Az író fejében: Tomcsik Nóra

 

Mai napra egy interjút hoztam Nektek, mégpedig Tomcsik Nórával. Tomcsik Nórának eddig három megjelent könyve van, amik a Molyon eddig nagyon magas százalékon állnak, amit véleményem szerint meg is érdemel. Megjelent Nórának egy sorozata, aminek eddig kettő megjelent kötete van: A változások kora (értékelésem: ITT), és Az elveszett ifjúság. Illetve egy gyerekeknek íródott fantasztikus fantasy: A hercegnő és a sárkányok dala (értékelésem: ITT). Az eddigi alkotásai közül én már kettőt olvastam és nagyon tetszettek, azért is kértem fel egy interjúra, hogy egy kicsit jobban belelássak a fejébe.

Mesélj kicsit magadról. Ki is az a Tomcsik Nóra?

Egy recepción dolgozom Tatabányán, és itt is lakom. Nem sok izgalmas dolog van egyébként, amit elmondhatnék. Imádok utazni, évente egyszer biztosan kiruccanok valahová. Franciaországban sokszor megfordultam már. Párizs örök szerelem, ahogy Prága és London is. Nagy álmom bejárni a világot, eljutni egzotikusabb, távolabbi helyekre is. Az írás mellett szeretek rajzolni, bár sajnos sosem tanultam komolyan. Szeretem a mozit, a filmtörténetről, filmekről bármikor el lehet velem beszélgetni.

Mikor és miért kezdtél el írni?

Kiskorom óta találok ki meséket, de nem mindig az írás foglalkoztatott, habár már kisiskolás koromban is írogattam, meg öcsémet szórakoztattam a sztorijaimmal. A lényeg mindig az volt, hogy elmondhassam a történeteimet valami módon. Rajzoltam, fotóztam, színjátszóztam, filmezést tanultam. Ezek közül mindent a mai napig szeretek csinálni, de végül az írás tűnt a legszabadabbnak, amiben mindent kiadhatok magamból.

Vannak példaképeid, akikre szeretnél hasonlítani írás terén?

Tolkient nagyon szeretem. Engem elvarázsolt, még ha más műfajban is alkotott. Egy csodálatos világot teremtett. De sokan vannak, akik hatottak rám, egyébként érdekes módon nem csak írók. Más alkotóművészeknek magához az alkotáshoz való hozzáállása példaértékű volt számomra. Chaplin például nagy etalon számomra.

Mostanában amúgy Hemingwayt olvasok, és nagyon közel áll hozzám.

Nagyon szerettem mind a kettő könyved, amit eddig olvastam tőled. A hercegnő és a sárkányok dala merőben más, mint A változások kora. Melyik könyvet volt könnyebb megírni?

A változások korát, mert a szereplőket már évek óta ismertem, amikor nekiálltam az írásnak, így minden gördülékenyebb volt. A hercegnő és a sárkányok dalát egy barátnőm kislányának írtam ajándékba, mert ezt kérte tőlem. A szereplőkkel és az egész sztorival csak írás közben barátkoztam meg. Sokszor nehezebben találtam meg velük a hangot. Ráadásul, amik írtam, épp belekezdtem Az elveszett ifjúság háborús fejezeteibe, amiről nehéz volt átállni könnyed gyermekmesére. A végére persze nagyon a szívembe zártam Edmundékat.

Az Írósimogató első videójában említetted, hogy nem olvastál még olyan háborús könyvet, ami az emberek életét mutatta be és ez adta az alapötletet. Mi egyéb inspirált még írás közben?

Több könyvet olvastam és filmet néztem a témában, és nem igazán volt olyan, ami mindenbe beletekint. A nyugaton a helyzet változatlan kőkeményen a frontról szól, a Madárdal a háborúelőtti időt, és a frontot mutatja be, a Hosszú jegyesség csak visszaemlékezésekből meséli el a háborút. Ezek a könyvek nagyon inspiráltak, de olyat szerettem volna, ahol egyszerre látjuk mindkét oldalt. A lövészárokban harcoló katonákat, és az otthon maradt családtagokat. Persze a sorozatban a háború csak egy kis szelet. A történet egészen más vizekre is evez (szó szerint).

