Wéber Anikó: Cseresznyeliget titka

Fülszöveg: Kitti sokat van egyedül, és sokszor unatkozik: egy igazi kalandra vágyik! Folyton történeteket talál ki, álmodozik, de hiába: az osztálytársai közül senki sem értékeli a fantáziáját, és ő gyakran magára marad. Míg a többiek a lovastáborban vagy a tengerparton szelfiznek, ő a nagynénjénél, a világ legunalmasabb helyén, Cseresznyeligeten nyaral. De Kitti még Cseresznyeligetből is képes egy izgalmakkal teli mesevilágot teremteni – és a szomszéd gyerekekkel hirtelen egy igazi nyomozás kellős közepén találják magukat. Ráadásul közben talál magának egy legjobb barátnőt is. A Pagony legújabb sorozatába, az Abszolút Könyvekbe olyan 9-12 éveseknek szóló, olvasmányos és izgalmas könyveket válogatunk, amelyek abszolút lendületesek, abszolút színvonalasak, abszolút maiak. Abszolút jó őket olvasni!

Könyvinformációk:

Kiadó: Pagony Könyvek
Oldalszám: 236 oldal
Megjelenés időpontja: 2019. február 25.
Függővég: nem
Sorozat: nem
Műfaj: kaland

Véleményem:

Wéber Anikó nevével tavaly találkoztam először, amikor a Zuhanórepülés könyvét olvastam a Merítés-díj ifjúsági kategóriája miatt, hiszen zsűritag vagyok. 2019-re is jutott egy Wéber Anikó regény, ami a Cseresznyeliget titka, így került kezeim közé a kötet.

A történet Kittiről, a nagy fantáziával megáldott kislányról szól, aki a nyarat a nagynénjénél tölti Cseresznyeligeten. Először nagyon unalmasnak találja az ott töltött időt, amíg egyszer nem kezdi el mesélni a nagybátyja a híres cseresznyeligeti boszorkányok történetét. Ezután pedig Kitti beindul, és elkezd kutakodni, nyomozni, ezzel is megismerve a kis közösséget, ahol teljes mértékben mindenki nagyon megkedveli. Ami pedig még jobb, hogy igazi hőssé is válik.

A karakterekkel könnyen azonosulni tudnak a fiatal olvasók. Kitti egy olyan lány, akit képesek elfogadni az osztálytársai, de annyira nem, hogy elhívják magukkal nyaralni, táborokba. Rengeteg fantáziával van megáldva, emiatt sokszor hazugnak is bélyegzik, ami bizony nem esik túl jól szegény lánynak. A lelke mélyén még kislány, aki minden dolog mögé valami pluszt lát, de közben már teli van felnőttes gondolatokkal, amiknek segítségével ügyesen kibogoz egy rejtélyt. Ez a kettőség pedig végig ott van vele a kalandja során.

Aztán ott vannak az ikrek, Bianka és Barnabás Cseresznyeligetből, akik mindig civakodnak, mégis jó testvérek. Róza néni, aki segít a beteg állatokon, és könnyen hiheti róla az az ember, hogy egy boszorkány. Van egy jó kis labirintusa a kertjében, aminek a végén van egy cuki, de beteg őzike.

Wéber Anikó tökéletesen játszik a szavakkal, gyönyörűen fogalmaz, mégis teljesen érthető a fiatal olvasók számára. Nagyon örültem ennek a csodás fogalmazásnak, mert teljes mértékben ott voltam én is Kitti, Bianka, Barnabás társaságában, a rekkenő nyári hőségben egy nyomozás kellős közepén. Ami nem igazán tetszett az én felnőtt fejemnek az az, hogy a végét olyan összecsapottnak éreztem. Na meg Kitti anyukájának a hozzáállása. Szerintem nagyon önző anya, aki nem érdemli meg, hogy egy ennyire klassz lánya legyen. Nem csak a nagyszerű nyelvezetét szeretném kiemelni, hanem a regényben megjelenő fontos témákat, ami a család és a barátok fontossága, hogy elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen. Szerintem ezzel az üzenettel sok fiatal tud azonosulni. A legjobb könyvek szórakoztatnak és tanítanak egyben, ebben pedig mindkét hozzávalóból van bőven!

Összességében aranyos kis könyv, nyomozással, misztikummal, remek mondanivalóval és sok nyári hangulattal. A fiatalabb korosztály, akinek íródott könnyedén azonosulni tudnak a regényben fellelhető problémával, karakterekkel.

Ajánlom azoknak, akik:

- kedvelik az ifjúsági irodalmat;
- szeretnének egy kis nyomozásban részt venni;
- egy remek olvasmányt keresnek 12 év körüli csemetéjüknek;
- nem ijednek meg egy kis misztikumtól.

Értékelésem: 5/ 4 csillag

Kedvenc karakter(ek): Róza néni
Kedvenc jelenet(ek): a nyomozás
Kedvenc idézetek:

„Mi lenne, ha egy reggel arra ébrednék, hogy én vagyok a felkelő nap?”

„Titkok mindig mindenütt vannak. Csak az a kérdés, észrevesszük-e őket.”

„Milyen is lenne zöld levéllé válni?
Fent lengedezni a cseresznyefa egyik ágán?
A szellő ritmusára táncolni, és hagyni, hogy a nap átsüssön a testünkön.”

A képek a moly.hu oldalról és a Pinterest oldalamról származnak.

Read More

Nyári olvasmánytervek book tag

Sziasztok!

Emlékeztek még a június elején bejelentett Nyári Book Tag hétre? Nem? Nem baj, én emlékszem, és mivel megígértem ezért most le is zavarom…így egy hónappal a bejelentést követően.

A Book Tag hetet egy nyári könyves kérdősorral nyitom meg, amit AniTiger oldalán találtam, és nagyon megtetszett. Az ő kitöltését >ITT< tudjátok megnézni. A book taget Evelin, a Pergamenre hányt szavak bloggere alkotott meg, az ő kitöltését >ITT< olvashatjátok el.

Annak ellenére, hogy a tag neve nyári olvasmánytervek, én nem olyan könyveket szedek össze, miket el szeretnék olvasni, hanem olyanokat, amik az adott ponthoz eszembe jut.

Read More

Varga Bálint: Váltságdíj nélkül (Váltságdíj nélkül 1.)

Fülszöveg:

Négy gimis egy sötét, dohos pincében ébred… Nyár, haverok, emberrablás.
Doma, Zoli, Zsófi és Max egy sötét, dohos pincében ébred. Hol lehetnek? És vajon hogy kerültek oda? A négy gimis csak arra emlékszik, hogy hazaindultak az év utolsó bulijáról, amit az egyik hipergazdag osztálytársuk rendezett.
Szorult helyzetükben mind egymást okolják a történtekért, hiszen valamennyiük életében van is valami gyanús. Doma édesanyja korábban rendőr volt, most magánnyomozóként dolgozik. Zoli a város legmenőbb brókerének a fia. A belevaló Zsófi, aki a tanév közepén érkezett, maga a két lábon járó rejtély. És ott van Max, aki a legidegesítőbb, legnagyképűbb srác az osztályban.
Rájönnek, melyikük miatt kerültek bajba? És vajon meg tudnak szökni fogvatartóiktól?
Minden leleményükre szükségük lesz, hogy az országhatárt és a saját korlátaikat is képesek legyenek átlépni. A Váltságdíj nélkül izgalmas, lebilincselő krimi, melyben a tinisorsokból szövődő különleges hálótól az utolsó oldal után sincs kedvünk szabadulni.

Könyvinformációk:

Kiadó: Kolibri Kiadó Kiadás éve: 2015 Oldalszám: 348 oldal ISBN: 9786155501746 Sorozat: Váltságdíj nélkül Függővég: nem

Véleményem:

Mikor megláttam könyvtárban a borítót, azonnal hoztam haza magammal, de akkor nem kezdtem bele, nem is tudom, hogy miért nem. Aztán a II. Nagy Nyári Read-a-thon alkalmával olvastam el és nem bántam meg. Gyorsan haladtam vele, mert egyszerűen magával ragadott az író stílusa.

A történet 4 fiatalról: Zsófiról, Domáról, Zoliról, és Maxról szól, akik az Év Utolsó Nagy Bulijáról indultak hazafelé, de nem jött nekik össze. Egy dohos pincében tértek magukhoz, és nem tudták, hogy miként és főleg, hogy miért kerültek oda. Mindenki a másikat okolta, hiszen mind a négy fiatalnak volt valami a múltjában, ami miatt ebbe a helyzetbe kerülhettek. Aztán miután kidohogták magukat eltervezték, hogy megpróbálnak megszökni. Erre lehetőségük is volt, egy kis bökkenővel. Csak 3 fiatal volt képes élni a lehetőséggel, míg egy társukat hátrahagyták. Ez a kis bökkenő végig dilemmát okozott a kiszabadult tinik között, hogy társukat próbálják meg megtalálni vagy inkább hazajutás után intézzék a dolgokat. De közben akadt még egy probléma: az egyik elrabló végig a nyomukban volt, és mindig tudta, hogy merre keresse a szökevényeket. Így a gyerekeknek nem csak az idővel kellett versenyezniük.

