Simon Márton: Polaroidok
Fülszöveg:
Simon Márton új verseskötete a nagyvárosi szorongás szótára. Szélesvásznú történeteket mesél el néhány szóban vagy egy-egy mondatban, a félig kihunyt fényreklámok tömörségével. Baltával és körömollóval esik neki a nyelvnek, mintha mindig azt az egyetlen elrugaszkodási pontot keresné, ahol költészet és valóság egymásba zuhan. De miután megtalálta és megmutatta nekünk, udvariasan hátralép, és csak annyit mond: ”Uram, íme, a szakadék, amit rendelt.”
Simon Márton új verseskötete a nagyvárosi szorongás szótára. Szélesvásznú történeteket mesél el néhány szóban vagy egy-egy mondatban, a félig kihunyt fényreklámok tömörségével. Baltával és körömollóval esik neki a nyelvnek, mintha mindig azt az egyetlen elrugaszkodási pontot keresné, ahol költészet és valóság egymásba zuhan. De miután megtalálta és megmutatta nekünk, udvariasan hátralép, és csak annyit mond: ”Uram, íme, a szakadék, amit rendelt.”
Könyv
információk:
Kiadó: Jelenkor
Eredeti megjelenés éve: 2013
Oldalszám: 88 oldal
ISBN: 9789636766504
Véleményem:
Először is leszögezem, hogy semmit nem tudtam a
könyvről, sem az alkotóról mielőtt elkezdtem olvasni. Így minden előítélet
nélkül álltam neki. De úgy érzem, hogy jobban is tettem, hogy nem néztem utána.
Olvasás után, viszont rákerestem a kritikákra különböző honlapokon és nagyon megosztott
volt az olvasók véleménye, vagy nagyon szerették, vagy utálták, mert tömegkönyv.
Kérdem én, ha valamit egy tömeg szeret, az már valóban nem lehet jó, vagy csak
azért utasítják el sokan, hogy ettől egyediek
akarnak lenni?
Én nem akartam sem tömeg lenni, sem semmilyen lenni
az olvasással. Csak egy kicsit jobban megismerni a magyar kortárs költészetet.
A könyvtárvezető nagyon szereti a modern művészetet és ő ajánlotta, hogy
olvassam el, így ki is kölcsönöztem. Mikor először elkezdtem olvasni, egy nagy
katyvasznak tűnt az egész.
Azt sem tudtam, hogy hogyan kezdem el olvasni. Sorrendben,
vagy összevissza, vagy talán oldalanként kéne? Aztán inkább az ösztöneimre vagy
megszokásra hallgattam és lapról lapra haladtam. Voltak benne sorok, amiken
szinte csak átsiklottam, mert nem fogott meg, vagy nem láttam benne semmi
értelmet. Viszont sokkal többen éreztem egyszerre magányt, derűt és megértést.
A lelkemnek ezek a gondolatok annyira kellettek, mint éhezőnek egy falat
kenyér! Ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit is nyitott a slam poetryre vagy a
modern költészetre, és persze azoknak is, akik eddig nem láttak túl az iskolai
verseken és úgy gondolják, hogy minden vers unalmas. Szerintem nem fogtok benne
csalódni! DE mindenki nyitott szívvel és elmével olvassa, és egy kicsit
gondolkozzatok el rajta! Kellemes kikapcsolódást hozzá!
Értékelés: 5/4 pont
Kedvenc idézetek:
Értékelés: 5/4 pont
Kedvenc idézetek:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése