Kercsmár Bella Noémi: Arion {Értékelés}

Fülszöveg:

„A legérdekesebb történetek azokról a háborodott emberekről szólnak, akik képtelenek racionálisan cselekedni.” – FLORENTINA
„Nagyszerű reklám – amennyiben a közönség tud olvasni.” – A KOCSMÁROS
„Melegen ajánlom a kalandos lelkű és szenvedélyes szívű hölgyeknek, az élmény és az orca még rózsásabbá tételéhez egy bögre forró kakaó társaságában.” – EVARISZT
„Borzongató.” – TIANIT
„Szóra sem érdemes, pocsék, tűzrevaló.” – PORFIR

Könyvinformációk:

Kiadó: Underground Kiadás éve: 2017 Oldalszám: 198 oldal Kötés: Puhatáblás ISBN: 9789631292947 Sorozat: nem Függővég: so-so

Véleményem:

Noémi első könyvét, A varázsló leheletét imádtam. Így ennek a könyvnek is úgy álltam hozzá, hogy kapok egy csodát, amit fantasy köntösbe csomagolt. Ennek az elvárásnak sajnos csak egy kis része teljesült.

Noémi ismét elővette remek írói stílusát, és egy remek hangulatot teremtett története köré. Nagyon szépen bánik a szavakkal, így mindig bele tudtam magam élni az adott helyzetbe. Ha kellett, akkor a karakterekkel együtt szenvedtem, örültem, és szomorkodtam. Kevés olyan író van, akinek a könyvébe ennyire könnyen bele tudom magam élni. A humor pedig sokat segített a sokszor nyomott hangulaton.

A történet nagyon érdekes, mégis kicsit hiányosnak éreztem. A elején megismertem Ariont, aki egy vándor, és a tapasztalatszerzés miatt kereste fel Jatu arénáját. Az arénában olyan személyek szállnak harcba egymással, akik nem bírnak magukkal és szeretik az erejüket fitogtatni. Amint belép az aréna kocsmájába rögtön rá is vetik magukat az új húsra a régóta ott tartózkodó harcosok. Arion persze szívesen ki is állt a kihívók ellen, de gyorsan rájöttek, hogy nehéz, sőt szinte lehetetlen legyőzni az ismeretlen vándort. Ezt pedig a bal csuklóján lévő jelnek tudják be, és utána már nem is piszkálták. Arion ennek ellenére kitartóan edzett, és várta méltó ellenfelét, akivel igazi párbajt vívhat, nem pedig 2 percet szösszenetet. Közben megismerkedik az aréna állandó tagjaival: Florentinával, az őrök parancsnokával, Tianittal a különös lénnyel, és még ellenséget is szerzett magának Porfir személyében.

Nem csak a harcokról olvashattam, hanem Arion múltjából is kaptam, hogy miként ismerkedett meg a mágiával, és mi is az a piros jel a csuklóján. Velem együtt az arénában lévők is folyamatosan ezen agyaltak, mert senkinek nem volt hajlandó elárulni a titkát, hogy mitől olyan erős, kitartó és hogy érthet a mágiához, ha nem varázsló, vagy démon. De szerencsére kaptam rá választ, pedig már majdnem elkeseredtem, hogy örök rejtély marad. Ám nemcsak Arion életét követhettem nyomon, hanem a többiekét is. A legjobban Evariszt és Tianit érdekelt, róluk szívesen olvastam volna még többet.

A karakterek különlegesek voltak, de nem kaptam belőlük annyit, amennyit szerettem volna, ez alól kivétel a főhős, Arion. Szeretném nektek őt bemutatni, mert én nagyon megkedveltem. Humoros, kitartó, karizmatikus és nehéz kiismerni. Szinte minden megvan benne, ami egy igazi álom pasiban. Mégis hiányzott belőle valami, amire az egész történet alatt nem jöttem rá.

A másik karakter, akit megszerettem, nem más, mint Florentina. Egy igazi erős személyiség, aki ha kell meg tudja mutatni érzékeny oldalát, főleg, ha a családájáról van szó.

Tianit még rejtélyesebb, mint Arion, emiatt is keltette fel az érdeklődésem. Ő egy vámpír, akinek a múltja mindenkiénél későbbre nyúlik vissza. Megtudtam, hogy az aréna, ami most küzdőtér,régen az olyan vámpírok lakhelye volt, mint Tianit. Közösen éltek az emberekkel békében. Aztán valami történt, és felborult a kényes egyensúly vámpírok és emberek között. Tianit fajtája pedig szépen lassan elmenekült, vagy meghalt. Ezért szegény nem nagyon találja a helyét az életben, mert nem szeretné elhagyni otthonát, amit idő közben az emberek teljes mértékbe átvettek. Még jó, hogy Arion megkedvelte.

Még bőven tudnám folytatni a karakterek boncolgatását, illetve a történtét is, de azzal sokat spoilereznék, és nem szeretném senkinek sem elrontani az olvasás élményét.

Összességében kevesebbet kaptam, mint Noémi első könyvétől, de ha ettől elvonatkoztatok, akkor kellemes olvasmány volt. Ha felkeltette az érdeklődéseteket, akkor bele tudok olvasni az írónő honlapján, EZEN a linken.

Ajánlom azoknak, akik:

- egy izgalmas fantasyra vágynak egy új világban,

- szeretik, ha egy karakter jelleme fejlődőképes,

- kíváncsiak arra, hogy mennyire idegesítő, mégis aranyos tud lenni egy démon.

Értékelés: 5/4 csillag

Kedvenc jelenet(ek): az arénában a harcok
Kedvenc karakter(ek): Pyso, Florentina, Tianit
Kedvenc idézetek:

„– Akkor keress magadnak valami elfoglaltságot.
– Épp azt teszem – Pyso a következő szárnycsapással közelebb lebbent, s szinte súrolta a falat. Tianit odébb húzódott a keskeny párkányon. – Ki vagy te?
– De ne engem!
– Érdekesnek tűnsz. Beszélgessünk! Az én nevem Pyso.
– Tudom…
– Honnan?
– Tényleg nincs semmi dolgod?
– Mármint rajtad kívül? – a démon fekete szemei egy kisállat ártatlanságával pislogtak Tianitra, aki nem tudott tovább hátrálni.”

„A hülyék magabiztosak! Ez csak azoknak adatik meg, akiknek nincs ki mind a négy kerekük!”

„– Mit gondolsz, barátok vagyunk?
– Úgy néz ki.
– Még sosem volt ember barátom 
– Nem nagy dolog. Az emberek lépten-nyomon barátok, csak ez gyorsan változik.
– Remélem, tudom majd tartani a tempót.”

„Nincs értékesebb annál, minthogy életben vagy. Akár kisállat, akár ember, akár én, akár te; nagyon értékes ember vagy. Az élet végtelen lehetőséget jelent.”

 A képek innen onnan, azaz: Pinterest táblámról, illetve az írónő honlapjáról származnak.