2018. március 31., szombat

Fénypont-mélypont - március



Sziasztok!
Érkezik a várva várt fénypont-mélypont. Márciusban nem úgy alakultak az olvasásaim, ahogy gondoltam. Férj elment messzire, így hárman voltunk a fiúkkal, és még ott volt az óraátállítás is, ami teljesen megborított. Viszont abból a pár olvasmányból is játszi könnyedséggel tudtam kiválasztani a legjobb történetet és a legnagyobb csalódást. Vágjunk is bele!

Fénypont
Fülszöveg:
Mit tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba?
Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod, elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend.
A nevem Truth Dunn volt. Most már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus.
*
Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt?
Az én válaszom egyszerű. Én megpróbálnám kiszabadítani. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nyakig véres leszek közben. Akármit is kelljen tennem.
A nevem Aoi Kane. És én nem fogadom el, hogy itt ez a rend.
*
Mit tennél, ha tudnád, hogy az Ellenséged, az, akinek a levadászására mindent feltettél, ott van az orrod előtt? Hogy még csak nem is tudja, hogy a világon vagy? Hogy elképzelni is képtelen, hogy mérgezett nyílvesszőként rohansz felé?
Én nem várok. Lecsapok rá, és eltaposom, ahogy érdemli. Bele sem gondolok, hogy mit ránt magával a semmibe.
A nevem nem számít. De mától én vagyok itt a rend.

Szerintem:
Egy nagyszerű világ, nagyszerű karakterekkel és történettel. Hihetetlen, hogy meg tudott lepni a könyv vége, pedig a közepén azt hittem, hogy lassan elérjük a csúcsot, ami semmi extrát nem tartogat. Aztán bumm! Minden kaotikusra fordult, és mégis annyira logikusan fel van építve mindent, hogy ihaj. Ezt olvasnia kell mindenkinek!

Mélypont:
Fülszöveg:
Ha önmagadban sem bízhatsz, kiben bízhatsz?
Azon az éjszakán kezdődött az erdőben.
Cass Anderson nem állt meg segíteni annak a nőnek az autóban, és az a nő immár halott.
Azóta néma telefonhívások teszik pokollá Cass életét, és biztos benne, hogy figyelik.
A bűntudat lassan felemészti, kezd mindent elfelejteni. Hogy bevette-e a gyógyszerét, hogy mi a háza biztonsági berendezésének a kódja, vagy hogy volt-e vér azon a késen a konyhában.
B. A. Paris, a „Zárt ajtók mögött” nagy sikerű szerzője újabb, meglepő fordulatokban bővelkedő pszichológiai thrillerét az olvasó garantáltan nem tudja majd letenni.

Szerintem:
Már szinte el is felejtettem, hogy mi volt benne, pedig nemrég fejeztem be. Nem volt egy maradandó élmény, mert túl sablonos volt a történet, ami miatt gyorsan ki lehetett találni. A karakterek sem voltak nagy durranások, nem tudtam egyikkel sem azonosulni, így az érzéseiket sem tudtam átérezni. Sajnos ez nálam nem jött át, hosszabb véleményt pedig ITT olvashattok róla.

Köszönöm a figyelmet!
A képek a moly.hu oldalról vannak.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése