Wéber Anikó: Cseresznyeliget titka

Fülszöveg: Kitti sokat van egyedül, és sokszor unatkozik: egy igazi kalandra vágyik! Folyton történeteket talál ki, álmodozik, de hiába: az osztálytársai közül senki sem értékeli a fantáziáját, és ő gyakran magára marad. Míg a többiek a lovastáborban vagy a tengerparton szelfiznek, ő a nagynénjénél, a világ legunalmasabb helyén, Cseresznyeligeten nyaral. De Kitti még Cseresznyeligetből is képes egy izgalmakkal teli mesevilágot teremteni – és a szomszéd gyerekekkel hirtelen egy igazi nyomozás kellős közepén találják magukat. Ráadásul közben talál magának egy legjobb barátnőt is. A Pagony legújabb sorozatába, az Abszolút Könyvekbe olyan 9-12 éveseknek szóló, olvasmányos és izgalmas könyveket válogatunk, amelyek abszolút lendületesek, abszolút színvonalasak, abszolút maiak. Abszolút jó őket olvasni!

Könyvinformációk:

Kiadó: Pagony Könyvek
Oldalszám: 236 oldal
Megjelenés időpontja: 2019. február 25.
Függővég: nem
Sorozat: nem
Műfaj: kaland

Véleményem:

Wéber Anikó nevével tavaly találkoztam először, amikor a Zuhanórepülés könyvét olvastam a Merítés-díj ifjúsági kategóriája miatt, hiszen zsűritag vagyok. 2019-re is jutott egy Wéber Anikó regény, ami a Cseresznyeliget titka, így került kezeim közé a kötet.

A történet Kittiről, a nagy fantáziával megáldott kislányról szól, aki a nyarat a nagynénjénél tölti Cseresznyeligeten. Először nagyon unalmasnak találja az ott töltött időt, amíg egyszer nem kezdi el mesélni a nagybátyja a híres cseresznyeligeti boszorkányok történetét. Ezután pedig Kitti beindul, és elkezd kutakodni, nyomozni, ezzel is megismerve a kis közösséget, ahol teljes mértékben mindenki nagyon megkedveli. Ami pedig még jobb, hogy igazi hőssé is válik.

A karakterekkel könnyen azonosulni tudnak a fiatal olvasók. Kitti egy olyan lány, akit képesek elfogadni az osztálytársai, de annyira nem, hogy elhívják magukkal nyaralni, táborokba. Rengeteg fantáziával van megáldva, emiatt sokszor hazugnak is bélyegzik, ami bizony nem esik túl jól szegény lánynak. A lelke mélyén még kislány, aki minden dolog mögé valami pluszt lát, de közben már teli van felnőttes gondolatokkal, amiknek segítségével ügyesen kibogoz egy rejtélyt. Ez a kettőség pedig végig ott van vele a kalandja során.

Aztán ott vannak az ikrek, Bianka és Barnabás Cseresznyeligetből, akik mindig civakodnak, mégis jó testvérek. Róza néni, aki segít a beteg állatokon, és könnyen hiheti róla az az ember, hogy egy boszorkány. Van egy jó kis labirintusa a kertjében, aminek a végén van egy cuki, de beteg őzike.

Wéber Anikó tökéletesen játszik a szavakkal, gyönyörűen fogalmaz, mégis teljesen érthető a fiatal olvasók számára. Nagyon örültem ennek a csodás fogalmazásnak, mert teljes mértékben ott voltam én is Kitti, Bianka, Barnabás társaságában, a rekkenő nyári hőségben egy nyomozás kellős közepén. Ami nem igazán tetszett az én felnőtt fejemnek az az, hogy a végét olyan összecsapottnak éreztem. Na meg Kitti anyukájának a hozzáállása. Szerintem nagyon önző anya, aki nem érdemli meg, hogy egy ennyire klassz lánya legyen. Nem csak a nagyszerű nyelvezetét szeretném kiemelni, hanem a regényben megjelenő fontos témákat, ami a család és a barátok fontossága, hogy elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen. Szerintem ezzel az üzenettel sok fiatal tud azonosulni. A legjobb könyvek szórakoztatnak és tanítanak egyben, ebben pedig mindkét hozzávalóból van bőven!

Összességében aranyos kis könyv, nyomozással, misztikummal, remek mondanivalóval és sok nyári hangulattal. A fiatalabb korosztály, akinek íródott könnyedén azonosulni tudnak a regényben fellelhető problémával, karakterekkel.

Ajánlom azoknak, akik:

- kedvelik az ifjúsági irodalmat;
- szeretnének egy kis nyomozásban részt venni;
- egy remek olvasmányt keresnek 12 év körüli csemetéjüknek;
- nem ijednek meg egy kis misztikumtól.

Értékelésem: 5/ 4 csillag

Kedvenc karakter(ek): Róza néni
Kedvenc jelenet(ek): a nyomozás
Kedvenc idézetek:

„Mi lenne, ha egy reggel arra ébrednék, hogy én vagyok a felkelő nap?”

„Titkok mindig mindenütt vannak. Csak az a kérdés, észrevesszük-e őket.”

„Milyen is lenne zöld levéllé válni?
Fent lengedezni a cseresznyefa egyik ágán?
A szellő ritmusára táncolni, és hagyni, hogy a nap átsüssön a testünkön.”

A képek a moly.hu oldalról és a Pinterest oldalamról származnak.

Read More

Lauer Gábor: Mindenvörös

Fülszöveg: Szakad a hó az isten háta mögött, a hazafelé igyekvő Ector atya alig lát ki a szélvédőn. Bár kocsija ide-oda csúszkál a szerpentinen, olyan nagyon azért nem zavarja a dolog. Elvégre szombat este van. Egy „olyan” szombat este. Az „olyan” szombat estéken pedig egész egyszerűen nem történhet baj. Vagy mégis? Az út szélén felbukkanó apró csillanás egy kissé megzavarja a férfit. Mi a fene volt az? És miért volt olyan pokolian ismerős? Az egyre többször és többször felbukkanó fény felpiszkálja a pap lelkének, múltjának sötét darabkáit. Őrült hajsza kezdődik az idővel és egy furcsa fenevaddal, miközben a háttérben lassan vörösbe borul a Monte Pedro délceg csúcsa.

Könyvinformációk:

Kiadó: Underground
Oldalszám: 308 oldal
Kötés: puhatáblás
Megjelenés időpontja: 2018. december 21.
Műfaj: thriller
Sorozat: -
Függővég: nem

Véleményem:

Lauer Gábor nevével először (újra) akkor találkoztam, mikor felkeresett az első könyve: Út sehová könyve megjelenésekor. Majd készült vele egy halloween-i interjú, most pedig a legújabb könyve felkeresett, mert megjelent második könyve. Szépen elolvastam ezt is, viszont most tisztáztam le magamba, hogy erről írni is kéne. Úgyhogy most jöjjön a Mindenvörös könyvről a véleményem. Egyébként: köszi, Gábor a recenziós példányt!

A történet cselekménye igen rövit időt ölel fel, kemény egy egész éjszakát, konkrétan szombat estétől vasárnap hajnalig tartó intervallum. A főhős (már ha nevezhetem így) Ector atya, - aki egy igazi álszent, és egyáltalán nem hisz abban, amit hirdet – egy tivornya után éppen hazafelé tart Lacortába, mikor találkozik egy fenevaddal. A vörös fenevaddal való találkozás pedig csak a kezdete egy rémes kalandnak. Ahogy halad előre a történet egyre több mindent megtudtam Ector atyáról, az ő fenevadjáról, Lacorta kis közösségéről. Majd szépen összeállt az összes összefüggés és a végén már csak kapkodtam a fejem, hogy mivan?! ezt nem hiszem el! A fenevad ugyanis nem csak fizikailag van jelen, hanem erősen képviseli a lelkiismeretet is. Szegényt viszont nem csak a fenevadja ostromolja, hanem egy belső hang is, aki egykori mentorát: Santilla atyát testesíti meg. Sokszor pedig nem lehet tudni, hogy éppen melyik játszik a drága Ector atyával.

Aki azt gondolja, hogy ez egy remek thriller, az tökéletesen gondolja, mert képes beférkőzni az Olvasó agyába Ector atya és története. De azt is meg kell említenem, hogy rengeteg horror elemet is hordoz magában, amit nem fog mindenki játszi könnyedséggel átsiklani. SPOILER! Ilyen horrorisztikus jelenet például, mikor Ector atya menekül a vad elől, szerencsétlenségére viszont elkapja, és elkezdi marcangolni. Na, az aztán véres rész! SPOILER VÉGE!

Nagyon figyelmesen kell olvasni ezt a könyvet, mert minden apró részlet egy újabb darabja annak a kirakósnak, ami a végén kiadja a Mindenvöröst. Érződik, hogy Lauer Gábor úr nagy kedvence Stephen King, mert hasonló módon adagolja az információkat, ezzel nem a karaktereit, de az Olvasót is képes az őrületbe kergetni (pozitív értelemben!). Ez a kötete sokkal jobban sikerült, mint az első könyve, úgyhogy érdemes figyelni Gáborra, mert könnyen lehet, hogy ő lesz a következő horror mestere.

Visszakanyarodva a könyvre. A karakterek érdekesek voltak, bár nem lehetett róluk túl sok dolgot megtudni, csupán annyit, ami elég a történethez. Ezzel pedig nincs semmi baj, mert minek is a kelleténél több információ?

Összességében élveztem olvasni minden elborult gondolatával együtt ezt a könyvet. Olvasás után volt pár álmatlan éjszakám, pedig erős az idegzetem, de mégis képes volt ezen kifogni Lauer Gábor.

