Katherine Arden: A medve és a csalogány (Az északi erdő legendája 1.)

Fülszöveg: Gyilkos ​szél fúj a vad orosz vidéken, messze északon; nagyon rég nem volt ilyen fogcsikorgató hideg. A fák között suttogások, léptek zaja hallatszik. A medve ébredezik, egyre erősebb, és ha eltépi köteleit, talán senki sem állíthatja meg többé. Vaszilisza zöld szemű, vadóc kislány, aki egy faház kemencéjének melegénél dadája régi időkről szóló meséire alszik el. Napközben lovagol, fára mászik, az erdőket járja; ott érzi igazán otthon magát, az állatok és növények között. De Vászja nem fiú, az a sorsa, hogy nővé érve gyermekeket szüljön és ellássa urát. A kislány már egészen fiatal kora óta tudja, hogy neki nem ezt írták meg, édesanyja nem ezért hozta a világra, mielőtt belehalt volna a szülésbe. Életével együtt különleges tudást adott a kislánynak, olyat, amely megváltoztathatja egész népe sorsát. Katherine Arden első regénye az orosz mítoszok és népmesék varázslatos világába viszi az olvasót, ahol a csodák mindennaposak, a démonok és manók jelenléte megszokott, ahol ember és természet olyan összhangban élhet együtt, ahogy csak a legendákban lehetséges.

Könyvinformációk:

Kiadó: Alexandra
Oldalszám: 382 oldal
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789634471479
Fordította: Iváncsics Irma
Magyar megjelenés időpontja: 2018. április 19.
Műfaj: fantasy
Sorozat: Az északi erdő legendája
Függővég: igen

Véleményem:

A Mini-Könyvklub 11. fordulója alkalmából olvastam el a könyvet, hiszen ez lett november közös olvasmánya. Többi Mini-Könvklub tag értékelését >ITT< elolvashatjátok.

Nagy elánnal indultam neki a könyv olvasásának, aztán nagyon gyorsan félre is tettem. Az eleje kissé vontatott, sok sallanggal indul, majd a későbbiekben felgyorsul, és csak úgy olvastatja magát.

Ez egy igazi nyári olvasmány! A történet az orosz tél közepében játszódik, így ha valaki a +40 fokban egy kis lehűlésre vágyik, akkor ezt a könyvet nagyon ajánlom neki.

A történetben megismertem Vászját, aki mindennek a középpontjában áll, egy igazán különleges leány. Nem csak a karakán és makacs jelleme miatt, hanem mert képes látni azokat a kis lényeket, akik segítik (vagy éppen akadályozzák) a mindennapi életét a kis közösségnek. Ott van a ruszalka, a vízi tündér, a lesij, aki az erdő szelleme, domovoj, a ház védelmező szelleme és még sokáig sorolhatnám. Vászja nem ijed meg tőlük, hanem elkezd barátkozni velük, emiatt megkapja a boszorkány címkét a környezetétől. Mikor pedig a falu kezdi elfeledni a kis szellemeket és démonokat, annak meg is lesz az ára.

Egy nagyon összetett cselekményt kaptam, amire egyáltalán nem számítottam a könyv elején. Mikor belekezdtem az olvasásba, akkor egy kissé unalmasnak, lassúnak véltem, mert főleg Vaszilisza (Vászja) Petrovna és családja életét ismertem meg borzasztó részletesen. Majd ahogy minden apró-cseprő dolgot megtudtam hogy ki, kicsoda, kinek a kije, és merre, hány méter, akkor beindul az igazi sztori. Fel kell készülni előre, hogy ez körülbelül a regény második fele. Addig mindenki csak ízlelgeti a karaktereket, és szépen raktározza el magában a kis információcseppeket, amiket az író csepegtet az Olvasóknak.

A cselekmény erőssége és mozgatórugója, hogy részletes kitér az orosz folklórra és a hitvilágra. Nekem ez nagyon bejött, mert érdekesnek találtam azt a sok démont, szellemet, akikben az oroszok sokáig hittek. Viszont ez a részletesség néha a gyengesége is volt a könyvnek, mert mikor egy-egy ilyen kis lény került a cselekménybe, kicsit belassult a főszál, és sokszor úgy éreztem, hogy egy helyben toporgunk. Persze a későbbiekben rájöttem, hogy miért is volt olyan fontos olyan sokáig ecsetelgetni az akkor érdektelennek tűnő tettet. Ezért is ilyen remek ez a regény, hogy a sok kis mozaikdarabból egyszer összeáll egy egész.

A karakterek is csakúgy remekül ki vannak dolgozva, mint a sztori, senkinek nem lehet azt mondani, hogy jó vagy rossz, mert mindenki a maga módján látja a történéseket és azt tekinti jónak, amit tesz.

Lehetnék én is az a személy, aki a jól megszokott klisékkel dobálózik, hogy milyen gyönyörűen megírt mese, amiben helyet kap a régi és az új világ hite, melyben a család és a szeretet elsöprő ereje minden rosszat visszaszorít. Ami a legcsúnyább, hogy ez igaz is, de ezeket már előttem jó sokan leírták. Ezért csak annyit mondok, hogy: OMG, annyi minden van ebben a könyvben, hogy fel sem tudom sorolni! Inkább olvassátok el, és csodálkozzatok rá, hogy mennyire összetett és fantasztikus.

Összességében nagyon élveztem a könyvet, néhány helyen kicsit túlírt volt, de nagyon részletesen kidolgozott világba kalauzolja el az olvasót. Imádtam a népmesei motívumokat, kicsit Naomi Novik: Rengeteg (értékelésem) című könyvéhez tudnám hasonlítani.

Ajánlom azoknak, akik:

- kedvelik a fantasy zsánert
- kíváncsiak az orosz folklórra
- nem bánják, ha nem a romantika viszi el a történetet
- szeretik az összetett és jól kidolgozott cselekményt.

Értékelésem: 5 / 4csillag

Kedvenc karakter(ek): Vászja
Kedvenc jelenet(ek): Morozko és Vászja közös részei, az összecsapás
Kedvenc idézetek:

„A vadon élő madarak elpusztulnak, ha kalitkába zárják őket.”

„Gonosz dolog Isten nevében ijesztgetni az embereket.”

„A varázslat az, hogy elfelejted, hogy valami bármikor is más volt, mint az, aminek te akarod, hogy legyen.”

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Tillie Cole: Ezer csók

Fülszöveg: Egy csók egy pillanat. De ezer csók élethosszig kitart. Van egy fiú. És van egy lány. A szerelem egy pillanat alatt szövődik köztük, de egy évtized, míg kibontakozik. Ezt a szerelmet nem képes felbontani sem a távolság, sem az idő. Ez a szerelem örökké tart. Legalábbis ők így hiszik. Amikor a tizenhét éves Rune Kristiansen visszatér szülőhazájából, Norvégiából az álmos georgiai kisvárosba, Blossom Grove-ba, ahol még gyerekkorában összebarátkozott Poppy Litchfielddel, a fiút egyetlen gondolat gyötri: a lány, aki lelki társa, aki megígérte, hogy hűségesen megvárja, amíg ő visszatér, vajon miért szakított vele mégis szó nélkül? Rune szíve két éve összetört, amikor Poppy megnémult. Mire Rune megtudja, mi az igazság, rájön, hogy a legnagyobb szívfájdalom csak ezután éri majd…

Könyvinformációk:

Oldalszám: 464 oldal
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155631504
Fordította: Bozai Ágota
Sorozat: nem
Függővég: nem
Műfaj: romantikus
Megjelenés időpontja: 2018. június 12.
ITT előrendelhető

Véleményem:

Köszönöm szépen az előolvasás lehetőségét a Twister Media Kiadónak!

A könyvre valamikor 2017-ben lettem figyelmes, mikor egyre több figyeltem kezdte el eredeti nyelven olvasni, és rengeteg pozitív visszajelzést kapott az Ezer csók. Ami viszont igazán meggyőzött az Veronika, a Veronika’s ReaderFeeder bloggerinájának blogbejegyzése volt. Úgy éreztem, hogy az élményért képes lettem volna angolul is elolvasni, csakhogy részese legyek annak a csodának, amit mindenki érez olvasás után. Majd a Twister Media Kiadó bejelentette, hogy hozza magyarul. Gondolhatjátok, mennyire örültem neki… az pedig, hogy előolvasó lehettem, maga a legnagyobb megtiszteltetés. Mikor belekezdtem olvasásba, az volt az első gondoltatom, hogy a Veled minden hely ragyogó, és a Ha maradnék szerelemgyerek lenne, amit én pozitívan éltem meg, mert imádom mindkét történetet. Olvasás után pedig teljesen megváltozott a véleményem. Már értettem, hogy miért áradatozott róla mindenki.

Most jöhetnének a klisék a jól megszokott érzelmi hullámvasútról, meg hogy egy űrt hagyott a szívemben, hogy mennyire gyönyörűen megírt történet, és a többi blabla. De ez a könyv annyira tökéletes, hogy ezek a szavak annyira semmitmondóak, hogy kár rá pazarolni őket. Mert számomra valóban tökéletes, és szinte sértés lenne, ha a fentebb említett elcsépelt jelzőkkel illetném.

A történet egy szerelmi történetet tár az Olvasó elé, ami bárkinek ismerős lehet. Két gyerek találkozik, majd szerelembe esnek, az útjaik elválnak, de az élet úgy hozza, hogy ismét egymásra találnak. Igen, ez Poppy és Rune annyira kifogástalan és szinte már bosszantóan sablonos szerelme, hogy az már fájdalmas. És tudjátok mit? Én bezabáltam! Annyira szép a fordítása… sajnos nem ismerem az eredeti szöveget, de ha ennyire csodálatosan sikerült Bozai Ágota műfordítónak átadnia a történetet, akkor gondolom Tillie Cole egy igazi mágus, aki meseszépen bánik a szavakkal.

Na, vissza a regényre, ha már sikeresen ennyire elkalandoztam. Szóval ott tartottam, hogy a könyv alaptörténete kissé kiszámítható, de mégis élvezhető, hála a fordításnak, na és persze a karaktereknek, tetteknek.

Rune, a könyv szívdöglesztő pasija, aki belülről egy igazi romantikus lélek. Mindent megtesz élete szerelméért, Poppyért, akit 8 évesen ismert meg. Poppy pedig maga a tünemény! Rune-al tűz és víz, jó és rossz, szóval értitek. Egyetlen közös van bennük, hogy mindketten művészlelkek. Emiatt is élhették meg annyira az érzéseiket. Kettejük szerelméről az önzetlen, elemi, odaadó szavak jutnak eszembe. Kell ennél több egy szerelemben? Nem hiszem. A legtöbb tettükből sugárzik az egymás iránti odaadás, főleg mikor Poppy élete a lehető legrosszabbra fordul. Mégis egymás mellett maradnak a végsőkig. Az egész regényt végigbőgtem, nem volt semmiféle érzelmi hullámvasút, egyszerűen egy érzelmi roncsot csinált belőlem. Mégis mosolyogva gondolok vissza a történetre, mert Rune és Poppy szerelme fantasztikus.

Rune egy igazi viking, aki a külvilág számára elérhetetlen, senkit nem enged közel magához, és nagyon kevesen tudják róla, hogy ez csupán a felszín. Az iskolában minden lány szív érte dobog, a társaság középpontja, de valódi arcát mégsem ismerik. Mikor pedig elhagyja az ő Poppyját megborul a világa, ezért még nagyobb páncélt húz önmaga és környezete köré.

Poppy pedig egy visszahúzódó, egyáltalán nem népszerű, mégis különleges lány. Mindenben próbálja a jót, a szépet megtalálni, még a legszörnyűbb időkben is. Számára az élet egy kaland, amit nem érdemes elszalasztani, és minden egyes napfelkelte újabb lehetőség egy csodálatos napra. Ez a két különböző lélek mégis egymásra talál, majd egy csodaszép szerelmet élnek meg együtt.

Összességében hatalmas kedvenc, többször újraolvasós, mindig bőgös lett a könyv. Azoknak viszont nem ajánlom, akik a happy endet várják egy szerelmi történetben, mert itt az út vége nem a legboldogabb.

Ajánlom azoknak, akik:

- kedvelik a nem boldog véget érő romantikus történeteket,

- szeretnek zokogni egy könyvön,

- kíváncsiak arra, miért Ezer csók lett a címe,

- imádják a tini románcokat.

EXTRA!

A könyvben nagy szerepet kap a zene, és sokszor meg is jelenik egy-egy jelenetben. Az írónő a regény végére egy zenelistát hagyott az Olvasóknak, amik inspirálták írás közben. Extra élményt nyújt, ha olvasás közben hallgatjátok a listán szereplő zeneszámokat.

Értékelésem: 5/5 csillag

Kedvenc karakter(ek): Rune
Kedvenc jelenet(ek): Rune és Poppy első csókja
Kedvenc idézetek:

„Legyenek álmaink, igyekezzünk megvalósítani őket, keressük a kalandot… és ragadjuk meg a pillanatot. Szépen éljünk.”

„– Tiéd az ajkam. Senki másé.
(…)
– Az enyém pedig a tiéd.”

„– Szabad nevetni – mondta pihetollpuha hangon. – Szabad mosolyogni. Szabad boldognak lenni. Különben mi értelme lenne az életnek?”

„Miért legyek boldogtalan, amikor boldog is lehetek? Számomra ez egyértelmű választás.”

A képek a Pinterest oldalamról származnak.

Read More

Közös értékelés: S. J. Kincaid: A kárhozott (A kárhozott 1.)

Sziasztok!

Már megint garázdálkodtunk egy kicsit Rétával, a HaBár, a könyves kocsma pultos lányával. Mit is jelent ez? Azt, hogy ismét elolvastunk közösen egy könyvet, most pedig jól ki is tárgyaltuk. Korábban már csináltunk egy ilyen garázdaságot, mégpedig Gabirella Eld: Remények Jordan számára könyvével (ITT), és akkor nagyon megtetszett, szóval érkezik az újabb adag közös értékelés. A könyvet köszönöm szépen a Twister Media Kiadónak!

Fülszöveg:

A kárhozott könyörtelen.

A kárhozott legyőzhetetlen.

A kárhozottnak egyetlen feladata van: hogy öljön azért a személyért, akiért létrehozták.

Nemezist arra teremtették, hogy egy galaktikus szenátor leányát, Sidoniát védelmezze. Egymás mellett nőttek fel, de semmilyen értelemben nem testvérei egymásnak. Nemezis boldogan adná az életét Sidoniáért, és ezt is várják tőle. Ölne is érte, annyi életet oltana ki a védelmében, amennyi csak szükséges.

Amikor az őrült császár értesül arról, hogy Sidonia atyja felkelést szított ellene, a szenátor leányát a Galaktikus Udvarba rendeli. Túszként kell szolgálnia az apja ellen. Nemezis csak egy módon óvhatja meg Sidoniát: ha Sidoniává válik.

Nemezis, a gyilkológép magát Sidoniának álcázva elutazik a császári udvarba, ahol korrupt politikusok és kétszínű szenátorok gyermekeinek körében kell eljátszania a szerepét. A viperafészek minden zuga újabb veszélyt rejt, de Nemezis nem vetheti be ellenük valódi képességeit: mindent kockára tenne azzal, ha leleplezné a titkát.

Amíg a birodalom egyre repedezik és mind jobban fenyegeti a nyílt lázadás, Nemezis megtanulja, hogy több rejtezik benne, mint csupán gyilkos ereje. Igazabb emberségre lel önmagában, mint amilyet a valódi emberek többségénél tapasztal. A veszélyek, akciók és intrikák árnyékában talán épp ez az emberség lesz az, ami megmenti az életét – és a birodalmat.

Könyvinformációk:

Kiadó: Twister Media Eredeti megjelenés éve: 2016 Magyar megjelenés éve: 2017 Oldalszám: 480 oldal Kötés: Puhatáblás ISBN: 9786155631283 Fordította: Bodóné Hofecker Zsuzsanna Megjelenés időpontja: 2017. június 13. Sorozat: A kárhozott Függővég: igen ITT megvásárolható

Kedvenc idézetek:

„– Igen. Könnyebb dolgod. Előre determinált volt a létezésed célja, most pedig már nem az. Most neked is meg kell birkóznod ugyanazokkal a kérdésekkel, mint mindenki másnak. Mi lesz velem utána? Mit tegyek most? Rémisztő lehet ráébredni, hogy ezentúl a saját döntéseiden múlik a sorsod.”

„– … A legjobb barátom vagy, és szeretlek, Nemezis. Ezek az érzéseim nem lesznek értéktelenek csak azért, mert irántad érzem őket. Meglehet, az, hogy szeretlek, bármi is légy, még többet is ér, hiszen senki nem kényszerített az érzelemre, csak megtörtént, és kész. Úgy döntöttem, hogy szeretni foglak. Úgy döntöttem, hogy törődöm veled, akármi történjék, és ezt nem veheted el tőlem.”

“Gyakran hiszem azt, hogy a hatalom a világegyetem legkárosabb kábítószere. Eltorzítja mindenki jellemét, aki vágyik rá, és akinek van, egyaránt.”

„Ha valaki most szörnyetegek nászát látta bennünk, annak igaza lehetett. Tyrus és én is a magunk külön módján skorpiók voltunk – félelmes lények, akik az elmúlt időkben egymás hátán keltek át a legádázabb folyókon. Tudunk marni, ha kell, de együtt, egymással úszni is. Talán egy skorpiót csak egy skorpió menthet meg a haláltól. Bármi is állt előttünk, ketten együtt várjuk be azt a világegyetem fölé magasodva, és jaj annak, aki az utunkba áll.”

Történet:

A történet a jövőben, főleg az űrben játszódik, ahol az emberiség életét a vallás határozza meg. A társadalom két részre szakad, akik támogatnák a technológiai fejlődést, és akik tiltanak mindennemű újítást. Az Impyrean család titokban a technológia fejlődését támogatja, de mások, a külvilág felé istenfélőnek mutatják magukat. Ebben a világban létrehoztak egy olyan élőlényt, aminek nincs saját akarata, csak egy cél vezérli. Megvédeni azt, akinek szánták. Ő a kárhozott. A kárhozottak létezését a császár betiltotta. Az Impyrean család nem hajlandó megválni saját kárhozottjától. Sidonia von Impyrean számára a kárhozottja jelenti az egyetlen barátot, és foggal körömmel ragaszkodik hozzá. Egy napon a császári parancs szerint, Sidonianak a Galaktikus Udvarba kell utaznia. Ekkor elkezdődött a spekuláció Donia családjában, hogy miként lehetne ezt megúszni. Ekkor jött jól az eltitkolt kárhozott, Nemezis. Nemezis vállalja magára azt a feladatot, hogy helyettesíti Doniát a Chrysanthemumban, ehhez viszont rengeteg átalakításon kell átesnie, nem csak testileg. El kell hitetni mindenkivel, hogy valóban Sinodia von Impyreannal állnak szembe, aki egy valódi helionita. Ez azonban egy kárhozottnak nagy megmérettetés. Arra azonban senki nem tudta felkészíteni, ami az udvarban fogadja Nemezist.

Réta: Hát ez a nap is lejött! Jól elhúztuk ezt a bejegyzést Dorka! Nagyrészt miattam, de most aztán jól kivesézzük ezt a könyvet! Kezdjük a borítóval! Mit a véleményed róla?

Dorka: Már alig vártam, hogy elérkezzen ez a nap, úgyhogy most nagyon boldog vagyok. A borítót imádom, tökéletesen passzol a történethez! Imádom a letisztultságát, és a pillangó szárnya. Egyszerűen fantasztikus. Neked mi a véleményed róla? Te is olyan szerelmes vagy a borítóba, mint én is?

Német borító	Orosz borító	Spanyol borító
Francia borító	Angol borító	Ukrán borító	Szerb borító

Réta: Igen, engem eleinte a borító vett meg magának, ezt be kell vallanom. Azután néztem meg, kb. miről is van szó, hogy már belezúgtam a pillangós borítóba. Szeretem a pillangókat, van egy csomó mágneses díszem is olyan. Amúgy ez a pillangó, ami a borítón van, nagyon erős szimbolikával rendelkezik, simán bele tudom képzelni Nemezis karakterét. A harcos kárhozott, aki egy örökös bőrébe bújik. Nagyon találó! Mit gondolsz Donia és Nemezis kapcsolatáról?

Dorka: Én teljesen meg voltam győződve róla az elejétől kezdve, hogy Donia többként tekint Nemezisre. De úgy voltam vele, hogy biztos csak én romantikus lelkem akart többet belemagyarázni. Aztán mikor a császár unokatestvére, Tyrus is a képbe került, el is hessegettem ezeket a gondolatokat, hiszen akkor már ott volt az őrült császár-jelölt. Te viszont nem vagy romantikus fajta, így kíváncsi vagyok, hogy a fejedben milyen kapcsolat körvonalazódott Donia és Nemezis, illetve Nemezis és Tyrus között?

Réta: Hát igen, ismersz már! Donia - Nemezis szálat én feleslegesnek éreztem. Anélkül is elhittem volna, hogy nagyon fontosak egymásnak. Végig ott voltak egymás mellett az évek során, jóban rosszban. Igaz, hogy Nemezisbe belekódolták ezt, de mégis úgy gondolom, hogy nem élhetsz egy szobában a másik emberrel évekig, hogy ne alakuljon ki közöttetek kapocs. Nemezis - Tyrus szál viszont már sokkal érdekesebb. Egy szóval tudnám leírni az érzéseimet: imádtam! Végre egy YA regény, ahol nem varázsütésre alakulnak ki az érzelmek, hanem a cselekmény folyamán ismerkednem meg és alakul ki kötődés. Hihető és magával ragadó volt. Te hogy látod Tyrust? Nekem ő volt az egyik kedvenc karakterem a történetben!

Dorka: Nekem is Tyrus a kedvenc karakterem. Mikor betoppant a történetbe, éreztem, hogy több van benne, mint amennyit mutat magából. Ahogy mondtad, nagyon tetszett, hogy nem varázsütésre jött létre a szerelem. Illetve az is remek volt, hogy a karakterét sem egyik oldalról a másikra ismertem meg, hanem Nemezissel együtt. A grátisz pedig a történet legvége volt, mikor már azt hittem, hogy eléggé ismerem Tyrust, képes volt egyetlen cselekedetével mindent a feje tetejére állítani. Képes volt mindenkivel elhitetni, hogy egy őrült, ezzel pedig mindenkit ki tudott játszani. Zseniális! Te mennyire ismerted ki az őrült Tyrust, vagy Téged is meg tudott téveszteni, és csak kapkodtad a fejed vele kapcsolatban?

Réta: Én már az elejétől tudtam, hogy játszik. Érezhető volt a cselekedetein, azon, ahogy az író néha éreztette, hogy egy - egy mondat minden őrülettől mentes volt. A többi arisztokrata is levágta volna szerintem, ha nem épp tudatmódosító szerek hatása alatt lettek volna. Jó, azért ez erős túlzás volt részemről. Tyrusnak sok éves tapasztalata volt abban, hogy megjátssza önmagát a túlélés érdekében, és tökélyre is fejlesztette. Amivel engem nagyon megfogott ez a könyv, a jól felépített romantikus szál mellett, az a politikai berendezkedés volt. Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, nekem nem volt újdonság, amit felvázolt elénk, sajnos a mai világban is rengeteg vezető használja a megfélemlítést a hatalom megtartásának eszközeként, mégis nekem baromira tetszett az ábrázolás mód és a konfliktusok. Te melyik oldalon állnál? A fejlődést pártolnád vagy helionita lennél? Szeretném azt hinni magamról, hogy bátran kiállnék a technológia és a fejlődés mellett, de félek, nem lennék elég tökös hozzá. Szerintem én rejtett lázadó lennék!

