Viszlát Október… Helló November!

Szeretem előre összeszedni a gondolataim, még akkor is, ha nem úgy sikerül, ahogy azt kigondolom. Viszont szeretek vissza is pillantani, hogy mit értem el az előző hónapban. Ebben a rovatban ezekről a teendőkről, célokról olvashattok.

Októberi összegzés:

Az október nagyon zavarosra sikerült, biztos észrevettétek, hogy nem mindig úgy sikerült a blogra is bejegyzéseket kitenni, ahogy elterveztem. Nem csak a blog életében köszöntött be ez a zűrzavar, hanem a családéban is, ugyanis elkezdtem dolgozni. Életem első munkahelye, úgyhogy még most élvezem. Egy gyárban dolgozom, mint sori alkalmazott, pontosabb megfogalmazás szerint: gyártósori összeszerelő. 4 órában vagyok felvéve, ami 8 órától 12 óráig tart. Ennyi bőven elég belőle, mert egy kicsit monoton, na meg a norma mindenek fölött. Van egy csoportom, de azon a részen 2 műszak van, így mind a kettő csoporttal találkozom, mivel én állandó délelőttös vagyok. Mind a két műszakban vannak nagyon rendes dolgozók, akikkel rögtön megtaláltam a hangot, pedig nagyon izgultam, hiszen mégiscsak az első munkahelyem! Így mivel délelőttönként dolgozom, nem jut időm a blogolásra, úgyhogy teljesen át kellett szervezni a napom. Délben mikor végzem, akkor elvégzek itthon: takarítok, főzök stb… A fiúk oviban alvósak lettek, mert azok szerettek volna lenni. Többször elmondtam nekik, hogy tudok értük menni meló után, de ragaszkodtak hozzá, hogy ott aludjanak, mert a legtöbb barátjuk is ezt teszi. Jó, rendben, belementem. Úgyhogy így van szabad 2,5-3 órám, amíg van időm elvégezni. Mikor mindennel kész vagyok, akkor megyek felszedem a család többi tagját, kicsit együtt vagyunk, majd olyan 7-8 óra között leülök gépezni. Ilyenkor szedem össze a gondolataim egy bejegyzéshez, de van, hogy félúton megunom és mentem vázlatnak. Mikor pedig mindenki elaludt akkor állok neki kidolgozni a vázlatot és véglegesíteni képekkel és minden egyébbel. Ez eddig mindig megtörtént délelőtt, de hát ugye ez már nem működik.

Az olvasás is emiatt a megborult ritmus miatt kerültek a háttérbe, mert mikor végzek egy bejegyzéssel, már nagyon fáradt vagyok az olvasáshoz, és 2-3 oldalnál többet nem tudok haladni. De lassan kezdek belerázódni, úgyhogy jönnek majd az értékelések, ami októberben nagyon gyérül sikerültek.

Értékelések:

Sienna Cole – Laura Porter: Száz évvel utánad

Kylie Scott: Play – Futam

Ahogy az előbb írtam, az, hogy elkezdtem dolgozni a blog életét is megborította kicsit. Kevesebb lett a bejegyzés, amit novemberben próbálok kicsit többre felhozni. Viszont még így is kettő közös blogolásban is részt vettem, mert hát ezeknek nem tudok ellenállni. Az egyik a hónap elején a Music Projekthét volt, a zene jegyében, a másik pedig egy közös halloweeni készülődés azaz a We’re hounted you together, egy másik bandával. Mind a kettőt nagyon élveztem és próbáltam belőlük kihozni a legjobbat. Aztán ott volt még az I. Magyar Spook-a-thon, amiről még hozok egy összesítő bejegyzést. Előre elárulom, hogy nem úgy sikerólt, ahogy azt szerettem volna, bár ez lehet nem volt újdonság.

Havi egyéb bejegyzések:

Újraolvasnád,újraírnád, elégetnéd? Kihívás

Végre itt van az ősz! Book tag

Olvasok Hazait Book Tag

Októberben volt interjú is, szám szerint 4.

Interjúk:

Music Projekt – Írók és a zene

Az író fejében (ismét): Gabriella Eld

Az író fejében: Tomcsik Nóra

Írók és a Halloween

Beszerzések, ajándékok, recenziók:

Októberben főleg recenziós könyvek érkeztek, mert nem volt időm sem erőm a könyvek tengerében kutakodni. Meg volt egy nyereményjáték, amit a Valóságon túl blog hirdetett és én lettem a szerencsés nyertes. Úgyhogy onnan jött még egy könyv.

Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem

Rojik Tamás: A csillagos égig

Alafair Burke: Az ex

Belinda Bauer: A 19-es holttest

Novemberi tervek:

Ebben a hónapban úgy néz ki sikerül legyűrnöm az olvasási válságom, mert kezdem megszokni a munka világát és a vele járó időhiányt. Szeretném azokat a könyveket befejezni, amiket elkezdtem + hozzá a Mini-Könyvklubosat, és van nálam három, azaz 3 utazókönyv, amit szintén jó lenne elolvasni. Már most értem, hogy kicsit túlvállaltam magam, de kemény vagyok és menni fog.

Markus Zusak: A könyvtolvaj

Fülszöveg:

1939, a náci Németország
A Halálnak sohasem volt még ennyi dolga, de ő már tudja, hogy ez még csak a kezdet. Mert a Halál bölcs és kíváncsi, szeretne mindent tudni az emberekről. Együtt is érez velük, ha csak ideje engedi.
Ő meséli el ezt a történetet, amely egy német kislányról, Lieselről, a családjáról és a barátairól szól. Meg fanatikus németekről. És egy zsidó fiúról, akit a háború alatt egy pincében rejtegetnek.
Liesel imád olvasni, és ha csak teheti, könyveket lop. De a legkedvesebb könyve az, amit a pincében rejtőzködő zsidó fiú ír neki.
És egyszer csak hullani kezdenek a bombák.

2005-ben jelent meg az ausztrál író regénye, amely az egész világon bestseller lett, és számos díjat nyert el. 2013-ban mutatták be a belőle készült filmet Brian Percival rendezésében.
Zusak könyve már most klasszikus: megható, elgondolkodtató, felejthetetlen.

Elöljáróban:

Ez a havi Mini-Könyvklub közös könyv. Az előzőt nem sikerült elolvasni, úgyhogy már tegnap belekezdtem, hogy ez most tuti meglegyen. Az adaptációt szeretem, és mióta megnéztem tervben volt az olvasása, és el is jött az ideje.

Kercsmár Bella Noémi: Arion

Fülszöveg:

„A legérdekesebb történetek azokról a háborodott emberekről szólnak, akik képtelenek racionálisan cselekedni.” – FLORENTINA
„Nagyszerű reklám – amennyiben a közönség tud olvasni.” – A KOCSMÁROS
„Melegen ajánlom a kalandos lelkű és szenvedélyes szívű hölgyeknek, az élmény és az orca még rózsásabbá tételéhez egy bögre forró kakaó társaságában.” – EVARISZT
„Borzongató.” – TIANIT
„Szóra sem érdemes, pocsék, tűzrevaló.” – PORFIR

Elöljáróban:

Utazókönyv, azért időre olvasás. Kicsit ezzel is megcsúsztam, már tovább kellett volna küldenem. A másik pedig, hogy már elkezdtem, csak még nem jelöltem. Amit eddig olvastam iszonyatosan tetszett, és csak most indul be a buli. Az írónő másik könyvét A vaázsló leheletét nagyon szerettem, ezért is örültem neki, hogy ezt a könyvét is alkalmam van elolvasni.

Cathrin Smith: Az Árny I.

Fülszöveg:

Arion, az Árnyékvilág szülötte olyan lehetőséget kap, amely csak ritkán adatik meg: szabad akarattal ajándékozzák meg. Az Árnyékvilágban eddig csak bábként élhetett, most azonban tudatosan tehet meg bármit a saját akaratából. Ahhoz viszont, hogy a Föld világos felén maradhasson, emberré kell válnia, ami egyáltalán nem könnyű feladat. Bár egy Árnynak erre háromféle lehetősége is van, Arion az első kettő megoldásra nem hajlandó, a harmadik pedig nem rajta múlik. Ráadásul, még az Őrszem Caleb elől is bujkálnia kell, akinek az a feladata, hogy visszaküldje őt a saját világába.
Arion szeretne ember lenni, Mia pedig szeretne ebben segíteni neki. Caleb szereti Miát, ám a gyűlölet, amit Őrszemként az Árny iránt érez, teljesen elvakítja.
Mia szereti Calebet és Ariont is, de nem egyformán. A lány titkolja az Arionnal való kapcsolatát Caleb előtt, miközben próbál megoldást találni, de a titkolózás nem megy a végtelenségig.
Arion végül felfedi Mia előtt a titkát, a teljes igazságot, Caleb végleg megváltozik, és minden a feje tetejére fordul…

Elöljáróban:

Szintén utazókönyv, amit szintén tovább kellett volna küldenem. Tudom, szörnyű vagyok, viszont nem szeretek úgy továbbküldeni könyvet, hogy nem olvasom el. Ezt pedig főleg, mivel nagyon sokat segítettem az írónőnek írás közben, viszont azóta újraírta, amiben már nem sokat voltam jelen, így kíváncsi vagyok rá, hogy mit is hozott ki az akkori elkezdett történetből és mennyi változás állt be.

Leda Schwartz: A harmadik szerető

Fülszöveg:

Létezik-e férfi és nő között érdek és testi vonzalom nélküli barátság? Mi számít egy házasságon belül megcsalásnak, és mi nem? Miért jár egymással karöltve a szerelem, a féltékenység és a birtoklási vágy? Válaszút elé állva, mire hallgass inkább: a szívedre, vagy az eszedre? Érdemes-e felrúgni egy több mint tíz éve tartó, megállapodott, nyugodt, komoly kapcsolatot egy hirtelen fellobbanó, fékezhetetlen szalmaláng kedvéért?

Leda Schwartz szenvedéllyel tűzdelt romantikus regényében nyomon követhetjük egy felnőtt nő életének két óriási tusáját. A belső vívódást a saját érzelmei, a szerelem ellen, amit nem a férje, hanem egy másik nős férfi iránt érez, valamint a meddő nő ádáz küzdelmét a gyermekáldás érdekében, a lombikprogramok sikertelenségeivel átitatott reménytelenséget, a feleség irdatlan fájdalmát, aki nem biztos, hogy arra született, hogy valaha ő is anya legyen.

„Egy nő két dologért képes bármit megtenni a világon. Azért, hogy legyen gyereke, illetve azért, hogy ne.” Mauriceau (1637-1709) francia szülész szakorvos

Elöljáróban:

Kíváncsian várom, hogy mit tartogat magában ez az igencsak figyelemfelkeltő borító! Ez a könyv is utazókönyvként van nálam, de ezt időben el fogom olvasni, azt hiszem. A borító mellett a másik indok, ami miatt szerettem volna elolvasni, hogy magyar írónő írta, és én szeretem a kortárs hazai műveket.

Egyéb erre a hónapra: hogy tegnap volt a blog első szülinapja, amit egy nyereményjáték keretein belül szeretnék megünnepelni. Erről olvashattok egy kis infót, meg az utóbbi egy év eseményeiről EBBEN a bejegyzésben. A többi olvasnivaló bejegyzés pedig jön, ahogy szokott, a maga összevisszaságában, ez alól talán az állandó rovatok a kivételek.

A képek a moly.hu, illetve saját készítésűek.