Ajánlom azoknak, akik:

- szeretik a csavaros történeteket
- bírják a horrort.

Értékelésem: 5/ 4,5 csillag

Kedvenc karakter(ek):
Kedvenc jelenet(ek): mikor Ector atya az erdőben ráébred az igazságra
Kedvenc idézetek:

„Csakhogy a csodáknak – jóknak és rosszaknak – van egy közös tulajdonságuk: a csodák vaskos indákat növesztenek az ember talpaiba.”

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Charlie Higson: The Enemy – Felnőttek nélkül (The Enemy 1.)

Fülszöveg: Charlie Higson regénye egy young adult disztópia első része. Az ismeretlen vírus pusztította London romjain gyerekek próbálnak egy új világot felépíteni. A végzetes járványt követően ugyanis bomlásnak indult testű, vérszomjas lényekké változtak mindazok, akik életben maradtak és elmúltak tizennégy évesek. A kiskamaszok különböző épületekben barikádozták el magukat London-szerte, és csak akkor merészkednek ki az utcára, ha élelmet kell keresniük. A bátor Arran és az érzékeny Maxie vezette gyerekcsapat a Waitrose szupermarketben él. Tartalékaik megfogyatkoztak. Ám felbukkan egy titokzatos fiú, Jester, aki azzal kecsegteti őket, hogy a Buckingham-palotában biztonságos menedékre lelhetnek, ételben, italban sem lesz hiány. Nekivágnak az útnak, miközben városszerte mindenütt (a sikátorokban, az elhagyatott házakban, a föld alatt) lesben állnak a felnőttek. Vajon eljutnak a gyerekek a biztonságos helyre? A palotában tényleg boldog jövő vár rájuk, vagy a látszat csal? A váratlan csavarokban bővelkedő The Enemy – Felnőttek nélkül megpróbál választ találni arra a kérdésre, hogyan élhetjük túl a rémálmainkat is messze meghaladó borzalmakat. Miközben az olvasó szembesül egy másik, filozofikusabb problémával is: mivé lesz a társadalom, ha a közösségek a gyerekek elképzelései szerint szerveződnek újra?

Könyvinformációk:

Kiadó: Athenaeum
Magyar megjelenés éve: 2019
Oldalszám: 400 oldal
Fordította: Horváth Márta Zsanett
Kötés: e-könyv
Műfaj: disztópia
Sorozat: The Enemy
Függővég: igen
ITT megvásárolható

Véleményem:

2019-es év legjobban várt könyve a Felnőttek nélkül, mindezt a borító érte el. Valami fantasztikus munka, és elég rémisztő, hogy érdekeljen.

Vajon gyerekként hogyan reagálnánk arra a tényre, hogy a felnőttek többé nem védelmezni, hanem felfalni akarnak? Feladnánk az életünket, vagy szembeszállnánk velük? Egyedül vagy csapatban nagyobb a túlélés lehetősége? Hány gyerek élte túl a járványt? Rengeteg kérdést vet fel a könyv alapvető konfliktusa: milyen lenne az élet felnőttek nélkül?

Az író, Charlie Higson szépen építi fel ezt a szörnyű világot, melyben egy csapatnyi gyerek túlélését követhettem végig. A történet magával ragadó, már az első oldalak elolvasása után beszippantott a könyv. Érdekelt, hogy miként boldogulnak a fiatalok azután a járvány után, ami hirtelen végigsöpört az egész bolygón, és csupán a 14 évvel idősebb embereket támadta meg. Sok találgatás után sem lehetett rájönni, hogy miért pont a felnőttek lettek az áldozatok, de azt megtudtam, hogy miként élték túl a gyerekek a fertőzött felnőttek támadásait.

Érdekes volt látni a gyerekek cselekedeteit, amit a barátság, a remény, a hatalomvágy, vagy csupán a túlélés vezérelt a rommá vált Londonban. Néhol kénytelen voltak felnőttek módjára viselkedni, mert ha nem így cselekedtek, az akár az életükbe is kerülhetett. Azonban sok olyan húzásuk is volt, amit a gyerekek ösztönből, gyermetegségből követtek el, ami miatt bajba sodorták magukat. Ezekben az esetekben kitört a káosz és anarchia, és nagy nehézségek árán tudták csak magukat nagyjából összerendezni.

A felnőttek átalakulása

A cselekmény rengeteg szálon fut, amihez nagy odafigyelés szükséges, mert egy pillanat alatt elvesztheti az Olvasó a szálat. Ezért inkább az idősebb korosztálynak ajánlanám a könyvet, mert ők már jobban oda tudnak figyelni az apró részletekre is. Illetve elég sok véres leírás található a könyvben, amitől néha nekem is abba kellett hagynom az evést, mert úgy éreztem, hogy viszont fogom látni, ami már lement. Főleg, mikor egy-egy felnőtt leírására, kivégzésére került a sor.

Anyaként szörnyű belegondolnom, hogy ha mindaz bekövetkezne, ami a regényben, akkor mi történne a gyermekeimmel. Persze, így nagy a szájuk, hogy majd ők megvédenek a szörnyektől és a rossz emberektől, de ha ténylegesen szembekerülnének ezekkel a dolgokkal, vajon hogy reagálnának? A regényben egy-egy pillanat erejéig visszatekint a múltban történtekre, hogy a járvány felbukkanásakor, mikor a felnőttek megbetegedtek, miként reagáltak rá. Voltak felnőttek, akik magukra hagyták csemetéiket, ám voltak olyanok is, akik előbb a gyerekekkel, majd magukkal is végeztek. Belegondoltam, hogy szülőként melyik opciót választanám, de ez annyira bizarr gondolat, hogy nem mertem igazán a lelkem mélyére ásni, hogy megtaláljam a választ.

Ha már körbejártam a könyvet, mindenféle jót mesélve róla, szót kell, hogy ejtsek a negatívumáról is. Ez pedig a karakterek felszínessége. Sajnos egyik lurkó sem nőtt annyira a szívemhez, mert sajnos nem volt nekik mélységük. Mindenkiből kaptam egy kicsit, de nem eleget ahhoz, hogy bárkit is a szívembe zárjak. A legtöbbjükről megtudtam, hogy hogyan néznek ki, milyen általános jellemzőjük van, mi vezérlő őket, de sajnos mélyebben nem igazán ismertem meg a múltjukat. Persze ez alól volt egy pár kivétel, viszont vártam, hogy a későbbiekben a többiekről is megtudjak hasonló információkat. Ez sajnos nem következett be, így bízom benne, hogy a további kötetekben ez pótolva lesz.

Összességében egy élvezetes, olvasmányos, néhány helyen véres és horrorisztikus kötetet kaptam. Baromi jó ötlet volt kölyköket a középpontba tenni, extraként pedig megspékelni zombikkal az egészet. Ehhez hatalmas gratuláció Charlie Higson írónak, aki egy remekül megkomponált horrorisztikus jelenetekkel hemzsegő remek regényt tolt oda az Olvasóknak.

Ajánlom azoknak, akik:

- imádják a zombis témát;
- kíváncsiak arra, hogy hat a gyerekekre a felnőttek nélküli élet;
- nem nőttek ki a fiatalokhoz íródott művekből;
- egy akciódús, véres, remek világ-felépítésű regényre vágynak.

Értékelésem: 5/ 5 csillag

Kedvenc karakter(ek): egyelőre senki
Kedvenc jelenet(ek): Blue és Maxie beszélgetése a gyengélkedőn
Kedvenc idézetek:

„A világ meggyógyul, az ember okozta károk helyreállnak, és a jövő generációi talán jobban csinálják majd.”

„– Reggel felébredsz, és még előtted áll az egész élet. Annyi mindent láthatsz, annyi lehetőséged van, tervezhetsz, meg minden, aztán egyszer csak… puff! Meghalsz. Nincs tovább.”

„De még olyan fiatalok vagyunk. Nem tudhatjuk mindig, hogy mi a helyes döntés.”

„– … A félelem jó dolog. Életben tart.”

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Kercsmár Bella Noémi: Arion {Értékelés}

Fülszöveg:

„A legérdekesebb történetek azokról a háborodott emberekről szólnak, akik képtelenek racionálisan cselekedni.” – FLORENTINA
„Nagyszerű reklám – amennyiben a közönség tud olvasni.” – A KOCSMÁROS
„Melegen ajánlom a kalandos lelkű és szenvedélyes szívű hölgyeknek, az élmény és az orca még rózsásabbá tételéhez egy bögre forró kakaó társaságában.” – EVARISZT
„Borzongató.” – TIANIT
„Szóra sem érdemes, pocsék, tűzrevaló.” – PORFIR

Könyvinformációk:

Kiadó: Underground Kiadás éve: 2017 Oldalszám: 198 oldal Kötés: Puhatáblás ISBN: 9789631292947 Sorozat: nem Függővég: so-so

Véleményem:

Noémi első könyvét, A varázsló leheletét imádtam. Így ennek a könyvnek is úgy álltam hozzá, hogy kapok egy csodát, amit fantasy köntösbe csomagolt. Ennek az elvárásnak sajnos csak egy kis része teljesült.

Noémi ismét elővette remek írói stílusát, és egy remek hangulatot teremtett története köré. Nagyon szépen bánik a szavakkal, így mindig bele tudtam magam élni az adott helyzetbe. Ha kellett, akkor a karakterekkel együtt szenvedtem, örültem, és szomorkodtam. Kevés olyan író van, akinek a könyvébe ennyire könnyen bele tudom magam élni. A humor pedig sokat segített a sokszor nyomott hangulaton.

A történet nagyon érdekes, mégis kicsit hiányosnak éreztem. A elején megismertem Ariont, aki egy vándor, és a tapasztalatszerzés miatt kereste fel Jatu arénáját. Az arénában olyan személyek szállnak harcba egymással, akik nem bírnak magukkal és szeretik az erejüket fitogtatni. Amint belép az aréna kocsmájába rögtön rá is vetik magukat az új húsra a régóta ott tartózkodó harcosok. Arion persze szívesen ki is állt a kihívók ellen, de gyorsan rájöttek, hogy nehéz, sőt szinte lehetetlen legyőzni az ismeretlen vándort. Ezt pedig a bal csuklóján lévő jelnek tudják be, és utána már nem is piszkálták. Arion ennek ellenére kitartóan edzett, és várta méltó ellenfelét, akivel igazi párbajt vívhat, nem pedig 2 percet szösszenetet. Közben megismerkedik az aréna állandó tagjaival: Florentinával, az őrök parancsnokával, Tianittal a különös lénnyel, és még ellenséget is szerzett magának Porfir személyében.

Nem csak a harcokról olvashattam, hanem Arion múltjából is kaptam, hogy miként ismerkedett meg a mágiával, és mi is az a piros jel a csuklóján. Velem együtt az arénában lévők is folyamatosan ezen agyaltak, mert senkinek nem volt hajlandó elárulni a titkát, hogy mitől olyan erős, kitartó és hogy érthet a mágiához, ha nem varázsló, vagy démon. De szerencsére kaptam rá választ, pedig már majdnem elkeseredtem, hogy örök rejtély marad. Ám nemcsak Arion életét követhettem nyomon, hanem a többiekét is. A legjobban Evariszt és Tianit érdekelt, róluk szívesen olvastam volna még többet.

A karakterek különlegesek voltak, de nem kaptam belőlük annyit, amennyit szerettem volna, ez alól kivétel a főhős, Arion. Szeretném nektek őt bemutatni, mert én nagyon megkedveltem. Humoros, kitartó, karizmatikus és nehéz kiismerni. Szinte minden megvan benne, ami egy igazi álom pasiban. Mégis hiányzott belőle valami, amire az egész történet alatt nem jöttem rá.

A másik karakter, akit megszerettem, nem más, mint Florentina. Egy igazi erős személyiség, aki ha kell meg tudja mutatni érzékeny oldalát, főleg, ha a családájáról van szó.

Tianit még rejtélyesebb, mint Arion, emiatt is keltette fel az érdeklődésem. Ő egy vámpír, akinek a múltja mindenkiénél későbbre nyúlik vissza. Megtudtam, hogy az aréna, ami most küzdőtér,régen az olyan vámpírok lakhelye volt, mint Tianit. Közösen éltek az emberekkel békében. Aztán valami történt, és felborult a kényes egyensúly vámpírok és emberek között. Tianit fajtája pedig szépen lassan elmenekült, vagy meghalt. Ezért szegény nem nagyon találja a helyét az életben, mert nem szeretné elhagyni otthonát, amit idő közben az emberek teljes mértékbe átvettek. Még jó, hogy Arion megkedvelte.

Még bőven tudnám folytatni a karakterek boncolgatását, illetve a történtét is, de azzal sokat spoilereznék, és nem szeretném senkinek sem elrontani az olvasás élményét.

Összességében kevesebbet kaptam, mint Noémi első könyvétől, de ha ettől elvonatkoztatok, akkor kellemes olvasmány volt. Ha felkeltette az érdeklődéseteket, akkor bele tudok olvasni az írónő honlapján, EZEN a linken.

Ajánlom azoknak, akik:

- egy izgalmas fantasyra vágynak egy új világban,

- szeretik, ha egy karakter jelleme fejlődőképes,

- kíváncsiak arra, hogy mennyire idegesítő, mégis aranyos tud lenni egy démon.

Értékelés: 5/4 csillag

Kedvenc jelenet(ek): az arénában a harcok
Kedvenc karakter(ek): Pyso, Florentina, Tianit
Kedvenc idézetek:

„– Akkor keress magadnak valami elfoglaltságot.
– Épp azt teszem – Pyso a következő szárnycsapással közelebb lebbent, s szinte súrolta a falat. Tianit odébb húzódott a keskeny párkányon. – Ki vagy te?
– De ne engem!
– Érdekesnek tűnsz. Beszélgessünk! Az én nevem Pyso.
– Tudom…
– Honnan?
– Tényleg nincs semmi dolgod?
– Mármint rajtad kívül? – a démon fekete szemei egy kisállat ártatlanságával pislogtak Tianitra, aki nem tudott tovább hátrálni.”

„A hülyék magabiztosak! Ez csak azoknak adatik meg, akiknek nincs ki mind a négy kerekük!”

„– Mit gondolsz, barátok vagyunk?
– Úgy néz ki.
– Még sosem volt ember barátom 
– Nem nagy dolog. Az emberek lépten-nyomon barátok, csak ez gyorsan változik.
– Remélem, tudom majd tartani a tempót.”