Dorka: Az igazat megvallva, nem szoktam szeretni az ilyen politikai harcokat a könyvekben, de ebben valóban érdekes és jól felépített volt. A kérdésedre pedig egyszerű a válaszom: a techológiai fejlődést pártolók táborát erősíteném. Nekem a hittel az a bajom, hogy nem tudták alátámasztani, csak közölték a vezetők, hogy ebben kell hinni és pont. Ez elég unszimpatikus és a hívők részéről elég birka dolog volt csak úgy elhinni. Azok, akik a fejlődést választották látták a valódi problémát: a bolygókon élő emberek problémáit, az űrben lévő fekete lyukakat, amik képesek voltak egyik pillanatról “felzabálni” egy bolygót vagy űrhajót. Nem is tudom, hogy a hitkövetők ezeket miért nem vették észre.

Réta: Elég nagy bátorság kellett ahhoz, hogy kiálljanak a nézeteik mellett, annak ellenére is, hogy láttuk, mihez vezet, ha homokba dugjuk a fejünket. Az uralkodó nem ismer kegyelmet, és könyörtelenül eltávolítja az útból, aki keresztbe próbál tenni nekik. Biztos, hogy voltak sokan, akik a pénz és a hatalom miatt állta a Domitrian dinasztia mellett, viszont szerintem sokan rettegtek a megtorlástól. Mikor Nemezis Donia képében Chrysanthemumba lépett, már akkor kegyetlen módszerekkel meg kellett válnia egy szolgálójától. Ez a véres és szókimondó légkör végigkísérte a könyvet az elejétől a végéig. Volt olyan rész, ahol, ha filmet nézek, lehet elfordítom a fejem!

Dorka: Tény, hogy voltak benne elég kegyetlen részek. Lehet, hogy ezért is dugták a fejüket a homokba. Viszont nem csak szörnyű dolgok történtek. Ott volt például a gravitáció nélküli tánc, ami szerintem az egész történetben a legszebb, meg mikor Tyrus megmutatta az igazi arcát Nemezis felé. Ezek a részek elég romantikusra sikerültek, és jó volt fellélegezni közben. Neked mi volt a kedvenc részed?

Réta: Azt a táncot a mai napig nem teljesen tudok elképzelni! Viszont, voltam a moziban a Ready Player One-t megnézni, és abban is van egy hasonló jelenet! Tök jó volt, de nem spoilerezem le, mert tudom, hogy most olvasod! Nekem Nemezis jellemfejlődése tetszett a legjobban, ha mondhatok ilyet. Igaz, ez nem egy konkrét jelenet, de az, ahonnan indul és ahová érkezik, az az út baromira tetszik. Ezért is szeretem annyira ezt a könyvet! Az egyik nagyon kedvenc jelenetem viszont a legvégén van, amikor Tyrus megkérdezi a nagymamáját, hogy mit is ígért neki, mi lesz akkor, amikor ő lesz az uralkodó! Káröröm, ez volt az érzés, amit kiváltott belőlem! Szerinted mikor olvashatjuk a folytatást magyarul? Mire számítasz, mi lesz benne?

Dorka: Remek kérdés! A minél előbbi megjelenésnek örülnék a legjobban, hiszen olyan függővéggel ért véget, hogy legszívesebben a falnak vágtam volna a könyvet mérgemben és meglepettségemben! Hogy mire számíthatunk a következő részben? Igazából fogalmam sincs, hiszen végig olyan fordulatok voltak a könyvben, amire nem számítottam. Úgyhogy gondolom a második kötetben is hasonló csalafintaságokat fog kapni az olvasó. Mesélj, Te mire számítasz?

Réta: Igazából nem számítok semmire, mert többször megszívtam már, hogy számítottam valamire és aztán meg nem valósultak meg az elvárásaim és kevésbé, vagy egyáltalán nem tetszett egy könyv emiatt. Inkább reményeim vannak. Remélem, hogy sem Tyrus, sem Nemezis karakterét nem rontják el. Remélem, hogy a szerelmi szál nem megy át tipikus YA féle dologba, bár már ebben a részben is volt ilyen megnyilvánulás, de szerencsére hamar vége lett. Remélem, hogy izgalmas és fordulatos lesz. Remélem, hogy hasonlóan csodálatos borítót fogunk kapni. És nem utolsó sorban remélem, hogy az idei Könyvhéten már kezemben tarthatom!

Dorka: Nagyon bizakodó vagy. Bár ki ne lenne, aki olvasta a könyvet?! Remélem én is, hogy már a Könyvhétre megjelenik magyarul is.

Pontozás:

Réta:

Dorka:

Köszönjük szépen, hogy velünk tartottatok! Reméljük, hogy kedvet kaptatok a könyv elolvasásához, mert ez volt a célunk. Mint látjátok, Rétának is, és nekem is nagyon tetszett a könyv, pedig mind a ketten mást várunk el egy történettől. Ebben a sorozatnyitó-kötetben viszont minden megvan, ami szükséges egy jó történethez! Olvassátok el, érdemes!

A képek a moly.hu, a GoodReads oldalakról, és a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Egymás szemében | Stephen King: Cujo (Könyv vs. film)

Fülszöveg:

Cujónak hívják Brett Camber legjobb pajtását, az irdatlan méretű, de jóságos bernáthegyit. Cujo szívesen ered nyulak nyomába a nyári mezőn. Nyúl után szaglászik akkor is, amikor fejét egy üregbe tolja. Csakhogy az üregben, ahová a nyúl Cujo elől elbújt, veszettséggel fertőzött denevérek laknak… Cujo iszonyú alakváltozása, ámokfutása Castle Rock lakóinak életét merő iszonyattá változtatja. Maga a Gonosz jött el Castle Rockba, hogy minden vétket megtoroljon.

Read More

Ian Tregillis: Géplélek (Fogaskerék-háború 1.)

A recenziós példányt köszönöm a Twister Media Kiadónak!

Fülszöveg:

Jaxnak hívnak. Ezt a nevet adták szolgatartóim. Kattogó vagyok: egy gépember, akit az alkímia hajt.
A társaimból toborzott sereg hódította meg a világot – nekik köszönheti a Patinás Trón, hogy ma nincs földi hatalom, amely szembeszállhatna vele. Hűséges inas vagyok. A legelszántabb katonai gépezet. Erőm kolosszális, kitartásom nem ismer határokat.
De emberi szolgatartóim akarata gúzsba köt. Rabszolga vagyok. De kiharcolom a szabadságom.

A korai huszadik század Európájában a kálvinista Hollandia az uralkodó hatalom, köszönhetően egy németalföldi matematikusnak, aki a tizenhetedik században forradalmi (és mágikus) ötletével felborította a kontinens hatalmi egyensúlyát. Mechanikus katonákat alkotott, amelyek mindenben engedelmeskednek mestereiknek. E fáradhatatlan harcosoknak köszönhetően az 1900-as évek elején már nincs olyan hatalom, ami ellen tudott volna állni a holland csapatoknak, kivéve egy apró, ma is harcoló frakciót, a francia katolikusokét, akik az újvilágba kellett, hogy áttegyék a székhelyüket.

A történet egyik főszereplője Jax, a mechanikus szolga, aki teremtői parancsait teljesíti, miközben felébred benne a szabadság utáni vágy. A regény másik fő alakja a francia kémfőnök Berenice Charlotte, akit olthatatlan bosszúvágy hajt a hollandok ellenében. E két karakter sorsa egy sok titokkal terhelt, érdekes és csavarokkal teli történetben és egy rendkívüli arányérzékkel és ötletességgel felépített világban fonódik össze.

Könyvinformációk:

Kiadó: Twister Media Eredeti megjelenés éve: 2015 Magyar megjelenés éve: 2017 Oldalszám: 464 oldal ISBN: 9786155631108 Fordította: Makai Péter Kristóf Sorozat: Fogaskerék-háború Függővég: igen ITT megvásárolható

Véleményem:

Hadilábon állok ezzel a könyvvel. Mikor elkezdtem olvasni, akkor izgatott voltam, hogy vajon mit tartogatott a könyv.

A történet három szálon fut: Jax, Berenice és Visser által ismertem meg a világot és az egész cselekményt. Az elején nagyon tetszett, mert egy kivégzéssel kezdődik, és megismertem ez által a világot is. Az emberek kattogókat, vagyis gépszolgákat tartanak, akik minden feladatukat teljesítik. A kattogókat missiók és metamissók hajtják, amiket hogyha nem teljesítenek, akkor szörnyű kínokat élnek át. Az emberek meg vannak győződve róla, hogy ezek a gépek nem éreznek semmilyen fájdalmat, így nem lehet szabad akaratuk sem. Viszont a nyitójelenet nem ezt sugallja, mert a kivégzésen nem csak embereket, hanem bizony egy akaratot kapó gépet, vagyis renegátot is kivégeznek. Izgisen hangzik, ugye?

Az író egy egészen összetett világot épített fel, ami a XX. században egy alternatív történelemben játszódik. Az alternatív Európát a hollandok uralják, mivel az ő kezükbe került az a titok, amivel a gépszolgákat és gépkatonákat rabszolgává tehetik. Franciaország azonban próbál ellenállni ennek a hatalomnak, kisebb nagyobb sikerrel. Nagyon szépen megismertem az egész világot az által, ahogy egyre előrébb haladtam a történetben, hiszen minden egyes apró részlet valamilyen összefüggésben volt a másikkal. Emiatt kicsit jobban oda kellett figyelni olvasás közben, nehogy valami elkerülje a figyelmem.

Negatívumként annyit tudok felhozni, hogy a közepén volt egy kis lendületvesztése a könyvnek, ami miatt megtört az egész történet. Számomra voltak benne teljesen felesleges részek, emiatt nem is haladtam vele a közepén.

A karakterek mind érdekesek voltak, hiszen nem csak embereket, hanem kattogókat is megismertem. Ilyen volt Jax, aki egy gépszolga és az életét főleg a gazdái által kiszabott feladatokat teljesítése töltötte ki. Egészen addig, amíg nem kapott egy missiót Visser atyától. Egy különös tárgyat kellett elszállítani Hollandiából Új-Hollandiába. A hajóúton egy viharba keverednek, de Jaxnak mindenképp épségben kell eljuttatnia a tárgyat. Így beteszi géptestébe, utána pedig minden megváltozik körülötte. Jax az új világban menekülni kényszerül, és főleg erről szól az ő szála, egészen addig, amíg össze nem akad Berenice-el.

Berenice egy erős és számító nő, aki szeretné megismerni a kattogókat, főleg azokat, akiknek szabad akaratuk van. Az olyanok pedig ritkaságszámba mentek. Az ő részei voltak a legérdekesebbek, mert azokban a részekben lehetett legtöbbet megtudni a gépszolgákról. Egyébként ez a nő csupa rejtély, és nagyon sok esemény a ő irányítása alatt történik. Ezért is olyan kemény, mert a férfiak, akikkel nap, mint nap komoly hatalmi harcokat vív meg, meg kellett erősítenie a jellemét, hogy érvényesíteni tudja akaratát.

A harmadik szál képviselője pedig Visser atya. Számomra az ő szála volt a legeseménydúsabb. Visser egy olyan atya, aki más hitet vall, mint amiről prédikál. Ez pedig egy nagyon veszélyes vállalkozás. Sajnos ezt a játékot csak addig tudja, míg a hollandusok fülébe nem jut az információ, és hajtóvadászatot nem indítanak ellene. Nagyon élveztem azokat a részeket Visser szálán, amiket az elfogása után kaptam, hiszen ott már nem csak a kattogók szabadságáról volt szó.

Összességében pedig csak pislogtam, hogy ez igen! Ilyen egy fantasztikusan felépített világ, remek karakterekkel! Túl sok minden van ebben a könyvben, mint amit most el tudnék mesélni. Így csak azt ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el, mert nem fog benne csalódni. Akit pedig mégis kétségek gyötörnek, nézze meg a könyvhöz készült trailert.

Ajánlom azoknak, akik:

- szeretik az összesett történetet,

- szeretnek gondolkozni olvasás közben,

- kíváncsiak egy remekül felépített világra,

- kedvelik az alternatív történetet, amiben helyet kapnak sci-fi és fantasy elemek.

Értékelés: 5/4
Kedvenc karakter(ek): Visser, Berenice
Kedvenc jelenet(ek): mikor a kattógokról és működésükről tudok meg többet
Kedvenc idézetek:

„A szomorú igazság, tisztelendő atyám, az az, hogy nem létezik lélek vagy szabad akarat. Mindkettő illúzió.”

„– Nem kizárt, hogy mégis meg fogsz ölni, ha elmondom neked, mi történt. 
– Jó előre szólni fogok, ha ölhetnékem támad.”

„– Érzünk fájdalmat. A parancs megtagadása, akár csak gondolatban is, iszonyú kínokkal jár. Egy új missió égeti lelkünk mélyén az űrt. Minél tovább halogatjuk a kötelességünket, annál jobban szenvedünk. Nem kapunk kockacukrot, csak ostorcsapásokat. 
– A Cég nem ezt állítja. 
– Tudom. Az emberek fejébe verik, hogy azért engedelmeskedünk, mert gépezetek vagyunk, akiknek ez a rendeltetésük, amiként a zsebóra is méri az idő múlását, mert erre tervezték. Mi azonban nem zsebórák vagyunk.”

„Az emberek hogyan találnak maguknak iránytűt e földön? Honnan tudják, hogy mit szabad, s mit nem? Honnan tudják, hogy eljött a tettek ideje, ha életük során egyetlen cselekedetüket sem szabályozzák missiók és metamissiók hierarchiája? Hogyan élik a mindennapjaikat, amikor senki sem utasítgatja őket?
Vagy erre való az Isten?”

„(…) Puszta gépek volnának? Rabszolgák? Élőnek tekinthetjük őket? Tán lelkük is van?”

„Jax kiáltani, üvölteni, ordítani akart, világgá kürtölni, hogy több vagyok, mint részeim összessége!”

„– Olyan keveset tudsz te rólunk.
– Szeretnélek megismerni benneteket. Tanulni akarok. 
– Sosem értesz meg minket, mivel puszta gépeknek és szerszámoknak tekintesz. A tabuink, az énképünk; hogyan is foghatnád fel ezeket, ha a létezésünk is megkérdőjelezed?”

„Az órásmesterek hazudnak.”

A képek a moly.hu illetve a Pinterest oldalamról származnak.

Read More