A karakterek jól ki voltak dolgozva, mindenki kapott egy nagyon jó kis háttértörténetet, amit a kalandok során folyamatosan az Olvasó elé tár az író. Semmi közös nem volt egyébként bennük azon kívül, hogy mindenkinek volt egy kis titka és, hogy mindenki nagyon élőre sikerült. Mintha olyan emberekről olvastam volna, akik valóban léteznek és nem csupán a fantázia szüleményei. Ott volt Zsófi, aki végig észen volt is sokszor sokkal összeszedettebb volt, mint a fiúk. Az ő múltja a legrejtélyesebb és róla derült ki a legkevesebb információ. Ezért nem is éreztem magamhoz annyira közel, de közben mégis. Én sem biztos, hogy a család összes szennyesét kiteregetném csak azért, mert a sors összezárt másik kettő emberrel. Doma volt az egyik kedvencem, ő volt a csapatban a logikus gondolkodó, aki sokszor helyre tette a csapatot és kis bizalmat öntött beléjük. Róla is sok minden kiderült: az anyja rendőr volt, de nem szerette a korrupciót, így inkább magánnyomozónak állt. Ez sok embernek nem tetszett, emiatt Domát sokszor piszkálták is. Zoli volt a kis félénk, aki ment a többiek után. Aztán mikor biztonságba érezte magát, rögtön megváltozott. Nem tetszett a stílusa, sem ahogy sokszor nyafogott, hogy most mi lesz velük. Max, a 4. elrabolt áldozat vajmi keveset szerepelt a könyvben, de az alatt az idő alatt folyamatosan ontotta magából a hülyeséget. Róla kiderült, hogy az apja híres sztárügyvéd, aki a maffia tagjait is sokszor ügyvédelte. Végül pedig ki kell térnem egy olyan karakterre, aki végig ott volt a történetben, sokszor csak a háttérben, de azért éreztette a fiatalokkal, hogy a nyomukban van. Ő nem más, mint Alvarez… vagyis ez csak a rá aggatott becenév, mert folyamatosan egy dalt énekelte, amiből tudták a gyerekek, hogy ott van a közelükben. Ezt a dalt meg is tudjátok hallgatni a Csík zenehar és Kiss Tibor előadásában.

Összességében jó volt olvasni az egész könyvet, mert végig pörgős volt és történt valami. Egyik pillanatban még azt hittem, hogy minden oké és sínen vannak, aztán hopp… megint a nyomukban van Alvarez és borul a terv. Varga Bálint stílusa az első pillanattól kezdve gördülékeny volt és imádtam benne, hogy meri használni a magyar nyelvet. Nagyon tetszett, hogy fiatalosan volt megfogalmazva, és, hogy a karakterek élőek voltak. Az író hitelesen adja vissza a párbeszédekben a fiatalok stílusát, ahogy a való életben egymással beszélgetnek.

Ajánlom azoknak, akik:

- szeretik a kalandokkal és humorral fűszerezett krimit,

- szeretik az ifjúsági történeteket,

- kíváncsiak arra, hogy mi rejlik egy kortárs magyar íróban,

- nem rémülnek meg attól, hogy tinédzserek a főszereplők,

- élvezik, ha csak egy csöppnyi romantika vegyül a történetbe.

Értékelésem: 5/4
Kedvenc karakter(ek): Doma, Max
Kedvenc jelent(ek): mikor a tanyáról próbálnak elszökni, a busszal szökés
Kedvenc idézetek:

„– Ha kérhettem volna valamit – tette Zoli csípőre a kezét –, akkor azt kértem volna, hogy ma éjjel meg tök sötétben hadd cseréljek defektes gumit, életemben először. 
– Kérésed parancs! – mosolygott rá Zsófi a lehető legjobbkor, mert Doma úgy érezte, ha most nincs mindenki benne a „tegyünk-úgy-mintha-ez-az-egész-csak-egy-nyári-hülyéskedés-lenne” elnevezésű, más körülmények között méltán népszerű játékban, akkor perceken belül tömegverekedés tör ki közte és Zoli között.”

„A legfontosabb tanulság ez volt: ha egy férfi szemet vet rád, akkor addig nem nyugszik, amíg el nem éri, amit akar. Így vagy úgy. Olyankor nincsen szép beszéd, nincsen kifogás, még az sem jelent semmit, a az ember el akar menekülni. Elfutni, eltűnni, köddé válni, pacává olvadni és tapétán, nem is lenni.”

„– Dr. Ábdulláh Áhmedzsád – nyújtotta a férfi a kezét Doma felé. – Orvosállat.
– Állatorvos – javította ki Zsuzsa. – Nem mindegy, doktor úr.”

„– Helló, bébi! – dörmögte Max alig egy lépésre Zsófitól, aki összerezzent. – Hogy hívják a nevedet?”

„– Gratula, Serló, megtaláltad a lábamat! Hogy én mennyit kerestem! Őrület! Arany Szimat díjat neki! Ha nem lenne olyan kellemetlen, egy csókot nyomnék a szádra, Serló!”

„A következő másodpercekben rövid bemutatót tartott a magyar káromkodásokból. Annak ellenére, hogy best of volt, sokáig tartott.”

„Ment ez, mint a karikacsapás.
Egészen addig, amíg egy hang dúdolni nem kezdett:
–Halad a kis hajó, viszi halottait…
– Baszd meg, ezt nem hiszem el! – nyögte Doma.
–…sohasem éri el Mexikó partjait.
– Gyerekek, ez a prérifarkas – suttogta Doma száraz torokkal. – Az a rohadt prérifarkas, aki állandóan meg akarja enni a gyalogkakukkot. – Nyelt egyet. – Ezt nem lehet elpusztítani.”

„– Gyerekek, ha én tudom, hogy ez lesz ennek a bulinak a vége, hogy Max szóvicceit kell hallgatnunk, miközben el vagyunk rabolva, én a Kleint ott helyben pofán verem, amikor meghív – panaszkodott Zoli.
– A Kleint attól függetlenül pofán lehet verni – jegyezte meg Max. – Sőt, kell.”

A képek a Pinterest oldalamról származnak.

Read More

Summer days book tag

Halló emberek!

Mára egy újabb nyári taget hoztam, mert nem tudom megunni őket. Azt pedig csak remélni tudom, hogy Ti sem. Szóval ezt a taget Sol és Levandra (Könyvvadászok) készítették, engem pedig 3 moly is kihívott, hogy töltsem ki. Szóval nincs visszaút, most már kénytelen vagyok én is megcsinálni. Köszönöm a kihívást, Réta (HaBár, a könyves kocsma), Ancse, Jolcsi.

1. Nyáron mindenkinek kicsivel több szabad ideje van, ezért az új könyvek mellett előkerülnek már a régen olvasott regények is, egy kis nosztalgia erejéig. Te melyik könyvet olvastad a legtöbbször?

Nekem nyáron egy kicsit kevesebb az időm, mert olyankor kettő gyereket kell szórakoztatnom év közben pedig egyet. Viszont a kérdésre a válasz: eddig Leiner Laura: Bábel (értékelés: ITT) című könyvét olvastam el a legtöbbször, összesen 3x.

2. Ha nyár, akkor kötelező olvasmány, vagy tipikus nyári olvasmányok? Ha már nem jársz iskolában, akkor értelmezd úgy a választ, amikor még iskolába jártál!

Mivel én majdnem minden könyvet elolvastam, ami kötelező volt, így nekem a nyár a kötelező olvasmányoké volt és néha tudtam csak becsempészni csak egy-egy egyéb olvasmányt.

3. Szerinted tipikusan nyári olvasmány:

Ezt már több bejegyzésben összeszedtem. Az egyik a Bábel, amiről ITT olvashattok értékelést. Többi nyári ajánlatomat pedig ITT olvashatjátok.

4. Ha nyár, akkor szerelem! Kedvenc könyves párosod?

Nagyon sok kedvenc könyves párosom van, de akiket ki kell emelnem az összes közül, az Julie Seagle és Matty Watkins (Falt-out Love sorozat), illetve Lake Cohen és Will Cooper (Slammed sorozat).

5. Olvasmányaid alapján, te hova utaznál el legszívesebben nyaralni?

Mintha már erre a kérdésre válaszoltam volna egy másik tagben. Akkor azt hiszem Angliát… Nagy Britanniát írtam és ez még most sem változott.

6. Ez lehűt! Mondj egy borzongató könyvet, amit szerettél!

Oh…akárkinél olvastam ezt a kérdést, mindig borzasztónak olvastam a borzongatót és ez csak most tudatosult bennem, hogy eddig csúnyán félreolvastam. Szóval most nem a borzasztó könyvek jönnek, hanem a borzongatóak, amiket szerettem. Ezek pedig: Dohoczki Máté: Tiszta kézzel (értékelés: ITT), Gabriella Eld: Emlékek Jordan számára (értékelés: ITT), Dirk Kurbjuweit: Félelem (értékelés: ITT).

7. Ez felpezsdít! Mondj egy érzelmektől túlfűtött, forró szerelmi történetet, amit olvastál!

Dorka_olvas (@dorka_olvas) által megosztott bejegyzés, 2017. Júl 4., 07:00 PDT

Még friss élmény Meghan March: Vágy és hatalom (értékelés: ITT), illetve még ide sorolnám az összes rubin pöttyös könyvet, amit a Könyvmolyképző ad ki.

8. Idén nyáron melyik könyvet viszed magaddal a nyaralásodra?

Dorka_olvas (@dorka_olvas) által megosztott bejegyzés, 2017. Jún 27., 14:06 PDT

Már meg volt a nyaralás egy hónappal ezelőtt és Lev Grossman: A varázslók (értékelés: ITT) című könyvet vittem magammal.

***

Nem volt egy hosszú kérdéssor, így gyorsan végeztem is vele. Lenne pár kihívottam is, és remélem, hogy még nem töltötték ki. Ha igen, akkor bocsi, figyelmetlen voltam.

A szerencsés kihívottak pedig:
@Bibi_3 (Bibibuchlove blog vagy vlog),

@M_Annie_99 (Lap lap után blog),

@neverhood (Neverhood’s diary blog),

@Judy22 (Adri könyvmoly blog),

@k_annamaria (Anya idő blog),

@Riszperidon (moly),

A képek a moly.hu, Pinterest táblámról és Instagram oldalamról származnak .

Read More

Summer Forever Projekt - Bloggerek és a nyár

A Summer Forever Projetk bloggerei kerülnek most porondra ebben a bejegyzésben, merthogy megkérdeztem tőlük, hogy szeretik vagy sem a nyarat? Eddig szinte írókkal készítettem interjút, most viszont úgy éreztem, hogy eljött az idő arra, hogy a társaimat is kicsit jobban megismerjétek. Kettő kérdést tettem fel nekik, amikre nagyon rendes módon válaszoltak is. Itt is szeretném Nektek megköszönni, hogy ilyen készségesen válaszoltatok és, hogy létrejöhetett ez a bejegyzés!

A kérdések pedig nagyon egyszerűek voltak:

Milyen a viszonyotok a nyárral? Vannak nyári szokásaitok? Indokot is kérek!

A válaszokat beérkezési sorrendben olvashatjátok.

Sol válasza (Könyvvadászok)

Gyerekként mindig nagyon vártam a nyarat, hogy legyen időm játszani a tesóimmal, hogy kikapcsolódjak, és olyan dolgokkal foglalkozzak, amiket szeretek. Már ez valahogy elveszítette a varázsát. A napok már ugyanolyanok, sőt, általában nagyobb hajtással telnek az őszi-téli időszaknál.
Kifejezetten nyári szokásaim nincsenek, hacsak nem az, hogy többet sétálok, mint az év többi részén. :D

Barby válasza (Kitablar)

Én személy szerint imádom. Végre elfelejthetem az iskolát 2 és fél hónapra, eltölthetek egy egész napot a barátnőimmel, itthon is szeretek lenni, kinn vár a hűs medence, na meg végre tudok eleget olvasni. Már ha lehet azt mondani, hogy eleget…
És persze szülinaaaap.

Gothic válasza (Goodbye Agony)

Amikor még kisebb voltam, kifejezetten szerettem, a strandszezont örömmel vártam, de ezt leszámítva már akkor is tél-párti voltam, ez az évek során még jobban megerősödött. Utálom, amikor félidőben süt a nap, félidőben villámlik és dörög, a szúnyogoktól, darazsaktól és egyéb repülő szörnyetegektől pedig egyenesen herótom van. Ha nem akarom, hogy annyi pöttyel kössem be, hogy olyan összekötős játékot lehessen játszani a végtagjaimon, mint amiket a gyerekeknek készült foglalkoztató füzetekbe raknak, akkor légycsapóval és 2 állandóan üzembe helyezett rovarriasztóval kell járőröznöm. Sokkal jobban preferálom, ha térdig ér a hó és hideg van, olyankor vérszívó rettenetek is eltipliznek a fenébe és nem utolsó sorban az emberek sem úgy flangálnak az utcán, mintha valaki a zuhanyzáshoz való készülődésük közben zavarta ki őket a lakásból – tisztelet a kivételnek. Különösebb nyári szokásaim nincsenek azon kívül, hogy még inkább szoba orientált leszek, hogy véletlenül se barnuljak le és, hogy elszántan küzdök az ízeltlábúak ellen :D

Adri válasza (Adri Könyvmoly)

Én ízig-vérig tavaszi vagy őszi lányka vagyok. A nyár nekem már túl meleg (a tél meg túl hideg). A strandolás nem tartozik a kedvenceim közé. Nem szeretem a túl lenge öltözködést, az izzadást, a leégést (szerencsére könnyen barnulok és ritkán égek le), a papucs és szandált, a szembe fröcskölést, a vízbe dobást. És a fagyit sem szeretem, én sütis vagyok inkább. De imádom, hogy minden gyümölcs ilyenkor elérhető. Jönnek is szép sorban a kertünkbe, így minden napra jut valami finomság az asztalra. Dinnye behűtve. Nincs is annál jobb hűsítő. Bár a kerti kapálás, a befőtt és lekvárkészítés is macerás, de kezdem az évek alatt megszeretni. Nyugalmat ad.
Jó, mert gyerekek itthon vannak. Sok programot lehet csinálni ilyenkor közösen. Az ember elmehet nyaralás ürügyén sok helyre felfedezni új tájakat, kipróbálhat a megszokottól eltérő dolgokat. És utazni imádok.

Nyári szokások?
Lekvárkészítés, dinnye evés számít?

ValentineWiggin válasza (Today Wiggin)

Én személy szerint nagyon szeretem a nyarat, élvezem a jó időt, hogy sokáig világos van, és nem tudok elvonatkoztatni attól sem, hogy vége a sulinak, van két és fél hónapom, ami csak a pihenés jegyében telik, van idő olvasni, írni, filmet nézni. Nagy kedvenceim azok az igazi nyári záporok, amikor hirtelen leszakad az eső, aztán el is múlik, csak kicsit hűl le a levegő és frissül fel a táj. Ami bosszantó tud lenni benne, az a hőség, amikor nem csak kellemesen meleg van, hanem ki sem lehet mozdulni a házból, akkora a forróság, továbbá nagyon tud idegesíteni, ha nyaraláskor is hatalmas a tömeg.
Nyári szokás meg… hát, talán említhetem, hogy ilyenkor szívesen látogatom szabadtéri színpadok előadásait, rajongok a színházért, és nyáron, ilyen formában egészen egyedi a hangulata :)

Neverhood válasza (Neverhood’s diary)

A nyár számomra a pokol és a menny is kicsit egyben. Pokol a meleg miatt, egyszerűen nem tudom elviselni a meleget, téli gyerek vagyok. Pokol a semmittevés miatt, mindig úgy érzem, semmi hasznosat nem tettem egész nap, és csak elrepült az idő. Pokol a szanaszét szórtság miatt, a baráti köröm minden felé van, nem tudunk egyeztetni. Pokol a köcsög kis szúnyogok miatt, akik szétzabálják a testemet.
Mennyország a csendes éjszakák miatt. A kirándulások és kiruccanások miatt. Szeretem az estéket, mikor csak ülünk kint és bámuljuk az eget és beszélgetünk az élet kis és nagy dolgairól. Szeretem, hogy kreatívabb vagyok és számtalan ötlethez nyúlhatok, mert motiváltnak érzem magam. :) A nyarat, mint tényezőt nem szeretem, de azt igen, aki ilyenkor vagyok. Van ennek értelme? :)

Beatrice8 válasza (Molybirodalom)

A legjobb dolog a nyárban az, hogy nem kell iskolába járni, így egész nap lehet olvasni, sorozatot/filmet nézni meg netezni. És főleg, lehet sokáig aludni!
Nekem a tél a kedvenc évszakom, a nyár a második helyre szorult. De utálom, hogy dög meleg van, minden sort tapad, elülsz valahova odatapadsz és az egyik legrosszabb dolog: A szúnyogok. Utálom őket (meg igazából a többi bogarat is), ők bezzeg imádnak engem! Inkább lenne fordítva! Olyan igazságtalan, hogy végre kiülhetnék a kertbe olvasni, de nem tudok, mert vagy megsülök vagy megtámadnak a muslincák és egyéb icipici és nagyobbacska rovarok, amikből mindegy hányat ütök le, csak támadnak tovább.
Akkor szeretem a nyarat, egyrészt, amikor bent vagyok a légkondis szobába és nincs suli, szóval olvashatok, másrészt amikor vízben vagyok. Imádok úszni! Tenger, tó, folyó, medence, mindegy csak víz legyen és úszhassak benne. Tengeres nyaralásokon képes vagyok fél napokat (azért ebéd, meg vacsora) a vízben tölteni, úszni, búvárkodni.
Szeretem, hogy érik a meggy, cseresznye, dinnye és egyéb ínycsiklandozó gyümölcs.
Nem szeretem, hogy a barátaimmal nem találkozhatok minden nap és sokszor nehéz programot egyeztetni.
Nem szeretem, hogy muszáj a légkondit bekapcsolni, különben megsülök. Sokkal jobb jó hidegben, vastag takaró alatt aludni.
Nyári szokásom? Hmm.. Úszás, olvasás, pihenés, egy-egy nyaralás.
Szeretem is a nyarat meg nem is.

Molly válasza (Coffee and Manga)

Én szeretem, mert bár ilyenkor is ott van a munka és (idén) a nyelvsuli, legalább az egyetemet elfelejthetem egy időre. A másik dolog pedig, hogy nagyon jó érzés néha kicsit kimozdulni a pesti hétköznapokból: ez lehet egy nyaralás a tengerpartnál, egy-két nap a Balatonon, egy fesztivál, stb, ezek pedig ugyebár általában nyáron történnek. :D Szeretem a tipikus nyári dolgokat, olyan apróságokra gondolok itt, mint a naptej illata, vagy a kerti sütögetések. Mint mindegyik évszaknak, úgy a nyárnak is megvan a szépsége, vannak benne jó és rossz dolgok is egyaránt (pl 40 fokban nyomorogni a tömött buszon? Oh yeah!). Kifejezetten nyári szokásom nincs.

Perpetua válasza (Könyvjelző)

Ki ne szeretné a nyarat, hiszen mindenkinek a pihenés jut róla eszébe. :) Bár, aki már a háta mögött hagyta a tanulást, annak azért nem ugyanolyan, de mégis legalább nyaralást lehet ilyenkor tervezni. Tehát leszámítva a zavaró kánikulát, szeretem én is a nyarat. :D Egy fix nyári szokásom/elfoglaltságom van. Az augusztus 20-ai hétvégét mindig Abádszalókon szoktuk tölteni a nyaralónkban, egy nagyobb baráti társasággal. Ez a hétvége szokott lenni a kedvencem, mindig nagyon jól telnek azok a napok. :)

FairyDust válasza (Miss Readers)

A nyár mellett pro és kontra érveim is vannak, azonban pozitívum talán több is akad. Kezdjük ott, hogy olyan fehér vagyok, mintha a falról lekapartam volna a réteget és magamra kentem volna. Na, mármost ha egy kicsit is megsüt a nap, egyből rákvörös leszek és le is égek. A leégés fájdalmas pillanatai után azonban az istenért sem lesz színem, visszajön a hulla fehér énem. Levonva a konzekvenciát, semmi hasznom nincs abból ha megsüt a nap, csak negatív élményem származik belőle. Talán ez a legnagyobb negatívum amiért nem szeretem a nyarat. A másik nagyon kellemetlen dolog az izzadás. Tömegközlekedő társaim átérzik milyen, mikor egy jól megtömött buszon annyi helye nincs az embernek, hogy megforduljon. Emellé a roppant „kellemes” érzés mellé társul a klíma hiánya is. Összegezve: ott állsz a tömegben, alig kapsz levegőt, folyik rólad a halál vize… és akkor megcsap az állott, izzadságszag ami a melletted állóból árad. Hogy fokozzam a hangulatot, megjegyezném, nem vagyok egy magas teremtés és általában mindig úgy sikerül helyezkedni, hogy pont egy jó magas ember mellé kerüljek aki a fejem felett kapaszkodva, a hónalját nyújtja az arcomba. BORZALMAS. 
A gyomorforgató dolgok után lássuk azokat a pozitív dolgokat is! Többnyire szép idő van, az ég kék, a madarak csicseregnek, minden olyan élő és boldog. Ugye mennyivel jobb, mint a nyomasztó, borús, sötét napok?
A második érvem ebből adódóan a fény! Sokkal előbb és tovább van világos, nem kell sötétben elindulnom és miután hazaértem, nem kell egyből behúzódnom a mesterséges világítás alá. A harmadik érvem legtöbb lány társamat érintheti, mégpedig; világ életemben hosszú hajam volt, amit mindig is utáltam megszárítani, nyáron megtehetem, hogy vizes fejjel kiülök olvasni és pikk-pakk meg is szárad.
Negyedik érvemben megemlíteném azt a sok finom gyümölcsöt és zöldséget amit nyáron (jó esetben) a saját kertünkből csemegézhetünk. Na és persze fagyi fagyi fagyi!
Az ötödik érvemmel le is zárnám a kérdéskört, mégpedig az, hogy nem kell túlöltözni! Utálom, hogy télen rétegesen kell öltözni aminek az lesz a következménye, hogy megmozdulni is alig tudok. Nyáron csak magadra kapsz egy-két lenge darabot, és már mehetsz is a dolgodra!

AniTiger válasza (Hagyjatok! Olvasok!)

Abszolút felemás a viszonyom a nyárral. Mivel nem vagyok egy pehelysúlyú illető, kifejezetten a gutaütés kerülget a nyári divattól – mindig előre rettegek, hogy tudnak az aktuális évben még lejjebb öltözni az emberek. Az átlátszó ruhák, az övnek alig nevezhető sortok és szoknyák, haskidobós dolgok kétségeket ébresztenek bennem… pedig alapvetően boldog vagyok magammal, elfogadom a Zabazillát, aki simán bever egy pepperónis vagy bbq-s pizzát, ha jól esik. Ugyanakkor imádom a papucsokat, a melengető napsütést a bőrömön, a röpke záporokat, a térdnadrágokat, a lebernyegeimet – indiai ruhák, krepp felsők, mindenhol lógó ingek, etc. –, a fagylaltozást.
Összességében azt hiszem, szeretem a nyarat. Csak ne lenne olyan meleg és ne lennének bogarak… X))Nyári szokások? Túlélés, túlélés, túlélés – ez az egy dolog az, ami az összes nyaramban közös. Igyekszem túlélni a meleget és a saját hisztijeimet a rovarok/bogarak miatt. Egyébként szinte évente változnak a szokásaim. Valamelyik évben sétálgatunk a Duna-parton. Van, amikor Ráckevére, Agárdra vagy egyéb meleg vizes helyre megyünk pancsolni. Volt egy év, amikor egész nyáron hetente háromszor zargattam Jeffit a könyvtárban munka közben, mert ráértem. Idén például minden délben iszom egy bögre forró teát ebéd közben/után.(Ha jobban belegondolok, nem is a szokások az érdekesek, hanem az emberek, akikhez évről-évre ragaszkodom. Persze vannak új barátok, akikkel bővül a kör, szóval nem panaszkodom, amiért minden nyaram más. :))