„Nincs értékesebb annál, minthogy életben vagy. Akár kisállat, akár ember, akár én, akár te; nagyon értékes ember vagy. Az élet végtelen lehetőséget jelent.”

 A képek innen onnan, azaz: Pinterest táblámról, illetve az írónő honlapjáról származnak.

Read More

Varga Bálint: Váltságdíj nélkül (Váltságdíj nélkül 1.)

Fülszöveg:

Négy gimis egy sötét, dohos pincében ébred… Nyár, haverok, emberrablás.
Doma, Zoli, Zsófi és Max egy sötét, dohos pincében ébred. Hol lehetnek? És vajon hogy kerültek oda? A négy gimis csak arra emlékszik, hogy hazaindultak az év utolsó bulijáról, amit az egyik hipergazdag osztálytársuk rendezett.
Szorult helyzetükben mind egymást okolják a történtekért, hiszen valamennyiük életében van is valami gyanús. Doma édesanyja korábban rendőr volt, most magánnyomozóként dolgozik. Zoli a város legmenőbb brókerének a fia. A belevaló Zsófi, aki a tanév közepén érkezett, maga a két lábon járó rejtély. És ott van Max, aki a legidegesítőbb, legnagyképűbb srác az osztályban.
Rájönnek, melyikük miatt kerültek bajba? És vajon meg tudnak szökni fogvatartóiktól?
Minden leleményükre szükségük lesz, hogy az országhatárt és a saját korlátaikat is képesek legyenek átlépni. A Váltságdíj nélkül izgalmas, lebilincselő krimi, melyben a tinisorsokból szövődő különleges hálótól az utolsó oldal után sincs kedvünk szabadulni.

Könyvinformációk:

Kiadó: Kolibri Kiadó Kiadás éve: 2015 Oldalszám: 348 oldal ISBN: 9786155501746 Sorozat: Váltságdíj nélkül Függővég: nem

Véleményem:

Mikor megláttam könyvtárban a borítót, azonnal hoztam haza magammal, de akkor nem kezdtem bele, nem is tudom, hogy miért nem. Aztán a II. Nagy Nyári Read-a-thon alkalmával olvastam el és nem bántam meg. Gyorsan haladtam vele, mert egyszerűen magával ragadott az író stílusa.

A történet 4 fiatalról: Zsófiról, Domáról, Zoliról, és Maxról szól, akik az Év Utolsó Nagy Bulijáról indultak hazafelé, de nem jött nekik össze. Egy dohos pincében tértek magukhoz, és nem tudták, hogy miként és főleg, hogy miért kerültek oda. Mindenki a másikat okolta, hiszen mind a négy fiatalnak volt valami a múltjában, ami miatt ebbe a helyzetbe kerülhettek. Aztán miután kidohogták magukat eltervezték, hogy megpróbálnak megszökni. Erre lehetőségük is volt, egy kis bökkenővel. Csak 3 fiatal volt képes élni a lehetőséggel, míg egy társukat hátrahagyták. Ez a kis bökkenő végig dilemmát okozott a kiszabadult tinik között, hogy társukat próbálják meg megtalálni vagy inkább hazajutás után intézzék a dolgokat. De közben akadt még egy probléma: az egyik elrabló végig a nyomukban volt, és mindig tudta, hogy merre keresse a szökevényeket. Így a gyerekeknek nem csak az idővel kellett versenyezniük.

A karakterek jól ki voltak dolgozva, mindenki kapott egy nagyon jó kis háttértörténetet, amit a kalandok során folyamatosan az Olvasó elé tár az író. Semmi közös nem volt egyébként bennük azon kívül, hogy mindenkinek volt egy kis titka és, hogy mindenki nagyon élőre sikerült. Mintha olyan emberekről olvastam volna, akik valóban léteznek és nem csupán a fantázia szüleményei. Ott volt Zsófi, aki végig észen volt is sokszor sokkal összeszedettebb volt, mint a fiúk. Az ő múltja a legrejtélyesebb és róla derült ki a legkevesebb információ. Ezért nem is éreztem magamhoz annyira közel, de közben mégis. Én sem biztos, hogy a család összes szennyesét kiteregetném csak azért, mert a sors összezárt másik kettő emberrel. Doma volt az egyik kedvencem, ő volt a csapatban a logikus gondolkodó, aki sokszor helyre tette a csapatot és kis bizalmat öntött beléjük. Róla is sok minden kiderült: az anyja rendőr volt, de nem szerette a korrupciót, így inkább magánnyomozónak állt. Ez sok embernek nem tetszett, emiatt Domát sokszor piszkálták is. Zoli volt a kis félénk, aki ment a többiek után. Aztán mikor biztonságba érezte magát, rögtön megváltozott. Nem tetszett a stílusa, sem ahogy sokszor nyafogott, hogy most mi lesz velük. Max, a 4. elrabolt áldozat vajmi keveset szerepelt a könyvben, de az alatt az idő alatt folyamatosan ontotta magából a hülyeséget. Róla kiderült, hogy az apja híres sztárügyvéd, aki a maffia tagjait is sokszor ügyvédelte. Végül pedig ki kell térnem egy olyan karakterre, aki végig ott volt a történetben, sokszor csak a háttérben, de azért éreztette a fiatalokkal, hogy a nyomukban van. Ő nem más, mint Alvarez… vagyis ez csak a rá aggatott becenév, mert folyamatosan egy dalt énekelte, amiből tudták a gyerekek, hogy ott van a közelükben. Ezt a dalt meg is tudjátok hallgatni a Csík zenehar és Kiss Tibor előadásában.

Összességében jó volt olvasni az egész könyvet, mert végig pörgős volt és történt valami. Egyik pillanatban még azt hittem, hogy minden oké és sínen vannak, aztán hopp… megint a nyomukban van Alvarez és borul a terv. Varga Bálint stílusa az első pillanattól kezdve gördülékeny volt és imádtam benne, hogy meri használni a magyar nyelvet. Nagyon tetszett, hogy fiatalosan volt megfogalmazva, és, hogy a karakterek élőek voltak. Az író hitelesen adja vissza a párbeszédekben a fiatalok stílusát, ahogy a való életben egymással beszélgetnek.

Ajánlom azoknak, akik:

- szeretik a kalandokkal és humorral fűszerezett krimit,

- szeretik az ifjúsági történeteket,

- kíváncsiak arra, hogy mi rejlik egy kortárs magyar íróban,

- nem rémülnek meg attól, hogy tinédzserek a főszereplők,

- élvezik, ha csak egy csöppnyi romantika vegyül a történetbe.

Értékelésem: 5/4
Kedvenc karakter(ek): Doma, Max
Kedvenc jelent(ek): mikor a tanyáról próbálnak elszökni, a busszal szökés
Kedvenc idézetek:

„– Ha kérhettem volna valamit – tette Zoli csípőre a kezét –, akkor azt kértem volna, hogy ma éjjel meg tök sötétben hadd cseréljek defektes gumit, életemben először. 
– Kérésed parancs! – mosolygott rá Zsófi a lehető legjobbkor, mert Doma úgy érezte, ha most nincs mindenki benne a „tegyünk-úgy-mintha-ez-az-egész-csak-egy-nyári-hülyéskedés-lenne” elnevezésű, más körülmények között méltán népszerű játékban, akkor perceken belül tömegverekedés tör ki közte és Zoli között.”

„A legfontosabb tanulság ez volt: ha egy férfi szemet vet rád, akkor addig nem nyugszik, amíg el nem éri, amit akar. Így vagy úgy. Olyankor nincsen szép beszéd, nincsen kifogás, még az sem jelent semmit, a az ember el akar menekülni. Elfutni, eltűnni, köddé válni, pacává olvadni és tapétán, nem is lenni.”

„– Dr. Ábdulláh Áhmedzsád – nyújtotta a férfi a kezét Doma felé. – Orvosállat.
– Állatorvos – javította ki Zsuzsa. – Nem mindegy, doktor úr.”

„– Helló, bébi! – dörmögte Max alig egy lépésre Zsófitól, aki összerezzent. – Hogy hívják a nevedet?”

„– Gratula, Serló, megtaláltad a lábamat! Hogy én mennyit kerestem! Őrület! Arany Szimat díjat neki! Ha nem lenne olyan kellemetlen, egy csókot nyomnék a szádra, Serló!”

„A következő másodpercekben rövid bemutatót tartott a magyar káromkodásokból. Annak ellenére, hogy best of volt, sokáig tartott.”

„Ment ez, mint a karikacsapás.
Egészen addig, amíg egy hang dúdolni nem kezdett:
–Halad a kis hajó, viszi halottait…
– Baszd meg, ezt nem hiszem el! – nyögte Doma.
–…sohasem éri el Mexikó partjait.
– Gyerekek, ez a prérifarkas – suttogta Doma száraz torokkal. – Az a rohadt prérifarkas, aki állandóan meg akarja enni a gyalogkakukkot. – Nyelt egyet. – Ezt nem lehet elpusztítani.”

„– Gyerekek, ha én tudom, hogy ez lesz ennek a bulinak a vége, hogy Max szóvicceit kell hallgatnunk, miközben el vagyunk rabolva, én a Kleint ott helyben pofán verem, amikor meghív – panaszkodott Zoli.
– A Kleint attól függetlenül pofán lehet verni – jegyezte meg Max. – Sőt, kell.”

A képek a Pinterest oldalamról származnak.

Read More

Tomcsik Nóra A hercegnő és a sárkányok dala

Fülszöveg:

Vajon meg lehet szelídíteni a sárkányokat?

Felix a leleményes, de álmodozó tolvajlány, Edmund a muzsikus apród és Sir Marcus a magának való lovag azt a feladatot kapják, hogy keressék fel a hosszú ideje szunnyadó sárkányokat, így mentve meg az öt király birodalmát Aerion, a Nagykirály zsarnokságától.

Az út hosszú a sárkányok lakta Tüzes-szirtig, melynek során Felix, Edmund és Sir Marcus megtanulják a barátság, a lovagiasság és bajtársiasság fontosságát is, hisz ezen erények nélkül sosem ismerhetnék meg a sárkányok titkát, és győzhetnék le a Nagykirályt.

Izgalmas, kalandos meseregény főként a 9-14 éves korosztály számára.

Könyvinformációk:

Kiadó: Magánkiadás Kiadás éve: 2016 Oldalszám: 138 oldal ISBN: 9781565812314 Illusztrálta: Pongrácz Edit Sorozat: nem Függővég: nem

Véleményem:

Nagyon édes kis könyv, és annak ellenére, hogy kinőttem a 9-14 éves korbál már egy ideje, nagyon élveztem.

A történet nem volt túlbonyolítva, mégis kíváncsi voltam rá, hogy mi lesz a következő fejezetben. Nagyon szerettem a világot, amit az írónő elém tárt ebben a csöppnyi kis történetben. A négy égtájnak vannak királyai és van egy közös, aki mindenkit összetart…vagyis csak tartana, ha nem lenne elvakulva. Ez a Nagykirály Aerion, akinek az a célja, hogy megszerzi magának a sárkányokat, akik állítólag a Tüzes szirtnél alusszák álmukat. De ahhoz, hogy felébressze és irányítsa őket, meg kell ismernie a titkukat. A négy király egyike, Bernard király azonban fellázad ellene, és ő is titokban elindítja a saját kis csapatát, hogy ők derítsék ki a titkot és érjenek oda a sárkányokhoz hamarabb. Ez a kis csapat kettő személyből állt: Sir Marcus, a lovag, Edmund, az apród később pedig Felicia, a tolvajlány, akinek szintén van egy titka. Útjuk során kaptam egy kis ízelítőt a világból, népekből, szokásokból és még a tájakból is. Jó volt olvasni az egész történetet, mert mindig vitt előre, és, mint ahogy mesékben lenni szokás: a jó mindig győz. Nagyon szerettem, hogy a sárkányok titka nem valami fellengzős bűvölet volt, hanem egy egyszerű mindennapi dolog, amire senki sem gondolt. A másik, ami még meglepett a cselekményben, hogy én azt vártam, hogy a hercegnő lesz a hősnő, ha már a címben is benne van, de nem. Teljesen mást kaptam ezen a téren, mint amit gondoltam. Szerintem ez egy remek mese valóban a 9-14 éves korosztálynak, biztos, hogy nagyon fogják élvezni, ha olvassák.

Kis negatívum: kár, hogy a világ nem kapott nevet, így azt is nevén nevezhetné az olvasó. Nagyon sajnálom azt is, hogy ilyen rövid lett a könyv, hiszen szívesen olvastam még a világról.

A karakterek egytől egyig tetszettek, és még úgy is, hogy elég rövidke a történet képes voltak magam elé képzelni őket. Itt nem csak a külsőre gondolok, hanem a belső értékekre is. Ott volt Felicia, akinek nem volt a leányálom a múltja, mégis képes volt erős maradni. Edmund a világ legédesebb apródja, aki megtesz mindent szíve hölgyéért. Sir Marcus pedig először nagyon hűvös, és számomra kissé negatív, de ahogy halad előre a történet egyre emberibb lett, és őt is megkedveltem.

Összességében nagyon élveztem, örültem neki, hogy részese lehettem ennek a történetnek. Jó volt egy kicsit olyan könyvet olvasni, ami kikapcsolt és nem kellett azon gondolkozni, hogy most miért tette, amit tett az illető. A legjobban pedig azt szerettem az egészben, hogy volt hozzá térkép, és még a történetben megjelenő címerek is benne vannak a könyvben rajzzal együtt.

Ajánlom azoknak, akik szeretik:

- a könnyed olvasmányokat,

- a meséket,

- a gyereknek szóló műveket,

- a középkorban játszódó sárkányos történeteket.

Értékelésem: 5/4,5
Kedvenc karakter(ek): Felicia
Kedvenc jelenet(ek):  mikor kiderül a sárkányok titka
Kedvenc idézetek:

„A nagykirályok mindig szerették megmutatni, hogy ők az igazán hatalmasok.”

„- Egész életemben nem tehettem semmit, mert csak egy utcagyerek voltam. Most nem tehetek semmit, mert kötnek a törvények és a hagyományok.”

„Mindenki lehet szerelmes.”

A képek a moly.hu oldalról, Tomcsik Nóra szerzői Facebook oldaláról és a Pinterest táblámról származnak.

Read More