2017. december 1., péntek

Viszlát November… Helló December! | 2017


Szeretem előre összeszedni a gondolataim, még akkor is, ha nem úgy sikerül, ahogy azt kigondolom. Viszont szeretek vissza is pillantani, hogy mit értem el az előző hónapban. Ebben a rovatban ezekről a teendőkről, célokról olvashattok.

Novemberi összegzés:
Személyes: kezdett beállni a napirend a családi életben, mivel már egy hónapja dolgoztam. Hónap elején rögtön egy őszi szünettel kezdett az ovi, de hála az égnek volt ügyelet, így nem kellett a mamákat vagy dédiket bolygatni a gyerekfelügyelet miatt… hurrá! Apró örömök az életben. Majd jött az egészséghét, amikor a gyerekek sokat sétáltak, például mentőállomásra vagy gyógyszertárba. Amíg nem dolgoztam, addig mindig kísértem a gyerekeket, de hát ezek ugye megszűntek, és anyai szívem ilyenkor megszakad, hogy kimaradok ezekből.
A kisebb fiammal 3 napot voltam táppénzen, mert szegény elkapott egy kis torokgyulladást, de mivel nyűgös és lázas volt, úgy éreztem, hogy nekem kell vele itthon maradnom és nem másra sózni, hiszen magamnak szültem a gyereket és ezeket is magamnak kell megoldani. Annak viszont örülök, hogy mióta szeptemberben elkezdte az ovit azóta most hiányzott másodjára.
A hónapban volt szülinapozás és névnapozás, sőt disznóvágás is! Mamám idén lett 80 éves, ezért egy kisebb családi banzáj keretében megünnepeltük, hogy köztünk van, és maradjon is egy ideig. Aztán Férjem mamájának a névnapja volt, amit pedig egy disznóvágással koronáztunk meg. A nagyobb fiam kelt reggel Apjukkal, és ő is ott volt a gyilkolásnál is. Nem tudom, hogy vagytok vele, de engem ez nem zavar, mert mi is felnőttünk valahogy, pedig abban az időben többen vágtak malacot. Bocsi minden olyan olvasómtól, akik nem fogyasztanak husit, ez az esemény azok számára, akik esznek nagy dolog, ezért is említettem meg. Mindegy is, ennyi lett volna a november a család életében. Folytassuk a bloggal!
Blog novembere: mint látjátok, novemberben nem született túl sok bejegyzés, de úgy érzem ezek elég tartalmasak lettek. Most végre volt erőm leülni és összeírni az olvasott könyvekről az értékelést, de még így sem értem magam utol, így reményeim szerint decemberben is bőven lesz véleményezés. Szerencsére most a Mini-Könyvklubos könyvvel is végeztem, amit azért emelek ki, mert ez sajnos előző hónapban elmaradt.
Értékelések:

Ami a legjobb a novemberben az az, hogy elsején nyitotta meg a blog a kapuit. Ennek alkalmából pedig 3 nyereményjátékot is szerveztem. Az első nyeremény egy könyvszobor volt, amit a Könyvorigami készített ezen alkalomból, a második fordulóban Ian Tregillis: Géplélek könyvét nyerhettétek meg, a harmadik forduló pedig még tart, melyben 2 könyv közül választhattok. Az egyik Tomcsik Nóra: A változások kora, a másik pedig Karina Halle: Túl közel hozzád. Úgyhogy hajrá, még vasárnapig versenybe szállhattok a könyvekért.
Sikeresin újra elbuktam egy olvasási kihívást, bár ezen már meg sem lepődöm, de újra és újra megméredtetem magam rajtuk, hátha egyszer összejön. Az állandó rovatokat sajnos nem minden esetben tudtam hozni, ennek az oka az időhiány. Erre megpróbálok decemberben jobban figyelni. Novemberben pedig csupán egy interjú került ki, viszont folyamatosan dolgozom az újabbakon, így elvileg ebben a hónapban több lesz belőle.
Havi egyéb bejegyzések:

Beszerzések, ajándékok, recenziók:
A havi beszerzéseimen meglátszott, hogy megkaptam az első fizetésem, aminek nagyon örülök, és természetesen majdnem az összeeset könyvekre költöttem. Tipikus könyvmoly vagyok, nem tagadom. Nem csak vásároltam könyveket, hanem recenziókat is kaptam, sőt nyertem is egyet, köszönet érte Krencz Nóra írónőnek.


Decemberi tervek:
Decemberre igazából nincs sok tervem, csak a túlélés, mivel ugyebár ünnepek. Viszont részt veszek a moly.hu-n egy kihíváson, amit Niitaa szervez, és a lényege, hogy december 1-február 28 között elolvassanak a jelentkezők 12 könyvet. Erre az eseményre, létre is hoztam egy polcot, amin összegyűjtöttem az olvasandó könyveket. Ezt a polcot ITT meg is tekinthetitek. Írás közben pedig rá is jöttem, hogy van egy Mini-Könyvlub, amin most van a szabadon választott könyv, azt a hónapban elolvasom, illetve van pár recenziós példány, amiket decemberre ígértem. Ó, és majdnem elfelejtettem az utazókönyveket, amiből sajnos nem tudtam novemberben befejezni csupán egyet. Úgyhogy új cél: befejezni az elkezdett utazókönyveket, majd minél előbb nekiesni a decemberi „kötelezőknek”.

Fülszöveg:
„Attól félek, hogy a körülöttem lévőket jobban meg fogja viselni ez, mint engem. De én tudom, hogy kitárul előttem Tibet kapuja, hogy olyan dolgokat tapasztalhassak meg, amiket a későbbiekben a lehető legjobban tudok majd hasznosítani. Nincs bennem félelem, harag, kétség, nincsenek miértek, csak küzdés van, és akarat. Nem látok mást, kizárólag egy egészséges embert, akinek végig kell járnia egy utat, hogy aztán még egészségesebben folytathassa a tökéletes életet.”
ZAVODNI GRÉTA VIRÁGnál 2011 márciusában diagnosztizáltak a leukémia egy súlyos változatát, a T-sejtes Non-Hodgkin limfómát. A fiatal lány három éven keresztül kemoterápiás és sugárkezelések sorozatát kapta, de maradt ereje arra, hogy közben a kezdetektől megörökítsen minden fontos pillanatot. Bejegyzéseiből a benne lejátszódó lelki folyamat és a kezelések, beavatkozások tanulságos, érdekfeszítő, őszinte története bontakozik ki, melynek végállomása – göröngyös út után – a gyógyulás. A kötet Gréta győzelméről és újjászületéséről szól; az ő példája pedig másoknak is erőt adhat, hogy soha ne adják fel a harcot.

Elöljáróban:
Erre a könyvre esett a választásom a Mini-Könyvklub szabadon választott könyvére. Már régóta kíváncsi vagyok a könyvre, mert komoly témát vet fel, amit az írónő a saját bőrén, testén tapasztalt, ezt pedig a rák. Olvasás után remélem, hogy lesz lehetőségem egy interjút is készíteni az írónővel.

Fülszöveg:
„Felkerült egy kép a Facebookra, hiába csinálták drónnal, még a parlament se látszik rajta jóformán, annyian bejelölték magukat, nincsenek fejek, esernyők se, csak rengeteg név.”
A nagy visszhangot kiváltó generációs regény, az Éles szerzőjének új könyve egy olyan utópiát mutat be, amely bármikor valósággá válhat: forradalom tör ki a 2010-es években egy közép-kelet-európai ország fővárosában. Alulnézetből látjuk, hogyan válik egy kívülálló a népfelkelés részesévé, és hogyan gyalogol át rajta a történelem anélkül, hogy azt ő észrevenné. Végignézi, ahogy felfordul körülötte a kiábrándult, kétszínű világ, de a barikádtüzek füstjével együtt a remény is elszáll. Ingerszegény létezés egy ingerült társadalomban, ahol a hősiesség legfeljebb csak félreértés.

Elöljáróban:
Kíváncsi vagyok erre a könyvre, mert Molyon a címkék igen érdekesek, főleg a társadalomkritika. Most úgyis benne vagyok a komolyabb témájú könyvekben, köszönet érte Mini-Könyvklub. Lehet pont ezért is szeretném elolvasni ezt a könyvet.

Fülszöveg:
Egy elfeledett idegen lépked végig a macskaköveken. Nem hagyja, hogy láncra vert érzései eluralkodjanak felette. De amikor szembe kell néznie családja gyűlöletével, húga balesetével, a város suttogásával, egyre nehezebb nyugodtnak maradnia. Márpedig nem lehet dühös, nem félhet, mert akkor kitör a káosz. Elég egyetlen bizonytalan pillanat, hogy megremegjenek a város szobrai. Fellélegzik a kőszarvas, pislogni kezd az acélbika. Alig várják, hogy tombolhassanak.
Egy láthatatlan árny suhan a sötétben. Nem tartozik sehova, nincsenek emlékei, nincsenek tervei. Otthona az éjszaka, ami elrejti őt a kíváncsi szemek elől. Fogai feltépik a bőrt, körme véres csíkokat hagy áldozata testén. Érezni akar. Az izgalmat üldözi, ami véget vet a szívében kongó ürességnek.
Egyikük sem ismeri a másikat. Fogalmuk sincs róla, hogy sorsuk egybeforrt, és a válaszokat nem önmagukban, hanem egymásban kell keresni.

Elöljáróban:
Barczikay Lillától már olvastam korábban, mégpedig az Anyám teremtményeit, amit imádtam! Úgyhogy nagyon örültem, mikor megkaptam a lehetőséget a legújabb könyvének az elolvasására és nagy reményekkel indulok neki.

Fülszöveg:
Létezik-e férfi és nő között érdek és testi vonzalom nélküli barátság? Mi számít egy házasságon belül megcsalásnak, és mi nem? Miért jár egymással karöltve a szerelem, a féltékenység és a birtoklási vágy? Válaszút elé állva, mire hallgass inkább: a szívedre, vagy az eszedre? Érdemes-e felrúgni egy több mint tíz éve tartó, megállapodott, nyugodt, komoly kapcsolatot egy hirtelen fellobbanó, fékezhetetlen szalmaláng kedvéért?
Leda Schwartz szenvedéllyel tűzdelt romantikus regényében nyomon követhetjük egy felnőtt nő életének két óriási tusáját. A belső vívódást a saját érzelmei, a szerelem ellen, amit nem a férje, hanem egy másik nős férfi iránt érez, valamint a meddő nő ádáz küzdelmét a gyermekáldás érdekében, a lombikprogramok sikertelenségeivel átitatott reménytelenséget, a feleség irdatlan fájdalmát, aki nem biztos, hogy arra született, hogy valaha ő is anya legyen.
„Egy nő két dologért képes bármit megtenni a világon. Azért, hogy legyen gyereke, illetve azért, hogy ne.” Mauriceau (1637-1709) francia szülész szakorvos

Elöljáróban:
Ez a könyv maradt előző hónapról, és kértem rá haladékot, mert utálok egy könyvet úgy továbbküldeni, hogy nem olvastam el. Kíváncsian várom, hogy mit tartogat magában ez az igencsak figyelemfelkeltő borító! A borító mellett a másik indok, ami miatt szerettem volna elolvasni, hogy magyar írónő írta, és én szeretem a kortárs hazai műveket.

Ennyi lettem volna mára! Számotokra mit tartogat ez a hónap?

A képek a moly.hu oldalról származnak, illetve saját készítésűek.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése