Papp Dóra: Bolyongó

Fülszöveg: Szepes Norbert szeptemberben új esélyt kap a helyi hatosztályos gimnázium egyik végzős osztályában. De nem egyszerű a beilleszkedés. Tetoválásai láttán többen összesúgnak a háta mögött, mások őrültnek tartják különös szokásai miatt. És persze fontos kérdés, hogy mit szól hozzá az osztály legmenőbb rockere, nem beszélve az éles szemű Farkas Míráról, aki olyan gyanakvón néz rá, mintha küldetésének tekintené, hogy minél többet megtudjon titokzatos új osztálytársáról. Norbit azonban évek óta nem érdekli a cikizés. Ami igazán számít neki, az az anyjának tett ígérete, az Őry család baráti oltalma, Mikko, a finn tökfej, a városszéli tölgyerdő, az akácméz, és egy félkarú isten. Csakhogy hamarosan felbukkan egy árny a múltból, aki mintha Norbi saját árnyéka lenne – és a fiú kénytelen számot vetni mindazzal, ami miatt ott kellett hagynia régi iskoláját, és meg kell hoznia egy olyan döntést, amelyben nem biztos, hogy a sors istennői a segítségére lesznek…

Könyvinformációk:

Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 424 oldal
Kötés: Puhatáblás
Megjelenés időpontja: 2018. június 7.
Műfaj: romantikus
Sorozat: -
Függővég: so-so

Véleményem:

A Mini-Könyvklub 11. fordulójában ez volt az első közösen olvasott könyv. Szerencsére időben elolvastam, hála Vegazusnak, aki kölcsönadta, viszont sajnos nem volt időm megírni hozzá a bejegyzést, amit ezennel pótolok.

Sokat gondolkoztam, hogy mit is kéne írni erről a könyvről, mert vegyes érzések és össze-vissza gondolatok kavarogtak bennem, mikor befejeztem a könyvet. Voltak részek, amiket iszonyatosan imádtam, viszont akadtak olyanok is, amik miatt elkeseredtem.

A regényben megismertem Norbit, aki iskolaváltáson megy keresztül és egy igazi kemény fiú. Ahogy pedig egy kemény legényhez illik, az új suliban is hozza a formáját. Rögtön a megismerkedés alkalmával benyögi, hogy pogány, ezzel pedig elindít egy utálat-lavinát önmaga ellen. Emiatt nagyon sok elítélik, de akad egy lány, aki jobban meg szeretné ismerni Norbi isteneit és hitvallását. Ez a hölgyike Farkas Míra, aki ateista, ezért nem teljesen érti a hit működését. Persze a többi osztálytárs ott próbál Norbiba belerúgni, ahol csak tud, extraként pedig a múltja sem hagyja békén, amit rég szeretne elfeledni. Úgyhogy szegény fiún nagy a nyomás, viszont bírja a strapát, még jó, hogy ott van vele a viking istene, Tyr, akiben olyan mélyen hisz, hogy a keddi napokon rituálét végez el érte.

És el is érkeztünk a könyv legérdekesebb részéhez, ez pedig a hit. Fantasztikus módon integrálta bele Papp Dóra a történetébe a skandináv hitvilágot, így a fiatalabb olvasók a szórakozás mellett tanulnak is. Bevallom őszintén, hogy engem nagyon érdekel a hit, mivel akárcsak Míra, nem értem az értelmét. Sokat szoktunk erről Férjjel is barátnőmmel is beszélgetni, de ez nem fér a fejembe. Úgyhogy azért hatalmas piros pont, hogy az írónő ilyen szépen tárta elém és minden Olvasó elé a hitet és az értelmét. (Ettől függetlenül még mindig ateista vagyok.) Emellett ott van a rengeteg történelem, ami szintén remek módon jelenik meg a regényben.

Negatívként csupán egyetlen dolgot tudnék felhozni, az pedig a szerelmi szál és az egyik karakter elhanyagolása. Sajnos ezeket annyira nem tudtam bevenni, ezek miatt is volt keserű a szám, mikor becsuktam a könyvet. Ez a történet tökéletes lett volna romantika nélkül, szerintem teljesen felesleges volt ez a plusz. Persze ez csupán saját vélemény.

A karakterek is remekül ki voltak dolgozva, mindenkinek megvolt a saját kis története. Senkire nem lehet mondani, hogy ő jó karakter, ő pedig rossz, ahogy a való életben sem lehet ezt senkire sem ráhúzni. Ettől is lettek olyan élőek.

Ott volt Norbi, a főszereplő, aki iszonyatosan keménynek tűnik. Volt neki egy szörnyű múltja, ez keményítette meg ennyire. Akárhogy próbálok erről a hülye vikingről rosszat mondani, sajnos nem sikerül. Pedig a regény nagy részében végig olyan dolgokat tett, amivel próbálta elhidegíteni az embereket (és az Olvasókat). Viszont, ha valaki belelát a fejébe, és ismeri a gondolatait, az jobban megérti, hogy nem olyan rossz ám, ahogy a társadalom gondolja.

Még bőven tudnék írni erről a könyvről, mert valóban érdekes, nem csak a téma, hanem maguk a karakterek is. Nem tipikus ifjúsági regény, ami elolvas az ember, majd elfelejti, hanem jóval az olvasás után gondolkozik rajta. Valóban rossz az az ember, aki más vallást követ? Valóban el kell mindent hinni, amit a környezet állít? Ki kell tagadni azokat, akik egy kicsit is kilógnak a sorból? Mindig büntetni kell a lázadást, vagy meg kéne vizsgálni az okát? Szóval valóban lenne miről beszélni ennek a könyv kapcsán.

Összességében el kell mondanom, hogy rájöttem Papp Dóra tud írni, nem is akárhogy. Vegyes érzéseim ellenére érdekesnek tartom a témaválasztást, a kivitelezés pedig nagyszerűre sikerült! Csak az a fránya szerelmi szál… nálam az olyan sokat levont az olvasás élményéből, ami miatt nagyon szomorú vagyok.

Ajánlom azoknak, akik:

- kíváncsiak a skandináv hitvilágra
- szeretik a szerelmi történeteket
- szeretnek túllátni a sorokon
- egy kis pluszra vágynak olvasás közben.

Értékelésem: 5/ 3,5 csillag

Kedvenc karakter(ek): Mikko Jokelainen
Kedvenc jelenet(ek): az erdőjárások
Kedvenc idézetek:

„Szerintem a tudásnak akkor van értelme, ha nem beléd verni akarják, hanem ha meg is akarod szerezni magadnak. Kell a motiváció, csak úgy ragad meg.”

„El kell tévedni. Mit mondok mindig? El. Kell. Tévedni. Magadban. Aztán majd lehet visszamenni.”

„– (…) Kitartás, becsület, győzelem. Szellemi és fizikai erő. Engem nem fog magával rántani a depresszió vagy az elvakult gyűlölet, nem hagyom. Fel kell vértezni az elmédet és a lelkedet egy olyan világban, ami azt akarja, hogy ököllel üss vissza.”

„Lehet, hogy… ott van a titok nyitja a szemünk előtt, csak nem akarjuk észrevenni, mert olyan kényelmes belesüppedni a megszokottba.”

„Ki írja a szabályokat, a körülöttem mozgó társadalom vagy a belső törvény, amit a zsigereimben érzek?”

„(…) minél több címkét ragasztunk valakire, annál inkább értelmét veszti a címkézés.”

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad (Léggömbök 2.)

Fülszöveg:

„Váratlanul átkulcsolta a karjait a derekamon, és felkapott.
Mintha egy örökkévalóságig néztem volna le a magasból a homlokára, a piercingjén megcsillanó fényekre; orra és szája megszokott formájára, és képtelen voltam eldönteni, hogy bosszantónak tartom-e minden egyes megnyilvánulását, vagy éppen ezek jelentik számomra a biztonságot.”

A tizenkilenc éves Dorka Budapesten kap munkát, hogy támogatni tudja a családját. A lánynak nem csak a nagyvárosi léttel kell megbarátkoznia, hanem az önállósággal járó kihívásokkal is.
Új ismerősei alaposan felforgatják Dorka megszokott világát, aki egy régi barát feltűnésének köszönhetően rádöbben, hogy ideje letennie a múlt súlyos terheit, és felvállalnia élete legfontosabb szerepét, mielőtt túl késő lenne…

Könyvinformációk:

Kiadó: Ciceró Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2017 Oldalszám: 280 Kötés: Puhatáblás ISBN: 9789634320494 Sorozat: Léggömbök Függővég: nem

Véleményem:

Mikor megtudtam, hogy Zsuzsi dolgozik a Léggömbök folytatásán, majd kiugrottam a bőrömből! Imádtam Dorka fejében lenni, átélni vele az első szerelmet, az iskola utolsó évét, és még sok más dolgot is, amin keresztülment az első könyvben. Most pedig újra együtt lehettem Indiánnal.

Dorka ebben a történetben felnőtt. Kétség kívül észre lehet rajta venni, hogy már nem az a kislány, aki az első részben volt, hiszen felelősséget vállalt a tetteiért. Ezért is szánta rá magát, hogy maga mögött hagyva a családi fészket, a megszokott környezetet felköltözik a fővárosba, hogy támogatni tudja családját. Személyes véleményem: én nem lettem volna képes elhagyni a családom, csak azért, mert valahol x km-re tőlük sokkal jobb fizetést ajánlanak, vagy mindenki ment volna velem, vagy senki. Mégsem tudtam ezért haragudni Dorkára, hiszen nem a bulizás, haverok, vagy pasik miatt döntött így. Sőt, úgy költözött fel Budapestre, hogy senkit nem ismert Matyi apján kívül, akitől a munkáját kapta. Azért ez így nem lehetett a legkönnyebb. Aztán egy szép napon összefutott Balicz Janival. Igen, azzal a Balicz Jani, akivel állandóan marták egymást a középsuliban. Most pedig a legnagyobb cimborák lettek. Ennek talán az volt oka, hogy Dorka számára ő volt az egyetlen biztos pont a hirtelen felbolydult kis világába. Szóval ők ketten együtt fedezték fel a felnőttek világát, saját magukat, a barátságot, később pedig az új szerelmet.

Boldog voltam, hogy Dorka képes volt Matyin túllépni. Gonoszul hangzik, de így van. Fiatal, előtte az élet, elkerülhetetlen volt, hogy ne találjon rá újra a szerelem. Az pedig igazán meglepő és kellemes meglepetés volt, hogy ez kinek a személyében jött el. Az ő szerelmük sem volt olyan egyszerű, hiszen a fiú elég makacs és önfejű személy. Dorka mégis kitartott mellette, kereste és végül minden a helyére került.

A borítón van egy fél mondatocska:

„Azért jöttem, hogy hazavigyelek…”

Végig azt hittem, hogy majd jön a hős lovag és Dorkát észhez térítve fogja és hazaviszi a családjához, mert Pesten eléggé megváltozott. Erre nem! Nem őt kellett helyre tenni, hanem azt a bizonyos lovagot. Úgyhogy gratulálok kedves Hajdú-Antal Zsuzsanna, sikeresen megvezettél szinte egész végig!

Összegezve végig nagyon élveztem, és iszonyat sokszor elbőgtem magam a történeten. Főleg, mikor Dorka visszaemlékszik Matyira, és érezni, hogy még mindig gyászolja.

Ajánlom azoknak, akik:

- olvasták az első részt, nekik kötelező!

- romantikára vágynak és nem bánják, ha ez egy kis humorra társul,

- szeretik a szívbe markolóan gyönyörű történeteket.

Értékelés: 5/5 csillag (kedvenc)

Kedvenc karakter(ek): Dorka, Jani
Kedvenc jelenet(ek): az utazás
Kedvenc idézetek:

„A szívnek nem lehet parancsolni.”

„Egyedül leereszt az ember, mint a gumimatrac.”

„(…) – Szarul festesz.
– Legalább a külsőm és a belsőm összhangban vannak egymással.”

„A vonat sokszor olyan, mint maga az élet: olyan embereket sorol mellénk, akikkel önszántunkból soha nem ismerkednénk meg.”

„– Függeszd fel. Buli van! – A háttérben utcazaj és kiabálás hallatszott. – Rázd gatyába magad! Fél óra múlva ott vagyunk érted. Sörülünk, aztán borolunk, végül a személyzet viszki.”

„Azért jöttem, hogy hazavigyelek…”

„Cuki ez a kék felület, mert észre sem veszed, ha beüt a kék halál. Mint például most. Hopp, le is fagyott. Kerekecske, gombocska, mehetünk kávézni.”

„– Menj. Fogd azt a baseballsapkás hülyegyereket – sóhajtotta –, és hozd vissza nekünk.”

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Leiner Laura: Bábel

Fülszöveg:

Zsófi tizenhét éves és RHCP rajongói blogot ír, ezért nem is kérdés, hogy az idei Bábelfesztre egész hetes bérletet vesz, hiszen az utolsó nap sztárfellépője a Red Hot Chili Peppers.

Zsófinak ez lesz élete első fesztiválja, amelyen barátaival, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával együtt vesznek részt. Ez pedig azt is jelenti, hogy többnapos, ismeretlen olaszok utáni hajtóvadászat, az orvosi sátorban töltött hosszú órák és a VIP-szekcióba való kétségbeesett bejutási kísérletek is várnak rájuk. A folyamatos bulizás, sátorozás, a koncertek és a legelképesztőbb közös élmények felejthetetlenné teszik ezt a hét napot, sőt, talán az egész nyarat.

„Nagyon örülök, hogy Laurának sikerült megjeleníteni és tökéletesen visszaadni a fesztiválok hangulatát, és kifejezetten tetszik a humora. Gratulálok!” (Gerendai Károly, a Sziget Fesztivál alapítója)

Könyvinformáció:

Kiadó: Ciceró, L&L Eredeti megjelenés éve: 2013 Oldalszám: 526 oldal ISBN: 9789635398232 Sorozat: nem Függővég: nem

Véleményem:

OMG!!! IMÁDOM!!!! Fangilr üzemmódba kapcsolok, akárhányszor erre a könyvre gondolok, vagy olvasom, úgyhogy bocsi, most ömlengés fog következni. De talán az elején kezdem.

Szóval, tavaly csupán kétszer, azaz 2x olvastam el a könyvet, idén pedig harmadjára. Egyébként a Sziget fesztivál előtt akartam volna elolvasni, de hát ugye itt van a Summer Forver Projekt és hát mi is lehetne jobb nyári könyv, mint ez? Szóval emiatt előrébb vettem a képzeletbeli olvasmánylistámon.

Előtte nem ismertem Laura munkásságát, erről is azt hittem, hogy kinőttem belőle, mert mégiscsak 17 évesek a főszereplők. És tévedtem, mert ezzel a könyvvel iszonyatosan nagy kedvencet avattam. Ez A Nyári Könyv, amit mindenkinek el kéne olvasni: a fiatalabb korosztálynak azért, hogy tudja előre, hogy is működik a fesztivál, az öregebbeknek pedig azért, hogy kicsit nosztalgiázzanak. Számomra teljesen visszaadja a könyv a fesztiválós élményt, a fiatalságot, szabadságot és talán ezért is imádom annyira.

A történet Latter Zsófia és kicsiny csapat életét mutatja be, ahogy megélik a Bábel nevű fesztivált. Nekem ez a Bábel teljesen olyan, mintha a Szigeten lennék, és azért is érzem úgy, hogy remekül visszaadja ezt az életértést, amit ott, akkor éreznek az emberek. Megy a folyamatos hülyéskedés, szerelembe esés és persze csupa olyan dolog, amit csak egy fesztiválon csinál az ember. Ilyen mikor hozzámegy az ember lánya az egyik barátjához, vagy sorban áll a zuhanynál, ami nem a legkulturáltabb hely, vagy leáll veszekedni egy szekuritissal, vagy, hogy a sátor a bázis, ahol biztos megtalálják egymást, vagy mondjuk, hogy elindulnak egy koncertre, de sosem érnek oda, mert ezernyi jobb dolgot találnak. Viszont a fesztiváloknak nem csak szép oldala van, hanem bizony sokszor siklanak félre ott is a dolgok. Ez a történet pedig ezt az oldalát is megmutatja. Mikor egyedül csatangol Zsófi, és keresi a többieket, mikor a wc-re vagy a zuhanyzóra kell várni, ami egy fesztiválon nem a leghigiénikusabb dolog, vagy mikor az eső elmossa szinte az egész mindenséget. Szóval igen, Zsófiék fesztiválja pont olyan, ahogy a nagy könyvben meg van írva.

Nagyon szerettem még a sok sok Red Hot Chili számot is a történetben, mert amúgy is szeretem ezt az együttest, aztán minden újraolvasásnál újra rájuk függök. A kedvenc számom a bandától, ami a könyvben is szerepelt, a The Zephyr Song és persze a Can’t Stop.

A karaktereket imádtam, nagy kedvenc Herczeg Napsugár azaz Napsi. Tudom, tudom, kicsit butácskának mutatja magát és könnyen kaphatónak, viszont elég őrült ahhoz, hogy mindig jól érezze magát az ember. Latter Zsófi, aki a főhős vagy mi a csoda, nem lopta be magát a szívembe, mert kicsit hisztis volt. Persze a beszólásait és a szarkazmusát imádtam, de mikor azon kezd el sápítozni, hogy ő nem lehet szerelmes, aztán mégis az, de mégsem és jaj, de rossz most neki, az kicsit sok(k). Ott volt még Hipó, akit szintén csak szeretni lehet. Szegény egy pöppet, na jó, nagyon hipochonder és állandóan az orvosi sátorban lebzsel és onnan élvezi a fesztivált. Ha pedig csatlakozik valami oknál fogva a többiekhez állandó kapcsolatban van a háziorvosával, aki minden percben megnyugtatja, hogy nincs semmi baja. Szaszával elég furcsa a kapcsolatom, mert hol szerettem, hol pedig legszívesebben felképeltem volna. Mondjuk, lehet pont ezért viselkedett így Zsófi is. A többieket is imádtam, mert mindenkiben van valami plusz, ami miatt csak szeretni tudja őket az ember.

Laura stílusa nekem nagyon bejött, mert tényleg vissza tudja adni a fiatalok viselkedését, és a fesztiválok hangulatát. Olvasás közben végig úgy éreztem, mintha én is valóban ott lennék velük és együtt éljük át az eseményeket. Ezt számomra kevés író tudja így visszaadni.

Ajánlom azoknak, akik át szeretnék élni előre vagy utólag a fesztiválozást és a vele járó jót és rosszat.

Ha pedig fesztivál, akkor szeretném megemlíteni az egyik kedvenc fesztiválom, amire sajnos még nem volt alkalmam eljutni. Ez pedig a VOLT Fesztivál. Valamiért mindig is ez vonzott a legjobban, na meg persze a Sziget. De mivel azon már voltam, így az már ki van pipálva a listámon. Na, vissza a VOLT-hoz és hogy miért is hoztam fel. A könyvben is jelen van a zene a Red Hot Chili Peppers által így én most a VOLT himnuszát szeretném Nektek megmutatni, mert nálam nagy kedvenc lett.

Értékelés: 5/5
Kedvenc karakter(ek): Napsi, Hipó
Kedvenc jelenet(ek): az esküvő, haverkodás a szekuritissal
Kedvenc idézetek:

„Tudtam, hogy gondolatban már mind megérkeztünk, mert a következők hangzottak el:
– Jövök, Bábel feszt! – bólogatott Napsi.
– Jövök, Atesz! – tette hozzá Abdul.
– Jövök, csajok! – csatlakozott Szasza.
– Jövök, Anthony Kiedis! – suttogtam izgatottan.
– Jövök, orvosi sátor! – ábrándozott Hipó.
– Jövök, kannás bor! – szólt a punk.”

„– Ez micsoda? – kérdezte az ember, Abdul táskáját átnézve.
– Vízipipa – felelte Abdul.
– És mit szándékozol beletenni?
– Dohányt.
– Na, persze – húzta el a száját a biztonsági, és a társának kiáltott:
– Kettes fokozatú ellenőrzés Aladdinnak.
– A nevem Abdul – jelentette ki felháborodva, miközben félrehurcolták. – Hé, ne nyúljon hozzám. Hallja! Az apám orvos. Hé, ha meglátok egy gumikesztyűt, sikítok.”

„– Hé! Honnan tudom, hogy visszahozod a pulcsimat? – kiáltotta a fiú, visszafordulva felénk.
– Megígértem – nevetett fel Napsi.
– A mai világban egy ígéret… – dramatizált a srác.
– Igazad van – értett egyet vele Napsi, majd levette a feje tetejéről a napszemüveget, és a srác kezébe nyomta.
– Holnap tízkor csere.
– Oké – elégedett meg a fiú, és sietve a haverjai után szaladt. Napsi szerelmetesen nézett a mindössze két és fél perce megismert fiú után, aztán hirtelen előrecsuklott a feje a tasli következtében.
– Aúú! Elharaptam a nyelvem, te állat! – fordult Szasza felé, és dühösen mellkason csapta.
– Odaadtad a szemüvegemet? – háborodott fel Szasza, figyelmen kívül hagyva, hogy Napsi épp a nyelvét nyújtogatva próbálta a gyér fényben megnézni, hogy vérzik-e.
– Holnap tízkor visszakapod.
– Ajánlom is. Hülyegyerek – lökte meg ismét Szasza, Napsi meg azért sem hagyta magát, szóval dulakodni kezdtek.”

„– Van rólad MMS-em.
– Nem fotózhatják le a fesztiválozókat csak úgy!
– Kislány, ez egy unalmas munka, valamivel az őröknek is kell szórakozni.
– Óriási. És miért pont én?
– Megszámoltad, hányszor futottál bele a kollégáimba a nulladik nap óta?
– Ööö. Egyszer-kétszer – próbálkoztam.
– Óránként – röhögött ki.”

„Egy fesztiválon nincs szemetebb érzés, mint amikor egyedül van az ember, mert ilyenkor tűnik fel a legjobban, hogy mindenki más társasággal tölti az időt.”

„Napsi eltűnése miatt egyedül kellett zuhanyoznom is, ami nem volt kifejezetten jó élmény. Egyrészt senki nem fogta a tiszta ruhámat, amit így fel kellett lógatnom, de persze vizes lett, másrészt a diszkrét fesztiválozó lányok folyamatosan benyitottak a kabinomba és hatvanféle nyelven kértek bocsánatot, amikor felsikoltottam.
Remek volt.”

„A nap tűzte a fejünket, majd' éhen és szomjan haltunk, tele voltunk élménnyel és emlékkel, közben pedig ott bujkált mindannyiunkban valami megmagyarázhatatlan szomorúság és elképesztő üresség, ahogyan elhagytuk a fesztivál területét.”

Többi elvetemült projektes bloggertárs:

 

A képek a moly.hu illetve a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Tahereh Mafi: Illaberek (Furthermore 1.)

Fülszöveg:

A tizenkét éves Dámamezey Alíz Alexandrának csupán három dolog számít: Anya, aki folyton ostorozza; a mágia és a szín, amelyek messziről kerülik; és Apa, aki mindig is szerette. Apa egy szál vonalzóval a kezében tűnik el Fenyérhátról, és három évvel később Alíz még mindig nem adja fel a reményt, hogy egyszer megtalálja. Apát ugyanis még a kalandoknál is jobban szereti, és hajlandó elindulni élete legnagyobb utazására, hogy a nyomára bukkanjon.

Kedvenc gyerekkori olvasmányai, például a Titkos kert és a Narnia Krónikái ihlették a népszerű Tahereh Mafit eme új világ megalkotására, ahol a szín fizetőeszköznek számít, a kaland elkerülhetetlen, a barátságra pedig a legváratlanabb helyeken talál rá az ember.

A nagysikerű Ne érints trilógia szerzője ezúttal a képzelet határain segít átlendülni az olvasóknak ebben a lebilincselő, modernkori tündérmesében.

Könyvinformációk:

Kiadó: Ciceró Eredeti megjelenés éve: 2016 Magyar megjelenés éve: 2017 Oldalszám: 336 oldal ISBN: 9789634320258 Fordította: Heinisch Mónika Sorozat: Furthermore Függővég: nem ITT megvásárolható

Véleményem:

Én voltam a legboldogabb a világon, mikor AniTigernél megláttam, hogy megjelenik magyarul Mafi újabb könyv. Imádtam a Ne érints trilógiát, így minél előbb magaménak akartam ezt a könyvet is. Meg is szereztem, hát gyorsan neki is estem. Egyáltalán nem azt kaptam, amit szerettem volna, így sajnos csalódnom kellett a könyvben. Azt hozzá kell tennem, hogy teljesen külön kezeltem ezt a könyvet a Ne érints trilógiától, de legalább stílusban hasonlót is kaphattam volna. Nos, ha már így kissé kidühöngtem magam bele is vágok, hogy miért nem nyerte el a tetszésem ez a kötet.

A történet a 12 éves Dámamezey Alíz Alexandra kalandos útját mutatja be egy narrátor/mesélő által. Oké, ezzel még nincs gond, inkább ez a kalandos út nem tetszett annyira. Fenyérháton minden a színekről szól és a fenyérháti emberek úgy gondolják, ha egy embernek sok színe van, annál nagyobb mágiát birtokol. Sajnos Alíznak nincs színe, szóval ő a kakukktojás az egész településen. Illaberekben minden 12 éves gyereknek be kell mutatni a mágikus tudományát a Tálentumon, amit a zsűri pontoz, és ez alapján kapják meg a feladatukat, amit ha teljesítenek, akkor tovább léphetnek az iskolában. Alíz sajnos csúnyán elbukja ez a próbát, ezért elmenekül Fenyérhátról. Az egyik régi ismerőse, Olivér - akivel korábban volt egy kisebb összetűzése – utana ered, hogy elvigye egy útra, aminek a végén, ha minden jól megy, akkor megtalálja Alíz az apját. Ez az út pedig Illaberekbe vezet.

Illaberek egy nagyon veszélyes hely, ahol az ott lakók ki vannak éhezve a mágiára, így ha egy vendég érkezik, aki rendelkezik ezzel azt bizony megeszik, ha nem elég óvatos. Illaberekben sok a település van, és mindenhol mások a szabályok, amiket nagyon nehéz észben tartani. Még szerencse, hogy Olivérnek vannak feljegyzései a legtöbb helyről és arról, hogy hol hogyan illendő viselkedni, így képesek életben maradni. Azonban a kicsit béna Alíz itt is hozza a formáját, és nem követi a szabályokat.

Ez így elsőre egész jónak is hangzik azonban nekem mégsem nyerte el a tetszésem. Nagyon sok volt a kérdőjel a fejemben az illabereki szabályokkal, emberekkel kapcsolatban, úgy, - ahogy Alíznak is - de sajnos nagyon kevés információt kaptam róla. Ezért nehezen tudtam magam beleélni egyes veszélyhelyzetekbe, mert nem tudtam, hogy ez most miért veszélyes vagy nem megfelelő viselkedés. Gondolom Alíz is így érzett, különben nem bóklászott volna el, és hallgatott volna Olivérre. A fordulatokat is elég gyorsan ki tudtam találni, a végéről nem is beszélve. Pedig annyi lehetőség rejtőzik ebben a világban és annyira rossz, hogy olyan keveset kaptam belőle!

Sajnos nemhogy Illaberekről nem tudtam meg sokat, de a karakterekről sem. Ott van a főhős Alíz. Szegény nagyon kilóg a fenyérháti közösségből, mint már említettem. Ezzel sem lenne gond, inkább azzal, hogy egy elég nagyképű lány, aki azt hiszi, hogy ő a legokosabb, legcsinosabb és a legek legje. Közben pedig állandóan azon depressziózik, hogy őt elhagyta az apja, az anyja utálja és, hogy elbukta a Tálentumot. Szóval kicsit sokat hisztizik, amitől a falnak mentem. A történet végére talán egy kicsi jellemfejlődést mutat, de csak talán! Ha nagyon bele akarom magyarázni…de nem akarom, szóval a történet végére is ugyanilyen nyafogós marad.

A másik jómadár Olivér. Róla nem igazán tudtam meg sok dolgot, annyira semleges maradt számomra. Van neki egy csomó feljegyzése Illaberekről, ahova azért jár, mert a Tálentum után olyan feladatot kapott, amit ott tud teljesíteni. Egyébként egy idegbajos gyerek, aki agybajt kap attól, ha Alíz valamit nem úgy csinál, ahol mondja neki. Ennyi. Pont. Végeztem is vele.

Eredeti borító

Próbáltam valami pozitívumot is keresni így a véleményem végére, de sajnos nem nagyon tudtam, hacsak a borítót nem vesszük annak. Aztán rájöttem, hogy ez eredeti borító sokkal jobban tükrözi a történetet. Ennek ellenére a magyar borító is iszonyatosan szép!

Összességében nem volt nagy élmény, sem a világ, sem a karakterek. Nagyon sajnálom, pedig nagyon szerettem volna szeretni. Azoknak ajánlom, akik nem várnak semmi túlbonyolított történtre, csak egy kis kikapcsolódásra.

Értékelés: 5/3
Kedvenc karakter(ek): -
Kedvenc jelenet(ek): mikor kiderül, hogy Illaberekben mi történik az utazókkal, a mágiahasználat
Kedvenc idézetek:

„– És neked? – kapta fel hirtelen a fejét a lány. – Neked mi hiányzik legjobban otthonról?
– Nekem? – kérdezte a fiú meglepetten. Félrehajtotta a fejét, mintha még soha nem gondolt volna bele. – Nem is tudom. Talán az a nyugalom, hogy nem kell mindennap szembenézni a halállal.”

„A kutatások szerint a gondolkodás és a latolgatás megfontolt döntésekhez vezet, az pedig járvánnyá válhat.”

„Az emberek mindig magyarázatokat akarnak, folyton értelmet akarnak adni a dolgoknak, pedig ez borzasztóan unalmas.”

„A szín volt az élet. A szín volt minden. A szín volt a mágia univerzális jele.” 

Képek a moly.hu illetve a Pinterest táblámról származnak. 

Read More

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök (Léggömbök 1.)

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Ciceró Könyvstúdiónak!

Fülszöveg:

A nehezen barátkozó Dorka (becenevén Indián) egy szűkös panellakásban él nagyhangú édesapja és túlérzékeny édesanyja egyetlen gyermekeként, míg osztálytársa, a hideg jómódban felnövő, szelíd Matyi életének legnagyobb eredménye, hogy alacsony termete ellenére a középiskola legjobb kosarasaként tartják számon. 
Dorka és Matyi szerelme viharos erővel csap le mindkettejükre, és Dorkának nem csak meg kell tartania Matyi súlyos titkát, de hamarosan szembe is kell néznie a felnőtté válás nehézségeivel.

Hajdú-Antal Zsuzsanna szívszorítóan szép első regénye, amely John Green és Gayle Forman nyomdokain halad, biztosan nem fogja hidegen hagyni egyetlen olvasóját sem.

Könyv információk:

Kiadó: Ciceró
Megjelenés éve: 2016
Oldalszám: 270 oldal
ISBN: 9789634320128
Itt megvásárolható

Véleményem:

Annyira jó volt egy kicsit újra beülni az iskolapadba, hogy a legnagyobb problémám újra az legyen, hogy hogy tanulok, vajon megcsal a pasim vagy nem, vagy, hogy mi lesz az érettségi után? Aztán kicsit komolyabbra fordultak a dolgok és hirtelen fel kellett nőni ahhoz a feladathoz, amit a sors kiszabott.

A könyv első felében egy tipikus gimnáziumi osztályt kapunk, ahol mindenkinek nagyon szuper, készül ezerrel az érettségire, bulizni jár és megismeri a szerelmet. Meg van a csoportban az ügyeletes bohóc, a jóképű, nehezen megkapható sportoló, a nagyszájú csaj, aki szeretetre vágyik és persze a visszahúzódó, kiismerhetetlen lány. Rédey Dorka az utolsó

csoportba tartozik, amíg össze nem jön, Matyival, akivel tökéletes párost alkotnak. Dorka képes miatta lerombolni a falat maga körül, amit az évek alatt épített. Nagyon jó volt arról olvasni, hogy minden ennyire klappol Dorka életében, és mennyire boldog tud lenni.
Aztán ezt a boldogságot egyik pillanatról a másikra egy titok árnyékolja be. Innentől a könyv kap egy keserédes ízt. Ugyanis megtalálni a műben egyszerre a romantikát és az odaadó kitartást, amitől boldog lesz az olvasó, annak ellenére, hogy miken megy keresztül a szerelmespár.

Olvasás közben nagyon sokszor éreztem úgy, mintha rólam szólna a történet, akár én is lehetnék a lány, akivel mindez megtörténik. Itt nem csak a Dorka névre gondolok, hanem rengeteg egyéb dologra. Ilyen például, hogy kicsit visszahúzó volt, nem találta a helyét. Ezzel nincs semmi baj, ettől számomra egy rejtély lett Dorkából, hogy miért zárkózik be ennyire. Hisz ott

van neki Matyi, a legjobb barátnője, Vica, na meg persze sokan mások, akiket észre sem vesz, mert fél tőlük. Hasonló bennünk még, hogy szeretünk kicsit kilógni a sorból, nem véletlenül kapta Dorka az Indián becegúnynevet. Na meg van bennünk még egy közös pont, de az legyen titok, mert nem szeretnék mindent elárulni róla, hisz, úgy már nem lenne izgalmas megismerni a személyiségét.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a magyar írók tollából származó, kissé fanyar ízű szerelmes történeteket, meg egyébként mindenkinek! Egy fantasztikus könyv egy első könyves írónőtől, hihetetlen mégis mennyire fenomenális!

Értékelés: 5/5
Kedvenc karakter(ek): Jani, Dorka
Kedvenc jelenet(ek): mikor Matyi megnyílik Dorka előtt, a janis részek
Kedvenc idézetek:

„'Száz út vár ránk, indulunk és érkezünk, nincs visszaút, ha tévedünk…' (…) 

Az én rózsaszín lufim egyszer csak külön vált a többitől, és önálló útra kelt. 

'Hol lesz a végállomás, ahonnan nincs több utazás…' 

„– (…) még a végén megfázol. Mintha elfújták volna a gátlásaimat, közelebb léptem.  

– Ez egy fürdőszoba. Nyilván más is járt már itt ruha nélkül.”

„Lehet, hogy neki kattogott, vagy csattogott, vagy tudom is én, mit csinált a szíve, de nekem berregett, csilingelt, majdnem kipattant a helyéről, ahogy lassan, nagyon lassan közel hajolt…”

„Úgy tettem, mint aki nem létezik, de sajnos léteztem; tovább pörkölődtem saját magam alkotta, méretre igazított poklomban.”

„– Tanár úr – vette a szót magához a hangadó szőkeség, Bognár Anita –, igaz, hogy töményeztünk… de csak azért, mert nem tetszett megengedni… le kellett feküdnünk tizenegykor…  

– Mondtam én egy szóval is, hogy egymással?! – Ridegh kikelt magából.”

Read More