Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn (Pippa Kenn-trilógia 1.)

Fülszöveg: Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért, vagy egy érintésért. Az erődházban a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak. Az erdőt a biológiai katasztrófa áldozatai uralják, akik gyűlölik a szépséget és emberséget, az elveszett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát. Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik. Vajon megváltozhat az élete? Létezhet számára a szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom?

Könyvinformációk:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 304 oldal
Megjelenés időpontja: 2012
Függővég: igen
Sorozat: Pippa Kenn-trilógia
Műfaj: disztópia

Véleményem:

A napszemű Pippa Kenn könyvet a Mini-Könyvlub 14. fordulója alkalmából vettem ismét a kezeim közé. Először 2015-ben olvastam, majd 2016-ban, végül most. Azt hiszem ezzel már most sok dolgot elártultam arról, hogy mennyire szeretem ezt a könyvet. Úgyhogy most egy tipic fangörl értékelésre lehet számítani.

A történet több szemszögből íródott, és több idősíkon zajlik. A múltat különböző naplóbejegyzések által ismeri meg az olvasó, a jelent pedig Pippa és Ruben szemén keresztül. Pippa egy 17 éves lány, aki egyedül tengeti mindennapjait az erődházában, amit a felmenői készítettek arra az esetre, ha kitörne a világvége. Még jó, hogy ennyire előrelátóak voltak, mert sajnos ez megtörtént. Szegény Pippa pedig 12 éves korára totál magányossá vált, 5 éven keresztül nem szólt senkihez, és azt hitte, ő az utolsó ember a Földön. Majd egy napon felbukkan Ruben, aki éppen zombik aka sápadtak elől menekül, de sajnos bénasága miatt elesik, ezzel könnyű prédává válik a sápadtak számára. Pippa pedig annyira megörül az embernek, hogy gyorsan a segítségére siet. Ezután tett tettet követtett (ez milyen jó kis szójátékra sikerült), összehaverkodtak, megismerték egymás múltját, végül közösen útra keltek a nagy remény: a Kolónia felé, hogy még több emberrel éljenek együtt, biztonságban, nyugalomban a sápadtak és támadásaik nélkül. Aztán persze nem olyan mókás ez a mászkálás, sok dolog történik közben, de azok akkora spoilerek lennének, hogy nem venném el senkitől az olvasását élményét, ezért inkább olvassátok el magatok!

A karakterekből pont annyit tudtam meg, hogy tökéletesen, el tudjam őket képzelni, nem csak a vonásaikat, hanem a jellemüket is magamévá téve. Na nem félreérteni ezt a mondatot.

Pippa egy igazi harcos, aki képes volt egy veszélyes világban egyedül is életben maradni. Tökéletesen bánik az íjjal, a puskával, majd Ruben segítségével megtanulja a kard használatát is.
Fun fact: a Pippa női név 2019 óta anyakönyveztethető.
Ruben pedig egy igazi nagyszájú, merész gyerek, aki képes a saját életét a szerettei elé helyezni. Vonásai tökéletesek, maga a megtestesült Adonisz, minden tini lány álma. Ők ketten pedig tökéletes párost alkotnak együtt. Mellékszereplők közül Kelseit szerettem még meg, mert olyan beszólásai voltak az öregasszonynak, hogy tátva marad az ember szája.

A világ, melyet Kemese Fanni felépített egyszerűen zseniális! Minden szükséges háttér-információt megtudtam, amire kíváncsi voltam olvasás közben. A zombik létrejötte is elég egyedi. Ebben a történetben nem csak egy vírus a hibás az emberiség majdnem kihalásának, és nem csak a kiválasztottak maradtak életben, ahogy azt már az emberek megszokták. Bárkinek esélye lett volna a túlélésre, ha nem lett volna olyan hiú az emberiség. Nagyon tetszett, hogy egy teljesen mai helyzetet boncolgatja a digitális világ formájában. Sajnos a mai emberek is túlságosan ráhagyatkoznak a számítógép, cloud, és hasonló cuki dolgokra. Szintén sok ember szeretne tökéletes lenni, örökké fiatal és szép, ehhez mindenféle műtéteket képesek bevállalni. Persze a könyvben kissé drasztikusabb a sebészet és orvostudomány, mint a mai világban, de csak egy lépés hiányzik ahhoz, hogy felfedezzék az „életkapszulát”.

Összességében ez a regény az egyik kedvencem, mert a Pippa egy igazi badass csaj, Ruben egy igazi szívtipró, a probléma igazi probléma, a megoldás pedig nem esik a karakterek markába.

Ajánlom azoknak, akik:

- egy jó kis disztópiára vágynak;
- szeretnék megismerni egy tehetséges magyar szerző írását;
- nem bánják, ha van egy kis romantika a történetben.

Értékelésem: 5/ 5 csillag

Kedvenc karakter(ek): Pippa Kenn
Kedvenc jelenet(ek): az erődházban töltött idő
Kedvenc idézetek:

„– Mindig van miért élni – mondtam. Az ablakon át Pippára néztem. – De van, amiért jobban.”

„Vajon tényleg megéri, csodás dolgokat megvonni magunktól, pusztán azért, hogy a nap minden percét biztonságban tölthessük?”

„Semmi sem lehetetlen, az egész világ arra vár, hogy meghódítsam.”

„Az ember túlságosan találékony ahhoz, hogy végleg odavesszen.”

„Maradj csendben!
Az erődház az egyetlen menedéked.
Az emberi élet mindennél fontosabb.
Ne bízz az idegenekben!
Semmi sem veszhet kárba.
Emlékezzünk a múltra, de a jelenben élünk.”

A képek a Pinterest oldalamról származnak.

Read More

Vivien Holloway: Mesterkulcs (Winie Langton történetek 1.)

Fülszöveg:

„Gyerekkoromban számtalanszor halottam a Mesterkulcsról, amely valójában nem igazi kulcs. Egy szerkezet, amely előtt nem léteznek bezárt ajtók, és sem az acéllal bélelt páncéltermek, sem az őrséggel védett birtokok falai nem jelentenek akadályt. A Mesterkulcs mindent nyit, és mindenhová bevisz, akár a tömör falon is keresztüljuttat, ha kell. Minden magamfajta álmodott már róla, hogy a kezében tarthatja az eszközt, amely elől lehetetlen elrejteni bármilyen kincset.”

Winie Langton a 2900-as évek New Yorkjában él, száz évvel az ötödik nagy világégés után. Egy nagy és befolyásos tolvajcsalád leszármazottja, akit már egészen kiskorától apja tanított a mesterség fortélyaira. Ebből kifolyólag Winie már kamaszként jobban verekszik, mint a fiúk többsége és mindent tud a fegyverekről. Amikor a legendás Mesterkulcs felbukkan a városban, a Langton család azonnal a nyomába ered, s természetesen Winie-re is fontos feladat hárul a titokzatos műtárgy megszerzésére kiötlött akcióban…

Könyv információk:
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 78 oldal
ISBN:9789637051586
Itt megvárásolható

Véleményem:

Imádom a steampunk stílust ruhákban, kiegészítőkben, így hát persze a könyv sem maradhatott ki. Még nem olvastam ebben a műfajban, de Vivien Holloway írónő szerintem csodálatosat alkotott. Írói stílusa könnyed, mégis minden részletre figyel, imádtam benne, hogy sokat tudtam rajta nevetgélni, annak ellenére, hogy mennyire rövid. Talán, sőt biztos, hogy ez az egyetlen hibája ennek a kisregénynek, hogy rövid. Szerencsére későbbiekben persze kaphatunk még belőle és szerencsére egyre hosszabbak a történetek. Mert Winieből és családjából sosem elég!

Az első pillanattól beszippantott a történtet, a család és a kis kütyük. Egy szuper bevezetése volt Winie életébe, ahol képet kapunk arról, hogy hogyan is él a nagyon távoli jövőben egy tolvaj család. Megtudhatjuk, hogy nemzedékről nemzedékre tanítják és tanulják a tolvajlás művészetét, ez alól persze Winie és testvére Audrey sem kivétel. Azonban a két lány kétféleképpen tanulja, Audrey a női vonalat képviseli, aki inkább a csábítás és bájolás folyamán jut a kiszemelt tárgyhoz, addig Winie inkább a férfiasabb, harciasabb tanulási módot választja. Így nem riad vissza egy jó kis verekedéstől, és úgy imádja a fegyvereit, mint a többi lány a ruháit. Mindig szerettem volna olyan csaj lenni, mint Winie. Belevaló, vagány, dögös! Simán ellop bármit, hisz erre lett tanítva, apja tökéletes tanára volt. Imádtam a nyüzsgő családot! Megtudhattuk, hogy mindenki egy rakáson lakik egy lepukkadt emeletes házban. A legfontosabb pedig, hogy nem csak együtt lakik mindenki, hanem, hogy nagyon védik egymást.

A cselekmény gyors sodrású és magával ragadó! Az egész történet a mesterkulcs megtalálása köré íródott. A keresés által viszont nagyon sok rálátást kapunk arról, hogy milyen összeköttetései vannak a Langton családnak. Így ismerkedhetett meg William egy gazdag nemes fia és Winie. Nagyon tetszett későbbiekben a sok csipkelődés és erőfitogtatás, ami kettejük között volt. Azért a romantikus énem nagyon reméli, hogy majd egyszer talán összejönnek, bár erre nem hiszem, hogy lesz esély.

Értékelésem: 5/5
Kedvenc karakter(ek): Winie, Woolfy, William
Kedvenc jelenet(ek): a Langton család megismerése
Kedvenc idézetek:

„Semmi sem dühített fel jobban, mint mikor úgy bántak velem… nos, mint egy nővel.”

 „A család sosem hazudik.”

„Mindenki a folyosókon és az ajtókban leselkedett, mindenki arra volt kíváncsi, hogy fest Winie Langston női ruhában. Mintha valami cirkuszi látványosság lennék vagy egy olyan ritka és sosem látott teremtmény, mint a Jeti vagy Nagyláb.”

„– Akár hiszed, akár nem, már nem vagyok kölyök – feleltem oda sem figyelve, miközben a hajamat magasan a fejem tetejére fogtam, ám még így is a hátam közepét verdeste, a súlya pedig húzta a nyakam. Verekedésnél sem volt épp hasznos, de anyám ragaszkodott hozzá. – Nem vághatnám le? – kíséreltem meg a témaváltást, bár ahogy ezt kimondtam, már visszhangoztak a fülemben a sokévi viták, amiket anyám mindig ugyanazzal a fordulattal zárt, amivel most is: 
– Apád fiút nevelt belőled, legalább a hajadat hord nőként! 
– Egyszer majd a hajam fog megölni – morogtam, de csak legyintett. 
– A hosszú haj még nem ölt meg senkit.”

„Amíg vannak hatalmasok, mindig lesz zsákmány, és amíg van mit ellopni, van értelme az életünknek. A gazdagok és a befolyásosak a barátaink, gyermekem, ezt soha ne felejtsd el! – mondogatta nagyapám mindig, és teljes mértékben egyetértettem vele.”

„Ha Langtonnak születtél, Langton is maradsz (…).”

„Ne tévessze meg a foglalkozásom, William! A tolvajoknál jobban senki sem tudja, mi az a becsület.”

„– Ne haragudjon, hiszen nincs is magán kabát, biztosan fázik. 
Rám ne terítsd a kabátodat, rám ne terítsd! 
Rám terítette a kabátját.”

„– Miért van az, hogy különösebb mérlegelés nélkül vagy képes belevetni magad kocsmai verekedésekbe, viszont egy egyszerű estélytől pánikba esel? 
– Nagyjából azért, amiért te is pánikba esel egy verekedés láttán – vágtam vissza. – Nekem nem ez a természetes közegem. 
Audrey azonban megelégelte a nyafogásomat. 
– Tudod mit? Meg sem kell szólalnod. Majd azt mondjuk mindenkinek, hogy süket-néma vagy. Semmi más dolgod nem lesz, mint mosolyogni és bólogatni. 
– Kösz, hogy ezt mind kinézed belőlem.”

Read More