Mészáros Dorka: Kiszámolós

Fülszöveg: Birdie, a talpraesett tizenöt éves költőpalánta három fiút is kiszemelt magának, és mindhárman ott lesznek aznap este a buliban. A lánynak azonban nincs könnyű dolga: idegesítő vendégek, segíteni akaró barátok, egy nagypályás ex és a saját kétballába is akadályozza abban, hogy jól érezze magát. És hogy melyik srác lesz a befutó? A laza, táncos Beni, a zárkózott, titokzatos Jakab vagy a zongorista, művelt Márk? A döntés rajtad áll! Irányítsd Birdie-t és rakd össze a te sztorid! Csak egy tánc? Csók? Ölelés? Randi? Apró flört? Inkább semmi? Bármi megeshet, az is, hogy Birdie szingliként zárja az estét. A választás a te kezedben van! Lapozz és fejezd be akár huszonnégy különböző módon a történetet! A történetet Zsidró Dominik versei egészítik ki. Egy könyv, három borító. Melyik illik hozzád? Vagány? Romantikus? Visszafogott? A döntés a te kezedben van. Keresd a kedvencedet a könyvesboltokban vagy online!

Könyvinformációk:

Kiadó: Menő Könyvek
Oldalszám: 288 oldal
Megjelenés időpontja: 2020. január 30.
Függővég: nem
Sorozat: nem
Műfaj: romantikus

ITT megvásárolható

Véleményem:

A recenziós példányt köszönöm szépen a Menő Könyveknek!

Mészáros Dorka könyve már akkor felkeltette az érdeklődésem, mikor a kiadó bejelentette, hogy érkezik a Kiszámolós könyv. Nagyon tetszett, hogy három borítóval is megjelent, de ami a legjobb benne: az olvasó döntheti el, hogy merre menjen a történet. Már régóta érdekelnek az efféle könyvek, mert szerintem ez ad egy csöppnyi pluszt az egészhez.

A történetet Birdie szemén keresztül éltem át, aki éppen a barátnője, Fanny búcsúbulijába készül. De a buliban ott lesz több potenciális pasijelölt is, akivel Birdie el tudná képzelni a jövőjét. A csavar viszont az egészben az, hogy az olvasó dönti el, melyik sráccal, merre haladjon tovább a történet. És nem minden sztori vége zárul úgy, ahogy azt képzeljük. Azért is tetszik ez benne, mert így életszagú a regény, hiszen a valódi életben sem mindig az a leghelyesebb döntés, amit választunk.

A karakterekből pont annyit tudtam meg, hogy rögtön az első válaszútnál gondolkodás nélkül böktem a három fiú közül a kedvencemre. Majd mikor az ő útvonalát végigvittem, természetesen az összes többit is megnéztem, hogy mi hozható ki belőle. A kedvencem az lett, amelyikben Birdie Jakabbal ér révbe.

A könyv olvasása közben ismét tini lehettem az ő apró-cseprő gondjaikkal együtt: melyik pasit válasszam, mi lesz velem a legjobb barátnőm nélkül, mit kezdjek a legtökéletesebb, de legutáltabb csajjal, és ehhez hasonló cukiságok lelhetők fel benne. Majd elgondolkoztam, hogy ilyen könyvet én is tudok írni, hiszen a cselekményt nem kell annyira kidolgozni, ahogy a szereplőket sem, és mennyivel könnyebb, ha több kicsi történet kell megírni, mint egy nagy egészet. Aztán jött a felismerés, hogy aha, ezek valóban könnyebbek, de… Sokkal nehezebb úgy karaktert alkotni, hogy nem megy bele a szerző a legmélyebb belső dolgokba, hanem csak annyit mutat meg belőle, amennyi a választás lehetőségéhez pont elég legyen. A másik, ami miatt még nehéz ilyen regényt megalkotni, hogy teljesen pártatlannak kell lenni írás közben, hogy az olvasó véleményét semelyik irányba nem vigye el a szerző saját véleménye. Végül pedig ott van a cselekményvezetés. Sokszor én magam is elvesztem a történetekben, mikor azon voltam, hogy mindet elolvassam, és ha már olvasás közben ez történt, akkor mi lenne velem írás közben…OMG! abból szerintem semmi jó nem sülne ki. Úgyhogy minden elismerésem és köszönetem Mészáros Dorka felé, aki ezt a remek könyvet megalkotta a tiniknek, és nekünk, tini lelkű felnőtteknek!

