B. A. Paris: Összeomlás

Fülszöveg:

Ha önmagadban sem bízhatsz, kiben bízhatsz?
Azon az éjszakán kezdődött az erdőben.
Cass Anderson nem állt meg segíteni annak a nőnek az autóban, és az a nő immár halott.
Azóta néma telefonhívások teszik pokollá Cass életét, és biztos benne, hogy figyelik.
A bűntudat lassan felemészti, kezd mindent elfelejteni. Hogy bevette-e a gyógyszerét, hogy mi a háza biztonsági berendezésének a kódja, vagy hogy volt-e vér azon a késen a konyhában.
B. A. Paris, a „Zárt ajtók mögött” nagy sikerű szerzője újabb, meglepő fordulatokban bővelkedő pszichológiai thrillerét az olvasó garantáltan nem tudja majd letenni.

Read More

Rhys Bowen: Holttest a fürdőkádban (1.)

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ha Agatha Christie és P. G. Wodehouse együtt írna detektívregényt, ilyen lenne.

1932, London. A trónöröklési sorrendben Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugenie az esélytelen harmincnegyedik helyen áll, és szegény, mint a templom egere. Miután lelécel a skóciai családi kastélyból, és ezzel megússza, hogy férjhez kelljen mennie Halpofához (Siegfried herceghez), Londonba költözik.

A fővárosban meglepő kalandok várnak rá:
életében először saját magának kell begyújtania egy kandallóba,
belezúg egy házasságra alkalmatlan, nagyon szexi ír nemesbe,
inkognitóban házvezetőnői szolgálatot alapít, hogy ne kopjon fel az álla,
a Királynő felkéri, hogy kémkedjen a szoknyapecér trónörökös után.
De élete akkor vesz igazán új fordulatot, amikor holtan talál a fürdőszobájában egy férfit.

Lady Georgiana pontosan tudja, ki az illető: ez a francia idegen nemrégiben megzsarolta a családját, és azzal fenyegetőzött, hogy megszerzi a skóciai kastélyt.
Lady Georgiana egyetlen módon tisztázhatja a helyzetet – ha mielőbb kideríti, ki volt a gyilkos.

Könyvinformációk:

Kiadó: Lettero Eredeti megjelenés éve: 2007 Magyar megjelenés éve: 2017 Oldalszám: 416 oldal ISBN: 9786155733079 Kötés: e-könyv Fordította: Róbert Pál Sorozat: Holttest a fürdőkádban Függővég: so-so

Véleményem:

A Mini-Könyvklub 9. fordulójában ez lett az egyik megszavazott könyv, és a januári közös olvasás. Elég vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban: ez egy krimi, ami nem krimi. Emiatt élveztem is meg nem is. Azt vártam volna a könyvtől, hogy valami jó kis bűntényben lesz részem, amit egy remek nyomozás követ, ehelyett egy könnyed és vicces regényt olvastam. Szóval kicsit csalódott vagyok, közben pedig kissé örülök is, hogy nem az a véresen krimis krimi. Aki kíváncsi a könyvre, és szeretne csatlakozni a Könyvklubhoz, még megteheti  ITT január 31-ig.

A történet az 1930-as évek Angliájában játszódik, aminek a hangulatát tökéletesen visszaadta az írónő. A karakterek úgy viselkedtek, ahogy a kor megkövetelte: a királyi család tagjai próbáltak diszkrétek maradni, nem keresni a feltűnést, időben férjhez menni és családot alapítani… és még sorolhatnám. Ezekkel ellentétben Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugenie, azaz Georgie a királyi család tagja épp az ellenkezőjét tette. 21 évesen még nem talált magának való férjet, majd egyedül, mindenféle kíséret és vagyon nélkül elindult Londonba, ahol a családnak volt egy kúriája. Elkezdte élni a saját életét, majd felbukkant a testvére, aki után pedig egy hulla a fürdőkádjukban. Persze ki volt az első számú gyanúsított? Hát persze, hogy Georgie testvére! És tudjátok, hogy mikor következett be ez a haláleset? A könyv felénél!!!

Ez egészen hihetetlen, hiszen azt vártam, hogy majd az első 10 oldalon hozzám vágják azt a bizonyos holttestet a fürdőkádban, a továbbiakban pedig a szaftos nyomozás és gyanúsítgatás folyik. Ez nem így történt. Ezért is mondtam, hogy nem annyira krimis krimi. A gyilkosság után sem egészen azt kaptam, amit vártam. Georgie folytatta a társadalmi életét, amit elkezdett élni a gyilkosság előtt, csak közben egy picit szaglászott is, és persze próbált túlélni, hiszen hirtelen nagyon sok „baleset” érte.

A karakterek egészen tetszettek volna, ha kicsit jobban ki vannak dolgozva. Egyedül Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugeniet, azaz Georgiet ismertem meg jobban, hiszen körülötte forgott az egész történet. Georgie egy igazi kis lázadó volt a saját korában, hiszen teljesen ellene ment a normáknak. Ezt imádtam benne, mert nem azt a tipikus hisztérikás főhősnőt kaptam, akire számítottam, hanem egy nagyon talpraesett örökösnőt. Kénytelen volt a saját lábára állni ahhoz, hogy meg tudja menteni a testvérét a börtönből, és nem pedig a tapsra várt.

A barátnője, Belinda igazi züllött nőszemély volt, hiszen egyik partiból a másikba mászkált, és rendszeresen váltogatta a partnereit esténként. De a legjobb tulajdonsága mégis az volt, hogy végig Georgie mellett állt, mint a legjobb barátnője. Erre pedig nagy szüksége volt Georgienak a nagy zűrzavarban a hulla miatt.

A lányok mellett persze 2 szívtipró is jutott a történetbe, akik közül az egyik nem az volt, akinek mutatta magát. Tristram, akit Georgie már gyermekkora óta ismert. Illetve Darcy, aki elég rossz hírben állt, és mindenki óva intette Georgiet tőle. Hogy kicsoda viseli az álarcot? Az engem is meglepett!

Összességében elég érdekes volt ahhoz, hogy végigolvassam, hiszen kíváncsi voltam, hogy ki ölte meg az áldozatot. A vége eléggé meglepett, hiszen más volt a tippem, mint aki valóban elkövette a bűntényt. Egyszer olvasós, kikapcsolósára viszont teljesen tökéletes volt. A humora pedig zseniális. Azok a szócsaták, amik a szereplők között zajlanak igazi kacagtató jelenetek. Ha van némi kétség felmerült bennetek a könyvvel kapcsolatban, vagy kevésnek érzitek azokat az infókat, amiket adtam, olvassátok el a többi Könyvklubos véleményét ITT.

Ajánlom azoknak, akik:

- szeretik könnyed hangvételű krimit,

- kíváncsiak egy érdekes történetre,

- nem bánják, ha nem a bűncselekmény körül forog a könyv,

- a nyomozás mellett vevők egy kis romantikára.

Értékelésem: 5/3,5 csillag

Kedvenc karakter(ek): Darcy O’Mara
Kevdenc jelent(ek): Victoria Georgiana Charlotte Eugenie bénázásai
Kedvenc idézetek:

„Ha engem Hildának neveztek volna el, inkább belefojtom magam a babakádba, mint hogy egy ilyen név terhe nyomasszon egy életen át.”

„– (…) Képzeld, versenyautót is szokott vezetni, és repül is. – Mint Pán Péter? – Repülőgéppel, szívem!”

„    De most már 21 éves vagyok. Nincs kíséret, nincs gardedám, és meghalok a kíváncsiságtól, hogy mégis mit tud mutatni egy ilyen huncut és rossz fiatalember. Abból, amit eddig hallottam, kicsit össze voltam zavarodva a szex tárgyában. Elég rémisztőnek hangzott, mégis, Belinda elég nyilvánvalóan élvezte a dolgot. És az anyám is, hiszen vagy tucatnyi férfival csinálta legalább öt kontinensen. Ideje végre kideríteni, miről maradtam le eddig.” 

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Varga Bálint: Váltságdíj nélkül (Váltságdíj nélkül 1.)

Fülszöveg:

Négy gimis egy sötét, dohos pincében ébred… Nyár, haverok, emberrablás.
Doma, Zoli, Zsófi és Max egy sötét, dohos pincében ébred. Hol lehetnek? És vajon hogy kerültek oda? A négy gimis csak arra emlékszik, hogy hazaindultak az év utolsó bulijáról, amit az egyik hipergazdag osztálytársuk rendezett.
Szorult helyzetükben mind egymást okolják a történtekért, hiszen valamennyiük életében van is valami gyanús. Doma édesanyja korábban rendőr volt, most magánnyomozóként dolgozik. Zoli a város legmenőbb brókerének a fia. A belevaló Zsófi, aki a tanév közepén érkezett, maga a két lábon járó rejtély. És ott van Max, aki a legidegesítőbb, legnagyképűbb srác az osztályban.
Rájönnek, melyikük miatt kerültek bajba? És vajon meg tudnak szökni fogvatartóiktól?
Minden leleményükre szükségük lesz, hogy az országhatárt és a saját korlátaikat is képesek legyenek átlépni. A Váltságdíj nélkül izgalmas, lebilincselő krimi, melyben a tinisorsokból szövődő különleges hálótól az utolsó oldal után sincs kedvünk szabadulni.

Könyvinformációk:

Kiadó: Kolibri Kiadó Kiadás éve: 2015 Oldalszám: 348 oldal ISBN: 9786155501746 Sorozat: Váltságdíj nélkül Függővég: nem

Véleményem:

Mikor megláttam könyvtárban a borítót, azonnal hoztam haza magammal, de akkor nem kezdtem bele, nem is tudom, hogy miért nem. Aztán a II. Nagy Nyári Read-a-thon alkalmával olvastam el és nem bántam meg. Gyorsan haladtam vele, mert egyszerűen magával ragadott az író stílusa.

A történet 4 fiatalról: Zsófiról, Domáról, Zoliról, és Maxról szól, akik az Év Utolsó Nagy Bulijáról indultak hazafelé, de nem jött nekik össze. Egy dohos pincében tértek magukhoz, és nem tudták, hogy miként és főleg, hogy miért kerültek oda. Mindenki a másikat okolta, hiszen mind a négy fiatalnak volt valami a múltjában, ami miatt ebbe a helyzetbe kerülhettek. Aztán miután kidohogták magukat eltervezték, hogy megpróbálnak megszökni. Erre lehetőségük is volt, egy kis bökkenővel. Csak 3 fiatal volt képes élni a lehetőséggel, míg egy társukat hátrahagyták. Ez a kis bökkenő végig dilemmát okozott a kiszabadult tinik között, hogy társukat próbálják meg megtalálni vagy inkább hazajutás után intézzék a dolgokat. De közben akadt még egy probléma: az egyik elrabló végig a nyomukban volt, és mindig tudta, hogy merre keresse a szökevényeket. Így a gyerekeknek nem csak az idővel kellett versenyezniük.

A karakterek jól ki voltak dolgozva, mindenki kapott egy nagyon jó kis háttértörténetet, amit a kalandok során folyamatosan az Olvasó elé tár az író. Semmi közös nem volt egyébként bennük azon kívül, hogy mindenkinek volt egy kis titka és, hogy mindenki nagyon élőre sikerült. Mintha olyan emberekről olvastam volna, akik valóban léteznek és nem csupán a fantázia szüleményei. Ott volt Zsófi, aki végig észen volt is sokszor sokkal összeszedettebb volt, mint a fiúk. Az ő múltja a legrejtélyesebb és róla derült ki a legkevesebb információ. Ezért nem is éreztem magamhoz annyira közel, de közben mégis. Én sem biztos, hogy a család összes szennyesét kiteregetném csak azért, mert a sors összezárt másik kettő emberrel. Doma volt az egyik kedvencem, ő volt a csapatban a logikus gondolkodó, aki sokszor helyre tette a csapatot és kis bizalmat öntött beléjük. Róla is sok minden kiderült: az anyja rendőr volt, de nem szerette a korrupciót, így inkább magánnyomozónak állt. Ez sok embernek nem tetszett, emiatt Domát sokszor piszkálták is. Zoli volt a kis félénk, aki ment a többiek után. Aztán mikor biztonságba érezte magát, rögtön megváltozott. Nem tetszett a stílusa, sem ahogy sokszor nyafogott, hogy most mi lesz velük. Max, a 4. elrabolt áldozat vajmi keveset szerepelt a könyvben, de az alatt az idő alatt folyamatosan ontotta magából a hülyeséget. Róla kiderült, hogy az apja híres sztárügyvéd, aki a maffia tagjait is sokszor ügyvédelte. Végül pedig ki kell térnem egy olyan karakterre, aki végig ott volt a történetben, sokszor csak a háttérben, de azért éreztette a fiatalokkal, hogy a nyomukban van. Ő nem más, mint Alvarez… vagyis ez csak a rá aggatott becenév, mert folyamatosan egy dalt énekelte, amiből tudták a gyerekek, hogy ott van a közelükben. Ezt a dalt meg is tudjátok hallgatni a Csík zenehar és Kiss Tibor előadásában.

Összességében jó volt olvasni az egész könyvet, mert végig pörgős volt és történt valami. Egyik pillanatban még azt hittem, hogy minden oké és sínen vannak, aztán hopp… megint a nyomukban van Alvarez és borul a terv. Varga Bálint stílusa az első pillanattól kezdve gördülékeny volt és imádtam benne, hogy meri használni a magyar nyelvet. Nagyon tetszett, hogy fiatalosan volt megfogalmazva, és, hogy a karakterek élőek voltak. Az író hitelesen adja vissza a párbeszédekben a fiatalok stílusát, ahogy a való életben egymással beszélgetnek.

Ajánlom azoknak, akik:

- szeretik a kalandokkal és humorral fűszerezett krimit,

- szeretik az ifjúsági történeteket,

- kíváncsiak arra, hogy mi rejlik egy kortárs magyar íróban,

- nem rémülnek meg attól, hogy tinédzserek a főszereplők,

- élvezik, ha csak egy csöppnyi romantika vegyül a történetbe.

Értékelésem: 5/4
Kedvenc karakter(ek): Doma, Max
Kedvenc jelent(ek): mikor a tanyáról próbálnak elszökni, a busszal szökés
Kedvenc idézetek:

„– Ha kérhettem volna valamit – tette Zoli csípőre a kezét –, akkor azt kértem volna, hogy ma éjjel meg tök sötétben hadd cseréljek defektes gumit, életemben először. 
– Kérésed parancs! – mosolygott rá Zsófi a lehető legjobbkor, mert Doma úgy érezte, ha most nincs mindenki benne a „tegyünk-úgy-mintha-ez-az-egész-csak-egy-nyári-hülyéskedés-lenne” elnevezésű, más körülmények között méltán népszerű játékban, akkor perceken belül tömegverekedés tör ki közte és Zoli között.”

„A legfontosabb tanulság ez volt: ha egy férfi szemet vet rád, akkor addig nem nyugszik, amíg el nem éri, amit akar. Így vagy úgy. Olyankor nincsen szép beszéd, nincsen kifogás, még az sem jelent semmit, a az ember el akar menekülni. Elfutni, eltűnni, köddé válni, pacává olvadni és tapétán, nem is lenni.”

„– Dr. Ábdulláh Áhmedzsád – nyújtotta a férfi a kezét Doma felé. – Orvosállat.
– Állatorvos – javította ki Zsuzsa. – Nem mindegy, doktor úr.”

„– Helló, bébi! – dörmögte Max alig egy lépésre Zsófitól, aki összerezzent. – Hogy hívják a nevedet?”

„– Gratula, Serló, megtaláltad a lábamat! Hogy én mennyit kerestem! Őrület! Arany Szimat díjat neki! Ha nem lenne olyan kellemetlen, egy csókot nyomnék a szádra, Serló!”

„A következő másodpercekben rövid bemutatót tartott a magyar káromkodásokból. Annak ellenére, hogy best of volt, sokáig tartott.”

„Ment ez, mint a karikacsapás.
Egészen addig, amíg egy hang dúdolni nem kezdett:
–Halad a kis hajó, viszi halottait…
– Baszd meg, ezt nem hiszem el! – nyögte Doma.
–…sohasem éri el Mexikó partjait.
– Gyerekek, ez a prérifarkas – suttogta Doma száraz torokkal. – Az a rohadt prérifarkas, aki állandóan meg akarja enni a gyalogkakukkot. – Nyelt egyet. – Ezt nem lehet elpusztítani.”

„– Gyerekek, ha én tudom, hogy ez lesz ennek a bulinak a vége, hogy Max szóvicceit kell hallgatnunk, miközben el vagyunk rabolva, én a Kleint ott helyben pofán verem, amikor meghív – panaszkodott Zoli.
– A Kleint attól függetlenül pofán lehet verni – jegyezte meg Max. – Sőt, kell.”

A képek a Pinterest oldalamról származnak.

Read More

B. A. Paris: Zárt ajtók mögött

B. A. Paris: Zárt ajtók mögött

Köszönöm szépen az előolvasói lehetőséget a Művelt Nép kiadónak!

Fülszöveg:
Mindenki ismer olyan párokat, mint Jack és Grace. Jack jóképű és gazdag, Grace bájos és elegáns. Kedveljük őket, még ha nem is áll szándékunkban. 
És szeretnénk Grace-t jobban is megismerni.

Csakhogy ez nem is olyan egyszerű, ugyanis Jack és Grace elválaszthatatlanok. 
Van, aki ezt igaz szerelemnek nevezné. Mások talán feltennék a kérdést, hogy Grace miért nem veszi fel soha a telefont. Vagy miért nem lehet vele beülni valahova egy kávéra, jóllehet nem dolgozik. És hogy marad olyan sovány, noha rafinált fogások sorát főzi? És vajon miért van rács az egyik hálószoba ablakon?

„ Briliáns, dermesztő, félelmetes és letehetetlen. "

Lesley Pearse

Könyv információk:
Kiadó: Művelt Nép
Eredeti megjelenés: 2016
Hazai megjelenés: 2016
Oldalszám: 320 oldal
ISBN: 9786155617645
Fordította: Gálvölgyi Judit
Itt megvásárolható

Véleményem:

Volt szerencsém megnyerni egy példányt a könyvből a Művelt Nép kiadó Facebook oldalán, így megjelenés előtt el tudtam olvasni. Ezúton pedig ismét köszönöm, hogy a szerencsések között lehettem.

Jack és Grace

A történet hihetetlen, sokkoló mégis fantasztikus! Már az első perctől kezdve érezni lehet a feszültséget, és hogy van valami a levegőben. Ezek az érzések az egész könyv alatt végig ott vannak, egészen addig, míg fény nem derül a titokra. A külső szemlélő számára minden annyira nagyon tökéletes Jack és Grace életében, hogy az már inkább zavaró, mint elkápráztató. Imádom, hogy két időben játszódik a történet: mikor Grace megismeri Jacket a másik szál pedig, mikor küzd ellene. Aztán a végére összeérnek a szálak és így megkapjuk a végkifejletet, ami nem éppen a legvidámabb.

Nagyon jól fel volt építve minden egyes lépése Jack - nek, hogy mit miért hogy csinál. Ez nem is volt számára kihívás, hisz ügyvéd, mégpedig a bántalmazott nők ügyvédje. Eléggé ironikus, de választ kapunk, hogy miért pont ezt választotta hivatásnak. A regény elején egy nagyon szerethető, udvarias embernek ismerjük meg, aki mindent megtesz Grace szerelméért és a testvéréért Millie – ért. Így könnyen az ujja köré is tudta csavarni Grace – t.

Vörös szobának fontos szerepe van a történetben

Grace egy kissé naív nő, ez azonban ne tévesszem meg senkit, mert rengetege változik Jack mellett. Egyedül egy dolog nem változik: végig a testvére, Millie érdekeit tartja szem előtt. Az egész történetben a legmeglepőbb, hogy Jack nem Grace - t szeretné maga mellett tudni, csak eszköznek használja. Grace pedig ebből az egészből nem nagyon vesz észre semmit, mert elvakítja a szerelem. Aztán megtörik a jég és Jack nem titkolja tovább valódi személyiségét. Grace nagyon sokáig küzd ellene, míg rájön a megoldásra: ő lesz a tökéletes feleség, és menti, ami menthető. Aztán persze jönnek az apró jelek, hogy valami mégsem olyan tökéletes: nincs telefonja Grace-nek, nem megy egyedül soha, nincs saját e-mail címe. Persze ez nem ad igazán okot arra, hogy valóban gyanúsak legyenek mégis az új szomszéd Esther próbál keresni valamit, ami mégsem olyan tökéletes és talált is!

Értékelésem: 5/5
Kedvenc karakter(ek): Millie
Kedvenc jelenet(ek): Esther kíváncsiskodása
Kedvenc idézet(ek):

„-Jól látom, hogy kezd visszatérni a küzdőszellemed? Örülök. Őszintén, kezdtem már unatkozni. – Mosolyogva néz rám. – Hajrá, Grace – számítok rád.”

„A lovagiasság általában kirepül az ablakon, amikor egy kapcsolatban beköszönt a megszokás meg a babák.”

„– Nem hiszem el, hogy feleségül megyek olyan emberhez, akivel még nem háltam – zsörtölődtem.”

„A másik életünkben, mielőtt összeházasodtunk, ő csengetett volna a légikisasszonynak. Hová lett a tökéletes úriember, akinek hittem? Álca volt csupán, figyelmességgel és kedvességgel fedte el a valódi énjét?”

„– A félelem. (…) Nincs hozzá fogható. Imádom a látványát, imádom az érzését, imádom a szagát. És különösen imádom a hangját. (…) Még az ízét is.”

„– Ki vagy te, Jack? – kérdeztem halkan. 
– A férjed – felelte. – A férjed vagyok. – Megfogta a kezem, az ajkához emelte, és megcsókolta. – Jóban és rosszban. Betegségben és egészségben. Amíg a halál el nem választ.”

Read More

A. J. Rich: Aki a tenyeredből eszik

A. J. Rich: Aki a tenyeredből eszik

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Morgan Prager annak a küszöbén áll, hogy megkapjon mindent, amire vágyik. Áldozatpszichológiából írja disszertációját a John Jay Kriminalisztika-tudományi Egyetem kriminálpszichológia szakán, barátja megkérte a kezét, hatalmas, gyönyörű pireneusi hegyikutyája, Felhő mellé örökbe fogadott két barátságos pitbullt De miért jut eszébe, hogy a küszöb az a hely, ahol megállunk?
Egy nap arra ér haza az egyetemről, hogy barátja halott, kutyái pedig véresek. Morgan összeomlik, és természetesen magát hibáztatja. Lehet, hogy ő is kóros altruizmusban szenved, mint azok, akiket vizsgál? Amikor értesíteni próbálja barátja szüleit fiuk szörnyű haláláról, kiderül, hogy Bennett nem az volt, akinek mondta magát. Sőt abból, amit mesélt, egy szó sem volt igaz. Ráadásul jelentkezik Bennett másik menyasszonya, akinek a segítségével megtalálják a harmadik menyasszonyt, majd a negyediket.
Az állítólag gyilkos pitbullokat kivégzik, Felhő élete hajszálon függ: Morgan versenyt fut az idővel. Meg tudja-e menteni a pireneusi hegyikutya életét? És a sajátját?

Könyv információ:

Kiadó: Európa
Eredeti megjelenés: 2015
Hazai megjelenés: 2016
Oldalszám: 328 oldal
ISBN: 9789634053965
Fordította: Dudik Annamária Éva

Véleményem:

Mostanában sok thriller műfajú könyvet olvasok, így ez sem maradhatott ki a sorból. Bár lehet jobban jártam volna, mert nem kötött úgy le, ahogy arra számítottam. Tipikusan az ítéljünk a borító és fülszöveg alapján ember vagyok így ennél a könyvnél sem olvastam fülszöveget. 

Nagyon mérges vagyok magamra, hogy nem olvastam el a fülszöveget. Mégpedig azért mert nem nagyon kedvelem a kutyás, cicás állatos

Felhő

történteket, kivétel, ha az mesekönyvben szerepel. Viszont nem csak emiatt nem vált a kedvencemmé. Nem tudtam magam beleélni Morgan helyzetébe, hogy éppen elvesztette a vőlegényét és ezzel a kutyáit vádolják. Ennek az lehet az oka, hogy hozzám nem igazán került még állat ilyen közel, mint a Morganhez Felhő. Nem is vagyok nagyon állatos, nem tudok ezzel azonosulni.

Viszont pozitívum a könyvre, hogy nagyon jól össze van rakva a történet, nagyon gördülékenyen megy minden. Logikusan van felépítve az egész nyomozás, és mindig csak egy - egy kis morzsa kerül a szemünk elé. Bár néha kicsit túlzásnak éreztem, hogy Morgan mindenbe Bennett halálának az összefüggéseit kereste. Kicsit megszállott lett még akkor is, mikor a kutyája Felhő jó helyre került.

A könyvben senki nem az, akinek látszik, mégis valahol számtani lehetett a végkifejlettre. Egy szerelmi szál is belekerült, ami kicsit lendített a dolgon, és előrébb is vitte a történéseket. Ha Morgan nem lett volna féltékeny, akkor valószínű soha nem jött volna rá, hogy ki is áll valóban mellette és ki az, aki csak el akarja hitetni vele ezt. Végül a saját vaksága miatt, majdnem ő lett a legnagyobb áldozat. Ami nekem kicsit furcsa, hisz pont az áldozat – szociopata kapcsolatból írja a disszertációját. Szóval ez eléggé ironikusra sikerült, hogy végül ő vált az áldozattá, annak ellenére, hogy tudja, hogy miről ismerszik meg egy ilyen kapcsolat.

Értékelés: 5/3

Kedvenc szereplő: -
Kedvenc jelent: mikor vége lett az egésznek
Kedvenc idézetek:
„A szociopata folyamatosan hazudik.
A szociopata nem kér elnézést.
A szociopata azt hiszi, rá nem vonatkoznak a szabályok.
A szociopata azt hiszi, elég kimondani valamit, az ezáltal igazzá is válik.
Csak az képes hosszú időn át elviselni egy szociopatát, akit a szociopata erre manipulációval rávesz.
A szociopata rosszul bánik a háziállatokkal.
A szociopata szinte minden kapcsolatban félrelép.”

„Hány szociopata kell egy villanykörte kicseréléséhez? Egy. Ő fogja a villanykörtét, a világ meg forog körülötte.”

„Az áldozat csak az esemény után válik túlélővé.”

Read More