Niitaa válasza (Niitaabell világa)

Őszintén? Nem valami jó. Nem bírom a meleget az ekcémám miatt és nagyon sok kellemetlen percet, órát, napot okoz. Napra nem nagyon mehetek. Viszont a szoba hűvösébe nagyon szeretek olvasni, egy jó kis gyümölcs- shake mindig elfeledtet minden gondot.
Szokásaink nincsenek. Régen, gyerekkoromban volt: minden nyáron, augusztusban elmentünk egyszer a kiskunmajsai élményfürdőbe. Most már, hogy külön élek a szüleimtől, ebből kimaradok. Ugyanakkor a vőlegényemmel szeretnénk közös szokásokat felvenni, például ketten elmenni minden nyáron pár napra nyaralni. Idén ez még nem fog összejönni a nemrégen történt költözés okán, de jövőre már biztosan! :)

Anna válasza (Lap lap után)

Húha, ez egy fogós kérdés, mivel néha jó, néha pedig igen rossz – attól függ milyen szempontból nézzük :D
Azért mondanám, hogy jó, mert imádom, hogy végre van egy kis szabadidőm, s azt csinálom, amit szeretnék, és nem a szobámban gubbasztok a tankönyveim felett. Sokkal több időt lehetek a barátaimmal, a családommal és a két kis imádnivaló nyuszinkkal :) Természetesen ilyenkor kezdem falni a könyveket is, és az csak külön öröm, hogy még a nyári diákmunkám alatt is könyvek közt vagyok. :)
Sajnos azonban a nagy hőség nem a legjobb barátom, mivel a betegségem miatt nem mehetnék napra, de hát ez elkerülhetetlen, ha el kell mennem valahova, így az 50 faktoros naptej hű útitársam lett, aki mindig velem van, ha elhagyom a házunkat. :D
Szokásaim nincsenek, esetleg a családi nyaralást nevezhetném annak, amikor bezsúfolódunk a kocsiba, s egy hétre elmegyünk valamerre világot látni. :)
Egy szó mint száz: egy szavam se lehet, mert eddig csakis fantasztikus nyaraim voltak, és azt hiszem az idei is hasonlónak ígérkezik – úgyhogy nyárra fel! :)

Virág válasza (Never Let Me Go)

A nyárral való kapcsolatom leginkább olyan, mint egy hosssssszú szerelem – az idővel megkopott es gyűlöletté alakult, akármilyen drámaian is hat a példa. Kicsi koromban valósággal rajongtam érte, ez volt a kedvenc évszakom, mostanra azonban nem győzőm végigszitkozódni a napokat egyszerre átkozva az abnormális hőséget, a dög szúnyogokat, az égető napot, meg őszintén szólva azt a szétesős rendszertelenséget is, amiben legtöbbször már azzal sem vagyok tisztában, milyen nap van. Persze, amúgy hogy ne örülnék egy kis szünetnek, hogy nem kell suliba járni, hogy elvileg van időm olyan dolgokra, amiket szeretek csinálni – ismétlem, elvileg – és felvehetem végre a csini nyári szoknyáimat… de a tényeken ez sem változtat, az én évszakom egyértelműen a tél, ahogy a személyiségemhez is jobban passzol az az időjárás.Hm, hogy nyári szokás? Mármint túl az ilyeneken, hogy például nyáron szokásom rendesen kialudni magam, vagy az ebédlőasztalnál reggelizni, netán addig falni a fagyit, míg tudom hogy van? Nem hinnem, hogy vannak különösebben említésre érdemes berögződéseim, viselkedéseim… leszámítva a kissé fura takaró-függőségemet, ami annyit foglal magában, hogy meg a 40 fokos pokolban sem tudok takaró nélkül aludni, és meg akkor is jobban esik a nyakamig húzni föl :D

***

Imádom, hogy ilyen sokan vagyunk, és mindenki máshogy látja a nyarat. Én a nem szeretem kategóriát képviselem és nem csak azért mert pillesúlyú vagyok. A legtöbb indokot már összeszedték a le-a-nyárral banda a válaszaikban, úgyhogy én már nem ismételném őket. Ti az imádom-a-nyarat vagy a le-a-nyárral bandát erősítitek?

Többi elvetemült résztvevő blogger:

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More