Ami még nagyon tetszett a könyvben, azok a versek voltak. Habár nem vagyok egy nagy vers-fan, mégis tökéletesen beleillettek a történetbe, csakúgy, mint a kis illusztrációk és széljegyzetek. Ami viszont kicsit zavart, az a nyelvezete. Néhány helyen elég vulgárisra sikerült, bár tudom, így beszél az ember a való életben, de valahogy még mindig nem tudtam megbarátkozni az ilyennel. Illetve ha már nyelvezet. Alapjában véve nagyon laza és könnyed az egész, valóban olyan, mintha Mészáros Dorka éppen a helyszínen a szereplőkkel együtt ott lett volna, és leírta azt, amit átélt, vagy amit szeretett volna, ezért is jöttek létre a választási lehetőségek. Ezért viszont jár a hatalmas piros pont a részemről.

Összességében nagyon élveztem a regényt, imádtam, hogy én dönthettem mi lesz Birdievel és (szerelmi) életével. De ami a legjobban tetszett, hogy nem minden történet kapott happy endet, csak egy ez így oké befejezést, amivel kapott egy kicsi életszagot a regény.

Ajánlom azoknak, akik:

- szeretik az olyan könyveket, amikben ők döntenek a főszereplő sorásról;
- szeretnék megismerni egy tehetséges magyar szerző írását;
- szeretik az ifjúsági irodalmat, vagy éppen élik tini éveiket;
- imádják a romantikát.

Értékelésem: 5/ 4 csillag

Kedvenc karakter(ek): Jakab
Kedvenc jelenet(ek): Jakabos részek
Kedvenc idézetek:

„Ha pofára esel, tudod, mit kell tenned: felpattansz, koronát igazítasz, mész tovább.”

„Tizenöt múltam, köszöntem szépen, nem akartam felnőttesen viselkedni. A tinédzserkor éppen elég kellemetlenséget ígért, úgyhogy úgy döntöttem, addig leszek gyerek, vagy inkább gyerekes, ameddig lehet. Huszonöt évesen is plüssállatokért fogok könyörögni, és rajzfilmes ágyneműhuzatot kérek karácsonyra.”

Read More

Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn (Pippa Kenn-trilógia 1.)

Fülszöveg: Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért, vagy egy érintésért. Az erődházban a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak. Az erdőt a biológiai katasztrófa áldozatai uralják, akik gyűlölik a szépséget és emberséget, az elveszett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát. Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik. Vajon megváltozhat az élete? Létezhet számára a szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom?

Könyvinformációk:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 304 oldal
Megjelenés időpontja: 2012
Függővég: igen
Sorozat: Pippa Kenn-trilógia
Műfaj: disztópia

Véleményem:

A napszemű Pippa Kenn könyvet a Mini-Könyvlub 14. fordulója alkalmából vettem ismét a kezeim közé. Először 2015-ben olvastam, majd 2016-ban, végül most. Azt hiszem ezzel már most sok dolgot elártultam arról, hogy mennyire szeretem ezt a könyvet. Úgyhogy most egy tipic fangörl értékelésre lehet számítani.

A történet több szemszögből íródott, és több idősíkon zajlik. A múltat különböző naplóbejegyzések által ismeri meg az olvasó, a jelent pedig Pippa és Ruben szemén keresztül. Pippa egy 17 éves lány, aki egyedül tengeti mindennapjait az erődházában, amit a felmenői készítettek arra az esetre, ha kitörne a világvége. Még jó, hogy ennyire előrelátóak voltak, mert sajnos ez megtörtént. Szegény Pippa pedig 12 éves korára totál magányossá vált, 5 éven keresztül nem szólt senkihez, és azt hitte, ő az utolsó ember a Földön. Majd egy napon felbukkan Ruben, aki éppen zombik aka sápadtak elől menekül, de sajnos bénasága miatt elesik, ezzel könnyű prédává válik a sápadtak számára. Pippa pedig annyira megörül az embernek, hogy gyorsan a segítségére siet. Ezután tett tettet követtett (ez milyen jó kis szójátékra sikerült), összehaverkodtak, megismerték egymás múltját, végül közösen útra keltek a nagy remény: a Kolónia felé, hogy még több emberrel éljenek együtt, biztonságban, nyugalomban a sápadtak és támadásaik nélkül. Aztán persze nem olyan mókás ez a mászkálás, sok dolog történik közben, de azok akkora spoilerek lennének, hogy nem venném el senkitől az olvasását élményét, ezért inkább olvassátok el magatok!

A karakterekből pont annyit tudtam meg, hogy tökéletesen, el tudjam őket képzelni, nem csak a vonásaikat, hanem a jellemüket is magamévá téve. Na nem félreérteni ezt a mondatot.

Pippa egy igazi harcos, aki képes volt egy veszélyes világban egyedül is életben maradni. Tökéletesen bánik az íjjal, a puskával, majd Ruben segítségével megtanulja a kard használatát is.
Fun fact: a Pippa női név 2019 óta anyakönyveztethető.
Ruben pedig egy igazi nagyszájú, merész gyerek, aki képes a saját életét a szerettei elé helyezni. Vonásai tökéletesek, maga a megtestesült Adonisz, minden tini lány álma. Ők ketten pedig tökéletes párost alkotnak együtt. Mellékszereplők közül Kelseit szerettem még meg, mert olyan beszólásai voltak az öregasszonynak, hogy tátva marad az ember szája.

A világ, melyet Kemese Fanni felépített egyszerűen zseniális! Minden szükséges háttér-információt megtudtam, amire kíváncsi voltam olvasás közben. A zombik létrejötte is elég egyedi. Ebben a történetben nem csak egy vírus a hibás az emberiség majdnem kihalásának, és nem csak a kiválasztottak maradtak életben, ahogy azt már az emberek megszokták. Bárkinek esélye lett volna a túlélésre, ha nem lett volna olyan hiú az emberiség. Nagyon tetszett, hogy egy teljesen mai helyzetet boncolgatja a digitális világ formájában. Sajnos a mai emberek is túlságosan ráhagyatkoznak a számítógép, cloud, és hasonló cuki dolgokra. Szintén sok ember szeretne tökéletes lenni, örökké fiatal és szép, ehhez mindenféle műtéteket képesek bevállalni. Persze a könyvben kissé drasztikusabb a sebészet és orvostudomány, mint a mai világban, de csak egy lépés hiányzik ahhoz, hogy felfedezzék az „életkapszulát”.

Összességében ez a regény az egyik kedvencem, mert a Pippa egy igazi badass csaj, Ruben egy igazi szívtipró, a probléma igazi probléma, a megoldás pedig nem esik a karakterek markába.

Ajánlom azoknak, akik:

- egy jó kis disztópiára vágynak;
- szeretnék megismerni egy tehetséges magyar szerző írását;
- nem bánják, ha van egy kis romantika a történetben.

Értékelésem: 5/ 5 csillag

Kedvenc karakter(ek): Pippa Kenn
Kedvenc jelenet(ek): az erődházban töltött idő
Kedvenc idézetek:

„– Mindig van miért élni – mondtam. Az ablakon át Pippára néztem. – De van, amiért jobban.”

„Vajon tényleg megéri, csodás dolgokat megvonni magunktól, pusztán azért, hogy a nap minden percét biztonságban tölthessük?”

„Semmi sem lehetetlen, az egész világ arra vár, hogy meghódítsam.”

„Az ember túlságosan találékony ahhoz, hogy végleg odavesszen.”

„Maradj csendben!
Az erődház az egyetlen menedéked.
Az emberi élet mindennél fontosabb.
Ne bízz az idegenekben!
Semmi sem veszhet kárba.
Emlékezzünk a múltra, de a jelenben élünk.”

A képek a Pinterest oldalamról származnak.

Read More

Cath Crowley: Szavak kékben

Fülszöveg: Rachel néhány éve beleszeretett Henry Jonesba. A költözésük előtti napon elrejtett egy szerelmeslevelet a kedvenc könyvébe a fiú családjának könyvesboltjában. Aztán várt. De Henry nem jelentkezett. Most, hogy Rachel visszatért a városba – és a könyvesboltba is –, együtt kell dolgoznia azzal a fiúval, akit a legszívesebben soha többé nem látna. De Rachelnek biztos pontokra van szüksége. A bátyja meghalt néhány hónapja, és Rachelből minden érzés kihalt. Míg Rachel és Henry egymás oldalán dolgoznak – könyvekkel, szerelmi történetekkel és lapok közé bújtatott levelekkel körülvéve –, reményt találnak egymásban. Hiszen az élet olykor kicsúszik az irányításunk alól, és kibírhatatlannak tűnik, a sorok közé írt szavak, a szerelem és egy második esély mégis elég lehet. Díjnyertes könyvek-sorozatunkban olyan köteteket jelentetünk meg, melyek rangos ifjúsági irodalmi elismerésben részesültek. Indie Book Awards for Young Adult fiction 2017 A Winner of the Prime Minister’ Literary Awards for Young Adult Fiction 2017

Könyvinformációk:

Kiadó: Menő Könyvek
Oldalszám: 272 oldal
Kötés: Keménytáblás
Fordította: Molnár-Hartinger Emese
Megjelenés időpontja: 2019. szeptember 26.
Műfaj: romantikus
Függővég: nem
Sorozat: -
ITT megvásárolható

Véleményem:

A recenziós példányt köszönöm szépen a Menő Könyveknek!

A Szavak kékben könyv több, mint egy romantikus, ifjúsági regény. Olyan témákat dolgoz fel, amikről igenis beszélni kell a fiatalokkal. Mikor belekezdtem az olvasásba, rögtön magával ragadott a mélabús hangulata, ami az elején uralkodott és azonnal kíváncsivá is tett, hogy mi ennek az oka.

A történet két fiatalról szól, Rachelről és Henryről, akik próbálják túlélni a felnőtté vélést a maguk módján. Rachel egy depresszív lány, és próbálja titkolni, hogy mi történt vele, miután elhagyta a várost, ahol gyerekkora nagy részét töltötte, majd mégis visszaköltözött. A régi barátai mind örültek neki, hogy visszatért, de azt nem gondolták, hogy egy teljesen más lánnyal találják magukat szemben, mint aki elment. Henry pedig Rachel legjobb barátja, lelki társa, mindene, de nem túl rózsás viszonyban váltak el egymástól, mikor Rachel elköltözött. Közben Henry is újra felépítette a Rachel nélküli életét, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel járt. Majd mikor a lány visszatért a városba minden seb feltépődött, a titkokra fény derült, végül pedig minden kocka a helyére került.

Vegyes érzésekkel csuktam be a könyvet az utolsó lap elolvasása után. Ahogy egyre mélyebbre kerültem én is a szavak tengerében, összezavarodtam Rachellel és Henryvel együtt, de végül fellélegezve bukkantunk a felszínre. A regényben komoly témák kerülnek a reflektorfénybe: a halál elfogadása, és a gyász feldolgozása. Úgy gondolom, hogy kell ezekről beszélni a fiatalokkal, hiszen tudniuk kell, hogy mindig van segítség, nem kell maguk megoldani a gondjaikat. Ott vannak a barátaik, a szüleik, akikre bármikor támaszkodhatnak, és nem csak abban, hogyan dolgozzák fel a halált, hanem bármiben. Tudom, minden tinédzser maga akarja megoldani a problémákat, mert már felnőttek, pedig még csak a szélén vannak a felnőtté válásnak.

A karakterek érdekesek voltak, kicsit sajnáltam, hogy csak annyit ismertem meg belőlük, szívesen olvastam volna még Henry testvérétől, Georgeról, és Rachel testvéréről is Calról. Örülnék neki, ha az írónő úgy döntene, hogy mondjuk megírja Rachel történet is, hogy mitől lett olyan amilyen, nem pedig csak kis morzsákat mutatna meg belőle. Henry és Rachel karaktere érdekes volt. Érezni lehetett rajtuk, hogy sokat őrlődnek, néha gyerekesen viselkedtek, néha pedig képesek voltak elővenni felnőtt énjüket. Pont így éreztem magam tiniként: sose tudtam, hogy mi a jó döntés, szerettem volna egyszerre gyerek és felnőtt is lenni.

Ami nagyon tetszett a könyvben, hogy a karakterek könyveken keresztül kommunikálnak egymással. Amit nem tudtak/nem volt erejük egymás szemébe mondani, azt a Henry és családja könyvesboltjában található Üzenetek Könyvtárában elhelyezett könyvekben hagyott levelekkel, üzenetekkel mondták el. Ennek a Könyvtárnak köszönhetően sok új művet felfedeztem, illetve kedvet kaptam az elolvasásuknak. Úgyhogy lassan nekiesem a Felhőatlasznak.

Ami viszont nem tetszett a regényben, hogy maradt egy hiányérzetem. Kicsit többet vártam volna a cselekménytől, olyan befejezetlennek éreztem. Sokkal több potenciál rejlett benne, mint amennyit kihozott az írónő belőle. Viszont kezdeti lökésnek, hogy a fiatalok felismerjék: nem kell annyira begubózniuk magukba, arra tökéletes.

Nem minden esetben térek ki a borítóra, de ennél a kötetnél meg kell tennem. A Kiadó remek munkát végzett a kemény kötéssel és a borítótervvel, bár kicsit sajnálom, hogy a magyar cím nem lett annyira mély, mint az eredeti, ami a Words in Deep Blue címet viseli. Mivel nem tudtam, hogy ezt a borítót a Kiadóban dolgozó grafikus hozta össze vagy egy másik kiadás terveit vette meg a Menő Könyvek. Ezért ránéztem a GoodReades profiljára a könyvnek, ahol ugyan nem biztos, hogy az összes kiadás megtalálható, de elég sok fellelhető. A kiadások borítót nézegetve pedig úgy döntöttem, hogy megmutatom Nektek a kedvenceim, ami remekül tükrözi a regény történetét és hangulatát.

Az első három borító az ausztráliai kiadásokhoz készültek, a negyedik a német borító, az utolsó pedig Franciaországban megjelent borító

Összességében az értékelés megírását követően sem igazán tudom eldönteni, hányadán is állok a regénnyel. Abban viszont biztos vagyok, hogy mindenkinek ajánlom olvasásra, hiszen egy magával ragadó történetet adott az írónő az Olvasóknak.

Ajánlom azoknak, akik:

- szeretnének elmerülni a tini létbe és gondjaikba;
- komolyabb témájú könyvet keresnek;
- egy kis romantikára vágynak;
- kíváncsiak, mi is az az Üzenetek Könyvtára.

Értékelésem: 5/4 csillag

Kedvenc karakter(ek): George Jones
Kedvenc jelenet(ek): a könyvekben található levelek
Kedvenc idézetek:

„– Ráadásul most nincs semmi, amiért fel kellene kelnem – nyúlok a zacskóba.
– Senkinek sincs indoka, hogy felkeljen. Az élet értelmetlen. Mégis mindenki felkel. Így működik az emberi faj – mondja, és kávét nyom a kezembe.
– Nem tetszik, ahogy az emberi faj működik.
– Senkinek sem tetszik.”

„Mi vagyunk a könyvek, amiket olvasunk, és minden dolog, amit szeretünk.”

„– Ha mindenki feladná, amit szeret, rögtön azután, hogy rosszra fordulnak a dolgok, akkor ez egy borzalmas világ lenne – fejti ki apa.”

„– Ő a lelki társam – közlöm vele.
– Akkor nagyon aggódom a lelkedért – feleli, aztán megy, hogy kiszolgálja a többi vendéget.”

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Colleen Hoover – Tarryn Fisher: Never never – Soha, de soha 1-3. (Never never 1-3.)

Fülszöveg: Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts! Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni. Ma délelőtt óta vadidegenek. A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen. Ne habozz! Imádni fogod.

Könyvinformációk:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Magyar megjelenés éve: 2016
Oldalszám: 174 oldal
Kötés: Puhatáblás
Fordította: Kamper Gergely
Sorozat: Never never
Függővég: igen
Műfaj: romantikus

Fülszöveg: Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts! Silas versenyt fut az idővel, ahogy egyre több igazságra derül fény, miközben más szálak összekuszálódni látszanak. Ráadásul most már magasabb a tét, ahogy Silas kezéből egyre inkább kicsúszik az irányítás, és mások kezdik gyanúsnak találni a viselkedését. Charlie bajban van, így hát neki kell áthidalnia a szakadékot a múltjuk és a jelenük között. Mert valahol a „szeretlek”-ek meg a „soha, de sohá”-k között ott rejtőzik az igazság, amiről egyelőre elképzelésük sincs, mégis meg kell találniuk.

Könyvinformációk:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Magyar megjelenés éve: 2017
Oldalszám: 116 oldal
Kötés: Puhatáblás
Fordította: Matyola Melinda
Sorozat: Never never
Függővég: igen
Műfaj: romantikus

Fülszöveg: Tudod, ki voltál valaha és ki akarsz lenni a jövőben? Silas Nash és Charlize Wynwood kénytelen elmélyedni a múltban, hogy megoldják saját rejtélyeiket. Versenyt futnak az idővel, hogy megtalálják a szükséges válaszokat, mielőtt mindent elveszítenek. Vajon vissza tudják szerezni, ami egyszer már az övék volt? Visszakaphatják-e a régi énjüket?

Könyvinformációk:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Magyar megjelenés éve: 2018
Oldalszám: 106 oldal
Kötés: Puhatáblás
Fordította: Matyola Melinda
Sorozat: Never never
Függővég: nem
Műfaj: romantikus

Véleményem:

A Never never sorozatot most egy kicsit rendhagyó módon fogom értékelni, mert egyszerre mind a három könyv kibeszélésre kerül. A sorozatot az Éltető víz! projekt apropójából fejeztem be, mert tavaly már elolvastam az első részt, viszont nem vitt rá a lélek, hogy folytassam Ezt is kifejtem nemsokára bővebben.

Szóóóval, a cselekményben találkoztam 1, azaz egy darab Charlie lánnyal, és szintén 1, azaz egy darab Silas sráccal, akiknek a szerencsétlen történetét mindkét alany szemszögén keresztül követni tudtam. Fogalmam sem volt, hogy kicsodák ők, ahogy ők maguk sem tudták ezt, és velük együtt ismertem meg a múltjukat és az életüket. Kicsit érdekesen kezdődik a regény, mert a két főszereplő konkrétan a saját nevére sem emlékszik, egyszer csak arra eszméltek, hogy az iskolában vannak, és mindenki furcsán néz rájuk. Majd mikor tisztázzák, hogy mindketten amnéziásak elkezdődik a verseny az idővel az emlékeikért.

Az első kötetben szinte csak az alapinformációkat kaptam meg, ami vajmi kevés volt ahhoz, hogy megismerjem Silas és Charlie párosát. Arra sikeresen rájöttem a két jómadárral együtt, hogy nagyon fontosak voltak egymásnak, de egy múltbeli történés szétválasztotta őket. Sajnos ez a sötétben tapogatózás nem igazán jött be nekem, mert semmi olyan érdemleges információval nem lettem gazdagabb, amire azt mondtam volna, hogy Ez az! Végre valami, amivel közelebb kerültem a megoldáshoz. Sajnos a cselekmény pedig pont a legizgalmasabb résznél ért véget, és ez nem csigázott fel, hogy azon nyomba kezembe vegyen a második részét. Ezért is kellett majd fél év, mire újra nekiugrottam a sorozatnak, és azt is csak azért tettem meg, mert imádom CoHo-t, Tarryn munkásságával pedig csak most ismerkedem, de imádom a csípős stílusát és a humorát, és bíztam benne, hogy valami zseniálisat fognak majd ketten összehozni a végére.

A második kötet érdekes módon ez a rész nem egy átvezető rész, ahogy az megszokott a trilógiáknál, mert sokkal több információt kaptam mindenről, mint az első kötetben, de főleg Silasról, hiszen ez az ő könyve, nagyon kevés szerephez jut Charlie. Ami nem is baj, mert ebben a részben elég idegbeteg, mégis fontos dolgokat tudunk meg azokból a picike részekből is, amíg szerephez jut. Sokkal jobban bejött ez a könyv, mert kezdett a köd feloszlani, így lassan látni lehetett az a bizonyos fényt az alagút végén.

A harmadik kötetben pedig lehull a lepel minden titokról, minden kis puzzle darab a helyére kerül, meg mindenféle ehhez hasonló szófordulat. Szóval Charlie és Silas meglelik a kulcsot az amnéziájuk okára, aminek köszönhetően vissza is nyerik az összes elfelejtett dolgot. Rájönnek, hogy milyen fontosak egymásnak, mennyire hülyék voltak, hogy hagyták a tökéletes kapcsolatukat tönkretenni holmi külső nyomásra, és hogy az univerzum is egymásnak teremtették őket. Igen, eljő’ a happy end, mindenki boldog lesz, nagy pusziszkodás, és… a végére egy csattanó, aminél mindenkinek tátva marad a szája!

Charlie karaktere érdekes volt, mert az első kötethez képest rengeteget fejlődött. Képes volt felismerni, hogy milyen szenyó volt azelőtt, hogy elvesztették az emlékeiket, majd tett azért, hogy megváltoztassa a róla kialakult véleményt.

Silas pedig végig Silas maradt, az ábrándjaival, és azzal, ahogy a szívére hallgatott.

Összességében baromira élveztem a sok hülyeséget, amit Charlie és Silas képesek voltak véghezvinni csupán azért, hogy újra emlékezzenek. Viszont annyira mégsem nyerte el a tetszésem, mert sok dologra nem kaptam kielégítő választ. Egy limonádénak elmegy, viszont sokkal többre vágytam, így sajnos csalódtam a könyvekben.

Ajánlom azoknak, akik:

- mindhárom kötet birtokában vannak, mert frusztrálóak a függővégek;
- bírják a függővégeket;
- nem bánják, ha egy történet kicsit kusza;

- bírják az írónők stílusait. 

 

Értékelésem: a három kötet együtt: 5/3,5 csillag

Kedvenc karakter(ek): Silas
Kedvenc jelenet(ek): mikor a leveleket és naplóbejegyzéseket bogarászták
Kedvenc idézetek:

„Rémisztő, ha az ember nem tudja, kicsoda, és még rémisztőbb belegondolni, hogy talán tévesen rakja össze a darabkákat.” (Soha, de soha 1.)

„– Szerintem földönkívüliek lehetünk – mondom. – Ezért nincsenek meg Charlie és Silas emlékei. Viszont a fejünkben lévő chipek miatt olyasmiket tudunk, hogy mi az a Google meg a Tetris.
– Akkor átkeresztelhetlek E.T.-re?” (Soha, de soha 1.)

„Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts!” (Soha, de soha 1.)

„Ha hinnem kell a sárkányokban ahhoz, hogy megtaláljam Charlie-t, akkor én leszek az első, aki karddal a kezében száll szembe a tűzokádó szörnyetegekkel.” (Soha, de soha 2.)

„Nem hozzád érni furcsábbnak tűnik, mint hozzád érni.” (Soha, de soha 2.)

„Soha ne hidd azt nagy makacsságodban, hogy a csók hiba volt.
Sose felejtsd el, mit éreztél, amikor az ajkam az ajkadhoz ért.
Azt akarom, hogy mindig vágyakozz a csókom után.
Sose felejtsd el, hogyan húztál magadhoz arra vágyva, hogy úgy érezd, mintha az én szívem a te mellkasodban dobogna.
A jövőben sose menekülj el a csókom elöl, amikor a nevetésedet hallva megint eggyé akarok válni veled.
Mindig azt akard, hogy úgy öleljelek, mint tegnap.
Soha ne felejtsd el, hogy engem csókoltál meg először. Soha ne felejtsd el, hogy téged foglak utoljára megcsókolni.
Mindig szeress engem, soha ne hagyd abba.
Soha ne hagyd abba, Charlie!
Soha ne felejts!
Silas” (Soha, de soha 2.)

„A sors lelkünk mágneseként vonzza hozzánk azokat az embereket, helyeket és dolgokat, amelyekhez tartozunk.” (Soha, de soha 3.)

„– (…) Nem tagadhatjuk meg azokat az embereket, akik a múltban voltunk, Charlie. Az viszont rajtunk múlik, hogy kik leszünk mostantól.” (Soha, de soha 3.)

„A felnőttek szeretnek úgy tenni, mintha a mi érzéseink nem lennének olyan mélyek és fontosak, mint az övéik, mintha mi túl fiatalok volnánk ahhoz, hogy tudjuk, mit akarunk. Szerintem mi ugyanarra vágyunk, mint ők. Hogy találjunk valakit, aki hisz bennünk. Aki mellettünk áll, és aki miatt kevésbé érezzük magunkat magányosnak.” (Soha, de soha 3.)

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More