Katherine Arden: A medve és a csalogány (Az északi erdő legendája 1.)

Fülszöveg: Gyilkos ​szél fúj a vad orosz vidéken, messze északon; nagyon rég nem volt ilyen fogcsikorgató hideg. A fák között suttogások, léptek zaja hallatszik. A medve ébredezik, egyre erősebb, és ha eltépi köteleit, talán senki sem állíthatja meg többé. Vaszilisza zöld szemű, vadóc kislány, aki egy faház kemencéjének melegénél dadája régi időkről szóló meséire alszik el. Napközben lovagol, fára mászik, az erdőket járja; ott érzi igazán otthon magát, az állatok és növények között. De Vászja nem fiú, az a sorsa, hogy nővé érve gyermekeket szüljön és ellássa urát. A kislány már egészen fiatal kora óta tudja, hogy neki nem ezt írták meg, édesanyja nem ezért hozta a világra, mielőtt belehalt volna a szülésbe. Életével együtt különleges tudást adott a kislánynak, olyat, amely megváltoztathatja egész népe sorsát. Katherine Arden első regénye az orosz mítoszok és népmesék varázslatos világába viszi az olvasót, ahol a csodák mindennaposak, a démonok és manók jelenléte megszokott, ahol ember és természet olyan összhangban élhet együtt, ahogy csak a legendákban lehetséges.

Könyvinformációk:

Kiadó: Alexandra
Oldalszám: 382 oldal
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789634471479
Fordította: Iváncsics Irma
Magyar megjelenés időpontja: 2018. április 19.
Műfaj: fantasy
Sorozat: Az északi erdő legendája
Függővég: igen

Véleményem:

A Mini-Könyvklub 11. fordulója alkalmából olvastam el a könyvet, hiszen ez lett november közös olvasmánya. Többi Mini-Könvklub tag értékelését >ITT< elolvashatjátok.

Nagy elánnal indultam neki a könyv olvasásának, aztán nagyon gyorsan félre is tettem. Az eleje kissé vontatott, sok sallanggal indul, majd a későbbiekben felgyorsul, és csak úgy olvastatja magát.

Ez egy igazi nyári olvasmány! A történet az orosz tél közepében játszódik, így ha valaki a +40 fokban egy kis lehűlésre vágyik, akkor ezt a könyvet nagyon ajánlom neki.

A történetben megismertem Vászját, aki mindennek a középpontjában áll, egy igazán különleges leány. Nem csak a karakán és makacs jelleme miatt, hanem mert képes látni azokat a kis lényeket, akik segítik (vagy éppen akadályozzák) a mindennapi életét a kis közösségnek. Ott van a ruszalka, a vízi tündér, a lesij, aki az erdő szelleme, domovoj, a ház védelmező szelleme és még sokáig sorolhatnám. Vászja nem ijed meg tőlük, hanem elkezd barátkozni velük, emiatt megkapja a boszorkány címkét a környezetétől. Mikor pedig a falu kezdi elfeledni a kis szellemeket és démonokat, annak meg is lesz az ára.

Egy nagyon összetett cselekményt kaptam, amire egyáltalán nem számítottam a könyv elején. Mikor belekezdtem az olvasásba, akkor egy kissé unalmasnak, lassúnak véltem, mert főleg Vaszilisza (Vászja) Petrovna és családja életét ismertem meg borzasztó részletesen. Majd ahogy minden apró-cseprő dolgot megtudtam hogy ki, kicsoda, kinek a kije, és merre, hány méter, akkor beindul az igazi sztori. Fel kell készülni előre, hogy ez körülbelül a regény második fele. Addig mindenki csak ízlelgeti a karaktereket, és szépen raktározza el magában a kis információcseppeket, amiket az író csepegtet az Olvasóknak.

A cselekmény erőssége és mozgatórugója, hogy részletes kitér az orosz folklórra és a hitvilágra. Nekem ez nagyon bejött, mert érdekesnek találtam azt a sok démont, szellemet, akikben az oroszok sokáig hittek. Viszont ez a részletesség néha a gyengesége is volt a könyvnek, mert mikor egy-egy ilyen kis lény került a cselekménybe, kicsit belassult a főszál, és sokszor úgy éreztem, hogy egy helyben toporgunk. Persze a későbbiekben rájöttem, hogy miért is volt olyan fontos olyan sokáig ecsetelgetni az akkor érdektelennek tűnő tettet. Ezért is ilyen remek ez a regény, hogy a sok kis mozaikdarabból egyszer összeáll egy egész.

A karakterek is csakúgy remekül ki vannak dolgozva, mint a sztori, senkinek nem lehet azt mondani, hogy jó vagy rossz, mert mindenki a maga módján látja a történéseket és azt tekinti jónak, amit tesz.

Lehetnék én is az a személy, aki a jól megszokott klisékkel dobálózik, hogy milyen gyönyörűen megírt mese, amiben helyet kap a régi és az új világ hite, melyben a család és a szeretet elsöprő ereje minden rosszat visszaszorít. Ami a legcsúnyább, hogy ez igaz is, de ezeket már előttem jó sokan leírták. Ezért csak annyit mondok, hogy: OMG, annyi minden van ebben a könyvben, hogy fel sem tudom sorolni! Inkább olvassátok el, és csodálkozzatok rá, hogy mennyire összetett és fantasztikus.

Összességében nagyon élveztem a könyvet, néhány helyen kicsit túlírt volt, de nagyon részletesen kidolgozott világba kalauzolja el az olvasót. Imádtam a népmesei motívumokat, kicsit Naomi Novik: Rengeteg (értékelésem) című könyvéhez tudnám hasonlítani.

Ajánlom azoknak, akik:

- kedvelik a fantasy zsánert
- kíváncsiak az orosz folklórra
- nem bánják, ha nem a romantika viszi el a történetet
- szeretik az összetett és jól kidolgozott cselekményt.

Értékelésem: 5 / 4csillag

Kedvenc karakter(ek): Vászja
Kedvenc jelenet(ek): Morozko és Vászja közös részei, az összecsapás
Kedvenc idézetek:

„A vadon élő madarak elpusztulnak, ha kalitkába zárják őket.”

„Gonosz dolog Isten nevében ijesztgetni az embereket.”

„A varázslat az, hogy elfelejted, hogy valami bármikor is más volt, mint az, aminek te akarod, hogy legyen.”

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Papp Dóra: Bolyongó

Fülszöveg: Szepes Norbert szeptemberben új esélyt kap a helyi hatosztályos gimnázium egyik végzős osztályában. De nem egyszerű a beilleszkedés. Tetoválásai láttán többen összesúgnak a háta mögött, mások őrültnek tartják különös szokásai miatt. És persze fontos kérdés, hogy mit szól hozzá az osztály legmenőbb rockere, nem beszélve az éles szemű Farkas Míráról, aki olyan gyanakvón néz rá, mintha küldetésének tekintené, hogy minél többet megtudjon titokzatos új osztálytársáról. Norbit azonban évek óta nem érdekli a cikizés. Ami igazán számít neki, az az anyjának tett ígérete, az Őry család baráti oltalma, Mikko, a finn tökfej, a városszéli tölgyerdő, az akácméz, és egy félkarú isten. Csakhogy hamarosan felbukkan egy árny a múltból, aki mintha Norbi saját árnyéka lenne – és a fiú kénytelen számot vetni mindazzal, ami miatt ott kellett hagynia régi iskoláját, és meg kell hoznia egy olyan döntést, amelyben nem biztos, hogy a sors istennői a segítségére lesznek…

Könyvinformációk:

Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 424 oldal
Kötés: Puhatáblás
Megjelenés időpontja: 2018. június 7.
Műfaj: romantikus
Sorozat: -
Függővég: so-so

Véleményem:

A Mini-Könyvklub 11. fordulójában ez volt az első közösen olvasott könyv. Szerencsére időben elolvastam, hála Vegazusnak, aki kölcsönadta, viszont sajnos nem volt időm megírni hozzá a bejegyzést, amit ezennel pótolok.

Sokat gondolkoztam, hogy mit is kéne írni erről a könyvről, mert vegyes érzések és össze-vissza gondolatok kavarogtak bennem, mikor befejeztem a könyvet. Voltak részek, amiket iszonyatosan imádtam, viszont akadtak olyanok is, amik miatt elkeseredtem.

A regényben megismertem Norbit, aki iskolaváltáson megy keresztül és egy igazi kemény fiú. Ahogy pedig egy kemény legényhez illik, az új suliban is hozza a formáját. Rögtön a megismerkedés alkalmával benyögi, hogy pogány, ezzel pedig elindít egy utálat-lavinát önmaga ellen. Emiatt nagyon sok elítélik, de akad egy lány, aki jobban meg szeretné ismerni Norbi isteneit és hitvallását. Ez a hölgyike Farkas Míra, aki ateista, ezért nem teljesen érti a hit működését. Persze a többi osztálytárs ott próbál Norbiba belerúgni, ahol csak tud, extraként pedig a múltja sem hagyja békén, amit rég szeretne elfeledni. Úgyhogy szegény fiún nagy a nyomás, viszont bírja a strapát, még jó, hogy ott van vele a viking istene, Tyr, akiben olyan mélyen hisz, hogy a keddi napokon rituálét végez el érte.

És el is érkeztünk a könyv legérdekesebb részéhez, ez pedig a hit. Fantasztikus módon integrálta bele Papp Dóra a történetébe a skandináv hitvilágot, így a fiatalabb olvasók a szórakozás mellett tanulnak is. Bevallom őszintén, hogy engem nagyon érdekel a hit, mivel akárcsak Míra, nem értem az értelmét. Sokat szoktunk erről Férjjel is barátnőmmel is beszélgetni, de ez nem fér a fejembe. Úgyhogy azért hatalmas piros pont, hogy az írónő ilyen szépen tárta elém és minden Olvasó elé a hitet és az értelmét. (Ettől függetlenül még mindig ateista vagyok.) Emellett ott van a rengeteg történelem, ami szintén remek módon jelenik meg a regényben.

Negatívként csupán egyetlen dolgot tudnék felhozni, az pedig a szerelmi szál és az egyik karakter elhanyagolása. Sajnos ezeket annyira nem tudtam bevenni, ezek miatt is volt keserű a szám, mikor becsuktam a könyvet. Ez a történet tökéletes lett volna romantika nélkül, szerintem teljesen felesleges volt ez a plusz. Persze ez csupán saját vélemény.

A karakterek is remekül ki voltak dolgozva, mindenkinek megvolt a saját kis története. Senkire nem lehet mondani, hogy ő jó karakter, ő pedig rossz, ahogy a való életben sem lehet ezt senkire sem ráhúzni. Ettől is lettek olyan élőek.

Ott volt Norbi, a főszereplő, aki iszonyatosan keménynek tűnik. Volt neki egy szörnyű múltja, ez keményítette meg ennyire. Akárhogy próbálok erről a hülye vikingről rosszat mondani, sajnos nem sikerül. Pedig a regény nagy részében végig olyan dolgokat tett, amivel próbálta elhidegíteni az embereket (és az Olvasókat). Viszont, ha valaki belelát a fejébe, és ismeri a gondolatait, az jobban megérti, hogy nem olyan rossz ám, ahogy a társadalom gondolja.

Még bőven tudnék írni erről a könyvről, mert valóban érdekes, nem csak a téma, hanem maguk a karakterek is. Nem tipikus ifjúsági regény, ami elolvas az ember, majd elfelejti, hanem jóval az olvasás után gondolkozik rajta. Valóban rossz az az ember, aki más vallást követ? Valóban el kell mindent hinni, amit a környezet állít? Ki kell tagadni azokat, akik egy kicsit is kilógnak a sorból? Mindig büntetni kell a lázadást, vagy meg kéne vizsgálni az okát? Szóval valóban lenne miről beszélni ennek a könyv kapcsán.

Összességében el kell mondanom, hogy rájöttem Papp Dóra tud írni, nem is akárhogy. Vegyes érzéseim ellenére érdekesnek tartom a témaválasztást, a kivitelezés pedig nagyszerűre sikerült! Csak az a fránya szerelmi szál… nálam az olyan sokat levont az olvasás élményéből, ami miatt nagyon szomorú vagyok.

Ajánlom azoknak, akik:

- kíváncsiak a skandináv hitvilágra
- szeretik a szerelmi történeteket
- szeretnek túllátni a sorokon
- egy kis pluszra vágynak olvasás közben.

Értékelésem: 5/ 3,5 csillag

Kedvenc karakter(ek): Mikko Jokelainen
Kedvenc jelenet(ek): az erdőjárások
Kedvenc idézetek:

„Szerintem a tudásnak akkor van értelme, ha nem beléd verni akarják, hanem ha meg is akarod szerezni magadnak. Kell a motiváció, csak úgy ragad meg.”

„El kell tévedni. Mit mondok mindig? El. Kell. Tévedni. Magadban. Aztán majd lehet visszamenni.”

„– (…) Kitartás, becsület, győzelem. Szellemi és fizikai erő. Engem nem fog magával rántani a depresszió vagy az elvakult gyűlölet, nem hagyom. Fel kell vértezni az elmédet és a lelkedet egy olyan világban, ami azt akarja, hogy ököllel üss vissza.”

„Lehet, hogy… ott van a titok nyitja a szemünk előtt, csak nem akarjuk észrevenni, mert olyan kényelmes belesüppedni a megszokottba.”

„Ki írja a szabályokat, a körülöttem mozgó társadalom vagy a belső törvény, amit a zsigereimben érzek?”

„(…) minél több címkét ragasztunk valakire, annál inkább értelmét veszti a címkézés.”

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Mini-Könyvklub 11: Vegyes forduló

Sziasztok!

2016 decemberében berobbant hozzám AniTiger és udvariasan felkért, hogy ha van kedvem, akkor csatlakozzam én is a Mini-Könyvklubhoz. Akkor csatlakoztam is a Klubhoz, mert nem lehetett ellenállni annak a kérésnek.
Májusban 10. alkalommal folytatódik a könyvklub. Eddig jó sok fordulóban vettem részt, a kedvencem a fantasy volt, a vegyes forduló viszont érdekes volt, hiszen csupa olyan könyv került terítékre, ami messze áll a komfortzónámtól. A 11. fordulóban pedig már harmadik alkalommal ismét vegyes könyvek lesznek, amiben most nincs műfaji megkötés Vegazus próbált minél szélesebb könyvválasztékot összehozni, ami ismét sikerült neki!

Read More