Amúgy sok minden mellett főleg az inspirált, hogy fiataloknak írjak egy könyvet fiatalokról, akik nem sok mindenben különböznek tőlünk, és akiknek a kalandjai kicsit élőbbé teszik a mai kor embere számára azokat az időket, ezzel élvezetessé tehetné a sokszor száraz történelem tananyagot.

A változások kora attól függetlenül, hogy kitaláció, elég sok olyan elemet tartalmaz, ami korhű. Ilyenek az akkori időben hordott ruhák, viselkedésformák, vagy mondjuk a hajózási útvonalak. Mennyire volt nehéz vagy épp könnyű ezeket beépíteni a könyvedbe?

Volt, amire könnyen rá lehetett bukkanni, vagy elég volt hozzá megnézni egy filmet, elolvasni egy könyvet. A hajózásnál konkrétan számoltam a mérföldeket, a hajók sebességét, azzal sokáig bíbelődtem, de nagyon élveztem. A történelmi eseményeket kiírogattam magamnak, és mindig figyeltem mi az épp aktuális, amit esetleg érdemes beleszőni a sztoriba. A második kötetben sok szó esik a Balkán háborúkról például. Senkit sem érint közvetlenül, de olvasnak, beszélnek róla, mint a Titanicról az elsőben. Ezeket amúgy nagyon szerettem beleszőni. Nem tálalok száraz tényeket, inkább úgy igyekszem beilleszteni a sztoriba, hogy ne történelem szagú legyen. Igyekszem elképzelni, milyen lenne, ha ma ezekről beszélne az utca embere, vagy ezekről az eseményekről szólnának a híradók. J

Mennyire nehéz karaktereket kitalálni és megfelelő hátteret adni nekik? Ki a kedvenc karaktered, akit megalkottál?

Az első könyvben sokan még nem kiforrottak, ez persze változik a további könyvekben. Ezt a részét imádom amúgy a legjobban. Egytől egyik nagyon kedvesek a szívemnek, és bár ismerem őket, mindig tartogatnak meglepetéseket. Írás közben tudtam meg például, hogy Henrynek az áfonyás pite a kedvence, Anna imádja Chopint, Charlotte nem beszél idegen nyelvet, míg George folyékonyan társalog németül. Izgalmas dolog kitalálni egy karakter jellemét a legapróbb részletig. Mondjuk néha titkolóznak, és nehéz rajtuk kiigazodni, vagy mennek a fejük után. Elég furcsán hangozhat, de így van. Ők élnek, a „gyerekeim”. J

A kedvencem amúgy Henry. Őt nagyon rég, úgy 12-13 éve találtam ki, és azóta szépen alakulgatott, fejlődött a fejemben. Szeretem, mert ő az Első. Egy önérzetes hebrencs, naiv srác, aki vonzza a bajt, de nagyon helyén van a szíve.

Miért a magánkiadást választottad? Szerinted hogy viszonyulnak az emberek a magánkiadáshoz? Mi a tapasztalatod ezzel kapcsolatban?

Őszintén szólva az elején csak az volt tervben, hogy néhány ismerősnek, akik nagyon szerették volna olvasni a könyvet, nyomtatok, aztán majd meglátom, mi lesz. Küldtem kiadónak (nagyon kevésnek) kéziratot, de nem bíztam magamban. Végül úgy voltam, hogy ha már barátoknak, kollégáknak rendelek 1-1 példányt, megpróbálom, érdekli-e az embereket, és nagy meglepetésemre voltak, akik rendeltek. Így tulajdonképpen belecsöppentem a magánkiadásba. Szeretem benne, hogy én tartom kézben a dolgokat, de tapasztalat híján belefutottam csúnya hibákba, na meg a marketing is kemény dió.

Az emberek nagy része szerintem negatívan áll a magánkiadásokhoz, és van okuk rá egyrészt, mert akadnak hiányosságok. Ellenben, ha eltekintünk a rossz korrektúrától és szerkesztéstől, akkor rá kell jöjjünk, hogy rengeteg fantasztikus könyv van, amik nyugodtan szerepelhetnének egy nagy kiadó repertoárjában is.

