2017. július 31., hétfő

Naomi Novik: Rengeteg


Fülszöveg:
Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.
Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.
Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.
„A Rengetegben minden megvan, amit Novik írásaiban szeretek, és ráadásnak némi óvilági mágia és a sötét tündérmesék zamata.” Patrick Rothfuss, A szél neve szerzője
„Vad, pezsdítő és mélyen, sötéten mágikus. Azonnal a klasszikusok közt a helye.” Lev Grossman, A varázslók szerzője

Könyvinformációk:
Kiadó: GABO Kiadó
Eredeti megjelenés éve: 2015
Magyar megjelenés éve: 2016
Oldalszám: 488 oldal
ISBN: 9789634062233
Fordította: Heinisch Mónika
Sorozat: -
Függővég: nem

Véleményem:
Mikor tavaly megjelent, akkor nagyon rá voltak kattanva erre a könyvre, minden véleményt elolvastam, és csupa pozitív dolgot kaptam. Aztán megkaptam az első molyszülinapom alkalmával, körbeujjongtam, megszagolgattam, és feltettem a polcra. Egy évig hozzá sem nyúltam és már kezdtem rosszul érezni magam, hogy nincs időm elolvasni pont azt a könyvet, amiért a nyálam csorgattam. Aztán jött a Mini-Könyvklub fantasy fordulója, ahol ez lett a júliusi közös olvasmány. Úgy örültem neki, mint majom a farkának, mert így egy év után végre kénytelen voltam elolvasni. Amit pedig kaptam, az teljes mértékben az volt, amit vártam. A többiek véleménye ITT olvasható.
A Rengeteg engem teljesen magával ragadott és foglyul ejtett. A történet pörgős volt, amit nagyon élveztem és nem maradt bennem semmilyen hiányérzet olvasás után. Vagyis maradt, de az amiatt van, hogy képes legyek elengedni a történetet. Belém is gyökeret vert, és nem akarom elengedni.

A történetben megismertem Agnyeskát, a 17 éves lányt, akit elragad a Sárkány, hogy magával vigye a tornyába. Először nagyon nem jöttek ki jól, de az idő múlásával egyre jobban elviselték egymást. Sárkány varázsolni tanította Agnyeskát, Agnyeska pedig egy kis emberséget próbált belenevelni a varázslóba. Ez ment addig a pontig, amíg Agnyeska legjobb barátnőjét, Kasját nem vitte magával a Rengeteg. Kasja anyja pedig Agnyeskától kért segítséget, hogy hozza ki onnan.
A Rengeteg viszont nem egy békés dolog volt, így nem volt a legkönnyebb feladat onnan bárkit is kihozni. Az Erdőben mindenféle gonoszabbnál gonoszabb teremtmények éltek, akik megfertőzték az embereket, foglyul ejtették vagy éppen tébolyulttá tették. Agnyeska viszont gondolkodás nélkül elindult, hogy kiszabadítsa barátnőjét. A Rengeteg pedig egy alattomos lény, aki elhiteti az emberrel, hogy sikerült legyőznie. Aztán a legrosszabb időpontban pedig támadásba lendült. Képes volt az emberekben elhinteni a romlottság magját, ami miatt nem látták meg az igazi ellenséget, ami a Rengeteg volt. Így egymást öldösték, ahelyett, hogy összefogtak volna és a valódi ellenséget támadják. De a Rengeteg már csak ilyen galád, nem véletlenül tart tőle mindenki.



Imádtam az egész történetben a sötétséget, és szomorúságot, vagyis magát a Rengeteg. Az írónő egy fantasztikus világot teremtett ezzel a gonosz Erdővel és a maga szörnyű teremtményeivel. A kedvenc részeim is azok voltak, mikor a Rengetegről olvashattam és tudhattam meg minél többet. A végén pedig mikor fény derül az igazságra az Erdőről és a romlottságáról akkor csak pislogtam. Mindenféle elképzelésem volt a benne élő gonoszságról, csak éppen azt nem feltételeztem, amit kaptam.
Ami hibát fel tudok róni a történetnek az a szerelmi szál. Mikor az előjött, akkor csak ennyit tudtam kérdezni: de miért?! Számomra teljesen felesleges volt, anélkül is fantasztikus a könyv.
A karakterekből annyit ismertem meg, amennyi a cselekményhez kellett. Nem is nagyon emlékszem, hogy végbemenő leírásokat kaptam volna egy egy személyről. Mindig csak a lényeget tárta elém az írónő. Ennek néha örültem, máskor pedig bosszankodtam miatta, mert volt egy két olyan személy, akiről több dolgot szívesen megtudtam volna. Ezek a személyek pedig a kedvenceim: Alosa és Sárkány. Alosa egy nagyhatalmú boszorkány, aki a királyi udvarban fegyvereket készített, amit mágiával kovácsolt. Nagy segítsége volt Agnyeskának, amíg a királynál tartózkodott. Sajnos tényleg csak az alapinformációkat tudtam meg róla, pedig szívesen olvastam volna még a múltjáról és hogy mi történt vele a nagy csata után.
A másik kedvencem Sárkány volt. Végig egy mufurc, magába zárkózó embert kaptam, és pont emiatt tetszett meg. Mindig többet és többet akartam róla tudni, csakúgy, mint Agnyeska. Imádtam a kettőjük kapcsolatát, hogy mindig csipkelődtek egymással, és mégis képesek voltak tökéletesen együttműködni, mikor arról volt szó.
A borítót imádom, fantasztikus lett a magyar kiadás. Viszont utánanéztem még a többinek is, és találtam még egy párat, ami igazán magával ragadó. Nekem a kedvencem az eredeti, vagyis az angol lett, hiszen azon minden rajta van, ami a történetben kulcsszerepet kap.
Spanyol borító
Angol borító
Francia borító

Román borító
Horvát borító
Német borító

Összességében egy sodró lendületű cselekményben gazdag történetet kaptam, és a hibái ellenére is imádtam.

Ajánlom azoknak, akik szeretik:
- a sötétebb történeteket,
- bírják a kissé borzongatóbb jeleneket,
- a nem várt csavarokat a történet végén,
- a kissé fanyar humort,
- a fantasy műfajt, mert ez egy gyöngyszer közöttük.

Értékelés: 5/4,5
Kedvenc karakter(ek): Alosa, Sárkány
Kedvenc jelenet(ek): a Rengeteggel való harcok, Agnyeska és Sárkány beszélgetései, a varázslások
Kedvenc idézetek:
„– Nem… ugye nem…?
– Ha nem akarsz embert ölni, ne vágd fejbe sokszor egymás után egy nehéz tárggyal! – csattant fel a Sárkány.”
„Tíz percig magából kikelve ordítozott velem, aztán amíg nagy nehezen eloltotta az ádáz mágikus tüzet, többször is megjegyezte, hogy közönséges disznópásztorok birkaeszű fattya vagyok – amikor meg tiltakozva kijelentettem, hogy az apám favágó, azt vicsorogta, hogy fejszelóbáló tahók vagyunk.”
„– Nem akarok több józan észt! – fakadtam ki hangosan a terem döbbent csendjében. – Ha a józan ész azt jelent, hogy többé senkit sem fogok szeretni. Az embereken kívül mihez van értelme ragaszkodni?”
„A Rengeteg hatalma nem valami vakon gyűlölködő fenevad. Gondolkozni, tervezni képes, és a saját céljaira törekszik. Belelát az emberek szívébe, hogy mérge erősebben hasson.”
„Dalolva áramlott ki belőlünk a mágia, erőfeszítés nélkül, akár a hegyoldalon lezubogó patak.”
„Úgy imbolyogtunk a szekér hátuljában, mint gabonával teli zsákok. A kerekek nyikorgására minden háborús ballada felidéződött bennem, amit valaha hallottam, és a lovak patájának kopogása szolgáltatta hozzá a ritmust. Bizonyára minden történet ugyanúgy ért véget: az utolsó kimerült harcos hazafelé baktat a halált lélegző mezőről, de ezt a részt már senki sem énekelte el.”
„– Hallatlanul szerencsés voltál! – mondta végül. – És hallatlanul bolond, bár a te esetedben a két dolog alighanem egy és ugyanaz.”
„Ha van varázserőm, akkor azt azért kaptam, hogy megvédjem őket. A családomat, Kasját, az ágyban durmoló két kis hercegi utódot, és mindenki mást, mindenki mást, aki a Rengeteg árnyékában élt.”

A képek a moly.hu, és a Pinterest táblámról származnak.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése