Fülszöveg:
Jordan
Norris minden.
A világ lángokban áll, a barátai rabságban nyomorodnak, az egyetlen élő rokonát
pedig a kegyetlen kínzómester tartja a markában. Az emberek, akik annyi éven át
védték és imádták őt, most szenvednek és nem maradt senki más, akitől
segítséget kérhetne, csak a síkurak. Vízbe kell fulladnia, hogy lássa a Víz
magatehetetlen úrnőjét, átkelni a semmi földjén, hogy segítséget kérhessen a
vakmerő Tűztől és le kell győznie mindközül a legrosszabbat is. A Levegő
királya megfoghatatlan, érinthetetlen és különösen ravasz; esze ágában sincs
segíteni. Jordannek nemcsak a saját démonaival és a pánok királyával kell
megküzdenie, de maga mellé kell állítania az elemeket is, hogy sikerrel járjon.
Csakhogy az ideje rohamosan fogy.
Véleményünk:
Azért
többes számban, mert Rétával (Habár, a könyves kocsma) bloggerinájával közös
olvastuk, és úgy döntöttünk, hogy közösen is kéne megírni az értékelést. Nagyon
reméljük, hogy tetszeni fog Nektek, mert mi jól éreztük magunk írás közben. Rétához EZEN a linken tudtok benézni.
Vigyázat! Spoilert tartalmazhat az első részre vonatkozólag!
Történetünk
ott folytatódik, ahol az előző befejeződött. Gok felbukkan a semmiből,
Merkatorral az oldalán és megmenti Rio és Robin életét. Aztán Jordan kisétál az
erdőből és kiderül, hogy a Halhatatlanok Nestort és a többieket elvitték, mert
összetévesztették Jordannel. Elmennek együtt a víz Síkurához, hogy segítséget
kérjenek tőle. Ezután hamar kettéválik a csapat, Jordan a többi Síkúr
segítségét kérni indul, Rióék pedig Erdőmélybe, hogy kiszabadítsák barátaikat.
Dorka: Az első gondolatom az volt, hogy végre
újra abban a világban vagyok, ami annyira tetszett már az első kötetben (értékelés: ITT) is.
Második pedig az, hogy jó, hogy ott folytatódik a történet, ahol abbamaradt.
Így az elején teljesen azt kaptam, amit vártam, a végére pedig még többet. Mit
gondolsz a Remények Jordan számára könyvről? Azt kaptad, amit szerettél volna?
Réta: Megpróbálok minden könyvnek elvárások
nélkül nekiindulni. Persze, ez egy folytatásnál valahogy elképzelhetetlen.
Szerettem volna, ha ugyanúgy szeretni fogom a karaktereket és a történéseket,
mint az első részben (értékelés: ITT), ezt meg is kaptam. Pörgős volt, minden oldalon történt
valami, sokszor úgy éreztem magam, mintha ringlispílen ülnék! A másik oldalról
pedig ugyanaz az élcelődő, ironikus humor járja át, mint az első részt.
Elvárásnak nem mondanám, viszont reméltem, hogy mivel ez egy második rész, a
szerkesztési hibák száma elenyésző lesz, tudván, hogy az elsőben elég sok volt.
Ezt sajnos nem kaptam meg, ebben is voltak dögivel. Ebből a szempontból nem
teljesítette az elvárásaimat. Mi tetszett neked a legjobban és mi a legkevésbé
a könyvben?
Dorka: A legjobban az tetszett, hogy többet
kaptam Rióból és Gokból, de inkább Rióból. Ő az első részben végig nagyon
rejtélyes volt, és játszotta a vámpírurat, és nem tudtam, hogy miért van
annyira nagyra magával. Ebben a részben pedig megkaptam erre a választ. Szegény
Rio kapott egy elég durva háttértörténet, ami bővelkedett a kínzásban. Ami a
legkevésbé tetszett az nem a történetben volt, hanem magában a szerkesztésben.
Sok volt az elütés, szerkesztési hiba, ami miatt párszor nem tudtam, hogy mi
hova tartozik. Szerinted elég szerepet kapott Jordan vagy sem?
Réta: Ahhoz képest, hogy Jordan a címszereplőnk,
ebben a részben nem az ő cselekményszála volt a hangsúlyos. Engem nem zavart,
hogy a Gok/Rio/Robin szál jobban érvényesült, szerettem velük utazni. Igazából
nem is a mennyisége volt kevés, hanem az ott lezajlott események fontossága.
Arra tudok gondolni, hogy ami itt történt vele, az talán a harmadik részben fog
igazán kibontakozni, mert ebben igazából sokat nem lendített az eseményeken. Te
úgy gondolod, hogy lehetett volna több szerepe? Nekem addig eszembe se jutott,
míg rá nem kérdeztél!
Dorka: Teljesen egyetértek egyébként veled,
szerintem sem jutott annyi szerephez, mint kellett volna. Mikor pedig az ő
részei voltak, abban annyira nem voltak eget rengető történések. A cselekményt
valóban Gok, Rio és Robin vitte. Egyébként nekem ez nagyon szemet szúrt, azért
is kérdeztem meg, hogy Te hogy láttad. A másik, ami még feltűnt, hogy Evon
szinte eltűnt a történetből. Egyszer kétszer beszélnek róla, a múltjáról is
kaptunk egy kicsit, viszont mindezt csak közvetetten. Nekem kicsit hiányzott,
mert ő számomra még mindig egy kérdőjel. Mit gondolsz erről? Vagy csak én
hiányoltam?
Réta: Nem, Evon hiánya nekem is feltűnt, valamint
Owené. Nekem az az érzésem, hogy talán az első részben túl sok szereplő lett
felvonultatva, és ha ebben a részben is legalább annyi szerepük lett volna,
akkor még legalább kétszer olyan hosszú. Amit mondjuk én nem bántam volna
egyáltalán. Viszont őket elég fontos szereplőknek gondoltam eddig. Szívesen
olvastam volna róluk többet. Bár a végén megtudtuk mi lett Evonnal, ha még
erről is kapunk részletes infókat, nem tudom, hogy bírtam volna a lelkem.
Lehet, hogy ha kevesebb a visszaemlékezés, akkor velük is többet találkozunk.
Tényleg, mit gondolsz a visszaemlékezésekről? Kellettek bele, vagy csak
kitöltötték az oldalakat? Mindenesetre egyik másik elég hátborzongatóra
sikeredett.
Dorka: Most, hogy mondod valóban Owen sem volt
annyira jelen a mostani részben. Viszont helyettük kaptunk még egy csomó egyéb
karaktert. Amúgy imádtam a visszaemlékezéseket és örültem neki, hogy ilyen
sokat kaptam belőle! Azokkal kicsit jobban megismertem a szereplőket, főleg
Riót. A hátborzongató viszont nem csak a visszaemlékezésben jelennek meg, hanem
Nestor részeiben is. Tényleg, ha már Nestorra terelődött a szó, akkor
beszéljünk egy kicsit róla. Engem ő az első részben egy kicsit idegesített az
állandó siránkozásával, most viszont egy kemény ikret ismertünk meg, ami
merőben ellentéte annak, amit eddig láttunk belőle. Szerinted mi ennek a
pálfordulásnak az oka?
Réta: Engem is idegesített az Emlékekben, de
ebben a részben le a kalappal előtte. Nem néztem ki belőle azt, hogy így fogja
viselni. Mintha nem is ő lett volna. Szerintem azért volt sokkal kedvelhetőbb
és erősebb karakter, mert hitt benne, hogy ezzel megvédheti Jordant. Az már az
előző részből is kiderült, hogy mindent megtenne érte, itt viszont lehetősége
is volt bizonyítani. Szerinted a sötét és elég brutális részek jót tettek a
könyvnek vagy inkább hátrányára váltak? Nekem egyébként kifejezetten
tetszettek, csak nem gondoltam volna, hogy ebbe az irányba megy a történet.
Megviselte rendesen a kis lelkemet.
Dorka: Én sem vagyok egy kemény lelkű ember, mert
képes vagyok bármin elbőgni magam. Most viszont megacéloztam magam, mert
hasonló részekre számítottam, mint az első részben. Hát, azt hittem kemény
vagyok ezzel, de tévedtem. Sokkal több és brutálisabb részek voltam a
Reményekben, amiket nem bántam. Tetszettek ezek a részek, hiszen érzékeltették,
hogy nem egy tündibündi hatalmi harcba keveredtem, hanem olyanba, ami valóban
kemény áldozatokat követel. Viszont nem csak csatajelenetek voltak véresek,
mert a karakterek előszeretettel kínozták egymást. Ilyen volt a fekete Pánok
királya Odell is. Előszeretettel játszott az erdőszellemen a legválogatottabb
módszereket segítségül hívva.
Réta: Ezt én is így látom, manapság kevés olyan
könyvet olvasni, ami úgy mer áldozatokat hozni, hogy ne az látszódjon, hogy
csak azért öl meg valakit, hogy megöljön valakit. Itt mindennek meg volt az
értelme. Legalábbis én mindenben láttam. Ami nagyon tetszett még egyébként,
hogy rendkívül pörögtek az események. Nem volt megállás, minden oldalon történt
valami. Egy pillanatig nem unatkoztam, sem én, sem a szereplők. A több nézőpont
itt is jelen volt, most is épp úgy működött, mint az elsőben. Ráadásul itt
külön is váltak hőseink, több területet is megismerhettünk az elementál
világban. Nagyon tetszett a részletes világleírás és hogy a különböző Síkurak
világa hasonlít az elemükre, valamint az, hogy a Tűz és a Víz azt érezték
kellemetlennek, amiben a másik otthon érezte magát. Ez nagyon tetszett.
Dorka: De jó, hogy felhoztad ezt a témát, mármint
a világot. Külön örültem neki én is, hogy jobban megismertem a Tűz és a Víz
földjét. Bár egyik birodalomban sem tudtam volna tovább maradni 5 percnél. A
víz nekem túl vizes volt, a Tűz népe pedig a föld alá kényszerült, ami eléggé
fullasztó hely lehetett. Nem szerettem ezeket a részeket közben mégis szerettem,
hiszen ahogy írtad ez által megismertük a Síkurak “élőhelyeit”. A Levegő pedig
egy nagyon gonosz birodalom, pedig neki még nincs is népe, csak Szelei. Viszont
az ő történetük is érdekes volt. Neked melyik Síkúr volt a legérdekesebb az
újak közül és miért?
Réta: Hm… Ezen eddig még nem gondolkodtam el. A
Szél azt hiszem. Megfogott a története, átéreztem, hogy mit miért csinált. Azt
nem mondom, hogy jogos volt, és egyetértek vele, de értettem a tettei mögött
meghúzódó indítékokat. Senki sem szereti, ha levegőnek nézik. Ingeborg, a Víz
Síkura olyan semmilyen volt. Valahogy nem tudom elhinni, hogy egy kis
karcolástól az arcán majd ő lesz a nagy lázadó. Freya, a Tűz Síkura meg tiszta
kajla. Bár, mikor a népének szónokolt, nem ez nyilvánult meg, hanem egy igazi
tüzes lélek. Tükröződött bennük az elemük is, de mégsem nőttek a szívemhez.
Nekem amúgy baromi fura volt női karakterre azt olvasni, hogy Síkúr. Akkor már
miért nem Síkúrnő, nem? Volt olyan esemény, amin változtatnál?
Dorka: Eddig fel sem tűnt ez a Síkúr, Síkúnő
dolog, engem ezek szerint nem zavart. Viszont most, hogy mondod tényleg furcsa,
hiszen nőkről beszélünk. Viszont el tudom nézni a cselekmény miatt, hiszen az
baromi jó! A végén Nestorral nem az történt, amire számítottam, ezen
változtatnék. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ennek fényében Jordan hogy is fogja
megszerezni az emlékeit. Érdekes lesz, már alig várom a következő részt.
Remélem ott Jordan több szerephez jut.
Réta: Addig, amíg nem olvasom a következő rész
elejét, addig én nem is hiszem el. Bármi megtörténhet. Azt szeretem egyébként
Gabi karaktereiben, hogy mindegyik különböző, és jól el lehet őket különíteni.
Elég nehéz ennyi különféle karaktert megalkotni, sokaknak nem is sikerül, de én
úgy látom, hogy a karakterek a sorozat egyik erőssége. Volt olyan karakter,
akit leginkább közel érzel magadhoz, akivel tudtál azonosulni? Nekem a kedvenc
karakterem még mindig Gok, bár most már inkább a Rio-Gok páros. Viszont azonosulni
most nagyon tudtam Robinnal.
Dorka: Egyértelmű, hogy a karakterek a könyv
erősségei, hiszen sokan vannak és mégsem érzi úgy az ember, hogy sok(k) lenne.
Az én kedvenceim is Rio-Gok páros. Már az első könyvben is éreztem, hogy ők
valójában jó barátok annak ellenére, hogy folyamatosan ugratják egymást, de a
Reményekben még közelebb kerültek egymáshoz. Remélem ez nem annak az oka, hogy
Gokban ott van az a bizonyos lélek. Akivel a legjobban tudtam azonosulni az
sajnos Ingerborg volt. Én is elmenekültem volna a népemmel a háború elől, hogy
valahol biztonságban túléljünk.
Réta: Azt én is nagyon remélem, hogy a lélek
dolog max. egy konfliktus forrás, de nem lesz érzelmi alapja. Nem szeretnék
semmiféle extra szerelmi dolgot senki között. Így is vannak félelmeim tudjukkik
között. Nincs szükségem másikra. Jól áll nekik a barátság. Amúgy nem gondoltam
volna, hogy Ingeborgot fogod írni, most megleptél! Én nem tudom, hogy reagálnék
hasonló helyzetben. Nagyzolás lenne azt mondani, hogy márpedig én biztos harcos
hercegnő lennék. Viszont álmaimban az vagyok! Milyennek tartod a könyvet, mint
folytatás? Miben volt új az első kötethez képest?
Dorka: Hát én is szeretnék harcos hercegnő lenni,
de inkább reális vagyok. Egyébként a könyv, mint folytatás megfelelő volt.
Annak ellenére, hogy Jordanből kicsit többet vártam, így is meghaladta az
elvárásaim. Igazából nem is gondolkoztam rajta, hogy mi fog történni benne,
mert már egy párszor bizonyította Gabi, hogy semmi sem úgy történik, ahogy én
azt elképzelem. Újat annyit tartalmazott, hogy jobban megismertem a világot,
pár karakter hátterét, aminek nagyon örültem. Számodra mik voltak az új dolgok?
Jót tettek ezek az újítások a könyvnek?
Réta: Nem gondoltam volna, hogy még több
szereplőt elbír a könyv, és mekkorát tévedtem! Igaz, hogy voltak szereplők,
akiből kicsit kevesebbet kaptunk, viszont az újak is sokat tettek a
történethez. Odell és Merkator már az előzőben megjelent, de itt volt igazán
szerepük. Az új lények is tetszettek, mint például a koholt lények, hozzájárultak
az izgalmakhoz rendesen. Szerintem nagyon jót tettek a könyvnek. Olyan ez a
világ, hogy simán lehetne belőle 1000 részes esti sorozatot csinálni belőle
valamelyik TV csatornára. Bár egy névjegyzéket még a végére el tudnék képzelni.
A mai napig nem emlékszem Robin teljes nevére. Ami viszont számomra kicsi
homály, az a legvége a történetnek. Nem egyértelmű számomra, hogy most akkor
van emlék vagy nincs emlék. Te hogy látod a végkifejletet?
Dorka: Komolyan mondom, azt hittem azt a részt
csak én nem értem. Szerintem van emlék, hiszen Nestor elmondta, hogy mit kell
csinálni hozzá és azt Robin meg is tette. Utána pedig Jordan érezte is a
változást. Miért, szerinted nem lett meg az emlék? Engem az jobban érdekel,
hogy a harmadik emlék, hogy fog megkerülni. Eddig is nagyon kreatív dolgok
voltak, nem tudom, hogy lehet ezt még jobban felülmúlni.
Réta: Azért érzem kicsit homálynak, mert én azt
hittem, hogy az összes emlék ugyanolyan lesz, hogy golyó és el kell rágni. Nem
voltam arra felkészülve, hogy másképp is lehet, így nekem ez kicsit homály. Meg
ugye megint a függővég, a legizgalmasabb események legizgalmasabb pontján kell
abbahagyni a történetet. Most meg aztán várhatjuk, hogy mi lesz. Érzések Jordan
számára, hol vagy már?
Pontozásunk:
Dorka: 5/5 pont
Kedvenc
idézeteink:
Réta:
„– Tudod, ebben a világban is nagyrészt
vak vagyok, tehát nem értékelném túlságosan, ha újabb mérföldeket kellene
megtennem, miközben kézen fogva vezetgetnek, mint valami homárt!”
„Mondani akartam valamit. Valami csúnyát,
amitől Jonathan rosszul érzi majd magát, de a torkom kapart és az államra
száradt nyál nem nyújtott túl tekintélyt parancsoló küllemet. Túl álmos voltam
a beszédhez, csak morogtam, mint egy vadállat.”
„Egyikünk sem tudta biztosan eldönteni,
hogy ez tényleg valódi szokás ebben a birodalomban, vagy csak valami furcsa,
szexuális ingerekre éhes Síkúr élvezete a friss hús felett.”
„Kíváncsi voltam rá, milyen lesz egy
Jordanhez hasonló úrral találkozni, de most ezernyi halszem bámult rám.
Kopoltyús, halfejű, tarajos emberek, angolnák, emberi karokkal és fejekkel,
emberek arcai, halszemekkel és úszóhártyákkal, hogy a harcéhes üvöltésekről ne
is beszéljünk. Egyáltalán nem volt kedvemre való az ilyesfajta vendégszeretet.”
Dorka:
„Ez szerelem volt első látásra.
Szerelem volt utolsó látásra. Szerelem volt egy örökkön örökké tartó látásra.”
„– Most már a gondolataimban is olvasol?
– kérdeztem szemrehányóan és egyre idegesebben.
– Az sajnos nem tartozott hozzá a díjcsomaghoz, viszont egy ötéves is leolvassa
arról a buta arcodról a gondolataidat – csicseregte lenézően, hangja nemtörődöm
volt és nálam elszakadt a fonál.”
„– Azt kívánom neked – folytattam
eltökélten –, hogy ne halj meg úgy, hogy nem ettél még fagylaltot. Vaníliásat,
lehetőleg. Abban életre kel az egyszerűség tökéletessége.”
Közös kedvencek:
„– A hatalmas Ingeborghoz jöttünk! A
tengerek, óceánok, tavak, folyók és patakok uralkodójához!
– A pocsolyákat kihagytad – sziszegte Rio dühösen, de Jordan nem is törődött
vele.”
„– Te is rajta vagy a listámon. Te
rohadék.
– Én? – kérdeztem vissza megrökönyödve és hirtelenjében el sem tudtam képzelni,
mit akarhat tőlem a vámpír.
– Hallani akarlak zongorázni. Mert amíg nem hallom, el sem hiszem, hogy tudsz.”
„Ha nekem fájt valamim, gondoskodtam
róla, hogy még a keserves anyám kínja is attól szenvedjen és engem sajnáljon.
Rio épp az ellenkezőjére törekedett: azt akarta elhitetni a mindenkivel, hogy
az égvilágon nem fáj neki semmije.”
