Tom Fletcher: Christmasaurus - Dínót kérek karácsonyra

Köszönjünk szépen a recenziós példányt a Kolibri Kiadónak!

Fülszöveg:

Felejts el gyorsan mindent, amit eddig az Északi-sarkról tanultál, és ismerkedj meg:
– egy Trundli Vili nevű fiúval
– az apjával, Trundli Gyurival
– a Mikulással (igen! az igazi Mikulással!)
– egy Csücsöri nevű manóval
– Undok Brendával, a legutálatosabb lánnyal az iskolában (vagy talán az egész világon)
– egy Vadász nevű otromba alakkal és a kutyájával, Vicsorral
– és egy igazán különleges dinoszaurusszal…
A Christmasaurus varázslatos mese arról, hogy amit nagyon
szeretnénk, az nem mindig az, amire igazán vágyunk.

Tom Fletcher 1985-ben született, Londonban. Népszerű énekes, író, YouTube-sztár, vlogger és nem mellesleg két fiú édesapja.
Egyik kedvenc filmje a Vissza a jövőbe – ezért együttesét Marty McFlyról nevezte el. A zenekar szövegeit nagyrészt Tom írja, és már első lemezükkel bekerültek a Guinness-rekordok Könyvébe mint a legfiatalabb, zenei toplistákat vezető zenekar a Beatles után.
Első regénye, a Christmasaurus 2017 karácsonyán színdarabként is debütál Londonban, de már rajzfilmsorozat is készül belőle.

Könyvinformációk:

Kiadó: Kolibri Eredeti megjelenés éve: 2016 Magyar megjelenés éve: 2017 Oldalszám: 350 oldal Kötés: Keménytáblás ISBN: 9786155633515 Fordította: Dudik Annamária Éva Illusztrálta: Shane Devries Sorozat: - Függővég: - ITT megvásárolható

Read More

Jakob Martin Strid: Mimbo Jimbo és a hosszú tél {Értékelés}

A recenziós példányt köszönjük szépen a Kolibri kiadónak!

Fülszöveg:

A méltán népszerű Hihetetlen történet az óriás körtéről alkotójának új, karácsonyra hangoló kötete.

A naptár szerint már rég tavasznak kellett volna lennie, ám Mimbo Jimbóékat egyre jobban maga alá temette a hó. Hová lett a tavasz?! Honnan jönnek ezek a különös hangok? És mik ezek a furcsa masinák?
Mássz fel te is Mimbo Jimbóékkal a különleges, négy lábon járó házba, és nyomozd ki a rejtélyeket, hogy végre kisüthessen a nap!

Könyvinformációk:

Kiadó: Kolibri Eredeti megjelenés éve: 2014 Magyar megjelenés éve: 2017 Oldalszám: 118 oldal Kötés: Keménytáblás ISBN: 9789634370390 Fordította: Petrikovics Edit Illusztrálta: Jakob Martin Strid Sorozat: Mimbo Jimbo Függővég: nem ITT megvásárolható

Véleményünk:

Jakob Martin Strid másik könyve, Hihetetlen történet az óriás körtéről nálunk kimaradt, így nem voltak nagy elvárásaink Mimbo Jimboék felé, viszont nagy kíváncsisággal vágtunk bele, hogy megismerjük őt és a barátait.

A történet szerint már rég tavasznak kéne lennie, de nem nagyon akaródzik eljönni. Ezért Mimbo Jimbo és barátai elindulnak, hogy kiderítsék mi is az oka ennek az elhúzódó évszaknak. Kutakodás közben pedig találnak pár nagyon különös dolgot: egy lábakon járó házat, egy csengettyűt, amivel havazást lehet előidézni. Érdekesen hangzik, ugye? A fiaim alig várták, hogy kiderüljön, hogy miként kapcsolódnak ezek a furcsa tárgyak a hosszú télhez.

A kisebb fiam sokkal jobban lekötötte a történet, és annyira tetszett neki, hogy minden áldott este el kell olvasni, már lassan kívülről fogjuk tudni. Azért inkább a fiatalabb korosztálynak tudom, tudjuk ajánlani, mivel a 6 évesem azt mondta, hogy ez neki már egy kicsit babás mese. Bár elsőre neki is tetszett, de sokadjára már sajnos unta.
Felnőtt szemmel a könyv felépítése szuper. A mondatok nincsenek összesűrítve, hanem minden oldalra egy kevés jut, így a gyerekek sokkal jobban el tudnak merülni a képekben. Ez pedig nem csak a kicsiknek válik javára, hanem az olvasni tanuló gyerekeknek is, mert nem kell nagyon megerőltetni magukat, hiszen csupán egy-egy mondatra kell koncentrálniuk, nem pedig egy halom szövegre.

Az illusztrációk viszont mind a kettőnek tetszett: bohókásak, mégis szépek. Sokszor azt vettem észre, hogy ültek a könyv fölött, és nézegették. Mindig azt magyarázták egymásnak, hogy milyen jó lenne, ha már nálunk is olyan tél lenne, mint Mimboéáknál, és hogy szívesen cserélnének velük.

A fiúknak nagyon tetszik az új könyvük 😊❤ Azt sem vették észre, hogy közben fényképezem őket 😁 Köszönjük @kolibri.kiado 😍 #kolibrikiado #mimbojimbo #jakobmartinstrid #recenziótkaptam #myboys #fiaim #olvasnijo

Dorka_olvas (@dorka_olvas) által megosztott bejegyzés, 2017. Nov 8., 07:25 PST

Összességében aranyos kis könyv, a kisebb korosztály, 1-3 évesek imádni fogják.

Ajánljuk azoknak, akik:

- már várják a telek,

- vágynak egy kis kalandra, melyben különös tárgyak vezetnek el a megoldáshoz,

- imádják a szép képeket és a hozzá tartozó aranyos történeteket.

Ha felkeltette az érdeklődésetek a Könyves blog jóvoltából bele is olvashattok.

Strid_MimboJimbo_reszlet.pdf by konyvesblog on Scribd

Értékelés: 5/5 a gyerekek szerint még a nagyobb szerint is

Kedvenc karakter(ek): gyerekeknek: Mimbo Jimbo, nekem: a boszorkányok

Kedvenc jelenet(ek): az egész kaland

Borítókép a Pinterest oldalamról származik, a könyvrészlet pedig a Könyves blogról. A fiúk pedig az Instagram oldalamról.

Read More

Varga Bálint: Zsé meg a haverok {Értékelés}

A recenziós példányt köszönöm Varga Bálintnak illetve a Kolibri Kiadónak!

Fülszöveg:

Ismered a Kis Nicolas-t? A már nálunk is klasszikusnak számító francia ifjúsági regény főhősei végre megtalálták magyar barátaikat! Zsé, Artúr, Borisz és Julianna Nicolas-éhoz hasonló derűvel, mégis tűpontosan látja a világot.

Összevesznek, kibékülnek, kajánul vigyorognak, de abban kimondatlanul is egyetértenek, hogy a barátság mindenekelőtt való. Sárkánycsapdát építenek (igaz, sajnos más esik bele), (majdnem) nindzsává képzik magukat, elkergetik az ellenséges sziú indiánokat, tóban úsznak, lángost falnak, és kardot faragnak. Szóval csak olyasmit csinálnak, aminek értelme van. Közben pedig megértéssel vegyes lemondással és rengeteg humorral szemlélik a felnőttek csetlését-botlását.

Könyvinformációk:

Kiadó: Kolibri Kiadó Kiadás éve: 2017 Oldalszám: 96 oldal Kötés: Keménytáblás ISBN: 9789634370406 Illusztrálta: Rátkai Kornél Sorozat: Zsé meg a haverok Függővég: nem ITT megvásárolható

Véleményünk:

Ismét egy nagyon vagány mesekönyvet olvastam a fiúknak, amit közösen megbeszéltünk és az ő véleményüket is tolmácsolni fogom.

Varga Bálint nem csak remek ifjúsági krimit ír tökéletesen, hanem mesekönyvet gyerekeknek. A fiúk végig nagyon élvezték, iszonyatosan sokat nevettek rajta… ha csak nevettek, de hangosan kacagtak és volt, hogy másnap is feltört belőlük a nevetés, mert eszükbe jutott egy-egy vicces pillanat. Ilyenkor mindig büszkeség tölt el, hogy egy könyv ennyire jó hatással van a gyerekekre, hiszen ez már nagyon ritka, mikor ilyen hatással van egy fiatalra egy könyv. Na de nézzük, hogy mi is kacagtatta meg ennyire a fiam, illetve sokszor engem is.

A történetben 4 ifjú rosszcsontot ismerünk meg, akik jobbnál jobb kalandokkal próbálják elütni az időt. Ott volt Zsé, azaz Zsigmond, aki a családjával nemrég költözött a kis faluba, ahol a regény zajlik. Tudni kell róla, hogy imád kardokat faragni, és mindenféle kalandokba benne lenni: nindzsaedzéseket szervezni, kideríteni, hogy merre lakik a Kaszás ember vagy mondjuk, hogyan kell tökéletes sárkánycsapdát készíteni. Ezekben a kalandokban pedig vele tartanak barátai: Julianna, Artúr és Borisz.

A könyvben összesen 7 kis történet található, ami tökéletes arra, hogy az éppen olvasni tanuló gyerekeket is lekösse, és ne unja meg útközben. Egyébként pedig ez lehetetlen, mert nem csak izgalmasak, amiken a kis csapat végigmegy, hanem humoros is, így esélytelen, hogy az olvasó unatkozzon!

Annyit rónék fel ennek a könyvnek, hogy volt benne egy két olyan beszélgetés, amit cenzúráznom kellett a gyerekeknek, mert mondjuk volt benne pár csúnya szó. Viszont ez az idősebbik korosztálynak meg sem fog kottyanni. Meg egy kicsit inkább személyesbb észrevételem is lenne: engem nagyon zavart, hogy Zsé az anyukáját és az apukáját papának és mamának szólította. Nekem meg van szokva, hogy a papa, mama az a nagyszülők, viszont lehet, hogy az a korosztály, akinek ugye eredetileg szól, annak már ezzel nincs gondja.

Muszáj a humor és a remek történet mellett kiemelnem az illusztrációkat, amikkel egy kis pluszt adtak a könyvnek. Rátkai Kornél fantasztikus munkát végzett velük. Nagyszerűre sikerültek, és a fiúk is sokat nevettek rajtuk, mert eszükbe jutott a hozzá tartozó történet. Illetve még hatalmas pont az olyan elemek beépítése, ami a gyereknek ismerős így értik a humort maguktól is.

Összességében a fiúk és én is nagyon élveztük a kalandokat, amik ebben a könyvben felbukkannak, és volt, hogy közben könnyesre nevettük magunkat. Emiatt persze néha szünetelt az olvasás, de ez legyen a legkisebb gond!

Ajánljuk azoknak, akik:

- kis kikapcsolódásra vágynak egy remek könyv társaságában,

- a gyerekeknek egy remek mesekönyvet keresnek,

- kíváncsiak arra, hogy milyen kalandokat élnek át a falusi gyerekek,

- imádják a humort.

Értékelésünk: 5/5 csillag

Kedvenc karakter(ek): gyerekeknek: a papagáj, nekem: Endre
Kedvenc jelenet(ek): gyerekeknek: Kovbojok és a Kaszás ember, nekem: amiben Endre épp kikészíti Zsé apukáját
Kedvenc idézetek:

„- (...) A sárkányok nem is hánynak tüzet - mutattam neki.
- Azt te honnan tudod?
- Kipróbáltam.
- Tüzet hánytál?
- Csak hánytam. Az ebédet az iskolában, de az pont olyan.”

„- (...) aztán biciklire ülünk, hazatekerünk, és ha ezt megcsináljuk már párszor, néhány hét és nindzsák leszünk. Te melyik akarsz lenni?
- A lángosos nindzsa? - kérdezte Artúr lelkesen. - Olyan van, ugye?
- Úgy értem, hogy föld vagy levegő vagy víz vagy tűz vagy villám vagy jég - soroltam. - Van ezenkívül fém-, büdösség-, alak-, hang-, gyorsaság-, hegyikő-, gravitáció-, természet-, füst-, és gondolatnindzsa - soroltam, aztán a homlokomra csaptam. - Meg persze a zöld nindzsa.
- Lángosos nindzsa nem lehetek?
- Olyan nincs- válaszoltam.
(...)
- De lehetne - erősködött Artúr.
Lehetni minden lehetne - feleltem. - Simán lehetnél az a nindzsa, aki úgy dobálja a lángost, mint a bumerángot, és így győzi le Lord Kardamomot.”

„– Kisifiam, tudod, hogy a papa nem szereti, ha ellenkezel.
– Tudom.
– Akkor ne ellenkezz vele annyit.
– De én nem is ellenkezem vele semennyit se.
– Amikor a múltkor mondta, hogy menj a fenébe, mit mondtál neki? – kérdezte a mama, és fáradtan a kötényébe törölte a kezét.
– Csak azt akartam, hogy pontosítson.
– Hogy pontosítson?
– Nézd, mama – ültem le karddal a kezemben. – Mindig azt mondod, legyünk pontosak. Én csak pontosan tudni akartam, hogy hova küld el. Egyik percben a francba, aztán a fenébe. Ráadásul meg sem mondta sem a franc, sem a fenének a pontos címét.”

A képek a Kolibri kiadó oldaláról, illetve a könyvből származnak.

Read More

M. Kácsor Zoltán: Utazás Dínómdánomba (Zabaszauruszok)

Köszönöm a recenziós példányt a Kolibri Kiadónak!

Fülszöveg:

Hallottál már Rilexről, a világ legbékésebb tirexéről? Tudod-e, miért éppen az ő szájában lakik Kunyi, a pimasz keselyű? És hogyan ismerik meg Barmolt, a raptort? Minden kiderül, ha velük tartasz izgalmakkal teli útjukon: éld túl te is a Zabaszaurusszal való találkozást, kelj át az Áldozatok völgyén, és osonj be egy sárkánybarlangba!
Irány Dínómdánom, a dínók földi paradicsoma, ahová csak csúszdán lehet bejutni. Ideje felfedezni a pattogatottkukorica-mezők és a Halászlé-tó hazáját, ahol a Tejút és a Vajút összetalálkozik, és olykor a falak is fehér csokiból vannak…

Könyvinformációk:

Kiadó: Kolibri Kiadó Kiadás éve: 2017 Oldalszám: 164 oldal Kötés: Keménytáblás ISBN: 9786155633560 Illusztrálta: Kecskés Judit Sorozat: Zabaszauruszok Függővég: nem ITT megvásárolható

Véleményünk:

M. Kácsor Zoltán legújabb könyvének a közönsége a fiatalság, ezért nem gondolom, hogy felnőtt fejjel egyedül kéne megírnom ezt a bejegyzést. Úgyhogy segítségül hívtam a fiúkat, hogy meséljenek nekem a könyvről és arról, hogy mit gondolnak róla. Nagyobb fiam már 6 éves, ő több dolgot vissza tudott mondani, hogy mire emlékszik. Kisebb fiam pedig lassan 4 éve lesz ő is nagyon szerette a történetet.

Mikor megkaptuk a könyvet a fiúk alig hitték el, hogy ezt ők kapták és gyorsan birtokba is vették. Alig várták, hogy elérkezzen az este és belevágjuk a történetbe.

Könyvet kaptunk....köszönjük @kolibri.kiado 😊❤ #recenziótkaptam #kolibrikiado #mkacsorzoltan #utazasdinomdanomba

Dorka_olvas (@dorka_olvas) által megosztott bejegyzés, 2017. Szept 4., 07:51 PDT

Mikor pedig kivégeztük, akkor a fiúk véleménye röviden ez volt: jó volt! A részükről nagy szó, mert volt már olyan könyv, amire azt mondták, hogy ne is olvassam végig, vagy ami egyáltalán nem tetszett nekik. Nap közben szívesen nézegették az illusztrációkat, és ha éppen emlékeztek a hozzá tartozó fejezetre, akkor hozzámeséltek valami hasonlót.

A történetben megismerkedünk a világ legbékésebb tirexével, Rilexel, akinek egy igen szemtelen és nagyszájú „lakója” van, Kunyi, aki egy keselyű. Az ő párbeszédük, vagyis inkább civódásuk mindig mosolyt csaltak a fiúk arcára. Majd jött a nagy kedvenc, akinek bár nem értették a beszédét mindig, mert nem sikerült annyira visszaadni a felolvasással, Barmol. Igen, ez a neve a raptornak, én ezen már jót nevetem a fiúkkal együtt. Ők hárman indulnak el a dínók paradicsomába, Dínomdánomba. Sok kalandon mennek át együtt: találkoznak egy sárkánnyal, az úton végig velük van egy bosszantó varjú, segítenek egy csorda… gallimimusz, míg végül elérnek Dínomdánomba, ahova egy próba után léphetnek be. Ám itt nem érnek véget a kalandok!

A szereplők mind nagyon édesek lettek, és nevükhöz hűen viselkedtek. Én imádtam, hogy mindenki beszélő nevet kapott, ami még a fiúknak nem jött át annyira, viszont én magamban mosolyogtam rajtuk. El tudjátok képzelni, milyen egy olyan tilex, aki dacol a sztereotípiákkal, mint Rilex? Vagy egy olyan raptort, akinek csak kettő foga van, a félelmetes sárkány pedig selypít? Ha nem, akkor el kell olvasnotok ezt a könyvet, mert őket meg fogjátok benne találni! Ami pedig a legjobban tetszett az egész történetben: a fiúk mellett én is élveztem. M. Kácsor Zoltán egy olyan könyvet adott az ifjú olvasóknak, amit akár a szülők is élvezhetnek!

Az illusztrációk is hihetetlen szépek lettek, egyszerűen csodás rájuk nézni.

Összességében nagyon nagyon, nagyon imádtuk a fiúkkal, mert jókat kacarásztunk rajta, és várjuk a folytatást!

Ajánljuk azoknak, akik:

- egy remek olvasmányt keres a csemetéknek,

- felnőtt fejjel egy kis kiakpcsolódára vágynak,

- szeretik a dínós történeteket,

- imádják a jó humort és egy kis pimaszságot,

Értékelésünk: 5/5 csillag

Kedvenc karakter(ek): gyerekeknek: Rilex, nekem: Kunyi

Kedvenc jelenet(ek): gyerekeknek: az egész kaland, nekem: a sárkány barlangja

Kedvenc idézetek:

„– Rilex, a tirex vagyok! – mutatkozott be neki.
– Én pedig Kunyi, a keselyű – szólt ki Kunyi Rilex szájából. – Téged hogy hívnak?
– Harmolnah – válaszolt neki a raptor.
– Üdvözöllek, Barmol – mondta Rilex.
– Nem Harmol, hanem Harmol!”

„– Hahó! Rilex, a tirex vagyok, és békés szándékkal jöttem! Kérlek, álljatok meg egy percre!
(…)
– Mi van ezekkel? – nézett fel értetlenül a tirex. – Talán nem fogalmaztam elég világosan?
– Nagyon is világosan fogalmaztál – zsémbelődött Kunyi. – A tudtukra adtad, hogy a világ legvérszomjasabb ragadózója, azaz egy tirannoszaurusz rex áll a síkságon. Gratulálok, te állatbarát, most aztán sosem állnak meg!”

Read More

Varga Bálint: Váltságdíj nélkül (Váltságdíj nélkül 1.)

Fülszöveg:

Négy gimis egy sötét, dohos pincében ébred… Nyár, haverok, emberrablás.
Doma, Zoli, Zsófi és Max egy sötét, dohos pincében ébred. Hol lehetnek? És vajon hogy kerültek oda? A négy gimis csak arra emlékszik, hogy hazaindultak az év utolsó bulijáról, amit az egyik hipergazdag osztálytársuk rendezett.
Szorult helyzetükben mind egymást okolják a történtekért, hiszen valamennyiük életében van is valami gyanús. Doma édesanyja korábban rendőr volt, most magánnyomozóként dolgozik. Zoli a város legmenőbb brókerének a fia. A belevaló Zsófi, aki a tanév közepén érkezett, maga a két lábon járó rejtély. És ott van Max, aki a legidegesítőbb, legnagyképűbb srác az osztályban.
Rájönnek, melyikük miatt kerültek bajba? És vajon meg tudnak szökni fogvatartóiktól?
Minden leleményükre szükségük lesz, hogy az országhatárt és a saját korlátaikat is képesek legyenek átlépni. A Váltságdíj nélkül izgalmas, lebilincselő krimi, melyben a tinisorsokból szövődő különleges hálótól az utolsó oldal után sincs kedvünk szabadulni.

Könyvinformációk:

Kiadó: Kolibri Kiadó Kiadás éve: 2015 Oldalszám: 348 oldal ISBN: 9786155501746 Sorozat: Váltságdíj nélkül Függővég: nem

Véleményem:

Mikor megláttam könyvtárban a borítót, azonnal hoztam haza magammal, de akkor nem kezdtem bele, nem is tudom, hogy miért nem. Aztán a II. Nagy Nyári Read-a-thon alkalmával olvastam el és nem bántam meg. Gyorsan haladtam vele, mert egyszerűen magával ragadott az író stílusa.

A történet 4 fiatalról: Zsófiról, Domáról, Zoliról, és Maxról szól, akik az Év Utolsó Nagy Bulijáról indultak hazafelé, de nem jött nekik össze. Egy dohos pincében tértek magukhoz, és nem tudták, hogy miként és főleg, hogy miért kerültek oda. Mindenki a másikat okolta, hiszen mind a négy fiatalnak volt valami a múltjában, ami miatt ebbe a helyzetbe kerülhettek. Aztán miután kidohogták magukat eltervezték, hogy megpróbálnak megszökni. Erre lehetőségük is volt, egy kis bökkenővel. Csak 3 fiatal volt képes élni a lehetőséggel, míg egy társukat hátrahagyták. Ez a kis bökkenő végig dilemmát okozott a kiszabadult tinik között, hogy társukat próbálják meg megtalálni vagy inkább hazajutás után intézzék a dolgokat. De közben akadt még egy probléma: az egyik elrabló végig a nyomukban volt, és mindig tudta, hogy merre keresse a szökevényeket. Így a gyerekeknek nem csak az idővel kellett versenyezniük.

A karakterek jól ki voltak dolgozva, mindenki kapott egy nagyon jó kis háttértörténetet, amit a kalandok során folyamatosan az Olvasó elé tár az író. Semmi közös nem volt egyébként bennük azon kívül, hogy mindenkinek volt egy kis titka és, hogy mindenki nagyon élőre sikerült. Mintha olyan emberekről olvastam volna, akik valóban léteznek és nem csupán a fantázia szüleményei. Ott volt Zsófi, aki végig észen volt is sokszor sokkal összeszedettebb volt, mint a fiúk. Az ő múltja a legrejtélyesebb és róla derült ki a legkevesebb információ. Ezért nem is éreztem magamhoz annyira közel, de közben mégis. Én sem biztos, hogy a család összes szennyesét kiteregetném csak azért, mert a sors összezárt másik kettő emberrel. Doma volt az egyik kedvencem, ő volt a csapatban a logikus gondolkodó, aki sokszor helyre tette a csapatot és kis bizalmat öntött beléjük. Róla is sok minden kiderült: az anyja rendőr volt, de nem szerette a korrupciót, így inkább magánnyomozónak állt. Ez sok embernek nem tetszett, emiatt Domát sokszor piszkálták is. Zoli volt a kis félénk, aki ment a többiek után. Aztán mikor biztonságba érezte magát, rögtön megváltozott. Nem tetszett a stílusa, sem ahogy sokszor nyafogott, hogy most mi lesz velük. Max, a 4. elrabolt áldozat vajmi keveset szerepelt a könyvben, de az alatt az idő alatt folyamatosan ontotta magából a hülyeséget. Róla kiderült, hogy az apja híres sztárügyvéd, aki a maffia tagjait is sokszor ügyvédelte. Végül pedig ki kell térnem egy olyan karakterre, aki végig ott volt a történetben, sokszor csak a háttérben, de azért éreztette a fiatalokkal, hogy a nyomukban van. Ő nem más, mint Alvarez… vagyis ez csak a rá aggatott becenév, mert folyamatosan egy dalt énekelte, amiből tudták a gyerekek, hogy ott van a közelükben. Ezt a dalt meg is tudjátok hallgatni a Csík zenehar és Kiss Tibor előadásában.

Összességében jó volt olvasni az egész könyvet, mert végig pörgős volt és történt valami. Egyik pillanatban még azt hittem, hogy minden oké és sínen vannak, aztán hopp… megint a nyomukban van Alvarez és borul a terv. Varga Bálint stílusa az első pillanattól kezdve gördülékeny volt és imádtam benne, hogy meri használni a magyar nyelvet. Nagyon tetszett, hogy fiatalosan volt megfogalmazva, és, hogy a karakterek élőek voltak. Az író hitelesen adja vissza a párbeszédekben a fiatalok stílusát, ahogy a való életben egymással beszélgetnek.

Ajánlom azoknak, akik:

- szeretik a kalandokkal és humorral fűszerezett krimit,

- szeretik az ifjúsági történeteket,

- kíváncsiak arra, hogy mi rejlik egy kortárs magyar íróban,

- nem rémülnek meg attól, hogy tinédzserek a főszereplők,

- élvezik, ha csak egy csöppnyi romantika vegyül a történetbe.

Értékelésem: 5/4
Kedvenc karakter(ek): Doma, Max
Kedvenc jelent(ek): mikor a tanyáról próbálnak elszökni, a busszal szökés
Kedvenc idézetek:

„– Ha kérhettem volna valamit – tette Zoli csípőre a kezét –, akkor azt kértem volna, hogy ma éjjel meg tök sötétben hadd cseréljek defektes gumit, életemben először. 
– Kérésed parancs! – mosolygott rá Zsófi a lehető legjobbkor, mert Doma úgy érezte, ha most nincs mindenki benne a „tegyünk-úgy-mintha-ez-az-egész-csak-egy-nyári-hülyéskedés-lenne” elnevezésű, más körülmények között méltán népszerű játékban, akkor perceken belül tömegverekedés tör ki közte és Zoli között.”

„A legfontosabb tanulság ez volt: ha egy férfi szemet vet rád, akkor addig nem nyugszik, amíg el nem éri, amit akar. Így vagy úgy. Olyankor nincsen szép beszéd, nincsen kifogás, még az sem jelent semmit, a az ember el akar menekülni. Elfutni, eltűnni, köddé válni, pacává olvadni és tapétán, nem is lenni.”

„– Dr. Ábdulláh Áhmedzsád – nyújtotta a férfi a kezét Doma felé. – Orvosállat.
– Állatorvos – javította ki Zsuzsa. – Nem mindegy, doktor úr.”

„– Helló, bébi! – dörmögte Max alig egy lépésre Zsófitól, aki összerezzent. – Hogy hívják a nevedet?”

„– Gratula, Serló, megtaláltad a lábamat! Hogy én mennyit kerestem! Őrület! Arany Szimat díjat neki! Ha nem lenne olyan kellemetlen, egy csókot nyomnék a szádra, Serló!”

„A következő másodpercekben rövid bemutatót tartott a magyar káromkodásokból. Annak ellenére, hogy best of volt, sokáig tartott.”

„Ment ez, mint a karikacsapás.
Egészen addig, amíg egy hang dúdolni nem kezdett:
–Halad a kis hajó, viszi halottait…
– Baszd meg, ezt nem hiszem el! – nyögte Doma.
–…sohasem éri el Mexikó partjait.
– Gyerekek, ez a prérifarkas – suttogta Doma száraz torokkal. – Az a rohadt prérifarkas, aki állandóan meg akarja enni a gyalogkakukkot. – Nyelt egyet. – Ezt nem lehet elpusztítani.”

„– Gyerekek, ha én tudom, hogy ez lesz ennek a bulinak a vége, hogy Max szóvicceit kell hallgatnunk, miközben el vagyunk rabolva, én a Kleint ott helyben pofán verem, amikor meghív – panaszkodott Zoli.
– A Kleint attól függetlenül pofán lehet verni – jegyezte meg Max. – Sőt, kell.”

A képek a Pinterest oldalamról származnak.

Read More