasztalja az igazi törődést, legfőképp a szülei részéről, akiknek az életét köszönheti.”

„Nem azt mondta, hogy hágj meg. Faszom, azt mondta, hogy Carter!”

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More