Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök (Léggömbök 1.)

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Ciceró Könyvstúdiónak!

Fülszöveg:

A nehezen barátkozó Dorka (becenevén Indián) egy szűkös panellakásban él nagyhangú édesapja és túlérzékeny édesanyja egyetlen gyermekeként, míg osztálytársa, a hideg jómódban felnövő, szelíd Matyi életének legnagyobb eredménye, hogy alacsony termete ellenére a középiskola legjobb kosarasaként tartják számon. 
Dorka és Matyi szerelme viharos erővel csap le mindkettejükre, és Dorkának nem csak meg kell tartania Matyi súlyos titkát, de hamarosan szembe is kell néznie a felnőtté válás nehézségeivel.

Hajdú-Antal Zsuzsanna szívszorítóan szép első regénye, amely John Green és Gayle Forman nyomdokain halad, biztosan nem fogja hidegen hagyni egyetlen olvasóját sem.

Könyv információk:

Kiadó: Ciceró
Megjelenés éve: 2016
Oldalszám: 270 oldal
ISBN: 9789634320128
Itt megvásárolható

Véleményem:

Annyira jó volt egy kicsit újra beülni az iskolapadba, hogy a legnagyobb problémám újra az legyen, hogy hogy tanulok, vajon megcsal a pasim vagy nem, vagy, hogy mi lesz az érettségi után? Aztán kicsit komolyabbra fordultak a dolgok és hirtelen fel kellett nőni ahhoz a feladathoz, amit a sors kiszabott.

A könyv első felében egy tipikus gimnáziumi osztályt kapunk, ahol mindenkinek nagyon szuper, készül ezerrel az érettségire, bulizni jár és megismeri a szerelmet. Meg van a csoportban az ügyeletes bohóc, a jóképű, nehezen megkapható sportoló, a nagyszájú csaj, aki szeretetre vágyik és persze a visszahúzódó, kiismerhetetlen lány. Rédey Dorka az utolsó

csoportba tartozik, amíg össze nem jön, Matyival, akivel tökéletes párost alkotnak. Dorka képes miatta lerombolni a falat maga körül, amit az évek alatt épített. Nagyon jó volt arról olvasni, hogy minden ennyire klappol Dorka életében, és mennyire boldog tud lenni.
Aztán ezt a boldogságot egyik pillanatról a másikra egy titok árnyékolja be. Innentől a könyv kap egy keserédes ízt. Ugyanis megtalálni a műben egyszerre a romantikát és az odaadó kitartást, amitől boldog lesz az olvasó, annak ellenére, hogy miken megy keresztül a szerelmespár.

Olvasás közben nagyon sokszor éreztem úgy, mintha rólam szólna a történet, akár én is lehetnék a lány, akivel mindez megtörténik. Itt nem csak a Dorka névre gondolok, hanem rengeteg egyéb dologra. Ilyen például, hogy kicsit visszahúzó volt, nem találta a helyét. Ezzel nincs semmi baj, ettől számomra egy rejtély lett Dorkából, hogy miért zárkózik be ennyire. Hisz ott

van neki Matyi, a legjobb barátnője, Vica, na meg persze sokan mások, akiket észre sem vesz, mert fél tőlük. Hasonló bennünk még, hogy szeretünk kicsit kilógni a sorból, nem véletlenül kapta Dorka az Indián becegúnynevet. Na meg van bennünk még egy közös pont, de az legyen titok, mert nem szeretnék mindent elárulni róla, hisz, úgy már nem lenne izgalmas megismerni a személyiségét.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a magyar írók tollából származó, kissé fanyar ízű szerelmes történeteket, meg egyébként mindenkinek! Egy fantasztikus könyv egy első könyves írónőtől, hihetetlen mégis mennyire fenomenális!

Értékelés: 5/5
Kedvenc karakter(ek): Jani, Dorka
Kedvenc jelenet(ek): mikor Matyi megnyílik Dorka előtt, a janis részek
Kedvenc idézetek:

„'Száz út vár ránk, indulunk és érkezünk, nincs visszaút, ha tévedünk…' (…) 

Az én rózsaszín lufim egyszer csak külön vált a többitől, és önálló útra kelt. 

'Hol lesz a végállomás, ahonnan nincs több utazás…' 

„– (…) még a végén megfázol. Mintha elfújták volna a gátlásaimat, közelebb léptem.  

– Ez egy fürdőszoba. Nyilván más is járt már itt ruha nélkül.”

„Lehet, hogy neki kattogott, vagy csattogott, vagy tudom is én, mit csinált a szíve, de nekem berregett, csilingelt, majdnem kipattant a helyéről, ahogy lassan, nagyon lassan közel hajolt…”

„Úgy tettem, mint aki nem létezik, de sajnos léteztem; tovább pörkölődtem saját magam alkotta, méretre igazított poklomban.”

„– Tanár úr – vette a szót magához a hangadó szőkeség, Bognár Anita –, igaz, hogy töményeztünk… de csak azért, mert nem tetszett megengedni… le kellett feküdnünk tizenegykor…  

– Mondtam én egy szóval is, hogy egymással?! – Ridegh kikelt magából.”