A recenziós példányt köszönöm az Ad Librum
kiadónak!
Fülszöveg:
Egy elfeledett idegen
lépked végig a macskaköveken. Nem hagyja, hogy láncra vert érzései
eluralkodjanak felette. De amikor szembe kell néznie családja gyűlöletével,
húga balesetével, a város suttogásával, egyre nehezebb nyugodtnak maradnia.
Márpedig nem lehet dühös, nem félhet, mert akkor kitör a káosz. Elég egyetlen
bizonytalan pillanat, hogy megremegjenek a város szobrai. Fellélegzik a
kőszarvas, pislogni kezd az acélbika. Alig várják, hogy tombolhassanak.
Egy láthatatlan árny
suhan a sötétben. Nem tartozik sehova, nincsenek emlékei, nincsenek tervei.
Otthona az éjszaka, ami elrejti őt a kíváncsi szemek elől. Fogai feltépik a bőrt,
körme véres csíkokat hagy áldozata testén. Érezni akar. Az izgalmat üldözi, ami
véget vet a szívében kongó ürességnek.
Egyikük sem ismeri a
másikat. Fogalmuk sincs róla, hogy sorsuk egybeforrt, és a válaszokat nem
önmagukban, hanem egymásban kell keresni.
Könyvinformációk:
|
Véleményem:
Mikor megkeresett a
kiadó, hogy lenne e kedvem elolvasni Lilla új könyvét gondolkodás nélkül igent
mondtam, mivel az Anyám teremtményeit imádtam az írónőtől. Ezért igazából elég
magas volt az elvárásom e felé a könyv felé, elolvasás után pedig elég sok
minden kavargott bennem.
A
történet elég nyomasztó, amit Lilla fantasztikusan ábrázol. Ezért
is imádom egyébként az írónőt, mert remekül át tudja adni az érzéseket a
könyveiben. Két szemszögben olvasható a történet, ami a végére
összefonódik, viszont ezzel véget is ér, ami elég idegesítő, hiszen pont akkor
kezd a történet beindulni. Elég lassan bontakozik ki a cselekmény, és emiatt az
információáramlás sem történik meg úgy, ahogy a kérdések a fejemben
megfogalmazódtak. Viszont épp ez a lassúság ad az egésznek egy feszültséget, és
nyomasztó hangulatot, hiszen végig érezni, hogy van valami a levegőben, amiről
ha kiderül az igazság, nagyot fog robbanni.
A karakterek is nagyon mélyek lettek, és látszik, hogy mennyit
fejlődött maga Lilla is ez alatt a 3 év alatt, mióta megjelent az első könyve.
Ott volt először is Temi, akiről már a cselekmény elején
kiderül, hogy egy elmegyógyintézetből tart éppen hazafelé, ahol 4 évig
kezelték. Szegény lánynak elég nagy traumát kellett átélnie, aminek egy elég
komoly következményei lettek. Temi képes a szobrokat életre kelteni, de sajnos
nem tudja kezelni az erejét, ezért elég sok embernek a vesztét okozza ezzel. Az
elmegyógyintézetben pedig ezt próbálták kontorllálni nála, kisebb-nagyobb
sikerrel. Amint hazaér, újra a felszínre kerülnek a régi gondok, és ez által elszabadul
a pokol.
A másik szál Lynn szemszöge volt, ami számomra
sokkal érdekesebb volt, mint Temié. Ennek az lehet az oka, hogy róla sokkal
kevesebbet tudtam meg, mint a másik kislányról. Lynnról ugyanis csupán annyi
derült ki, hogy egy kegyetlen gyilkos, aki csupán azért öl, hogy elűzze az
ürességet a szívéből. Ám nem szokásos gyilkos, hanem egy tökéletes orgyilkos!
Képes szag és fénykép alapján megtalálni az áldozatát, azért pedig, hogy
kiiktassa képes bármit megtenni. Hát ez egyszerűen észveszejtő!
Aztán a végén, ahogy
összefonódik a két lány történetet egyszerűen fantasztikus! Végig arra vártam,
hogy miként fognak összeérni, és olyan csavar van benne, amire nem is
számítottam. Lehet pont ezért, mert túl egyértelmű volt, hiszen végig ott volt
a szemem előtt, és ennek ellenére képes volt végig az orromnál fogva vezetni és
elhitetni, hogy az a dolog csupán egy apróság, egy régi rossz emlék.
Összességében
szerettem, de valami végig hiányzott, amit a végére megkaptam, csak nem éppen
olyan adagolásban, ahogy szerettem volna.
Ajánlom azoknak, akik:
- bírják
a feszültséggel teli könyveket,
- nem
riadnak vissza attól, ha lassabban indul be a történet,
-
szerették Lilla korábbi sorozatát,
- kíváncsiak
rá, hogy két nyomasztó történet miként talál egymásra.
Értékelésem: 5/4 csillag
Kedvenc karakter(ek): Lynn, Keith
Kedvenc jelenet(ek): amikben Lynnt ismertem meg jobban
A képek a Pinterest oldalamról származnak.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése