"Nem csupán a könyv a lényeg, fizikai valójában, hanem a történet a lényeg, és az, hogy mi lesz belőle, amikor útjára engedjük. Elér-e a szívekig?" - Interjú Novák Vicával

Sziasztok!

Mára egy interjúval készültem, mégpedig Novák Vicával, akinek a Minka és a felhőfoltozók könyvét nemrég olvastuk el a fiúkkal és imádtuk. Ezért kértem tőle egy interjút, hogy egy kicsit jobban megismerjem, és megismertessem.

Első körben kérlek, mutatkozz be. Ki az a Novák Vica?

Mindenekelőtt szenvedélyes történetfaló és –mesélő vagyok. Ha önmagamat kell definiálni, mindig ezzel kezdem. Ráadásul – a Könyvmolyképző Kiadónak hála –, a történetmesélést már nem csak hobbiból űzöm, hanem megoszthatom az olvasókkal is a szenvedélyem.

Ezen kívül bosszantóan kielégíthetetlen a kíváncsiságom. Nagyjából úgy kell elképzelni, mint a gyógyszerreklámos kisfiút. Mindig van plusz egy „de miért?” Nem lehet könnyű velem a többieknek, mert tényleg minden érdekel, és feltétlenül szükségem van válaszokra. A kvantumfizikától a számítógépes játékokon át az ipari forradalom korában létrejött gőzgépekig bármiről.

Egyébként a száraz tényeket tekintve, főállásban egy irodában dolgozom adminisztrátorként, Veszprém megyében élek, és elmondhatatlanul vágyom egy angol bulldogra. Nagyon cukik.

Olvastam a blogodon, hogy már 13 évesen érezted, hogy írással szeretnél foglalkozni. Elmesélnéd ezt a történetet?

Forrás

Jaj, ez nagyon mókás! Meg kicsit kínos is talán… Szóval tizenhárom évesen olvastam először a Jane Eyre című regény „ifjúság részére átdolgozott” változatát, A lowoodi árvát, és teljesen lenyűgözött.

Én is szerettem volna egy ilyen történetet, valamit, ami úgy megérinti az olvasókat, ahogy ez a regény megérintett engem, ezért tollat ragadtam, és nekiálltam lekoppintani. Persze nem tudatosan, meg voltam győződve róla, hogy az én sztorim teljesen eredeti. Aztán megmutattam a magyartanáromnak, és borzasztóan kikeltem magamból, amikor azt hitte, hogy a Harry Potter ihlette (mivel mindegyik történetben árvák szerepeltek, és akkor kezdődött a Harry Potter-láz, szegény teljesen jogosan inkább azzal kapcsolta össze, mint a Jane Eyre-rel).

És ezzel megérkezett a második motiváció – jobbat írni, mint a Harry Potter! Persze, most már tudom, hogy azt nagyjából lehetetlen lekörözni, de akkoriban, a tizenhárom évem minden önhittségével szentül meg voltam győződve, hogy az nem is olyan nagy cucc. Úgyhogy így kezdődött: Charlotte Brontë-val és Rowlinggal. Egyikük inspriált, másikuk bosszantott.

Persze, ez az önhittség elmúlt, és bizonytalanság vette át a helyét, így sokáig hevertek befejezetlenül a történetek, írás helyett álmodozással telt az idő.

2017 decemberében pedig valóra is vált ez a gyerekkori álmod, hiszen megjelent első könyved, a Minka és a felhőfoltozók. Milyen érzés volt a kezedben tartani munkád gyümölcsét?

Közhelyes leszek: fantasztikus. Nem is nagyon hittem el. Még most sem igazán. Viszont ami annál is nagyobb dolog, hogy az álmok materializálódtak, az az, hogy utat talált az olvasókhoz. Nem csupán a könyv a lényeg, fizikai valójában, hanem a történet a lényeg, és az, hogy mi lesz belőle, amikor útjára engedjük. Elér-e a szívekig?

Az író saját képe

Miért a mesét választottad műfajnak?

Igazából egyszerre több zsánerrel kacérkodom. A mesét azért szeretem, mert teljesen másféle szemléletmódot kíván. Itt játszhatok, szabadjára engedhetem a fantáziát, és létrehozhatok egy közös kuckót, egy olyan világot, ahová biztonságos bekucorodni, mert ugyan bármi megtörténhet, de a vége mindig jó.

Valami hihetetlen szépen fogalmazol a Minka és a felhőfoltozók könyvben. Tanultál írni vagy ez zsigerből jön?

Amikor a Minka és a felhőfoltozókat írtam, még egyáltalán nem foglalkoztam írástechnikával, de azóta elvégeztem két kurzust a Könyvmolyképző Kiadónál, illetve most már tudatosan keresem az írástechnikai anyagokat az interneten is.

Meg persze annyit olvasok, amennyit csak bírok, hogy fejlődhessek és bővüljön a szókincsem.

Még az út elején járok, és egyre nagyobbak az önmagammal szemben támasztott elvárások, de remélem, hogy könyvről könyvre kicsivel jobbat és többet adhatok majd ki a kezemből.

A Könyvmolyképző kiadónál jelent meg a könyved, amire gondolom nagyon büszke vagy. Hogy kerültél kapcsolatba a Kiadóval?

Az V. Aranymosás Irodalmi Válogatóra jelentkeztem, és igazából nem fűztem nagy reményeket a dologhoz. Akkoriban keveset írtam, és csak próba-szerencse alapon küldtem be, nagyon meglepett, hogy kaptam egy lehetőséget. Azóta is azért dolgozom, hogy rászolgáljak erre a bizalomra.

Melyik része volt a legnehezebb az írásnak?

Forrás

Számomra mindig az a legnehezebb, hogy egyensúlyban tartsam a tudatosságot és az ösztönösséget. Az ötletek mindig könnyen jönnek, a karakterek szinte maguktól születnek, keveset gondolkodom rajtuk, csak kipattannak, mint Pallasz Athéné, és készen vannak. Viszont a szöveggel sokat bíbelődöm, és meg kell tanulnom elengedni azt, ha egy mondat vagy akár egy bekezdés sántít kissé. Ezt a szerkesztésnél úgyis kezeljük. Nekem fontosabb azzal foglalkoznom, hogy a történet íve rendben legyen, és a karakterek motivációi átjöjjenek.

Elméletben ezt már kiválóan tudom, de akkor is hajlamos vagyok feleslegesen vacakolni egy-egy leírással például.

A Minka és a felhőfoltozókhoz gyönyörű illusztrációk készültek, amiket Szimonidesz Hajnalka készített. Miért őt választottad, milyen volt a közös munka, könnyen egy hullámhosszra kerültetek?

Szimonidesz Hajnalka illusztrációja a könyvhöz

Igazából az illusztrátor személyéről a kiadó dönt, hiszen ők állnak kapcsolatban velük, ők ismerik a munkásságukat. De persze beszéltünk arról, milyen jellegű rajzokat képzeltem hozzá, és én nagyon vágytam rá, hogy akvarell legyen, hogy festett képek legyenek. Szóval boldog voltam, mikor kiderült, hogy Hajni készíti majd az illusztrációkat. Persze, azóta már tudom, hogy ez nem akvarell, hanem egy ahhoz hasonló, de összetettebb technika, és kicsit jobban tisztában vagyok azzal is, hogyan zajlik ez a varázslat. Alig várom, hogy megint közös könyvön dolgozhassunk, mert egy mesekönyv sikere legalább annyira múlik az illusztrátoron, mint az írón. És Hajni garancia a sikerre.

2017 évet igencsak remekül zártad, hiszen decemberben nem csak Minka került ki a kezeid közül, hanem egy novellád is az Érints meg könyvben. Sajnos még nem olvastam viszont nagyon érdekel, hogy a novellát vagy Minka történetét volt könnyebb megírni?

Egyik sem könnyebb vagy nehezebb, csak más. A novella egyszerre szól az útkeresésről és a szerelemről, ezekről a témákról pedig nyilván más eszközökkel kell beszélni, mint mondjuk egy gyerkőc felnőtté válásáról. A novellánál sokat merítettem a saját szerelmemből a francia kultúra iránt, a párizsi utazás életem egyik meghatározó élménye volt, és azt hiszem, ez a lelkesedés süt a lapokról, anélkül, hogy erőlködnöm kellett volna.

És hát, kicsit csaltam is. Mert valóban ott álltam a Montmartre-on az éjszakai várost nézve, és valóban volt ott egy gitáros fiú, aki különleges hangulatot csempészett a pillanatba. Persze, nem ismerkedtem meg vele, egy szót sem beszéltünk, de ahogy a játéka összefonódott a város zajaival és színeivel, az beleégett az emlékezetembe. Így kénytelen lettem egy történetet szőni köré, hogy megőrizzem ezt a tökéletes momentumot Párizsból.

Szeretnéd magad más műfajban is kipróbálni?

Igen, mindenképp! Tudom, sokak szerint nem szerencsés „ugrálni” a zsánerek között, és jobb annál maradni, amit már megszoktak és megszerettek az olvasók, de a kíváncsiságom afelé hajt, hogy minél több témát és zsánert próbáljak ki.

Bár szigorúan csak olyasmit, amiben jól érzem magam. Horrort például egész biztosan nem fogok írni.

Utolsó kérdésem pedig az volna, hogy mik a terveid a jövőben?

Minka-meséből összesen négyet tervezek Minka főszereplésével, és egyet, ami Szélvész történetét mondja el. Majd meglátjuk, lesz-e rájuk kereslet, mert ötletem van bőven.

Ezen kívül pillanatnyilag három regényötlet foglalkoztat, az egyik megírása már folyamatban van, hamarosan elkészülök vele, aztán meglátjuk, mennyire volt sikeres ez a barangolásom a Young Adult korcsoportban. Ha jól alakul, jöhet a másik két regény is!

Köszönöm szépen a válaszokat! Én kíváncsian várom a fiúkkal a többi Minka történetet, az YA könyvet pedig még jobban.

Novák Vicát tudjátok követni a Facebookon, Instagramon, a Molyon és a blogján is.