2017. november 21., kedd

Varga Bálint: Zsé meg a haverok {Értékelés}

A recenziós példányt köszönöm Varga Bálintnak illetve a Kolibri Kiadónak!

Fülszöveg:

Ismered a Kis Nicolas-t? A már nálunk is klasszikusnak számító francia ifjúsági regény főhősei végre megtalálták magyar barátaikat! Zsé, Artúr, Borisz és Julianna Nicolas-éhoz hasonló derűvel, mégis tűpontosan látja a világot.
Összevesznek, kibékülnek, kajánul vigyorognak, de abban kimondatlanul is egyetértenek, hogy a barátság mindenekelőtt való. Sárkánycsapdát építenek (igaz, sajnos más esik bele), (majdnem) nindzsává képzik magukat, elkergetik az ellenséges sziú indiánokat, tóban úsznak, lángost falnak, és kardot faragnak. Szóval csak olyasmit csinálnak, aminek értelme van. Közben pedig megértéssel vegyes lemondással és rengeteg humorral szemlélik a felnőttek csetlését-botlását.

Könyvinformációk:
Kiadó: Kolibri Kiadó
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 96 oldal
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634370406
Illusztrálta: Rátkai Kornél
Sorozat: Zsé meg a haverok
Függővég: nem
ITT megvásárolható

Véleményünk:
Ismét egy nagyon vagány mesekönyvet olvastam a fiúknak, amit közösen megbeszéltünk és az ő véleményüket is tolmácsolni fogom.
Varga Bálint nem csak remek ifjúsági krimit ír tökéletesen, hanem mesekönyvet gyerekeknek. A fiúk végig nagyon élvezték, iszonyatosan sokat nevettek rajta… ha csak nevettek, de hangosan kacagtak és volt, hogy másnap is feltört belőlük a nevetés, mert eszükbe jutott egy-egy vicces pillanat. Ilyenkor mindig büszkeség tölt el, hogy egy könyv ennyire jó hatással van a gyerekekre, hiszen ez már nagyon ritka, mikor ilyen hatással van egy fiatalra egy könyv. Na de nézzük, hogy mi is kacagtatta meg ennyire a fiam, illetve sokszor engem is.
A történetben 4 ifjú rosszcsontot ismerünk meg, akik jobbnál jobb kalandokkal próbálják elütni az időt. Ott volt Zsé, azaz Zsigmond, aki a családjával nemrég költözött a kis faluba, ahol a regény zajlik. Tudni kell róla, hogy imád kardokat faragni, és mindenféle kalandokba benne lenni: nindzsaedzéseket szervezni, kideríteni, hogy merre lakik a Kaszás ember vagy mondjuk, hogyan kell tökéletes sárkánycsapdát készíteni. Ezekben a kalandokban pedig vele tartanak barátai: Julianna, Artúr és Borisz.
A könyvben összesen 7 kis történet található, ami tökéletes arra, hogy az éppen olvasni tanuló gyerekeket is lekösse, és ne unja meg útközben. Egyébként pedig ez lehetetlen, mert nem csak izgalmasak, amiken a kis csapat végigmegy, hanem humoros is, így esélytelen, hogy az olvasó unatkozzon!
Annyit rónék fel ennek a könyvnek, hogy volt benne egy két olyan beszélgetés, amit cenzúráznom kellett a gyerekeknek, mert mondjuk volt benne pár csúnya szó. Viszont ez az idősebbik korosztálynak meg sem fog kottyanni. Meg egy kicsit inkább személyesbb észrevételem is lenne: engem nagyon zavart, hogy Zsé az anyukáját és az apukáját papának és mamának szólította. Nekem meg van szokva, hogy a papa, mama az a nagyszülők, viszont lehet, hogy az a korosztály, akinek ugye eredetileg szól, annak már ezzel nincs gondja.

Muszáj a humor és a remek történet mellett kiemelnem az illusztrációkat, amikkel egy kis pluszt adtak a könyvnek. Rátkai Kornél fantasztikus munkát végzett velük. Nagyszerűre sikerültek, és a fiúk is sokat nevettek rajtuk, mert eszükbe jutott a hozzá tartozó történet. Illetve még hatalmas pont az olyan elemek beépítése, ami a gyereknek ismerős így értik a humort maguktól is.
Összességében a fiúk és én is nagyon élveztük a kalandokat, amik ebben a könyvben felbukkannak, és volt, hogy közben könnyesre nevettük magunkat. Emiatt persze néha szünetelt az olvasás, de ez legyen a legkisebb gond!
Ajánljuk azoknak, akik:
- kis kikapcsolódásra vágynak egy remek könyv társaságában,
- a gyerekeknek egy remek mesekönyvet keresnek,
- kíváncsiak arra, hogy milyen kalandokat élnek át a falusi gyerekek,
- imádják a humort.

Értékelésünk: 5/5 csillag

Kedvenc karakter(ek): gyerekeknek: a papagáj, nekem: Endre
Kedvenc jelenet(ek): gyerekeknek: Kovbojok és a Kaszás ember, nekem: amiben Endre épp kikészíti Zsé apukáját
Kedvenc idézetek:
„- (...) A sárkányok nem is hánynak tüzet - mutattam neki.
- Azt te honnan tudod?
- Kipróbáltam.
- Tüzet hánytál?
- Csak hánytam. Az ebédet az iskolában, de az pont olyan.”
„- (...) aztán biciklire ülünk, hazatekerünk, és ha ezt megcsináljuk már párszor, néhány hét és nindzsák leszünk. Te melyik akarsz lenni?
- A lángosos nindzsa? - kérdezte Artúr lelkesen. - Olyan van, ugye?
- Úgy értem, hogy föld vagy levegő vagy víz vagy tűz vagy villám vagy jég - soroltam. - Van ezenkívül fém-, büdösség-, alak-, hang-, gyorsaság-, hegyikő-, gravitáció-, természet-, füst-, és gondolatnindzsa - soroltam, aztán a homlokomra csaptam. - Meg persze a zöld nindzsa.
- Lángosos nindzsa nem lehetek?
- Olyan nincs- válaszoltam.
(...)
- De lehetne - erősködött Artúr.
Lehetni minden lehetne - feleltem. - Simán lehetnél az a nindzsa, aki úgy dobálja a lángost, mint a bumerángot, és így győzi le Lord Kardamomot.”
„– Kisifiam, tudod, hogy a papa nem szereti, ha ellenkezel.
– Tudom.
– Akkor ne ellenkezz vele annyit.
– De én nem is ellenkezem vele semennyit se.
– Amikor a múltkor mondta, hogy menj a fenébe, mit mondtál neki? – kérdezte a mama, és fáradtan a kötényébe törölte a kezét.
– Csak azt akartam, hogy pontosítson.
– Hogy pontosítson?
– Nézd, mama – ültem le karddal a kezemben. – Mindig azt mondod, legyünk pontosak. Én csak pontosan tudni akartam, hogy hova küld el. Egyik percben a francba, aztán a fenébe. Ráadásul meg sem mondta sem a franc, sem a fenének a pontos címét.”

A képek a Kolibri kiadó oldaláról, illetve a könyvből származnak.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése