2017. október 22., vasárnap

Az író fejében: Tomcsik Nóra

 
Mai napra egy interjút hoztam Nektek, mégpedig Tomcsik Nórával. Tomcsik Nórának eddig három megjelent könyve van, amik a Molyon eddig nagyon magas százalékon állnak, amit véleményem szerint meg is érdemel. Megjelent Nórának egy sorozata, aminek eddig kettő megjelent kötete van: A változások kora (értékelésem: ITT), és Az elveszett ifjúság. Illetve egy gyerekeknek íródott fantasztikus fantasy: A hercegnő és a sárkányok dala (értékelésem: ITT). Az eddigi alkotásai közül én már kettőt olvastam és nagyon tetszettek, azért is kértem fel egy interjúra, hogy egy kicsit jobban belelássak a fejébe.

Mesélj kicsit magadról. Ki is az a Tomcsik Nóra?
Egy recepción dolgozom Tatabányán, és itt is lakom. Nem sok izgalmas dolog van egyébként, amit elmondhatnék. Imádok utazni, évente egyszer biztosan kiruccanok valahová. Franciaországban sokszor megfordultam már. Párizs örök szerelem, ahogy Prága és London is. Nagy álmom bejárni a világot, eljutni egzotikusabb, távolabbi helyekre is. Az írás mellett szeretek rajzolni, bár sajnos sosem tanultam komolyan. Szeretem a mozit, a filmtörténetről, filmekről bármikor el lehet velem beszélgetni.

Mikor és miért kezdtél el írni?
Kiskorom óta találok ki meséket, de nem mindig az írás foglalkoztatott, habár már kisiskolás koromban is írogattam, meg öcsémet szórakoztattam a sztorijaimmal. A lényeg mindig az volt, hogy elmondhassam a történeteimet valami módon. Rajzoltam, fotóztam, színjátszóztam, filmezést tanultam. Ezek közül mindent a mai napig szeretek csinálni, de végül az írás tűnt a legszabadabbnak, amiben mindent kiadhatok magamból.

Vannak példaképeid, akikre szeretnél hasonlítani írás terén?
Tolkient nagyon szeretem. Engem elvarázsolt, még ha más műfajban is alkotott. Egy csodálatos világot teremtett. De sokan vannak, akik hatottak rám, egyébként érdekes módon nem csak írók. Más alkotóművészeknek magához az alkotáshoz való hozzáállása példaértékű volt számomra. Chaplin például nagy etalon számomra.
Mostanában amúgy Hemingwayt olvasok, és nagyon közel áll hozzám.

Nagyon szerettem mind a kettő könyved, amit eddig olvastam tőled. A hercegnő és a sárkányok dala merőben más, mint A változások kora. Melyik könyvet volt könnyebb megírni?
A változások korát, mert a szereplőket már évek óta ismertem, amikor nekiálltam az írásnak, így minden gördülékenyebb volt. A hercegnő és a sárkányok dalát egy barátnőm kislányának írtam ajándékba, mert ezt kérte tőlem. A szereplőkkel és az egész sztorival csak írás közben barátkoztam meg. Sokszor nehezebben találtam meg velük a hangot. Ráadásul, amik írtam, épp belekezdtem Az elveszett ifjúság háborús fejezeteibe, amiről nehéz volt átállni könnyed gyermekmesére. A végére persze nagyon a szívembe zártam Edmundékat.

Az Írósimogató első videójában említetted, hogy nem olvastál még olyan háborús könyvet, ami az emberek életét mutatta be és ez adta az alapötletet. Mi egyéb inspirált még írás közben?
Több könyvet olvastam és filmet néztem a témában, és nem igazán volt olyan, ami mindenbe beletekint. A nyugaton a helyzet változatlan kőkeményen a frontról szól, a Madárdal a háborúelőtti időt, és a frontot mutatja be, a Hosszú jegyesség csak visszaemlékezésekből meséli el a háborút. Ezek a könyvek nagyon inspiráltak, de olyat szerettem volna, ahol egyszerre látjuk mindkét oldalt. A lövészárokban harcoló katonákat, és az otthon maradt családtagokat. Persze a sorozatban a háború csak egy kis szelet. A történet egészen más vizekre is evez (szó szerint).
Amúgy sok minden mellett főleg az inspirált, hogy fiataloknak írjak egy könyvet fiatalokról, akik nem sok mindenben különböznek tőlünk, és akiknek a kalandjai kicsit élőbbé teszik a mai kor embere számára azokat az időket, ezzel élvezetessé tehetné a sokszor száraz történelem tananyagot.

A változások kora attól függetlenül, hogy kitaláció, elég sok olyan elemet tartalmaz, ami korhű. Ilyenek az akkori időben hordott ruhák, viselkedésformák, vagy mondjuk a hajózási útvonalak. Mennyire volt nehéz vagy épp könnyű ezeket beépíteni a könyvedbe?
Volt, amire könnyen rá lehetett bukkanni, vagy elég volt hozzá megnézni egy filmet, elolvasni egy könyvet. A hajózásnál konkrétan számoltam a mérföldeket, a hajók sebességét, azzal sokáig bíbelődtem, de nagyon élveztem. A történelmi eseményeket kiírogattam magamnak, és mindig figyeltem mi az épp aktuális, amit esetleg érdemes beleszőni a sztoriba. A második kötetben sok szó esik a Balkán háborúkról például. Senkit sem érint közvetlenül, de olvasnak, beszélnek róla, mint a Titanicról az elsőben. Ezeket amúgy nagyon szerettem beleszőni. Nem tálalok száraz tényeket, inkább úgy igyekszem beilleszteni a sztoriba, hogy ne történelem szagú legyen. Igyekszem elképzelni, milyen lenne, ha ma ezekről beszélne az utca embere, vagy ezekről az eseményekről szólnának a híradók. J

Mennyire nehéz karaktereket kitalálni és megfelelő hátteret adni nekik? Ki a kedvenc karaktered, akit megalkottál?
Az első könyvben sokan még nem kiforrottak, ez persze változik a további könyvekben. Ezt a részét imádom amúgy a legjobban. Egytől egyik nagyon kedvesek a szívemnek, és bár ismerem őket, mindig tartogatnak meglepetéseket. Írás közben tudtam meg például, hogy Henrynek az áfonyás pite a kedvence, Anna imádja Chopint, Charlotte nem beszél idegen nyelvet, míg George folyékonyan társalog németül. Izgalmas dolog kitalálni egy karakter jellemét a legapróbb részletig. Mondjuk néha titkolóznak, és nehéz rajtuk kiigazodni, vagy mennek a fejük után. Elég furcsán hangozhat, de így van. Ők élnek, a „gyerekeim”. J
A kedvencem amúgy Henry. Őt nagyon rég, úgy 12-13 éve találtam ki, és azóta szépen alakulgatott, fejlődött a fejemben. Szeretem, mert ő az Első. Egy önérzetes hebrencs, naiv srác, aki vonzza a bajt, de nagyon helyén van a szíve.

Miért a magánkiadást választottad? Szerinted hogy viszonyulnak az emberek a magánkiadáshoz? Mi a tapasztalatod ezzel kapcsolatban?
Őszintén szólva az elején csak az volt tervben, hogy néhány ismerősnek, akik nagyon szerették volna olvasni a könyvet, nyomtatok, aztán majd meglátom, mi lesz. Küldtem kiadónak (nagyon kevésnek) kéziratot, de nem bíztam magamban. Végül úgy voltam, hogy ha már barátoknak, kollégáknak rendelek 1-1 példányt, megpróbálom, érdekli-e az embereket, és nagy meglepetésemre voltak, akik rendeltek. Így tulajdonképpen belecsöppentem a magánkiadásba. Szeretem benne, hogy én tartom kézben a dolgokat, de tapasztalat híján belefutottam csúnya hibákba, na meg a marketing is kemény dió.
Az emberek nagy része szerintem negatívan áll a magánkiadásokhoz, és van okuk rá egyrészt, mert akadnak hiányosságok. Ellenben, ha eltekintünk a rossz korrektúrától és szerkesztéstől, akkor rá kell jöjjünk, hogy rengeteg fantasztikus könyv van, amik nyugodtan szerepelhetnének egy nagy kiadó repertoárjában is.

Vissza kicsit A változások korához. Több nézőpontból is megismeri az Olvasó a történetet. Mennyire volt ezt nehéz kivitelezni?
A sztori eredetileg egyetlen külső narrátor által volt el mesélve, de valahogy nem tetszett. E/1-be nem akartam átírni, viszont úgy döntöttem, hogy a narrátor mindig csak egy szereplő fejébe láthasson bele. Ez izgalmasnak tűnt. A titkokat jobban lehet rejtegetni. A 3. kötetben például ezt nagyon igyekszem kihasználni. Egyre jobban élvezem, mert remekül lehet keverni a szálakat. Ráadásul a szereplőket és az eseményeket is több szemszögből is megismerhetjük.

Mint már említettem, eléggé korhű lett az egész A változások kora. Mennyi utánajárást igényelt ez neked?
Nem olvastam utána szószóra szóra a kornak, de nagyon sokat kutattam. Ruhák, ételek, szokások, a történelem fontosabb eseményei, a brit arisztokrácia, a lövészárok hadviselés stb. Nem szokásom az utolsó fűszálig terjedő leírásokat írni, de minden apróság fontos volt. Még annak is utána néztem, melyik esemény, milyen napra esett, nehogy emiatt váljon hiteltelenné a sztori. Volt, aki hiányolta a részlet gazdag leírásokat, de nem szándékoztam leírni a szalonok minden négyzetcentiméterét, csak, ami nagyon fontos, inkább képzelje el az olvasó. A hangulat másként is megragadható. A kutatás egyébként nálam úgy zajlik, hogy elkezdek írni, és ha valahol elakadok, mert nem vagyok biztos, akkor utána olvasok. Most épp indiai fejezetekbe kezdek bele, szóval szorgosan tanulmányozom a kultúrát, könyvek, filmek egy kis Wikipédia, a többi meg fantázia. J

Végül pedig utolsó kérdés: mi várható tőled a jövőben: újabb könyvek, kiadókeresés, hasonlók?
Elsősorban szeretném megírni A változások kora utolsó két kötetét. Az új idők hősei és A hazatérés lesz a címük. Jövőre tervezek egy újabb sztorit abba a világba, amiben A hercegnő és a sárkányok dala is játszódott, de ezúttal más királyságokat ismerhetünk majd meg. Valamint van egy sztori, ami évek óta kikívánkozik, és a napokban leírtam az első oldalakat. Egy szovjet és egy német fiú barátságáról, viszontagságairól, szerelmeikről szól a II. Világháború idején.

Köszönöm szépen a válaszokat! Én várom A változások kora folytatását, bár még a második részt is ki kell végeznem előtte, viszont kíváncsi vagyok, hogy merre haladnak tovább a fiatalok.

Az írónőt megtaláljátok a Facebookon, Molyon illetve a blogján különféle érdekességekről olvashattok.


A képek Tomcsik Nóra Facebook oldaláról származnak.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése