Egymás szemében | Stephen King: Cujo (Könyv vs. film)

Fülszöveg:

Cujónak hívják Brett Camber legjobb pajtását, az irdatlan méretű, de jóságos bernáthegyit. Cujo szívesen ered nyulak nyomába a nyári mezőn. Nyúl után szaglászik akkor is, amikor fejét egy üregbe tolja. Csakhogy az üregben, ahová a nyúl Cujo elől elbújt, veszettséggel fertőzött denevérek laknak… Cujo iszonyú alakváltozása, ámokfutása Castle Rock lakóinak életét merő iszonyattá változtatja. Maga a Gonosz jött el Castle Rockba, hogy minden vétket megtoroljon.

Könyvinformációk:

Kiadó: Maecenas
Kiadás éve: 1989
Oldalszám: 360 oldal
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9637425179
Fordította: Boris János
Sorozat: nem
Függővég: nem

Értékelésem:

Az Egymás szemében könyvklub miatt olvastam el, de egyébként is tervbe volt véve, a könyvklub csak egy pluszlökést adott. Igazából csak King volt a biztos pont, akit Vhrai ajánlott, mint személyes kedvencét, és így Cujo pont kapóra jött, aztán pedig a filmet is megnéztem.

A könyvről:

Ismét egy zseniális, mégis kissé vontatott King regényt kaptam. Végig ott lebegett valami szörnyű és nyomasztó érzés, ami a végére teljesen átvette az egész regény hangulatát. Ám mégsem Cujo gyilkolása adta neki ezt az érzést, hanem egy édesanya, Donna, aki próbálta megvédeni a veszett vadtól a kisfiát. Igen, ismét a számomra a leglényegesebb szálat ragadtam meg, a megannyi más közül. Pedig ebben a regényben van még szufla rendesen. Sok szál fut szerteszét az egész történetben, míg végül mindenki megérkezik oda, ahol a végső helyük lesz a végjátékban. Vegyes érzésekkel fejeztem be a könyvet, a lelkemben egy csöpp félelemmel, hiszen King ebben a király. Elülteti a félelem magját az Olvasóban, majd hagyja, hogy kicsírázzon, majd megnőjön. A lezárásban pedig feltette az i-re a pontot, hogy újra megnyugodjon minden lélek.

Fun fact: nagyon félek a kóbor kutyáktól, mert egyszer megtámadott egy. Mikor elolvastam a könyvet, találkoztunk egyel hazafelé jövet az oviból, és hát egy csöppet megijedtem, pedig egy kölyökkutya volt. Igen, ezt műveli King az olvasókkal.

A karakterek remekül ki vannak dolgozva, talán néha túl részletesen is, hiszen egy-egy jelenetnél még azt is megtudtam, hogy áll minden haja szála az illetőnek. Nagyon tetszett, hogy olvashattam néha Cujo gondolatait is, így nyomon tudtam követni, hogy éppen merre jár az őrültségi skálán. Engem mégis a legjobban az anyatigrisként védelmező Donna Tart volt a kedvencem. Igaz, ő sem egy szent, hiszen félrelépett. De még ezt is nagyszerűen meg tudta magyarázni King bácsi. Az már mellékes, hogy szerintem az nem adta meg az okot rá, de elhittem, amíg olvastam.

Összességében borzongató volt, bár voltak részek, amik el voltak nyújtva, mint a rétestészta. De tudom, hogy ez szükséges volt ahhoz, hogy a vége teljes egészében összeálljon.

Ajánlom azoknak, akik:

- egy kis félelemre vágynak,

- nem bánják, ha néhány helyen vontatott a történet,

- szeretik, vagy szeretnék megismerni Stephen King munkásságát.

Értékelésem: 5/4 csillag

Kedvenc karakter(ek): Donna Tart, Zabpehely kapitány
Kedvenc jelenet(ek): Cujo gondolatai

A filmről:

Kissé furcsa érzések kavarognak bennem, mert nem teljesen azt kaptam, amit vártam. A film sokkal inkább Cujo ámokfutására koncentrál, és a többi szál, mintegy csak mellékesen van megemlítve. Igaz, a könyvben pont ezek a részek voltak a kedvenceim, mégis hiányérzetem támadt. Viszont ez az őrjöngése a kutyának igencsak hatásos volt képi megjelenítés terén. Ennek ellenére a könyvtől sokkal jobban féltem, mint a filmtől, mert az a lelkemre hatott. Cujo végkimenetele ugyanaz lett, mint a könyvben, de mégsem tetszett a lezárása. Nem adta át azt az őrjöngést, amit Donna véghezvitt, pedig azt a részt annyira szerettem az eredeti műben.

Értékelésem: 5/2 csillag

Kedvenc idézetek a könyvből:

„Ha a hűség vécépapír volna – fakadt ki keserűen Roger akkortájt –, nem tudnánk mivel kitörölni a seggünket, öregem.”

„Nem árt talán itt rámutatni, hogy Cujo mindig jó kutya szeretett volna lenni. Igyekezett mindent megtenni, amit a gazdái, a FÉRFI, a NŐ, de legfőképp a FIÚ kívánt tőle. Meg is halt volna értük, ha úgy hozza a sors. Nem akart ő megölni senkit, soha. A hatalmába kerítette valami, talán a végzet vagy a gonosz szellem, vagy csak egy veszettség nevű idegbetegség. A szabad akaratnak itt nem jutott szerep.”

„Csak az idő segíthet valamit, de az idő sem végez tökéletes munkát soha.”

„Telis-tele van szörnyekkel a világ, és kényük-kedvük szerint bánhatnak el az óvatlanokkal és az ártatlanokkal, széttéphetik, megölhetik őket.”

„És amúgy is: amit nem tudsz, az nem bánthat. Nem így van? Ha az ember átsétál egy sötét szobán, aminek egy mély lyuk van a közepén, s csak néhány centivel kerüli el a lyukat, nem kell tudnia, hogy kis híján belezuhant. Nem kell félni. Különösen, ha nem ég a lámpa.”

„Elgondolkodott az emberi kapcsolatok abszurditásán. Mennyi igyekezetre, mennyi munkára van szükség ahhoz, hogy az ember egy kicsit közel kerüljön a másikhoz! S ha belefektetted a szükséges időt, és összejött, akkor is jó, ha vigyázol!”

„A jövő elől csak a múltba menekülhet az ember.”

A képek a Pinterest oldalamról származnak.