Vivien Holloway: Mechanikus farkas (Winie Langton történetek 5)

Fülszöveg:

Winie élete továbbra sem unalmas. Segített Harry Roghannek ellopni az utolsó, egy darabban lévő gyalogsági rohamfarkast, de a fiú még mindig titkolja, mit is akar kezdeni vele egészen pontosan. Közben más is tudomást szerez a ritkaságról, és sok mindent megtenne azért, hogy megszerezze.
William eközben igen nagy bajban van. Nem elég, hogy Winie továbbra sem áll szóba vele, hamarosan apja minden anyagi támogatását is elveszít, ráadásul olyan információkra bukkan az édesanyjáról, amire egyáltalán nem számított.

Winie ismét összejátszik Harryvel, Will pedig külön utakon jár, de előbb-utóbb ismét szükségük lesz egymás segítségére.

„- Te meg mit keresel itt? – sziszegtem ingerülten, és átléptem Zeke eszméletlenül heverő teste fölött.
– Kiszabadítalak – jelentette ki, és úgy tűnt, komolyan gondolja. Megáll az eszem!
– Kiszabadítom én magam, ha eljön az ideje, és…
– Az alkatrészek nincsenek itt – vágott a szavamba, én meg annyira megdöbbentem, hogy el is felejtettem megkérdezni, honnan tud ő egyáltalán erről.
– Miért? Hol vannak?
– Nálam.”

Könyvinformációk:

Kiadó: Főnix Könyvműhely Kiadás éve: 2016 Oldalszám: 178 oldal ISBN: 9786155632112 Sorozat: Winie Langton történetek Függővég: igen

Véleményem:

Enyhén spoileres lehet!

Igazából még lehet húztam-halasztottam volna a könyv elolvasását, mivel mindig volt egy olyan olvasmány, ami határidős volt. Viszont most, hogy itt van a Nagy Nyári Read-a-thon, és ezt a könyvet jelöltem meg, így elolvastam. Azért erre esett a választásom, mert rövid és egyébként is imádom Winie történeteit.
Nekem ez volt a kedvenc részem az összes eddigi Winie történet között. Még mindig egyetlen egy bajom van ezekkel a történetekkel: nagyon rövidek és mindig a legjobb résznél lesz vége! Bár így még jobban várom az újabb és újabb részeket.

A történet pont ott folytatódik, ahol abbamaradt a Tolvajok kézikönyve. Winie még mindig haragszik Willre és segít Harrynek a farkast beüzemelni. Ismét kettő szemszögből olvashattam a történéseket, aminek mindig nagyin örülök, mert most igazból Willre sokkal kíváncsibb voltam. Jobban vonzott az, hogy megtudjam, hogy miként próbálja Winie-t kiengesztelni, tudván, hogy Winie milyen önfejű. Így kicsit sajnáltam, hogy Winie mindig kerüli és elutasítja a bocsánatkérését. Szóval nagyon remélem, hogy azok után amit Will tett Winie érdekében, képes lesz megbocsájtani neki a kisasszony.

Szóval igen, Winie még mindig ugyanolyan makacs, mint a korábbi részekben. Én egy nagyon okos és megfontolt lánynak ismertem meg ebben a részben mégis olyan furcsa volt. Megbízott egy olyan személyben, akiről alig tud valamit a szándékairól pedig még kevesebbet. Az, hogy minek kell Harrynek a gépfarkas az még mindig egy nagy rejtély, és még így is segít neki a Langton lány megszerezni hozzá az alkatrészeket. Méghozzá egy elég különös módszerrel: elraboltatja magát Winie. Nem is tudom, hogy miért bízott meg Harryben, bár lehet ennek az volt az oka, hogy tetszik neki a rejtélyes fiú. Ez pedig meg is mutatkozik ebben a részben. Kicsit különös is volt nekem, hogy Winie kezd vonzódni egy férfihoz, mert a múltban elég csúnyán pofára esett egy Tony nevű gyerekkel. Azóta pedig nem nagyon kívánkozik egy újabb kapcsolatba. Most viszont nem igazán tudott ellenállni Harry bájának. Nem kell nagy dologra gondolni, hiszen azért csak Winiről van szó, de nála egy csók is sokat jelent.

Will pedig….hát szegény Will. Én most nagyon sajnáltam ebben a részben, mert annyit gürizett azért, hogy Winie újra szóba álljon vele. Közben pedig nagyon szépen boldogul egyedül a világban. Megtud egy csomó dolgot az anyjáról, ami miatt Harry számomra egy kicsit gyanússá kezdett válni, és kiderül. Aztán kapott egy megbízást, hogy kutassa fel, hogy egy bizonyos Harry hol tartja a gépfarkast. Will el is fogadja, bár tudja, vagyis gondolja, hogy ha ez kiderül róla, akkor Winie nem igazán fog vele kibékülni, mert pont ellene dolgozik. Aztán pedig egy nagy meglepetést tartogatott a drága úrifiú. Annyit elárulhatok, hogy Winie jobban járt, mint a megbízója. Ebben persze az is szerepet játszott szerintem, hogy Will egy kicsit féltékeny lett Harryre. Nem igazán tudom eldönteni, hogy azért, mert elcsattant egy csók Winie és Harry között, vagy azért, mert Winie jobban megbízik Harryben, mint benne. Remélem, ez a következő részben kiderül.

Összességében ezt a részt élveztem a legjobban. Lehet ennek a csöppnyi szerelemi szál az oka, mert így rájöttem, hogy Winie-nek is szüksége van egy olyan társara, akivel nem csak a munka kellemes, hanem mondjuk a társasága is. Élveztem most is a humort, jókat nevettem ismét a szereplőkön és a beszólásaikon.

Ajánlom azoknak, akik szeretik:

- a steampunk stílust,

- humort

- az enyhe szerelmi szálat,

- az erős női karaktereket,

- a függővéget.

Értékelés: 5/5
Kedvenc karakter(ek): Winie
Kedvenc jelenet(ek): nem tudok kiemelni kedvenc részt, az összes az volt
Kedvenc idézetek:

„– Más a hajad – jegyezte meg.
(…)
– Új a monoklid! – bókoltam vissza, mert mert láttam, hogy az egyik szeme fölött halvány, beteges sárgában játszik a bőr.”

„– Tehát úgy hallotta – ismételtem, mire bólintott.
– Úgy.
Hogy ebben a városban mindenkinek milyen remek a hallása… Őrület.”

„– Nem a nevedet kérdeztem – mordult rá apám. – Azt kérdeztem, ki vagy.
(…)
– Szélhámos vagyok.
A levegő megfagyott, a három férfi csak nézte Harry-t, nekem pedig megfordult a fejemben, hogy a kis leckéztetésem nem éppen úgy fog elsülni, ahogy gondoltam, mikor apám egyszer csak kinyújtotta a kezét, és megragadta a fiú jobbját.
– Akkor rendben van. Már azt hittem, a lányom megint valami ficsúrt hozott haza – sandított felém, én pedig nem kaptam levegőt a felháborodástól.”

„– A Langtonok még mindig nem állnak szóba veled?
– Winie nem áll szóba velem – pontosítottam.
– Az ugyanaz.”

„Winie-től lopni nagyjából olyan lett volna, mintha nekiállok locsolókannával oltani az erdőtüzet.”

„– Ha Harry felbukkana itt, kérem, mondja meg neki, hogy Ettie-hez mentem, és hogy nálam vannak az alkatrészek.
– Ha a semmirekellő unokám felbukkan itt, előbb lelövöm, aztán átadom az üzenetedet.
– Úgy is tökéletes, Mrs. Roghan, köszönöm – mosolyodtam el.”

„– Na, ez gyorsan ment.
Legszívesebben ököllel töröltem volna le az önelégült vigyort a képéről.
– Megkérdezhetném, hogy csináltad ezt, de inkább nem is akarom tudni.
– Pedig nem nehéz, csak fogod a felső két lapot és…
– Nem a kártyával! – csattantam fel. – A családommal.
– Ja, hogy az? – eltette a paklit, zsebre vágta a kezét, és lőre-hátra kezdett hintázni a sarkán, mint egy kisfiú. – Nem mondtam még, hogy ellenállhatatlan vagyok?
– Nem, te csak azt mondtad, hogy láthatatlan vagy. – Ezzel kezdte, mikor először találkoztunk. – Azt a trükköt azóta is várom.”

A képek a moly.hu illetve a Pinterest táblámról származnak. 

Read More

Vivien Holloway: Mesterkulcs (Winie Langton történetek 1.)

Fülszöveg:

„Gyerekkoromban számtalanszor halottam a Mesterkulcsról, amely valójában nem igazi kulcs. Egy szerkezet, amely előtt nem léteznek bezárt ajtók, és sem az acéllal bélelt páncéltermek, sem az őrséggel védett birtokok falai nem jelentenek akadályt. A Mesterkulcs mindent nyit, és mindenhová bevisz, akár a tömör falon is keresztüljuttat, ha kell. Minden magamfajta álmodott már róla, hogy a kezében tarthatja az eszközt, amely elől lehetetlen elrejteni bármilyen kincset.”

Winie Langton a 2900-as évek New Yorkjában él, száz évvel az ötödik nagy világégés után. Egy nagy és befolyásos tolvajcsalád leszármazottja, akit már egészen kiskorától apja tanított a mesterség fortélyaira. Ebből kifolyólag Winie már kamaszként jobban verekszik, mint a fiúk többsége és mindent tud a fegyverekről. Amikor a legendás Mesterkulcs felbukkan a városban, a Langton család azonnal a nyomába ered, s természetesen Winie-re is fontos feladat hárul a titokzatos műtárgy megszerzésére kiötlött akcióban…

Könyv információk:
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 78 oldal
ISBN:9789637051586
Itt megvárásolható

Véleményem:

Imádom a steampunk stílust ruhákban, kiegészítőkben, így hát persze a könyv sem maradhatott ki. Még nem olvastam ebben a műfajban, de Vivien Holloway írónő szerintem csodálatosat alkotott. Írói stílusa könnyed, mégis minden részletre figyel, imádtam benne, hogy sokat tudtam rajta nevetgélni, annak ellenére, hogy mennyire rövid. Talán, sőt biztos, hogy ez az egyetlen hibája ennek a kisregénynek, hogy rövid. Szerencsére későbbiekben persze kaphatunk még belőle és szerencsére egyre hosszabbak a történetek. Mert Winieből és családjából sosem elég!

Az első pillanattól beszippantott a történtet, a család és a kis kütyük. Egy szuper bevezetése volt Winie életébe, ahol képet kapunk arról, hogy hogyan is él a nagyon távoli jövőben egy tolvaj család. Megtudhatjuk, hogy nemzedékről nemzedékre tanítják és tanulják a tolvajlás művészetét, ez alól persze Winie és testvére Audrey sem kivétel. Azonban a két lány kétféleképpen tanulja, Audrey a női vonalat képviseli, aki inkább a csábítás és bájolás folyamán jut a kiszemelt tárgyhoz, addig Winie inkább a férfiasabb, harciasabb tanulási módot választja. Így nem riad vissza egy jó kis verekedéstől, és úgy imádja a fegyvereit, mint a többi lány a ruháit. Mindig szerettem volna olyan csaj lenni, mint Winie. Belevaló, vagány, dögös! Simán ellop bármit, hisz erre lett tanítva, apja tökéletes tanára volt. Imádtam a nyüzsgő családot! Megtudhattuk, hogy mindenki egy rakáson lakik egy lepukkadt emeletes házban. A legfontosabb pedig, hogy nem csak együtt lakik mindenki, hanem, hogy nagyon védik egymást.

A cselekmény gyors sodrású és magával ragadó! Az egész történet a mesterkulcs megtalálása köré íródott. A keresés által viszont nagyon sok rálátást kapunk arról, hogy milyen összeköttetései vannak a Langton családnak. Így ismerkedhetett meg William egy gazdag nemes fia és Winie. Nagyon tetszett későbbiekben a sok csipkelődés és erőfitogtatás, ami kettejük között volt. Azért a romantikus énem nagyon reméli, hogy majd egyszer talán összejönnek, bár erre nem hiszem, hogy lesz esély.

Értékelésem: 5/5
Kedvenc karakter(ek): Winie, Woolfy, William
Kedvenc jelenet(ek): a Langton család megismerése
Kedvenc idézetek:

„Semmi sem dühített fel jobban, mint mikor úgy bántak velem… nos, mint egy nővel.”

 „A család sosem hazudik.”

„Mindenki a folyosókon és az ajtókban leselkedett, mindenki arra volt kíváncsi, hogy fest Winie Langston női ruhában. Mintha valami cirkuszi látványosság lennék vagy egy olyan ritka és sosem látott teremtmény, mint a Jeti vagy Nagyláb.”

„– Akár hiszed, akár nem, már nem vagyok kölyök – feleltem oda sem figyelve, miközben a hajamat magasan a fejem tetejére fogtam, ám még így is a hátam közepét verdeste, a súlya pedig húzta a nyakam. Verekedésnél sem volt épp hasznos, de anyám ragaszkodott hozzá. – Nem vághatnám le? – kíséreltem meg a témaváltást, bár ahogy ezt kimondtam, már visszhangoztak a fülemben a sokévi viták, amiket anyám mindig ugyanazzal a fordulattal zárt, amivel most is: 
– Apád fiút nevelt belőled, legalább a hajadat hord nőként! 
– Egyszer majd a hajam fog megölni – morogtam, de csak legyintett. 
– A hosszú haj még nem ölt meg senkit.”

„Amíg vannak hatalmasok, mindig lesz zsákmány, és amíg van mit ellopni, van értelme az életünknek. A gazdagok és a befolyásosak a barátaink, gyermekem, ezt soha ne felejtsd el! – mondogatta nagyapám mindig, és teljes mértékben egyetértettem vele.”

„Ha Langtonnak születtél, Langton is maradsz (…).”

„Ne tévessze meg a foglalkozásom, William! A tolvajoknál jobban senki sem tudja, mi az a becsület.”

„– Ne haragudjon, hiszen nincs is magán kabát, biztosan fázik. 
Rám ne terítsd a kabátodat, rám ne terítsd! 
Rám terítette a kabátját.”

„– Miért van az, hogy különösebb mérlegelés nélkül vagy képes belevetni magad kocsmai verekedésekbe, viszont egy egyszerű estélytől pánikba esel? 
– Nagyjából azért, amiért te is pánikba esel egy verekedés láttán – vágtam vissza. – Nekem nem ez a természetes közegem. 
Audrey azonban megelégelte a nyafogásomat. 
– Tudod mit? Meg sem kell szólalnod. Majd azt mondjuk mindenkinek, hogy süket-néma vagy. Semmi más dolgod nem lesz, mint mosolyogni és bólogatni. 
– Kösz, hogy ezt mind kinézed belőlem.”

Read More