Vissza kicsit A változások korához. Több nézőpontból is megismeri az Olvasó a történetet. Mennyire volt ezt nehéz kivitelezni?

A sztori eredetileg egyetlen külső narrátor által volt el mesélve, de valahogy nem tetszett. E/1-be nem akartam átírni, viszont úgy döntöttem, hogy a narrátor mindig csak egy szereplő fejébe láthasson bele. Ez izgalmasnak tűnt. A titkokat jobban lehet rejtegetni. A 3. kötetben például ezt nagyon igyekszem kihasználni. Egyre jobban élvezem, mert remekül lehet keverni a szálakat. Ráadásul a szereplőket és az eseményeket is több szemszögből is megismerhetjük.

Mint már említettem, eléggé korhű lett az egész A változások kora. Mennyi utánajárást igényelt ez neked?

Nem olvastam utána szószóra szóra a kornak, de nagyon sokat kutattam. Ruhák, ételek, szokások, a történelem fontosabb eseményei, a brit arisztokrácia, a lövészárok hadviselés stb. Nem szokásom az utolsó fűszálig terjedő leírásokat írni, de minden apróság fontos volt. Még annak is utána néztem, melyik esemény, milyen napra esett, nehogy emiatt váljon hiteltelenné a sztori. Volt, aki hiányolta a részlet gazdag leírásokat, de nem szándékoztam leírni a szalonok minden négyzetcentiméterét, csak, ami nagyon fontos, inkább képzelje el az olvasó. A hangulat másként is megragadható. A kutatás egyébként nálam úgy zajlik, hogy elkezdek írni, és ha valahol elakadok, mert nem vagyok biztos, akkor utána olvasok. Most épp indiai fejezetekbe kezdek bele, szóval szorgosan tanulmányozom a kultúrát, könyvek, filmek egy kis Wikipédia, a többi meg fantázia. J

Végül pedig utolsó kérdés: mi várható tőled a jövőben: újabb könyvek, kiadókeresés, hasonlók?

Elsősorban szeretném megírni A változások kora utolsó két kötetét. Az új idők hősei és A hazatérés lesz a címük. Jövőre tervezek egy újabb sztorit abba a világba, amiben A hercegnő és a sárkányok dala is játszódott, de ezúttal más királyságokat ismerhetünk majd meg. Valamint van egy sztori, ami évek óta kikívánkozik, és a napokban leírtam az első oldalakat. Egy szovjet és egy német fiú barátságáról, viszontagságairól, szerelmeikről szól a II. Világháború idején.

Köszönöm szépen a válaszokat! Én várom A változások kora folytatását, bár még a második részt is ki kell végeznem előtte, viszont kíváncsi vagyok, hogy merre haladnak tovább a fiatalok.

Az írónőt megtaláljátok a Facebookon, Molyon illetve a blogján különféle érdekességekről olvashattok.

A képek Tomcsik Nóra Facebook oldaláról származnak.

Read More

Tomcsik Nóra: A változások kora (A változások kora 1.)

Fülszöveg:

Anglia az 1910-es évek hajnalán.
A szegény sorsú Henry, abban a reményben, hogy pénzt és rangot szerezve elveheti a gróf kisasszony Sarah-t, Londonba utazik. Sarah azonban választás előtt áll. Az egyszerűbb életet választja-e Henryvel, vagy elfogadja a birtok új örökösének, Jacobnak házassági ajánlatát és ezzel a grófnői címet? Bátyja, George ugyanis lemond örökségéről és papnövendék lesz Lancesterben, ahol hamarosan megismeri a tragikus körülmények közt elárvult, ám mindig derűs Annát. Mindeközben George és Sarah húga, a bájos és lázadó kamasz, Charlotte arról álmodozik, hogy Henry egy nap őt veszi el feleségül.
Mind az öten más-más tervekkel és ábrándokkal vágnak neki a körülöttük egyre gyorsabban változó világnak, ahol a társadalmi elvárások és előítéletek mellett leginkább önmagukkal kell újra és újra megküzdeniük.
A dolgok aztán váratlan fordulatot vesznek, mikor Henry New Yorkba érkezve radikális, rendszerellenes szervezkedések és lázongások közepébe csöppen. Az egyre aggasztóbb történések után Henry kénytelen arra a következtetésre jutni, hogy mindez csupán valami sokkal veszedelmesebb esemény előszele, mely így vagy úgy, de majd mindannyijuk életét megváltoztathatja.

Könyvinformációk:

Kiadó: Magánkiadás Kiadás éve: 2016 Oldalszám: 326 oldal ISBN: 9789631270242 Illusztrálta: Pongrácz Edit Sorozat: A változások kora Függővég: igen

Véleményem:

Tomcsik Nóra A hercegnő és a sárkányok dala könyvéről nemrég írtam meg az értékelésem, hogy annyira megtetszett, hogy kíváncsi voltam a másik könyvére is. Szerencsére utazókönyvben eljutott hozzám, így el is tudtam olvasni. Nagyon féltem tőle, mert nem vagyunk barátok a történelmi regényekkel. Viszont kellemesen csalódtam ebben a műben és úgy érzem, hogy megtört a jég és ezentúl a történelmi témájú könyvek felé is nyitott leszek.

A történet az 1900-as években játszódik. Több szemszögből ismerhettem meg a cselekményt. Az egyik Henry volt, aki egy árva, és szinte semmije sincsen csak a reménye, arra, hogy képes lesz kitörni a nincstelenségből. A másik George, aki egy grófnak a fia, de feladta az örökségét és a rangját azért, hogy papnövendéknek álljon. Kaptam egy pár részletet Charlotte és Sarah - George lánytestvérei - életéből is, és ott volt Anna, aki szintén egy rangos ember lánya.

Az összes karakter közül Henryé fogott meg a legjobban. A történet elején épp elhagyni készült a környéket melyen felnőtt. Nagy álma az volt, hogy rangot és vagyont szerezzen, hogy el tudja venni szerelmét, aki egy grófnak a lánya. Henry pedig egy árva gyerek volt, aki ugyebár ebben a korban szintre álmodni sem mert arról, hogy valaha is képes lesz kiemelkedni a szegények sorából. Henry mégis mindent megtett azért, hogy elérje célját: elutazott Londonba, ahol volt több munkája is, majd hajóra szállt, ami nagyon tetszett neki, így New Yorkba hajózott, hogy kitanulja a hajózás csínját-bínját. Ezeken a helyeken kívül még rengeteg helyen megfordult. Pont ezért szerettem az ő részeit, mert mindig talált valami kalandot és vártam minden egyes résznél, hogy vajon most mibe is keveredik. Ő tipikusan az a fajta srác, aki anélkül is bajba keveredik, hogy azt keresné. Henryben nagyon szerettem még, hogy egy kis naiv ficsúrként indult el otthonról, a történet végére pedig egy érett fiatalember köszön vissza a lapokról. 

George karakterét nem sikerült megkedvelnem, mert nem sok mindent tett a dolgokhoz. Igazából azt sem bántam volna, ha csak Henryről olvashattam volna. Na de vissza George karakteréhez. Ő egy gróf fia, aki úgy gondolta, hogy számára a papi hivatás a legmegfelelőbb. Ezt pedig nem nézte jó szemmel sem az anyja sem az apja, hiszen így lemondott az örökségről és a rangjáról. Abban az időben pedig ez a kettő dolog a mindent jelentette.

George és Henry pedig igazi jó barátok a társadalmi különbségek ellenére is. Folyamatosan segítik egymást, még akkor is, mikor George szerint Henry nem jó úton jár. Irigyeltem az ő barátságukat, mert valóban kitartottak egymás mellett bármerre is sodorta őket az élet.

A lányok egy picit lopták be magukat a szívembe. Főleg Charlotte karaktere, mert a regény elején egy kislányt ismertem meg, az idő múlásával pedig egy lázadó nőt kaptam. Szembement az akkori kor elvárásaival és nem hódolt be a szokásoknak, hanem a saját feje után ment.

Egy kis negatívumot szeretnék említeni, hogy néha nagyon lassan folytak az események, és azt éreztem, hogy sosem jutunk el a kaland végére, vagy egy újabb helyszínre. Aztán hirtelen felgyorsul minden. Kicsit jobban szét kellett volna osztani ezeket a részeket. Ettől eltekintve viszont nagyon szerettem olvasni, és bele tudtam magam élni a történetbe. Sőőőt! Kis extrát is megosztok veletek, ezzel a beleéléssel kapcsolatban, de csak akkor, ha megígérteket nem nevettek hangosan.

Extra: mivel esténként szoktam olvasni, így van, hogy beleszövődik a könyv eseménye az álmaimban, bár nem fordul ez sűrűn elő. Most viszont ez történt, és a legérdekesebb, hogy emlékeztem rá. Kíváncsiak vagytok, hogy mi volt az álmom? Elmesélem Nektek. Keswick városában, vagyis annak környékén éltem a családommal, a jelenlegi családommal, csak az 1900-as években. Éppen egy teadélutánt adtam, mikor valaki megvádolt azzal, hogy nem vagyok normális, mert nem követem a normákat, ezért be fognak záratni az elmegyógyintézetbe. Ez meg is történt és nem volt egy kellemes élmény. És hogy ezt miért meséltem el?

Azért, mert ez is tükrözi, hogy az írónő remekül vissza tudta adni a könyvben a kornak megfelelő viselkedést, elvárásokat és úgy mindent! Hatalmas gratuláció érte!

Összességében nagyon élveztem, meglepően jó volt! Szerettem, hogy bele tudtam magam élni, és egy új műfajt megismerhettem.

Ajánlom azoknak, akik:

- egy kis kalandra vágynak, úgy, hogy közben otthon maradnak,

- szeretik az 1900-as éveket, vagy csak egy kis időutazásra vágynak,

- szeretnének megismerni egy tehetséges írónőt,

- kedvelik a történelmi romantikus könyveket.

Értékelésem: 5/4

Kedvenc karakter(ek): Henry
Kedvenc jelent(ek): Henry new york-i kalandjai
Kedvenc idézetek:

„– […] Bajba kerülhetsz.
– Ennél nagyobba? – kérdezett vissza Henry nagyot sóhajtva. – Aligha.”

„– Drága Sarah, a szerelem szép dolog, de házassághoz nem mindig elég.”

„Henry nem akart lemondani álmairól, mert más egyebe nem volt, amihez ragaszkodhatott.”

„– A barátaink nem mindig részesei a teljes életünknek. A felnőtt lét szükségszerű velejárója, hogy idővel más utakat járunk.
– De ilyen különbözőeket?
– Ha a barátság igaz barátság, akkor újra és újra összeérnek ezek az utak, bármily távol is kezdődjenek.”

„– (…) A szerelem mindig ennyire nehéz?  – Többnyire az (…)”

 A képek a Pinterest táblámról, a karakterképek pedig az Írónő oldaláról származnak.

Read More

Tomcsik Nóra A hercegnő és a sárkányok dala

Fülszöveg:

Vajon meg lehet szelídíteni a sárkányokat?

Felix a leleményes, de álmodozó tolvajlány, Edmund a muzsikus apród és Sir Marcus a magának való lovag azt a feladatot kapják, hogy keressék fel a hosszú ideje szunnyadó sárkányokat, így mentve meg az öt király birodalmát Aerion, a Nagykirály zsarnokságától.

Az út hosszú a sárkányok lakta Tüzes-szirtig, melynek során Felix, Edmund és Sir Marcus megtanulják a barátság, a lovagiasság és bajtársiasság fontosságát is, hisz ezen erények nélkül sosem ismerhetnék meg a sárkányok titkát, és győzhetnék le a Nagykirályt.

Izgalmas, kalandos meseregény főként a 9-14 éves korosztály számára.

Könyvinformációk:

Kiadó: Magánkiadás Kiadás éve: 2016 Oldalszám: 138 oldal ISBN: 9781565812314 Illusztrálta: Pongrácz Edit Sorozat: nem Függővég: nem

Véleményem:

Nagyon édes kis könyv, és annak ellenére, hogy kinőttem a 9-14 éves korbál már egy ideje, nagyon élveztem.

A történet nem volt túlbonyolítva, mégis kíváncsi voltam rá, hogy mi lesz a következő fejezetben. Nagyon szerettem a világot, amit az írónő elém tárt ebben a csöppnyi kis történetben. A négy égtájnak vannak királyai és van egy közös, aki mindenkit összetart…vagyis csak tartana, ha nem lenne elvakulva. Ez a Nagykirály Aerion, akinek az a célja, hogy megszerzi magának a sárkányokat, akik állítólag a Tüzes szirtnél alusszák álmukat. De ahhoz, hogy felébressze és irányítsa őket, meg kell ismernie a titkukat. A négy király egyike, Bernard király azonban fellázad ellene, és ő is titokban elindítja a saját kis csapatát, hogy ők derítsék ki a titkot és érjenek oda a sárkányokhoz hamarabb. Ez a kis csapat kettő személyből állt: Sir Marcus, a lovag, Edmund, az apród később pedig Felicia, a tolvajlány, akinek szintén van egy titka. Útjuk során kaptam egy kis ízelítőt a világból, népekből, szokásokból és még a tájakból is. Jó volt olvasni az egész történetet, mert mindig vitt előre, és, mint ahogy mesékben lenni szokás: a jó mindig győz. Nagyon szerettem, hogy a sárkányok titka nem valami fellengzős bűvölet volt, hanem egy egyszerű mindennapi dolog, amire senki sem gondolt. A másik, ami még meglepett a cselekményben, hogy én azt vártam, hogy a hercegnő lesz a hősnő, ha már a címben is benne van, de nem. Teljesen mást kaptam ezen a téren, mint amit gondoltam. Szerintem ez egy remek mese valóban a 9-14 éves korosztálynak, biztos, hogy nagyon fogják élvezni, ha olvassák.

Kis negatívum: kár, hogy a világ nem kapott nevet, így azt is nevén nevezhetné az olvasó. Nagyon sajnálom azt is, hogy ilyen rövid lett a könyv, hiszen szívesen olvastam még a világról.

A karakterek egytől egyig tetszettek, és még úgy is, hogy elég rövidke a történet képes voltak magam elé képzelni őket. Itt nem csak a külsőre gondolok, hanem a belső értékekre is. Ott volt Felicia, akinek nem volt a leányálom a múltja, mégis képes volt erős maradni. Edmund a világ legédesebb apródja, aki megtesz mindent szíve hölgyéért. Sir Marcus pedig először nagyon hűvös, és számomra kissé negatív, de ahogy halad előre a történet egyre emberibb lett, és őt is megkedveltem.

Összességében nagyon élveztem, örültem neki, hogy részese lehettem ennek a történetnek. Jó volt egy kicsit olyan könyvet olvasni, ami kikapcsolt és nem kellett azon gondolkozni, hogy most miért tette, amit tett az illető. A legjobban pedig azt szerettem az egészben, hogy volt hozzá térkép, és még a történetben megjelenő címerek is benne vannak a könyvben rajzzal együtt.

Ajánlom azoknak, akik szeretik:

- a könnyed olvasmányokat,

- a meséket,

- a gyereknek szóló műveket,

- a középkorban játszódó sárkányos történeteket.

Értékelésem: 5/4,5
Kedvenc karakter(ek): Felicia
Kedvenc jelenet(ek):  mikor kiderül a sárkányok titka
Kedvenc idézetek:

„A nagykirályok mindig szerették megmutatni, hogy ők az igazán hatalmasok.”

„- Egész életemben nem tehettem semmit, mert csak egy utcagyerek voltam. Most nem tehetek semmit, mert kötnek a törvények és a hagyományok.”

„Mindenki lehet szerelmes.”

A képek a moly.hu oldalról, Tomcsik Nóra szerzői Facebook oldaláról és a Pinterest táblámról származnak.

Read More