B. A. Paris: Összeomlás

Fülszöveg:

Ha önmagadban sem bízhatsz, kiben bízhatsz?
Azon az éjszakán kezdődött az erdőben.
Cass Anderson nem állt meg segíteni annak a nőnek az autóban, és az a nő immár halott.
Azóta néma telefonhívások teszik pokollá Cass életét, és biztos benne, hogy figyelik.
A bűntudat lassan felemészti, kezd mindent elfelejteni. Hogy bevette-e a gyógyszerét, hogy mi a háza biztonsági berendezésének a kódja, vagy hogy volt-e vér azon a késen a konyhában.
B. A. Paris, a „Zárt ajtók mögött” nagy sikerű szerzője újabb, meglepő fordulatokban bővelkedő pszichológiai thrillerét az olvasó garantáltan nem tudja majd letenni.

Könyvinformációk:

Kiadó: Művelt Nép
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 368 oldal
ISBN: 9786155676109
Fordította: Gálvölgyi Judit
Kötés: e-könyv
Sorozat: -
Függővég: nem

Véleményem:

Megjelenése óta tologatom a könyv olvasását, aztán eljött a Mini-Könyvklub 9, és beválogattuk a közösen olvasandó könyvek közé. Ennek pedig iszonyatosan örültem, hiszen az írónő korábbi könyvét, a Zárt ajtók mögött könyvét imádtam. Most is hasonlóan remekül, és hihetetlenül csavarosan megírt történetre számítottam, de sajnos hatalmasat kellett csalódnom.

A történetben megismertem puskáznom kell, nem emlékszem az főszereplő nevére Cass-t, egy fiatal tanárt, aki boldog házasságban él egy nagyszerű emberrel, Matthew-val. De két apró titok beárnyékolja a mindennapjait szegény lánynak. Az egyik egy egész friss élménye Cassnak. Egyik buli után hazafelé menet kocsival, nagy viharba keveredik, ezért lerövidíti az utat az erdőn át. Ekkor észrevett az út szélén álló autót, de nem áll meg, hogy megérdeklődje a miértjét. Arra fogta, hogy annyira esik az eső, hogy inkább leállt az illető és úgy várja meg a vihar végét. Ezt persze nem mesélte el a férjének, hiszen előtte megbeszélték, hogy semmiféleképpen ne azt az utat használja Cass… erre csak nem bírt magával, és azt kellett használni. Ennek meg is lett az eredménye. Másnap reggel egy szörnyű hírre ébred, aminek köze van az éjszakai autóshoz.

A másik titok messzebbre nyúlik vissza, mégpedig a múltjába. Ez pedig az, hogy az anyja korai demenciában szenvedett, és ezt Cass eltitkolta Matt elől. Ezt nem igazán értem, hogy miért, hiszen semmi értelme nem volt.

Ez a két titok pedig igazi táptalajt adott annak, hogy Casst az őrületbe kergessék. A nő folyamatosan elfelejtett dolgokat: mit akartak venni egyik kollégája szülinapjára, milyen találkozókat kivel beszélt meg, rossz ajándékot rendelt Matt-nek, és hasonló apróságokat. Ezt pedig az öröklődő betegségre vezette vissza, a stresszre és a bűntudatra, ami által belekeveredik az olyan hurokba, amiből nehezen tud kiszállni. Persze ezt nem csupán önmagának köszönheti, hiszen van neki jóakarója, aki még jobban bekavar.

Elég érdekesen hangzik, ezért is fűztem hozzá sok reményt. Az elején rögtön megtörténik az ominózus „cserbenhagyás” és remélve, hogy ezután nem lesz megállás a történetben még nagyobb örömmel vártam, hogy folytathassam. Aztán semmi! De tényleg! Néha-néha eljön a feledékenysége, de igazból semmi arra utaló jel nem mutat arra, hogy bármi is kisül az egészből. Végig olyan érzésem volt, hogy egy helyben toporgunk. A könyv felénél már sejtettem, hogy mi lesz a vége, így nem okozott akkora nagy bumm hatást, mikor valóban elérkeztem oda.

Egyébként maga a történet érdekes volt, és a vége elég pörgős lett, nagyszerűen le volt vezetve, hogy mi miből következik. A közepe viszont silány lett a maga lassúságával, és kár, hogy már ott ki lehet találni, hogy mi lesz a végkifejlett.

A karakterek sem voltak nagyon mélyenszántóak, vagy maradandóak. Lásd, nem is emlékszem a karakterek neveire. Nem tudtam senkit sem megkedvelni, vagy megérteni, folyamatosan a miérteket keresem. Ha az elején megkérdezték volna egymástól azt, hogy MIÉRT? lehet, nem fajult volna el az egész hercehurca. Tény, hogy akkor könyv sem lenne, de ez mellékes. Bár akkor lehet, hogy nagyobb hangsúlyt kapott volt az út szélén álló kocsis, aminek igazából jobban örültem volna, mert az nagyon gyorsan le lett zárva.

Összegezve nagy csalódás volt, nem azt kaptam, amire vágytam. Kínlódva olvastam/hallgattam, folyamatosan csak azt kérdeztem, hogy mikor lesz már vége, mikor derül ki nyilvánosan is az, amire én már a könyv felénél rájöttem. Úgyhogy ez most nálam nem nyert, sajnálom. A többiek véleményét is olvassátok el ITT, hátha ők jobb véleménnyel vannak a könyvről. Én még nem olvastam, majd ezután fogom.

Ajánlom azoknak, akik:

- nem várnak semmi extrát egy könyvtől.

Értékelésem: 5/2,5 csillag

Kedvenc karakter(ek): senki nem lett a kedvencem
Kedvenc jelenetek: amikor vége lett az egésznek végre
Kedvenc idézetek:

„Egyelőre áldás a tudatlanság.”

„Annyira hiányzik a régi életem, hogy szinte testi fájdalmat érzek.”

„Kezdesz megőrülni, kántálja egy hangocska a fejemben. Defektes leszel.”

A képek a Pinterest táblámról származnak.